Timur és csapata

Idén 70 éves a „Timur és csapata”.

1940. december 31-én volt a bemutatója a két háború közötti szovjet mozi egyik emlékezetes sikerének. Igazi, nagy közönségsiker volt ez, annak minden, ma már természetesnek tűnő velejárójával: a hisztérikus rajongók hadával, a lelkes utánzókkal, az ebből kifejlődő mozgalommal, a sikerre gyorsan rátelepedő ilyen-olyan szervezetekkel. Nemzedékekre volt hatással - Oroszország egyes vidékein ma is vannak Timur csoportok - színházi és filmes feldolgozások születtek, nem beszélve a könyv azóta is számolatlanul megjelenő kiadásairól, a „Timur és csapata”-viccekről, anekdotákról melyek a legendává válás biztos jelei.

Érdemes (és talán érdekes) feleleveníteni a film létrejöttének körülményeit és utóéletét.

Arkagyij Petrovics Gajdar

Az író, Arkagyij Gajdar 1940-ben már nem számított zöldfülűnek a filmszakmában. 1930-ban került kapcsolatba a mozival, bár ez nem hagyott benne kellemes emlékeket: "... ha találkoznál egy plakáttal, amely az „Ilyenek legyetek” megnézésére invitál, köpd le és állj odább, mert ez a film nem más, mint az én „R.V.SZ” c. elbeszélésemnek a tönkretétele. Az az összeg, amit a jogokért a Szovkino-tól kaptam igazán nem érte meg ...” írta újságíró barátjának, Vaszilij Donnyikovnak.

Ennek ellenére továbbra is dolgozott a filmnek (valamiből élni kell), recenziókat írt mások forgatókönyveiről, átdolgozta azokat, maga is írt kettőt saját elbeszé-léseiből. „A hadititok” és „A dobos története” azonban - bár a forgatókönyve-ket kifizették - akkor még nem került vászonra.

1939-ben egy könyv terve kezdte foglalkoztatni, amelyben megkísérelheti megteremteni azt a kortárs hőst, akinek jelleme, cselekedetei, viselkedési modellként szolgálhatnak a szovjet gyerekek számára. Programot szeretett volna adni, hogy mi legyen a gyerekekkel, ha kitör a háború. Egy majdhogynem használati utasítást, mely az első harci riadóra életbe lép.

Amikor a történet végre körvonalazódott és nekiült volna megírni az új elbeszélést, a „Duncan és csapatát”, a filmgyár váratlanul felajánlotta, hogy írjon inkább forgatókönyvet belőle.

Alekszandr Razumnij

Abban az évben készült a „Magánügy” c. film egy Potasov nevű leningrádi tanár forgatókönyvéből. A rendezőt, Alekszandr Razumnijt Lev Kasszil és Konsztantyin Pausztovszkij megkérte támogassa munkalehetőséggel a tehetséges, fiatal de nyomorgó írókat. Razumnij Gajdart kérte fel, hogy vegyen részt a meglehetősen gyenge forgatókönyv átdolgozásában, illetve írja meg a dialógusokat. A munka folyamán szoros kapcsolat alakult ki közöttük Ennek köszönhetően, meg annak, hogy az írót őszintén lenyűgözték a film gyerekszereplői, elvállalta - a regény helyett forgatókönyvet ír a „Duncan”-ből.

Gyorsan megbánta.

Először arra vették rá, adjon másik nevet hősének. A Molotov-Ribbentrop paktum megkötése után a Filmbizottságból érkező nyomatékos kérésre Duncan-nek, mint angol utalásnak el kellett tünnie.

Timur és fia Jegor Gajdar

Beleegyezett. A főhős nevét, saját fia után Timurra változtatta, a lány-főszereplő, második házasságában örökbefogadott leányáról a Zsenya nevet kapta. (Fia Timur Gajdar a szovjet flotta ellentengernagya lett, 1999-ben halt meg. Lánya Jevgenyija Gajdar-Golikov ma is él. Unokája, a tavaly elhunyt Jegor Gajdar közgazdász, politikus, 1992-ben fél évig Oroszország ügyvezető miniszterelnöke volt.)

