Ébresszétek fel Lenocskát!

„Nem vettük észre az orosz Giulietta Masinát ...” írta egy visszaemlékező annak a filmnek főszereplőjéről, mely egyike volt a ritka kis szárazulatoknak a 30-as évek totális realizmusának tengerében.

A színésznőt úgy hívták, Janina Zsejmo.

Janina Zsejmo

A film, mely a kor avantgard művészeinek kézjegyét viseli, tulajdonképpen egy elegáns bohóctréfa. Börleszk, amit alkotói egy sorozat induló darabjának szántak. „Azt hittük, hogy sikerül csinálni egy sorozatot, amelynek mint Harold Lloyd vagy Buster Keaton, Janina lenne az állandó hőse, és amiben megmutathatná magát teljes ragyogásában.” – emlékezett vissza a forgatókönyv egyik írója Jevgenyij Svarc. (Az a bizonyos Jevgenyij Svarc. Nagyon bemutatni talán nem kell, kiemelkedő jelentőségű szovjet drámaíró. Darabjait – "Az árnyék", a "Hétköznapi csoda" vagy "A sárkány" -  ma is műsoron tartják a színházak.)

A 20-as években jónéhány úgynevezett excentrikus filmet forgattak a Szovjetunióban. Ezek nem csak csekélyebb érdeklődést kiváltó művészi kísérletek, mint Klimentyij Minc montázsfilmje az 1927-es „Húsdaráló” vagy az 1929-es „Az ön szeme”, hanem játékfilmek, komédiák, animációs filmek is. Ilyen a Kozincev-Trauberg páros néhány korai filmje, mint az „Oktyabrina kalandjai”, vagy Mihail Cehanovszkij rajzfilmje, ami Sosztakovics zenéjére egy Puskin meséből (Mese a pópáról és az ő Balda nevű szolgájáról) készült volna, ha elkészült volna. Egy rövid 3 perces részlet föllelhető az interneten, érdemes megnézni.

Aztán a virágzó orosz avantgard az évtized végére légüres térbe került.

A 30-as évekre az excentrizmussal, vagy ahogyan nevezték a „formalizmussal”, kezdtek könyörtelenül leszámolni, egészen a táborokig és a kivégzésekig. Az avantgard irányzatok felbomlottak, a perifériára szorult írók (pl. az oberista Harmsz és Vvegyenszkij), hála Szamuil Marsaknak, rövid ideig a gyermekirodalomban találtak „menedéket”.

A „Lenocska” másik írója Nyikolaj Olejnyikov is gyemekkönyveket írt, gyermek-magazinokat szerkesztett. 1926-1928 között aktív munkatársa volt különféle leningrádi és fővárosi lapoknak, rádióműsorokat szervezett a gyermekek számára. 1928-ban, szerkesztője lett egy újonnan alakuló havi gyerekmagazinnak („A sün”), ahol állandó szerzőkkel dolgozott. Közéjük tartozott Kornyej Csukovszkij, Borisz Zsitkov (Talán rémlik valakinek Marsak „Posta” c. versének Zsitkov elvtársaként), Vitalij Bianki, Mihail Prisvin, Jevgenyij Svarc, valamint az „OBERIU” (Objegyinyenyie realnava iszkussztva) dadaista csoport költői Danyiil Harmsz, Alekszandr Vvegyenszkij, Nyikolaj Zabolockij – velük Olejnyikovnál egy különleges alkotóközösség jött létre.

Balról: Olejnyikov, Lebegyev, Lilina, Marsak, Svarc, Zsitkov

Az előtt a háttér előtt persze, amit a 30-as évek realizmusa uralt, az „Ébresszétek fel Lenocskát” valósággal kihívónak, sőt provokatívnak tünhetett. „Hogyan képesek viccelődni az ország újjáépítésének idején!” – húzták ki a talajt a humoristák talpa alól a hivatalos emberek. Ám a gyerekek és a felnőttek – nem utolsó sorban a fantasztikus Janina Zsejmonak köszönhetően - szerették a filmet.

1936-ban még elkészült a folytatás, a „Lenocska és a szőlő” - ez már hangosfilm volt -, de a harmadikra, ami a „Lenocska foglalkozást választ” címet viselte volna, már nem került sor.

Jött az 1937-es év.

