Ma éppen egy hete, hogy eltemették Alekszej Oktyabrinovics Balabanovot.
Az utóbbi két évtized minden bizonnyal legvitatottabb rendezője
volt hazájában.
Korai filmjei (a blogon is megtalálható „Boldog napok”
szerintem egyik, ha nem a legjobb filmje) kedvező fogadtatása után a kritika és
a közönség egy része egyre inkább fanyalogva fogadta munkáit, bár ezek a filmek
a nézők más rétegében valóságos rajongást váltottak ki. A „Fivér”, a „Zsmurki”,
a „Háború” vagy a „Bádogkoporsó” miatt vált igazán sikeres rendezővé.
Nem voltam rajongója. Utólsó filmjei közül –
ellenérzéseimmel együtt – a Bulgakov írásai nyomán készült „Morfiumot” néztem
szívesen.
Búcsúzóul – kicsit műsoron kívül – nézzük meg egy keveset
emlegetett művét.
A „Szörnyekről és emberekről” 1998-ban készített filmje. Már
túl az egy évvel korábban készített „Fivéren” (az ítészek már ezt is nehezen
fogadták), de még előtte van a szinte teljesen elutasított „Fivér 2.”-nek.
Ezt tükrözik a kritikák:
„Kilátástalan film a filmről, a szegényes lehetőségekről, a
filmművészet érdeklődésének beszűküléséről. Még ha mi, utódok fel is
fegyverkezünk Panavisionnel és Dolby Surrounddal - üzeni Balabanov
pályatársainak – akár száz évvel ezelőtt, semmi sem fontosabb mint a közönség csupasz
fenekek iránti kiváncsisága.”
Ligyija Maszlova
„Távol áll tőlem ez a film, mind gondolataiban, mind megvalósításában,
mivel nem szeretem a dekadenciát, méginkább az orosz dekadenciát, az orosz
dekadencia szentpétervári változatát különösképpen.
Más dolog, hogy ebben az évadban nem volt még egy ilyen
elegáns, ilyen stílusérzékkel elkészített film.”
Miron Csernyenko
„Akiknek nem tetszett a film, azt mondják: de azért jól van
megcsinálva. Én nem mondanám. Balabanov a vásznat a szimbolizmus kulturális
hulladéklerakójává változtatja. A sziámi ikrek – Jekyll és Hyde; a dadus – egy fallikus
anya; a vak doktorné – a „Szerelem rabjai” egyik hősnője szerepében. És mindez
barnított monokrómban, mely a „stílusosság” legolcsóbb eszköze.”
Nyina Cirkun
„Egyrészt az utóbbi évek stilisztikailag legkifogástalanabb
filmje, másrészt gumicsont, rejtett mondanivaló és mögöttes értelem nélkül.
Legjobb az egészet intellektuális provokációként felfogni.”
Jurij Gladilscsikov
„Infantilis, slendrián film. Mintha Balabanov elfelejtette
volna mindazt, ami az erőssége volt. Akkor már a populáris „Fivér” is jobb,
mint ez az özönvíz előtti „esztétizálás.”
Tara Abdullajeva
„Pattanásos kamaszok erotikus fantáziáinak emelnek
mesterkélt celluloid emlékművet. Sajnálatos, hogy a beteges alkotói komplexusok
ilyen fontosnak bizonyultak a filmmel boldogított emberiség számára. El lennék
keseredve, ha Rembrandt primitiv szadomazochisztikus pornótémákat festett
volna. Egyébként azok, több mint valószínű, nem primitívek, hanem jelentősek
lettek volna. Adódik a következtetés: Balabanov - nem Rembrandt.”
Irina Pavlova
„Balabanov filmje – egy történet nélküli történettel, hősök
nélküli hősökkel, gondolatok nélküli gondolatokkal – mindenekelőtt arról, hogy maga
a film csak celluloid, csak árnyak a fehér vásznon és semmi több.”
Leonyid Popov
Alekszej Balabanov 55 éves volt.
Szörnyekről és emberekről (Про уродов и людей)
ff. orosz film
Kinokompanyija SZTV, 1998.
Bemutató: 1998. május 20. (Franciaország)
Írta és rendezte – Alekszej Balabanov
Fényképezte – Szergej Asztahov
Szereplők:
Johan - Szergej
Makoveckij
Viktor Ivanovics - Viktor
Szuhorukov
Jekatyerina Sztaszova - Lika
Nyevolina
Liza - Dinara
Drukarova
Kolja - Aljosa
Gyo
Tolja - Csingiz
Cigyendambajev
Putyilov – Vagyim
Prohorov
Linkek
Köszönöm szépen!
VálaszTörlésEj, pedig akkora úttörője volt az orosz filmnek, mint Einzenstejn.
VálaszTörlésZavarban lennék, ha el kellene mondanom, miért tetszett ez a film. Ne vegyétek nagyképűsködésnek, de Szerb Antal jutott eszembe, aki Gogol Az orr című novellájáról ezt írta: "...nem értjük egészen, de érezzük, hogy valami mély bölcsességet fejez ki és hogy teljesen igaza van."
VálaszTörlésDekadencia ide, erotikus fantazmagória oda, ezek is az "oroszság" részei, mint ahogy a babona - egészen művelt emberek is nagyon babonásak tudnak lenni - és, ami szomorú - az irodalomban és néha filmekben is lehet vele találkozni - az állatokkal szembeni kegyetlenség is.
Még nem láttam olyan orosz filmet, ami valamiért vagy valaki(k)ért ne tetszett volna. Most kíváncsi lettem Balabanov más filmjeire is.
Külön köszönet a fordításért!
Nekem tetszett. Szerintem ez jelképekkel teli történet, - néhol talán homályosan fogalmaz - a XX. századi Oroszországról és a filmesekről. Politikai pornográfiát inkább mutat, mint valódi erotikát. A lerobbant ház a cári ország, melyben a vesztét érző tulajdonos rosszra hagyja az örökségét. Az irányító perverz gyilkost körbeveszik a saját pecsenyéjüket sütögető kiszolgálói, akik időnként maguk is áldozatul esnek. A nép először retteg, majd a végén önként keresi a megszokottat, még ha az rossz is. Az elején nagyreményűnek mondott új művészet, a mozi, művelői erkölcsileg gyengék és kiárusítják magukat a szennyért fizetőknek. Csoda, ha nem szerette ezt látni - és felismerni - az értelmiségiek egy része?
VálaszTörlés