tag:blogger.com,1999:blog-33896082945801721982024-02-08T06:36:29.006+01:00kinok55pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.comBlogger37125tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-13441249801302869432023-03-13T11:52:00.000+01:002023-03-13T11:52:12.038+01:00Hastrman<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXnLxZ1hsx_AxemwbazXSz2E9sBWo3QPtcnW5DKYLjQshIJ0KabjFR2SmeQr6yk6oEnRYBTA6d7ZOFdsypOEyGpx_UCmZQd-Le0miXZoeymC9dtP-17zBZ8oTB8DVvzuTd9b5_KWtAzqq_yT85AK4JnJNf7gWh9GTz0B7mZGc5kc2l9qAiqxPoDNRD/s650/Hastrman_fb_04.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="240" data-original-width="650" height="148" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXnLxZ1hsx_AxemwbazXSz2E9sBWo3QPtcnW5DKYLjQshIJ0KabjFR2SmeQr6yk6oEnRYBTA6d7ZOFdsypOEyGpx_UCmZQd-Le0miXZoeymC9dtP-17zBZ8oTB8DVvzuTd9b5_KWtAzqq_yT85AK4JnJNf7gWh9GTz0B7mZGc5kc2l9qAiqxPoDNRD/w400-h148/Hastrman_fb_04.png" width="400" /></a></div> Úgy tartják, mikor Isten megbüntette a büszke angyalokat és letaszította őket az égből, azokból akik a vízbe potyogtak, vízi ember, vodnik lett. A nevük Csehországban „hastrman” (a német wassermanból), a lengyeleknél „topielec”, az oroszoknál „vodjanoj”, a szlovákoknál „molek”.<br /> Uralkodik minden felett, ami a vízben van. Kegyes azokkal, akik tisztelik, kedvez nekik a hajózásban, pénzt ad kölcsön, részt vesz az esküvőjükön, gyermekeik keresztapja, de bosszút áll a rajta esett sérelmekért, baleseteket okoz, megrontja a vizek körüli termést, lányokat rabol el, vízbe csalja az embereket, hogy beleveszejtse őket. <br /><div> Az elveszejtettek lelkét valamilyen lefedett edénykében tartja fogva, hogy az ne juthasson fel a mennybe, ne üdvözüljön. Aki a fedelet felemeli, az a lelket kiszabadítja, amely így a mennybe jut. A lélek ekkor felszólítja jótevőjét, hogy szabadítson ki más lelkeket is. Mindig hálás lesz kiszabadítójának és egész életében segíti őt. <br /> A természet feletti erővel felruházott lények sorában talán mégis a „legemberibb”. <br /> Lehet félénk és sérülékeny, csábító és barátságos, vagy épp vad és kegyetlen. Csalóka, ingatag és változékony, mint az általa megszemélyesített víz. <br /> Összekötő kapocs az ember és a természet között.</div> Mikor az emberek még lassabban jártak, nem vágták ki az erdőket, nem csapolták le vagy mocskolták be a vizeket, gyakran találkoztak vele, és ő is szívesen időzött az emberek társaságában. <br /> Sokféle alakban mutatkozott. <br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij0pt9OytoQ94tpayS23ixgT64Dg90zzaDONqvfI-a7KwQza8ff1OMeTiyuCjWVZXSIZCM5-YpoVJ7kFXP1VG5s2k12rt9cfYqbHfO80uwJFqfkGtYKKVfFx57Q2JvUoJmloVWPBTshZBEO8m0xNA7iPlsyQ4lIB36f6DABbZbabQ9DVd4p_hP4f1u/s896/11.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="794" data-original-width="896" height="178" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij0pt9OytoQ94tpayS23ixgT64Dg90zzaDONqvfI-a7KwQza8ff1OMeTiyuCjWVZXSIZCM5-YpoVJ7kFXP1VG5s2k12rt9cfYqbHfO80uwJFqfkGtYKKVfFx57Q2JvUoJmloVWPBTshZBEO8m0xNA7iPlsyQ4lIB36f6DABbZbabQ9DVd4p_hP4f1u/w200-h178/11.jpg" width="200" /></a></div> Gyakran látták mint vadászt, zöld hajtókás ruhában, vagy mint kis embert zöld kabátban, akinek a bal oldaláról csöpög a víz, vagy a bal oldala nedves. Néha mint kisfiú jelenik meg, zöld kalapban és zöld kabátban, vagy zöld kabátban és piros nadrágban. Máskor nem a kalapja zöld színű, hanem a haja. Szürke ruhában is látták már, amint az akasztófán vagy a zsilipen üldögél, gyöngyöket rakosgat az egyik kezéből a másikba, vagy papucsot varr, vagy a haját fésüli. <br /> Szívesen járt a vásárokra. Az árusok, különösen a cipészek és a fazekasok örültek, ha ő vásárolt náluk elsőként, mert utána jobban fogyott az árujuk. <br /> Szerette puszta szórakozásból is ijesztgetni az embereket, s a jól sikerült tréfa után kinevette őket. <br /> Csempésznek öltözve „feljavított” pálinkát árult, amitől könnyebben be lehetett rúgni. <br /> Szlatinán is rendszeresen járt a malomba egy hastrman, s az mindenféle istentelenséget művelt a molnárral. Ha mást nem, hát éjszaka mikor nem őröltek, járatni kezdte a kereket. Az üresen járó malom rettenetesen zörgött. A molnár rémülten ugrott ki az ágyból, kiabálva és átkozódva szaladt a malomba, felzavarva a ház apraja-nagyját. Döbbenten nézték, ahogy a kerék fogai egymás után törnek és potyognak ki, de nem tudták megállítani. Egy órai fáradozás után aztán lefeküdtek, dühösen és félve attól, hogyan fognak reggel mindent rendbe hozni. Alig feküdtek le, amikor a malom leállt, mintha végzett volna a munkával. A gazda felkelt, és meg akarta nézni melyik molnárnak sikerült leállítani a malmot. Alighogy belépett a malomépületbe, máris újra pörgött minden, repültek a kerékfogak, és zörgött a malom. Csak ekkor jött rá, hogy a hastrman indította be a malmot, csinált belőle és a házanépéből bolondot és nyugodtan feküdt le, mert tudta, hogy reggelre minden rendben lesz. Ettől kezdve a hastrman gyakran beindította a malmot éjszaka, de a gazda soha többé nem izgatta magát. Aztán jött egy másik tulajdonos, akinek nem tetszett a hastrman tombolása a malomban, és hogy megszabaduljon tőle, építtetett egy kis kápolnát a malom közelében. Azóta a hastrmant nem látták a malomban. <br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6NYd9Z-ognT_GW_WGx1jvcj7LNY-XYzNBi3-HWIhsE8xRN8EhT_26Itn7NmeBefw6HaaEZmuPU2n5KXHsQbJLjXUoAz5-AZ7SiEQjTHOd0J9-Sptjmq4gEUi2Fa64_M5EX9PLs4cjX6RbxLdOr4IjZ2d_YQ4DkUAjYrM9bniZG6_iojHT8SPV3x7b/s445/01.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="291" data-original-width="445" height="131" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6NYd9Z-ognT_GW_WGx1jvcj7LNY-XYzNBi3-HWIhsE8xRN8EhT_26Itn7NmeBefw6HaaEZmuPU2n5KXHsQbJLjXUoAz5-AZ7SiEQjTHOd0J9-Sptjmq4gEUi2Fa64_M5EX9PLs4cjX6RbxLdOr4IjZ2d_YQ4DkUAjYrM9bniZG6_iojHT8SPV3x7b/w200-h131/01.jpg" width="200" /></a></div> Valamikor minden folyónak, pataknak, természetes és mesterséges tónak megvolt a maga vodnikja. <br /> Minden kis pocsolya eltartja a maga vízimanóját – mondták a csehek, és valóban nemcsak folyókba, patakokba, tavakba de kutakba is beköltöztek.<div> Állítólag látták őt Nový Bydžovban a Klempířská utcában, amint egy kút mellett üldögélt és sütkérezett a napon. Ezért dobnak még ma is piros szalagot a kútba szenteste, hogy a „hastrman” ne telepedjen oda.<br /> Arra is megvoltak a praktikák, hogy megvédjék a különösen veszélyeztetett gyerekeket és a fiatal lányokat. <br /> Brno-Královo Pole-ban, a Rybníčeken, a Pařízek malomnál élt egy hastrman. Akkoriban a malom mellett volt egy nagy tó, a Ponávka azon keresztül folyt Lužánkyba. A hastrmant a parton ülve látták. <br />A gyerekeknek tilos volt oda járni úszni, a cselédlányok meg azt mondták, hogy jó ellene a kétszer sült fokhagymás kenyér - akkor nincs hatalma az ember felett. <br /> A régi időkben a kenyeret nagy becsben tartották - úgy hitték, hogy Isten ajándéka, amely megvéd a szellemek ellen. Amikor kiszáradt, újrasütötték, hogy egyetlen darab se vesszen kárba. <br /> A kétszer sütött kenyér még a kis Aničkát is megmentette, aki kiszaladt a víz melletti rétre, és látta, hogy egy hastrman nyúl utána. <br /> „Szerencséd van! Ha nem lett volna kétszer sült kenyér a kezedben, az enyém lettél volna!” - mondta a vízi ember és elmerült a vízben. Anička pedig hazaszaladt, és mindent elmesélt. <br /> A hastrman és a környéken lakók kapcsolatát furcsa kettősség jellemezte. Egyfelől nem szívelték, féltek tőle, mert gonosz tréfákat űzött velük, ha tehette elveszejtette őket, lelküket bezárta, másfelől gyakran részt vett közösségi életükben, kvaterkázott velük a kocsmában, segítette a hajósokat, árvíz előtt figyelmeztette a lakosokat, hogy mentsék értékeiket. <br /> Brnoban a komíni zsilipnél a vízparti fűzfán üldögélt mindig nyugodtan pipázgatva egy hastrman. Nagyon rendes fickó volt, és az arra járók gyakran beszélgettek vele. <br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinHbUOzfj9AOW12nVeHQBxmD_oWxklGr9en_faG9jsEb7KdJ5UoWqiioi1g9QnyVzCI4EhzZPPbbA1DRzg4HviNKg4IWBVGV38BwSzopd79GciQ_YVECtw3YZiWlw1q67i6oCbwLxwUrow1zU66k3xA3SnaCo6pd_fleamE15378n_qiaZNnhv4bky/s900/josef-lada-hastrman%2005.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="638" data-original-width="900" height="142" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinHbUOzfj9AOW12nVeHQBxmD_oWxklGr9en_faG9jsEb7KdJ5UoWqiioi1g9QnyVzCI4EhzZPPbbA1DRzg4HviNKg4IWBVGV38BwSzopd79GciQ_YVECtw3YZiWlw1q67i6oCbwLxwUrow1zU66k3xA3SnaCo6pd_fleamE15378n_qiaZNnhv4bky/w200-h142/josef-lada-hastrman%2005.jpg" width="200" /></a></div>Néha, mikor nagyon fázott a vízben, Krasenskýékhez járt aludni. <br />Jósolni is tudott, és mindig az történt, amit mondott. Például ha azt mondta, hogy valaki a közeljövőben megfullad, az meg is fulladt. <br /> Azzal csábította az embereket, hogy szép virágokat ültetett a Svratka folyó mentén, és jaj volt azoknak, akik le akarták szakajtani ezeket - a vízbe rántotta őket. <br /> Azoknak is vigyázniuk kellett, akik Szent Péter és Szent Pál előtt fürödtek a vízben. <br /> Néha eljött a zenére táncolni, és a komíni lányok szerettek vele táncolni - azt mondták, jobban táncolt, mint a helyi fiúk.<br /> A régi Brnoban abban az időben a Rybářská utcában is élt egy vízi ember. A malomzsilipen tanyázott, a Mitrovský pavilon mellett. Az épületet sűrűn benőtte az orgona, az ott folyó patak partján fűzfák és égerfák álltak, ő pedig ezeken üldögélt. <br /> A nyomdász, aki egy közeli házban lakott, gyakran látta őt éjszaka a nyomdából hazafelé tartva. Egyszer látta, amint békává változva a patakba ugrik. <br /> Vaverková asszony gyakran járt hozzá beszélgetni. Néha a holdfényben a korláton ült és várta az asszonyt, hogy megtudja, hogy mennek a dolgok, mi újság a környéken. <br /> Egyszer még egy lányba is beleszeretett, aki egy Rybářská utcai házban lakott, és feleségül akarta venni. <br /> A lánynak megtetszett az udvarló, de a szülei hallani sem akartak róla. Nem tudtak azonban megszabadulni tőle, ezért elhatározták, hogy inkább elköltöznek. <br /> Mikor összepakoltak, hogy induljanak, megjelent a hastrman, és megörült, hogy olyan helyre mehet velük, amit még nem ismer. A szülők le voltak forrázva, de nem tehettek semmit, a házikót már eladták, így kénytelenek voltak útnak indulni. Mikor egy víz mellett haladtak el, a hastrman beugrott a vízbe és nem ment velük tovább. Maradt ott, ahol otthon volt. <br /> Még a Bauer cukorgyár munkásai is látták - meresztette rájuk a szemét. <br /> A prágai nép mindennapi életéhez is hozzátartoztak a Moldva vízi emberei. <br /> Egyikük Vyšehrad alatt lakott a folyóban. Mikor valaki vízbe fulladt, a Vyšehrad-szikla egy mély termébe vonszolta. Ott a vízbefúlt páncélt kapott, odaült a tölgyfa padra Libuše lovagjai közé, és várta, hogy a hercegnő parancsára velük együtt induljon a nép megsegítésére. <br /> Egy másik vízi ember Podskaliban élt. Szeretett a podskali kocsmába járni, és ott verekedést provokálni. <br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx-XQsRJW-dJ21vc42rptynbEDmhuc_unU4VqvksALN_qqsjIM4kvYH5ku0wYcGLwWIr7dh1RelGiaaSdW39fLXc7W-BJoEPteahD-ThgaNEvz0IQ26v91QLWwiEBrM18IXLgsCTNmazNJMdDLeG2KJkd6JrZwv1ObOe1_lPS2A8RTypruhz0ALzyB/s900/image%2004.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="624" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx-XQsRJW-dJ21vc42rptynbEDmhuc_unU4VqvksALN_qqsjIM4kvYH5ku0wYcGLwWIr7dh1RelGiaaSdW39fLXc7W-BJoEPteahD-ThgaNEvz0IQ26v91QLWwiEBrM18IXLgsCTNmazNJMdDLeG2KJkd6JrZwv1ObOe1_lPS2A8RTypruhz0ALzyB/w139-h200/image%2004.jpg" width="139" /></a></div> A Šítkov malmok vodnikja a Moldva Szláv-szigetnél lévő holtágában lakott, és nagyon morgós volt, de mindig előre figyelmeztette a molnárokat és a becsületes embereket, ha valami rossz dolog készült a folyón. <br /> Szomszédja, lefelé a folyón, egy kampai hastrman, nagy tréfamester volt és huncut tréfákat űzött. <br /> A Libeňből Maninyba vezető fahíd felett is lakott egy. <br /> Szeretett a folyóparti kocsmákba járni: szegfűszeges kabátban és fekete lakkcipőben jött, leült a sarokba, és csak nézte a táncoló fiatalokat. Búcsúkor, mikor minden libeňi kocsmában zenéltek és táncoltak, mindig az U Dajčů-ba járt, ahol a legvidámabb volt a hangulat. A picérnő, bár slágfertig volt, egy szót sem mert szólni hozzá és örült, ha nem látta ott, mert a cipőjéből csöpögött a víz, és neki kellett folyton feltörölnie a padlót. Egyszer aztán mégis hozzávágta a felmosórongyot, hogy most már törölje fel ő maga a mocskot. <br /> A zene elhallgatott, a táncosok elsápadtak és mindenki várta, hogy mi fog történni, de a vodnik csak bólintott és még mosolygott is egy kicsit. Attól kezdve mindig kért egy rongyot, és soha nem felejtette el feltörölni a pad alatti tócsát.<br /> Az emberek jókívánságait jó dolgokkal viszonozta: amikor nagy víz volt, vagy jött a jég, körbejárta az összes kocsmát, és figyelmeztette a kocsmárosokat, hogy hozzák fel a sörüket a pincéből. A kocsmárosok mentették a sört, továbbadták a figyelmeztetést, az emberek pedig sietve pakolták ki a cókmókjukat a folyóparti házikókból. Néha, ha nagyon sietős volt a helyzet, a hastrman is előkerült a vizből és segített nekik. <br /> Az U Dajčů közelében lakott egy fiatal özvegyasszony, Adlička. Nem volt senkije, még gyerekei sem, egyedül volt a világban. Egy nap annyira elkeseredett, hogy a Fekete-pataknál beugrott a folyóba. A hullámok összecsaptak a feje fölött, és sokáig nem látta senki. Megkérdezték a hastrmant, de az csak megvonta a vállát, és megesküdött, hogy nem bántotta a lányt. Egyszer, mikor az asszonyok kimentek a folyóhoz ruhát mosni, meglátták Adličkát amint egy gyermeket vezet kézen fogva a töltésen. A kis teremtmény kissé furcsa volt: úgy billegett, mint egy kacsa, a lábujjai között sár, a szemei kerekek, a haja mint a télizöld. De ünneplőbe volt öltözve: zöld nadrág, piros kabát, piros fényes bőrből készült csizma. <br /> A nők mindent eldobtak, odaszaladtak, és nem győztek csodálkozni, hogy honnan került elő. Adlicka csak nevetett: „Dehogy fulladtam meg! A hastrmanhoz mentem feleségül, és ez a fiunk.” <br /> Az asszonyoknak először elakadt a lélegzetük, és szánakozni kezdtek, de Adlička csak legyintett: <br /> „Jobb nekem ott, mint itt. Nem vagyok éhes, senki sem piszkál, és a férjem a tenyerén hordoz. Csak a kisfiúval foglalkozik reggeltől estig. És gyönyörű a víz alatt, különösen, ha süt a nap vagy telihold van.” <br /> Csak beszélt és beszélt, a kisfiú meg sokáig szaladgált körbe, egyszercsak megcsúszott egy kövön, és belepottyant a vízbe. Csobbant egyet, az asszonyok felkiáltottak és a folyóhoz rohantak, de Adlička csak mosolygott: <br /> "Ne aggódjatok, otthon van!" <br /> A gyűrűző víz lassan kisimult, sehol semmi, az asszonyok szíve összeszorult. Aztán hirtelen egy kis zöld ujj jelent meg a felszínen, és rögtön utána a kis fickó kidugta nedves fejét, és hangosan kacagott. <br />Az asszonyok szívéről nagy kő esett le. Végül meghívták Adličkát, hogy jöjjön mindig, amikor a vízparton mosnak. <br /> Örömmel ígérte meg. Néha jött, néha nem. És mindig voltak a parton, nevetett és beszélt, az arca piros almává gömbölyödött. De sosem maradt sokáig, egy idő után kezdett hiányozni neki a vízi ember otthona, és sietve elköszönt. <br /> A hastrman is már csak ritkán jött a kocsmába. Megjött, leült a sarokba, egy ideig bámult, aztán sóhajtozni kezdett, fészkelődött, végül felállt, feltörölte a tócsát, és sietett a vízhez. <br /> Honvágya volt. <br /> Mára mind kikoptak a világból. Talán az emberek untak rájuk, talán ők elégelték meg az embereket, elköltöztek, s most jobb időkre várnak, mint Libuše lovagjai, hogy visszatérhessenek. Eltűntek, mint a holešovicei vízi ember.<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9wSNJWUtzwUGLeqt5RzaqJ8nERrQ7yxtroDDJHhfwevDl5zXgGhBkSk6Zl3Q81BNYsi_Yxlc7Cmy2KqAi3XsfUYn64RbgTac8zQb8xwlZdxGBRqirP2y-f3aRR5_ozPWj402qXp1pZlnM915NpiwOX4Pc0xxuiEKi4Y1rdZfJwZNombaLqSwZ-Yd7/s900/02.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="597" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9wSNJWUtzwUGLeqt5RzaqJ8nERrQ7yxtroDDJHhfwevDl5zXgGhBkSk6Zl3Q81BNYsi_Yxlc7Cmy2KqAi3XsfUYn64RbgTac8zQb8xwlZdxGBRqirP2y-f3aRR5_ozPWj402qXp1pZlnM915NpiwOX4Pc0xxuiEKi4Y1rdZfJwZNombaLqSwZ-Yd7/w133-h200/02.jpg" width="133" /></a></div> Ennek története pedig így szól: <br /> A Holešovice és Pelc-Tyrolka közötti komp közelében egykoron egy vízi ember élt. Öreg volt, a lábai már nem voltak a régiek, podagra kínozta, és a hideg víztől fájt a háta. Amikor holdfényes estéken piros cipőket varrt, közel kellett tartania a szeméhez, hogy egyáltalán lássa őket, és egy örökkévalóság volt befűznie a tűt. <br /> Nyáron, amikor a nap fenékig melegítette a vizet, jól volt, de ahogy közeledett a tél, hasogatni kezdett az oldala, a dereka és az ízületei. Amíg a folyó be nem fagyott, az öreg révész kunyhójába járt melegedni. Régóta ismerték egymást, és a révész örült, hogy valaki eljár hozzá. Leültek a kis kályha mellé, és arról beszélgettek, hol történt valami újdonság Holešovicében vagy Libeňben, emlékeztek a nagy árvizekre és a kemény telekre, és jól érezték magukat együtt. <br />De az öreg révész ideje lejárt, és egy fiatalember foglalta el a helyét a kompnál. Éppen tél felé járt az idő, hideg szellő fújt a folyó fölött, az első jégdarabok úsztak a vízen, a fagyott nádszálak zörögtek a szélben. A vízi ember kikászálódott a vízből, megborzongott, és botladozó léptekkel elindult a révészkunyhó felé. Kopogtatott, és kérte, hadd melegedjen egy kicsit. Az ifjú nem mondott se bűt, se bát, nem szólt egy szót sem, csak ellenséges pillantásokat vetett felé. <br /> A vízi ember lekuporodott a kályha mellé, és a régi időkről mesélt. Beszélt és beszélt, de a révész csak komoran nézett, és úgy tűnt, nem is hallja őt. A hastrman azon siránkozott, hogy öreg kora miatt már alig tud partra szállni, nem tud egy csíkot sem fogni a vízben, és a folyó fenekén álló házikója kezd szétesni. Kezét a forró kályhán melengette, és a megélhetését hiányolta. <br /> Amikor a révész észrevette, hogy a vízi ember olyan, mint a gőz a fazék fölött, és alig bírja tartani magát, felbátorodott, rákiáltott a zöld vendégre és kihajtotta a fagyba. <br /> Az még csak nem is könyörgött, csak szomorúan nézett a révészre, lehajtotta a fejét, és elvánszorgott a folyó felé. Farkasordító hideg volt, a folyó jegesedni kezdett, és a felszínén köd gomolygott. A hold úgy ragyogott, mint egy hal szeme, és még több hideget ígért. Már jócskán éjszakára járt az idő, amikor valaki kétségbeesetten kopogott a révész kunyhóján, és kiabált: <br /> "Révész! Révész!" <br /> A fiatalember morgott, hogy kit hord ide az ördög ilyen későn, de felhúzta a nadrágját, felkapta a kabátját, és kilépett az ajtón. A holdfényben meglátott egy összegörnyedt alakot a kompon, és elindult a csáklyával: <br /> "Muszáj ezt épp ilyenkor éjjel? Még aludni sem lehet?" <br /> Az idegen hallgatott. A révész eloldozta a kompot, mindkét kezével megragadta a csáklyát, és betolta az áramlatba. Ahogy a felszínen recsegett-ropogott a szálkás víz, a révész arra gondolt, hogy a folyó hamarosan teljesen befagy, másnap pedig partra húzza a kompot, és megvárja a tavaszt. <br /> Éppen a folyó közepén jártak, amikor a kötél a csörlőn megszorult, és a komp megállt, mintha jégbe fagyott volna. A révész káromkodott, felállt a farra, és teljes erejéből a csáklyára támaszkodott, de a komp nem mozdult. Letette a csáklyát, és alaposan megnézte a kötelet. Látta, hogy a csiga beragadt. Babrálni kezdett a kötéllel és a csáklyával, de hiába, a keze gémberedni kezdett. <br /> A jégdarabok feltorlódtak a komp oldalán, és egyre nagyobb erővel nyomták. A kötél megfeszült, már pengett mint a húr, és ráadásul erősen jegesedett. A révész a csörlőhöz ugrott, megpróbálta engedni a kompot, de a kurbli kicsúszott a kezéből, és úgy homlokon találta, hogy összecsuklott, mint akit levágtak. <br /> Ahogy esett, még gurgulázást és éles nevetést hallott, de addigra a homály már elborította, és megszűnt körülötte a világ. <br /> Amikor magához tért, egyedül volt a kompon. Most már tudta, hogy a vízi ember csalta csapdába. Felállt, és újra megpróbálta kiszabadítani a kompot a jégszilánkok közül. Reszketett a hidegtől, a fogai vacogtak, már nem érezte sem a kezét, sem a lábát, a hideg behatolt a kabátja és az inge alá. Kiabált és kiabált, de jeges szél támadt, és a hóviharban senki sem hallotta meg. <br /> Leült a komp közepére és lassan búcsúzott az élettől, amikor hirtelen csobbanást hallott, és a vízi ember bukkant fel a komp peremén. <br /> „Jól figyelj arra, amit most mondok. Ha itt maradsz, egy-két órán belül jégcsap leszel, és senki sem tud megmenteni. Csak nézd meg hogy fénylik a víz, reggelre befagy.” <br /> A révész megpróbált felállni, de a lábai nem engedelmeskedtek. Könyörögni akart, de az álla olyan merev volt, hogy egy szót sem tudott kinyögni. <br /> „Ne ígérj semmit - folytatta a vízi ember -, úgysem hinnék neked. Itt akartalak hagyni reggelig, hogy megtudd, mi az a hideg, de a lelkiismeretem valahogy nem engedi. Ne feledd, egyszer te is megöregszel, kilencszeres betegség fog kínozni a csípődben, és a kályha melege olyan lesz számodra, mint a világ hetedik csodája. Aztán valaki kikerget téged abból a kis meleg boldogságból a hidegbe, és egy szava sem lesz a számodra, így kívül-belül fázni fogsz. Úgy fogod érezni magad, mint egy karó a sövényben a hideg és a hó közepén. Ne ígérj nekem most semmit, de próbáld meg elképzelni. Csak öregedj meg békében: talán egy nap még emlékezni fogsz az öreg vízi emberre.” <br /> Azzal elmerült. <br /> A komp fölött a kötél megpendült, mint a megfeszített húr, és a komp lassan csúszni kezdett vissza a part felé mintha valaki hátrafelé tolná. Enyhe döccenéssel csapódott a partnak. A révész a kunyhóhoz kúszott, bebugyolálta magát a báránybőrbe, és abban a pillanatban elaludt. Amikor reggel felébredt, a kályha pattogott, ahogy a vízi ember befűtötte a tűzhelyet, a kunyhó meleg volt, és az ablakon a zúzmara két ujjnyira vastagodott. Rögtön ezután teljes erővel lecsapott a fagy. A hideg olyan nagy volt, hogy ilyen télre senki sem emlékezett. Először sokáig csak fagyott, és mindenütt állandó volt a csend, hó és csípős szél nélkül; aztán jöttek a hóviharok, a jeges szelek, és annyi hó esett, hogy a völgyekben az utakat és ösvényeket úgy belepték és eltüntették, mintha azok soha nem is lettek volna. <br /> Végül azonban a hó olvadni kezdett, a jég felszakadt, és eljött a tavasz. A révész kereste a hastrmant, várt nappal és a telihold alatt, de a hastrman nem jött. Talán megfagyott a folyó alján, amely azokon a helyeken szinte fenékig befagyott, talán melegebb vidékekre költözött, mint a füsti- meg a sarlósfecskék. <br /> Attól a téltől kezdve nem mutatkozott a folyón.<div><br /></div><div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfb6UjAQktExvDTZDXA70BxoJVM1x2xHWfuKjOlc-if1sH7pBEEsv0Tu4KAGnRZbUHvKaPMc4ybr0PJoOd8bagDFT-u-fxnL8RqQ0Udw_c850ptLGRSTWQWpFGTTyPAI3WZ9LNLSEUvrnQfre-kj4RbcXoUPi0_3LaDHG7-W1msMp3sLReCZgvYzkr/s1021/20.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="351" data-original-width="1021" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfb6UjAQktExvDTZDXA70BxoJVM1x2xHWfuKjOlc-if1sH7pBEEsv0Tu4KAGnRZbUHvKaPMc4ybr0PJoOd8bagDFT-u-fxnL8RqQ0Udw_c850ptLGRSTWQWpFGTTyPAI3WZ9LNLSEUvrnQfre-kj4RbcXoUPi0_3LaDHG7-W1msMp3sLReCZgvYzkr/w320-h110/20.jpg" width="320" /></a></div><div><br /></div><br />A film Miloš Urban 2001-ben megjelent „zöldregénye” alapján készült. A rendező Ondřej Havelka első munkája. A 2008-ban bemutatott mű, meglehetősen vegyes kritikákat kapott. <br />Jó, persze nem jár az urbani magasságban, mondhatni hagyományos, váratlan értelmezések nélküli átirata a regénynek, de én hiányosságai ellenére, minden percét élveztem. <br />A főszereplő, Karel Dobrý Hastrman alakítása méltó párja Klaus Kinski Nosferatujának.</div><div>(Miloš Urban könyve magyarul "Hastrman, a vizek fejedelme" címmel jelent meg.) </div><div><br />Hastrman <br /><br /></div><div>cseh, 98 p.</div><div>První Verejnoprávní <br />Bemutató – 2018. április 19. <br /><br />Rendezte – Ondřej Havelka <br />Forgatókönyv – Ondřej Havelka, Petr Hudský (Miloš Urban regényéből) <br />Fényképezte – Diviš Marek <br />Zene – Petr Wajsar <br /><br />Szereplők: <br />Johann Salmon de Caus – Karel Dobrý <br />Katynka Kolařova – Simona Zmrzlá <br />Francl – Jiří Lábus <br />Fidelius tiszteletes – Jan Kolařík <br />Voves tanító – Jiří Maryško <br />Jakub – Vladimír Polívka <br />Kolař – David Novotný</div><div><br /></div><div>link:</div><div><a href="https://mega.nz/file/QwMFTIBa#c7s3yADDtVPbuc9WaMu0eMD0arnkL81goVoOg2BsqJk">https://mega.nz/file/QwMFTIBa#c7s3yADDtVPbuc9WaMu0eMD0arnkL81goVoOg2BsqJk</a><br /><div><div><br /></div><div><br /></div></div></div></div>pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-24618544203831460152021-12-15T12:43:00.000+01:002021-12-15T12:43:17.979+01:00Boldog ifjúság (Traktorosok)<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh6THMvCKoxq7be4orK3a8sownRUVH7MroHe7OeZToQOgyGLfvuCraqksXCszdvMt9wN0nmL8sbz0v8MWLaNk8Z7c111yGejiRJ8KGMdULVKE3EiZsv94GdUybBlIZdAHtwsewXqxSgk9lTwUwkLDchn5u-FrUOjlg5_GR6uF7LRmrXANfdK9pKxTrK=s900" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="634" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh6THMvCKoxq7be4orK3a8sownRUVH7MroHe7OeZToQOgyGLfvuCraqksXCszdvMt9wN0nmL8sbz0v8MWLaNk8Z7c111yGejiRJ8KGMdULVKE3EiZsv94GdUybBlIZdAHtwsewXqxSgk9lTwUwkLDchn5u-FrUOjlg5_GR6uF7LRmrXANfdK9pKxTrK=w141-h200" width="141" /></a></div><p></p><div> Borisz Sumjackijnak aki 1931 és 38 között irányította a szovjet filmgyártást, 1935-ös Hollywoodi utazása során az az ötlete támadt, hogy a Szovjetunióban is fel kellene építeni egy hatalmas filmvárost, egy „szovjet Hollywoodot”, valahol az ország déli vidékén. Megszerezte Sztálin teljes támogatását is, aki szerint: „Természetesen szükség van egy városra. Az ellenzői nem látnak tovább az orruknál. Épülhet talán a mozink törpe alapokra? Nem pusztán jó filmek kellenek, de mennyiségben, példányszámban is sokkal többre van szükség. Rossz hatást kelt, ha minden moziban hónapokig ugyanaz a film megy.”<br /> Először Abházia került szóba, később Alusta település a Krím félszigeten.</div><div>36 februárjában el is utazott oda a GUKF (a Film- és fotóipari Főigazgatóság) bizottsága, hogy feltérképezze a körülményeket. Az építkezéseknek a következő évben kellett volna elkezdődniük.</div><div><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj3ajh0UP_uqbTLrYomknAFvA8dhwi5sVa8l4SvQOL-eU4Mlty7CMR3Lkc1BCAR6ETRCpJHER7NAeAB9nQFjzScG9MtGkqcyLp4PGBjMh68UUOY95dqhk3xjwWse7UlIaSDnHBXu1KOs2BiwmX6Ht6ciN4EBaOmTOu4W5lA2JWMGW138Lykgyzqr-FF=s1100" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="734" data-original-width="1100" height="134" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj3ajh0UP_uqbTLrYomknAFvA8dhwi5sVa8l4SvQOL-eU4Mlty7CMR3Lkc1BCAR6ETRCpJHER7NAeAB9nQFjzScG9MtGkqcyLp4PGBjMh68UUOY95dqhk3xjwWse7UlIaSDnHBXu1KOs2BiwmX6Ht6ciN4EBaOmTOu4W5lA2JWMGW138Lykgyzqr-FF=w200-h134" width="200" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Sumjackij Hollywoodban</td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: justify;"> Közbeszólt azonban a világpolitika.</div><div>Márciusban Hitler megszállta a Rajna-vidéket, nyáron kitört a spanyol polgárháború. <br /> Sztálin meg volt győződve, hogy a fasizmus elleni háború szó szerint a küszöbön áll, ezért úgy döntött, hogy a „szovjet Hollywoodra” szánt közel 500 millió rubelt a védelmi szükségletekre használják fel (ebbe természetesen beletartozott a Vörös Hadseregről, valamint a Szovjetunióban zajló földalatti kémkedésről és szabotázsról szóló filmek létrehozása is). <br /> Bár ezeknek az úgynevezett „védelmi” témájú filmeknek a gyártása 1936 után indult meg igazán, de a kezdeményezés már a Szovjet filmmunkások össz-szövetségi alkotói tanácskozásán, 1935 januárjában terítékre került. Alekszandr Dovzsenko, a neves ukrán rendező mondta felszólalásában: „Nem árulok itt el semmiféle katonai titkot, ha kijelentem, hogy néhány éven belül háború lesz. Hatalmas világháború, amelynek feltétlenül résztvevői leszünk (...) Fel kell készíteni fegyvereinket a harcra (...) Mindenekelőtt szükség van idejében való kiképzésre, a háborús ismeretek belső mozgósítására, az anyagok tanulmányozására. Ezért megerősítem, kedves barátaim, hogy mindenkit arra buzdítok, hagyja jóvá a „védelmi” tematikát.” <br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjKzGUyIez7yrfclxxKvdhNxrVua0p48IcqKtfKbXkjrYaNU3gcGBCycw-HrRGSJDe3R4NNS4V20svLrV-RJ9hi4KWpba_Y5FkUiPxAVR8k9S8V8vMiPRym4uALTA_JxY6Gy0OcIvI3Bf_w575W7yVMh1iGFmb-Fc_B2oa94IzKAYUXKPPgQoVCVwD0=s640" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="425" data-original-width="640" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjKzGUyIez7yrfclxxKvdhNxrVua0p48IcqKtfKbXkjrYaNU3gcGBCycw-HrRGSJDe3R4NNS4V20svLrV-RJ9hi4KWpba_Y5FkUiPxAVR8k9S8V8vMiPRym4uALTA_JxY6Gy0OcIvI3Bf_w575W7yVMh1iGFmb-Fc_B2oa94IzKAYUXKPPgQoVCVwD0=w200-h133" width="200" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"Ha holnap háború lesz" (1938)</td></tr></tbody></table> Egyszerű filmek voltak ezek, nem bonyolították túl a cselekményt és túlzottan magas művészi színvonalat sem céloztak meg. Feladatukat azonban tökéletesen betöltötték, azaz meggyőzték nézőiket hazájuk társadalmi, gazdasági és katonai sikereiről és ezek megvédésének szükségességéről. <br /> Akadtak azért olyanok, melyek vagy rendezőjük kvalitásai, vagy a közönség körében rendkívül népszerűvé váló zenéje és azok előadói, vagy mindkettő miatt nem vesztek bele a feledés homályába. <br /> Az 1938-ban forgatott „Traktorosok” című (a háború utáni magyar forgalmazásban „Boldog ifjúság”-ra keresztelt) film a kolhozéletből vett zenés vígjáték. Tulajdonképpen történelmi dokumentum, amelyben egyaránt tükröződik a szovjet bel- és külpolitika. <br />Sztálin, aki egyébként is nagy kedvelője volt a zenés vígjátékoknak és csalhatatlanul ismerte fel a számára „hasznos” műveket, nagyra értékelte a filmet. Még a háború után is számon tartotta. 