A Kirov-gyilkosságot követő leszámolási hullámok ekkor érték el a gyermekirodalomban dolgozó írókat, szerkesztőket. Olejnyikovot 1937. július 3-án tartóztatták le, és még ugyanabban a hónapban, az NKVD szétverte a gyermek- és ifjúsági irodalom összes szerkesztőségét. A kollégák, - már akik megtehették - elhatárolódtak Olejnyikovtól, a „nép ellenségétől” és cinkosaitól, „az ellenforradalmi szabotőr bandától, akik tudatosan kezdtek rombolásba a gyermek- és ifjúsági irodalomban.” 1937. november 24-én, Nyikolaj Olejnyikovot a börtönben kivégezték. (Halála hivatalos ideje és oka sokáig 1942. május 5., tifusz.)

Svarc hosszú időre kegyvesztett lett, darabjai először csak 1956-ban, két évvel halála előtt jelentek meg nyomtatásban.

A sorozat megszakadt.

Furcsa módon Antonyina Kudrjavceváról, aki mindkét „Lenocska” filmet rendezte, nem sokat szól a fáma. 1902-es tulai születésű színésznő, aki Moszkvában végezte a színitanulmányait, de 1930-tól már rendezőasszisztenskedett. A lexikonok csak ezt a két rendezését tartják számon. Később a Lenfilm ogyesszai stúdióját vezette. 1955-ben halt meg.

Az „Ébresszétek fel Lenocskát” nagyszerű lehetőséget nyújtott a főszereplő Janina Zsejmonak, hogy kamatoztassa gyermekkorában szerzett cirkuszi és varieté tapasztalatait. A színésznő a film forgatása idején már végzett színművész, 25 évesen játsza el a kisdiákot. Elképesztően.

Lánya azt mesélte, hogy a film forgatása előtt, felvette a 12 éves huga ruháit, és lement a parkba labdázni a fiúkkal. A srácok nem csak elhitték, hogy egy kortársukkal állnak szemben, de a végén még el is páholták több sikertelen adogatás miatt.

 „Senki, még a legügyesebb parodista sem képes felvenni a versenyt a vásznon egy igazi kisfiúval vagy kislánnyal. Kivéve talán az olyan jelenséget, mint amilyen a maga idejében Janina Zsejmo volt.” – írta a kortárs Jelena Jegorovna (őt a Boldogság c. Medvegykin filmből ismerhetjük, Anna szerepében).

1909. május 29-én született az akkor lengyel, ma belorusz városban Volkoviszkban, cirkuszos családban. Gyermekkora az „egyszer hopp, máskor kopp” jegyében telt. Ebben a világban a gyerekek már korán dolgozni kezdtek. Még nem töltötte be a hármat, mikor először a manézsba lépett a „6 - Zsejmo – 6” című számban. A szám végén a családtagok átvonultak a porondon – apja, nagyapja, anyja, nagybátya, a négyéves nővére Ella – a sor végén maga a pöttöm Janicska egy dobot püfölve.

Janecska és Ella

Később műlovar, tornász és balerinaként is fellépett. Balettórákat adott, nála sokkal idősebb tanítványoknak.

Apja halála után, anyja Pétervárott maradt a négy lánnyal. Az esztrádból éltek, menetközben számokat találtak ki, ha szükséges volt, csináltak olyat is, amit korábban nem, például, megtanultak xilofonon játszani. Nővérével, Ellával legsikeresebb számuk, a „Zenebohócok” volt. Később ezzel magyarázta fizikai adottságait: „Furcsa, de tizennégy éves koromig normálisan nőttem, de aztán ... Biztos voltam benne, hogy a növekedés azért állt meg, mert a fejemen kellett vinnem a súlyos xilofont, amit azért tettem, hogy ne fáradjon el a kezem.”

Ő maga nem igazán aggódott e miatt, hisz később ez tette lehetővé, hogy férjes asszony és anyaként is fiatal lányokat játsszon a filmekben, bár ez egyszersmind befolyásolta is a betölthető szerepek körét.

