1927-ben jelent meg Szamuil Marsak és Mihail Cehanovszkij könyve „A posta”.
A könyv hatalmas és valóban megérdemelt népszerűségre tett szert, a sokszorosított művészet kiváló darabja. Cehanovszkij egyik utolsó munkája volt a könyvillusztrálás területén, mielőtt végleg átnyergelt volna a rajzfilmre. A vidám borító, a hatalmas vörös bélyeggel és az ötletes - Leningrád-Raduga-Moszkva - postai bélyegzővel (Raduga a kiadó neve) meghozta Cehanovszkij számára az elismerést. Azok sorába került, akik formálták a 20-as, 30-as évek leningrádi művészeti életének „aranykorát” és e kor erőszakos lezárásával az ő pályája is megtört (ha az egzisztenciális, majd fizikai megsemmisítés sokakkal ellentétben őt el is kerülte).
Hivatalnok családban nőtt fel. Ahogy mondani szokták, az anyja rajzolgatott, apja baráti társaságban zenélgetett, a gyereket színházba járatták. Nem volt gazdag család, de Cehanovszkij 19 éves korában elutazhatott Párizsba. Szobrászműtermekben dolgozott s az ott szerzett tudás elég volt, hogy hazatérve bejusson a szentpétervári Művészeti Akadémiára. Ezzel párhuzamosan az egyetem jogi karán is tanult, de 1914-ben mindkettőt otthagyta. Moszkvában íratkozott be a Festészeti, Szobrászati és Építészeti Szakiskolába, ahol 1918-ban végzett. Behívták katonának, haditengerészeti iskolába került, de ott csak rövid időt töltött. A szovjethatalom ekkortájt kezdte összeszipkázni azokat a fiatal művészeket, akik hajlandónak mutatkoztak egyetérteni elveivel. Cehanovszkij hajlandónak mutatkozott, bár sok kortársával ellentétben nem tartozott azok közé akik a forradalomnak köszönhették kitörésüket környezetükből. A 16. hadsereg politikai osztályára vezényelték, Minszkben, Szmolenszkben, Mogiljovban dolgozott, ahol gyorsan kiderült sokoldalúsága. Plakátokat, portrékat festett, dekorációkat készített a forradalmi ünnepségekre, agitvonatokat állított össze és főként színházban dolgozott. A Nyugati Front Bemutató Színházában minden előadás színpadra állításában részt vett. Ez a polgárháború alatt vagy húsz produkció volt. Részt vett a szmolenszki Vörös Hadsereg Egyetem megszervezésében és1920 szeptemberétől 1922 májusáig tanított is ott. 1923-ban szerelt le és amellett, hogy egy litográfiai műhelyben alkalmazott grafikai munkát végzett (két társával létrehozta a „Propeller” kollektívát), tanított a petrográdi Állami Iparművészeti Főiskolán. 1926-tól dolgozott a „Raduga” kiadónál és a „Lengiz” gyermek-szerkesztőségében.
Az 1920-30-as évek figyelemreméltó időszak az illusztrált gyermekkönyvek oroszországi történetében. Az országban épphogy véget ért a polgárháború, de a hatalom az ínséges időkben is fontosnak tartotta, hogy pénzt fordítson a gyermekek számára írt könyvekre. Az állam, az egyik legfontosabb feladatának gondolta a fiatal polgárok képzését, a régi, forradalom előtti könyvek azonban nem feleltek meg ehhez - létre kellett hozni valami alapvetően újat.
Az „Ébresszétek fel Lenocskát” bejegyzés elején látható fényképen, négy író, egy illusztrátor és egy pártmunkás (valószínüleg a Goszizdat gyermekkönyv-osztályának szerkesztőségében 1928-ban) tekint a kamerába. Hátuk mögött a kiadó gyerekkönyveinek címlapjai. Közülük csak ketten érték meg a 60-as éveket. Jevgenyij Svarc szinte a kegyvesztettségből való kitörés pillanatában, 1958-ban halt meg, hárman pedig a 30-as éveket sem élték túl. Borisz Zsitkov és Zlata Lilina (ő a pártmunkás, az osztály vezetője, Zinovjev felesége akit épp akkor vettek vissza a pártba) tüdőrákban halt meg, Olejnyikovot meg kivégezték. Itt még fontos szereplői a 20-as évek pezsgő művészeti életének. Cehanovszkij pályafutásában a két túlélő játszotta a legfontosabb szerepet. Vlagyimir Lebegyev és Szamuil Marsak. Ők voltak azok, akik a 20-as évek elejétől óriási szervező-szerkesztő-oktató és persze művészi alkotómunkát végezve megteremtették a gyermekkönyv-kiadást.
 |
| Marsak-Lebegyev: A poggyász |
Lebegyev nevét valószínüleg ma már nem nagyon ismerik nálunk, de akkoriban kevés olyan művész volt, aki együtt dolgozva vele a „Radugánál” vagy a „Lengiznél” ki tudta magát vonni hatása alól.