Aztán „a mozi sajátosságai” miatt kezdtek egyes epizódok kikerülni a forgatókönyvből. Majd következtek a „szerkesztő úgy gondolja”, „a rendező azt szeretné” kérések. Valamit mindig ki kellett igazítani, egyszerűsíteni. Egy vitát követően Gajdar rájuk csapta az ajtót s csak órák múlva tért vissza de ugyanolyan feldúlt állapotban. A jelenet, ami miatt a vita kirobbant benne maradt a filmben, de a forgatókönyv - Gajdar szerint - már szét volt zilálva.

„… tettek egy csomó észrevételt - írta - ezért köszönettel tartozom. De úgy érzem van bennük valami óvatosság, merevség azoknak az epizódoknak a megközelítésében melyek szerintem a legfontosabbak és nekem a legjobban tetszenek. Ez veszélyes. (Az „óvatos” Razumnij akkor már megtapasztalta a pártból való kizárást, a sokévi munkanélküliséget, a letartóztatás közvetlen fenyegetését.)

A rendező ez időben 15 éves fia, Borisz Razumnij emlékei szerint Gajdar roppant erőszakos volt, soha egy sort sem akart megváltoztatni, mások véleményét figyelembe venni. Esténként a temperamentumos Fekete Ljalja nevű énekesnővel (Nagyezsda Kiszeljova) meg a futballista Sztarosztyin testvérekkel, vagy utcai ivócimborákkal dorbézolt. Ezután az egész kompánia Razumnij lakására vonult, Gajdar bevette magát a konyhába, ott viaskodott szörnyű emlékeivel. Szidta az összes túlélő udvaronc-katonát, Frunzéről, Petljuráról, megkínzott barátairól és saját elkerülhetetlen letartóztatásáról motyogott magában.

Aztán másnap kezdődött minden elölről.

Váratlanul úgy tűnt, kiutat talált maga számára.

Kezdje csak meg Razumnij a forgatást. Ő maga közben megírja és megjelenteti az elbeszélést az eredeti „Duncan és csapata” címmel, azokkal a jelenetekkel amelyek nélkül számára ez a film vállalhatatlan.

Június 14-én kezdett neki Klinben a „Duncan”-nek de a munka csak kín-keservesen haladt. Ahogy az idő telt, egyre inkább meggyőzte magát, hogy bármilyen is lett a forgatókönyv, nem lenne szerencsés ha az elbeszélés nagyon eltérne a filmtől. A gyerekek ne azon agyaljanak, vajon miért változott meg a főhős neve, miért szerepelnek más jelenetek a filmben, mások az elbeszélésben. A mű - valószínűleg szerencséjére - egyre inkább közelített a forgatókönyvhöz.

Közben a Volga menti Kujbisevben (az egykori és mai Szamara) a spanyol gyerekek nyári tábora közelében folyt a forgatás. A tömegjelenetekben a spanyol gyerekek is részt vettek. „Kell-e mondanom, mit jelentettek nekünk akkor a spanyol gyerekek” - emlékezett a címszereplő. (Maga Dolores Ibarruri a spanyol polgárháború leverése után emigráló spanyol politikus is meglátogatta a tábort és a forgatást.)

Díszleteket szinte nem is építettek, katonatisztek házait bérelték ki a forgatáshoz.

A szereplők jobbára a „Magánügy” szereplői közül kerültek ki. Jekatye- rina Gyerevsikova próbafelvétel nélkül kapta meg Zsenya szerepét, hisz Gajdar ezt a szerepet tulajdonképpen rá írta. A címszereplőt viszont sokáig keresték, végül Livij Sipacsov, egy a maga idejében ismert költő Sztyepan Sipacsov fia személyében találtak rá.

Gajdar augusztus 25-én befejezte a könyvet és szeptember 5-én a „Pionyerszkaja Pravda” már meg is kezdte a közlését.

A „Timur és csapata” gyorsan az olvasók kedvence lett. A Pravda alig egy hónap elteltével ezt írta: "fiúk milliói kelnek versenyre Timurral, lányok milliói Zsenyával ... Ugyanúgy Timurosdit játszanak, ahogy ... nemrég Csapajevesdit vagy Papanyinosdit ..." (Ivan Papanyin orosz tudós, sarkkutató, „Élet a jégen” c. népszerű könyve két évvel korábban jelent meg.)

