Ez az elfelejtett filmek blogja.

Olyan a rég- és közelmúltban, vagy akár napjainkban készült filmek ezek melyeknek roppant kicsi az esélye arra, hogy belátható időn belül meg- vagy újranézhetőek legyenek nálunk valamely televíziós csatornán vagy magyar nyelvű dvd-n.

Olyan filmeket válogatok, melyeket valamilyen – jóllehet meglehetősen szubjektív – szempontból érdekesnek tartok. Talán mások érdeklődését is fölkeltem irántuk.

A filmeket időnként, muszáj újranézni.
Biztonságosan kell mozognunk abban a közegben is, amely nem a kortárs film nyelvén íródott.
Csak akkor derülhet ki, hogy vannak filmek, amik kimaradtak ugyan a filmtörténeti értékelésekből, de ma is használható információt hordoznak számunkra és vannak filmek melyek elismert mesterművek, mégis reménytelenül eljárt felettük az idő.

Igyekszem havonta egy filmet bemutatni. Mindegyik film letölthető, magyar felirattal.
Ez az én elveszett mozim.
Jó mozizást!



2011. május 14., szombat

Boldog napok

Ez vagyok én.
A nyíl pálcikaemberre mutat, a gyerekrajzzá átváltozott sivár szentpétervári utca egyik kapualjában. Aztán sötétség.
Ebből a sötétségből „születik meg” hősünk, hogy aztán név, emlékek és kapcsolatok nélkül, szinte gyermekként bolyongjon Pityer utcáin. Lepusztult lépcsőházak lepusztult lakásaihoz kapaszkodik fel, járja végig egy kísértetváros végtelen tereit és mocskos pincéit, s veszít el mindent újra maga körül, hogy visszajusson oda, ahonnan a történet elején elindult. De nincs többé ujjászületés. Marad a gyerekrajz a nyíllal.
Ez vagyok én.

Alekszej Balabanov 2008-ban
A „Boldog napok” Alekszej Balabanov első teljes hosszúságú játékfilmje. Ezt megelőzően már készített néhány rövidjátékfilmet és nem-fikciós filmet Moszkvában, a Felsőfokú Rendezői Tanfolyamon. Ott írta ezt a forgatókönyvet Samuel Beckett művei (elsősorban „A játszma vége”) felhasználásával, amit aztán bevitt az Első filmműhelybe és megkapta vele Alekszej German (az „Ellenőrzés az utakon”, a ”Barátom, Ivan Lapsin”, a „Hrusztaljov, a kocsimat!” és még jónéhány kiváló film rendezője) produceri támogatását.
Balabanov becketti figurákkal népesíti be lepukkant városát. Nemcsak kilátások, hanem a változtatás vágya nélkül élnek, közömbösen saját sorsukkal szemben. Közöttük botladozik, „igyekszik felnőni” a főhős, fejébe húzott kalapjával, kabátja szárnya alatt egyetlen „holmijával”, egy zenedobozzal. Ha azt mondják, menj el - elmegy, ha azt mondják, maradj - akkor marad. Esélye sincs, hogy megvédje magát, hogy túlélje a „nagy áradást”.
Hogy a filmnek mennyi köze van - a néhány átvett mondaton kívül - Becketthez, ha van egyáltalán, megoszlanak a méltatók véleményei.
De nem tudom nézte-e már valaki városfilmként a „Boldog napokat”.
Pedig városfilm ez. Persze nem azokra a film-kolligátumokra gondolok, amelyekben jónevű és kevéssé ismert rendezők próbálják eladni közhelyeiket egy-egy nagyváros pecsétjével hitelesítve, hanem Vertov, Moholy-Nagy, Ruttmann, Cavalcanti vagy akár Fellini, Wenders filmjeire. Azokra a filmekre, ahol a nagyváros, ha nem is mindig fő-, de mindenképpen meghatározó szereplő. A nagyváros, amely szinte egyidőben született a filmművészettel és amely a modern társadalom, a fejlődés, a dinamizmus, a szabadság jelképéből röpke hatvan-hetven év alatt a társas magány, a kilátástalanság, a pusztulás szinonímájává vált.