Munkáikon érezhető a 20-as évek plakátjainak, ipari grafikáinak és reklámjainak vagy akár El Liszickij konstruktivista grafikai eljárásának hatása is.
Nem hozták létre a tér illúzióját, a tárgyat térbeli környezetéből kiemelve helyezték el a fehér lapon. A legjellegzetesebb szögből ábrázolták, így jellemzőik egy pillanat alatt befogadhatóak voltak. Az adott esetben lényegtelen részletekről lemondtak, de ettől a rajz nem lett sematikus, a megmaradt vonások méginkább jellemzővé váltak. A értelmezhető fényforrás kiiktatásával megszűntették a formát torzító árnyékokat, reflexeket. Ez a rendszer lehetővé tette, hogy az illusztráció ne a „kép” elve alapján álljon össze, hanem szabadon társítva az ábrázolás elemeit, a szöveggel összekapcsolódva alkosson gondolati egységet.
 |
| A Csicsagova nővérek "Charlie utazásai" c. Chaplinről szóló könyve |
A gyerekkönyv kiadás egyik alapvető iránya az un. „termelési könyv” volt.
Ezek a könyvek a kisebb és nagyobb gyerekeknek a szerszámokról és gépekről, a repülőgépekről és gőzösökről, tankokról és háztartási eszközökről meséltek. A kor egyfajta tükreként jelentek meg, amikor a gépek és a technika valami nagyon fontos és különleges dolognak számított. „A gép csodálatos, és épp azért csodálatos mert hasznos. És minél hasznosabb, annál csodálatosabb...” - hirdették az új társadalom építői. A történeteket a tudomány és a technika vívmányairól megfelelő eszköznek vélték az új szovjet ember formálásához is. Annak idején ezeket „pedagógiai célból” jobbnak és a szükségesebbnek tartották mint a szépirodalmat és a meséket. Az ilyen könyvek „aktív stílusukkal, a dolgok mint összetevők megmutatásával - kialakitottak egy sajátos, megformált, megtervezett viszonyt a világhoz”.
 |
| Marsak-Lebegyev |
Cehanovszkij, mint korának gyermeke, szerette a gépeket. Egyik kedvenc témája a mozdony, amely erős és minden részletében bonyolult, de mégis egy racionális egységgé áll össze. Nem meglepő, hogy illusztrációiban rendszeresen megjelenik és később filmjeiben is visszanyúlt hozzá. Könyvei egyébként is tele voltak mozgással, igyekezett felszámolni a statikus grafikát. A „Postában” is minden mozog, mégpedig balról jobbra. A postások, a léghajó, a hangsúlyos színű autók mind együtt haladnak az olvasóval, a lapok fordításával.
 |
| Iljin-Cehanovszkij: A zseb jóbarát |
Készített, magyarul talán pörgetős könyvnek (kinoknyizska) nevezett kiadványokat. A jól enyvezett lapok mindegyikére egy-egy fázisrajz kerül s a lapokat ujjaink között végigpörgetve kapjuk a mozgóképet. (Ilyeneket készítettünk gyerekkorunkban, pálcikaemberkéket rajzolva a tankönyv lapjai szélére.) Három ilyen Cehanovszkij könyv is készült: „A labda”, a „Bim-bam” és persze „A mozdony”.
