Moszkvai séta

Moszkvában élni jó dolog. Pláne, ha valaki tizennyolc éves.

Bár valószínűleg tizennyolc évesen a világ bármely táján jó élni, hisz akkor még minden megtörténhet, mindent megtehetsz és minden okvetlenül jól végződik. Mert fiatal vagy és az egész város, az egész ország, az egész világ a tiéd.

Az a fiatal lány, aki fellelkesülve a „Moszkvai séta” című filmen, egy távoli kisvárosból érkezett a fővárosba, nem így tapasztalta. Kellemetlen élményeit levélben vetette szemére a film rendezőjének Georgij Danyelijának. A városban szállást nem talált, a pályaudvaron kellett éjszakáznia, ahol az összes pénzét ellopták. A rendőrök prostituáltnak nézték és bevitték az őrszobára.

Nála szakavatottabb emberek, például az író Vlagyimir Makszimov és Vaszilij Akszjonov is Danyelija szemére hányták, hogy a valóságot szépítő művet készített és „alájátszott” a hatalomnak. Makszimov attól fogva nem fogott kezet Danyelijával. („Hruscsov csak tegnap adta ki az utasítást, hogy a szovjet életet pozitívan kell ábrázolni és önök már ma tálcán nyújtják át ezt neki.”)

A rendező viszont azt tartotta fontosnak, hogy a film elnyerte a számára „kedves” emberek, Mihail Romm, Szergej Bondarcsuk, Viktor Konyeckij tetszését.. Ráadásul megjelenése után sok levelet kapott lágerek, börtönök lakóitól, olyan emberektől akiktől meglehetősen távol állt bármiféle illúzió. „Köszönjük, a lélegzetvételnyi friss levegőt...” - írták.

„Ahogy az életben minden előfordul, a moszkvaiak is sokfélék. Ez a film a jókról szól, ezért ábrázoltuk Moszkvát ilyen barátságosnak. Sajnos ön a másik Moszkvával is találkozott. Nem volt szerencséje.” - mentegetődzött a fiatal lánynak írt válaszában a rendező.

Nem kellett volna mentegetőznie.

A film a korai 60-as évek szovjet filmjeinek egyik legjobbja lett. Benne van a mese és benne van a valóság. Egyszerűen és semmitmondóan, mint amikor barátok idéznek fel szinte mellékesen, mindannyiuk számára ismerős történeteket.

„A szovjet mozi új hulláma” írta róla George Sadoul a Cannes-i bemutató kapcsán.

„Eljött Gena Spalikov, egy szatyorban hozott egy üveg pezsgőt és azt mondta, hogy kitalált nekem egy első osztályú forgatókönyvet. El is mesélte:

Gennagyij Spalikov

- Esik. Az utca közepén, mezítláb, cipőjét kezében tartva megy egy lány. Megjelenik egy biciklis srác, lassan kerekezik a lány mögött. Esernyőt tart fölé, a lány minduntalan elfordul, de a fiú egyre csak megy utána és mosolyog... Tetszik?

- És hogy van tovább?

- A többit majd kitaláljuk.

Gena kitette az asztalra az üveg pezsgőt és poharakatt vett elő a tálálóból. A pezsgő meleg volt és mikor kinyitotta, a fél üveg a frissen         festett falra fröccsent.

- Jó jel! - örült meg Gena.”

Ez volt a film fogantatása, legalábbis Georgij Danyelija így emlékszik rá „A jegy nélküli utas” (Bezbiljetnij paszazsir) című könyvében.

Aztán sokáig úgy tűnt, a megfogant film nem nagyon fog világra jönni. Ez nem a szerzők miatt alakult így, hanem Nyikita Szergejevics Hruscsov, az SZKP akkori főtitkára miatt. Nyikita Szergejevics ugyanis azt találta mondani, hogy az „Iljics őrsége” c. filmet ideológiailag meglehetősen károsnak tartja. A Marlen Hucijev rendezte filmben (az átvágott filmet a Szovjetunióban végül „Húsz éves vagyok”, nálunk „Mi húszévesek” címmel mutatták be) a főtitkár szerint „három srác és egy kislány lófrál a városban és nem csinál semmit”.

A „Moszkvai séta” forgatókönyvében is három fiú szerepelt, akik csak lófráltak és mindkét forgatókönyvet ugyanaz a személy írta, Gennagyij Spalikov. A hudszovjet forgatókönyv csoportja, természetesen nem Hruscsovra, hanem a történések hiányára, a szüzsé kidolgozatlanságára és a karakterek elnagyoltságára hivatkozva nem fogadta el a forgatókönyvet.