1946 őszén a Kremlben, egy vezető filmesekkel tartott találkozón végigsétálva a sorok előtt, megállt és szemügyre vette az előtte ülőket. Aztán Molotovhoz lépett és megkérdezte: „Melyik a Traktorosok?” <br />„Elkezdett úgy nézegetni engem, mint valami képet. Hátborzongatóan éreztem magam. Én is ránéztem. Olyan kékes volt. Szürkés, kék erekkel átszőtt arc. Kék tábornoki posztóból készült egyenruha." – emlékezett később a rendező. <br /> A 30-as, 40-es évek fordulóján két rendező fújta a vígjátékok passzátszelét a szovjet moziban. Egyikük Grigorij Alekszandrov volt, másikuk a „Traktorosok” rendezője Ivan Pirjev. <br />Mindketten zenés vígjátékokban utaztak, filmjeikben mindketten a feleségükre/feleségeikre osztották a főszerepeket és mindketten Sztálin kedvenceivé váltak. <br /> Még pályájuk is együtt indult. 1919-ben Szverdlovszkban (Jekatyerinburg) ismerkedtek össze a Cseka klubban, itt szerveztek közösen egy művészeti kört. Aztán 1921 őszén együtt mentek Moszkvába, ahol számos moszkvai stúdiót és színházat végigjárva, végül úgy döntöttek, hogy belépnek az Ermitázs kertben működő Proletkult Első Munkásszínházába. (Ebben nem kevés szerepe volt annak, hogy a színháznál kollégium működött, ráadásul a diákok bár szűkösen, de ingyen ehettek.) <br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjSJXzdMx_p4HEJZjgUi226SGD2yZeHdICYvBr0drnqShHmBwI3vueAehSdvc0Y6FnEfJo-j3CsX1Df3m48owcL9lrJirXta-Mkt_6P77s4Efexaoq6L5NzeoFbUc3bqKSBJf9gBHVA1SnRMufktJeRQ9FS5HtfcWxmXjP149YG7MAgUNyv8Lkq7Zjs=s402" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="402" data-original-width="270" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjSJXzdMx_p4HEJZjgUi226SGD2yZeHdICYvBr0drnqShHmBwI3vueAehSdvc0Y6FnEfJo-j3CsX1Df3m48owcL9lrJirXta-Mkt_6P77s4Efexaoq6L5NzeoFbUc3bqKSBJf9gBHVA1SnRMufktJeRQ9FS5HtfcWxmXjP149YG7MAgUNyv8Lkq7Zjs=w134-h200" width="134" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az ifjú Ivan Pirjev</td></tr></tbody></table>Persze ide is nehéz volt bejutni, a hatszáz jelentkező közül csak hatot vettek fel, köztük őket.</div><div> „Két osztálytárs. Két barát. Mindkettő szverdlovszki. Az egyik homlokba hulló göndör hajjal. A másik szárazabb, szikár és felnyírt. Mindkettő a frontról. Mindketten köpenyben. Mindkettő hátizsákkal a hátán. Mindketten verseket olvastak fel nekem és a néhai V. Szmisljajevnek. Rögtönöztek valamit és lelkesen befogadtuk őket a csoportba Az egyik kék szemű volt, barátságos és szelíd. Később kifogástalanul egyensúlyozott egy dróton. A másik durva és kibékíthetetlen. Hajlamos Majakovszkij sorainak mennydörgő skandálására és inkább az ökölharcra, mint a bokszra az őt sajnálatosan bilincsbe verő technikai és erkölcsi szabályaival. Most már mindketten kitüntetettek és díjazottak. Az egyik Grigorij Alekszandrov, a másik Ivan Pirjev. Mindketten játszottak a legkorábbi előadásaimban.” – írta róluk Ejzenstejn, válogatott művei 1964-es kiadásában. <br />Ő ekkor még csak 23 éves diák volt, de Meyerhold tanítványaként már rendelkezett némi tekintéllyel. <br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjNEaHi_GZOeTCdcwKuse18Y68dg6kfI0OE09cweTzoYqeezZqMfhaZEw1MQs1zOx_3fl1cf_auAb44Qq0wmIinXLKtzQQI6Px0K8vAPO4y9rD2BQUnWhpqwKJ5MaiLPmYaT7R7mB8DFcaEGx2O-VUYmdeAshBIJlKKfRUB5NPxaLSsGs0HeaqKFPDv=s800" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="563" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjNEaHi_GZOeTCdcwKuse18Y68dg6kfI0OE09cweTzoYqeezZqMfhaZEw1MQs1zOx_3fl1cf_auAb44Qq0wmIinXLKtzQQI6Px0K8vAPO4y9rD2BQUnWhpqwKJ5MaiLPmYaT7R7mB8DFcaEGx2O-VUYmdeAshBIJlKKfRUB5NPxaLSsGs0HeaqKFPDv=w141-h200" width="141" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Alekszandrov a dróton</td></tr></tbody></table> Hamarosan elváltak útjaik. Míg Alekszandrov a következő években Ejzenstejn munkatársa maradt, addig Pirjev folyamatosan kritizálta annak módszereit. Egyszerűen nem volt hajlandó megérteni Ejzenstejnt. Formalizmussal vádolta, „… elegünk lett a céltalan akrobatikus bukfencekből. Különcség és formai trükkök helyett elkezdtük követelni, hogy hősiesség, romantika, realizmus legyen színházunk színpadán..." – írta később. A Proletkult vezetőségéhez fordult azzal a javaslattal, hogy távolítsa el Ejzenstejnt a színház vezetéséből. Természetesen nem járt sikerrel, így távoznia kellett a Proletkultból. Érdekes, Ejzenstejn az említett „válogatott műveiben” nagyon jókat ír Pirjevről és nézeteltérésükről nem tesz említést. (Vagy csak én nem találtam benne nyomát.) <br /> Ezután Meyerhold színházában kezdett dolgozni. Ez sem volt zökkenőmentes, bár Meyerholdot „nagyszerű mesternek” nevezte, úgy érezte a színészek alárendelt, függő helyzete nem neki való. <br /> Olvasott egy cikket az újságban, hogy Jurij Tarics rendező (akit manapság a fehérorosz filmművészet megalapítójának tartanak) elkezdte forgatni „Moroka” című új filmjét. Pirjev ,Taricsot a Meyerhold Színházban végzett munkájából ismerte és ingyenes asszisztensnek ajánlkozott nála. Lelkesen vetette bele magát a munkába, minden problémát magára vállalt, statisztákat hajtott fel, díszleteket javított, cipelte a statívot, színészek szakállát ragasztotta és ebédszünetben a pékségbe szaladt kenyérért. Rövidesen a forgatócsoport el sem tudta képzelni a létezését nélküle. <br /> Egy-kettőre más forgatásokhoz is hívni kezdték, immár fizetésért, így aztán 1925 elején végleg otthagyta a színházat. <br /> Idővel asszisztensből forgatókönyvíróvá avanzsált és szerencséje volt, szinte az összes forgatókönyvét gyártásba vették. Igaz, ő maga szerette volna leforgatni őket, de rendezni még nem engedték. <br /> Rendezőként 1929-ben debütált „Az idegen asszony” című vígjátékkal. Ettől kezdve gyakorlatilag évente forgatott hol vígjátékot, hol társadalmi drámát, hol kémtörténetet a különböző filmstúdióknak. <br />1935-ben Jekatyerina Vinogradszkaja (akkoriban keresett forgatókönyvíró) „Anyka” című művéből készített filmet. Vinogradszkaja ugyan kifejezetten Mihail Romm számára írta, de Rommot még maga Sumjackij a filmfőigazgató sem tudta erre rávenni. <br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj4yKBZ-odrXgcCBUAbKoXmkCl5viCR87-4l3jPOJZ3b7bmoKoK58Qe9J2bqCDeBQxg5RmHc7bqDSBj2t0DRRzNXBaPuMzpJC2RDUbElRspeF-9e7d1JvLcC0WC0ezq0RqNSPnMvBHurBfGg3RZDhks_DeJ_D9PQ3B21FMyj8ovPU3KcgI33ZuQHE3g=s462" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="462" data-original-width="308" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj4yKBZ-odrXgcCBUAbKoXmkCl5viCR87-4l3jPOJZ3b7bmoKoK58Qe9J2bqCDeBQxg5RmHc7bqDSBj2t0DRRzNXBaPuMzpJC2RDUbElRspeF-9e7d1JvLcC0WC0ezq0RqNSPnMvBHurBfGg3RZDhks_DeJ_D9PQ3B21FMyj8ovPU3KcgI33ZuQHE3g=w133-h200" width="133" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"A párttagsági könyv"</td></tr></tbody></table> A film, többek között a Moszfilmnél uralkodó folyamatos produkciós zavarok és technikai állapotok miatt, nehezen készült el. Pirjev többször összetűzésbe került a stúdió vezetőivel. A film, elkészülte után két hónapra dobozba került, mígnem a Moszfilm igazgatóhelyettese, Albert Mojszejevics Szlivkin elintézte, hogy levetítsék a Kremlben. A filmet e vetítés után politikailag korrektnek ismerték el, az „Anyka” címet „A párttagsági könyvre” változtatták és 1936. március 25-én bemutatták. <br /> Ennek ellenére Pirjevet, az összetűzések miatt, elbocsátották a Moszfilmtől és két évre eltanácsolták a filmrendezéstől. <br /> Egy szerencsés véletlen viszont összehozta a Kijevi Filmstúdió igazgatójával, Pavel Fjodorovics Nyecsjosszal, aki megtudva, hogy Pirjev munkanélküli, meghívta a stúdió 1936-os produkciós tervében szereplő „Gazdag menyasszony” megrendezésére. A „falusi vígjáték” forgatókönyvét a fiatal Jevgenyij Pomescsikov és barátja Arkagyij Dobrovolszkij, a tehetséges költő írta. Ebben a filmben szerepel először Pirjev új szerelme, később felesége és ettől kezdve egészen 1954-ig, a válásukig filmjei főszereplője Marina Alekszejevna Ladinyina. <br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjrtBmy_PTd9OYc7NHwXmBlXV34_K_CE5rPF0mz48u5PlbutGbDKem3ziZQOK551dzKxs7qkdeaX47RGcSi4N-4m2rZPZrM8_SvDhUwqI52QvVuwclLsGiKl3qnV9_ijtCiIadzwYGfpRHCZV6zjqvnPwM5qjRznHHj5dNmH_PA4nR6wrnNQiwtj1v5=s350" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="350" data-original-width="307" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjrtBmy_PTd9OYc7NHwXmBlXV34_K_CE5rPF0mz48u5PlbutGbDKem3ziZQOK551dzKxs7qkdeaX47RGcSi4N-4m2rZPZrM8_SvDhUwqI52QvVuwclLsGiKl3qnV9_ijtCiIadzwYGfpRHCZV6zjqvnPwM5qjRznHHj5dNmH_PA4nR6wrnNQiwtj1v5=w176-h200" width="176" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Marina Ladinyina</td></tr></tbody></table> A forgatás 37 nyarán zajlott, de mint előző filmje ez sem volt botránytól mentes. <br /> Két központi ukrán újság, a Kommunyiszt és a Proletarszkaja Pravda, ukrán és orosz nyelvű cikkeket jelentetett meg a filmes csoport munkájáról. Szabotálással vádolták a rendezőt és a forgatókönyvírót. A kritikusok nacionalista elfogultsággal vádolták a „Gazdag menyasszonyt” és hogy Pirjev filmjében gúnyolja az ukrán nyelvet. A cikk szerzőinek fő gondolata az volt, hogy elfogadhatatlan kinevetni az ukrán kolhozparasztokat és nem szabad őket komikus formában bemutatni. Mivel a kép készítői eltorzítják a valóságot, a film forgatását a cikkek szerzői szerint azonnal le kellett volna állítani. Ebben az időben a forgatócsoport Kanyev közelében dolgozott az aratási jeleneteken. Amint a kerületi hatóságok megkapták az újságokat, azonnal reagáltak: a helyi bankfiók megtagadta a pénz kiutalását a forgatócsoportnak, az üzemanyagraktár leállította a benzinellátást és az az ukrán művészek egy része is otthagyta a forgatást. A film az összeomlás szélén állt. Végül, bár nagy nehézségek árán, a rendezőnek sikerült minden szükséges anyagot leforgatnia és a kijevi stúdióban is lehetőséget biztosítottak a vágásra, a hangosításra. <br /> A munka végeztével a rendező Moszkvába vitte a kész filmet. Ahogy az várható volt, az igazgatósági vetítés után Sumjackij mindenféle indoklás nélkül félretetette a filmet és sokáig teljes csend honolt körülötte. <br /> 1937 őszén a filmgyártásban is elkezdődtek a letartóztatások. A 30-as évek elején elindult központosítási folyamat a mozit is elérte. Sumjackij feladata befejeződött. Sztálinnak a vezető posztokon már nem lelkes emberekre, hanem engedelmes utasításvégrehajtókra volt szüksége. Magát Sumjackijt 1938. január 7-én váltották le a Filmművészeti Főigazgatóság vezetői posztjáról és január 17-ről 18-ra virradó éjszaka tartóztatták le. Július 29-én lőtték le és temették el a Kommunarka gyakorlóterén. <br /> Furcsa módon, bár azt hiszem inkább jellemző módon, kevés filmkészítőt szomorított el a soraikban zajló tisztogatás. Túl sok sérelem halmozódott fel az előző években. Mihail Romm filmrendező így emlékezett erre: „Nos, az igazság az, hogy amikor Sumjackijt letartóztatták, nagy ünneplés volt Moszkvában. Nem igazán szerették. A „Metropolban” Boris Barnet rendező leitta magát. Mindenki vidám volt. Ennél rosszabb, mondták, úgyse lehet.” <br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEha-ESFJ5j69LRmoQ4yXoNGDVIU1lxnaRxofFJwwdjS4MyLjaA3X0SK5aAGesI0_dE0I6gRmAno1_w8DFJv4CTPj1L4q0nY7FJFQTvTMni3C7ZgVz9Kt5KTnAcOf8rv_1E9VNQnG98VaLF9GHkm1XgCFrQNAd2yF2fUQinjoN3Rz6yerlmAsxYAI7Jp=s184" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="184" data-original-width="136" height="184" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEha-ESFJ5j69LRmoQ4yXoNGDVIU1lxnaRxofFJwwdjS4MyLjaA3X0SK5aAGesI0_dE0I6gRmAno1_w8DFJv4CTPj1L4q0nY7FJFQTvTMni3C7ZgVz9Kt5KTnAcOf8rv_1E9VNQnG98VaLF9GHkm1XgCFrQNAd2yF2fUQinjoN3Rz6yerlmAsxYAI7Jp" width="136" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szemjon Dukelszkij</td></tr></tbody></table> Sumjackij helyére Szemjon Szemjonovics Dukelszkijt nevezték ki. Dukelszkij kinevezése előtt az NKVD Voronyezsi igazgatóságát vezette. Állítólag személyesen felügyelte Oszip Mandelstamot annak voronyezsi száműzetése alatt. <br /> 1937 nyarán költözött Moszkvába, mert autóbalesetet szenvedett és kénytelen volt elhagyni posztját. Valami köze azért volt a filmhez, fiatal korában zongorakíséretet szolgáltatott egy némafilmmoziban. <br /> Munkastílusára jellemző, hogy egyszer magához rendelte Mihail Rommot, aki meg is jelent nála. Dukelszkij megkérdezte: <br />- Ön kicsoda? <br />- Romm vagyok, filmrendező, ön hívatott. <br />- Mikorra? – kérdezte ingerülten Dukelszkij. <br />- Két órára. <br />- És most mennyi van? <br />- Két óra. <br />- Tizennégy! Tizennégy óra van! – kezdett kiabálni Dukelszkij. – A két óra, az éjszaka van. Önök alkotómunkások nem szoktak a rendhez, de nálam majd rend lesz. <br /> (Ezek a behívatások az elharapódzott szokás szerint éjszaka zajlottak. Az ország teljes vezetése hajnali 3-4 óráig a munkahelyén tartózkodott, arra az esetre, ha szüksége lenne rájuk a Kreml álmatlanságban szenvedő gazdájának.) <br /> Dukelszkij egyébként nem dolgozott sokáig új posztján, hamarosan átvezényelték a filmművészetből a Szovjetunió Haditengerészetének vezetésébe, de Pirjev „Gazdag menyasszonyának” történetében megmentő szerepet játszott. <br /> Megbízatása első napjaiban megnézte Pirjev vígjátékát és elragadtatva küldte el a Kremlbe. A már kialakult rend szerint Sztálin az összes új filmet átnézte a megjelenés előtt, lényegében egymaga döntve azok sorsáról. A Vezér és az ország más magasra kapaszkodott vezetője kedvezően fogadta a filmet, így azt március 2-án be is mutatták a nagyközönségnek. <br /> A siker akkora volt, hogy még abban az évben Pirjev és Ladinyina megkapta a Lenin-rendet. <br />Természetesen a Moszfilmnél rögtön kiderült, hogy eltávolítása pusztán valami „képtelen félreértés” következménye lehetett és a filmstúdió ajtaját szélesre tárták a rendező előtt. Pirjev azonban ezúttal szívesebben dolgozott volna a kijevi filmstúdióban megismert hasonló gondolkodású és tehetséges emberekkel. <br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgjHRo3gnmxe0Z2lX5Gz5QF-3SVkzuikIiELsljpBM_CjutezrqHyayxlMUrukZSTldrMDfmfa6K7EHjtXZYmSIa67BG_nmpxSykb0ZHpSu_zl8lhFoY4GYz5Exi5ZlTtT_N-mkbvc0I8i_L1nzznVKaRhxx4D2CSrJfa0bHB5weASZY5keYBWZ3Lif=s2000" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1397" data-original-width="2000" height="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgjHRo3gnmxe0Z2lX5Gz5QF-3SVkzuikIiELsljpBM_CjutezrqHyayxlMUrukZSTldrMDfmfa6K7EHjtXZYmSIa67BG_nmpxSykb0ZHpSu_zl8lhFoY4GYz5Exi5ZlTtT_N-mkbvc0I8i_L1nzznVKaRhxx4D2CSrJfa0bHB5weASZY5keYBWZ3Lif=w200-h140" width="200" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A kijevi filmstúdió 1932-ben</td></tr></tbody></table> Kijevben, még 1936-ban, Jevgenyij Pomescsikov és Arkagyij Dobrovolszkij írtak egy forgatókönyvet Poljuska Polje címmel. (Az én korosztályomnak talán még ismerős a dal az iskolai énekórákról.) <br />Illetve, azt hogy pontosan ki és mit is írt, elég nehéz kibogozni. Egyesek szerint a forgatókönyv Dobrovolszkij munkája és még 1935-ben írta, mások azt állítják együttes munka Pomescsikovval, sőt Dobrovolszkij még egy közös helyszínválasztó úton is részt vett Pirjevékkel. Ez viszont csak az előző film, a „Gazdag menyasszony” forgatása kapcsán történhetett, mivel Dobrovolszkijt 1937 január 15-én letartóztatták ellenforradalmi, nacionalista és terrorista tevékenységgel vádolva és csak 21 évvel később, 1959-ben szabadult. Egyébként is előfordul néhány írásban, hogy keverik a két film forgatása során történt eseményeket. Nem is szólva a „szerelmi szálról” melyet néhány éve szőtt bele a történetbe egy közeli barátnő Ladinyina és Dobrovolszkij kapcsolatáról. Azt mindenki tényként kezeli, hogy Dobrovolszkij, a GULAG-évek alatt valamiféle csatornán üzeneteket juttatott el Ladinyinához, aki rendszeresen könyveket küldött neki. <br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjmi5TsS4sYEYSNpMqXecyGGoqGi6Q7KKlfbEoOAgrTNgkb8q9FzYj7HCKIA7jZuPemxki8LgJ6EDqtD9gFIsSAMa_XNmz5-hx32pfyiS68V_M4Prdj1a9iJffCwXocm4e95zcccSy5DCmZyaRxls7Kk9oF9QSTR9QbYYkTKzGHUiia7__-12LdiXbn=s591" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="591" data-original-width="472" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjmi5TsS4sYEYSNpMqXecyGGoqGi6Q7KKlfbEoOAgrTNgkb8q9FzYj7HCKIA7jZuPemxki8LgJ6EDqtD9gFIsSAMa_XNmz5-hx32pfyiS68V_M4Prdj1a9iJffCwXocm4e95zcccSy5DCmZyaRxls7Kk9oF9QSTR9QbYYkTKzGHUiia7__-12LdiXbn=w160-h200" width="160" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Arkagyij Dobrovolszkij</td></tr></tbody></table> Talán nem véletlenül jegyezte meg egy kommentelő az egyik e témában íródott cikk alatt: „Nem könnyű olvasni. Nincs következetesség. Zűrzavar van a személyekben, az eseményekben, a dátumokban (az események időpontjában)”. <br /> Persze természetes, hogy Dobrovolszkij eltüntetése után már csak Pomescsikov neve alatt futhatott a forgatókönyv, melyből az akkor igen neves Alekszandr Medvedkin is (ismert filmjei a propagandafilmek mellett a „Boldogság” és „Az új Moszkva”) szívesen forgatott volna vígjátékot. Át is dolgozták közösen a forgatókönyvet, de azon a bizottság további változtatásokat kért. Medvedkin ezen megsértődött és visszalépett, így jutott lehetőséghez Pirjev. <br /> A cselekmény szerint a kitüntetett kiváló traktoros Marjana Bazsan, hogy megszabaduljon lerázhatatlan csodálóitól, megegyezik a kolhoz egyik brigádvezetőjével, a féktelen és erős Nazarral, hogy az a vőlegény szerepét eljátszva elijeszti udvarlóit. Az álvőlegény gyorsan beleszokik szerepébe és maga is beleszeret a lányba. <br /> Ekkor jelenik meg a leszerelt harckocsizó, Klim Jarko törzsőrmester. Marjana és Klim első látásra egymásba szeretnek, de hírét véve, hogy Nazar Marjana vőlegénye, Klim ott akarja hagyni a kolhozt. A film végén természetesen Marjana és Klim egymásra találnak és még a hanyag Nazar is a munka hősévé válik. <br /> A film nem a háborúról szól, hanem a munkáról. Hősei az „új típusú” emberek, akik elsajátították a modern mezőgazdasági gépek kezelését, az új munkamódszereket és tapasztalataik alapján átnevelik a lemaradókat. Természetesen kiemelve, hogy a békés munkások minden pillanatban készen állnak vívmányaik és szülőföldjük védelmére. <br /> A közelgő háború ténye nem áttételesen, sejtetve, hanem direkt módon a szövegben jelenik meg. („Újra háború közeleg, megint a németek áhítoznak a földünkre…”; „Minden percben álljatok készen átülni a traktorról a tankra!”) <br /> A forgatókönyv fejlesztése és a forgatás egybeesett a 38-as szovjet-japán határháborúval, a Hasan-tónál vívott csatákkal. Pirjevnek azzal, hogy a férfi főszereplőt e távol-keleti harcokból Ukrajnába visszatérő leszerelt harckocsizó bőrébe bújtatta, sikerült a munkaverseny és a honvédelem témáját egyetlen dramaturgiai koncepcióba összekapcsolnia, így felelve meg az elvárásoknak. <br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg4boP9ZxtutfZL1Q0F_UYRxnSC9OJKeIh7KDLH84sBUPaCtKOaE3LPBuq5n6hLkZpBH8Sseca-XexamE-UQNFg0pZRCNd7kJcHkdMENDblyuFJjHxVvxc60wSN9_2d8K91lUak1R9Zl9RO-toFVI7TNkjywtiDI2TC-UaAIhB6F5SUi0TyXaEykDkj=s982" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="982" data-original-width="650" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg4boP9ZxtutfZL1Q0F_UYRxnSC9OJKeIh7KDLH84sBUPaCtKOaE3LPBuq5n6hLkZpBH8Sseca-XexamE-UQNFg0pZRCNd7kJcHkdMENDblyuFJjHxVvxc60wSN9_2d8K91lUak1R9Zl9RO-toFVI7TNkjywtiDI2TC-UaAIhB6F5SUi0TyXaEykDkj=w133-h200" width="133" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A traktor a mezőn az<br />ami a tank a háborúban</td></tr></tbody></table> Érdekes a filmben megjelenő női traktorosbrigád. Ezek a brigádok ekkoriban jelentek meg először és váltak az egész országban beszédtémává. <br /> A hősnő, Marjana Bazsan prototípusa Praszkovja Ivanovna Kovardak volt, aki 1931 óta dolgozott traktoron a kanelovszkajai Gépállomáson (Masinno-Traktornaja Sztancija), és munkatársával az 1937-es vetési időszakban 5143 hektáros rekordjával 1. helyezést ért el a traktoros brigádok versenyében. Az alkotók többször találkoztak és konzultáltak vele a forgatókönyv írásakor. Úgy tűnik, még külsőleg is nagyon hasonlított Marina Ladinyinára. A másik modellül a híres Pása Angelina szolgált, aki 1929 óta dolgozott traktoron és 1933-ban egy női traktoros brigádot szervezett Sztaro-Besevszkaja gépállomásán. 1938-ban a „Százezer barátnőt a traktorra!” szlogennel vált híressé. <br /> Azt mondják, a film sikere nagy lendületet adott a női traktorosok mozgalmának fejlődéséhez. <br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiKxSY_IzjAzkZKN8CByvoHL1dvIjvPRdsw0xJdZkNSTUHqgVNisOigdZlp76rqqEKJpksh3qpHorIsa8iOpe4pmmfXU2QUjTDRvL-QIhqwQd1lDvhdVA4koAzvgq0QdgEDxD1JBIER7wjS9QJIZ-fnF13g9yWOQAmfRyl96rNC9lk-ZpaHryaMsEYi=s1739" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="949" data-original-width="1739" height="174" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiKxSY_IzjAzkZKN8CByvoHL1dvIjvPRdsw0xJdZkNSTUHqgVNisOigdZlp76rqqEKJpksh3qpHorIsa8iOpe4pmmfXU2QUjTDRvL-QIhqwQd1lDvhdVA4koAzvgq0QdgEDxD1JBIER7wjS9QJIZ-fnF13g9yWOQAmfRyl96rNC9lk-ZpaHryaMsEYi=w320-h174" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Praszkovja Kovardak és Ladinyina</td></tr></tbody></table> A „Poljuska Polje” irodalmi forgatókönyvét 1938 májusában hagyták jóvá és június végén adta áldását a Filmművészeti Bizottság a rendező fejlesztésére. <br /> Közben Pirjev összetűzött a Filmfőigazgatóval. <br />Dukelszkij, elolvasva a forgatókönyvet kijelentette, hogy Ladinyina tökéletesen alkalmatlan Marjana Bazsan szerepére. Egy másik színésznő jelölését követelte, de Pirjev a feleségén kívül senkivel sem volt hajlandó forgatni. Ez a konfliktus néhány hétig elhúzódott és a rendező győzelmével végződött. <br /> Pirjev egyébként is mindig kiemelt figyelmet fordított filmjei szereplőire. Már az irodalmi forgatókönyv elkészítésének szakaszában igyekezett megtalálni azokat a művészeket, akikre szüksége volt. Fontos volt számára, hogy a színész pontosan illeszkedjen ahhoz a képhez, ami benne már kialakult a hősről. <br /> Gyakorlatilag a film teljes szereplőgárdája fiatal volt, a forgatási időszakban nem játszott párhuzamosan sehol és nem volt semmilyen színházi kötelezettsége. A színészeknek volt lehetőségük „bedolgozni magukat” az anyagba: kommunikálni hőseik prototípusaival, megtanulni a gépek kezelését, kipróbálni erejüket a munkában a kolhozföldeken. Pirjev ezt a forgatás előfeltételének tartotta: megfigyelések, benyomások és gyakorlati készségek tették meggyőzővé és igazzá a színészek játékát. Tehát Nyikolaj Krjucskov a jelenetekben mindenféle dublőr és filmes trükkök nélkül dolgozott a traktoron, vezette az autót és a motort (ahogy Marina Ladinyina is), valamint személyesen játszott a harmonikán, énekelt és táncolt. Az ilyen univerzális művészeket, mint Krjucskov, Pirjev nagyon szerette és értékelte. <br /> Krjucskov tanította meg Ladinyinát motorozni, aki egy PMZ-750-es motorkerékpáron száguldozik a sztyeppén. A PMZ-A-750, az első szovjet nehéz motorkerékpár volt, melyet sorozatban gyártottak a Podolszki Mechanikai Üzemben (PMZ) 1934 és 1939 között. Nagyon strapabíró, de szeszélyes és nem túl megbízható jószág volt, emiatt a PMZ rövidítést humorosan „Poprobuj Menja Zavegyi” („Próbálj engem beindítani”) jelentéssel ruházták fel a használók. <br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjZFmx168LTGMn5j_gApRDqzYdonnj9lPeJmN4y5_SGoXiThgqszWcS3e0MUeeflkQBUt1DfjFRVW2R84xqn7CPrXE9sVPtQ6IP9EtnQ-tsFOwlCmy2oOx4ot3lHLi3ucslbaFoRYKCeRyttIDMe4-d-nFF2FTJzsXJ5e_rXS811XDMGobVJcPoj-tu=s855" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="561" data-original-width="855" height="131" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjZFmx168LTGMn5j_gApRDqzYdonnj9lPeJmN4y5_SGoXiThgqszWcS3e0MUeeflkQBUt1DfjFRVW2R84xqn7CPrXE9sVPtQ6IP9EtnQ-tsFOwlCmy2oOx4ot3lHLi3ucslbaFoRYKCeRyttIDMe4-d-nFF2FTJzsXJ5e_rXS811XDMGobVJcPoj-tu=w200-h131" width="200" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A PMZ-750</td></tr></tbody></table> Egy 746 köbcentis 15 lóerős négyütemű motorral felszerelt gép volt, nem lehetett könnyű a fiatal Ladinyinának irányítani a 206 kilogrammos motorkerékpárt. <br /> „Krjucskov mindent vezetett, ő olyan ember volt, én meg féltem. Mása, ne aggódj – mondta nekem – minden rendben lesz. Kolka megtanított, ha nem tudok megállni, le kell állítani a motort, és le kell esni róla. És megtanította, hogyan kell leesni. Egyszer le is estem így. Odahajtott, rám nézett, és azt mondta: Csak nem fekszel, Máska? – Fekszem, Kolja – válaszoltam. Ezzel el volt intézve.” <br /> Egy helybeli, Jevdokija Kravcsenko, aki akkor 13 éves volt, ott lábatlankodott a forgatás körül: „Emlékszem, hogyan forgatták a jelenetet a film elején, amikor Ladinyina felült a motorkerékpárra, és majdnem nekiment Krjucskovnak. Volt ott nálunk egy bolt, ő meg nagyon gyorsa hajtott elő a sarok mögül, mire a rendező kiabált: nem, mondja, nem így! Ó, hogy hajszolta szegényt...” <br /><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhESwHufMly024PA1IE8tKy5q4Sp3lYcBC9tV4QVRj6L1bYu-m4k7kg9CgWxT_foR8eHq2O6x6sNuxUQrDJFBDec3OlSdbvjPK_YGDQmeoMIKlI0P9WCrPkaYQ3asxo2lLqhBCn_ZyRj4J9AtPMZy0F0zVnSzaLN4qS760jaHG11qMLdIsdR4GepwYH=s600" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="404" data-original-width="600" height="134" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhESwHufMly024PA1IE8tKy5q4Sp3lYcBC9tV4QVRj6L1bYu-m4k7kg9CgWxT_foR8eHq2O6x6sNuxUQrDJFBDec3OlSdbvjPK_YGDQmeoMIKlI0P9WCrPkaYQ3asxo2lLqhBCn_ZyRj4J9AtPMZy0F0zVnSzaLN4qS760jaHG11qMLdIsdR4GepwYH=w200-h134" width="200" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A motorozó Ladinyina</td></tr></tbody></table> A kortársak visszaemlékezései szerint Pirjev különösebb önuralommal nem rendelkezett, és nem egyszer került összetűzésbe a színészekkel. A forgatáson történt túlkapásait még a szelídségéről és békülékenységéről híres, a filmben Szavkát alakító Pjotr Alejnyikov sem tudta haláláig elfelejteni és megbocsátani. <br /> „A Traktorosok forgatása a végéhez közeledett, a mi rendezőnk pedig mindinkább ideges és önuralmát vesztett lett. Pirjev kapcsolata a színészekkel egyre feszültebbé vált. És őszintén szólva szívből megsajnáltam a feleségét, a kedves Marina Ladinyinát, amikor Pirjev kényszerítette, hogy egymás után több mint hússzor ismételje meg az utolsó jeleneteket. Talán ő kapta a legtöbbet. És ha nincs a mi közös segítségünk és védelmünk, nem tudom hogyan végződött volna számára az a forgatási időszak.” – mesélte Krjucskov. <br /> A forgatás egyébként 1938 nyarának végén, a Déli Bug partján, Gurjevka falu gépállomásán zajlott. Bár a filmes csoport július 23-tól ott tartózkodott a technikai gondok miatt az augusztusi és szeptemberi gyártási tervek alig teljesültek. A forgatás kezdetén a színészeknek nem voltak jelmezei. A világosítók, festők, akkumulátorosok egy hónapos késéssel érkeztek a helyszínre. Késtek a díszletek, a lakókocsik. A leforgatott anyagot nem lehetett a helyszínen megnézni. Pirjev megrendelte ugyan a szükséges felszerelést, de ezt az állandó áramkimaradások miatt nem tudták használni. A csoport Ogyesszába ment megnézni a felvételt. Mindezekkel Pirjev mentegette magát a Moszfilm illetékesei előtt, akik a túlforgatást, a túl sok próbafelvételt, a produkciós fegyelmezetlenséget kifogásolták. <br /> Néhány sikeres forgatási hét után az időjárás hirtelen elromlott és esőzések kezdődtek. A rendező úgy döntött, hogy a forgatást a kijevi filmstúdió műtermeiben fejezik be ahol hatalmas díszletek épültek erre a célra. Míg ők építettek telt az idő és a moszkvai vezetőség táviratokkal bombázta a stábot követelve, hogy forgassák le a filmet a novemberi ünnepekig. Természetesen ez lehetetlen volt. <br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiHoN2jEsxhmFaadXy914KIfgBggTjDyzh0VHHRVsVupnn5jWYjInUKaU2Yl_fVs_PVbf-6f-aSglCCl7n2IvF4tDPBT8NdKe1QOa4hLBEydsxLeewVTAucIXfspxTXnOfR0N8n7cr7kYREx_5UVs1eVgjPrDJqj7BGQsM0a4-Arlh4Fg_3pR_J8duX=s423" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="423" data-original-width="409" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiHoN2jEsxhmFaadXy914KIfgBggTjDyzh0VHHRVsVupnn5jWYjInUKaU2Yl_fVs_PVbf-6f-aSglCCl7n2IvF4tDPBT8NdKe1QOa4hLBEydsxLeewVTAucIXfspxTXnOfR0N8n7cr7kYREx_5UVs1eVgjPrDJqj7BGQsM0a4-Arlh4Fg_3pR_J8duX=w193-h200" width="193" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nyikolaj Krjucskov</td></tr></tbody></table> Mindenesetre elég rövid idő alatt vágták meg az anyagot és december végén benyújtották Dukelszkijnek. Pirjev számított jóváhagyására, hiszen a „Gazdag menyasszony” neki köszönhetően került a mozikba. Ezzel nem is lett volna baj, Dukelszkijnek tetszett a film, csakhogy azt megnézték a pártapparátus más rangos képviselői is. A filmfőigazgatónak nemigen volt affinitása a filmművészet finomságaihoz és mint egykori NKVD-s pártkatona a magas rangú funkcionáriusok megjegyzéseit és javaslatait parancsként értelmezte. Néhány nap elteltével behívatta Pirjevet. Szinte kívülről tudta a filmet és egyértelműen közölte mely jeleneteket és mennyire kell megvágni. A rendező rögtön átlátta, hogy a megtekintéseken olyan vélemények hangzottak el, amelyeket Dukelszkij nem mert kétségbe vonni. <br /> Persze semmit sem fogadott el és nem volt hajlandó változtatni a kész filmen. <br /> Dukelszkij beletörődéssel meghallgatta Pirjev ellenérveit és gondolkodási időt hagyott neki, reménykedve, hogy megérti a helyzetet és nem mond ellent a vezetőségnek. Néhány nappal később ismét magához hívatta a rendezőt. <br /> A filmet ismét megnézték, Dukelszkij ismét előadta az igényeket, Pirjev ismét elutasította a változtatásokat. <br />Ez így ment több mint egy hónapig. Dukelszkij minden második nap pontosan hajnali két órára behívatta a rendezőt és megpróbálta meggyőzni. Pirjev, felismerve, hogy a filmfőigazgató ki akarja fárasztani, bujkálni kezdett és kerülte a találkozást. Mindenki tudta, hogy Dukelszkijt hamarosan a Haditengerészet Népbiztosságra helyezik, helyére pedig Ivan Bolsakov kerül. Pirjev szerette volna kihúzni a vezetőváltásig, hátha az új főnök majd megvédi a filmjét. Gyorsan elutazott hát Moszkvából Kijevbe. <br /> A húzás nem jött be. Dukelszkij kihasználva távollétét, az asszisztensekkel elvégeztetve a kívánt változtatásokat 1939. május 29-én aláírta az „átszerkesztett” film forgalmazási engedélyét.