Innen már csak egy lépés volt a rajzfilm. Feleségével Vera Cehanovszkajával rendszeresen látogatták a pétervári Művészetek Házában működő filmes-kört, amit egyébként az „Optimista tragédia” írója, Vszevolod Visnyevszkij apja vezetett. (Visnyevszkij, sikeres drámaíró, a kor jellegzetes figurája, aki miközben harcosan támadja Bulgakovot és Zoscsenkot, pénzt küldözget az üldözött Mandelstamnak. Bulgakov róla mintázta a „Mester és Margarita” Msztyiszlav Lavrovicsát.) Itt ismerkedtek az animációs technikával, bár állítólag, mikor Cehanovszkij megkötötte első szerződését a „Goszkinoval” nem sokkal tudott többet, mint hogy a kamera 16 kockát forgat egy másodperc alatt. Ma talán furcsának tűnik, hogy egy film elkészítését olyan emberre bízzák akinek csak tehetsége és lelkesedése van, de akkortájt ez majdhogynem természetes volt. Így indult a szovjet filmművészet szinte valamennyi nagy rendezője. Tanulni nem volt hol és nem volt kitől. (S ha mégis volt, azt idejétmúltnak tartották.)
Első filmjében a nagy könyvsiker, „A posta” rajzait szabadította ki a lapok közül.
 |
| Kockák az 1929-es filmből |
A sík marionett technikát választotta, vagyis rajzai alapján csuklós izületekkel elkészítették a sík papírfigurákat, majd ezeket mozgatták az objektiv előtt. Ezzel elkerülték a fázisrajzok készítését, a különböző fázisok beállítását közvetlenül a kamera előtt végezve el. A munka mennyiségében persze amit megnyertek a réven, elvesztették a vámon. Bár e technika leegyszerűsítette a karakterek mozgását, de megőrízte az ábrák grafikai minőségét és lehetővé tette a síkbeli kompozíció átültetését. A színeket sem akarván feláldozni a pozitiv film kockáit kézzel kiszínezték.
A történet új elemekkel bővűlt, hogy érdekesebb és humorosabb legyen az ifjú nézők számára. Megjelent egy uszkár aki végigkíséri a történeten a főhös Borisz Zsitkovot. (Lám, nem újkeletű dolog, hogy az ismert történetek animációs feldolgozásaiba, abban eredetileg nem is szereplő állatokat írnak bele.) Megjelent a levél feladója, egy úttörő, aki hernyót rejt a levélbe, amelyből az út során lepke lesz és kirepűl a levélbontáskor. (Állítólag az ötletet adó kislány Cehanovszkij egyik ifjú levelezőpartnere, bizonyos N. Krupszkaja. Bár a név kissé gyanús.)
1930-ban hangosította a filmet. A hangos mozi akkoriban tette első lépéseit. A készítők eleinte csak a szinkronitás elérésére törekedtek, a vásznon csengőszó, kutyaugatás hangzott, éneklő színészek tűntek fel. Cehanovszkij is „bekapcsolt” zajokat - ropogott a hó a postás lába alatt, ugatott az uszkár, a zeneszerző Vlagyimir Gyesevov pedig kifejezetten a film számára írta a zenét. A verset maga Danyiil Harmsz az „Oberiu” egyik vezető alakja olvasta fel.
„A posta” hangosításán dolgozva kezdett foglalkozni a látvány és a hang szinkronitásában rejlő művészi hatás létrehozásával. Ez ösztönözte egy rövidfilm létrehozására, mely nagy vitát váltott ki. A „Pacific 231”-ben a képek és a zene ritmikus fúzióját igyekezett elérni. A film Honegger szimfonikus költeményére készült, a modern technika egyfajta ódájaként. Öncélú kísérletnek tartották, ahogy következő filmjét a „Mese a pópáról és az ő Balda nevű szolgájáról” címűt is. A Puskin meséjéből készülő film lett volna az első egész estés rajzfilmje, a munkákat 1933-ban kezdték el. Sosztakovics 1933-34-ben elkészült a partitúra nagy részével, de 1936-ban felhagyott vele a „Zene helyett zűrzavar” c. cikk hatására, mely bírálta a „formalizmust” a zeneszerző műveiben. Hasonló problémák támadtak a filmstúdióban is, a kritikusok a fekete-fehér figurák gépies mozgását nem tartották összeegyeztethetőnek a Puskin mese fennkölt stílusával. Végül az anyag ugyan majdnem teljesen elkészült, de a „Lenfilm” raktárába került ahol 1941-ben egy bombatámadás utáni tűzben elpusztult. Az egész filmből mindössze egy hatperces (egyesek szerint három) jelenet maradt meg, Alekszandr Vvegyenszkij (a másik „Oberista”) verseivel és Sosztakovics be nem fejezett és töredékes, Vagyim Bibergan által hozzáillesztett zenéjével.
 |
| Az 1925-ös változat |
Miközben a filmekkel kisérletezett, 1934-ben már a könyv 11. kiadása jelent meg. Attól eltekintve, hogy a második kiadásban picit határozottabbá tette a szereplők arcvonásait semmi nem változott. 1935-ben aztán (bár csak 37-ben jelent meg) készített egy új változatot az illusztrációkból. A könyv kétszer akkorára nőtt, tágasabb, világosabb lett.