Akkoriban egy film engedélyezése a következőképpen zajlott:

A forgatókönyvet benyújtották a stúdió szerkesztőjének, aki ha megfelelőnek találta továbbította a stúdió szerkesztői kollégiumának. Ennek tagjai státuszban lévő és külső szerkesztők voltak. Ez után került a művészeti tanács (a hudszovjet) elé, mely a szerkesztői kollégium tagjaiból, rendezőkből, forgatókönyvírókból és pártfunkcionáriusokból állt. A hudszovjet után a Moszfilm szerkesztői kollégiuma következett, majd a Moszfilm főszerkesztője, végül a Moszfilm igazgatója. Ha mindenki elfogadta, átküldték a Goszkinohoz. Ott elolvasta a Moszfilmet felügyelő szerkesztő és felterjesztette a Goszkino szerkesztői kollégiumának. Azt követően elolvasta a Goszkino főszerkesztője felterjesztette a miniszternek vagy helyettesének. Ezt az utat bejárva kerülhetett a film gyártásra.

Vagy nem.

Bármelyik szakaszban tehettek észrevételeket és azt a szerzőknek figyelembe kellett venniük.

A kész film ugyanezt az utat járta végig, kiegészítve a Központi Bizottsággal, a hadsereg politikai főcsoportfőnökségével és az „illetékes” hatósággal. Az „illetékes” hatóság, ha például építőmunkásokról szólt a film az Építésügyi Minisztérium, ha pilótákról, akkor a Légiforgalmi Minisztérium volt.

Amikor Nyugat-Berlinben egy német forgalmazó bemutatta a „Moszkva nem hisz a könnyeknek” című filmet és büszkén mesélte Danyelijának, hogy egy hónap alatt már százezer néző látta a filmet, az így válaszolt:

„- Ó, nálunk csak az engedélyezők vannak ennyien.”

Danyelija akkortájt

Fél év folyamatos kifogások és változtatgatás után a hudszovjet még mindig nem fogadta el a forgatókönyvet. Danyelija megkerülve a hivatali utat odaadta azt Baszkakovnak a Goszkino igazgatója első helyettesének.

„- Olvassa el és mondja meg érdemes-e folytatni vagy dobjuk ki.

Baszkakov nem állt neki olvasni. Megkérdezte.

- Ugye nincs benne semmi hátsó szándék?

- Nincs,

- Szavára?

- Szavamra.

És Baszkakov elrendelte a film engedélyezését.”

A Moszfilm archivumában megmaradtak a színészek kiválasztása során készült próbafelvételek.

A szibériai fiú, Vologya szerepére Vitalij Szolomint, Gennagyij Bortnyikovot és Alekszej Loktyevet próbálták ki.

Szolomin felvételei nem nyerték el a hudszovjet tetszését. Hogy Bortnyikovval mi történt, nem igazán kideríthető. Danyelija nem is emlékszik, hogy Bortnyikovval felvétel készült volna, pedig ismerték egymást. Bortnyikov egyik főszereplője volt a „Figye-e-elj!” című filmnek, melyet Danyelija anyja, Meri Andzsaparidze rendezett. (Danyelija anyja filmrendező, apja útépítő-mérnök volt.)

Nyikita Mihalkov, Alekszej Loktyev, Jevgenyij Szteblov

A bevonulásra és esküvőjére készülő fiú, Szása szerepére az asszisztens Lika Aronova kerített valakit akinek ma már csak a keresztnevére emlékeznek az alkotók. Igornak hívták. A próbafelvételek után mindenki megfelelőnek találta. Hogy a forgatási tervben ne legyen fennakadás, levágták Igor haját és megrendelték a parókát a történet elején játszódó jelenetekhez. Aztán váratlanul Aronova megjelent Jevgenyij Szteblovval:

„- Georgij Nyikolajevics, meg ne öljön, de szerintem ő jobb.”

Tényleg jobb volt.

Danyelijának kellett felhívnia Igort, aki miután felfogta, hogy nem ő forgat, egy órán át szidta a rendezőt, az asszisztenst,a forgatókönyvírót, a forgatócsoportot és az egész szovjet filmgyártást.