A tizenöt éves Janina miközben pénzt keresett az esztrádban, családja elöl is eltitkolva felvételizett a FEKSZ-be (Fabrika ekszcentricseszkava kinoaktyora) a Grigorij Kozincev és Leonyid Trauberg által vezetett leningrádi filmszínész stúdióba. A 20-as évek közepén Moszkvában és Pétervárott sok filmes iskola nyílt, de igazán fontos csak 2-3 volt. Közéjük tartozott a FEKSZ is.

„ ...- Ki a kedvenc filmszínésze? - Kérdezték tőle a felvételin.

Azokat sorolta fel, akik a vásznon virtuóz cirkuszi trükköket adtak elő:

- Harry Piel és Pearl White!

A bizottság tagjai mosolyogtak:

- És Chaplin?

- Chaplin? Ő nem, - felelte Zsejmo – ugyanazt csinálja, mint a mi cirkuszi bohócaink, csak sokkal gyengébben!

A bizottság nevetésre fakadt, de felvették.”

Később gyakran okozott feszültséget, hogy a tizenöt éves kislánynak 12 évi színpadi gyakorlata volt, talán több mint a vizsgáztatóinak együttvéve, ám ő makacsul kitartott.

A moziban 1925-ben debütált. Egy kisfiú szerepét játszotta, a „Miska Jugyenyics ellen” c. Kozincev-Trauberg filmben, mely egy Jugyenyics vezérkarába csöppent rikkancs kalandjairól szólt.

Ezt követően évente több filmben is játszott, az első főszerepre azonban 1934-ig kellett várnia. Ez volt a „Lenocska”. Hősnője, a szórakozott kislány, akit magával ragad a kalandos irodalom, és mindig későn ér az iskolába. A történet sok lehetőséget adott a színésznőnek az önkifejezésre, amit ő fényesen meg is valósított. Az excentrikus hajszák gyorsan váltják egymást, és Janina vásott lelkesedéssel megy egyik kalandból a másikba, bőkezűen használva a cirkuszban és a FEKSZ tantermeiben elsajátított tudását.

Nyikolaj Cserkaszovval

1935-ben két filmet is forgatott, a „Forró napok”-ban egy Kika nevű technikumi tanulót játszott. Először szerepeltek együtt a hórihorgas Nyikolaj Cserkaszovval (Ejzenstejn: Rettegett Iván), akivel az alacsony Janina Zsejmo, a közönség nagy örömére, mulatságos párost alkotott.

„A barátnők”-ben a három hősnő egyike: Ászja - A pisze. Az elején itt is egy kislányt alakít, aki aztán a film végére, már mint felnőtt lány menti meg a várost a fehérgárdistáktól.

A „Doktor Kaljuzsnij” c. filmben partnere a fiatal Arkagyij Rajkin. (Ha még mond valakinek valamit ez a nálunk főként humoristaként ismert 1987-ben elhunyt művész neve. Fia, Konsztantyin Rajkin szintén ismert színész, rendező, szinházigazgató, legendásként emlegetett színpadi szerepe volt 1995-ben Gregor Samsa Kafka művében „Az átváltozás”-ban.)

Arkagyij Rajkinnal

Visszatérve Zsejmohoz, 41-ben újabb vidám rövidfilm következett, a „Korzinkina kalandjai”. Rendezője és forgatókönyvírója az a Klimentyij Minc, aki 27-ben a már említett montázsfilmet, a „Húsdarálót” rendezte, amit akkor le is vetítettek az „OBERIU” egyik előadásán.

A film őtlete 1941 tavaszán merült föl, első darabjaként egy rövidfilm-sorozatnak, azonos központi figurával, akinek minden történetben más és más a foglalkozása - anyakönyvvezető, állatkerti dolgozó, hívatásos kóstoló, karmester ... Ez a központi figura Zsejmo lett volna.

Csak ez az egy film készült el, azt is már a háború első hónapjaiban fejezték be.

Egy kis vasútállomás fiatal pénztárosnője megszállott jótevő, ez elkerülhetetlenül komikus helyzeteket idéz elő, vezet túlzásokhoz. Ám a néha abszurd és logikátlan történetek, melyekbe Korzinkina, meglehetősen életszerűtlenül, folyamatosan belecsöppen, Zsejmo alakításában teljesen hitelessé válnak

Ez az 1941-ig tartó időszak volt népszerűségének csúcspontja. Azt mesélték, hogy tömegesen jártak nyomában a rajongói, néha még a lakásán is megjelentek a színésszé válásról álmodozó fiúk és lányok.

