kinok55: május 2013

Ma éppen egy hete, hogy eltemették Alekszej Oktyabrinovics Balabanovot.

Az utóbbi két évtized minden bizonnyal legvitatottabb rendezője volt hazájában.

Korai filmjei (a blogon is megtalálható „Boldog napok” szerintem egyik, ha nem a legjobb filmje) kedvező fogadtatása után a kritika és a közönség egy része egyre inkább fanyalogva fogadta munkáit, bár ezek a filmek a nézők más rétegében valóságos rajongást váltottak ki. A „Fivér”, a „Zsmurki”, a „Háború” vagy a „Bádogkoporsó” miatt vált igazán sikeres rendezővé.

Nem voltam rajongója. Utólsó filmjei közül – ellenérzéseimmel együtt – a Bulgakov írásai nyomán készült „Morfiumot” néztem szívesen.

Búcsúzóul – kicsit műsoron kívül – nézzük meg egy keveset emlegetett művét.

A „Szörnyekről és emberekről” 1998-ban készített filmje. Már túl az egy évvel korábban készített „Fivéren” (az ítészek már ezt is nehezen fogadták), de még előtte van a szinte teljesen elutasított „Fivér 2.”-nek.

Ezt tükrözik a kritikák:

„Kilátástalan film a filmről, a szegényes lehetőségekről, a filmművészet érdeklődésének beszűküléséről. Még ha mi, utódok fel is fegyverkezünk Panavisionnel és Dolby Surrounddal - üzeni Balabanov pályatársainak – akár száz évvel ezelőtt, semmi sem fontosabb mint a közönség csupasz fenekek iránti kiváncsisága.”

Ligyija Maszlova

„Távol áll tőlem ez a film, mind gondolataiban, mind megvalósításában, mivel nem szeretem a dekadenciát, méginkább az orosz dekadenciát, az orosz dekadencia szentpétervári változatát különösképpen.

Más dolog, hogy ebben az évadban nem volt még egy ilyen elegáns, ilyen stílusérzékkel elkészített film.”

Miron Csernyenko

„Akiknek nem tetszett a film, azt mondják: de azért jól van megcsinálva. Én nem mondanám. Balabanov a vásznat a szimbolizmus kulturális hulladéklerakójává változtatja. A sziámi ikrek – Jekyll és Hyde; a dadus – egy fallikus anya; a vak doktorné – a „Szerelem rabjai” egyik hősnője szerepében. És mindez barnított monokrómban, mely a „stílusosság” legolcsóbb eszköze.”

Nyina Cirkun

„Egyrészt az utóbbi évek stilisztikailag legkifogástalanabb filmje, másrészt gumicsont, rejtett mondanivaló és mögöttes értelem nélkül. Legjobb az egészet intellektuális provokációként felfogni.”

Jurij Gladilscsikov

„Infantilis, slendrián film. Mintha Balabanov elfelejtette volna mindazt, ami az erőssége volt. Akkor már a populáris „Fivér” is jobb, mint ez az özönvíz előtti „esztétizálás.”

Tara Abdullajeva

„Pattanásos kamaszok erotikus fantáziáinak emelnek mesterkélt celluloid emlékművet. Sajnálatos, hogy a beteges alkotói komplexusok ilyen fontosnak bizonyultak a filmmel boldogított emberiség számára. El lennék keseredve, ha Rembrandt primitiv szadomazochisztikus pornótémákat festett volna. Egyébként azok, több mint valószínű, nem primitívek, hanem jelentősek lettek volna. Adódik a következtetés: Balabanov - nem Rembrandt.”

Irina Pavlova

„Balabanov filmje – egy történet nélküli történettel, hősök nélküli hősökkel, gondolatok nélküli gondolatokkal – mindenekelőtt arról, hogy maga a film csak celluloid, csak árnyak a fehér vásznon és semmi több.”

Leonyid Popov

Alekszej Balabanov 55 éves volt.

Szörnyekről és emberekről (Про уродов и людей)

ff. orosz film

Kinokompanyija SZTV, 1998.

Bemutató: 1998. május 20. (Franciaország)

Írta és rendezte – Alekszej Balabanov

Fényképezte – Szergej Asztahov

Szereplők:

Johan - Szergej Makoveckij

Viktor Ivanovics - Viktor Szuhorukov

Jekatyerina Sztaszova - Lika Nyevolina