<br /> Pirjev álmában sem gondolta volna, hogy mire visszatér Moszkvába a „Traktorosokat” már be is mutatták. <br /> De hát az emlékezet furcsa dolog, erre az „álmában sem gondolta volna” kitételre rácáfol a film operatőre Alekszandr Galperin. <br /> Egy írásában megemlíti, hogy a bemutatót követően megjelenő első recenzióban „… a film készítésének minden résztvevője meg van említve. Példátlanul azonban a rendező nincs megnevezve. Felháborodva a szerkesztőséghez fordulunk. Elmagyarázzák nekünk, Pirjev elutazása előtt átadott egy levelet a szerkesztőségnek, amelyben azt kérte, hogy amennyiben akarata ellenére történik vágás a filmen, a nevét nem szabad megemlíteni.” <br /> Végül a film nagy szakmai és közönségsikere, ráadásul a Sztálin-díj nekiítélése után mégiscsak elismerte sajátjának a filmet. <br /> Egyébként a hatalmas közönségsiker kivívásában oroszlánrésze volt a film zenéjének. (No meg a férfi főhősnek.)<br /> Pirjev filmzenéi mindig a pontosan igyekeztek kifejezni a film tematikáját. (Más sikereihez az inkább operettszerzőnek mondható Dunajevszkij illetve Hrennyikov írta a zenét.) Ezúttal választása a Pokrassz fivérekre esett, akik a kor népszerű dal és főként induló-írói voltak. A két induló: a „Három tankos” és a „Szovjet páncélosok indulója” pillanatok alatt országos népszerűségre tett szert és a mai napig közkedvelt, gyakran előadott dalok. <br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjqBYIJAVMUR-WzZyj0P_NYwUw8pyksViIybQsyC5nuCfiWNyudsmHCCUQY22yCvvNrH9k5uqCt0zmRCCKbAq888v8Pxp9jO8M1DgF9rFRQgR_RQlTgkoo8MNTxsLuwfn1rpC5AT0NXDSljOj9F-1PZMdbkOoGH7j2VM4wBnqPrurVkj2lUZTVwcpfu=s238" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="238" data-original-width="190" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjqBYIJAVMUR-WzZyj0P_NYwUw8pyksViIybQsyC5nuCfiWNyudsmHCCUQY22yCvvNrH9k5uqCt0zmRCCKbAq888v8Pxp9jO8M1DgF9rFRQgR_RQlTgkoo8MNTxsLuwfn1rpC5AT0NXDSljOj9F-1PZMdbkOoGH7j2VM4wBnqPrurVkj2lUZTVwcpfu=w160-h200" width="160" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Sam Pokrass</td></tr></tbody></table> A fivérek legidősebbike Szemjon Pokrassz 19-ben megírta a Vörös Hadsereg megrendelésére a „Fehér hadsereg, fekete báró” című híres dalt (Nálunk „Munka hadának a lépte dobog…” kezdettel „Bécsi munkásinduló” címen vált ismerté), később az Egyesült Államokba távozott, ahol Sam Pokrass néven filmzene íróvá vált Hollywoodban. Ő írta „A három testőr” 1939-es amerikai változatának zenéjét (vagy annak egy részét). Vorosilov imádta a filmet, egyszer meg is jegyezte Pokrassz öccseinek címezve: „Jobb lett volna, srácok, ha ti mentek Amerikába és Szemjon marad.” (Ez is egy érdekes történet. Szemjon Pokrassz 24- ben először Berlinbe ment, aztán1925-1927-ben Moulay Yusuf marokkói szultán udvarában szolgált zenészként. Innen, állítólag a hárem őrével való konfliktusa miatt, Franciaországba kellett távoznia. 1927-28-ban Párizsban élt, ezt követően ment az Egyesült Államokba. Filmekhez írt zenét, egy operettet a Cyrano de Bergerac-ból. 1939-ben ennek bemutatójáról akart tárgyalni New York-ban, ahol június 15-én egy étteremben hirtelen összeesett és még aznap a kórházban meghalt. A halál oka megfázásból visszamaradt szívelégtelenség. Mások szerint ételmérgezés. Megint mások szerint Sztálin utasítására mérgezték meg kálium-cianiddal. Itt aztán az elméletek széles tárházát találjuk a bosszúszomjas emigráns fehér tiszteket, a Schellenberg féle Sicherheitsdienst-et, az NKVD-t vagy épp közösen mindhármat jelölve meg tettesként. A Vorosilov anekdotát, a „Jobb lett volna, srácok, ha ti mentek Amerikába…” más forrás Sztálin nevéhez kapcsolja.) <br /><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgPTT8WG4QjQFiULtYpAjYdu1Y17Kd3l7FYjia2EkFAoS8BUT4vjENDUolE7pKziSC2WEOcPIFuOlOZEbH1Hl1xFw7t3p-kPuMtzX5lkngsdXI9JFSskmdh_gntsvYNaXku7iZAf3b4BF26IxLhBAKX8izUQrsTg3AwyxH2vBmt7Ecn8iOp1QGmfJki=s250" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="235" data-original-width="250" height="188" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgPTT8WG4QjQFiULtYpAjYdu1Y17Kd3l7FYjia2EkFAoS8BUT4vjENDUolE7pKziSC2WEOcPIFuOlOZEbH1Hl1xFw7t3p-kPuMtzX5lkngsdXI9JFSskmdh_gntsvYNaXku7iZAf3b4BF26IxLhBAKX8izUQrsTg3AwyxH2vBmt7Ecn8iOp1QGmfJki=w200-h188" width="200" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az otthon maradt fivérek</td></tr></tbody></table> Az otthon maradtak, Danyiil és Dmitrij Pokrassz is népszerű darabokat írtak, a „Bugyonnij indulót”, a „Májusi Moszkvát” vagy a „Vörös lovasságot”. (A rossznyelvek szerint Szemjon, távozásakor rengeteg dallamot hagyott ajándékba testvéreinek.) <br /> A forgatókönyv egy korábbi változatában a film a Távol-Keleten kezdődik, egy páncélos egységben. Az ezredparancsnok kedves szavakkal búcsúzik a szolgálatot befejező, távozó katonákhoz. A szerzők a forgatókönyv fejlesztése során úgy döntöttek, hogy nem ezzel a jelenettel, hanem egy dallal indítják a filmet. <br /> De nem volt dal. <br /> Pirjev magához rendelte Borisz Laszkin költőt és elmondta neki, hogy szüksége van egy dalra, amely bemutatja a határok védelmét, a hős tankosok bravúrját, a hasan-i csaták résztvevőit. <br /> Hozzátette, hogy a dalnak másnap délután egy órára készen kell lennie. <br /> „Azt mondtam, hogy gondolkodni fogok rajta – emlékezett vissza Laszkin – és kissé zavartan hagytam ott a rendezőt. Soha nem kellett a határon járnom, nem láttam a páncélosok hadműveleteit, de addigra már szolgáltam a hadseregben és ezért volt bizonyos elképzelésem erről a félelmetes csapattípusról. A távol-keleti eseményeket abban az időben minden szovjet ember nagyon élesen megtapasztalta. Rám is hatással voltak.” <br /> Az elkészült szöveggel Laszkin a Pokrassz fivérekhez sietett. <br /> „Nehéz elhinni – mondta később –, de a dal 30-40 perc alatt elkészült. Ez volt az a szerencsés eset, amikor a szavak és a dallam azonnal egymásra találtak.” <br /> Pirjev miután a szerzők előadásában meghallgatta a dalt, kérte játsszák el újra. Aztán megkérdezte: használják-e a harckocsizóknál a „legénység” (ekipazs) kifejezést? Igenlő választ kapva csak annyit mondott, hogy „megfelel”. <br /> Másnap a „Moszfilm” stúdiójában már fel is vették a „Három tankos” című dalt Nyikolaj Krjucskov, Pjotr Szavin és Arto Kefcsijan. <br /> Pirjev nem szerette hivatásos énekesekkel felvenni a dalokat, mert úgy tartotta, mindig észrevehető marad a különbség az énekesek és a színészek hangja között. Ráadásul az énekes nem képes úgy énekelni, ahogy a film hőse tenné. Abban az előadásban nincs benne a nélkülözhetetlen szív és őszinteség. Ritka kivételektől eltekintve, filmjeiben az összes énekszámot ugyanazok a színészek adták elő, akik a szerepeket is játszották. <br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjtKhnOQmuWhTBkZuDuR6fNr5ZEuC_Y-E5H2paaSk9S6H63g-bG35FS822c8PrYjtW-5QCvmv3PT3CURNGjy94ysjMLtkV9B2jltF26i5elmuGO2FEkuFGdXhF9RIm3TzuRyB-IkeBl6Xr3G6CHaPypElJK2fMWXlZjqhOmTepPH6VDm3KZPlRLhuA_=s660" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="440" data-original-width="660" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjtKhnOQmuWhTBkZuDuR6fNr5ZEuC_Y-E5H2paaSk9S6H63g-bG35FS822c8PrYjtW-5QCvmv3PT3CURNGjy94ysjMLtkV9B2jltF26i5elmuGO2FEkuFGdXhF9RIm3TzuRyB-IkeBl6Xr3G6CHaPypElJK2fMWXlZjqhOmTepPH6VDm3KZPlRLhuA_=w320-h213" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A fiatal Krjucskov</td></tr></tbody></table> A „Traktorosok” esetében különösen nagy szerencséje volt a főszereplő Nyikolaj Krjucskovval. Krjucskov kiválóan énekelt, harmonikázott, sokoldalú és természetes volt, mint egy igazi hollywoodi profi. <br /> Ha valaki egyszer könyvet ír a hollywoodi és a sztálini mozi rokonságáról, valószínűleg külön fejezetet szentel majd Nyikolaj Krjucskovnak. Senki sem tudta volna meggyőzni az országot a jelenlegi és jövőbeli katonai sikerekről úgy, mint Krjucskov mosolya. <br /> Vaszilij Akszjonov írja: „Krjucskov, Borisz Barnet rendező kolosszális felfedezése, amely csak ahhoz hasonlítható, amit Elia Kazan tett két évtizeddel később, mikor felfedezte Marlon Brandót.” <br /> Marina Ladinyina, aki egyáltalán nem volt szentimentális típus, ezt mondta róla: „a napsugárember”. (Remélem egy másik film kapcsán írhatok majd többet Nyikolaj Krjucskovról.) <br /> 1964-ben, amikor nagyszabású projekt indult be a régi szovjet filmek helyreállítására, a „Traktorosokat” is átszerkesztették. <br /> Eltüntették Sztálin és Kaganovics portréit és átírták a dalok azon strófáit ahol a vezér és az első marsall, Vorosilov neve szerepelt. A javuló szovjet-japán kapcsolatok érdekében száműzték a szövegből a „támadó szamurájokat”. <br /> Még a legendás CsTZ Sz-65-ös (Sztalinyec-65) traktorokról is eltüntették a feliratokat.</div><div> <br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgJ0nLcAf5eXtPmjZyVL-yF7jWWCx9s4zfIPikeu-2NbMz9AegUYVAcQ5wvn_iknuvWZHIAsXj8c50o1pfnhMa2Lp7E_Cfd1T9EcmSv4iK8aoC_MWFmOD-Qe314DX9w0q7ikVz-7_K_gN7sxlRJdpVuWlvWzWS70O5ZmIKeyzrdShD3hwvjN6rnDd0C=s1040" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="798" data-original-width="1040" height="154" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgJ0nLcAf5eXtPmjZyVL-yF7jWWCx9s4zfIPikeu-2NbMz9AegUYVAcQ5wvn_iknuvWZHIAsXj8c50o1pfnhMa2Lp7E_Cfd1T9EcmSv4iK8aoC_MWFmOD-Qe314DX9w0q7ikVz-7_K_gN7sxlRJdpVuWlvWzWS70O5ZmIKeyzrdShD3hwvjN6rnDd0C=w200-h154" width="200" /></a></div><br /> A Sztalinyec 65-ös az első sorozatban gyártott dízeltraktor volt. Az amerikai Albert Kahn által tervezett cseljabinszki traktorgyárban gyártották 1937 és 41 között. Mezőgazdasági gépek vontatására és álló gépek meghajtására tervezték. A Nagy Honvédő Háború alatt az első időszak veszteségei miatt a traktorok nagy részét kivonták a mezőgazdaságból és fegyverek vontatására használták azokat. <br /> Pirjev meg volt győződve, hogy az ő változata sokkal jobb, nagyon sikeres színészi jeleneteket dobtak ki és jó rendezői döntéseket anulláltak. Az 1939-ben eredetileg bemutatott változatot, hosszú szünet után, 2005 februárjában a „Kultúra” csatorna vetítette le. Azóta DVD-n is megjelent. <br /> A Pirjev által összeállított változatot sajnos már senki sem fogja látni. <br /><br /> <br /><br />Két megjegyzés a végére: <br />–Valakiben esetleg felmerülhet, hogy a film utolsó jelenetében ki is az a szálas fiatalember aki a menyasszony balján áll, de addig a pillanatig egyszer sem jelenik meg a filmben. Ő nem szerepel a stáblistán, Pjotr Maszohának hívják és a menyasszony öccsét, Pantyusa Bazsant alakítja. <br />–1992-ben „Traktorosok 2.” címmel az Alejnyikov testvérek forgattak filmet. Az „ironikus újragondolás” forgatókönyvét Renata Litvinova írta. <br /><br /> <br /><br />Boldog ifjúság (Трактористы) <br /><br />ff., szovjet, 83 p. <br />Moszfilm, Kijevi Filmstúdió <br />Bemutató – 1939. július 3. <br /><br />Rendezte – Ivan Pirjev <br />Forgatókönyv – Jevgenyij Pomesnyikov (Arkagyij Dobrovolszkij) <br />Fényképezte – Alekszandr Galperin <br />Zene – Danyiil és Dmitrij Pokrassz <br />Dalszövegek – Borisz Laszkin <br /><br />Szereplők: <br /><br />Marjana Bazsan – Maria Ladinyina <br />Klim Jarko – Nyikolaj Krjucskov <br />Nazar Duma – Borisz Andrejev <br />Szavka – Pjotr Alejnyikov<br />Haritosa – Vlagyimir Kolcsin <br />Franya – Olga Borovikova <br />Tatjana Markovna – Raisza Dnyeprova</div><div><br /></div><div>Link:</div><div><a href="https://mega.nz/file/6GxS0bzI#tqG2B3uZyMgKzgUbp4ezLASAJpvNp8Ok28WRhMLzvXw">https://mega.nz/file/6GxS0bzI#tqG2B3uZyMgKzgUbp4ezLASAJpvNp8Ok28WRhMLzvXw</a><br /></div><div><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p></div><div>jelszó: kinok55</div>pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-51928710017430124262021-09-25T11:10:00.000+02:002021-09-25T11:10:24.689+02:00Santini nyelve<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOa0LeM6jOBlPeJP_yFKVAaBWs0gKblm3J_UlpWyDDPU-P8JohBBZfqErGVMS2y27_I79Iuy4cQ3V19UxGMrxo6WEa1QQNM6d3zmYWXs4xO4pJDy3u1W_IZQ6I1PEfkgM1fAIYwnkV840/s467/bor%25C3%25ADt%25C3%25B3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="467" data-original-width="333" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOa0LeM6jOBlPeJP_yFKVAaBWs0gKblm3J_UlpWyDDPU-P8JohBBZfqErGVMS2y27_I79Iuy4cQ3V19UxGMrxo6WEa1QQNM6d3zmYWXs4xO4pJDy3u1W_IZQ6I1PEfkgM1fAIYwnkV840/s320/bor%25C3%25ADt%25C3%25B3.jpg" width="228" /></a></div><br /><br /><p></p><p> </p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><div>„A félig kávéház, félig könyvesbolt Samsa Caféban, amely most szinte teljesen üres volt, sosem jártam azelőtt. Beléptem az üvegezett ajtón, és rögtön az üvegfalnál álló kis asztalnál megpillantottam egy fekete nadrágos, fekete inges, fekete hajú férfit. A Műterem című lapot olvasta. A vékony pohár és az alján lévő pár csepp sötétbarna folyadék láttán nyomban kitaláltam, hogy Fernetet iszik. Kissé bánatos arcot vágott. Ha nem sejtem, hogy ő Roman Rops, sikertelen színésznek néztem volna, aki az utolsó kortyot felhajtván előhúzza revolverét, és főbe lövi magát.<br />– Doktor Rops? – akartam bizonyosságot szerezni. A színész felnézett, és cseppet sem csodálkozott, hogy megismerem. Valószínűleg nem volt semmi, amin csodálkozni tudott volna.”</div><div><br /></div><div>Miloš Urban napjaink talán legismertebb vagy legalábbis
legtöbbet fordított cseh írója. Prózaíró, műfordító, szerkesztő, színműíró. Magyarul négy regénye jelent meg, a <i><span style="background: white; font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10.5pt;">„Héttemplom”, </span></i><span style="background: white; font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10.5pt;">a</span> „<i><span style="background: white; font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10.5pt;">Hastrman, a vizek
fejedelme”, „A katedrális árnya” </span></i><span style="background: white; font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10.5pt;">és a<i> „Santini nyelve”.</i></span></div><div>A „Santini nyelve” mint minden Urban regény nehezen
szuszakolható műfaji kategoriákba.</div><div>Martin Urmann egy reklámcég munkatársa, akinek meg kell
találnia azt a szlogent, azt az egyetemes mondatot, amellyel az égvilágon
minden eladható. Ezzel kezdetét veszi egy különös vadászat az után a kód után,
mellyel megfejthető a híres cseh építész Jan Blažej Santini üzenete.</div><div><br /></div><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGhi75gh6HHgqtlhLAl1CIig63uRLhFd_7kkmzOkel19zdWc7GqQ_pdcGgscPNVCvhjRdpRIsUVE5YkWHpGNqVMI7UKVwpVhmMAG5vYDEGACJ6UGx04NIo_8Mecq_jIcz_6PXBR2WwVyk/s437/Santini_Urban-Strach-Svehlik.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="385" data-original-width="437" height="176" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGhi75gh6HHgqtlhLAl1CIig63uRLhFd_7kkmzOkel19zdWc7GqQ_pdcGgscPNVCvhjRdpRIsUVE5YkWHpGNqVMI7UKVwpVhmMAG5vYDEGACJ6UGx04NIo_8Mecq_jIcz_6PXBR2WwVyk/w200-h176/Santini_Urban-Strach-Svehlik.jpg" width="200" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="text-align: start;">Urban, </span>Strach és Švehlík</td></tr></tbody></table><div><p class="MsoNormal">Jiří Strach 2011-ben készített filmet a regényből. Urban
nemcsak a forgatókönyv létrehozásában vett részt, de egy pillanatra maga is
feltűnik a filmben, amint a könyvtárban saját regényét a „Héttemplomot” olvassa. <br />A filmet meglehetősen vegyes kritikákkal fogadták, nevezték „művészettörténeti horrornak”, „intellektuális thrillernek” vagy „Santini road movie-jának”.<br />Valójában egy kalandos utazás Jan Blažej Santini és Nepomuki Szent János nyomában, a nyelvről, a szó szoros és átvitt értelmében, az érzékelés és a hallgatás képességéről. <br />(Talán ezért is van róla elég kedvezőtlen véleménye a fecsegéshez szokott netes kommentelőknek.) <br />Még talán a regény elolvasásához és/vagy ezeknek a tőlünk igazán elérhető távolságban lévő nagyszerű épületek felkeresésére is kedve támad valakinek.</p><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJP5wxh4Iz5h-Z2oNCo646H59YALwTMX9wPgObsVwgWOR96NRJnn4Kd7Cl_55GdWQuJmudR92LK3h1wsxTqW2Pif9l6npLYxvm2Bx4qe2dewGs16BJbqlZuVzT-dsK5Pqtv2kiqJ4DDAQ/s1231/klaster-plasy+k%25C3%25B6z%25C3%25B6s.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="587" data-original-width="1231" height="191" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJP5wxh4Iz5h-Z2oNCo646H59YALwTMX9wPgObsVwgWOR96NRJnn4Kd7Cl_55GdWQuJmudR92LK3h1wsxTqW2Pif9l6npLYxvm2Bx4qe2dewGs16BJbqlZuVzT-dsK5Pqtv2kiqJ4DDAQ/w400-h191/klaster-plasy+k%25C3%25B6z%25C3%25B6s.jpg" width="400" /></a></div><p></p><p class="MsoNormal"><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A forgatás 2010. március 23 -án kezdődött és
elsősorban Prágában zajlott. A Szent Vitus székesegyházban Dominik Duka érsek is
meglátogatta a stábot. Természetesen forgattak a Santini-épületekben:
Kladrubyban, Plasyban, Zöld-hegyen, Rajhradon, Křtinyben és Sedlecben is. A
křtiny -i templom pincéjének jelenetét valójában a Znojmo melletti premontrei
kolostor román stílusú kriptájában vették fel.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzyRoX8KYgM2_AROnFfYEPbc6Watw3StPPTsSFadNP0HHmYml_-PCyr-LvFNFs_aGk7AaRSOdo2OhEFr_xeBOOBMew0NwBcE1FjZZcyJJOZnnG3NLkQxK9C2llf7j6zsmHiAOk7mjINCA/s1538/forgat%25C3%25A1s+k%25C3%25B6z%25C3%25B6s.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="504" data-original-width="1538" height="131" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzyRoX8KYgM2_AROnFfYEPbc6Watw3StPPTsSFadNP0HHmYml_-PCyr-LvFNFs_aGk7AaRSOdo2OhEFr_xeBOOBMew0NwBcE1FjZZcyJJOZnnG3NLkQxK9C2llf7j6zsmHiAOk7mjINCA/w400-h131/forgat%25C3%25A1s+k%25C3%25B6z%25C3%25B6s.jpg" width="400" /></a></div><br /><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><br /></span><p></p>
<br /><br />Santini nyelve (Santiniho jazyk)<br />cseh, 2011. 90perc <br />tv film, HD (1920x1080p) <br /><br />Rendező - Jiří Strach <br />Forgatókönyv - Tomáš Končinský <br />Fényképezte - Martin Šec <br />Zene - Jan Jirásek <br /><br />Szereplők: <br />Martin Urmann - David Švehlík <br />Roman Rops - Martin Stropnický <br />Tereza - Monika Timková <br />Viktorie - Lucie Molnárová <br />Aurelie – Petra Molnárvá <br />Knour - Marek Taclík <br />Max Unterwasser - Viktor Preiss<p></p></div><div>Letöltés:</div><div><p class="MsoNormal"><a href="https://mega.nz/file/iaByhbxY#v-CWl7l8FVttLzEIAFfzBsDYC31F1wn_me5jaHYZJdw">https://mega.nz/file/iaByhbxY#v-CWl7l8FVttLzEIAFfzBsDYC31F1wn_me5jaHYZJdw</a><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal">jelszó:kinok55</p></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div>pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-48603030733178974632020-12-22T18:01:00.000+01:002020-12-22T18:01:05.395+01:00Váljunk el! ; A túlélés nehézségei<br /><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_cZlSCZmzKZR5K6lEgzWzPhPp1c_u5OJd_ml02IPPOKafpyhnn-rb44AqCxLjCAcvbQfqHgK_9ITE29Wrye-lh4BUd67ovLvT74mfbKeGKFUhN3fKq_Tkm2QV59n5KHrLHZP6aMVWDLw/s1833/V%25C3%25A1ljunk+el+plak%25C3%25A1t+03.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1355" data-original-width="1833" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_cZlSCZmzKZR5K6lEgzWzPhPp1c_u5OJd_ml02IPPOKafpyhnn-rb44AqCxLjCAcvbQfqHgK_9ITE29Wrye-lh4BUd67ovLvT74mfbKeGKFUhN3fKq_Tkm2QV59n5KHrLHZP6aMVWDLw/s320/V%25C3%25A1ljunk+el+plak%25C3%25A1t+03.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div><br /><div style="text-align: left;">Itt a karácsony.</div><div style="text-align: left;">És ha már karácsony, a következő hosszabb lélegzetű poszt
elkészültéig se maradjunk mozi nélkül.</div><div style="text-align: left;">Ezek most nem „elfelejtett” filmek, mindkettőt az elmúlt év
második felében mutatták be.</div><div style="text-align: left;">Engem szórakoztattak.</div><div style="text-align: left;">„Romkom”.</div><div style="text-align: left;">Manapság azt hiszem így nevezik ezt a zsánert.
Tulajdonképpen ugyanaz, mint amit valamikor „lírai komédiának” hívtak (ha jól
emlékszem Georgij Danyelija találta ki ezt az elnevezést, szükségből,
valamelyik filmje, talán a „Moszkvai séta” engedélyezése érdekében). </div><div style="text-align: left;">A 20.század közepének mozijában még csalhatatlan
biztonsággal ismerhette fel a néző, hogy az úgynevezett „szórakoztató
műfajokba” sorolt filmek amerika vagy európa mely fertályában készültek.</div><div style="text-align: left;">Mára azonban a „lírai komédiák” is átalakultak, nyugati,
főként amerikai rokonaik meséi, fordulatai, képi panelei köszönnek vissza a
vászonról.</div><div style="text-align: left;">Mégis érdemes időnként megnézni egy-egy mai orosz komédiát
és ha szerencsénk van, az univerzálódó külső mögött mégiscsak ott bújik az a
másfajta iskola, a másfajta gondolkodás, másfajta levegő.</div><div style="text-align: left;">Ami persze van akinek illat, van akinek bűz.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: left;">Váljunk el! (Давай разведёмся)</div><div style="text-align: left;">orosz komédia</div><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Bemutató: 2019. november 21.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Kinokompanija SZTV</p><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p>
<div style="text-align: left;">Rendezte – Anna Parmasz</div><div style="text-align: left;">Forgatókönyv – Anna Parmasz, Marija Sulgina, Jelizaveta
Tyihonova</div><div style="text-align: left;">Fényképezte – Levan Kapanadze</div><div style="text-align: left;">Zene – Igor Vdovin</div><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p>
<div style="text-align: left;">Szereplők:</div><div style="text-align: left;">Mása - Anna Mihalkova</div><div style="text-align: left;">Misa - Anton Filipenko</div><div style="text-align: left;">Okszána - Anna Ricarjeva</div><div style="text-align: left;">Szánya - Makszim Lagaskin</div><div style="text-align: left;">Aljona - Szvetlana Kaminyina</div><div style="text-align: left;">Fjodor - Fjodor Lavrov</div><div style="text-align: left;">Mása anyja - Nagyezsda Markina</div><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A nőgyógyász Mását, akit teljesen leköt a munkája, férje
elhagyja. Hirtelen nyakába szakad minden, amiről eddig tudomást sem vett. Mása
azonban semmit sem hajlandó feladni…</p><p class="MsoNormal"><a href="https://mega.nz/file/0olUWL7Q#ASoUBmqJ4V5aGy6AqaQsGOrz7BLiRqiXGU9GDHPnFkE">https://mega.nz/file/0olUWL7Q#ASoUBmqJ4V5aGy6AqaQsGOrz7BLiRqiXGU9GDHPnFkE</a><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><div style="text-align: left;">A túlélés nehézségei (Трудности выживания)</div><div style="text-align: left;">orosz komédia</div><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal">Bemutató: 2019. augusztus 22.<o:p></o:p></p><p class="MsoNormal">2D Celluloid; KiT film; Okko Studios</p><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p><div style="text-align: left;">Rendezte – Jevgenyij Torresz</div><div style="text-align: left;">Forgatókönyv – Pavel Uszacsov, Anton Rival, Roman Ripko,
Jevgenyij Ribov, Alekszandra Moskova, Vlagyiszlav Malahov</div><div style="text-align: left;">Fényképezte – Jevgenyija Abdel-Fattah</div><div style="text-align: left;">Zene – Dmitrij Lanszkoj, Dmitrij Jemeljanov, Jurij Abbakumov</div><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p><div style="text-align: left;">Szereplők:</div><div style="text-align: left;">Andrej - Vaszilij Bricsenko</div><div style="text-align: left;">Nyina - Jelizaveta Kononova</div><div style="text-align: left;">Scsukin - Jan Capnyik</div><div style="text-align: left;">Mitrics - Alekszandr Szamojlenko</div><div style="text-align: left;">Producer - Nyikolaj Fomenko</div><div style="text-align: left;">Szveta - Anna Ardova</div><div style="text-align: left;">Léna - Nagyezsda Sziszojeva</div><div style="text-align: left;">Kolja - Artyom Markarjan</div><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal">Nyina törekvő újságíró, szenzációra vadászva egy lakatlan
szigetre kerül, semmit sem tudva arról, hogy a szenzációt, egy ugyancsak
szenzációra éhes kolléga találta ki. Sőt, a túlélésről sem tud semmit...</p><p class="MsoNormal"><a href="https://mega.nz/file/Bk0S0CxI#bctT8tRC5ot8sGzB2r-z4SnjExgtBmAp9iQNySMEATc">https://mega.nz/file/Bk0S0CxI#bctT8tRC5ot8sGzB2r-z4SnjExgtBmAp9iQNySMEATc</a><o:p></o:p></p><div style="text-align: left;">a jelszó (mindkét link esetében):</div><div style="text-align: left;">kinok55</div><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p></div><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p><br /><br /></div></div>pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-58100225377086793322020-10-10T11:43:00.000+02:002020-10-10T11:44:12.479+02:00Az Aranytó; Pamíri sakálok (Dzsulbarsz)<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTqKB7F9THmWwpgCqbSh9ryem5QDC3gcvHBARcBnio5Z7n77m_xnDd2HraArpWan8jwz76RILH5xdvEfNz_7Z2VyvsrO6Q0Lq0kCaHrOQPl4VxJGM1ncD4MrcIgzLTLnStTEnZeOlfDhc/s1360/MV5BZjJjNDkyZjYtMDliOS00YWQwLTg3NDAtMWI2M2M1MGIxMWFmL2ltYWdlXkEyXkFqcGdeQXVyNjMxMjkwMjI%2540._V1_SY1000_CR0%252C0%252C714%252C1000_AL_.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="1360" height="147" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTqKB7F9THmWwpgCqbSh9ryem5QDC3gcvHBARcBnio5Z7n77m_xnDd2HraArpWan8jwz76RILH5xdvEfNz_7Z2VyvsrO6Q0Lq0kCaHrOQPl4VxJGM1ncD4MrcIgzLTLnStTEnZeOlfDhc/w200-h147/MV5BZjJjNDkyZjYtMDliOS00YWQwLTg3NDAtMWI2M2M1MGIxMWFmL2ltYWdlXkEyXkFqcGdeQXVyNjMxMjkwMjI%2540._V1_SY1000_CR0%252C0%252C714%252C1000_AL_.jpg" width="200" /></a></div>„Azt kell mondanom, hogy a "Dzsulbarsz”
forgatókönyvének olvasása közben meglepett a film rendkívüli naivitása,
nélkülöz bármilyen irodalmi vagy dramaturgiai értéket. (…)<p></p><p>A film, mint szcenikai alkotás – világos volt – nem bír
semmiféle értékkel. Sőt, a film témájának egészséges propagandaszándékát meg
lehetett volna valósítani művészi eszközökkel egészen másképp, és akkor a film
művészeti alkotás lehetett volna. Aztán biztos lettem a véleményemben: a "Dzsulbarsz”
-ban, az operatőr kiváló munkáján kívül (az igazi művészet), nincs semmi. Az
agitációs szándék meghiúsult, köszönhetően a rendező alkalmatlanságának, aki
rendkívül egyszerűen értelmezte a feladatát.” – írta egy levelében Andrej
Platonov.</p><p>Azért azt hozzátenném az igazsághoz, hogy a 20.sz egyik legjelentősebb
orosz prózaírója bár jogos, de mégiscsak dühében vetette papírra ezeket a
sorokat. Szegény úgy csöppent a történetbe mint Pilátus a krédóba, és még rajta
is vesztett.</p><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A film forgatókönyvét egy bizonyos Gabriel El-Regisztan írta
meg (róla majd később), aki fel is vett ezért 8000 rubel honoráriumot
(akkoriban havi 250 rubelt keresett egy kvalifikált szakmunkás). Rendezőnek Vlagyimir
Snejderovot jelölték ki, aki úgy látta, hogy ez a forgatókönyv így nem jó, át
kell dolgozni, ám az író időközben elrepült az Északi-sarkra. Távollétében a
rendező bemutatta a „Mezsrabpomfilm” (a filmstúdió) vezetőségének a film
munkatervét, akik úgy döntöttek, hogy az El-Regisztannal kötött szerződést
semmisnek tekintik és új forgatókönyvíróval kötnek megállapodást. Ez, érdekes módon
maga Snejderov és annak asszisztense volt, a honorárium pedig10000 rubelre emelkedett.