Bár ez a Pravda megállapítás 1940 októberében még erősen túlzónak tűnik (a mozgalomnak „fénykorában”, a Nagy Honvédő Háború alatt és az azt követő években lehetett 2-3 millió résztvevője), a film decemberi bemutatója után, már valóban végigsöpört az országon a Timur-láz.

A filmben szereplő gyerekeket hirtelen felkapta és magával sodorta az országos hírnév. Keresztül-kasul utaztatták őket az országban, „koncerteket” tartva mozikban, kultúrházakban, színháztermekben. Minden fellépésükön gyerekek százai, ezrei voltak kíváncsiak rájuk, néha testi épségüket veszélyeztetve.

Egyszer a tömeg úgy felhevült, hogy majd megnyomorították Kátya Gyerevsikovát, az akkor még csak 12 éves kislányt. Kabátjáról az összes gombot letépték s végül két rendőrnek kellett hazakísérnie a Pokrovszkij körútra, ahol lakott.

„… Félszáz levelet kaptam naponta az ország különböző részeiből. A legtöbb srácot az érdekelte, hogyan lehet szakszerűen megszervezni a Timur-mozgalmat. Eleinte válaszoltam a levelekre. Ezzel akkor hagytam fel, mikor otthon elkezdtek megjelenni a hívatlan vendégek. Mi akkor a mamával egy társbérleti lakásban éltünk. Egyszer megyek haza, mama meg áll az ajtóban és kiabál: «Szverdlovszkból jöttek hozzád!» Hová küldhettük volna őket? Mindenki ott éjszakázott nálunk.

Reggel, ha indultam az iskolába, az udvaron mindig várt egy csomó gyerek. Ha ki kellett vinnem a szemetet, mama gyakran kijött velem: «Na, ki lesz ma aki Kátya helyett kiviszi a szemetet?» fordult a rajongóimhoz. Mindenki rohant, hogy segíthessen.” - emlékezett vissza Kátya.

A film hőseinek példáján felbuzdulva, az iskolások egyre-másra szervezték a veteránokat, nyugdíjasokat segítő csoportokat. A hatóságok eleinte gyanakodva figyelték a mozgalmat, az úttörőszervezet konkurenciáját látva benne de a „Timurovec” gyorsan betagozódott a rendszerbe, valamelyest azért megőrizve az önkéntesség szellemét. A Nagy Honvédő Háború idején pártfogolták a kórházakat, gyermekotthonokat, óvodákat, katonák családjait, segítettek a mezőgazdaságban, dolgoztak a védelmi alapnál. A háború után segítették a hadirokkantakat és veteránokat, gondozták a hadisírokat.

A „Timur és csapata” sikerével maga Gajdar is befutott. Egy évre rá elkészült a folytatás, a „Timur esküje” mely a háború első napjaiban játszódik. Gajdar a háború első két hetében írta meg a forgatókönyvet, nem sokkal később mint haditudósító kiment a frontra. 1941. október 26-án esett el.

Még indulása előtt levelet írt Revjakin őrnagynak, Moszkva katonai parancsnokának, melyben kéri, hogy az akkor már Ufába evakuált négy gyerekszereplő a forgatásra visszatérhessen a fővárosba. Aztán a hadi helyzet gyors változása miatt a Szojuzgyetfilmet is evakuálni kellett, így a forgatás Sztalinabadban, a mai Dusanbéban zajlott.(Más források szerint Ufában.)

„Győztes csapaton ne változtass” tartja a mondás, a folytatást mégsem Razumnij rendezte, hanem Lev Kulesov a „szovjet mozi atyja”. Pályafutását még a forradalom előtt kezdte, a 20-as években már a szovjet film vezető rendezője és teoretikusa volt. Montázselméletét olyan rendezők fogadták el és fejlesztették tovább mint Ejzenstejn vagy Vertov. Olyan ismert filmek fűződtek nevéhez, mint a „Mr. Veszt különös kalandjai a szovjetek országában” vagy „A törvény nevében”

Ennek ellenére a „Timur esküje” nem aratott sikert.