Galina Polszkih

Talán még emlékeznek az „I akció” fiatal egyetemista lányára, Lidára. Natalja Szeljeznyova játszotta, őt szemelték ki a lemezbolti eladó Aljona szerepére. A próbafelvételeken nagyon igyekezett megfelelni a rendező minden óhajának és nem is volt semmi probléma, míg a már említett, minden lében kanál Lika Aronova meg nem jelent a stúdióban Galina Polszkihhal.

Szeljeznyova talán még ma sem bocsátotta meg a stábnak.

Hogy Nyikita Mihalkov játssza Kolját, abban tulajdonképpen nem volt vita. Gena Spalikov Nyikita bátyjával, Andrej Mihalkovval barátkozott. (Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij, olyan nálunk is ismert filmeket rendezett, mint a Csingiz Ajtmatov regénye alapján készült „Az első tanító”, a „Szibériáda” vagy később a „Tango és Cash”, a „Bolondok háza”.)

Danyelijának először nem nagyon akaródzott a kisebbik Mihalkovval próbafelvételt készíteni:

„ ...Nyikitát én fél évvel azelőtt láttam utoljára. Kamasz, rút kiskacsa.

- Nyikita nem megfelelő. Kicsi.

- De hívd csak be!

Behívtuk. Bejött, hórihorgas, nálam jó fejjel magasabb. (...) Elkezdtünk forgatni.”

A forgatás könnyen, gyorsan, jó hangulatban zajlott, a résztvevők élvezték a munkát. Az anyag mindenkinek tetszett, kivéve a „hudszovjetet”, akik folyamatosan kifogásolták, hogy nem érthető miről szól a film. Ennek az igénynek a kielégítésére került bele a „padlótisztító” jelenete. Egy ember, aki megfogalmazza a hudszovjet, a forgatókönyv íróival szemben képviselt álláspontját. A főhős Vologya pedig a film alkotóinak álláspontját képviseli.

„Mikor beadtuk a filmet a hudszovjetnek, féltünk, hogy megértik ez a jelenet róluk szól és kihúzzák. De ők okosabbnak bizonyultak mint mi gondoltuk róluk és úgy tettek mint akik semmit sem vettek észre.”

A Goszkinonál ugyanúgy nem értettek semmit. Állítólag ennek „köszönhető” a később oly sok szovjet film főcímében megjelenő „lírai komédia” kifejezés:

„- Nem érthető miről szól a film.

- Ez egy vígjáték - mondtuk.

Valamiért úgy vélekednek a vígjátéknak nem kell szólnia semmiről.

- De miért nem vicces?

- Mert ez egy lírai komédia.

- Akkor írják oda.

Odaírtuk. Így született egy új műfaj, a lírai komédia.”

Később, már napjainkban, Danyelija megjegyezte: „Soha nem csináltam vígjátékot. A filmjeimre oda volt írva, hogy komédia, mert a vígjátékra adtak több nyersanyagot.”

A záró képsorokon felhangzó dal szövegét Gennagyij Spalikov írta. A vers nehezen íródott meg, Spalikov megpróbálta elsütni egy régebbi „Bejárom Moszkvát” kezdetű dalának szövegét, de Danyelija szerint nem illett a zenéhez. Aztán az utolsó pillanatban, egy esti forgatás során Spalikov ugyanebből a kezdősorból kiindulva gyorsan megírta a még ma is népszerű dal szövegét. Pontosabban majdnem ezt. Ugyanis „… megkérték, hogy változtassuk meg az utolsó strófa egy szavát: ”Csónakomra fehér vitorlát vonok,/Csak még azt nem tudom, hol.”

- Mi az, hogy „még nem tudom hol”? Az ön hőse Izraelbe készül vagy az USA-ba?

Megváltoztattuk. Úgy szólt, hogy „még nem tudom kivel”. Egész jó lett - gondoltam - Kolka most azt nem tudja kivel, a CIA-vel vagy a Moszaddal.