Időközben El-Regisztan visszatért az Északi-sarkról és patáliát csapott, hogy a
rendező megsértette az ő szerzői jogait. Végül a filmstúdió (és valószínűleg
személyesen Snejderov is) megbízta Platonovot, hogy írja újra a film
párbeszédeit, bár szerződést vele már nem kötöttek. („Talán nem bízol meg
bennünk?”) Az írónak, mivel a filmet természetesen közben leforgatták, meglehetősen
szűk játéktere maradt. „… megpróbáltam az "ostoba" dialógusokon
keresztül a holt szerepeket amennyire lehet élővé tenni.”<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Az írónak a filmgyár később felajánlott 1000 rubelt, de
végül ezt sem fizették ki. Cserében viszont Snejderov (Platonov szerint) úton-útfélen
becsmérelte az írót.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">„Snejderov, megkapva munkámat, egyszer sem beszélt velem
róla, csak arra szorítkozott, hogy nagyon negatívan értékelje azt, mások
jelenlétében. Nem idézem az értékelését, mert magam is csak harmadik felektől
hallottam. Csak annyit mondok, hogy ez az értékelés durva volt, inkorrekt, és
megértettem, hogy olyan emberrel van dolgom, aki úgy a művészet, mint az emberi
kapcsolatok terén csupán alacsony képzettséggel rendelkezik.”<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUHz_ICd0767JbPz9fOmDu95Czrq6lZQZuWSRtGVe15Oh6rDMnM4A0G7snvQRbQjrikgRmoixcah-K0BZd8k3OR8MS9BhirHDxg_BNjsniJRP7wL2iXEzn7Z574rPV4oqn6prR7PDKswk/s300/01.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="227" data-original-width="300" height="151" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUHz_ICd0767JbPz9fOmDu95Czrq6lZQZuWSRtGVe15Oh6rDMnM4A0G7snvQRbQjrikgRmoixcah-K0BZd8k3OR8MS9BhirHDxg_BNjsniJRP7wL2iXEzn7Z574rPV4oqn6prR7PDKswk/w200-h151/01.jpg" width="200" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vlagyimir Snejderov<br /></td></tr></tbody></table><br />Ha saját mércéjével mérve igaza is lehet az írónak a film
kvalitásait illetőleg, azért ez a film semmivel sem marad alatta az ezekben az
években készült amerikai westerneknek. A rendező Vlagyimir Snejderov pedig – ha
nem is ebben a műfajban – nem jelentéktelen alakja a szovjet mozinak. Talán
soha nem is adja játékfilm készítésre a fejét, ha a 30-as évek közepére nem kezdik
rehabilitálni a Szovjetunióban a kalandfilm műfaját. A Sztálintól kiinduló ötlet
végrehajtója, a Szovkino elnöke, Borisz Sumjackij volt, aki 1930-tól
irányította a szovjet filmipart. (Amig persze 1938-ban le nem tartóztatták és
agyon nem lőtték a kommunarkai lőtéren.)<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Snejderovot, talán extrém körülmények között forgatott
dokumentumfilmjei miatt gondolták különösen alkalmasnak egy kalandfilm
leforgatására, hiszen ő már hegyen-völgyön, sivatagban, őserdőben egyaránt
bizonyított. (A másik kiszemelt Mihail Romm volt, rá a „Sivatagi
tizenhármak”-at bízták.)<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A teljes nevén Vlagyimir Adolfovics Snejderov, eloroszosodott
német családból származott. Apját Adolf Matvejevics Snejderovot egyszerű
matrózként említik, és ezzel, illetve a világot látott apától gyerekkorában
hallott regényes történetekkel magyarázzák a fiú különleges vonzódását az
egzotikus tájak és az utazás iránt. Hogy ezek az egyszerű matrózok mire vitték
a forradalom előtti Oroszországban, nem tudom, de Adolf papa az 1900-as évek
elején és a NEP korszakban, egy emlékező szerint, már valamiféle kereskedelmi
tevékenységet folytatott (állítólag az orosz reklámipar megteremtőinek egyike)
és a Sztrelkán lévő Yacht Club prominens képviselői közé tartozott. „… nem volt
gazdag ember, de "jólétben" élt.”<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxX1pdmD1nH9V4fP-arpJWFuFz00cPs98JPFMRrytrtUN1Hj_8J36Z1uePWgNWa9DCkstyjODqMLmYtRku-O1F-lmNFtHC9luG-VGJyIHoz0vCh4F_JD94ucLdXIkprbLLoWl4gtOnCXk/s489/juli+%25C3%25A9s+adolf.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="337" data-original-width="489" height="138" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxX1pdmD1nH9V4fP-arpJWFuFz00cPs98JPFMRrytrtUN1Hj_8J36Z1uePWgNWa9DCkstyjODqMLmYtRku-O1F-lmNFtHC9luG-VGJyIHoz0vCh4F_JD94ucLdXIkprbLLoWl4gtOnCXk/w200-h138/juli+%25C3%25A9s+adolf.jpg" width="200" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Juli mama és Adolf papa<br /></td></tr></tbody></table>Az emlékező, Tatjana Pravdina, aki 2016-ban megjelent
„Beszélgetés az enyéimmel” című könyvében a Snejderov családról is ejt néhány
szót:<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">„A Malaja Nyikitszkaján laktak, egy akkor tágasnak számító
lakásban a földszinten, ahová minden munkaszünet előtti nap, később pedig
szombaton, meghívás nélkül érkeztek a terített asztalhoz, az idősebbek – Adolf
papa és Juli mama – valamint a következő generáció barátai, a fiúk akkori és
előző feleségekkel( mind barátok voltak), illetve az ő generációjuk megfelelő
barátai, és a gyerekek, a gyerekek mind.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Ez a ház gyermekkorom egyik legfényesebb emléke. Sunya (Pravdina
anyja) 35-től (hét éves koromtól) a háború kezdetéig hordott oda. A felnőttek
megkövetelték, hogy nevükön szólítsák őket ("néni", "bácsi"
nélkül) és per "te". Vologya Snejderov odahozta a színészeket is,
akik nála forgattak. A legerősebb benyomást egy apró koreai nő tette (a
"Dzsulbarsz" -ból) aki leeresztette a haját és az a padlóig ért...”<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Vlagyimir Snejderov ikertestvére Viktor, a polgári család
ellenére lelkes komszomol-tag lett, később belépett a Csekába. Aztán
letartóztatták, félig nyomorékká verték, majd 38-ban Berija színre lépésével
kiszabadult és rögtön vissza is lépett az NKVD-be. (1962-ben halt meg.)<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Visszatérve Vlagyimir Snejderovra, mint annyian ebben az
időben, a Vörös Hadseregben kezdett, majd onnan polgári szolgálatra vezényelték
és a Mezőgazdasági Népbiztosság megbízásából megszervezte, majd vezette az
ország első traktoros iskoláinak egyikét.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Hogy ebből a pozícióból, hogyan lett a 20-as évek elejére az
egykori Hanzsonkov (később „Rusz”) filmstúdió vágóműhelyének vezetője, azt a
számomra elérhető irodalomból nem sikerült kibogarásznom. Annyi bizonyos, hogy
Vera Dmitrijevna Popova ajánlotta fel neki a pozíciót, aki Hanzsonkov (az orosz
filmgyártás egyik úttörője) emigrációból való hazatérte után annak második
felesége lett.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Mire Hanzsonkov 1923-ban hazatért, a „Rusz” stúdióból
„Mezsrabpom-Rusz” lett. Hanzsonkovot a szakszervezetek kezdeményezésére
létrejött, oktatófilmek kiadásával és terjesztésével foglalkozó „Proletkino” vezetőjévé
tették. Snejderov, továbbra is a vágószobában dolgozva rövidfilmeket szerkesztett,
elsősorban Közép-Ázsiáról, sőt 24-ben már maga is forgatott Üzbegisztánban.
1925 nyarán, miután a súdió vezetése, túl tapasztalatlannak tartva őt, nem
támogatta részvételét a Moszkva-Mongólia-Kína repülős expedícióban, az operatőr
Georgij Bljummal a lakásukat elzálogosítva közösen filmkamerát és filmet
vásároltak, és rávették az expedíció vezetőjét, hogy vigye el őket a repülésre.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0B1zk8SMHHd2zhXIxha1vSNU0wVHzDZHyGoYGU7-SwxyVTx_vVlZhYkjRYQra-YlV2ZGFrt06MKheYsxz5VqPXu8RL66_TucX-Qq1pclz8gCwlKoSL2-3ugOTYnQWUK0uh9cb9HIkioo/s500/%25D0%259E%25D0%25B4%25D0%25B8%25D0%25BD+%25D0%25B8%25D0%25B7+%25D1%2580%25D0%25B0%25D0%25B1%25D0%25BE%25D1%2587%25D0%25B8%25D1%2585+%25D0%25BC%25D0%25BE%25D0%25BC%25D0%25B5%25D0%25BD%25D1%2582%25D0%25BE%25D0%25B2+%25D1%2580%25D0%25B0%25D0%25B1%25D0%25BE%25D1%2582%25D1%258B+%25D0%25BA%25D0%25B8%25D0%25BD%25D0%25BE%25D0%25B3%25D1%2580%25D1%2583%25D0%25BF%25D0%25BF%25D1%258B+%25D0%259F%25D0%25B0%25D0%25BC%25D0%25B8%25D1%2580%25D1%2581%25D0%25BA%25D0%25BE%25D0%25B9+%25D1%258D%25D0%25BA%25D1%2581%25D0%25BF%25D0%25B5%25D0%25B4%25D0%25B8%25D1%2586%25D0%25B8%25D0%25B8+1928+%25D0%25B3%25D0%25BE%25D0%25B4%25D0%25B0.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="332" data-original-width="500" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0B1zk8SMHHd2zhXIxha1vSNU0wVHzDZHyGoYGU7-SwxyVTx_vVlZhYkjRYQra-YlV2ZGFrt06MKheYsxz5VqPXu8RL66_TucX-Qq1pclz8gCwlKoSL2-3ugOTYnQWUK0uh9cb9HIkioo/w200-h133/%25D0%259E%25D0%25B4%25D0%25B8%25D0%25BD+%25D0%25B8%25D0%25B7+%25D1%2580%25D0%25B0%25D0%25B1%25D0%25BE%25D1%2587%25D0%25B8%25D1%2585+%25D0%25BC%25D0%25BE%25D0%25BC%25D0%25B5%25D0%25BD%25D1%2582%25D0%25BE%25D0%25B2+%25D1%2580%25D0%25B0%25D0%25B1%25D0%25BE%25D1%2582%25D1%258B+%25D0%25BA%25D0%25B8%25D0%25BD%25D0%25BE%25D0%25B3%25D1%2580%25D1%2583%25D0%25BF%25D0%25BF%25D1%258B+%25D0%259F%25D0%25B0%25D0%25BC%25D0%25B8%25D1%2580%25D1%2581%25D0%25BA%25D0%25BE%25D0%25B9+%25D1%258D%25D0%25BA%25D1%2581%25D0%25BF%25D0%25B5%25D0%25B4%25D0%25B8%25D1%2586%25D0%25B8%25D0%25B8+1928+%25D0%25B3%25D0%25BE%25D0%25B4%25D0%25B0.jpg" width="200" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Pamír-expedíció<br /></td></tr></tbody></table>1928 nyarán már a „Mezsrabpomfilm” stúdiót képviselve került
be, egy a Pamirra induló szovjet-német expedícióba. Erről az útról készítette
Ilja Tolcsan operatőrrel a „Halál lába” című filmet. Ettől kezdve folyamatosan
készítette a dokumentum és riportfilmeket. 1929-ben Jemenben forgatott
(„El-Jemen”), 1931-ben a Tien-San hegységben („4500 m magasan”), 1931-ben
Japánban („Nagy Tokió), 1932 végére pedig elkészült az „Alekszandr Szibirjakov”
jégtörő északi-sarki útjáról készült film („Két óceán”), mely után a rendező és
a két operatőr Mark Trojanovszkij és Jakov Kuper a szovjet mozi történetében
először megkapták a Munka Vörös Zászlójának érdemrendjét.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwYbc43AC4HkE8_2mA1Xop5rRdKv2pTtC-ODkIHvqIw3J6nm1N9KZCwEtPwLPkb8wzZ4HD4Ls5MzcsJmOQ7CJLAaQqStJer7cAQ6UhRjXSqmmy-xnBqSs3w8WezcWN1M5gdFjSzjP73xU/s500/%25D0%259A%25D0%25B8%25D0%25BD%25D0%25BE%25D0%25B3%25D1%2580%25D1%2583%25D0%25BF%25D0%25BF%25D0%25B0+%25D0%25A1%25D0%25B8%25D0%25B1%25D0%25B8%25D1%2580%25D1%258F%25D0%25BA%25D0%25BE%25D0%25B2%25D0%25B0+-+%25D0%2592.%25D0%2590.+%25D0%25A8%25D0%25BD%25D0%25B5%25D0%25B9%25D0%25B4%25D0%25B5%25D1%2580%25D0%25BE%25D0%25B2%252C+%25D0%25AF.%25D0%2594.+%25D0%259A%25D1%2583%25D0%25BF%25D0%25B5%25D1%2580%252C+%25D0%259C.%25D0%2590.+%25D0%25A2%25D1%2580%25D0%25BE%25D1%258F%25D0%25BD%25D0%25BE%25D0%25B2%25D1%2581%25D0%25BA%25D0%25B8%25D0%25B9..jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="345" data-original-width="500" height="138" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwYbc43AC4HkE8_2mA1Xop5rRdKv2pTtC-ODkIHvqIw3J6nm1N9KZCwEtPwLPkb8wzZ4HD4Ls5MzcsJmOQ7CJLAaQqStJer7cAQ6UhRjXSqmmy-xnBqSs3w8WezcWN1M5gdFjSzjP73xU/w200-h138/%25D0%259A%25D0%25B8%25D0%25BD%25D0%25BE%25D0%25B3%25D1%2580%25D1%2583%25D0%25BF%25D0%25BF%25D0%25B0+%25D0%25A1%25D0%25B8%25D0%25B1%25D0%25B8%25D1%2580%25D1%258F%25D0%25BA%25D0%25BE%25D0%25B2%25D0%25B0+-+%25D0%2592.%25D0%2590.+%25D0%25A8%25D0%25BD%25D0%25B5%25D0%25B9%25D0%25B4%25D0%25B5%25D1%2580%25D0%25BE%25D0%25B2%252C+%25D0%25AF.%25D0%2594.+%25D0%259A%25D1%2583%25D0%25BF%25D0%25B5%25D1%2580%252C+%25D0%259C.%25D0%2590.+%25D0%25A2%25D1%2580%25D0%25BE%25D1%258F%25D0%25BD%25D0%25BE%25D0%25B2%25D1%2581%25D0%25BA%25D0%25B8%25D0%25B9..jpg" width="200" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A "Szibirjakov" forgatócsoportja<br /></td></tr></tbody></table><br />Már 31-ben, a Tien-Sanon forgatott filmjében használt
játékfilmes elemeket, felvett néhány megrendezett epizódot helyi lakosokkal is.
Az itt szerzett tapasztalatokat igyekezett hasznosítani a 35-től kezdődő
időszakban készített néhány játékfilmjében.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Ezek az inkább oktrojált, mint választott feladatok azonban nem
Snejderovra voltak szabva. Ő nem játékfilmes rendező volt. Ha összehasonlítjuk
az egy évvel később, 1936-ban forgatott Romm filmmel, a „Sivatagi
tizenhármakkal” nyilvánvaló a különbség. (Pedig Snejderov filmjével ellentétben
a kritika – és csak a kritika – Mihail Romm „Tizenhármak”-ját rosszabban fogadta,
túlzott amerikanizmussal vádolták.)<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Az „Aranytó” és a „Pamíri sakálok” inkább a fiatalabb
generáció körében aratott hatalmas sikert, igaz ők addig nem nagyon voltak
elkényeztetve a műfajt illetően.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Állítólag Gorkij lelkes nézője volt (mármint az „Aranytónak”),
és kétszer is megnézték Ramain Roland-al.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Az „Aranytó” történetében egy aranykutató expedíció, bár egy
rablóbanda és egy ellenséges sámán igyekeznek megakadályozni ebben, ráakad az
altáji tajgában a nemesfém lelőhelyére.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A rendező maga játszotta el az expedíció vezetőjének
szerepét.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A rendezőből és az operatőrből kibújt a dokumentum- illetve
természetfilmes. Azt hiszem, a felvételek jórésze egy mai természetfilmben is
megállná a helyét.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3kpSjIIGtrXxzBY6Hskmkkr6e4oAg_Dmqm2w4-NEn-F5z4C2CobAnqdJRQYUs7lO3PgXNDcmY88Zk7cokn_YJmqTPZ4SP-r2Po-oniwFsz-1ry822-qJDWNvBcTAoLIkwS3NFo3d9F6U/s1280/%25D0%25A2%25D0%25B5%25D0%25BB%25D0%25B5%25D1%2586%25D0%25BA%25D0%25BE%25D0%25B5_%25D0%25BE%25D0%25B7%25D0%25B5%25D1%2580%25D0%25BE_%25D1%2581_%25D1%2581%25D0%25B5%25D0%25B2%25D0%25B5%25D1%2580%25D0%25B0.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="851" data-original-width="1280" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3kpSjIIGtrXxzBY6Hskmkkr6e4oAg_Dmqm2w4-NEn-F5z4C2CobAnqdJRQYUs7lO3PgXNDcmY88Zk7cokn_YJmqTPZ4SP-r2Po-oniwFsz-1ry822-qJDWNvBcTAoLIkwS3NFo3d9F6U/w200-h133/%25D0%25A2%25D0%25B5%25D0%25BB%25D0%25B5%25D1%2586%25D0%25BA%25D0%25BE%25D0%25B5_%25D0%25BE%25D0%25B7%25D0%25B5%25D1%2580%25D0%25BE_%25D1%2581_%25D1%2581%25D0%25B5%25D0%25B2%25D0%25B5%25D1%2580%25D0%25B0.jpg" width="200" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Tyeleckoje tó napjainkban<br /></td></tr></tbody></table>A forgatásra Ojrotija (Ojrot Autonom Terület) egy távoli
zugában a Tyeleckoje tónál került sor. (Ma: Altáj Köztársaság, Gorno-Altaji
Autonom terület).<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A következő évben, 35-ben forgatott „Dzsulbarsz”, a magyar
forgalmazásban a „Pamíri sakálok” címet kapta.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A film alapjául Gabriel El-Regisztan azonos című regénye szolgált,
ebben egy juhászkutya segítségével elkapnak egy baszmacs bandát, amely megtámadta
az élelmet szállító karavánt.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A filmet a Pamírban forgatták, a kirgizisztáni Ostól 150
km-re fekvő Szufi-Kurgan falu határőr őrsén.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMVsHbl4sGo4K_tT4xsWz_XCoa_fMLLWqLRow7g3b849Ql4Ys-KAtF12OGZFDYCv0nXp1PcL6Kru1BFT2_lulEcDKQHtnq16lp5RnazOoELroWLTAmPxCnNei828jDjAsSNz646LBjB_U/s536/fajt.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="536" data-original-width="426" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMVsHbl4sGo4K_tT4xsWz_XCoa_fMLLWqLRow7g3b849Ql4Ys-KAtF12OGZFDYCv0nXp1PcL6Kru1BFT2_lulEcDKQHtnq16lp5RnazOoELroWLTAmPxCnNei828jDjAsSNz646LBjB_U/w159-h200/fajt.jpg" width="159" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Andrej Fajt<br /></td></tr></tbody></table>A szereplők közül – „nem számítva a kutyát” és a szép hősnőt
(tényleg szép) – talán Andrej Fajt az egyetlen, akit érdemes megemlíteni. Ő a
szovjet mozi örökös „rosszfiúja”. Nemcsak ebben a két filmben játszott
gonosztevőt, de ő volt Mihail Romm „Sivatagi tizenhármak”-jában a fehérgárdista
alezredes, a baszmacs csapat élén. A háború előtt, alatt és után is német
katonákat és tiszteket alakított, többek között a „Bojevoj kinoszbornyik”
sorozatban, vagy az „Ifjú gárdában”. Még az ötvenes-hatvanas években is
előszeretettel osztottak rá ilyen szerepeket.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Jómódú családból származott, előbb a Vörös Légierő Mérnöki
Főiskolájára járt, de elúnta az egzakt tudományokat és Olga Preobrazsenszkaja
koreográfiai stúdiójában folytatta. A Filmművészet Főiskolára tanév közben
vették fel, itt Lev Kulesov osztályába járt.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A Kulesov műhelyben biomechanikával és sporttal,
színjátszási technikákkal foglalkoztak. A hallgatók spontán kialakuló kis
csoportokban dolgoztak, egy-egy csoporthoz néhány színész, operatőr és rendező
tartozott. Egy ilyen csoportot alkotott Jurij Leontyev rendező, Jevgenyij
Cservjakov, Andrej Fajt és Galina Kravcsenko színészek. A színészhármast hamarosan
a „Kravcserfajt” néven kezdték emlegetni. Együtt tanultak, koncerteken léptek
fel és filmeztek, ha alkalmuk nyílott rá. Ők kezdtek el a Főiskola történetében
először a „revü” műfajával foglalkozni.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Pályafutása során Fajt, nemigen kapott két-háromnál több
pozitiv szerepet. Egy interjúban nevetve jegyezte meg: „Az még mindig kevés
ahhoz, hogy jóvátegyek minden rosszat, amit a filmvásznon elkövettem.”<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi56KV5Z7oIzlcsd3Guc93NTsVGRN_Aeq7Xg64mirfhUAtTX5jU0PbdsI-VDyFlHFB245iVbJfDQNPZVoteuU8PcotVXrukJdTodh2PTLPeTJvV34s6eB4mgvam23fIqFw7WHSo4p4z1wQ/s618/gicerot+1972.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="472" data-original-width="618" height="153" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi56KV5Z7oIzlcsd3Guc93NTsVGRN_Aeq7Xg64mirfhUAtTX5jU0PbdsI-VDyFlHFB245iVbJfDQNPZVoteuU8PcotVXrukJdTodh2PTLPeTJvV34s6eB4mgvam23fIqFw7WHSo4p4z1wQ/w200-h153/gicerot+1972.jpg" width="200" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A szép hősnő, Natalja Gicerot,<br />1972-ben<br /></td></tr></tbody></table>A „Pamíri sakálok” értékeivel, akárcsak Platonov, ő is
tisztában volt. „A filmben nem voltak kivételes színészi teljesítmények vagy
különleges rendezői lelemények. Ennek ellenére elképesztő népszerűségre tett
szert, különösen a fiatal nézők körében” – mondta.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A film igazi sztárja Dzsulbarsz, a kutya volt. Vagyis Lux.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Róla, a forgatás kapcsán, két eseményt idéz fel Margareta
Nyekajeva, Vlagyimir Snejderovról írott 1964-es könyvében:<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">„... Az epizódokba rendezett anyagot nézzük a vásznon. Az
egyik soron következő vetítésen jelen van Lux, a film hőse, a bátor
határőrkutya, Dzsulbarsz szerepének alakítója. Ő, ahogy egy jól nevelt
szolgálati kutyához illik, nem reagál sem saját magára, akit láthatóan elfogad
egy másik kutyának, sem a lovakra, sem a színészekre. De amikor a vásznon
megjelenik barátja, a színész Makarenko, az őrsparancsnok helyettese
jelmezében, a kutyaszív nem bírja tovább. Felismerve barátját, csendesen
nyafogni kezd, csóválja a farkát, és minden lehetséges módon, hangos, lelkes
ugatással fejezi ki érzelmeit...”<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6D6PogzRJt37hG7DMwmtuxl7Q4sce9W56y90z2GmNpl2qMFF_jCtddl_qer-JRSynSaRK2_Nb6pJXcM1n9nqKTyBT1HRwnhPAgHyjXKRFr6ZG-i7JkoDDdUaywY_3-dYkr-tNFKVlL0A/s321/%25D0%259E%25D0%25B2%25D1%2587%25D0%25B0%25D1%2580%25D0%25BA%25D0%25B0+%25D0%259B%25D1%258E%25D0%25BA%25D1%2581+%25E2%2580%2594+%25D0%25B8%25D1%2581%25D0%25BF%25D0%25BE%25D0%25BB%25D0%25BD%25D0%25B8%25D1%2582%25D0%25B5%25D0%25BB%25D1%258C+%25D1%2580%25D0%25BE%25D0%25BB%25D0%25B8+%25D0%2594%25D0%25B6%25D1%2583%25D0%25BB%25D1%258C%25D0%25B1%25D0%25B0%25D1%2580%25D1%2581%25D0%25B0..jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="321" data-original-width="250" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6D6PogzRJt37hG7DMwmtuxl7Q4sce9W56y90z2GmNpl2qMFF_jCtddl_qer-JRSynSaRK2_Nb6pJXcM1n9nqKTyBT1HRwnhPAgHyjXKRFr6ZG-i7JkoDDdUaywY_3-dYkr-tNFKVlL0A/w156-h200/%25D0%259E%25D0%25B2%25D1%2587%25D0%25B0%25D1%2580%25D0%25BA%25D0%25B0+%25D0%259B%25D1%258E%25D0%25BA%25D1%2581+%25E2%2580%2594+%25D0%25B8%25D1%2581%25D0%25BF%25D0%25BE%25D0%25BB%25D0%25BD%25D0%25B8%25D1%2582%25D0%25B5%25D0%25BB%25D1%258C+%25D1%2580%25D0%25BE%25D0%25BB%25D0%25B8+%25D0%2594%25D0%25B6%25D1%2583%25D0%25BB%25D1%258C%25D0%25B1%25D0%25B0%25D1%2580%25D1%2581%25D0%25B0..jpg" width="156" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lux<br /></td></tr></tbody></table>A második a forgatás utolsó napjának eseménye volt, melynek
során a rendező Snejderov megpróbált elbúcsúzni négylábú művészétől, Lux pedig,
a jólnevelt szolgálat kutya, leharapta a rendező mutatóujjának ujjpercét.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Talán igy mondott véleményt a filmről.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A „Dzsulbarszt” követően Snejderov még készített néhány
játékfilmet, ezeket már a megszűnő „Mezsrabpomfilm” alapjain létrehozott
„Szojuzgyetfilm” stúdióban. 1939-től a „Mosznaucsfilm”-nél forgatott, a háború
évei alatt oktatófilmeket és „agitkákat”, vagyis propaganda-filmeket.
(„Pusztítsd el az ellenséges harckocsikat!”; „A német védelmi rendszer”;
„Megerősített tüzelőállás megrohamozása”; „Aknamentesítés”; „Út nyugatra” és
mások.)<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A háború után „Utazások a Szovjetunióban” címmel egy
filmciklust indított el, amelyben a természetet és az emberek életét mutatta be
a Szovjetunió különböző vidékein.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">1960-tól a televízió rendkívül népszerűvé váló „Filmutazók
klubja” műsor-sorozatának házigazdája lett, itt dolgozott haláláig.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Egy hétköznapi szovjet embernek rendkívül nehéz volt
külföldre utaznia. Senki sem tudott semmit arról, ami az országon kívül
történik. Snejderov „Filmutazók klubja” igyekezett pótolni ezt az
információhiányt, talán ezért válhatott az első adásoktól kezdve az ország egyik
legnépszerűbb műsorává.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfKCeHXHPqHMB6zUchPyMdrclPwt39ekB35ySbbVanqOMc4_whP0TdkXTAZrDK-1MucXlK3dP67Oilcz8kNg5sYlVTAkaq5dMtIdEI4fZ2loAPskfzbM7EdHpXHvGi2Db5nN1psxVEiPg/s600/el_registan4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="472" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfKCeHXHPqHMB6zUchPyMdrclPwt39ekB35ySbbVanqOMc4_whP0TdkXTAZrDK-1MucXlK3dP67Oilcz8kNg5sYlVTAkaq5dMtIdEI4fZ2loAPskfzbM7EdHpXHvGi2Db5nN1psxVEiPg/w158-h200/el_registan4.jpg" width="158" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">El-Regisztan<br /></td></tr></tbody></table>Adós vagyok még El-Regisztan történetével, akinek regényéből
a „Pamíri sakálok” megszületett. Az örmény író valódi neve Gabriel Arsakovics
vagy Arkagyjevics Urekljanc vagy Urekljan és Szamarkandban vagy Tbilisziben
született. Ennyi bizonytalanság után annyi biztos, hogy irodalmi álnevét a
Gabriel rövidítéséből (El) és Szamarkand építészeti együttese a Regisztan tér
nevéből rakta össze.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Az 1930-as évek elején költözött Moszkvába, és az
„Izvesztyija” tudósítójaként, mint afféle „száguldó riporter” részt vett a
Karakum autóversenyen, sarkvidéki távrepüléseken, megmászta a Tien-Sant, végiglátogatta
a nagy projekteket (Bjelomorkanal, Balhas, Karaganda, Kuzbassz, Magnyitka,
Sztálingrádi Traktorgyár, Uralmas, Sibmas). A Nagy Honvédő Háború idején a
légierő újságjának fronttudósítója volt.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">1943-ban Szergej Mihalkovval és Alekszandr Alekszandrovval
együtt megírta a Szovjetunió himnuszát. Özvegye szerint az első négy sor az ő
leleménye.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">„Lobbanékony ember volt, túlságosan szerette a jó dohányt, a
jó bort és a szép nőket...” – mondta róla az özvegy, Valentyina Grigorjevna
Galanyina akivel 2003-ban beszélgetett a Moszkovszkij Komszomolec újságírónője:<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">„… hirtelen halt meg, alig néhány hónappal a Győzelem után.
Elutazott egy vadászatra Magyarországra, ragyogóan érezte magát, de nagyon
betegen tért vissza. Saját betegségét eltitkolta a „fecske”, a „lányka” elől,
ahogy Válját (feleségét) nevezte. Hozott neki az utazásból néhány bőrönd ruhát,
brüsszeli csipkét és brokátot. De az új holmi nem okozott örömet. Gabrielt szó
szerint néhány nap alatt vitte el a Kreml klinikáján a második kiterjedtebb
szívroham.”<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A végén talán érdemes néhány szót ejteni a „Mezsrabpomfilm”
stúdióról is, ami egy német-orosz közös vállalkozás volt. A név a Nemzetközi
Munkássegély nevéből alkotott mozaikszó (Mezsdunarodnaja Rabocsnaja Pomoscs).