Csak végig kell nézni. Mintha a film 15 évvel korábban készült volna, mint az, aminek a folytatása. Egyes jelenetei számomra hangosított némafilmnek tűnnek. Ráadásul megjelenik az a gyerekfilmek esetében különösen idegesítő pátosz, amit Razumnij a „Timur és csapatában” sikeresen került el.

A közönség nem szerette, gyorsan lekerült a mozivászonról.

A „Timur és csapata” azonban mit sem veszített népszerűségéből.

Kátya Gyerevsikova

A film vitathatatlan sztárjai a gyerekszereplők voltak, köztük is a legnépszerűbb, Jekatyerina Gyerevsikova.

Apja, mint „a nép ellensége” Szolovkiban töltötte volna le a 10 év kényszermunkát, ha nem végzett volna vele hamarosan a tífusz. Anyja villámgyorsan újra férjhez ment, nevet változtatott és ennek, valamint Szofja Szigizmundovnának, Dzerzsinszkij özvegyének köszönhetően megmenekültek az akkoriban a családtagoknak is dukáló fegyencteleptől.

Kátya 10 évesen filmezett először a „Magánügy”-ben. Utána a két „Timur” film következett. Kilencedikes volt, mikor eltanácsolták az iskolából. Ennek oka, mint mondta, a kozmetikumok voltak: „Az igazgató egy gyűlésen választás elé állított - vagy az iskola, vagy a szempilla. Habozás nélkül a szempillát választottam és búcsút mondtam az iskolának. Meg kell jegyeznem, egyáltalán nem tartottam fontosnak a tanulást. A forgatás alatt a tanárok, akik azért voltak ott, hogy foglalkozzanak a gyerekszereplőkkel, mindig megcsinálták helyettem a leckét.”

Az utolsó két osztályt magántanulóként fejezte be, aztán az utcán összefutott a színészstúdió vezetőjével aki emlékezve rá elintézte, hogy felvételi nélkül bejusson az Állami Filmakadémiára. Inna Makarovával, Klara Lucskoval, Szergej Bondarcsukkal járt egy évfolyamba. Másodéves volt, amikor eljátszotta Alekszandr Ptusko „Kővirág” c. filmjének egyik főszerepét. Ptuskonak egyébként más jelöltje volt (Ludmilla Celikovszkaja), az író Bazsov azonban ragaszkodott Gyerevsikovához és a rendező nem kockáztatta vele a vitát. Egyébként Pavel Bazsov, az orosz Benedek Elek, a szibériai népmesék gyűjtője és első irodalmi feldolgozója lett később Timur Gajdar apósa és Jegor Gajdar nagyapja.

A Filmakadémia után férjhez ment és férjével Kijevben telepedett le. Itt egy kijevi színház tagja lett. Filmben utoljára 1961-ben szerepelt (10 000 fiú).

„A felkínált forgatókönyvek borzalmasak voltak és pusztán a pénz kedvéért forgatni nem akartam.” Férje egy operettszínházat igazgatott, jól keresett, hatalmas lakásban nagy háztartást tartottak fenn.

Aztán a férj inni kezdett és Gyerevsikova visszatért Moszkvába.

Gyerevsikova 2005-ben

A drámai színházakban állás nem volt. A kritikus, Borisz Pajurovszkij javasolta, hogy jelentkezzen Szergej Obrazcov bábszínházába. „Élőben fogsz játszani, bejárod a világot és senki sem fogja látni, ahogy megöregszel a paraván mögött.” Attól kezdve, az Obrazcov színházban dolgozott, még 2000-ben is havi 25 előadást. 2006-ban hunyt el.

Timur, Livij Sipacsov festőművész lett. Filmet többé nem forgatott. Visszahúzódó alkat volt. „Képzőművész vagyok, nem színész. Felejtsék el a múltam.” - mondta. 2001-ben halt meg.