Persze most bárki tamáskodhat, hisz a filmek, melyeknek népszerüségét köszönhette, gyakorlatilag elfelejtődtek.

A háborúban egy ideig a blokád alatt álló Leningrádban maradt. Napközben forgatott vagy a Lenfilm egyik koncertbrigádja tagjaként kórházakban lépett fel, éjszakánként meg a stúdió tetején ügyelt a gyujtóbombákra. Állítólag összeismerkedett Zoscsenkoval aki megtanította kártyát vetni.

Gyermekeivel a 40-es évek elején

Családját (első házasságában született lányát, második férjét és közös fiukat) ekkorra már evakuálták. Végül a Lenfilm dolgozóinak egy nagyobb csoportjával maga is elindult Alma-Atába a család után. Egy ilyen út a háborús viszonyok közepette néhány hónapot is igénybe vehetett. Ez alatt Alma-Atában elterjedt a hír, hogy egy leningrádi színészeket szállító szerelvényt bombatámadás ért. A férj, Joszif Hejfic, aki ismert filmrendező volt (Viharos alkonyat, Szuhe-Bator, Ászja) ennek hallatára valamiért úgy gondolta, hogy ő most már szabad ember, és rögtön új feleségre tett szert.

A megérkező Zsejmo szakított férjével, de belebetegedett. Nem ismert fel senkit, nem tudta hol van, elfelejtette a betűket. Aztán került egy orvos, aki meggyőzte, hogy a tőle kapott cseppek napi rendszeres szedése után meggyógyul. A specialista később bevallotta, hogy csapvizet adott. A módszer bevált, ám a depresszió még sokáig elkísérte.

A kilábalásban egy új házasság volt segítségére, (a lengyel filmrendezővel Leon Jeannot-val) meg tehetségének hűséges rajongója, a régi barát Jevgenyij Svarc.

Svarc forgatókönyvet írt a Hamupipőkéből és azt kérte, hogy a főszerepet feltétlenül Janina játssza.

Zsejmo akkor 37 évesen (pedig a szerepre a tizenhat esztendős balerina Maria Mazunt is kipróbálták), idősebb volt, mint két filmbéli nővére, és csak esténként forgattak, mert a reggeli arca már „nem volt olyan fiatal”. A herceget játszó Alekszej Konszovszkij három évvel volt nála fiatalabb.

„A film 47-ben került a mozikba, és óriási siker volt. Ugyanannak az évnek júniusában megláttam a Nyevszkij árnyékos oldalán egy halas üzlet előtt Janicskát a férjével. A meleg, poros Nyevszkij hat körül tele volt járókelőkkel. A kicsi Janicska, fején egy nagy szalmakalappal, áttetszően, fehér csipkés ruhában. A beszélgetésünk közepén, hirtelen zavartan körültekintett. Szent borzadállyal vettem észre, hogy tömeg vesz körül bennünket. És milyen csendesen és kedvesen. Még talán áhítatosan is. Egy jelenség, egy másféle, emelkedett világból - Hamupipőke! - hirtelen ott termett az utcán. „Lábak, micsoda lábak!”- nyögött fel egy tankönyveket cipelő tizedikes lány, barátnője pedig megbabonázottan rábólintott...” – emlékezett vissza Jevgenyij Svarc.

Hamupipőke

Nagyjából ekkor kezdődött a Szovjetunióban a „malokartyina” időszaka. Állami szinten korlátozták a gyártott filmek számát. 1951-ben csak 8 film készült. Talán úgy gondolták, kevesebb filmre jobban lehet összpontosítani. De ezzel a minőség nem emelkedett, az új kezdeményezések támogatás nélkül maradtak, jött a kitaposott út didaktikus szárazsága, a hivatalos pompa. A Lenfilm dolgozóinak egyszerre „leszállított” pénzből kellett megélni. Zsejmo családja úgy döntött, hogy Moszkvába megy, ahol a filmes viszonyok egy kicsit jobbak voltak.

A főváros nem fogadta be „Hamupipőkét”. Zsejmo férjével és a gyermekekkel ide-oda hányódott, fél évig Eraszt Garin (Hamupipőke, Hétköznapi csoda, Dzsentlemen udacsi) lakásában éltek. Csak nagysokára sikerült berendezkedni egy garázsban Moszkva közepén.