Ezt a szervezetet még 21-ben Berlinben Lenin kezdeményezésére hozta létre a
Német Kommunista Párt egyik alapítója és vezetője, Willi Münzenberg, hogy a
Volga-vidéki éhínség tetőpontján ellensúlyozza az ARA (Amerikai Segélyezési
Hivatal) tevékenységét, akiket a bolsevikok felforgatással vádoltak.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">1922- ben Németország és a Szovjetunió megkötötték a
Rapallói egyezményt, igyekezvén kitörni a rájuk kényszerített politikai
karanténból. Moszkva érdeklődése jobbára kimerült a kulturális blokád
áttörésében, a szovjet eredmények propagálásában és természetesen – végülis NEP
van – némi pénzkeresésben. A szovjet avantgárd filmjeinek külföldi premierjeire
általában Németországban került sor, igazi „orosz hullám” söpört végig a német
mozikban. Münzenberg, a „vörös milliomos”, aki fáradhatatlan és találékony szervező
volt, akit kommunista elvtársai is csak „Münzenberg Tröszt” néven emlegettek (újságok
tucatjait irányította, kiadókat, színházakat, nemzetközi szervezeteket hozott
létre), német tőkével a „Mezsrabpom” német filmirodája és Mojszej Alejnyikov
„Rusz” filmstúdiójának összeolvasztásával létrehozta a „Mezsrabpom-Rusz”
filmstúdiót. Egyesek szerint 1922-ben, mások szerint 1924-ben. A stúdió
Moszkvában volt, a központ Berlinben.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A stúdió német ága „Prometheus-film” néven forgalmazta a
műveket. A „Mezsrabpom-Rusz”-t 1928-ban (a NEP felszámolásakor) államosították
ettől kezdve lett a neve „Mezsrabpomfilm”.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A szovjet ág produkciói olyan ismert filmek voltak mint az „Aelita”
(Jakov Protanazov), a „Szent-Pétervár végnapjai” (Pudovkin), vagy az „Út az
életbe” (Nyikolaj Ekk).<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUzg1aaM-lGgCe8qtGQ-gz1YlMFPd34gMAUDMNeVTYRb22cvJIpmkkjH-6dktsdNaarUnxnpTH3IvPsGwOoQ3JbKXS3SenbUELyixh7VDND8VDoVewgkYos4QwRUbOOyMouz2n_tgjFoc/s323/WillyM%25C3%25BCnzenberg.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="323" data-original-width="220" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUzg1aaM-lGgCe8qtGQ-gz1YlMFPd34gMAUDMNeVTYRb22cvJIpmkkjH-6dktsdNaarUnxnpTH3IvPsGwOoQ3JbKXS3SenbUELyixh7VDND8VDoVewgkYos4QwRUbOOyMouz2n_tgjFoc/w136-h200/WillyM%25C3%25BCnzenberg.jpg" width="136" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Willi Münzenberg<br /></td></tr></tbody></table>A német „Prometheus-film” ágon, Münzenberg igyekezett mozgósítani
mindenkit aki számított. A holland Joris Ivens Magnyitogorszk építkezésén
forgatta a „Dal a hősökről”-t (1933), Erwin Piscator pedig elkészítette
egyetlen filmjét, a „Halászok felkelését” (1934). Bertolt Brecht írta a
forgatókönyvét, Hanns Eisler szerezte a zenéjét a bolgár Zlatan Dudov „Kuhle
Wampe” (1932) című filmjének, Phil Jutzi „Krause anyó útja a boldogságért”
(1929) címmel rendezett filmet.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Mint említettem a „Mezsrabpomfilmet” 1928-ban
államosították, két évvel később megtisztították a burzsoá elemektől, melynek
során Mojszej Alejnyikovot letartóztatták. (Persze túl jó szakember volt ahhoz,
hogy nélkülözni tudják, még a börtönben volt mikor már részt vett a „Moszfilm”
szervezésében, aminek aztán 36-tól 44-ig szerkesztője volt.)<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A német-szovjet kooperáció Hitler hatalomra jutásával
megszűnt. A „Mezsrabpomfilm” 1936-tól „Szojuzgyetfilm” néven mint
gyermekfilmstúdió működött, ebből lett 1948-ban a „Gorkij” filmstúdió.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">1936-ban Münzenberg Németországból nem Moszkvába, hanem
Franciaországba ment, ahol létrehozta a „Die Zukunft” (A jövő) című antisztálinista
kommunista újságot. Ettől kezdve a Kremlben veszélyes ellenségnek számított, a
pártból kizárták. 1940 májusában az előretörő Wehrmacht csapatok elől
Dél-Franciaországba menekült, ahol a Daladier-kormány internálta.</p><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A fegyverszünet káoszában a tábor foglyai elmenekültek, Willi
Münzenberg felakasztott holttestét október 21-én találták meg egy dél-francia
erdőben. Ráutaló jelek, valószínűsítő adatok mind az öngyilkosságára, mind az
NKVD illetve a Gestapo általi meggyilkolására akadnak.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Az aranytó (Золотое озеро)<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p> </o:p>fekete-fehér, szovjet</p><p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Mezsrabpomfilm</p><p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Bemutató: 1935. június 5.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p> </o:p>Rendezte – Vlagyimir Snejderov</p><p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Forgatókönyv – Vlagyimir Snejderov, Alekszandr Peregudov<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Fényképezte – Alekszandr Selenkov<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Zene – Szergej Vaszilenko<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p> </o:p>Szereplők</p><p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Sztyepanov geológus – Ivan Novoszelcev<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Marina – V. Tolsztova<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Urnaj – Andrej Fajt<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Bandavezér – Mihail Grodszkij<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p> </o:p>Pamíri sakálok (Джульбарс)</p><p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p> </o:p>fekete-fehér, szovjet</p><p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Mezsrabpomfilm<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Bemutató: 1936. február 1.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p> </o:p>Rendezte – Vlagyimir Snejderov</p><p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Forgatókönyv – Gabriel Urekljan, Vlagyimir Snejderov<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Fényképezte – Alekszandr Selenkov<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Zene – Szergej Vaszilenko<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p> </o:p>Szereplők</p><p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Tkacsenko – Nyikolaj Makarenko<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Peri – Natalja Gicerot<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;">So-Murad – Nyikolaj Cserkaszov<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Abdullah – Ivan Bobrov<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Kerim – Andrej Fajt<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal">jelszó: kinok55</p><p class="MsoNormal">Az aranytó</p><p class="MsoNormal"><a href="https://mega.nz/file/5sEWVZCT#Zv9b1sV1Mj6fNxgD6ujL-pnNMZcf6OZTGIZ1VW2N-UQ">https://mega.nz/file/5sEWVZCT#Zv9b1sV1Mj6fNxgD6ujL-pnNMZcf6OZTGIZ1VW2N-UQ</a><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal">
</p><p class="MsoNormal"><o:p> Pamíri sakálok</o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal"><a href="https://mega.nz/file/54MAyJwD#CBtmYfEOwPPVsWwzb6Q6UX2vNs7DU85SyXHrMrQCieM">https://mega.nz/file/54MAyJwD#CBtmYfEOwPPVsWwzb6Q6UX2vNs7DU85SyXHrMrQCieM</a><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p>pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-26362797029541775752020-05-14T18:50:00.001+02:002020-05-14T18:50:25.143+02:00Távolban egy fehér vitorla<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSi6CnM9qNLx49K2rRmgcZvQisppcIIOOtgfyggnYVNQ1kLQ3QXSoPDiHge02JxAaQWPnXHGZHkcQj4o37YgTMD-82vT3rJgT4sphqAySZ61wY_Dhm9uMXzrooQkYJK2TSwj28jMCdD1I/s1600/207360.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="865" data-original-width="572" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSi6CnM9qNLx49K2rRmgcZvQisppcIIOOtgfyggnYVNQ1kLQ3QXSoPDiHge02JxAaQWPnXHGZHkcQj4o37YgTMD-82vT3rJgT4sphqAySZ61wY_Dhm9uMXzrooQkYJK2TSwj28jMCdD1I/s200/207360.jpg" width="131" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Bulgakov „Végzetes tojások” című elbeszélésének egyik
epizódjában az újságíró Alfred Bronszkij, (a Vörös Láng, a Vörös Bors, a Vörös
Fényszóró, a Vörös Esti Moszkva és nem utolsó sorban a Vörös Varjú szatirikus
GPU magazin munkatársa) az utcáról bekiabálva, „csak pár percecskét” kér
Perszikov professzortól, hogy az elmondja „mi a véleménye a tyúkokról”.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„- Mondja, kérem - szólalt meg Perszikov maga irkál azokban
az újságokban?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igenis - válaszolt tisztelettudóan Alfréd.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt nem értem, hogyan képes írni, ha még beszélni sem tud
rendesen oroszul. Mi az, hogy pár percecskét és a tyúkokról? Talán azt akarta
kérdezni, hogy a tyúkokkal kapcsolatban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bronszkij tiszteletteljesen felnevetett:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Valentyin Petrovics kijavítja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ki az a Valentyin Petrovics?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az irodalmi rovat vezetője.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Na, jó. Különben sem vagyok filológus. Hagyjuk a maga
Petrovicsát.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> <table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAkdME36yfn7e9IXMyjKkM2xLgCHDSedsq-2baAfkrYd34G8TC4fOZebNvsKFlNZh7VLBUvy-I71iNAmAnbCuGay01ckhsb4VdXhpPfaafGJFpRiiWVpehParmRgkmdNK_UXPEMq4WayY/s1600/wvcxq8lpc4a6-valentin-kataev.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="533" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAkdME36yfn7e9IXMyjKkM2xLgCHDSedsq-2baAfkrYd34G8TC4fOZebNvsKFlNZh7VLBUvy-I71iNAmAnbCuGay01ckhsb4VdXhpPfaafGJFpRiiWVpehParmRgkmdNK_UXPEMq4WayY/s200/wvcxq8lpc4a6-valentin-kataev.jpg" width="150" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Valentyin Petrovics Katajev</td></tr>
</tbody></table>
</o:p> Ez a „maga Petrovicsa” nem más, mint Valentyin Petrovics
Katajev, aki a 20-as években, többek között Mihail Bulgakovval, Jurij Olesával,
Mihail Zoscsenkoval, Ilja Ilffel, Jevgenyij Petrovval írta, szerkesztette a
vasutas szakszervezet lapja, a „Gudok” negyedik oldalát, amelyen (gyakran
olvasói levelek alapján íródott) tárcák, szatirikus cikkek kaptak helyet.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Valentyin Petrovics Katajev már 1936-ban belépett az
örökkévalóságba, ekkor írta meg a „Távolban egy fehér vitorlát”.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A „Távolban egy fehér vitorla” ifjúsági regény.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ifjúsági regényeket 7-12 éves kora körül érdemes olvasnia az
embernek, lehetőleg önszántából.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Később elvész a varázs. Később más szemmel olvassa ezeket „a
tudós útra tért ifjú”, aki akkor már „nem hevül szertelen Ballantyne-ért és
Kingstonért, vagy a cooperi ős honért”, ahogy Stevenson figyelmezteti
klasszikusának bevezetőjében a „habozó vevőt”.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ám ha mégis abba a helyzetbe lavíroztuk magunkat, hogy kezünkbe
veszünk néhányat gyerekkorunk kedvencei közül – akár saját kiváncsiságunk, akár
serdületlen gyermekeink okán – meglepődve tapasztalhatjuk, hogy akad, amelyik mégsem
veszített igazán abból a bizonyos varázsból.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Azt persze nem tudnám megmondani, hogy Stevenson „Kincses
szigete” (ez talán Devecseri műfordítása miatt) vagy Dékány hajósregényei, miért
olvashatóak ma is számomra, és miért vagyok képtelen egy-két oldalnál többet
elolvasni – pedig gyerekkorom nagy kedvence volt – Verne bármelyik könyvéből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nálam a „Távolban egy fehér vitorla” mindenképpen az előbbi
csoportba tartozik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Talán mert Katajev olyan tökéletesen boronálja össze saját
emlékeit a fikcióval. Úgy építi fel az Odesszában és környékén, utcáin,
épületeiben zajló történetet, hogy nemcsak az utcák nevén, de még a szereplőkén
is alig módosít.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mint Molnár a „Pál utcai fiúk”-ban vagy Dékány a „Matrózok,
hajók, kapitányok”-ban. Kiteríted a korabeli várostérképet és végigkövetheted
rajta ujjaddal az eseményeket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Akár még igaz is lehet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Johann Paul Friedrich Richter, aki később – állítólag
Rousseau iránti tiszteletből – magát csak Jean Paul-nak nevezte, írta azt, hogy
„az emlékeink az egyetlen paradicsom, amelyből nem lehet kiűzetni bennünket.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Katajev pontosan tudta, hogyan is lehet ebből a
paradicsomból egy egész életművet felépíteni, néha a tényektől sem zavartatva
magát. „Gyémántos koronám” című könyve megjelenése után, mikor szemére
vetették, hogy csak pletykál írótársairól és meglehetősen szabadon bánik
felidézésükkel, kissé cinikusan annyit mondott: „Ők meghaltak, én meg nem”.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ellentmondásos figura volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Borisz Jefimov karikaturista szerint két ember egy finom író
és egy féktelen akarnok egyesül benne. Lilja Brik ki nem állhatta és könyörgött
Majakovszkijnak, hogy tartsa távol magát tőle. Oszip Mandelstam viszont
kedvelte, imponált neki Katajev „igazi gengszter eleganciája” (bangyitszkij
sikk).<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ivan Bunyin, akit mesterének tekintett, „Átkozott napok”
címmel kiadott naplójegyzeteiben írta róla: «Ott volt Katajev (fiatal író). Hihetetlen
a mai fiatalok cinizmusa. „100 ezerért bárkit megölök. Jól akarok enni, jó
kalapot, kiváló csizmát viselni” – mondta.»<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bunyin özvegye szerint a mester a száműzetésben fennhangon
olvasva a „Távolban egy fehér vitorlát” elérzékenyülve mondta: „Ki más tud még
ilyet?” Mellesleg úgy tűnik, az özvegy e megjegyzése Katajev felesége
emlékeinek paradicsomából szármaik, aki férje társaságában látogatta meg őt Párizsban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mindenesetre ez a sokak által emlegetett csirkefogó-sárm, az
odesszai vagányság is hozzájárulhatott (egyebek mellett), hogy Katajev később elkerülte
a közelebbi ismeretséget a szibériai gulagokkal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Ha félsz – ne mondd, ha mondtad – ne félj” – volt kedvenc
aforizmája.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJELXUnhv-55qTd9ELWIgJcnJAwFK3Q1qoC00DjkxGa0p5l0kI3F7hJjNUZ7-pq7TcVMZqFNtr6Jyk6qtDMh7huQDNgmFnvr2oS88ysxDV3iWwOvEsdIbj3w-FeON8jIfhIrSGd5jhrqc/s1600/Kataev10.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="650" data-original-width="450" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJELXUnhv-55qTd9ELWIgJcnJAwFK3Q1qoC00DjkxGa0p5l0kI3F7hJjNUZ7-pq7TcVMZqFNtr6Jyk6qtDMh7huQDNgmFnvr2oS88ysxDV3iWwOvEsdIbj3w-FeON8jIfhIrSGd5jhrqc/s200/Kataev10.jpg" width="138" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A frontkatona</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Az értelmiségi tanárcsaládból származó fiú 1915-ben az
ogyesszai gimnázium hetedik osztályából önkéntesként egyenesen a frontra ment.
Kétszer megsebesült, egyszer pedig foszgénmérgezést kapott. Megkapta a Szent
Anna rend IV. fokozatát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
1918-ban Szkoropadszkij hetman csapataihoz csatlakozott,
majd ennek bukása után a Fehér Hadsereggel szövetséges, úgynevezett önkéntes
hadsereg „Novorosszija” könnyű páncélvonatán szolgálva az 1. torony parancsnokaként
az alhadnagyi rangig vitte. A meglehetősen zavaros ukrajnai katonai viszonyok,
a különféle, magukat a jövő letéteményeseinek vélő fegyveres csoportok miatt a
páncélvonat hol a vörösökkel, hol a Petljuristákkal (fehérek), állt harcban. Talán
ezért emlékszik úgy „Majdnem napló”-jában, hogy 1919 tavaszán a Vörös
Hadseregben harcolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
1920 elején tifuszban megbetegedett és mire felépült a
vörösök bevették Odesszát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Csatlakozott egy földalatti tiszti összeesküvéshez, mely a Krimből
érkező Vrangel hadsereg deszantját készült elősegíteni. A csoport feladata a
világítótorony elfoglalása lett volna. Az összeesküvés ötlete valószínüleg a
csekától származott, kezdettől ők irányították és néhány hét után le is fogták
az egész csoportot. Katajevvel együtt öccsét is letartóztatták.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A fivérek szerencsés megmeneküléséről nem sokat tudni, annyi
bizonyos, hogy Harkovból vagy Moszkvából Odesszába érkezett ellenőrzésre egy
Jakov Bjelszkij nevű csekista. Bjelszkij állítólag emlékezett Katajevre, a
frontkatonára, aki 1919-ben az egyik bolsevik gyűlésen tüzes beszédet mondott.
Bjelszkij, nem tudva, hogy Katajev a bolsevik gyűléseken mint a Gyenyikin
hadsereg ügynöke vett részt, elengedte a Katajeveket. Rajtuk, no meg az
összeesküvés a csekát informáló egyik vezetőjén kívül, minden letartóztatottat
kivégeztek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Innen indult új, proletariánus élete, bár múltját nem igazán
rejtegette. Néha mintha szándékosan provokálni akarta volna a hatalmat.</div>
<div class="MsoNormal">
A
„Megjegyzések a polgárháborúról” című 1924-ben megjelent önéletrajzi
elbeszélésében például demonstrálta részvételét a Fehér mozgalomban, később
kiállt a „trágár és rágalmazó” Mandelstam mellett, pénzzel támogatta, saját
lakásában szervezte meg a Moszkvába titokban visszatérő költő találkozását
Fagyejevvel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nem véletlenül írta műveiről Joszif Masbic-Verov kritikus 1930-ban
az "Irodalmi őrségen" című folyóiratban, hogy „a modern kor számára
lényegtelen” és „irodalmi szemét”.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOw2hQo-rhs2eYOfL4IYPY40lQd7_EKyRoJ8fLEJG61mP3udw-ufqUV_bdCO8yqgAXZFoEJZ83z32qqdvTNTl-Od_mTKVHZWeFEvow585TtAP6yzqKJXgDtN2OPV-IP7Fmv73WcRqJV_g/s1600/kataev+olesa+bulgakov.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="567" data-original-width="850" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOw2hQo-rhs2eYOfL4IYPY40lQd7_EKyRoJ8fLEJG61mP3udw-ufqUV_bdCO8yqgAXZFoEJZ83z32qqdvTNTl-Od_mTKVHZWeFEvow585TtAP6yzqKJXgDtN2OPV-IP7Fmv73WcRqJV_g/s200/kataev+olesa+bulgakov.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Katajev, Olesa és Bulgakov</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
1923-tól dolgozott a „Gudok” szerkesztőségében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A „Távolban egy fehér vitorlát” 1936-ban írta. A címet
Mihail Lermontov „Vitorla” című verséből kölcsönözte, aki szintén szerezte azt
Alekszandr Besztuzsev, Marlinszkij álnéven író dekabrista költőtől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Már 1926-ban írt egy elbeszélést „Rogyion Zsukov” címmel,
megalapozva ezzel a később „A Fekete tenger hullámai” névvel illetett
tetralógiát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ennek első darabja a „Távolban egy fehér vitorla”, melynek
cselekménye szorosan összefonódik a „Patyomkin” páncélos felkelésével és Zsukov
tengerész a közvetlen események egyik résztvevője.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A főszereplő maga Katajev és családja.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwGeJaqs1-uh8fs3l1jIgNLQ3vkNkYRcLS2oaPrpk8RpXOLQT77wC0MJpkLEETvHNKe9Cdu5MNKg9vax_gaPG4CiXBgcOJC6m-D6x7QQ8tDd1CL_4OZS0EB-x0CJ-kQTTCIY7-IZPKS4g/s1600/Pyotr_Kataev_with_sons%252C_Valentin_%2526_Yevgeni_%25281910%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1055" data-original-width="800" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwGeJaqs1-uh8fs3l1jIgNLQ3vkNkYRcLS2oaPrpk8RpXOLQT77wC0MJpkLEETvHNKe9Cdu5MNKg9vax_gaPG4CiXBgcOJC6m-D6x7QQ8tDd1CL_4OZS0EB-x0CJ-kQTTCIY7-IZPKS4g/s200/Pyotr_Kataev_with_sons%252C_Valentin_%2526_Yevgeni_%25281910%2529.jpg" width="151" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Katajev család</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Petya Bacsej, Katajev apjának, Pjotr Vasziljevicsnek és
anyjának, Jevgenyija Ivanovna Bacsejnek nevét viseli. Az öccs, Pavlik
prototípusa a szerző fivére, Jevgenyij Petrovics Katajev. Ő ismertebb Jevgenyij
Petrov néven. Ugyanaz a Petrov, aki Ilja Ilffel társszerzőként a „Tizenkét széket”
és az „Aranyborjút” írta. (A cselekményt Katajevtől kapták, aki eleinte a saját
neve és felügyelete alatt akarta megíratni velük a történetet, aztán letett
erről. Bár Osztap Bender alakját egy közös Odesszai ismerősük Oszip Sor
ihlette, egyesek szerint maga Katajev is mintakép volt.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A film már egy évvel a könyv megjelenését követően, 1937-ben,
az októberi forradalom huszadik évfordulójára elkészült.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A forgatókönyvet maga szerző írta és személyesen tanácsolta
Vlagyimir Legosin rendezőnek, hogy a felvéteket Odesszában készítsék.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nem véletlenül. A Katajev gyerekkorában gyökerező cselekmény
hiteles helyszínei is fellelhetőek voltak még a film forgatásának idején.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Sőt még a kétezres évek elején is meg lehetett találni a
forgatási helyszínek egy részét. Néhány érdekes kép:<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqeaaS_0g3IWNI0MqKdjzu6i5gJdCf858dv9lNIqcOBycCQCOCReVLvW8h1YSCvcdHdAODwl5e3hUNn4T9V6yHRVuZZaTSAOBbHnnXWUdtW4g-ZLRBu4lahV1p4BM0O-6uLks36cgasuk/s1600/0555.jpg" imageanchor="1"><img border="0" data-original-height="491" data-original-width="799" height="392" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqeaaS_0g3IWNI0MqKdjzu6i5gJdCf858dv9lNIqcOBycCQCOCReVLvW8h1YSCvcdHdAODwl5e3hUNn4T9V6yHRVuZZaTSAOBbHnnXWUdtW4g-ZLRBu4lahV1p4BM0O-6uLks36cgasuk/s640/0555.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> A csigalépcsőt már eltávolították, de a tetőn a kis fülke még ott van.</o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXIiARI4roM0J0W645AoUeKHSqdP16iniilN0mSv76-oaMYwa0O4yuI_aNfR1W33pAxdYz2s-Ck2iEITm1vAbe6iR2d6Es5MqipQTJs5QyZEG0lX_bPkjYw3Jnzb2ozT9QpEYGP_7teWI/s1600/0666.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="1309" height="243" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXIiARI4roM0J0W645AoUeKHSqdP16iniilN0mSv76-oaMYwa0O4yuI_aNfR1W33pAxdYz2s-Ck2iEITm1vAbe6iR2d6Es5MqipQTJs5QyZEG0lX_bPkjYw3Jnzb2ozT9QpEYGP_7teWI/s640/0666.png" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Óh, az a motorizáció!</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1BH_R8qH_N6x9AGB4vRH1aK17eBA9-KGyRoVV4Z3jnsDwbG5yZ-kuIJfAoqSqdPo0g_6iYV9qZA5pK0d3OP_xzMEDCG86sxvTDT25pNziJ-uo-TPfCTG2TuXhaBB70fFmzG2qF2KnaDY/s1600/0777.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="503" data-original-width="1359" height="236" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1BH_R8qH_N6x9AGB4vRH1aK17eBA9-KGyRoVV4Z3jnsDwbG5yZ-kuIJfAoqSqdPo0g_6iYV9qZA5pK0d3OP_xzMEDCG86sxvTDT25pNziJ-uo-TPfCTG2TuXhaBB70fFmzG2qF2KnaDY/s640/0777.png" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> Eltűnt a kapu feletti előtető, és a szomszéd ház kapuja, ahová a fiúk bevitték a lőszert, "haladt a korral".</o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWtUplbpPUvDD2U2ixYVJaImpxYsL_2dCZiVXEQ9IPKaD6JxOGtQH1xBLusK0zmHMLd6CFGW5TOqeZ0KQ2x4WpF92hO734aNbA-Xc76ZgwlBadUW_agrgOEO81mDdLqbsHS1nNb3vVNDE/s1600/N%25C3%25A9vtelen.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="501" data-original-width="1300" height="246" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWtUplbpPUvDD2U2ixYVJaImpxYsL_2dCZiVXEQ9IPKaD6JxOGtQH1xBLusK0zmHMLd6CFGW5TOqeZ0KQ2x4WpF92hO734aNbA-Xc76ZgwlBadUW_agrgOEO81mDdLqbsHS1nNb3vVNDE/s640/N%25C3%25A9vtelen.png" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> Az oroszlánfejes lépcsőből már csak a legfelső lépcsőfok maradt.</o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ha valakit jobban érdekel, itt több is található itt: <a href="https://denispolishchuk.wordpress.com/2016/01/12/%D0%B1%D0%B5%D0%BB%D0%B5%D0%B5%D1%82-%D0%BF%D0%B0%D1%80%D1%83%D1%81-%D0%BE%D0%B4%D0%B8%D0%BD%D0%BE%D0%BA%D0%B8%D0%B9">https://denispolishchuk.wordpress.com/2016/01/12/белеет-парус-одинокий</a>/</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A tetralógia darabjaiból (Távolban egy fehér vitorla, Tanya
a pusztán, Téli szél, Odessza katakombáiban) egyébként többet is megfilmesítettek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„A Szovjethatalomért” („Odessza katakombáiban”) 1956-ban,<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
a „Tanya a pusztán” 1970-ben,<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„A Fekete tenger hullámai” (8 részes sorozat) pedig 1975-ben
készült. Ez utóbbi felöleli az egész tetralógiát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Katajev a háború alatt haditudósító volt, a háború végén írta frontélményeiből eredő az
„Ezred fia” című (szintén megfilmesített) regényét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
1956-ban ő indította el a „Junoszty” folyóiratot, melynek
1961-ig főszerkesztője is volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Későbbi regényeiben is biztos kézzel és sikeresen keresgélt
„emlékei paradicsomában”.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
1986-ban, kilencven évesen halt meg. Egész életében naplót
vezetett, utólsó bejegyzése volt a legrövidebb: „Élek…”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Távolban egy fehér vitorla (Белеет парус одинокий)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
fekete-fehér, szovjet<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Szojuzgyetfilm<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bemutató: 1937. október 25.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Petya Bacsej<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Borisz Runge<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Gavrik<span style="mso-spacerun: yes;">
</span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Igor But<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Motya<span style="mso-spacerun: yes;">
</span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szvetlana Prjagyilova<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Pavlik<span style="mso-spacerun: yes;">
</span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ira Bolsakova<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Rogyion Zsukov<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alekszandr Melnyikov<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Terentyij<span style="mso-spacerun: yes;">
</span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alekszandr Csekajevszkij<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bacsej tanár<span style="mso-spacerun: yes;">
</span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Fjodor Nyikityin<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bajuszos<span style="mso-spacerun: yes;">
</span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nyikolaj Plotnyikov<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nagyapó<span style="mso-spacerun: yes;">
</span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ivan Peltcev<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
madame Sztorozsenko<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>Olga Pizsova<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A film és felirat linkje:</div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://mega.nz/file/1lsxECLB#pJyCHrbDnEPfRwAvUPVZaxREjmAgObS-wfiwRxs2Tls">https://mega.nz/file/1lsxECLB#pJyCHrbDnEPfRwAvUPVZaxREjmAgObS-wfiwRxs2Tls</a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
a jelszó természetesen kinok55</div>
<br />pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-55777861014785756592020-04-27T11:44:00.000+02:002020-04-27T14:37:24.153+02:00Harmsz<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQxJV9tGtaLCO2Zd2vQkH3bndhXhRgsgH75E6ed4RjttareHpjmswgtJupDBgoKPHLTd3nnrDVBgcoecyoLNOBknByGq0ZrCtbp_9nYzWqRJdcXhpxfGfU7d6IwGjHIIHthyphenhyphenqNXQHNxgU/s1600/s592.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="841" data-original-width="592" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQxJV9tGtaLCO2Zd2vQkH3bndhXhRgsgH75E6ed4RjttareHpjmswgtJupDBgoKPHLTd3nnrDVBgcoecyoLNOBknByGq0ZrCtbp_9nYzWqRJdcXhpxfGfU7d6IwGjHIIHthyphenhyphenqNXQHNxgU/s200/s592.jpg" width="140" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Amióta Renata Litvinova maga tanúsította, hogy a pelmenyiben,
amit Alekszej Szamorjadov vásárolt a boltban, hús helyett valóban csapágygolyók
voltak és főzés közben mind a fazék alján maradt, én mindent készpénznek
veszek, tűnjék az bármilyen abszurdnak, amit orosz író papírra vetett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ivan Bolotnyikov filmje sem ingatott meg ebben a hitemben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Danyiil Harmsz „Esetek” címmel összegyűjtött, nagyrészt 1933
és 38 között írt 31 történetet és jelenetet tartalmazó ciklusának abszurdjai tökéletes
illusztrációi a realitásnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ha három különböző puzzle darabjait rakosgatjuk egymáshoz,
kevés az esélyünk, hogy váratlanul értelmes kép áll össze.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A film szerzőinek mégis sikerült.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Legalábbis nézhető filmet készíteni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az első puzzle darabjai, Danyiil Harmsz művei. Az említett
(jobbára magyarul is olvasható) „Esetek” ciklus, illetve néhány feljegyzés,
levél.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A második, mindenekelőtt Leonyid Lipavszkij „Beszélgetések”
címmel kiadott feljegyzései, valamint a Harmsz életében fontos szerepet betöltő
OBERIU csoport.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Leonyid Lipavszkij az, akinek lakásán az „OBERIU”
művészcsoport 1931-es hivatalos megszűnését követően, annak tagjai időnként összegyűltek.
Bizonyára nem szó szerint, de lejegyezte beszélgetéseiket. Igyekezett mindenről
nyomot hagyni, attól kezdve, hogy ki mit gondol Kantról, egészen addig, hogy ki
mennyi vodkát képes meginni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Magáról a csoportról rengeteg adat található a magyar neten
is, így csak itt csak néhány szót:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hogy az „OBERIU” (Объединение Реального Искусства), a Reális
Művészet Egyesülete elnevezés kinek a leleménye volt, nem igazán tudható, erről
csak Ivan Bahtyerjev írt emlékirataiban és természetesen ő saját magát ruházta
fel ezzel a szereppel. Az viszont biztos, hogy a nyelvtannak megfelelő „je”
betűt Harmsz javaslatára cserélték le az elnevezésben „e” betűre, vagyis lett
az ОБЕРИУ helyett ОБЭРИУ. „Csak, hogy érdekesebb legyen” – indokolta Harmsz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hogy az OBERIZMUS vagy OBERISTÁK kifejezések használatát
lehetetlenné tegyék, került a mozaikszó végére a U betű.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A csoport 1927 őszén alakult meg a leningrádi Központi
Sajtóházban, ahol aztán fellépéseiket, előadásaikat tartották.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A csoport tagjai korábban is illették magukat különféle
nevekkel, például Harmsz és a hozzá közel álló Vvegyenszkij Radix Színház név
alatt mutattak be egy általuk írt darabot. A Malevich támogatásával színpadra
állított „A mamám teljesen az órákban van” (vagy valami ilyesmi, ha egyáltalán
jól fordítom) című mű szövege sajnos nem maradt fenn.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimZs5lIebTx7nOm_c6MtO0R-nxL3ShNxVL5cR8kUoQqxkrqqmq1UiC7TvTw8FF6DfV4eKvhZpIjQsRYqibdheKqTfI3o3cVkp8is8dvIM6wVsK6Mo2PXNop5bto73R6NjN0Bfug6Gfhjg/s1600/h%25C3%25A1rom+bal+%25C3%25B3ra.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1425" data-original-width="931" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimZs5lIebTx7nOm_c6MtO0R-nxL3ShNxVL5cR8kUoQqxkrqqmq1UiC7TvTw8FF6DfV4eKvhZpIjQsRYqibdheKqTfI3o3cVkp8is8dvIM6wVsK6Mo2PXNop5bto73R6NjN0Bfug6Gfhjg/s200/h%25C3%25A1rom+bal+%25C3%25B3ra.jpg" width="130" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A "Három bal óra" plakátja</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Az OBERIU leghíresebb „költői estjét” 1928. január 24-én
tartották „Három bal óra” címmel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az előadás első részében, Danyiil Harmsz, Alekszandr
Vvegyenszkij, Nyikolaj Zabolockij, Ivan Bahtyerjev és Konsztantyin Vaginov a
verseiket olvasták fel. A következő részben Harmsz „Jelizaveta Bam” című
darabját adták elő, végül pedig, Klimentyij Minc és Alekszandr Razumovszkij
vetítette le kisérleti filmjét, a „Húsdarálót”.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ezt azért érdemes megemlíteni, mert az estet követő reakciók,
mint Ligyija Lesznaja másnap megjelenő glosszája a „Krasznaja Gazeta” -ban
megágyaztak a későbbi támadásoknak, melyek aztán egészen a fizikai
megsemmisítésig vezettek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A hatalom még az ilyen szűk csoportok esetében sem tolerálta
a másképp gondolkodást.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Sőt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ennek egyik okát Oleg Lekmakov kutató egy a neten
hozzáférhető előadásában (Marietta Csudakova irodalmárra hivatkozva) így magyarázza:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Az OBERIUTOK voltak majdhogynem az első írói a szovjet
időszaknak, akik műveiket rögtön az asztalfióknak írták. Ha a felnőtt
alkotásaikról beszélünk, akkor a műveket egyelőre nem szánták nyomtatásra,
megértve, hogy azok a Szovjetunióban nem tehetők közzé. Ez egyrészt nagyon
nehéz helyzetbe hozta őket, mert megélhetésük nagy mértékben korlátozódott.
Gyermekmagazinokban megjelenő publikációkból és gyermekversekből éltek -
általában teljesen más, a maga módján gyönyörű, de a felnőtt alkotásoktól
nagyon különböző művekből. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Másrészt azonban hatalmas előnyt adott számukra a szovjet
írókkal vagy a szovjet korszak íróival szemben, akik igyekeztek mindenképpen
kinyomtattatni műveiket. Az OBERIUTOK ugyanis egyáltalán nem voltak tekintettel
semmire. Írtak, ahogy akartak.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7F5yrqdr9jYUPkj5MDzK09O6B26I3-pD2iwj685vu-ic4AT0JsRHN_xj7j5GYhn3v1t2NC2t15xBy8lHDm6qivmtXPM3zsNVWLMZ8VuBkpCtLygiriXqi36pp63amRDuwb517O6-Xh6g/s1600/14.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="439" data-original-width="590" height="148" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7F5yrqdr9jYUPkj5MDzK09O6B26I3-pD2iwj685vu-ic4AT0JsRHN_xj7j5GYhn3v1t2NC2t15xBy8lHDm6qivmtXPM3zsNVWLMZ8VuBkpCtLygiriXqi36pp63amRDuwb517O6-Xh6g/s200/14.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Harmsz a 30-as évek elején</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Az állam megszabta, megpróbálta megszabni az íróknak, hogyan
kell írniuk. Az OBERIUTOK ezt a kiutat találták. Az állam így egyáltalán nem
tudta nekik előírni, hogyan kell írni, ha a felnőtt műveikről beszélünk. Hiszen
állam hogyan befolyásolhatja az írót? Nem nyomtatja ki. Nos, mi nem is fogunk
nyomtatásra írni – ez volt a válaszuk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
És itt figyelmet kell fordítanunk arra a tényre is, hogy ez
a „nemszovjet” válasz - hangsúlyozom - nem „szovjetellenes” válasz volt. És ez
a nemszovjet válasz valószínűleg idegesítőbb volt a kormány számára, mint azok
a szovjetellenes sorok, amelyeket az OBERIUTOK írhattak volna. (…) Ez a
nemszovjet válasz, ez a kihívás, ez a csendes kihívás sokkal sértőbbnek
bizonyult az állam számára. Az állam nyilvánvalóan kész volt harcolni ezekkel a
költőkkel és írókkal, de nem volt kész arra, hogy ezek a költők és írók
egyszerűen ne vegyék észre az államot.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hogy a gyermekirodalom nyújtott némi szűkös megélhetést
Harmszék számára az jobbára Nyikolaj Olejnyikov érdeme. Az 1928-ban induló
leningrádi Sün (Ёж) és az ebből később kinövő Csíz (Чиж) magazin atyja ugyan Szamuil
Marsak volt, de az újságot valójában Jevgenyij Svarc és Olejnyikov
szerkesztette.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Olejnyikov hivatalosan soha nem volt az OBERIU csoport
tagja, bár készült fellépni azon a bizonyos „Három bal óra” előadáson. Végül
nem tette, amit azzal magyarázott a többieknek, hogy ő az egyetlen kommunista
az összes költő közül, és hogy ott ülnek a nézők között a barátai a körzeti pártbizottságból,
akik félreértenék őt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ez sajnos nem mentette meg 1937-es letartóztatásától és
kivégzésétől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A harmadik puzzle doboz Marina Malicsnak, Harmsz második feleségének
visszaemlékezései, melyeket Vlagyimir Glocer jegyzett le 1996-99 között.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0oDDJpvYFiTgfSqH_1Ce-pAIO_DfjRHia74x8ki4ptbvmQUdQ-hVOnzev3XpWoVDSS9_LQS4ojNJc90wuui3LEr0J2dTHUwpA6SA_B8fRX5p08PbJ9TNpVRB2hfIhCAbSPd8r3-LpR2I/s1600/malics+ufa+1936-38.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="556" data-original-width="366" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0oDDJpvYFiTgfSqH_1Ce-pAIO_DfjRHia74x8ki4ptbvmQUdQ-hVOnzev3XpWoVDSS9_LQS4ojNJc90wuui3LEr0J2dTHUwpA6SA_B8fRX5p08PbJ9TNpVRB2hfIhCAbSPd8r3-LpR2I/s200/malics+ufa+1936-38.jpg" width="131" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Marina Malics, 1936. Ufa</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Marinát 1941-42 telén a körülzáródó Leningrádból a
Kaukázusba evakuálták, majd a terület német megszállása után, mint ostarbeiter
Németországba került. Onnan, a háború befejezését követően, hazainduló francia
foglyok segítségével és francia nyelvtudása révén sikerült Franciaországba
jutnia. 1948-ban vándorolt ki Venezuelába.</div>
<div class="MsoNormal">
Itt bukkant rá kalandos kutatás után
Vlagyimir Glocer, Harmsz-kutató.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Malics 2002-ben 90 éves korában hunyt el az Egyesült
Államokban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Oly sok év telt el és már nem emlékszem semmire, kivéve,
hogy nagyon szerette a lányokat" – üzent először Venezuelából Glocernek,
ami nyilvánvalóan igaz is volt, már ami az üzenet második felét illeti. Aztán a
személyes beszélgetések során mégiscsak felfrissült az emlékezete és ezek egy
része be is épült a filmbe. Érdemes elolvasni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A filmből nem derül ki pontosan, ezért talán érdemes néhány
szót ejteni a családi kapcsolatokról.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Szóval, Harmsz családja, a Juvacsov család, a
Nagyezsdinszkaján (a későbbi Majakovszkaja) élt Leningrádban. A lakás a
forradalom után természetesen közös társbérleti lakássá (kommunalka) vált, ahol
a szobákban és leválasztott lakrészekben Harmsz, az apja, egy öregasszony a lányával,
valamint Harmsz nővére a férjével élt. A nővére, Jelizaveta egy kommunistához
ment feleségül így vele Harmsz nem tartotta a kapcsolatot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Liza feleségül ment egy lelkes kommunistához, ezért mi nem
mentünk hozzájuk, és nem is beszéltünk velük. Maga Danya beszélt a nővérével, de teljesen ridegen és
kizárólag németül.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Szigorúan tilos volt bemennem hozzájuk. Danya még a
legelején megmondta: „Nem kell neked ott lófrálnod, én mondom! Nincs ott semmi
keresnivalód. Vagyis Liza elérhetetlen volt számomra, nem tudtam beszélgetni vele,
és Danyának Lisával és a családjával semmiféle bensőséges kapcsolata nem volt.