Inna Csurikova és Veronika Vasziljeva

A film fiatal szereplői foglalkoztatott ismert filmszínészekké váltak. (Talán csak a 2006-ban közlekedési baleset következtében elhunyt Loktyev filmezett kevesebbet.). És nem csak a főszereplők. A rajzverseny egyik résztvevőjét, a kissé mamlasznak tűnő fiatal lányt, a később nagyszerű színésszé váló Inna Csurikova játszotta. Még a stáblistára sem került fel, ahogy a biciklis fiú Oleg Vidov sem. (Egyébként abban a jelenetben három lány szerepelt. Szombaton felvették a totált – megy a szőke kislány az esőben, mögötte a biciklis fiú – de a lány hétfőn nem jelent meg a forgatáson. Beszaladtak a Filmművészetire és kerítettek egy másik szőke lányt, akivel felvették a közelit, aztán kiderült, hogy vizsgája van és el kell mennie. Végül kénytelenek voltak az „Izvesztyija” újságírónőjének meztelen lábát felvenni, aki épp a közelben várakozott, hogy interjút kapjon Danyelijától.)

Legnagyobb hírnévre vitathatatlanul az első filmszerepét játszó Nyikita Mihalkov vergődött.

„…Számomra Nyikita a „Moszkvai séta” Kolkája. A fiam után kapta a Kolka nevet. És a mai napig így is viszonyulok hozzá."

Pedig a forgatás kezdetén volt egy kis nézeteltérés.

„…Egy hét múlva az asszisztens, Lika Aronova közli velem:

- Mihalkov nem hajlandó forgatni.

- ?

- Napi huszonhat rubelt kér.

A színészi fizetések így alakultak: kezdők – 8 rubel, gyakorlattal rendelkezők – 16 rubel, fiatal sztárok – 25 rubel, szupersztárok 40-50 rubel. Nyikita 25 rubeljét a Goszkinonál kellene engedélyeztetni.

- Nyikita hol van?

- Itt - közölte Lika - járkál folyosón.

- Hívd be!

- Georgij Nyikolajevics, - mondta Nyikita - én főszerepet játszok, de annyit kapok mint az a színész aki nem is főszereplő. Ez igazságtalan.

- Kire gondolsz?

- Például Ljosa Loktyev, Galja Polszkih.

- Ljosa Loktyev már játszott főszerepet és Galja Polszkih is. Ők már ismert színészek. Te még egyáltalán nem vagy színész. Diák vagy. De mi ugyanúgy kifizetünk téged mint őket, úgyhogy hallgass.

- Vagy 25, vagy nem forgatok.!

- Hát, ahogy gondolod… - elfordultam Nyikitától - Lika Aronova, hívd fel azt a srácot akit Mihalkov előtt kipróbáltunk. Kérdezd meg hányas lába van, ha más mint Nyikitáé, kell ma venni egy cipőt. Holnap forgatás.

- Rendben van.

- Ki az? - lett hirtelen ideges Nyikita.

- Nyikita, nem mindegy neked, hogy ki az. Te már úgyse forgatsz nálunk!

- De hát, már öt napot forgatott velem. Most mindent újra fel kell venni.

- Az már nem a te gondod. Eredj, zavarsz a munkában…

- És akkor, velem többet nem is forgat?

- Nem.

Ekkor egy halvány férfikönnycsepp gördült le a későbbi ismert filmrendező akkor még borotvát sem látott arcán:

- Georgij Nyikolajevics, Andron (Andrej Koncsalovszkij) tanított ki!... Azt mondta, már egy hetet felvettek velem. Már nem tudnak visszalépni.

Jó egyetértésben dolgoztunk tovább.”

Danyelija később is szinte atyai érzéseket táplált felfedezettje iránt.

A 18 éves Nyikita Mihalkov

„…Mikor elterjedt, hogy Nyikita Mihalkov indul az elnökválasztáson (és ő nem tagadta ezt igazán aktívan), egy Nyizsnij Urengojban tartott közönségtalálkozón megkérdeztek, hogy rá fogok-e szavazni.

- Két kézzel!

- Miért?

- Mert azt a filmet, amelynek főszerepét egy nagy ország elnöke játszotta fiatal korában, minden ország megveszi. Én meg el fogom mesélni, hogy az elnökünk rohangált nekem vodka után.

Valahogy egy esti forgatást követően, Nyikitával együtt mentünk hazafelé a stúdió kocsiján. A forgatáson egy slaugból locsoltam az aszfaltot, hogy tükröződjenek rajta a lámpák. Átáztam és átfagytam. Útközben vettem volna vodkát, de már az összes üzlet és étterem bezárt. Negyed tizenkettő volt.

Először Nyikitát vittük haza Voronszkijba.

- Nyikita, hozz nekem ki száz gramm vodkát - kértem - különben megfázom.

Hogy olyan későn bemenjek és vodkát kérjek, nem tartottam illendőnek.