Szinkronizálásból éltek (vagy legalábbis próbáltak). Zsejmo 1954-ben még forgatott egy utolsó filmet a „Két barát”-ot. Ekkor volt 45 éves.

És ennyi.

1957-ben férjének állást kínáltak Lengyelországban (meg jobb lakhatási körülményeket). Felnőtt lánya Moszkvában maradt, ő fiával és férjével Varsóba költözött. Maradt még néhány szerepajánlat, amit különböző okok miatt visszautasított, meg az esti beszélgetések az arra vetődő orosz színészekkel, Mihail Pugovkinnal, Vjacseszlav Tyihonovval.

Meg üldögélni óraszám a varsói „Válaszúton” kávézóban, szívni egyik cigarettát a másik után és írni a szalvétára az emlékeket.

1988-ban halt meg.

Jevgenyij Svarc írta róla a naplójában: „Meglepő, hogy a vonzó teremtés Zsejmo tizedét tette annak, amire képes lett volna. Amit tennie kellett volna. Egész lénye – akár a megfeszített húr. És mindig igaz érzületű. És mindig játékra kész.”

Nyikolaj Olejnyikov a 39 évesen kivégzett és szintén mindig játékra kész író így tréfálkozott vele, talán 34-ben:

От Нью-Йорка и до Клина

На устах у всех клеймо

Под названием Янина

Болеславовна Жеймо.

Valami ilyesmi, hogy:

 New Yorktól Klinig nincs vita

Ha minőségről van szó

E név fölött, hogy Janina

Boleszlavovna Zsejmo.

A megemlített filmek:

Húsdaráló (Мясорубка), 1927, Klimentyij Minc

Az ön szeme (Ваши глаза), 1929, Klimentyij Minc

Oktyabrina kalandjai (Похождения Октябрины), 1924, Grigorij Kozincev – Leonyid Trauberg

Mese a pópáról és az ő Balda nevű szolgájáról (Сказка о попе и его работнике Балде), Mihail Cehanovszkij

Lenocska és a szőlő (Леночка и виноград), 1936, Antonyina Kudrjavceva

Miska Jugyenyics ellen (Мишки против Юденича), 1925, Grigorij Kozincev – Leonyid Trauberg

Forró napok (Горячие денёчки), 1935, Alekszandr Zarhi – Joszif Hejfic

A barátnők (Подруги), 1935, Leo Arnstam

Doktor Kaljuzsnij (Доктор Калюжный), 1939, Eraszt Garin – Heszja Loksina

Korzinkina kalandjai (Приключения Корзинкиной), 1941, Klimentyij Minc

Viharos alkonyat (Депутат Балтики), 1936, Alekszandr Zarhi – Joszif Hejfic

Szuhe-Bator (Его зовут Сухэ-Батор), 1942, Alekszandr Zarhi – Joszif Hejfic

Ászja (Ася), 1978, Joszif Hejfic

Hamupipőke (Золушка), 1947, Nagyezsda Koseverova – Mihail Sapiro

Hétköznapi csoda (Обыкновенное чудо), 1978, Mark Zaharov

Dzsentlemen udacsi (Джентльмены удачи), 1971, Alekszandr Szerij

Két barát (Два друга), 1954, Viktor Ejszimont

 

 

Ébresszétek fel Lenocskát! (Разбудите Леночку!)

szovjet némafilm, fekete-fehér

25 perc, Lenfilm (1934)

 

Rendezte: Antonyina Kudrjavceva

Írta: Nyikolaj Olejnyikov és Jevgenyij Svarc

Fényképezte: Georgij Filatov

Zene: Konsztantyin Vasziljev

 

Szereplők: Janina Zsejmo

Szergej Geraszimov

 

Letöltés:

http://www.embedupload.com/?d=63GGJRBJIY

http://www.embedupload.com/?d=6HMWQXUZM3

http://www.embedupload.com/?d=31WZY1EJRC 

http://www.embedupload.com/?d=6SKVRZR2NH 

http://www.embedupload.com/?d=9HLCAHISUH 

http://www.embedupload.com/?d=0XJSCXEGLY 

http://www.embedupload.com/?d=02GBCWERQO