A kommunista férj miatt.”<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgisNF2pSNAuJxgHjXdb9k2vxpsFCBWA6hefomFiz3pVM_9-fIWuNSysc4xb-05UPVeFE8PNYjejUh_vQn1KAAuYUDwBEEA0U43QB8rtz5QIR-P8-Ff7Ua7UCCJPjZTyxovyBRs3M3Pkzc/s1600/ruszakova+balra.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="341" data-original-width="519" height="131" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgisNF2pSNAuJxgHjXdb9k2vxpsFCBWA6hefomFiz3pVM_9-fIWuNSysc4xb-05UPVeFE8PNYjejUh_vQn1KAAuYUDwBEEA0U43QB8rtz5QIR-P8-Ff7Ua7UCCJPjZTyxovyBRs3M3Pkzc/s200/ruszakova+balra.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Eszter Ruszakova (balra)</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Harmsz első felesége Eszter Ruszakova volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Bár Danyja különösebben soha nem beszélt nekem az első
házasságáról, ismertem az első feleségét. Francia nő volt, francia zsidó.
Nagyon szép volt. Eszternek hívták. Danya azt mondta nekem: "Eszter olyan
babafeleség típus... (...) De nekem nagyon szimpatikusnak tűnt.”</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A filmben van egy jelenet, amelyben a félálomban lévő Eszter
Misenykának szólítja Harmszt. Mihail Csernov volt Eszter első férje, akire
Harmsz mindig féltékenykedett. Állítólag ettől az esettől kezdve Eszter és az
író gyakorlatilag alig kommunikáltak. Közben Harmsz viszonyba keveredett többek között Raisza Poljakovszkajával, Tamara Mejerrel Lipavszkij későbbi feleségével és
Alisza Porettel is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
1936-ban az egész Ruszakov családot trockista összeesküvés
vádjával letartóztatták. Eszter 1943-ban halt meg a magadani munkatáborban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A második feleség, Marina Malics, ismeretlen apától
született, anyja nem sokkal lánya születése után Párizsba költözött. Marinát,
anyja húga nevelte, az ő lánya volt a filmben is megjelenő Olga (Olja). A két
lány valójában unokatestvér volt, de egymás mindig a testvéremként említették.
Olga ismerkedett meg előbb Harmsszal és az író Marinával kötött házassága alatt
is viszonyuk volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Ezzel is aludt meg azzal is... Végtelen viszonyok. És az egyik,
és a másik, és a harmadik, és a negyedik... – vég nélkül! (…) Otthagyni nem
tudtam, mert akkor kiállhattam volna az utcasarokra. Nem volt hová mennem.”<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigEtsB-U7r4sVidbGw3h7v5-RhG3DgQvqM_i_PtoGCuSGTVNx3r0TsahtQNmbDb9DCq9-K042kAmlSywn6o3QjK305e1mZqcYqPkSaT72I0ZWdn8V7UJJjWu5HNIzZ9lBTOdEoD0VGuGk/s1600/malics+30-as+%25C3%25A9vek.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="373" data-original-width="415" height="178" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigEtsB-U7r4sVidbGw3h7v5-RhG3DgQvqM_i_PtoGCuSGTVNx3r0TsahtQNmbDb9DCq9-K042kAmlSywn6o3QjK305e1mZqcYqPkSaT72I0ZWdn8V7UJJjWu5HNIzZ9lBTOdEoD0VGuGk/s200/malics+30-as+%25C3%25A9vek.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Marina Malics</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Harmszt másodszor 1941-ben tartóztatták le.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
1940-ben írt egy kis történetet „Akadály” (Помеха) címmel,
egy letartóztatás története. Ijesztő, ha összevetjük azzal, amit Marina Malics
mesél Harmsz letartóztatásának körülményeiről.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Szombat volt. Körülbelül tíz vagy tizenegy órakor
megszólalt a csengő. Összerezzentünk, mert tudtuk, hogy ez a GPU és megéreztük,
hogy valami szörnyűség fog történni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
És Danya azt mondta nekem:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom, hogy értem jöttek...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Azt mondom:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Istenem! Miből gondolod?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Azt mondta:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ültünk ott a szobácskánkban mint a börtönben, semmit sem
tehettünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mentem ajtót nyitni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A lépcsőházban három furcsa kis figura állt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Őt keresték.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Talán azt mondtam:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kenyérért ment.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Azt mondták:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó. Megvárjuk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Visszamentem a szobába, mondván:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom, mit csináljunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kinéztünk az ablakon. Lent egy autó állt. Kétségünk sem
volt, hogy miatta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ki kellett nyitnom az ajtót. Rögtön durva, nagyon durva
módon törtek be és ragadták meg őt. Indultak vele kifelé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Én mondom:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Vigyenek engem, engem! Engem is vigyenek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Azt mondták:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát, legyen Hagy jöjjön.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ő remegett. Nagyon rémes volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Lekísértek bennünket a lépcsőn.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Belökték a kocsiba. Aztán betaszigáltak engem is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mindketten reszkettünk. Egy rémálom volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Megérkeztünk a Nagy Házhoz. Az autót nem a bejáratnál
állították le, hanem távolabb tőle, hogy az emberek ne láthassák, hogy viszik.
Így, tenni kellett még néhány lépést. Szorosan tartották Danyát, ám ugyanakkor
úgy tettek, mintha magától menne.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bementünk valamilyen váróhelyiségbe. Aztán ketten őt
elrángatták és én ottmaradtam egyedül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Csak egymásra nézni sikerült.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Soha többé nem láttam.”</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmCgj9eIal74OW0-XK4ca2qtox66k0IQeXBk8StkVTjj3vgnCAwPzNwjV5OQFFeNRqgOtijWQ9kXLb8FeRevhjRBzNJUcs9b9HXyoHOUNYAWRDbWUxzCoMT2sYVuGvDzDBalPCBUO13oc/s1600/1.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="508" data-original-width="709" height="143" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmCgj9eIal74OW0-XK4ca2qtox66k0IQeXBk8StkVTjj3vgnCAwPzNwjV5OQFFeNRqgOtijWQ9kXLb8FeRevhjRBzNJUcs9b9HXyoHOUNYAWRDbWUxzCoMT2sYVuGvDzDBalPCBUO13oc/s200/1.png" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Harmsz, 1941.</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
És aztán a vége:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Amikor a bénultság elmúlt, rohantam keresni őt a
börtönökben. Mindenfelé kerestem, és képtelen voltam kideríteni, hogy melyik
börtönben tartják.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Végül valaki elmondta hol van és melyik napon lehet átadni
neki valamit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Odamentem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A Néva jegén kellett átkelni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A Névát hó fedte. Magasabb, mint én magam.</div>
<div class="MsoNormal">
Egy olyan keskeny
ösvényt tapostak ki benne, hogy ketten alig fértek el egymás mellett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Felhúztam a nemezcsizmámat, és mentem. És csak mentem,
mentem, mentem, mentem...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Amikor elindultam otthonról reggel volt, és mire hazaértem,
sötét éjszaka.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kétszer jutottam oda, és átvették tőlem a csomagot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
(…)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Talán harmadik alkalommal mentem ugyanoda átadni a csomagot.
Eltettem egy darab valamit – talán kenyeret – valami kicsit, nyomorúságosat,
amit odaadhatnék neki. A csomag apró volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Elmondtam minden barátomnak, hogy hova megyek, hogy mindenki
tudja, mert talán oda se érek, talán nem is lesz elég erőm, pedig gyalog
kellett odamennem. Mentem. Sütött a nap, a hó szikrázott. Mesésen szép volt.
Szembejött velem két fiú. Köpenyben, amilyenben a gimnazisták jártak a cár
alatt. És az egyik támogatta a másikat. Ez már húzta a lábát, a másik meg
szinte vonszolta őt. És aki vonszolta, könyörgött: „Segítsen! Segítsen!
Segítsen! Segítsen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Én szorongattam azt az apró csomagot, és természetesen nem
adhattam oda. Az egyik fiú összeesett, rémülten néztem ahogy meghal. És a másik
is kezdett összeroskadni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Körül minden ragyogott. Embertelen szép volt – ezek a fiúk
meg...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Már órák óta mentem. Nagyon fáradt voltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Végül felkapaszkodtam a partra és odaértem a börtönhöz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az ablaknál, ahol elveszik a csomagot, úgy rémlik, senki sem
volt, vagy csak nagyon kevesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kopogtam az ablakon, az kinyílt. Mondtam a családnevet –
Juvacsov-Harmsz – és átadtam a csomagot az ennivalóval.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A férfi az ablakban azt mondta:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Várjon, polgártársnő, lépjen el az ablaktól – és becsapta
az ablakot. Eltelt két vagy öt perc. Az ablak újra kinyílt és ugyanaz az ember
ezekkel a szavakkal:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Február másodikán meghalt – kidobta a csomagomat az
ablakon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
És én elindultam vissza.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egyáltalán nem éreztem semmit. Üresség volt bennem. Belém
villant: „Jobb lett volna, ha odaadom a fiúknak.” De már úgyse lehetett volna
megmenteni őket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A nap lenyugodott, és egyre sötétebb lett.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Harmsz (Хармс)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
2017, orosz, litván, macedon<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Proline Film<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
bemutató – 2017. november 2.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Rendezte<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ivan Bolotnyikov<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Forgatókönyv<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ivan Bolotnyikov, Szergej Szolovjov<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Fényképezte<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Sándor Berkesi<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Zene<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Szonyi Petrovszkij<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szereplők<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Wojciech Urbanski – Danyiil Harmsz<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Grigorij Csaban – Alekszandr Vvegyenszkij<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ajszte Dirizsjute – Marina Malics<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Darius Gumauskas – Jakov Druszkin<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Antonyina Szonyina - Olga<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Andrej Feszkov – Leonyid Lipavszkij<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Vitalij Kovalenko – Nyikolaj Olejnyikov<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Artyom Szemakin – Nyikolaj Zabolockij<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Jusztina Vonscsik – Eszter Ruszakova<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Jurij Ickov - Szno<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nyikita Kukuskin – Szno unokaöccse<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Andrej Zsukov – Harmsz apja<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Alekszandr Basirov – Szomszéd<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Andrej Matyukov – Obernyibeszov<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Doktornő – Jekatyerina Vidre<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A letöltési link:</div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://mega.nz/file/F4VDxQCS#2wz1MVu8q31qI5jSCQeS-jcR1RqYlofJBCWbQW2O3Cw">https://mega.nz/file/F4VDxQCS#2wz1MVu8q31qI5jSCQeS-jcR1RqYlofJBCWbQW2O3Cw</a><br />
<br />
Ja, és a jelszó: kinok55</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-65810143141461556982019-08-04T21:18:00.001+02:002019-08-06T06:04:53.764+02:00Kémek a Tiszánál<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6BVCkdGtLeOA4L3jRhlsWXRifuhE_zjR0XyHdTYiQr2auByCKDcQ7OIZkU8dK1OqIEYzhVxR6wmNcqpZH33iZ94QihlsqGTb_vKsFJQaOerJp6x3xqNp-5rJarqfIZRksCYh1U4tqc5U/s1600/plak%25C3%25A1t+02.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="705" data-original-width="500" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6BVCkdGtLeOA4L3jRhlsWXRifuhE_zjR0XyHdTYiQr2auByCKDcQ7OIZkU8dK1OqIEYzhVxR6wmNcqpZH33iZ94QihlsqGTb_vKsFJQaOerJp6x3xqNp-5rJarqfIZRksCYh1U4tqc5U/s200/plak%25C3%25A1t+02.jpg" width="141" /></a></div>
„Becsületes emberek százai szenvedtek a rendszertől és a hatalom önkényességétől, amelyet én védeni próbáltam ebben a sorozatban. (…) … elárultam a teljes progresszív generációt, amely valamit akart változtatni ebben az országban.” – mondta Jurij Bikov rendező azt követően, hogy az orosz közszolgálat televízióban bemutatott „Alvók” című sorozata heves ellenérzést váltott ki az internetes közönség körében.
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">A 2017-18-as televíziós sorozatban a biztonsági szolgálat
ezredese küzd az Oroszország ellen szőtt ármány megvalósítására reaktivált
„alvó” ügynökökkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Úgy tűnik ellenség nemcsak volt, hanem újra van és még
lesz is egy darabig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Pedig a 80-as évek vége felé, mintha végleg elhomályosult
volna a filmekben addig tükröződő ellenség képe. Az 1987-ben forgatott 130
filmből például mindössze egynek volt témája a kémkedés. Az ország kezdődő
átalakulásával, a demokrácia lehetőségének felcsillanásával, a „zárt kapu”
kinyitásával a filmesek elvesztették érdeklődésüket a kémtörténetek iránt.
Bikov filmje az állami megrendelésnek megfelelve régi beidegződéseket elevenít
fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Tapasztalatokért persze volt hová visszanyúlnia.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">1913-ban II. Miklós még „üres, szükségtelen, ráadásul
káros szórakoztatásnak” tartotta a mozit. „Csak a nemnormális ember képes ezt a
vásári mutatványos ipart a művészettel egy szintre állítani. Ez mind ostobaság,
és semmiféle jelentőséget tulajdonítani ezeknek a haszontalanságoknak nem
szabad” – nyilatkoztatta ki a szuverén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">A hatalomra kerülő bolsevikok rögtön felismerték a
filmben rejlő lehetőségeket. Lenin már 1919-ben aláírta a film- és fotógyártás
államosításáról szóló rendeletet, a filmek létrehozása és bérlése állami
ellenőrzés alá került, ettől kezdve Oroszországban csak az új kormány
ideológiáját osztó rendezők dolgozhattak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">A 20-as években új alakok jelentek meg a vásznon - a
fiatal szovjet állam ellenségei. Ellenségnek bizonyultak a fényes jövő
beköszöntét akadályozó kisiparosok, kispolgárok, a harácsoló NEPMAN-figurák, a
rosszindulatú és műveletlen emberek.<o:p></o:p></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCITflgZFvlXnFRw2C7okgPvblR5RQKcna7C3EwWIL09AkIvQ_9nc8GVwdjT9MRCSOLQtrRk5VsMgmjcjURt8cRCdznMDAWam2Vd4LLUOSNPOqwG-Pu7B2-z3x8GO_tYQHBYHpJAIRZVE/s1600/nepman.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="362" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCITflgZFvlXnFRw2C7okgPvblR5RQKcna7C3EwWIL09AkIvQ_9nc8GVwdjT9MRCSOLQtrRk5VsMgmjcjURt8cRCdznMDAWam2Vd4LLUOSNPOqwG-Pu7B2-z3x8GO_tYQHBYHpJAIRZVE/s200/nepman.jpg" width="144" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Nepman</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">A diverzánsokról, kémekről és szabotőrökről, a belső
ideológiai ellenségről szóló filmek virágzó évtizede a szovjet moziban a 30-as
évek lett, pontosan tükrözve azt a helyzetet az országban, ahol tömeges
letartóztatások, száműzetések és kivégzések kezdődtek. Az „ellenséget” még a
filmek műfaja sem zavarta, a diverzánsok behatoltak olyan zenei komédiákba is,
mint Alekszandrov „Cirkusz” és „Fényes út” című filmjeibe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Ezekben az években a kiemelkedő rendezők sem
menekülhettek. A kémeket, diverzánsokat, földalatti terroristákat nem
nélkülözhette Dovzsenko „Aerograd”, Snejderov „Dzsulbarsz”, Barnet „Szeptemberi
éjszakák”, Geraszimov „A komszomolista”, Kalatozov „Bátorság” vagy Pirjev „A
párttagsági könyv” című filmje sem . A kémmánia Nyikolaj Sengelaja
„Szülőföld”-jében még egy grúz kolhozba is elvetett egy ismeretlen eredetű
ellenséges ügynököt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<a href="https://www.blogger.com/null" name="_Hlk15827547"><span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Ezek a filmek fontos elemei voltak
annak a tudatformálásnak mely megalapozta egy folyamatosan fenyegetettségben
tartott társadalom kialakítását.<o:p></o:p></span></a></div>
<span style="mso-bookmark: _Hlk15827547;"></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Számunkra sem tanulság nélküli legalább beleolvasni Olga
Pavlovna Iljuha „A Szovjet határok a sztálini időszak oktatási-nevelési
szövegeiben” című 2008-ban megjelent tanulmányába:<o:p></o:p></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4rDigB6_gzXX2F5zCyQafKuk-SOE-pH2S-jrR47Fb710bj7x1R75TyUhBefAZlb3Smdgs7awQxqAb8B3uwv-E4owkzOa1psgt-g9RumzagJ-NZl_4XXdEwq9rvWDevKUxj1ZXaUl_GPM/s1600/szovjet.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="640" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4rDigB6_gzXX2F5zCyQafKuk-SOE-pH2S-jrR47Fb710bj7x1R75TyUhBefAZlb3Smdgs7awQxqAb8B3uwv-E4owkzOa1psgt-g9RumzagJ-NZl_4XXdEwq9rvWDevKUxj1ZXaUl_GPM/s200/szovjet.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Egyhatod</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">«A szovjet emberek többségének elképzelése a Szovjetunió
határairól, azok realitásai, a mozi, a folyóiratok, az irodalom és a
képzőművészet valamint a dalszövegek által közvetített információk és képek
alapján alakultak ki. Az 1930-as években, a sztálinista vezetés hangsúlyozottan
törekszik megtalálni az alapot a szovjet társadalom egyesítéséhez. A szovjet
identitás erőszakolt létrehozásában különös jelentőséget nyert a mítoszalkotási
munka. Ebben az időszakban a hazáról folyó politikai diskurzusba tartósan
bekerült a „nagycsalád” (a Szovjetunió népei) metaforája, élén a „népek atyjával”
(Sztálinnal) élve a „nagy közös házban” (a Szovjetunió területén). A Szülőföld
szíve Moszkva (a legcsodálatosabb város, amelynél jobb nincs is a világon), a
haza hangja a Kreml harangjainak zúgása. A szülői házat ellenség veszi körül és
olyan, mint egy ostromlott erőd, de az ő „nyugalmát” határőrök vigyázzák. A
zárt kapu képe részben ideológiai konstrukció volt, az „új” Oroszország
nagyszabású monologizált képe. A szocio-politikai szövegekben megerősödik az
ideologéma-klisé „a lezárt határ”.<o:p></o:p></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEnUQnmfHqU82G8KMkQ9954Ug-BvrmrGpsD2YHtrcXOMTJvFyeMjueYHx64QaUt7WoJBMimaELuygpGYh7CCmqVtdsKvtiE9nl83u3sRk3uFh_-jqc0f0G5mp5nlFjn2jzWVXPwarViRs/s1600/border_21+1940.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="535" data-original-width="700" height="152" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEnUQnmfHqU82G8KMkQ9954Ug-BvrmrGpsD2YHtrcXOMTJvFyeMjueYHx64QaUt7WoJBMimaELuygpGYh7CCmqVtdsKvtiE9nl83u3sRk3uFh_-jqc0f0G5mp5nlFjn2jzWVXPwarViRs/s200/border_21+1940.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hol rejtőzik az ellenség (diafilm)</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Az 1930-as években a határ témája a gyermekek és fiatalok
hazafias nevelési rendszerének szerves részévé vált. Tökéletesen beilleszkedett
az iskola militarizációjának kontextusába, megnyilvánulva a katonai technikák
tanulmányozásában (Oszoaviahim), a lövészet mesterségének elsajátításában
(Vorosilov nyilai) stb. (…)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Az 1935-ben Moszkvában a társadalomtudományok tanárai
számára kiadott módszertani segédkönyvben, az elemi iskola tantervét megelőzte
egy megjegyzés arról, hogy „az ellenségről nem megfeledkezni minden iskolai
dolgozó elsődleges feladata”. Az ugyanott közzétett óravázlat a szovjet hazának
volt szentelve. A tanároknak előírták minden információ átadását a határokról,
kezdve az ország ellenséges környezetének tézisével: „A kapitalisták gyűlölik a
szovjetek országát, háborúra készülődnek. Hazánk dolgozói készek megvédeni.
Hazánk kapuja szilárdan zárva van (kiemelés tőlem - O. I.)”. (…)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<a href="https://www.blogger.com/null" name="_Hlk15827800"><span style="color: black; mso-themecolor: text1;">A képzetek az államhatárról részben az
ország területére vonatkozó felfogás hivatalos modelljei voltak. Ez a modell
meglehetősen merev folklór séma szerint épült: a központ - a terület többi
része - határon túl. </span></a><span style="color: black; mso-themecolor: text1;">A
szakrális központot az határozta meg, hogy Moszkva a világ egyetlen szocialista
államának fővárosa, és az, hogy ott található Sztálin, „minden idők és népek
vezetője”. Mágikus tulajdonságokkal rendelkezik és nap-epithetonok jellemzik
(például: „A szovjetek országának gyermekeit a sztálini gondoskodás napsugarai
melegítik”), ezért az ország területe megbízhatóan védve van a gonosz erők
inváziójától.<o:p></o:p></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgv5O734fgrPp1OG83o5wXjNlpcbeIwZzr4cyD8jRrCzzD2y3jg2cniTuSuUoQdQE-fw4eK73Bp6AWUvQk08Fyd7t_dngcXXmOCKIeBVeL8zIViKshPuVV_fgGpBNqwPbWHalkeKajFSvo/s1600/mi+%25C3%25A9s+%25C5%2591k.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="328" data-original-width="500" height="130" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgv5O734fgrPp1OG83o5wXjNlpcbeIwZzr4cyD8jRrCzzD2y3jg2cniTuSuUoQdQE-fw4eK73Bp6AWUvQk08Fyd7t_dngcXXmOCKIeBVeL8zIViKshPuVV_fgGpBNqwPbWHalkeKajFSvo/s200/mi+%25C3%25A9s+%25C5%2591k.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ők és Mi</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<a href="https://www.blogger.com/null" name="_Hlk15827714"><span style="color: black; mso-themecolor: text1;">A mitológiai modell szerint jelölődik
a tér: a Szovjetunió - a fény, a haladás, a világ többi része - a sötétség. Ez
a másik, a sötét világ, amely a határőr őrsön túl kezdődik - az ellenség
lakóhelye. A földet és a nem földet (ellenséges terület) a térképeken külön
jelöljük. </span></a><span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Finnország
térképe a „Punavartio” (Vörös őr) ifjúsági magazinban a szvasztika fekete
pókhálójával fedett. Karélia térképére egy szovjet katona sziluettje piros
színnel van berajzolva. Az ellenségeket úgy jellemzik, mint korcsokat, egy
másik fajhoz tartozókat, egy másik sötét térből és egy másik elmúlt időből
származókat. Ezek nem emberek, hanem farkasok, kutyák, patkányok, rókák,
hidrák, polipok, dögevők, férgek, hollók stb. Természetesen ezek a zoomorfikus
lények meg vannak fosztva az ember egyik meghatározó tulajdonságától - a
beszédtől. Ők nem beszélnek, hanem „vonyítanak”, „csaholnak”, „sziszegnek” és
„kárognak”. Ez a metaforika a háború utáni években alakult ki. Például az
„Idegen hang” (Szojuzmultfilm, 1949) című rajzfilmben a szarka, alig hazarepülve
külföldről, kijelenti, hogy a fülemüle éneke elavult és koncertet ad. Rázúdítja
a meglepett közönségre a rettenetes, éles hangok zuhatagát, amelyben
felismerhető egy „idegen” dzsessz-melódia.»<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">(A rajzfilm fenn van a YouTube-on, ha jól emlékszem angol
felirattal is.)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Természetes, hogy kiemelten fontos feladattá vált a
határőrizet fontosságának népszerűsítése. Az 1935-ös „Dzsulbarsz” (nálunk
„Pamíri sakálok”), a 36-os „Trinadtcaty” („Sivatagi 13-ak”), a 37-es „Zasztava
na zamke” („Határzár”) vagy a 38-as „Na zamke” („Mandzsu bestiák”) népszerűsége
már jelezte<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>a propaganda sikerességét.<o:p></o:p></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwWMmi8o8c0-tfCitWB6-bkZeKFAnXRxa09H2lG2NM98dBJEDqTPnmtBeIBDffyB_w1-GQ6FjpTV6EokcEEzj-iWL92zyjwuUd7agwg5Jj2MGrGS2XQwWUsbafa6oIDtn_CBElEnCA3hc/s1600/34598a3fb17a96d943280a877c39d4ad.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="768" data-original-width="1024" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwWMmi8o8c0-tfCitWB6-bkZeKFAnXRxa09H2lG2NM98dBJEDqTPnmtBeIBDffyB_w1-GQ6FjpTV6EokcEEzj-iWL92zyjwuUd7agwg5Jj2MGrGS2XQwWUsbafa6oIDtn_CBElEnCA3hc/s200/34598a3fb17a96d943280a877c39d4ad.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Játékhatárőr</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Ebből a népszerűsítésből nemcsak a film, hanem az
irodalom, a sajtó, a képző- de még az iparművészet is kivette részét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Itt kell megemlíteni Nyikolaj Karacupa nevét, aki egyik
megtestesítőjévé vált a hazája biztonsága felett őrködő hősnek. Korai árvasága
(szülei halála után sem nővére, sem bátyja nem törődött vele), az árvaházi élet
(ami elől megszökött és csavargó lett), a pásztorkodás évei (már ifjúkorában a
maga képezte kutyával dolgozott) tökéletesen alkalmassá tették erre a szerepre.
Persze azért a hírnévhez mégiscsak szükség volt egy jótollú újságíróra. Ahogy
Zoja Kozmogyemjanszkaját Pjotr Lidov vagy Mereszjevet Borisz Polevoj, őt
Jevgenyij Rjabcsikov tette ismertté.<o:p></o:p></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhesQ0n2e-4uCM1GlIVVy21ybtYWje4Wp3TH62WLviO_QxF2kRrPD6H_rngw6or1_Ms6Ol0bvxyT1GHV8-fSk9ASi0WLf5bqmxL9shirByJqTEWzPNh1LxJEqx0mI2KMwy_f0E7PB7nJQk/s1600/103105592.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1532" data-original-width="1149" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhesQ0n2e-4uCM1GlIVVy21ybtYWje4Wp3TH62WLviO_QxF2kRrPD6H_rngw6or1_Ms6Ol0bvxyT1GHV8-fSk9ASi0WLf5bqmxL9shirByJqTEWzPNh1LxJEqx0mI2KMwy_f0E7PB7nJQk/s200/103105592.jpg" width="150" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Játékhatárőr</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Rjabcsikovot a „Komszomolszkaja Pravda” küldte a
távol-keletre, hogy tudósítson a határőrök munkájáról. Állítólag maga Bljuher
marsall, a Távol-keleti Hadsereg parancsnoka tett elé egy négy (más forrás
szerint öt) nevet tartalmazó listát, kiválasztandó kiről szeretne írni.
Rjabcsikov Karacupát választotta a listáról, pusztán az érdekesen hangzó név
miatt. Négy hónapig járta a határt hősével és annak kutyájával Ingusszal.
Ingusz kutya neve egyébként eredetileg Indusz (Hindu) volt, de az 50-es évek
közepétől, mikor a Szovjetunió baráti kapcsolatokat alakított ki Indiával az
összes kiadványban az Induszt Inguszra változtatták.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Szóval Rjabcsikov visszatért Moszkvába és a
„Komszomolkában” megjelent cikk után Karacupa arra ébredt, hogy szárnyára vette
az országos hírnév.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Karacupa később maga is írt könyveket „Életem - a határ”
és „Egy nyomolvasó feljegyzései” címmel. Ezekben már saját maga számol be
rendkívüli tetteiről (egyedül fog el kilenc határsértőt vagy mezítláb követ két
napig egy behatolót a tajgában). Az elfogások mellett 129 határsértőt lőtt le
bár az nem lehet tudni, hogy ezek közül hányan próbáltak ellenséges szándékkal
bejutni az országba és hányan voltak azok a szerencsétlenek, akik menekülni
próbáltak a „dolgozók államából”. (1935 június 9-én elfogadtak egy törvényt
mely a tiltott határátlépést, illetve annak kísérletét halállal bünteti.)
Karacupa későbbi tetteiről Rjabcsikov már nem tudott beszámolni, mert a
gulágon, ahonnan csak 1942-ben szabadult nem igazán adódott erre lehetősége.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">A Karacupa történetek itthon az 50-es években a
„Határőrök és belső karhatalmisták kiskönyvtára” sorozatban „A nyomolvasó”
címmel jelentek meg, 1960-ban pedig a „Délmagyarország” közölte folytatásokban
„A határőr” címmel Bálint István fordításában. Végtére is ezekben az években
már nem csak a Szovjetunió, hanem a létrejövő keleti blokk örökös hoszpodárjai
is igyekeztek alattvalóikba – mint gondos szülő a gyermekébe – belesulykolni,
hogy bizony az ellenség nem alszik.<o:p></o:p></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxh_qPvvQEXmpUoci2yasddwE_Qi8Rb_65pGD-Uv__IPZlXA7LRplKOMj3JcVvRXEY4dLtG-rauWOupH4uyEZu5ZbCyKRSyZa5NAAbHjiJNqd90igePry5yaG45CgaWJ5i7SoFLFUt6kA/s1600/karacupa+kar%25C3%25A1csonyfad%25C3%25ADsz02.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="759" data-original-width="492" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxh_qPvvQEXmpUoci2yasddwE_Qi8Rb_65pGD-Uv__IPZlXA7LRplKOMj3JcVvRXEY4dLtG-rauWOupH4uyEZu5ZbCyKRSyZa5NAAbHjiJNqd90igePry5yaG45CgaWJ5i7SoFLFUt6kA/s200/karacupa+kar%25C3%25A1csonyfad%25C3%25ADsz02.jpg" width="129" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Karacupa és Ingus<br />
fenyőfadísz</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">A közelgő külső veszély egyre irracionálisabb formát
öltött, és bár a hidegháború szele a nyugati filmművészetet is megcsapta, olyan
szintre talán mégsem sikerült emelni a tébolyt, mint a vasfüggöny innenső
oldalán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Repülőgépről szórt krumplibogarakkal, a határokon
áthajtott sertéspestises disznókkal, száj- és körömfájással fertőzött
tehenekkel igyekeztek kárt okozni a dolgozók államaiban:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">„Feldíszítve már az ország szirommal egészen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">S vele szemben férgek raja, pusztításra készen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">(…)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Amit akkor német szóra, most jenki parancsra<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">roncsolnak szét. Emelkedik a fenevad mancsa.”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">– írta </span><span style="text-indent: 18.9333px;">„</span><span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Önkéntes határőr</span><span style="text-indent: 18.9333px;">”</span><span style="text-indent: 14.2pt;"> című elbeszélő költeményében
Devecseri Gábor.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Ennek megfelelve a filmek bűnüldözői csakis kémekkel és
rezidensekkel, diverzánsokkal és szabotőrökkel vehették fel a harcot, mintha
pusztán a nyereségvágy, a szerelem, a féltékenység vagy egyéb szenvedély
vezérelte tettek elő sem fordultak volna ezekben az épülő-szépülő
társadalmakban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">E korszaknak volt egyik jellegzetes filmje a „Kémek a
Tiszán”.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">1958-ban készült Alekszandr Avgyejenko „A Tiszánál” című
elbeszéléséből. Először 1954-ben, a „Komszomolszkaja Pravdában” jelent meg
folytatásokban és állítólag igen népszerű volt a fiatalság körében. Talán ezért
is döntöttek filmre vitele mellett. A forgatókönyvet maga a szerző írta, a
rendező pedig Dmitrij Vasziljev volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">A történetben Andrej Ivanovics Szmoljarcsuk (Afanaszij
Kocsetkov) tözsőrmester leszerelés előtt áll és szomorúan gondol arra, hogy el
kell hagynia a viszonzatlanul szeretett Terezia Szimak-ot (Tatjana Konyuhova).