Szentpétervár éppen a film készítése idején kapja vissza régi nevét és alakul vissza hős városból Pityerré. Szergej Asztahov kamerája egy üres városban követi nyomon hőseit. Nem ragaszkodik ahhoz, hogy a város topográfiája felismerhető legyen, de alkalmanként megmutat egy utcanévtáblát, teret, egy híd ívét.
A leomló falak mögött lakásoknak nem nevezhető huzatos helyiségek, bűzös társbérletek és egykor jobb napokat látott paloták döbbenetes belsői tárulnak fel, ahol még bámulnak ránk a fehér szárnyú angyalok a lépcsőházakban, de az utcák már kihaltak.
Egy nagyváros, amely „már régen megette lakóit és nem csak megette, de sikeresen meg is emésztette őket, míg ők csak álmodtak a levesről galuskával és petrezselyemmel.”
„Ilyen Pityert még nem láttunk a vásznon. Szinte kihalt, majdnem mint a kiürítés, vagy a blokád után, nagyon hasonlít az avantgard korszak képzeletbeli városára - Samuel Beckett városa ez vagy a fiatal Buñuelé. (…) A „Boldog napok” fáradt szomorúsággal beszél a kultúra kiüresedéséről. De nem forradalmi, hanem inkább konzervatív hangon, mint a késői Visconti (elég furcsa ez egy fiatal filmrendezőtől)” – írta Andrej Plahov, kortárs rendezőkkel foglalkozó munkájában.
Ez a város mindent megtagad hőseitől s nekik „nincs többé hová menni”.

Viktor Szuhorukov
Balabanov a főszerepet Viktor Szuhorukovra bízta. A színész 1978-ban végzett a GITISZ-ben, a moszkvai színiakadémián, de egy rövid leningrádi időszak után alkoholproblémái miatt el kellett hagynia a pályát. Csak a 80-as évek közepén tért vissza a színházba, filmen pedig igazán komoly feladatot először 1989-ben kapott, Jurij Mamin „Pakompartosok” c. vígjátékának főszerepét. Kemény ijesztő karaktert játszott, a nézők meglepődtek, honnan került elő ez a kopasz, elálló fülű, őrült tekintetű figura.
Aztán találkozott Balabanovval.
„... bent jártam a Lenfilmben - hívhatja ezt véletlennek, balesetnek, csodának vagy akárhogy - mentem és pont abban a teremben, épp abban a pillanatban, ott ült Belszkaja a casting director, leánykori nevén Szuhorukova (az interjúból nem derült ki miféle kapcsolatban van Szuhorukovval), és mellette egy megnyírt srác, aki úgy nézett ki, mint egy sündisznó. És hirtelen ez a Belszkaja azt mondja: „Gyere már ide!” Odahív engem ehhez a fiatalemberhez, és így szól: „Ő Alekszej Balabanov”.
Balabanov akkor épp valami német támogatású filmkurzuson volt és felajánlotta, hogy kipróbál engem a „Boldog napok” főszerepében. Odaadta a forgatókönyvet, elolvastam, találkoztunk és azt mondtam: „Hűha, Les, egy szót se értettem belőle, de valahogy nagyon izgalmasnak, érdekesnek tűnt.” Úgy látszik, tetszett neki a válasz, mert behívott egy próbafelvételre, és minden sikerült. A találkozóm Alekszej Balabanovval sorsszerű volt. A filmjeivel megcsinált engem én meg segítettem neki.” Később is gyakran szerepelt Balabanov filmjeiben, „A kastély”-ban, a „Szörnyekről és emberekről”-ben vagy a „Fivér”-ben.