Nyikita szívesen hozott nekem egy teli pohárral.

Néhány nap múlva összefutottam az apjával, Szergej Vlagyimirovics Mihalkovval.

- Tudod te, hogy mit csinálsz? Infarktust is kaphattam volna! Fekszem, épp elaludtam mikor hirtelen nyílik az ajtó, lábujjhegyen bejön a fiam, kinyitja a bárszekrényt, kiveszi a vodkát, tölt egy egész pohárral és lábujjhegyen kimegy… Én meg egy frászban vagyok: ennek a gyereknek vége, éjszakánként pohárszámra issza a vodkát…

Kár, hogy Nyikita nem indult az elnökválasztáson.”

(Jegyezzük meg, hogy az apa Szergej Vlagyimirovics Mihalkov is ismert személyiség volt. Író, költő, gyerekkönyvek, versek, színművek szerzője. Ő volt az, aki háromszor is megírta a szovjet ill.orosz himnusz szövegét. Először 1944-ben, másodszor 1977-ben, mikor Sztálint kellett kiiktatni a szövegből, végül 2000-ben, immár csak Oroszország számára.)

Egy úgynevezett „kámea-szerepben” feltűnik maga a rendező is. Ő a cipőtisztító, aki az esküvőre várakozó Vologya cipőjét akarja megpucolni.

Mikor a film 40 éves lett, levetítették a „Kinotavr” filmfesztiválon (Szocsi). Az esemény kapcsán az újságírók megkérdezték Danyeliját nem akarja-e megcsinálni a film folytatását.

„De, gondolkodom róla.” - mondta a rendező, sőt bevallotta, hogy már ki is találta, mi történne kedvenc színészével, Nyikita Mihalkovval.

„- Az ősz Nyikita majd áll az aluljáróban és énekli: Megyek és bejárom Moszkvát - a járókelők meg pénz dobnak neki.

- És mit szólt Mihalkov ehhez a „perspektívához”?

- Elfogadta! Már elmondtam neki az ötletet...”

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy Danyelija egy másik beszélgetésben ennek az ellenkezőjét állította:

„- Georgij Nyikolajevics, nemrég volt 40 éves leghíresebb filmje a  „Moszkvai séta.” A pletykák szerint gondolkodik azon, hogy leforgatja az ismert film folytatását.

- Dehogy, ez butaság. Ezt elkészíteni lehetetlenség.”

Reméljük ez utóbbit gondolta komolyan.

„Az ember azt gondolná, nem is lehetne annál unalmasabb, mint nézni hogyan járja az utcákat és beszélget a semmiről három fiú és egy lány… - írta a filmkritikus, Ludmilla Sziszojeva - És mégsem így van. Érdekes és szórakoztató, a közönség emlékezetébe vésődik és magával ragadja évtizedek múltán is.”

 Aztán meg, lassan ötven év elmúltával már lényegtelen, mit mondtak annak idején a filmet el nem fogadók. Lényegtelen, hogy lakkozta-e a valóságot, tényleg ilyen volt-e Moszkva vagy kezére játszott-e a hatalomnak. Ahogy a nagyvárosban pórul járt kislány válaszolta végül Danyelijának: „ lassan elhalványul mi történt velem Moszkvában, de a filmre emlékszem és szivesen megnézném újra. Köszönöm a mesét.”

Ami maradt, egy áttetszően tiszta, friss, (mondhatnánk, franciásan elegáns) film.

Én nagyon szeretem.

Állítólag Fellini, mikor a második világháborúról kérdezték, annyit mondott: „Akkor voltunk húszévesek.”

Moszkvai séta (Я шагаю по Москве)

Szovjet, ff.

Moszfilm, 1963.

Bemutató: 1964. április 11.

Rendezte – Georgij Danyelija

Forgatókönyv – Gennagyij Spalikov

Fényképezte – Vagyim Juszov

Zene – Andrej Petrov

Főszereplők:

Nyikita Mihalkov – Nyikolaj

Alekszej Loktyev – Vlagyimir Jermakov

Galina Polszkih – Aljona

Jevgenyij Szteblov – Szása Satalov

Link:
https://mega.co.nz/#!1pUSRToB!DFdHHC_L61Ayig5qhUV4fDXi4I7GMGN1aLfUEu9rMM0
jelszó: kinok55

A forgatás néhány helyszíne egykor és ma (fotók):

http://progulkino.livejournal.com/21137.html