A lány ugyanis kikosarazta, mert a Németországi Szovjet Hadseregcsoport
katonáját, a személyesen még soha nem látott Iván Belograjt (Vlagyimir Guszev)
várja Berlinből. Belograj irataival azonban egy külföldi kém, bizonyos Clark
érkezik Kárpátaljára…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">A rendező, Dmitrij Ivanovics Vasziljev 1931 óta dolgozott,
bár többnyire Ejzenstejn, Pudovkin, Rajzman és Romm mellett. Ugyan a Sztálin
díjat kétszer is megkapta (1947-ben és 1951-ben), de tulajdonképpen mindkétszer
azért, mert Pudovkin díjnyertes filmjeiben társ- vagy inkább segédrendezőként
dolgozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Ez az egyetlen saját filmje, mely sikeresnek volt
mondható, a bemutatót követően 45 millió néző látta. Ezzel az 50-es évek tíz
legnézettebb filmje közé került.<o:p></o:p></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXTyfXjnsMqkSu8OFwWDREInkDc34eJ-U2VssvEi1a8Me5aL3V1jP6xI0sxvbwxVqEcE1wNCkZtS8wf8PCzCyembe1IKkMeT5M5Id558oPpOepfYYZmfOxY3Kh2yyjYy656gRAoS_c5Ks/s1600/post-11-1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="287" data-original-width="662" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXTyfXjnsMqkSu8OFwWDREInkDc34eJ-U2VssvEi1a8Me5aL3V1jP6xI0sxvbwxVqEcE1wNCkZtS8wf8PCzCyembe1IKkMeT5M5Id558oPpOepfYYZmfOxY3Kh2yyjYy656gRAoS_c5Ks/s320/post-11-1.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Viszockij próbafotói</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">A főszereplők sem voltak a szovjet filmművészet nagyjai
(most szörnyen igazságtalan vagyok), bár Konyuhova játszott Jancsó
„Csillagosok, katonák-jában”, Szmoljarcsuk pedig hét filmben is alakította
Gorkij szerepét. Egyedül a 30-as évek vége óta számolatlan filmben forgató
Nyikolaj Krjukov volt a rendezők sokat foglalkoztatott és a közönség méltán
népszerű színművésze. A sors fintora, hogy igazán legendás művésszé az a
Vlagyimir Viszockij vált, akit élete első próbafelvételei kötnek ehhez a
filmhez, de a szerepet végül nem ő kapta meg. (Ha igaz. Szinte minden forrás
készpénznek veszi, de van, aki kétségbe vonja ezt, mert a Viszockij által a
fotókon viselt egyenruha nem a korra jellemző. A főszereplő Konyuhova egy
1994-ben készült interjúban azt mondja, nem tud róla, hogy Viszockijjal
próbafelvételek készültek volna, de hát ők személyesen csak 1960-ban ismerkedtek
össze.)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">A forgatás Kárpátalján zajlott, de hogy pontosan hol
arról eléggé eltérnek a vélemények.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">A képeken látható folyó egyesek szerint a Fekete-Tisza,
mások a Borzsavát (Borzsa), a Fekete-Cseremost vagy a Tereblját (Talabor)
tudják határozottan, vagy vélik felismerni. (Kétségtelen, hogy a régió minden
folyója meglehetősen hasonló és a vízszintingadozás miatt méretük alapján is
nehéz beazonosítani ezeket.) A megjelölt települések között van Csop (Csap),
Szinyevir (Felsőszinevér), Kusnyicja (Kovácsrét), Rahov (Rahó). Még az is
lehet, hogy mindenkinek igaza van és a forgatócsoport az összes említett
helyszínen megfordult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Biztosnak tűnik viszont a film egy érdekes
betétjelenetének, a faúsztatásnak a helye.<o:p></o:p></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEi7c_h26X8qTC4jwC6UgIRfr4njur6mkXq4JFG60JHiRz9MgHixLPTRhGTs7r9qOgnYYsTLTEF0QZRE2m25BBrrV6Oek8Iw7RYn0Jm7DbNUIAQ1Eyzkm7ZOj6yiB-nsdwZFsTxTq6uBg/s1600/repr-3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1350" data-original-width="1600" height="168" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEi7c_h26X8qTC4jwC6UgIRfr4njur6mkXq4JFG60JHiRz9MgHixLPTRhGTs7r9qOgnYYsTLTEF0QZRE2m25BBrrV6Oek8Iw7RYn0Jm7DbNUIAQ1Eyzkm7ZOj6yiB-nsdwZFsTxTq6uBg/s200/repr-3.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A gát a 30-as években</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">A kockákon látható gát az osztrák mérnök Klause tervei
alapján 1868-ban épült fel a Tereblja (Talabor) folyóba ömlő Fekete, másnéven
Ozerjanka folyóra. A tutajosok a hegyekben kivágott fát itt úsztatták le a
völgybe, indulva hosszú útjukra, hogy eladják azt Magyarországon. A gát az
1960-as években még működött, az utolsó tutaj 1962-ben indult lefelé. 1990
közepén az egyedülálló szerkezetet helyreállították, és a „Szinyevir”
(Szinevér) Nemzeti Természetvédelmi Park részeként létrehoztak egy faúsztató
múzeumot. Azt mondják csak két ilyen múzeum van a világon, az egyik Kanadában,
a másik itt.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Sajnos az 1998-as és
2001-es áradások következtében szinte teljesen megsemmisült.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJJSWwBI6hI1VTCiNiEE5XFUjzKXTJtuNUufR6m1EAFVHu_NXCQSC5iV3rJK8St1KFHdXVhNGiwRg2MbV_l0UTRLMhiRJ2qtzHiyWzMNfkUuSRPLEdya93NZFu7XddVviCwYArMoxOY2c/s1600/repr-7.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJJSWwBI6hI1VTCiNiEE5XFUjzKXTJtuNUufR6m1EAFVHu_NXCQSC5iV3rJK8St1KFHdXVhNGiwRg2MbV_l0UTRLMhiRJ2qtzHiyWzMNfkUuSRPLEdya93NZFu7XddVviCwYArMoxOY2c/s200/repr-7.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">1996-ban</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Az útiokmányban mellyel Clark Belograjként igazolja
magát, egy fiktív település, Javor van megjelölve. Bár a szovjet időkben Eszeny
neve Javorove volt, valójában Csapról van szó, amely a könyvben egyértelműen
határmenti vasúti csomópontként van leírva, ahol az áruk átrakodása zajlik a
különböző nyomtávú pályákra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Ennél többet nem nagyon tudtam kideríteni a filmről,
talán még annyit, hogy a film címében a Tisza mint Tissza szerepel (Nad
Tisszoj), ez a folyó nevének régies írásmódja az oroszban. Ma már ott is egy
sz-szel írják.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Kémek a Tiszán (Над Тиссой)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Moszfilm, 1958<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">színes, szovjet<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Bemutató: 1958. december 23.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Rendezte<span style="mso-tab-count: 2;"> </span>Dmitrij
Vasziljev<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Forgatókönyv<span style="mso-tab-count: 2;"> </span>Alekszandr
Avgyejenko<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Fényképezte<span style="mso-tab-count: 2;"> </span>Nyikolaj
Bolsakov<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Zene<span style="mso-tab-count: 3;"> </span>Lev
Svarc<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Szereplők<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Szmoljarcsuk<span style="mso-tab-count: 2;"> </span>Afanaszij
Kocsetkov<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Terezia<span style="mso-tab-count: 2;"> </span>Tatjana
Konyuhova<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Clark<span style="mso-tab-count: 2;"> </span>Valentyin
Zubkov<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Szkiban<span style="mso-tab-count: 2;"> </span>Nyikolaj
Krjucskov<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Marja Vasziljevna<span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Nyina
Nyikityina<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Sztyepanov<span style="mso-tab-count: 2;"> </span>Viktor
Szolomatyin<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Dzjuba<span style="mso-tab-count: 2;"> </span>Sztyepan
Kajukov<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Belograj<span style="mso-tab-count: 2;"> </span>Vlagyimir
Guszev<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;">Letöltés:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="color: black; mso-themecolor: text1;"><a href="https://mega.nz/#!p81UGQZQ!QklXrjzMyuYEZ7VSEa0CuMb0mbP2EAkVej-OugOsbls">https://mega.nz/#!p81UGQZQ!QklXrjzMyuYEZ7VSEa0CuMb0mbP2EAkVej-OugOsbls</a></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">A jelszó: kinok55</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<br />pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-21419334726844040722019-02-03T19:35:00.000+01:002019-02-03T19:35:00.844+01:00Csukotka főnöke<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCQQv4Q-N2iMwSatD8aWPjezine6p0b75aO3sHzbihE_0_esnBh11ff_tDSo8mrcdPTnoaLlh4LtJd7p1SDiT9QBrVk3IZFZsuEvZD5ht2MutCQETzzNPPHjkXrCUcZOnFALGC3FNMRPc/s1600/267358_1920x1080x500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="847" data-original-width="1600" height="168" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCQQv4Q-N2iMwSatD8aWPjezine6p0b75aO3sHzbihE_0_esnBh11ff_tDSo8mrcdPTnoaLlh4LtJd7p1SDiT9QBrVk3IZFZsuEvZD5ht2MutCQETzzNPPHjkXrCUcZOnFALGC3FNMRPc/s320/267358_1920x1080x500.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
A bemutató impozáns volt, mondhatnánk akár teátrálisnak is.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A bejáratnál és beljebb a jegyszedőhelynél, vöröskatonák
álltak. Lábhoz tett puskájukra feltűzve a szurony, ezekre szúrták rá a vendégek
meghívóit azok ellenőrzését követően. Ezek a meghívók sem voltak hétköznapiak. A
„Megbízólevél a filmpremierre” szöveg és alatta a figyelmeztetések: „Mahorkára
ne gyújts! Ne köpj a padlóra! Ne szotyolázz!” mind a filmre és a korszakra
utaltak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A nézőtér tele, a siker zajos.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mindenki elégedett volt. Elégedett a rendező, Vitalij
Melnyikov, elégedettek a színészek, a stáb, még Kiszeljov a Lenfilm igazgatója
is, hiszen az 1967-es jubileumi év volt, az októberi forradalom 50. évfordulója
és minden kulturális eseményre fozott figyelem irányult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Talán csak Alekszej Petrenko nem volt elégedett, akinek
jelenetét kivágatta a filmből a KB egyik illetékese és ez csak a nézőtéren
derült ki a művész és kollégái, a Lenszovjet színházának odacsődített művészei számára<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Meg bizonyára elégedetlenek voltak azok a tudósok is, akik
még az áprilisi bemutató előtt igyekeztek megfúrni a filmet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A „hetek levele” – ezen a néven híresült el – 1967. március
14-én látott napvilágot. Pontosabban a levelet Nyikolaj Nyikolajevics Gyikov
régész, a történettudományok kandidátusa az Észak-Keleti Együttes Tudományos
Kutatóintézet történeti munkacsoportjának vezetője maga írta, a másik hat tudós,
név szerint Nyefjodova, Muhacsov, Garuszov, Roscsupkin, Leontyev és Popova,
szintén a történettudományok kandidátusai, csak aláírásukkal biztosították
egyetértésükről. A levél három példányából egyet kapott a Filmforgalmazási
Főigazgatóság vezetője, egyet az SZKP Magadani Területi Bizottságának titkára,
egyet pedig a film rendezője.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
«Kedves elvtársak! – kezdődik a levél.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A Magadanszkaja Pravdában, a Kamcsatszkaja Pravdában, a
Szovjetszkaja Csukotkában és végül a Pravdában folyó év február 24. óta folyamatosan
jelennek meg tudósítások a „Csukotka főnöke” című filmről, ismertetve annak
tartalmát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ezek a tudósítások megvitatásra kerültek a Szovjet Tudományos
Akadémia Észak-Keleti Együttes Tudományos Kutató Intézetének Szibériai Osztálya
történeti munkacsoportjának ülésén.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Szükségesnek tartjuk közölni Önökkel a következőket:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az intézet történészeinek általános véleménye a film
tartalmáról:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
1) A film durván torzítja a történelmi igazságot a
szovjethatalom Csukotkán való létrejöttével kapcsolatban. A szovjethatalmat
Csukotkán nem egy az életet nem ismerő, a forradalmi harcban semmiféle
tapasztalattal nem rendelkező kamasz hozta létre. A szovjethatalom első
képviselői a Csukotkán két évig dolgozó bolsevik A. M. Bicskov és G. G. Rudih a
kamcsatkai területi végrehajtó bizottság megbízottjai voltak. A. M. Bicskovról
mintázták a film főszereplőjét. A valóságban semmi köze a későbbi történet
alakjához.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A film alkotói jártak intézetünkben magadani tartózkodásunk
idején. Megismertettük őket a kamcsatkai területi végrehajtó bizottság
megbízottjainak Csukotkán végzett, történelmi dokumentumokon alapuló valós
munkájával. A forgatókönyvírók azonban jobbnak látták ha a film történetéül egy
saját, kitalált változatot választanak, amelyben nem látható a kommunista párt
vezető szerepe a szovjethatalomért vívott osztályharcban Csukotkán.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Csukotka főnökének” cselekedetei gyakran egy kisfiú
gondatlanságát súrolják.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Különös figyelmet kell erre fordítanunk, mert a forgatókönyv
lényegében – ahogy az újsághírek közlik – „A. M. Bicskovnak a Szovjethatalom
egyik első csukotkai képviselőjének életrajzában leírt valós tényeken alapszik”
(lásd: Pravda, 55. szám, 1967. február 24.).<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
2) A film készítői úgy döntöttek, hogy bemutatják a
szovjethatalom létrehozását Csukotkán, ám beleszeretve a komikus helyzetekbe,
úgy látjuk, nem érték el céljukat. Az észak-keleti sajátos körülmények között
zajló forradalmi küzdelem minden sokrétű kérdése a filmben leegyszerűsödik és
gyakran durván torzítja a valóságot. „Csukotka főnökének” a filmben minden
nagyon könnyen sikerül. Egy élettapasztalattal nem rendelkező kisfiú tanítja az
itt felnőtt és a kemény északi természethez alkalmazkodott csukcsokat, akiket
rendkívül naivnak ábrázolnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ellenségeinket <a href="https://www.blogger.com/null" name="_Hlk536266791">–</a> a
kolcsakistákat, az amerikai kapitalistákat – jóindulatú embereknek ábrázolják a
filmben, akik zokszó nélkül engedelmeskednek egy kamasz utasításainak. Az
amerikaiak kifizetik neki a területi végrehajtó bizottság által megállapított
szőrmeadó négyszeresét is (40%-ot a 10% helyett). Mellesleg, a kolcsakisták
tanácskozásán nem volt miért konzultálni a külföldiektől szedett adó
behajtásával kapcsolatban: a kolcsakisták ugyanis általánosan megszüntettek minden
külföldieket sújtó adót észak-keleten.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A valóságos történelmi figurák, A. M. Bicskov és G. G. Rudih,
1920 és 1922 között tevékenykedtek Csukotkán. A film alkotói valamiért úgy
tartották szükségesnek, hogy csak egyiküket küldik Csukotkára és csak 1922 néhány
hónapjára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A „Csukotka főnöke” által a kereskedőktől összegyűjtött
állítólagos 1 millió dollár valójában csillagászati összeg. A levéltári
dokumentumok tanúsága szerint összesen 6000 dollár gyűlt össze, melyből 3000
dollárt Petropavlovszkba küldtek és mintegy 2500 dollárt, aranyban, Bicskov
Moszkvába vitt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A film komikus helyzetei néha a képtelenségig erőltetettek.
A kakas, a tyúkól azon évek Csukotkájában, egy olyan ember képzeletének játéka,
aki egyáltalán nincs tisztában a helyi viszonyokkal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ily módon a film, amely fontos események történelmi
megjelenítésének igényével lép fel és a szovjethatalom 50. évfordulójának
ajánlják, nemhogy a valósághoz közel álló képet nem ad, de szélsőségesen
torzítja is azt. Ez csökkenti szerepét a szovjet emberek mai, Október
forradalmi hagyományain nyugvó nevelésében. Ráadásul, ha ezt a filmet egy
külföldi néző nézi meg, a naivitást a szovjethatalomért észak-keleten zajló
harc bemutatásában nem a mi előnyünkre fogja értelmezni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ezért javasoljuk:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
1) Vonják vissza film ajánlását a Nagy Októberi Szocialista
Forradalom 50. évfordulójára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
2) Ne hangsúlyozzák, hogy a film Csukotkán a polgárháború
idején bekövetkezett tényleges eseményeken alapul, és valós személyekhez
kötődik. A „Csukotka főnöke” c. vígjáték nem több, mint egy egyszerű
szórakoztató film, amely nem érdemes arra, hogy a jubileumot köszöntők között
legyen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Magadan régió dolgozói, számos publikáció alapján, tisztában
vannak a szovjethatalomért Csukotkán vívott valós történelmi harccal, így a
„Csukotka főnöke” megjelenése a régió filmvásznain csupán bosszúságot és
értetlenséget válthat ki.»<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJoXZku1gHbC-yU-SzOXwIZIQk0AvAJzkjrwHxZ3Winzqb1zJUwDwHq0BUyFbwIV0gpvzCU5EQ_Ri1YdDemCDTqjSxGZDy_E928pUAisvdZQdsOU96vndsz4fEUZ-y_saQ1vg9I_QN2_M/s1600/mediapreview.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="301" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJoXZku1gHbC-yU-SzOXwIZIQk0AvAJzkjrwHxZ3Winzqb1zJUwDwHq0BUyFbwIV0gpvzCU5EQ_Ri1YdDemCDTqjSxGZDy_E928pUAisvdZQdsOU96vndsz4fEUZ-y_saQ1vg9I_QN2_M/s200/mediapreview.jpg" width="150" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vitalij Melnyikov</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Vitalij Melnyikov március 25-én válaszolt a levélre:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
«Megkaptam a levél egy példányát, melyet Önök a
filmforgalmazásnak és az SZKP Magadani Területi Bizottságának küldtek. Őszintén
szólva, ez az első ilyen eset az én és valószínűleg általában a filmesek
gyakorlatában. Önök képesek voltak arra, hogy megítéljenek, sőt elítéljenek egy
olyan filmet, amelyet még nem is láttak...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A film eseményeit áthelyezhetnénk bármely földrajzi
szélességre, mert benne nem ezek a történelmi események a fontosak, hanem a hős
karaktere, önzetlensége, tiszta hite a kommunista ideálokban. A hős mintájául
nem csak Bicskov, hanem Lazo, Gajdar és más sokezer, a forradalom ismeretlenül
maradó fiatal katonája is szolgált. Bicskov története csak ürügye, nem pedig
„alapja” filmelbeszélésünknek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
És most konkrétan:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
a) „Az észak-keleti körülmények között zajló forradalmi
küzdelem minden sokrétű kérdése” a filmben egyáltalán nem jelenik meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
b) „Csukotka főnöke” nem tanítja a csukcsokat. Éppen
ellenkezőleg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
c) Semmiféle kolcsakista nincs a filmben. Van Hramov <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>̶ <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>egykori cári tisztviselő, opportunista, minden
hatalmat túlélő és mindent kiszolgáló.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
d) Idézem a film bevezető feliratát: „1922-ben írt erről az
"Izvesztyijában" a csukotkai megbízott, Alekszej Bicskov, majd
1962-ben Irina Volk újságíró.” Ez a felirat egyáltalán nem azt jelenti, hogy a
filmben lejátszódó események csak 1922-re vonatkoznak, és maga Bicskov a hős.
Ráadásul a felirat egy vicces szerzői figyelmeztetéssel végződik: „Ránk pusztán
néhány homályos részlet megvilágítása maradt.” Ismerjék el, hogy ilyen
helyzetben nevetséges összehasonlítani a valós és a fiktív eseményeket, vagy
kideríteni, hogy melyik évben telepedtek meg a csirkék Csukotkán. Egyébként
minderről saját maguk is meggyőződhetnének, megnézve a filmet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
És most ideje továbblépnünk az ügy etikai oldalára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Tisztelt tudományok kandidátusai és tudományos munkatársak!
Nem hiszem, hogy önök döntöttek volna valaki tudományos munkájának megvitatásáról
úgy, hogy ennek a munkának az eredményét csak egy újságban közzétett cikk által
ismerik. Ez nem lehetséges, igaz? Akkor hát miért olyan könnyelműen hatolnak be
egy nem kevésbé összetett és önök által kevésbé ismert területre? Tegyük fel,
hogy a mozit és minden ilyesmit önök nem veszik komolyan. Lehet. De hát végül
is önök levelet írnak az állami intézményeknek, amely lényegében semmi máson
nem alapul mint a saját véleményükön. Ez viszont már komoly.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Figyelemre méltó az önök érveinek hangja és jellege. A
„Csukotka főnökének cselekedetei gyakran egy kisfiú gondatlanságát súrolják…”
megállapítás az önök levelében ügyesen kapcsolódik a „Kommunista Párt vezető
szerepének hiánya” szavakkal. Ne használjanak nagy szavakat és fogalmakat
hiába, kedves elvtársak! A távoli nehéz időkben, amikor mindent újra kellett
kezdeni, addig senki által sem látott szerkezeteket megépíteni, mikor munkásból
lett miniszter és a 16 éves Gajdar ezredet vezényelt, azokban a nagy időkben
gyakran fordultak elő olyan cselekedetek melyek „egy kisfiú gondatlanságát
súrolják”. A történészeknek illik ezt tudniuk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Továbbá. Mit értenek a „szórakoztató film” szavak alatt?
Érdekfeszítő, vagy mi? Vagy egyszerűen komédia? Akkor meg kell hogy mondjam
önöknek, a komédiák nem csak szórakoztatóak. És miért nem lehet vígjáték egy
jubileumi film? Furcsa. Stúdiónkban éppen befejezték az "Esküvő
Malinovkában" című filmoperettet. Ajánlva a szovjet hatalom 50.
évfordulójának. Fújjanak riadót amíg nem késő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Önöket nyugtalanítja a külföldi néző. Nem kell, ne
aggódjanak. Az ellenségek ellenségesen fogadják a filmet, a barátok – ahogy
kell. Ezt teljes meggyőződéssel mondom, mert velem nézték meg a filmet a
lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának képviselői. A „de mit
szólnak hozzá külföldön?” – rossz érv. Ennek segítségével be lehet tiltani
bármilyen komédiát, szatirikus írást, bármilyen kritikus cikket és még sok minden
mást.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
És legvégül. Levelüket egy rituális, mára az emelvények
sajátjává vált kinyilatkoztatással zárják: „Az emberek nem értik meg. A
munkások bosszankodni és értetlenkedni fognak.” Önök szerények és csak Magadan
régió munkásainak nevében beszélnek. Kár. Legyenek bátrabbak, beszéljenek az
egész szovjet nép nevében!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Szomorú mindez, kedves barátaim. Nem a filmet védem. Az vagy
tetszik vagy nem. Lehet róla vitatkozni írásban és szóban. Ez természetes. De
az önök levelének köze nincs az ilyen vitához.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Sajnálom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFYQqPBSyxqJ18RG4NN-g_M_VaKjU4mQlT4BqiFOaYP9vzOtunxwsmuQLCO1bzRByLIa26pItCdsu28R9eSivL_47rPhUiJWd4Iaw82Xu0poMH9HTgkGyuglzDkNyoK3qh71iVJ3N29Fg/s1600/Nachal._nik-Chukotki.Deco.newsItemBig.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="523" data-original-width="800" height="130" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFYQqPBSyxqJ18RG4NN-g_M_VaKjU4mQlT4BqiFOaYP9vzOtunxwsmuQLCO1bzRByLIa26pItCdsu28R9eSivL_47rPhUiJWd4Iaw82Xu0poMH9HTgkGyuglzDkNyoK3qh71iVJ3N29Fg/s200/Nachal._nik-Chukotki.Deco.newsItemBig.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Plakátok az utcán</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
A levélre természetesen a filmes felsővezetőknek is
reagálniuk kellett. Nevükben Igor Csukin a forgatókönyv-szerkesztőbizottság
egyik tagja válaszolt. Roppant udvarias és diplomatikus levelében közli, hogy a
Szovjetunió Minisztertanácsa Filmművészeti Bizottsága megismerkedett a
kutatóintézet számos alkalmazottja által aláírt levéllel, és készséggel
elismeri, hogy a filmre tett megjegyzések igen komolyak, bár az alkotók
feladata egy a forradalmi romantika talaján álló film készítése volt.</div>
<div class="MsoNormal">
Csukotka
ideiglenes főnökének alakjában olyan fiatalembert kellett láttatniuk, aki
„önzetlenül elkötelezett a szovjethatalom ügye iránt és nem gyerekes
felelőtlenség irányítja cselekedeteit, hanem a vágy, hogy érvényt szerezzen a
becsületesség és igazságosság elvének.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Aztán közli, hogy nem bocsátkoznak vitába a levél szerzőivel
akiknek levele minden bizonnyal sok jogos kritikát tartalmaz. Ők (mármint a
forgatókönyv-szerkesztőbizottság) azt javasolják, hogy a Lenfilm filmstúdióban
vitassák meg a levélben felvetett problémákat és tájékoztassák a levél tudós szerzőit
a filmmel kapcsolatban hozott intézkedéseikről.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Köszönjük Önöknek a figyelmet amit filmművészetünk iránt tanusítanak…”
és a többi, és a többi – fejezi be levelét Csukin.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ez a vita le is zajlott a Lenfilmnél, csak hát nem a tudósok
várta eredménnyel. Bizonyos, addig szentként kezelt fogalmakhoz, szokásokhoz,
állandósult formákhoz már a hatvanas évek szovjet embere is egyre növekvő
iróniával viszonyult. Megjelentek korábban elképzelhetetlen anekdoták
„Vaszil’Vanics” Csapajevről, csasztuskákat kezdtek énekelni Berijáról, aki
kicsöppent a „bizalomból”. Az emberek lassacskán kezdték elengedni magukat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Új szelek fújdogáltak a szovjet moziban is. A történelmi
filmekben szereplő plakát-hősök ideje fokozatosan lejárt, a főhősök hétköznapi
emberek , minden hibájukkal, esendőségükkel együtt. Ezt a 60-as évek közepére már
gyakorlatilag minden filmes vezető elfogadta és jóváhagyta. (Persze ez a váltás
nem vezetett ellenkező eredményhez, a plakáthősöket nem cserélték antihősökre.
Csak az ábrázolás lágyítása történt, a középpontban ugyanúgy a forradalom iránt
szenvedélyesen elkötelezett alaknak kellett állnia.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Szóval, a Lenfilmben egyöntetűen kiálltak a film mellett,
így az zöld utat kapva az április 17-i díszbemutatót követően április 21-től
moziforgalmazásba került.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJupByqfFQc-h7Ufi0W6Y3Z0sz3WNv4z5kc_088vbwrawAsbYnDc7-infZEWXlG8mUTCu6sy-kozn08UZtONTjFH5WjA-Nb3IdPQcV2JLGP_ZxTRCoVlxKfWl-rom1lepvriTXE4V01Sk/s1600/bicskov+%25C3%25A9s+rudih+1921.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1031" data-original-width="572" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJupByqfFQc-h7Ufi0W6Y3Z0sz3WNv4z5kc_088vbwrawAsbYnDc7-infZEWXlG8mUTCu6sy-kozn08UZtONTjFH5WjA-Nb3IdPQcV2JLGP_ZxTRCoVlxKfWl-rom1lepvriTXE4V01Sk/s200/bicskov+%25C3%25A9s+rudih+1921.jpg" width="110" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bicskov és Rudih</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Abban azért a történészeknek volt némi igaza, hogy a film
meglehetősen elkanyarodott az alapjául szolgáló eseményektől. Melyek is voltak
ezek:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A távoli Csukcs félszigeten 1919-ig nem nagyon zavarta semmi
a lassan csordogáló időt. Az év augusztusában azonban kolcsakisták érkeztek a
Tomszk gőzhajó fedélzetén Anadirba és átvették a közigazgatás irányítását.
Ugyanezen a hajón megérkezett az ÖK(b)P Vlagyivosztoki Bizottságának két
képviselője Auguszt Berzin és Mihail Mandrikov is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ők decemberre létrehozták az Anadiri forradalmi bizottságot,
mely megdöntötte a kolcsakista hatalmat. Aztán beindult a vetésforgó. Negyven
nap múlva a kolcsakisták visszaszerezték a hatalmat és az Anadir partján
lelőtték a forradalmi bizottság tagjait és tizennyolc kisboltost. Berzin
özvegyének és néhány bizottsági tagnak sikerült Amerikába menekülnie. Aztán a
következő hajózási idényben, követve őket, ugyanoda menekültek a kolcsakisták
is, mert Kamcsatkáról megérkeztek a szovjet állam teljhatalmú képviselői A.
Bicskov és G. Rudih. Később a japánok elfoglalták Petropavlovszkot, az Ohotszki
tenger partvidékén és a Kolima völgyében pedig kitört Bocskarjov kozákkapitány
és Poljakov tábornok felkelése. Ezúttal Bicskov és Rudih volt kénytelen,
elvágva sajátjaiktól, menekülni. New Yorkon keresztül vergődtek haza
Oroszországba. Bicskov az alsóruhája alatt egy bőrövben hozott 1250 dollárt
aranyban és 1400 dollárt ezüstben – az amerikai kereskedőkre és vadászokra
kivetett illetéket. Ezt 1922. október 9-én, miután Moszkvába értek, átadta a
Pénzügyi Népbiztosságnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nagyjából ez történt a 20-as évek elején Csukotkán. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Melnyikov, aki addig csupán dokumentum illetve rövidfilmeket rendezett,
a stúdióban összefutott az akkor filmművészeti főiskolás Viktor Rabinoviccsal. Rabinovics
mutatta meg neki Irina Volk Alekszej Bicskovról szóló cikkét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Benyújtották a film tervezetét a Lenfilmhez, ahol a
művészeti tanácsban lezajló hosszú vitákat követően (mindenki igyekezett saját
kapcsolatait helyzetbe hozni) elfogadták azt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A forgatókönyv megírását Viktor Rabinovicsra (jellemzően
Viktor Viktorov néven) és Vlagyimir Valuckijra (őt 1961-ben kirúgták a
filmfőiskoláról mert néhány barátjával politikai paródiákat készített,
melyekben Lenin, Vorosilov, Brezsnyev is szerepelt), a film rendezését pedig Vitalij
Melnyikovra bízták.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN6IKY5nmYMEu3YIZuhFa1QlAAfK2NZnlABJoG9aIqpDzJASy2jGTA8mXwtdh-U5NI8yCewVikzHZVauBob0lT-XSjSF2o-m8LDMy81o3VaEbFB-g_xLz4AV0MTUy0B0Gv4Xmd2UN5hBA/s1600/eduard+rozovszkij.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="508" data-original-width="674" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN6IKY5nmYMEu3YIZuhFa1QlAAfK2NZnlABJoG9aIqpDzJASy2jGTA8mXwtdh-U5NI8yCewVikzHZVauBob0lT-XSjSF2o-m8LDMy81o3VaEbFB-g_xLz4AV0MTUy0B0Gv4Xmd2UN5hBA/s200/eduard+rozovszkij.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Eduard Rozovszkij</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Eduard Rozovszkij lett az operatőr. Vele Melnyikov még a
Lennaukfilmnél készített kisfilmeket, így jól ismerték egymást. De nem csak
ezért esett rá a választás. Sokak számára, akik nem kedvelték a hideget, már a
film címe is ijesztő volt, riasztotta őket a magas északon végzett külső munka.
Rozovszkijt mindez nem érdekelte. Szenvedélyes horgász lévén bárhová elment
ahol vizet és kifogni való halakat találhatott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Markszen Gauhman-Szverdlov díszlettervezővel hármasban
indultak a kézenfekvő csukotkai helyszíneket feltérképezni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
«Csukotkára abban az időben Novoszibirszken, Jakutszkon,
Magadanon, Markovon és Anadiron át kellett repülni. – emlékezik a rendező
„Élet. Mozi” című 2011-es könyvében. – Minden átrakodó ponton rossz időjárás,
átszállások és egyéb kellemetlenségek várták az utast. Már szeptember közepe
volt mire elértünk a Gondviselés-öbölbe. A Bering-szorosban romantikusan úsztak
a jégtáblák, és fújtattak a bálnák. Olyan volt, mintha az Északi-sarkon lenne.
A kifutópálya itt közvetlenül a tengeren nyugszik. Egy régi repülőgép hámló
törzsére volt felírva: „Gondviselés Airport”. Talán még Cskalov, Bajdukov és
Beljakov is ezen a repülőgépen repültek. Az egykori utasszállító farkában
üdítőitalokat árusító büfét alakítottak ki. A legüdítőbb és leggyengébb italnak
itt a pezsgő számított. A gyerekek és az öregek, akik saját járatukra vártak,
ezzel öblítették le a tablettáikat és az úti elemózsiát. És ez Csukotkán
alkoholtilalomnak számított. (…)<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiS5lrjCMwkir4dMpdOaLQyhr-1VdMtrjNPOKFoj72kEe-Rb0YcLLMrEzbHhixT3Wg74GMKuFqsmEPaQDlMVEYfUBiZm715bSeoqv6WKkOIcAfuxLBRglgSVGFEUdMprU_LxTm-MtBteUQ/s1600/markszen+02.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="738" data-original-width="597" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiS5lrjCMwkir4dMpdOaLQyhr-1VdMtrjNPOKFoj72kEe-Rb0YcLLMrEzbHhixT3Wg74GMKuFqsmEPaQDlMVEYfUBiZm715bSeoqv6WKkOIcAfuxLBRglgSVGFEUdMprU_LxTm-MtBteUQ/s200/markszen+02.jpg" width="161" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><div class="MsoNormal">
Markszen Gauhman-Szverdlov<o:p></o:p></div>
</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Egy nap kinyílt a szobánk ajtaja, és a nyílásban megjelent
egy doboz konyak. A doboz mögül csak egy zöld velúrkalap kandikált ki. A kalap
tulajdonosa csörömpölve tette az asztalra a dobozt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Ismerkedjünk meg – mondta a vendég – Leonyid Iljics
Cseremiszov vagyok, a Szent Lőrinc végrehajtó bizottságának elnöke.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Látva szemünkben a meglepetést, Leonyid Iljics elmagyarázta,
hogy ő a felelőse a Szent Lőrinc-öbölben található területnek. Bizonyos tengeri
kartográfiai szabályok alapján nincs joguk a hely átnevezésére.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nem elég, hogy a körzet, de nálunk még a pártbizottság is
Szent Lőrinc – panaszkodott Cseremiszov az első palackot felbontva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ledobta a velúr kalapot, a tömött vállú ratiné-kabátot és
ott állt előttünk sztálini katonazubbonyban, csizmanadrágban és fehér
nemezcsizmában. Itt a főnökök ruhája vagy húsz évvel volt elmaradva a divattól.