Anzselika Nyevolina
A hősnőnek Anzselika Nyevolinának ez volt az első játékfilmje. Hét évvel később szerepelt a „Szörnyekről és emberekről” c. Balabanov filmben is, közben pedig Alekszandr Rogozskin „Élet egy idiótával” c. filmjében. (Rogozskin rendezte a nálunk is vetített „A kakukk”-ot, mely valami számomra érthetetlen okból a „Kiskakukk” magyar címet kapta.) Balabanov 2007-es filmjében, „A 200-as szállítmány”-ban pedig Artyom professzor feleségét alakította.
Egyébként az 1999-ben elhunyt Alekszandr Gyemjanyenko nevelt lánya. Gyemjanyenko igen kedvelt színész volt, ha még valaki emlékszik a 60-as 70-es évek itthon játszott szovjet filmvígjátékaira, őt láthattuk „Az I akció” és „A kaukázusi fogolynő” Surikja, vagy a „Halló, itt Iván cár!” mérnök-feltalálójaként. (Egyébként Bulgakov „Ivan Vasziljevics” című drámája nyomán készült, orosz címe „Ivan vasziljevics foglalkozást vált” és Leonyid Gajdaj rendezte.)

És hát, a rendező:
„Ez az ember vagy nem normális, vagy valami nagyon fontosat akar közölni csak nem sikerül neki” – írta valamelyik filmje kapcsán egy rosszmájú orosz kommentelő.
Talán a leginkább megosztó rendező hazájában. Imádják vagy utálják, de írnak róla, minden új filmje indulatokat kavar.
Ahogy a „szent szörnyetegek”-ről, róla is legendák terjednek, amelyeket szívesen erősít meg interjúiban. Hogy aszociális, semmit sem tud a pénzről, a kortársakról, csak ritkán hagyja el a házat, de ha kimegy, akkor mindig csíkos trikóban és sötét szemüvegben.
Hangzatos, de néha meglehetősen lapos kijelentéseit szeretik idézgetni („A filmet, melyet szavakkal el lehet mondani, nem érdemes leforgatni.”)
Bennem a későbbi filmjei, meglehetősen vegyes érzelmeket keltenek.
De ezt a filmjét szeretem. Azt gondolom, jó.


Boldog napok (Счастливые дни)

Rendezte: Alekszej Balabanov
Forgatókönyv: Alekszej Balabanov
Fényképezte: Szergej Asztahov
Lenfilm, Első és Kísérleti Filmek Stúdiója, „Partner” Ügynökség, 1991
Bemutató: 1992. február

Szereplők:
Viktor Szuhorukov
Anzselika Nyevolina
Jevgenyij Merkurjev
Nyikolaj Lavrov
Alekszej Oljennyikov

A megemlített filmek:
Ellenőrzés az utakon - Проверка на дорогах (1971-85)
Barátom, Ivan Lapsin - Мой друг Иван Лапшин (1984)
Hrusztaljov, a kocsimat! - Хрусталёв, машину! (1998)
Pakompartosok - Бакенбарды (1990)
A kastély - Замок (1994)
Szörnyekről és emberekről - Про уродов и людей (1998)
Fivér - Брат (1997)
Élet egy idiótával - Жизнь с идиотом (1993)
A kakukk - Кукушка (2002)
A 200-as szállítmány - Груз 200 (2007)
Az I akció - Операция «Ы» и другие приключения Шурика (1965)
A kaukázusi fogolynő - Кавказская пленница, или Новые приключения Шурика (1967)
Halló, itt Iván cár! - Иван Васильевич меняет профессию (1973)


A linkek:
http://www.embedupload.com/?d=35B3HYEOHZ
http://www.embedupload.com/?d=7XGNABZAFY
http://www.embedupload.com/?d=4YYSGXU1KJ
http://www.embedupload.com/?d=9BAUEBUWOZ
http://www.embedupload.com/?d=2YJSQ4MHQI
http://www.embedupload.com/?d=0SYYGBLIEX

10 megjegyzés:

  1. Kedves Pasanyov! Nagyon rászoktam filmjeire, valamint az érdekes kommentárjaira. De, most ezeket a fájlokat nem lehet letölteni, valami baj van velük. Pedig szeretném megnézni, mert Balabanovnak ezt a filmjét nem ismerem. A későbbi filmjeit nem kedveli? Azért talán a Fivér első része érdekes volt, tetszett. Lehet, tán azért, mert nagyon szeretem Butuszov zenéjét.
    Csak megkérdezném: ismeri esetleg a Mama című 1999-es filmet? Ha ismeri, nem volna esetleg kedve megcsinálni hozzá a feliratot? Vagy a már emlegetett Gyuba-gyubát? Ezek - szerintem - zseniális filmek.
    Üdv és köszönet: Cs. K.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kicseréltem a linkeket, igy most reményeim szerint ismét letölthető a film.
      Sajnos ezek a linkek automatikusan törlődnek, ha egy bizonyos ideig senki sem tölti le őket. Ezek a filmek pedig, azt hiszem ezzel mindannyian tisztában vagyunk, nem váltanak ki akkora folyamatos érdeklődést, hogy a linkek sokáig elérhetőek legyenek. Ha valaki kéri újra feltöltöm, bár akkor esetleg előfordul, hogy várnia kell kicsit. Ha valaki tud ennél jobb módszert szívesen veszem, de nekem pillanatnyilag nincs más ötletem erre.
      Balabanovnak minden filmjét szívesen megnézem még ha egyik-másik meglehetősen vegyes érzéseket kelt is bennem. Nemrégen mutatták be (talán márciusban?) a legújabb filmjét ami egy nyilatkozata szerint az utolsó filmje is, mert egészségi állapota nem engedi meg, hogy további filmeket készítsen. Ha ez igaz, akkor elég sajnálatos(bár Balabanov nyilatkozataitól soha nem állt távol a hatásvadászat).
      A "Boldog napok" mellett a "Szörnyekről és emberekről" és a "Morfium" azok a Balabanov filmek, amelyekhez feliratot csináltam.
      A "Mamát" nem láttam, de ha azt mondja érdemes, meg fogom nézni.
      Ha tetszik, még felirat is lehet, de ez ügyben most már óvatos vagyok, mert így is súlyos adósságaim vannak itt a Kinokon tett ígéreteim miatt.
      üdv
      pasanyov

      Törlés
  2. Köszönöm szépen, máris töltöm. A mondott filmek feliratait pedig meg fogom keresni.
    A Mama tényleg jó film, egy bizonyos Gyenyisz Jevsztingejev rendezte, a mamát Nonna Morgyukova játssza, a fiait pedig Vlagyimir Maskov, Oleg Menysikov, Jevgenyij Mironov és még nem is tudom is tudom, kik. Ugyanis öt fia van a "mamának" a filmben. Azt hiszem, megtörtént eseményen alapul a történet. A mama és fiai egy country zenekart alapítanak, ebből élnek; egy alkalommal a repülőgépet akarják Amerikába téríteni. A mama börtönbe kerül, és ott kezdődik a történet, amikor kiszabadul, és összehívja a fiait. Benne van a 90-es évek gazdasági összeomlása... Szóval, szerintem érdemes megnézni!
    Gondolom, hogy, amit csinál, nem 'olcsó mulatság'. Szívesen támogatnám is, és gondolom ezzel nem vagyok egyedül, bár a jelen helyzetben mindannyiunk anyagi ereje korlátolt.
    Nem lehetne ezeket az oroszokat valami alapítvány révén megkörnyékezni? Mondjuk az Orosz Kultúrintézetet? Hogy pl.támogassák az orosz kultúra és nyelv terjesztését! Nem tudom...
    Üdv: Cs.K.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát azért nem kerül ez olyan sokba.
      Inkább az idő (persze az is pénz) az ami nagyon kevés, meg hát munka mellett nehezebben, vagy legalábbis lassabban megy a dolog. De egyelőre nagyon élvezem az ezzel való foglalatosságot.
      Félek, ha elkezdenék kapcsolatot keresni különböző intézményekkel, az csak azt az időt csökkentné amit a filmekre tudok fordítani.
      üdv
      pasanyov

      Törlés
  3. Kedves Pasanyov!