Az Olgát játszóMarina Kovaljova 1938-ban filmezett először a „Hetedikesek” c. filmben. Bár a „Berlin elesté”-ért Sztálin-díjat kapott, nem futott be nagy filmes karriert. 1958-ban forgatott utoljára, majd a 60-as években -főként magánéleti okok miatt- a színházi életben is perifériára került. Bár kapcsolata a színházzal végleg nem szűnt meg, mint színésznőt elfelejtették. 2007-ben hunyt el.

A film szimpatikus „huligánját”, Kvakint, Borisz Jaszeny alakította. Ő is szerepelt a folytatásban. A forgatás után kiment a frontra és nem sokkal később elesett.

A filmet 1965-ben a Gyermek és ifjúsági filmek Maxim Gorkij stúdiójává átkeresztelt egykori Szojuzgyetfilmben felújították. Ennek során a két betétdalt újra felvették és ezeket a felvételeket illesztették a filmbe. A Kovaljova által énekelt repülős-dalt egy finomkodó, művészieskedő változat váltotta fel, a harmonikával kísért, hamiskás, alkalminak ható kórust „hívatásos” kórusra cserélték, melyet nagyzenekar kísér. Az általam ismert változatban még a képmezőt is sikerült megcsonkítani.

Az itt letölthető film, az azóta lemezen többször is kiadott 1940-es változat, az eredeti hanggal.

1976-ban készült egy remake. A kétrészes filmet Alekszandr Blank és Szergej Linkov rendezte, de inkább csak - ahogy mondani szokták - az elbeszélés motívumainak felhasználásával készült. A 2004-es „Timur és kommandósai” még azzal se nagyon.

„Egyszer majd úgy fog rólunk megemlékezni az utókor, hogy éltek nálunk valaha okos, tapasztalt emberek, akik ravaszságból ifjúsági íróknak álcázták magukat, holott a valóságban az erős, vöröscsillagos gárdát készítették elő a harcra.”

Ezt maga Gajdar vetette papírra és valószínűleg nem csak ő gondolta így akkoriban.

Tiszta sor.

Szakmányban készültek az ilyen filmek, el is tűntek a süllyesztőben.

A „Timur és csapata” ennek ellenére mégis sikeres, nemzedékek számára emlékezetes film maradt. Ám ez úgy tűnik - bár Gajdar azon ritka elbeszélései közé tartozik ahol jól sikerült az „álcázás” - inkább a rendező és a szereplők érdeme.

Előfordult már ilyen a magyar filmtörténetben is.

A megemlített filmek és elbeszélések:

„Ilyenek legyetek” (Будьте такими) 1930

„R.V.SZ. (P.B.C.) 1926

„A hadititok” (Военная тайна) 1935

„A dobos története” (Судьба барабанщика) 1939

„Magánügy” (Личное дело) 1939

„Csapajev” (Чапаев) 1934

„Élet a jégen” (Жизнь на льдине) 1938

„Timur esküje” (Клятва Тимура)1942

„Mr. Veszt különös kalandjai a szovjetek országában” (Необычайные приключения

  мистера Веста в стране большевиков) 1924

„A törvény nevében” (По закону) 1926

„Kővirág” (Каменный цветок) 1946

„10 000 fiú” (10 000 мальчиков) 1961

„Hetedikesek” (Семиклассники) 1938

„Berlin eleste” (Падение Берлина) 1949

„Timur és kommandósai” (Тимур и его коммандос) 2004

Timur és csapata (Тимур и его команда)

szovjet, fekete-fehér, feliratos, 76p.

Szojuzgyetfilm, 1940.

Rendezte – Alekszandr Razumnij

Fényképezte – Pjotr Jermolov

Zene – Lev Svarc

Forgatókönyv – Arkagyij Gajdar

Szereplők:

Timur – Livij Sipacsov

Zsenya – Jekatyerina Gyerevsikova

Olga – Marija Kovaljova

Kvakin – Borisz Jaszeny

Garajev – Pjotr Szavin

Alekszandrov – Nyikolaj Annyenkov

Szimakov – Igor Szmirnov

Gejka – Nyikolaj Kutuzov

Dr. Kolokolcsikov – Lev Patyomkin

Link:

https://mega.nz/#!lhVARabY!zfNHL8f2GBtrMPn89GzGJ0chMaoDiz60EulkdGzV2g8