Az eredeti alapeszmét megőrízve új rajzok is készültek, olyan korábban nem illusztrált momentumokról, mint leningrádi tájképe vagy a berlini ill. londoni portás. Érezhető a rajzfilm hatása.
A „Száll a zsitkov gépe...” oldal az első változatban jellegzetes Cehanovszkij kompozíció: egy vagon, alatta két levél, végül egy kis sematikus vonat-rajz.
 |
| Az 1937-es |
1937-ben, miután az NKVD szétverte a„gyermekirodalmat” is, Marsak és Lebegyev Moszkvába távoztak, mások (Olejnyikov, Vvegyenszkij, Harmsz vagy akár Oszip Mandelstam akinek jónéhány gyerekkönyve megjelent) az életüket sem tudták megmenteni. Lebegyev műveit már a 30-as évek elejétől kritizálni kezdték, majd a „Pravda” 1936. március elsejei a „kókler festőkről” írott cikke nyiltan megtámadta őt és Vlagyimir Konasevicset, egy másik igen jelentős könyvillusztrátort. (Egyébként ez a cikk adta meg a jelet a nyilt leszámolások megindítására a leningrádi művészeti életben.) 1951-ben visszatért Leningrádba, de pályafutásának megtörését soha nem heverte ki. Későbbi műveire az édeskés naturalizmus vált jellemzővé.
Tulajdonképpen így tört meg Cehanovszkij pályája is. Öncélú kísérleteknek minősített filmjei után igyekezett megtalálni helyét a rajzfilmes szakmában, amelyben össze tudná egyeztetni saját alkotói igényeit a szovjet esztétikai követelményekkel. Végül a 40-es évek közepén a rotoszkóp (a Szovjetunióban „éclaire”-nek nevezett) technikával kezdett filmeket készíteni. Az eljárás lényege, hogy az élő szereplőkkel készített felvételt kockáról kockára átrajzolják, így téve valósághűbbé a rajzolt figurák mozgását. Meglehetősen érthetetlen lelkesedése a rotoszkóp technikáért, hisz a leningrádi iskola legjobb festői, grafikusai közé tartozott. 1946-ban újabb filmjét állították le, ami Szergej Mihalkov meséjéből készült volna a „Mámoros (Ittas?) nyúl” címmel. Ez egy újabb kampány, a „harc a közönségességgel” áldozatává vált. Ekkor tüntették el a „Zvjezda” és „Leningrád” c. Újságokat vagy a „Nagy élet” című filmet. A 60-as évek elején óvatosan próbálkozott visszatérni a régi Cehanovszkij „kézjegyekhez”.
1964-ben ismét „A postához” fordult. Nem akarta életre galvanizálni a régi „Postát”, de szakítani sem akart vele. Egy kicsit az első emlékművévé vált, az időé és azoké az embereké akik részt vettek a létrehozásában. Kissé megváltozott a forgatókönyv, hiszen Marsak nem sokkal halála előtt, kifejezetten e film számára új verseket írt. Fordult a kocka, most a költői szöveg követi az eredeti versben nem létező fonalat, pl Tom uszkár kalandjait.
Az idő természetesen óhatatlanul szükségessé tett változásokat. Változott az emberek öltözéke, az autók, repülők, vonatok, lakásbelsők. Az első „Posta” szovjet bélyege vöröskatona helyett most űrhajót ábrázolt, a világ tágasságát a kozmoszig terjesztette ki. Mindezek ellenére a változtatások nem igazán kapcsolták a filmet készítésének korához, nem vitték túl messze elődeitől. Ennek köszönhető, hogy egyáltalán nem tűnt logikátlannak az 1938-ban elhunyt Borisz Zsitkov megjelenése 1964-ben.
A grafika lényegében az 1937-es kiadás rajzain alapszik. A lapos marionett figurákat elterjedtebb rajzfilmtechnikával helyettesítette, de az eredeti mozgás jellege megmaradt.