    Nem szoktam kommentálni, de ezúttal kivételt teszek.
    Mostanában kezdtem az ismerkedést az orosz filmművészettel, így jutottam el az Ön kiváló blogjára.
    Ezzel az alkotással indítottam mind a bloggal, mind a rendezővel való ismerkedést.
    Szeretném megköszönni, nagyon tetszett!
    Balabanovtól a Fivér első és második részét, továbbá a Morfiumot sikerült még megszereznem, megtekintésük a közeljövőben esedékes.

    Üdvözlettel:
    Bakocsa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Bakocsa!
      Köszönöm, hogy szakított hagyományaival és kommentált. Őszintén remélem máskor is megteszi ezt a blogon.
      üdv
      pasanyov

      Törlés
  4. Kedves Pasanyov!

    A fent említett négy Balabanov rendezés közül a Fivér első része tetszett a legjobban, de mindegyik remek alkotás. A direktor atmoszféra-teremtése elsőrangú. Jellegzetes szerzői stílusjegyek figyelhetőek meg, mint pl. az egyedi vágástechnika, vagy a zene kiemelt használata - mindig előkerül egy lemezjátszó, vagy egy discman. Külön kiemelném Szergej Bodrov Jr. zseniális alakítását, sajnálatos, hogy ilyen fiatalon elment egy gleccseromlásnak köszönhetően...
    A Boldog napok kapcsán eszembe jutott Lynch Radírfej című filmje, talán képi világ, a groteszk, poszt-indusztriális miliő, és az elidegenedés érzése miatt.
    A Murfium végén, feliratfordítóként az Ön nevét láttam, szintén szeretném megköszönni.
    A Háború és a Bádogkoporsó című Balabanov alkotásokról is nagyon jókat olvastam, és úgy tudom, csak az előbbi lelhető fel magyar specifikációval, valamelyik TV adó játszotta szinkronosan.

    Üdv:
    Bakocsa

    VálaszTörlés
  5. Kedves Bakocsa!
    A Fivér volt az első Balabanov film amit láttam valamelyik televíziós csatornán. Aztán évekkel később már a Morfium megjelenése után néztem meg a többit (a régebbieket is) először nem is kapcsolva össze Balabanov nevét az egykor látott Fivérrel. Mindig az volt számomra az igazán érdekes, hogy minden filmje egészen más világ, mintha nem is ugyanaz a rendező készítette volna őket. Mindegyiket nagyon élveztem, (feliratkészítés közben sem untam el) bár pl. a Morfiummal szemben is voltak bizonyos fenntartásaim.
    A Bádogkoporsóhoz mintha láttam volna magyar feliratot valamelyik oldalon, de lehet hogy rosszul emlékszem. A Zsmurki (nem tudom már milyen címmel)valamelyik magyar adón ment néhány éve, szinkronizálva. A Szörnyekről és emberekről -höz tavaly készítettem magyar feliratot, de ezt még nem raktam fel sehová.
    üdv
    pasanyov

    VálaszTörlés
  6. Balabanov már nem fog több filmet készíteni. 2013. május 18-án elhunyt. Éppen akkor, amikor befejezte egy (most már utolsó) filmjének forgatókönyvét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. „Nemrégen mutatták be (talán márciusban?) a legújabb filmjét ami egy nyilatkozata szerint az utolsó filmje is, mert egészségi állapota nem engedi meg, hogy további filmeket készítsen. Ha ez igaz, akkor elég sajnálatos (bár Balabanov nyilatkozataitól soha nem állt távol a hatásvadászat).” – ezt írtam néhány megjegyzéssel feljebb, majd egy évvel ezelőtt.
      Sajnos ezúttal nem erről volt szó.
      Ma temették el Szentpéterváron a szmolenszki temetőben.
      55 éves volt.

      Törlés