Természetesen 20-as 30-as évekbeli szerepe a filmművészetben soha nem tért vissza.
„Nekem úgy tűnik, hogy Cehanovszkij nagyon „baloldaliként” kezdte a művészi pályáját, aztán valahogy „megtört”. Sok példa van erre a művészek között. Nem mindenkinek volt bátorsága, hogy önmaga maradjon.” – írta róla egy másik rajzfilmes Lana Azarh.
Ehhez a bejegyzéshez sajnos kevesebb a filmanyag, mint szeretném. Az eredeti „Postából” csak egy 48mp-es töredék van meg, a „Mese a pópáról... ”-ból pedig egy 2p20mp-es. Csatolom hozzá Sosztakovics a filmhez írt zeneművét (szerintem érdemes meghallgatni).
Megvan viszont teljes egészében az 1964-es „Posta”.
A Marsak versnek két magyar műfordítása is létezik, de a mindkettőből kihagyott berlini jelenetnek és az 1964-es pótlólag hozzáírt szakaszoknak nem, ezeket jobb híján kénytelen voltam magam pótolni.
Az idei Kinotavr filmfesztiválon Szocsiban június 7-én levetítették az 1929-es „Postát”. Ezek szerint legalább megvan. Remélem előbb-utóbb hozzám is eljut és akkor erre a blogra is. Talán azért ebből a nyúlfarknyi részletből is kiderül, hogy nem mindennapi filmröl van szó.
Egy érdekesség a sík marionett figurás technikához: Zenon Komisszarenko 1924-es „Bolygóközi forradalom”-ja, amely a korra jellemző agitrajzfilm. Eredetileg Jakov Protazanov „Aelitá”-jába szánták, fel is ajánlották neki az alkotók, de Protazanovnak kísérletezésből valószínűleg a film konstruktivista díszletei és extravagáns kosztümjei is bőven elegendőek voltak. Az animációs betétet visszautasította. Mai szemmel inkább íjesztő, mint lelkesítő (de lehet, hogy annak is szánták).A burzsujok igazi horror figurák. Agyaras, karmos, vérszívók... A kérges kezű proletariátus elűzi őket a Föld bolygóról, de a Marson is szét kell zúzni őket (szó szerint). Van a rajzfilmben „lírai” jelenet is - egy vöröskatona kinyújtja kezét az űrhajó ablakán, megragad egy csillagot és feltűzi a bugyonovkájára.
A posta (Почта)
szovjet, szines, feliratos, 18p. 19mp.
SZOVKINO, 1964
Rendező Mihail Cehanovszkij, Vera Cehanovszkaja
Forgatókönyv Mihail Cehanovszkij, Szamuil Marsak, Vera Cehanovszkaja
Animátorok Viktor Sevkov, Alekszandr Davidov, Jelena Hludova, V. Makszimovics, Tatjána Taranovics, Vlagyimir Balasov, N. Avsztrijszkaja, Valentyin Kusnyerov
Fényképezte Jelena Petrova
Zene Vlagyimir Gyesevov
A szereplők hangja M. Sukin, Klara Rumjanova, Marija Vinogradova, Eraszt Garin
Bolygóközi forradalom (Межпланетная революция)
Szovjet, fekete-fehér, néma, 7p. 33mp.
GTK, MEZSRABPROM-RUSZ, 1924
Rendezte Zenon Komisszarenko, Jurij Merkulov, Nyikolaj Hodatajev
Forgatókönyv Nyikolaj Hodatajev, Zenon Komisszarenko, Jurij Merkulov
Fényképezte V. Alekszejev
Linkek:
A posta
http://www.embedupload.com/?d=6JRYKCMXYW
http://www.embedupload.com/?d=2LZECKEVMV
http://www.embedupload.com/?d=9FIYGNIGGV
http://www.embedupload.com/?d=2JISGFVJV5
http://www.embedupload.com/?d=8UEQBHEHEY
Bolygóközi forradalom
http://www.embedupload.com/?d=6JRYKCMXYW
http://www.embedupload.com/?d=2LZECKEVMV
http://www.embedupload.com/?d=9FIYGNIGGV
http://www.embedupload.com/?d=2JISGFVJV5
http://www.embedupload.com/?d=8UEQBHEHEY
Bolygóközi forradalom