Elmondtuk Leonyid Iljicsnek a forgatókönyv rövid összefoglalóját, körülírva a
lehetőség szerint szóba jöhető helyszíneket. Elfogadta, de kételkedett vajon
Csukotkán tudnánk-e forgatni. Nem azért mert van sarki éjszaka, hanem azért,
mert sokat isznak. Így aztán az örmény konyak fogyasztása során mindenféle
esetet elmondott nekünk, és felsorolta a fokozatokat amelyeken keresztül a
lakosság, az ő körzetében, eljut a teljes lerészegedésig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A közelmúltban például egy élenjáró vadászt megölt a
tulajdon fia. Ő és az apja megünnepelték a díszoklevelet, amelyet maga
Cseremiszov adott át az apának. Apa és fia már az első tószt után vitatkozni
kezdett: vajon az oklevél megvédené-e az apát a gonosz lelkektől, vagy sem. Az
apa állította, hogy megvédi még akár a golyótól is. A modernebb felfogású fiú
nem hitte. Tovább ittak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Igaz, szórtak a pohárba szárított légyölő galócát –
pontosított Cseremiszov. A harmadik tósztot követően az apa és fia úgy döntött,
hogy a gyakorlatban is kipróbálják az oklevél golyóálló erejét. Az apa a fényre
állt, a fia célzott és pontosan főbe lőtte az apát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Én mondtam neki, de nem hitte! – magyarázta később a fiú.»<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Maga a helyszínkeresés is kalandos volt ezen a vidéken, ahol
az alkoholon kívül egyebek is nehezítették a dolgokat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A rossz időjárás miatt késlekedő helikopter helyett hajóval
indultak útnak. Hol a változó jégviszonyok miatt rekedtek egy hétre valami
szorosban, hol a ködben tévedtek el, sőt egyszer kis híján Alaszkában kötöttek
ki, ami nem csak azt bizonyította be, hogy a forgatókönyv igenis életszerű,
hanem azt is, hogy Csukotkán nemigen lehet forgatni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Búcsúzóul még megtudták, hogy a helyi intelligencia tiszta
szeszt iszik és a sarkvidéken egzotikumnak számító kefirrel öblíti le, a bekefirezett
Cseremiszov pedig elmesélte, hogy őt, az egykori magadani főügyészt az intrikák
és a hülye liberális druszája Leonyid Iljics Brezsnyev juttatta jelenlegi
méltatlan helyzetébe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A forgatás helyszínét áttették a Kola félszigetre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Miközben a Kirovszk melletti Roszvumcsor fennsíkon a
Csukotkából érkezett hajtók már gyakoroltak a kutyákkal, a Lenfilm ácsai pedig építették
a díszleteket, Leningrádban folyt a színészválogatás.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A próbafelvételeket mindig a Lenfilmnél állományban lévő
színészekkel kellett kezdeni. Róluk az évek során kialakult egy állandó
megítélés, ki mire képes, ki kit játszhat, vagyis ki milyen szerepkörben jöhet
szóba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A legrosszabb proletár típusú komisszárok, a legdühödtebb
fehérgárdista kinézetű színészek igyekeztek szerephez jutni. Adták a tippeket a
rendezőnek, elkezdődtek a sértődések, pletykák indultak, hogy ez a dokufilm-rendező
fordítva ül a lovon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
De ötletei neki is voltak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A főszerepre Szemjon Morozov volt a jelölt, akinek játéka
nagyon megtetszett neki Rolan Bikov „Hét dada” című filmjében.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihxZ-kJ4MNiegrpPMxdXRdg5WWImBOHrrN0y_AIk_LN3Up1VKbeohsmBNCC7oZiTkc-4JHk7TaNbtpKdOf8kYivHyhBtrSohzs-A2hPxDMSy_vNfdnX4_zsy_Vvr2hcNY2Q0vrBKHho1s/s1600/gribov.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="544" data-original-width="396" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihxZ-kJ4MNiegrpPMxdXRdg5WWImBOHrrN0y_AIk_LN3Up1VKbeohsmBNCC7oZiTkc-4JHk7TaNbtpKdOf8kYivHyhBtrSohzs-A2hPxDMSy_vNfdnX4_zsy_Vvr2hcNY2Q0vrBKHho1s/s200/gribov.jpg" width="145" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Alekszej Gribov</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Hramov szerepére Alekszej Nyikolajevics Gribovot szemelte
ki, de kezdetben nem merte felkérni. Úgy gondolta, a Moszkvai Művész Színház
népszerű tagja úgysem vállalná el a szerepet, meg aztán a nagy reputációval
rendelkező művész már benne van a korban (akkor volt 64 éves), nem neki való a
filmezés a hideg északon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A rendező félelmeivel ellentétben Gribov lelkesen vállalta a
szerepet, Morozovval azonban probléma akadt, az ő nyers vagánysága valahogy nem
jött össze a főhős időnként emelkedettebb mondataival. A szerzők „csukotka
főnökét” kissé „intellektuálisabbnak” szánták.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Telt az idő, a próbák húzódtak, vagy inkább Melnyikov húzta
őket várva, hogy asszisztensei kapcsolatba lépjenek az újabb jelölttel, Mihail
Kononovval. A próbafelvételek elkészültek vele, ez viszont zavart okozott a
művészeti tanácsban. Szerintük a hős komisszár görcsösen kapálódzott, a
patetikus pillanatokban nyüszögő kutyakölyökként viselkedett. „Ez a komisszár
paródiája! Egy Bolondoska-Ivanuska!” – szörnyűlködtek. Megerősítést nyertek a
pletykák, hogy ez a dokufilmes fordítva ül a lovon.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZNxjXzEXnHT0nYZPYQ2rJKM9qLWCKxU-B1NMQKCrlpqd6inLLReC07DtvuzlJK81X7VAtSbuROxGXNKqeIaWD3ZGeA2g73hImOIbnTTU70DLqILV9GNUwjVbjHp1kWqTWgs_6C2Hrukg/s1600/mihail-kononov_big.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="353" data-original-width="251" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZNxjXzEXnHT0nYZPYQ2rJKM9qLWCKxU-B1NMQKCrlpqd6inLLReC07DtvuzlJK81X7VAtSbuROxGXNKqeIaWD3ZGeA2g73hImOIbnTTU70DLqILV9GNUwjVbjHp1kWqTWgs_6C2Hrukg/s200/mihail-kononov_big.jpg" width="141" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mihail Kononov</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
De hát közben az előkészületekre már elfolyt egy csomó pénz,
közeledett a tél, a forgatás kezdete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„A vezetőség már kész volt forgatni bárkivel – írja
Melnyikov – csak a film a lehető leghamarabb kerüljön gyártásra. Kiszeljov
hívatott és panaszosan kérte, hogy tegyek valamit. Azt mondtam, én nem látok
semmilyen katasztrófát, de az általános nyugalom érdekében megismétlem Kononov
próbafelvételeit. Még azon a napon egész egyszerűen kiválasztottam és fölvettem
egy jelenetet ahol a hősnek, szerepe szerint, komolyabbnak és
visszafogottabbnak kell lennie. Ez az! Így már egész más! – örültek a
szerkesztők. Attól kezdve én, ha be kellett mutatnom egy próbafelvételt a
feletteseimnek, azt mindig mint valami reklámot vettem fel, megfelelő zenét vágtam
alá, ám a valódi terveimet gondosan eltitkoltam. Minden főnök elsősorban néző, tehát
úgy is kell velük bánni.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A Roszvumcsor fennsík, mint már említettem, a hegyekben
volt, nem messze Kirovszk bányászvárostól. Azért esett a választás erre a helyre,
mert a magashegyi fennsíkon tovább tartott a hó és az állandóan fújó szél miatt
még inkább sarkvidéki táj illúzióját keltette. Amit vesztettek a forgatás nehéz
körülményein, megnyerték hitelességben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
És a körülmények igazán nehezek voltak. Még sötétben kellett
kivonulni a helyszínre és a napfelkeltével megkezdeni a forgatást, a nap
ugyanis vészesen rövid volt. Az is előfordult, hogy az éjszakai hóvihar
szétszórta és hóval lepte be a díszleteket így napközben forgatás helyett
hóeltakarítás zajlott. És tekintet nélkül mindenki lapátolt. A műszaki
személyzet és a művészek is. Gribov kivételével.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1LuDY_sh2tM47D7tomW9mwtHoOxe6kMJ7dnJXp8trp3SLRwVkuo0T7r9LwKCJy123T5LxYGfpPhs5ZBZz28xYzY3dRBpEjVhTlwwzMa5OfW0-AaQme-0pAQbdrrHw8LNt3L3YfEhU91k/s1600/Nachal._nik-Chukotki12.Deco.newsItemBig.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="517" data-original-width="800" height="128" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1LuDY_sh2tM47D7tomW9mwtHoOxe6kMJ7dnJXp8trp3SLRwVkuo0T7r9LwKCJy123T5LxYGfpPhs5ZBZz28xYzY3dRBpEjVhTlwwzMa5OfW0-AaQme-0pAQbdrrHw8LNt3L3YfEhU91k/s200/Nachal._nik-Chukotki12.Deco.newsItemBig.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kép a forgatásról</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Gribovnak heti két alkalommal előadása volt Moszkvában. Az
oda-vissza utazások nemcsak az idősödő színészt terhelték meg, de komoly
szervezést is igényeltek. A színházi előadás után Gribov felült a „Vörös nyílra”
és reggelre megérkezett Leningrádba. A pályaudvaron egy autó várta amely rögtön
a Rzsevka repülőtérre, közvetlenül a repülőgéphez vitte. A repülőgép már a
kifutópályán állt, és húsz perccel később indult mint kellett volna, csak így
tudta Gribov elérni a „nyílról”. Ezután négy vagy öt óra zötykölődés
következett egy IL-14-esen, és Gribov megérkezett Kirovszkba. Egy óra a
"reanimációra", ahogy Alekszej Nyikolajevics nevezte, és azonnal
indult a forgatócsoporthoz, a Roszvumcsorra. Két nappal később fordított
sorrendben minden megismétlődött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A tavaszi és nyári felvételekhez, mivel akkor a fennsíkot
még mindig hó borította, új helyszínre volt szükség. Furcsa módon a Krímben
találtak hasonló tájat, Szudak közelében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A Krímet Rozovszkij agitálására választották, aki előző
filmje a „Kétéltű ember” forgatása miatt jól ismerte a terepet, és hát itt úja
lehetősége nyílt szenvedélyére, a horgászatra. Három ember egy csónakban
(Melnyikov, Rozovszkij és Gauhman-Szverdlov) járta napokig a szudaki
partvidéket, mászták a sziklákat, míg végre ráakadtak az ideális helyre. Kopár,
sziklás teljesen kihalt tengerpart. Csak az volt a baj, mint kiderült, hogy a
közelben egy titkos rakétatámaszpont volt és a megjelenő határőrök rögtön
bevitték a három gyanúsan nézelődő idegent. Ők mentegetőztek, magyarázkodtak, jó
időbe telt, mire tisztázták magukat. Ez a tisztázás végül olyan jól sikerült,
hogy a meglehetősen unatkozó rakétások beleegyeztek, segítenek a stábnak, forgathatnak
a közelükben. Egy feltételük volt, az egész maradjon titokban, gyorsan és
csendesen végezzék a munkát.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDcPzzZVaijh8ghyphenhyphenYMOsrYIxAOtJQzOairzvChRm_Be5U3VejQ205fYhReHp35D-NdSLpvk13NPGVdJ_tEC24-M6CZEFi_08h71Bq_lJkEEuYFbuCDWOUOj3xboqxpfGZVgr98BZ4j_qM/s1600/223690.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="343" data-original-width="528" height="129" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDcPzzZVaijh8ghyphenhyphenYMOsrYIxAOtJQzOairzvChRm_Be5U3VejQ205fYhReHp35D-NdSLpvk13NPGVdJ_tEC24-M6CZEFi_08h71Bq_lJkEEuYFbuCDWOUOj3xboqxpfGZVgr98BZ4j_qM/s200/223690.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kononov és Melnyikov a forgatáson</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Melnyikovék mindent megígértek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Aztán gyorsan, csendesen és nagy titokban megérkeztek a
teherautók az építőanyagokkal és a felszereléssel, dübörögni kezdtek a
dízelgenerátorok, az asztalosok felépítették a szálláshelyet, a csukotkai
jarangákat, következő éjszaka pedig meghoztak két tucat vonyító bozontos
szánhúzó kutyát. A kutyáknak melegük volt a Krímben ezért éjjel nappal
vonyítottak. És hogy a titok még teljesebb legyen, a helyi rádióban a következő
felhívást olvasták be:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Ázsiai külsővel rendelkező nyaraló polgárok! A Lenfilm
Stúdió meghívja önöket a "Csukotka főnöke" c. film felvételeire.
Gyülekező a tizenhetes kilométernél, a rakétatámaszpontnál.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A botrány csak azért maradt el, mert Gribov művészeti
találkozót szervezett az összes helyi vezető számára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A hőségben nemcsak a kutyák, az emberek is szenvedtek. Hogy
enyhítsenek ezen, a közelképeket úgy vették fel, hogy a színész prémes anorákot
és sapkát viselt, de úszónadrágban és papuccsal a lábán.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az addig forgatást nemigen látó határőrökre mély benyomást
tettek ezek a napok. Minden lehetséges módon igyekeztek segíteni,
megtapasztalva mibe kerül a filmes látvány minden métere és másodperce.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHB9sBYacdRr0HjIxnkNR-gm8V66KrlSpQSbZHC8FT-5p5qRdLaB-cLbdmLV3TA6LBAbsWWcw9uwj0euDSjfPZR31y18uy91kLM6B2kuGl4_kv5_3b8ZrIQkN3Ieul_IKqbARhsM17zho/s1600/104f1e620e0ffc704fc74f2f978.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="336" data-original-width="720" height="93" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHB9sBYacdRr0HjIxnkNR-gm8V66KrlSpQSbZHC8FT-5p5qRdLaB-cLbdmLV3TA6LBAbsWWcw9uwj0euDSjfPZR31y18uy91kLM6B2kuGl4_kv5_3b8ZrIQkN3Ieul_IKqbARhsM17zho/s200/104f1e620e0ffc704fc74f2f978.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Gennagyij Danzanov, Alekszej Gribov<br />és Mihail Kononov</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
A filmben viszonylag sok csukcs nyelven elhangzó mondat
szerepel, így az utószinkron munkálataiban a csukotkai szereplők is részt
vettek. Melnyikovnak feltűnt, hogy bizonyos mondatok, kifejezések „szájra
illesztését” követően a fiatalok hangos nevetésben törnek ki. A rendező
kérdésére ezt azzal indokolták, hogy nagyon örülnek amiért a munka ilyen jól
halad. Melnyikov élt a gyanúperrel és a már hangosított jeleneteket megnézette
egy a csukcs nyelvet jól ismerő, kedves aspiráns lánnyal. Ő néhány olyan
kifejezést, ami a csukcsokat különösen szórakoztatta, nem volt hajlandó
lefordítani. Kiderült, hogy azokban a jelenetekben, ahol a csukcsok Hramovval
kerülnek konfliktusba, a fiúk obszcén szavakat és kifejezéseket használtak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Mindig így mondjuk, mikor dühösek vagyunk – magyarázkodtak
a rendező felháborodása láttán. (Arról, hogy a trágár csukcs kifejezések benne
maradtak-e a filmben, már nem írt a rendező.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az első durva vágás és hangosítás után megnézte a filmet
Joszif Hejfic a Lenfilm művészeti igazgatója is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Egy kis vetítőben ültünk ketten. Hejfic elöl ült és nem
láttam a reakcióit. Emlékezve a próbafelvételek és a forgatókönyv körüli
huzavonákra, meglehetősen aggódtam. A vetítés alatt semmiféle megjegyzés nem
hangzott el. A vászon elsötétedett, felgyulladt a lámpa. Hejfic még mindig a vászon
előtt ült és hallgatott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Azért sikerült valami? – kérdeztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Annál több – mondta Hejfic, megrázta a kezemet és kiment a
teremből.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizL9iw6gy0ScRuiRrs1eyc72j3LOSZfae2vjrcQkcFG8PFeduvfzXzKOkk_0iZ-0REroPwr3rGKSqlXS4et4YN2RhqEKTY1jB-JKwdAQPmpjtuQP5GZUaqsQmeGhuyHqveoqvkEADe1Ac/s1600/5965.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="449" data-original-width="976" height="91" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizL9iw6gy0ScRuiRrs1eyc72j3LOSZfae2vjrcQkcFG8PFeduvfzXzKOkk_0iZ-0REroPwr3rGKSqlXS4et4YN2RhqEKTY1jB-JKwdAQPmpjtuQP5GZUaqsQmeGhuyHqveoqvkEADe1Ac/s200/5965.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmt7x6vlJIXEO-5otmI9zDymCrU_jlUgrMJvpfc1Y2jH1pr9oYpZkXTTRjdIgVNoOJ0LXVC3egboQDsk6dxfaqH5xtEwR2vDTCoc71gnvpml_VxNQP44A0GHgkcvBuRt4tsHYQ9jt4mN8/s1600/4_744b8730.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="667" data-original-width="1000" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmt7x6vlJIXEO-5otmI9zDymCrU_jlUgrMJvpfc1Y2jH1pr9oYpZkXTTRjdIgVNoOJ0LXVC3egboQDsk6dxfaqH5xtEwR2vDTCoc71gnvpml_VxNQP44A0GHgkcvBuRt4tsHYQ9jt4mN8/s200/4_744b8730.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
2017. április 24-én a film bemutatásának 50. évfordulójára
kiállítás nyílt a Lenfilm filmcentrumban a kapcsolódó dokumentumokból és a
megmaradt relikviákból. A kiállítás megnyitóján Melnyikov is részt vett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az alkotók többségének már nem volt erre módja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br /><br />
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
Rendezte<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Vitalij Melnyikov<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Forgatókönyv<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Vlagyimir Valuckij és Viktor Rabinovics<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Fényképezte<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Eduard Rozovszkij<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Zene<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nagyezsda Szimonjan<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Díszlet<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Markszen Gauhman-Szverdlov<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Szereplők<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mihail Kononov, Alekszej Gribov, Gennagyij
Danzanov, Nyikolaj Volkov (idősb.), Joszif Konopackij, Anatolij
Abramov, Tito Romalio, Vjacseszlav Romanov <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Lenfilm, ff., 86p.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bemutató<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
1967. április 17.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
(moziforgalmazás: 1967. április 21.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Link:</div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://mega.nz/#!w88w1IaC!P494ocFOgADHfwtUWz6NewStxh3EkzE6FfjUBLv3Vz0">https://mega.nz/#!w88w1IaC!P494ocFOgADHfwtUWz6NewStxh3EkzE6FfjUBLv3Vz0</a></div>
<div class="MsoNormal">
jelszó:kinok55</div>
</div>
pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-27142270388263473392018-03-15T17:32:00.001+01:002019-01-05T19:11:31.152+01:00A forradalom angyalai<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy1oETD5l7UHVlzEol3F0Ov0Iue4foKO2ZLB9oP3GaYAVQUFt23e47njDlirN17a4wwQFCEN9rqiGQv0lyrMhwjNCsvLMiZ0At9MV99pKj76IsyKeya1oj1er08oxql2bxkKwTOmEmifA/s1600/604938.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="613" height="130" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy1oETD5l7UHVlzEol3F0Ov0Iue4foKO2ZLB9oP3GaYAVQUFt23e47njDlirN17a4wwQFCEN9rqiGQv0lyrMhwjNCsvLMiZ0At9MV99pKj76IsyKeya1oj1er08oxql2bxkKwTOmEmifA/s200/604938.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Elfogult vagyok Fjodorcsenko filmjeivel.<br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Itt a blogon a „Sármányok” és „A mezei marik égi asszonyai” már
szerepelt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Talán ezt is érdemes megnézni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Okoskodásom helyett olvassátok el Szergej Szicsov 2015-ben a
film bemutatása után folytatott beszélgetését a műről annak alkotójával.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Szergej Szicsov<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
A film a Kazim felkelés valós történetén alapul. Ön, hogyan
szerzett erről tudomást, vagyis, hogyan indult a filmje?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Alekszej Fjodorcsenko<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
Úgy kezdődött, hogy tíz évvel ezelőtt, 2005 januárjában
megérkeztem az én első filmfesztiválomra Hanti-Manszijszkba az „Elsőként a
Holdon” c. filmemmel. Ott a „Jugra völgy” szálló udvarán állt egy sátor. Ebben
hantik szórakoztatták a fesztivál vendégeit - szarvast, fagyott halat
készítettek. Én mindegyiket nagyon szeretem és ott maradtam két napig. A
vetítésekre nem is mentem, csak ültem ott, ittam a húslevest és ettem a nyers
húst. Közben beszélgettem a családdal, Moldanovékkal, ők egy nagyon híres
nemzetség Jugrában, és meséltek nekem a nagyapjukról, aki egyike volt a kazimi
felkelés szervezőinek. Persze, ahogy az oroszok 99%-a, én sem tudtam erről
semmit. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, hát hogyne - a sámánok felkelése
a szovjethatalom ellen! Elmentem a hanti-manszijszki Ugor Intézetbe. Eltöltöttem
ott néhány napot, összeszedtem mindent ami megjelent a témában, bár nagyon
keveset találtam. Elhoztam magammal pár tanulmányt, néhány cikket és két
könyvet. Ez Tatyjana Moldanova a felkelés utáni időszakról szóló szörnyű könyve
a „Magányos fészekben” és Jeremej Ajpin „Szűzanya a véres hóban” című könyve
volt. Aztán rémületemre megtudtam, hogy ennek a könyvnek alapján már elkezdtek
forgatni egy filmet „Saga a hantikról” címmel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ezt elolvasva aztán megnyugodtam, egyáltalán nem az volt
amit én akartam csinálni. Nyolc év alatt írtunk néhány forgatókönyvet, a
költőitől kezdve - amit Gyenyisz Oszokin írt – a szigorúan vett
dokumentumfilmig. Néhányszor eljutottunk a forgatókönyvvel a Goszkinoig, elhajtottak
minket, de igazából engem sem elégítettek ki ezek a változatok. Aztán amikor ötletként
két nagy pogány civilizáció összeütközése - a szovjet avantgárd civilizációja
és a samanisztikus civilizáció – merült fel, minden a helyére került.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Szergej Szicsov<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
Mikor találkozott azzal a nővel, aki elsőként született a
kazimi Kultbázison, és a film végén előadja a "Dal a nyughatatlan
ifjúságról"?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Alekszej Fjodorcsenko<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
A forgatókönyvben ez a jelenet egyáltalán nem szerepelt.
Amikor Kazimba mentem arra gondoltam, milyen jó lenne megtalálni ezt a lányt. A
születéséről a forgatókönyvben csak említés történt és én találgattam, mi lehet
vele most? Kiderült, hogy életben van. Rögtön elmentünk felvételt készíteni,
beteg volt, öreg... Akkorra már kapott egy három szobás lakást egy új házban.
Népviseletben találkozott velünk, de feszült volt, nehezen jött létre
kontaktus. Azt mondtam: lerakunk oda egy kamerát, és ön, ha akar énekel
valamit. Biztos voltam benne, hogy a saját nyelvén fog énekelni, hantiul. Aztán
hirtelen elindul és Pahmutovát énekel. "Na, kész, nesze nektek mozi"
gondoltam. Egész életében orosz tanárként dolgozott. A dalválasztással azonnal
pontot tett a két civilizáció kapcsolatára, világossá vált ki nyert ebben a
konfrontációban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Szergej Szicsov<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
Hogyan viszonyulnak a helyiek a Kazim felkelés történetéhez?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Alekszej Fjodorcsenko<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
Igyekeznek nem emlékezni rá. Kazimban van egy múzeum, de ott
erről a felkelésről szinte semmi sincs. Most, úgy gondolom, a helyzet
megváltozik, én otthagytam minden saját rekvizítumomat - iskolapadok, feliratok
- mindent, ami volt. És most lesz ott valami „Kazimi felkelés”-sarok szerű, két
teremben magáról a Kultbázisról. A felkelés résztvevőit, a kihallgatás során
meghalt hercegeket és sámánokat a mai napig nem rehabilitálták. Ők nem
számítanak a megtorlás áldozatainak, köztörvényes cikkely alá esnek ahogy a
gyilkosok. Ez az oka, hogy a hantik mindig egy kicsit szégyellték ezt a
történetet. De, persze, mindenki tud erről a felkelésről. A hantik egyébként
kevesen vannak, ám mindenkinek volt valaki a családjában aki részt vett a
felkelésben. Magának a felkelésnek során nem öltek meg tíznél több embert, de
amikor jöttek a letartóztatások, sokkal többet, mintegy 40 embert öltek meg a
kihallgatások során, őket egyszerűen elfelejtették. A Hanti nép számára 60
ember elvesztése nagyon nagy szám. Az egész hatalmas területen Jamalt is
belevéve összesen másfél ezren vannak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Szergej Szicsov<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
A film legelső jelenete mintha kinyilvánítaná, hogy ez
Koncsalovszkij „Az első tanító”-jának, vagy Kozincev és Trauberg
„Egyedül”-jének szellemében készült film. Ez tudatos főhajtás vagy
csalafintaság, ráhangolás az ismert koordinátarendszerre:
"civilizált" tanár, tudatlan lakosok, gyerekek?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Alekszej Fjodorcsenko<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
Ez bizonyára véletlen analógia. A fejben ott vannak a
tények: a lökést a Kazim felkeléshez az adta, hogy a gyerekeket elvitték az
internátusból. És ez volt az a jelenet, mint egy történet előtti esemény, amely
után minden elkezdődött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Szergej Szicsov<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
Jelentenek-e az ön számára valamit a 20-as, 30-as évek
filmjei? Mondjuk, ugyanazok a Dziga Vertov vagy Eisenstein metódusok érezhetőek
filmje hőseinél...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Alekszej Fjodorcsenko<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
Hát, nem mondanám, hogy annak a mozinak rajongója vagyok,
bár persze, amikor a "Forradalom angyalain" dolgoztam, a kor rengeteg
filmjét megnéztem. Sokkal fontosabb az, hogy miután kitaláltuk a történetet és a
hősöket, átnéztem körülbelül négyszáz avantgárd művész életrajzát. Minden
műfajban - a szobrászoktól és filmesektől kezdve az építészekig és
zeneszerzőkig. És a legérdekesebb tényeket az életrajzukból odaadtam a
hőseimnek. Mindegyik "angyalnak" valós prototípusa van, és minden ami
történik, a valóságos események mozaikja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Szergej Szicsov<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
Tényleg volt ilyen osztaga a propagandista-avantgardistáknak?
Azt hittem, hogy oda rögtön büntetőosztagokat küldtek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Alekszej Fjodorcsenko<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
Nem, először volt a Kultbázis hálózat. Kórházak, múzeumok,
állatorvosi állomások, bentlakásos iskolák, ahová elvitték a gyerekeket, na és
persze a szőrme átvevőpontok. Vagyis az egész északon felépültek ilyen szigetei
a szovjet civilizációnak. És a civilizációk közti félreértés éppen ebben a
szakaszban kezdődött. Például a "kul" a hanti nyelvjárások egyikében
ördög és ebből következik, hogy a Kultbázis egy olyan hely, ahol ördögök élnek.
A vörös sátor, egy bemutató sátor volt (itt alapvető higiéniai, az orosz
rendszerben gyökerező életvezetési tanácsokról folyt a szó), de a vörös sátor a
hanti és nyenyec mitológiában az a hely, ahol a halottak élnek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Szergej Szicsov<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
A Vörösök erről természetesen nem tudtak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Alekszej Fjodorcsenko<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
Mindez hasznos céllal történt, el kellett foglalni a
területet. Az első lépések rendkívül romantikusak voltak, népfelvilágosítóak.
De aztán, amikor a hantikat kezdték adókkal nyomorgatni, mert pénzre és szőrmére
volt szükség, ők zúgolódni kezdtek. A felkeléshez vezető okok, végül is,
gazdaságiak voltak. Az adók nagymértékben emelkedtek, és valamiért éppen a
nomád népeket sújtották. Ismeretes, hogy például a zürjének kevesebbet
fizettek. Aztán kezdték elvenni a gyerekeket. Kazimban összegyűltek a szülők,
40 család, és az összes gyermeket elvitték. És akkor, hogy lecsillapítsák ezt a
még nem felkelést, hanem lázongást, félreértésből, elindult ez az expedíció
Szverdlovszkból, Polina Schneider vezetésével. Nem elfojtani - megbeszélni.
Polina Schneider egyébként a krími Közoktatási Népbiztosság vezetője volt,
tanárnő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Szergej Szicsov<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
Tényleg mesterlövész volt?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Alekszej Fjodorcsenko<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
A hősök minden előtörténete természetesen kitalált. De létezett
az expedíció: Pjotr Vasziljevics Asztrahanycev - a berjozovi kerületi
végrehajtó bizottság elnöke; Pjotr Markelovics Szmirnov – a kazimi Kultbázis
helyettes vezetője; Nyikolaj Varlamovics Nyesztyerov - a kazimi integrációs
partnerség vezetője; Zahar Nyikiforovics Poszohov –az OGPU berjozovi kerületi
szervezetének munkatársa, hanti nemzetiségű; és Polina Petrovna Schneider – az
ÖsszszövetségiKP(b) uráli területi bizottságának megbízottja. Róluk keveset
tudunk, ami ismert, csak a foglalkozásuk. A forgatókönyvben volt egy költői
vonal kapcsolódóan a népbiztosságokhoz. Gyenyisz Oszokinnak van egy azonos című
könyve, az egyik kedvencem, ahol éppen a Népbiztosságok mutatkoznak
varázslatossággal, fantasztikus lényeggel, nagyon szép. Először kitaláltam
minden hős számára egy ilyen mesés Népbiztosságot (Narkonyebo, Narkomuzika
...), ahol ők állítólagosan dolgoznak a közös fantazmagória szerint. De mindez
fölöslegesnek bizonyult és eltávolítottam. A könyv természetesen lenyűgöző - ez
szolgáltatta az egyik kulcsot a forgatókönyvhöz. Minden más: Júdás emlékműve, a
krematórium, Ejzenstejn mexikói története, a „Skatuve” a moszkvai lett színház
kivégzése - mindez valóban megtörtént. Minden karakter számára kerestem
csontvázakat a szekrényben, ezek mind egykorúak a forradalommal, mind egy vérből
valóak, ezért úgy tűntek nekem, hogy ezek nagyon fontos és odaillő jelenetek.
Egyébként, ami Ejzenstejnt illeti: Ő igazi embereket szerepeltetett a kivégzés
jelenet felvételén. Külön érdeklődtem Naum Kleimannál erről, és azt mondta,
hogy ennek a történetnek nincs hivatalos forrása, az egész a legenda szintjén
mozog. Akkor végignéztem ezt az epizódot kockánként, és alapjában véve teljesen
színpadias, de van egyetlen kocka amelyen világosan látható, hogy egy ember
meghal, na jó, vagy súlyosan megsérül. Ez az a jelenet, amikor az egyik betemetett
emberre egy ló ráesik. Azt hiszem igen valószínű, volt valamilyen baleset,
sérülés vagy halál a forgatás során és így születhetett a legenda. Filmünkben
tucatnyi ilyen szép legenda van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.5pt;">A forradalom angyalai (Ангелы революции)<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.5pt;">2014. 113p.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.5pt;">Bemutató: 2015. június (Kinotavr filmfesztivál), 2015. november
(forgalmazás)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.5pt;">A forradalom angyalai (Ангелы революции)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.5pt;">2014. 113p.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.5pt;">Bemutató: 2015. június (Kinotavr filmfesztivál), 2015. november
(forgalmazás)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.5pt;">Rendező Alekszej
Fjodorcsenko<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.5pt;">Forgatókönyv Gyenyisz Oszokin,
Alekszej Fjodorcsenko, Oleg Loevszkij<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.5pt;">Fényképezte Sándor Berkesi<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.5pt;">Zene Andrej
Karaszjov<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.5pt;">Szereplők<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.5pt;">Darja Jekamaszova Polina<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.5pt;">Georgij Iobadze Zahar<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.5pt;">Oleg Jagogyin Iván<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.5pt;">Pavel Baszov Pjotr<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.5pt;">Konsztantyin Balakirjev Nyikolaj<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.5pt;">Alekszej Szoloncsov Szmirnov<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 13.5pt;">Polina Aug Anna<o:p></o:p></span></div>
<br />
<br />
<a href="https://mega.nz/#!h4cFnQRb!72QAVzu3p_UFFaZiuJwwopcg7QlRAvPRpeYwjmqK7q0">https://mega.nz/#!h4cFnQRb!72QAVzu3p_UFFaZiuJwwopcg7QlRAvPRpeYwjmqK7q0</a><br />
jelszó: kinok55pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-42286275984961950812015-12-24T17:12:00.001+01:002015-12-24T17:12:42.318+01:00Sármányok; A mezei marik mennyei asszonyai<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ezzel a rendhagyó bejegyzéssel pusztán Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és
Boldog Új Évet szeretnék kívánni a blogot rendszeres érdeklődésükkel megtisztelő (remélem
mondhatom) barátaimnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> </o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> Mindkét filmet nagyon szeretem (különösen a másodikat).</o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> Nem igazán illenek a blog profiljába (ha egyáltalán van neki olyan), így kivételesen csak néhány szót írok róluk</o:p>:</div>
<div class="MsoNormal">
Az első, egy már rég beolvadt finn eredetű népcsoport, a
merják (egyesek szerint az író, Oszokin által kitalált) szokásaihoz kapcsolódó
(félig-meddig szerelmi háromszög) történet.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A másikban a mari asszonyok rövid „történetei” elevenednek
meg, bár a „történetek” szót jobb híján használom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mari nyelven forgatták le és forgalmazzák, orosz felirattal
vetítik (ha vetítik egyáltalán valahol).<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mindkettőt Alekszej Fjodorcsenko rendezte és Gyenyisz
Oszokin írta. A másodiknak magyar származású az operatőre, Berkesi Sándor.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egyébként most november közepétől látható Oroszországban a Fjodorcsenko -
Oszokin - Berkesi trojka új filmje „A forradalom angyalai”. Részben ez is
„nemzetiségi” téma, a Proletkult művészei a tajgába utaznak a vogulok és
osztyákok közé meggyőzni őket az új kultúra elfogadásának szükségességéről. Azt
hiszem a történet 34-ben játszódik, közvetlenül előtte 1931 és 34 között
zajlott a nyenyecek és a hantik kazimi (vagy kazim) felkelése. Még nem láttam,
de talán ezt is sikerül idővel megosztanom veletek. (Ha ez a kettő tetszik
egyáltalán.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> </o:p>Sármányok</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
(Овсянки)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Rendezte – Alekszej Fjodorcsenko<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A forgatókönyvet írta – Gyenyisz Oszokin<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Fényképezte – Mihail Kricsman<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Zenéjét szerezte – Andrej Karaszjov<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Bemutató: 2010. október 28. (Oroszország), 2011. május 1.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szereplők:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Jurij Curiló<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Igor Szergejev<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Julija Aug<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Viktor Szuhorukov<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p> </o:p> </div>
<div class="MsoNormal">
A mezei marik mennyei asszonyai<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
(Небесные жены луговых мари)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
(Олык марий-влакын кавасе ватышт)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Rendezte – Alekszej Fjodorcsenko<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A forgatókönyvet írta – Gyenyisz Oszokin<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Fényképezte – Sándor Berkesi<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Zenéjét szerezte – Andrej Karaszjov<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Bemutató: 2012 november 11. (a Római Filmfesztiválon)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szereplők:<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Nagyezsda Szmirnova, Jana Jeszipovics, Olga Gyegtjareva,
Jana Szekszte, Jaroszlava Pulinovics, Polina Aug, Darja Bogatova, Valentyina
Oszipova, Olga Giljeva, Anna Gracsova, Darja Ekamaszova, Julija Aug, Nagyezsda
Csetkarjova, Valentyina Jajceva, Olga Dobrina, Nagyezsda Nazarova,
Nagyezsda Szokolova, Jekatyerina Szokolova, Jana Trojanova, Diana Ujangulova,
Veronika Aktanova, Natalja Jamajeva, Anna Derkacs, Ljudmila Nyikolajeva<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Sármányok (2010)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://mega.nz/#!c0dHECqS!46i8rbn3DNBmFqHn4-6wIAoJwmflUeRDzZDIVpmD4dk">https://mega.nz/#!c0dHECqS!46i8rbn3DNBmFqHn4-6wIAoJwmflUeRDzZDIVpmD4dk</a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A mezei marik mennyei asszonyai (2012)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://mega.nz/#!441kRShK!JaE2_nMKzIBgoiWA7FDHp03fsWMI5yU_rkdcs4JnRFA">https://mega.nz/#!441kRShK!JaE2_nMKzIBgoiWA7FDHp03fsWMI5yU_rkdcs4JnRFA</a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
jelszó: kinok55</div>
pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-64802230164374693462015-09-21T18:12:00.000+02:002015-12-26T18:59:18.415+01:00Lányok az aknamezőn<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-8R7NZnkEtGqzG3aRqn_uQQNKfqh_vAd081opoP97dsaRPMvOpq166325lAd2rT8SC38oqTAKkLiyY91ziGBBK63-HoUG2XTNjz4TOFoRb6OjN68k_QhtntSFYMerCoSZ7ZNGBB4KfWs/s1600/5-7827.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-8R7NZnkEtGqzG3aRqn_uQQNKfqh_vAd081opoP97dsaRPMvOpq166325lAd2rT8SC38oqTAKkLiyY91ziGBBK63-HoUG2XTNjz4TOFoRb6OjN68k_QhtntSFYMerCoSZ7ZNGBB4KfWs/s200/5-7827.jpg" width="141" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<i>„De mást mondok...
Számomra a háborúban a legrosszabb dolog volt – férfi alsónadrágot hordani. Az
rémes volt. Nekem az valahogy... nem is tudom hogy mondjam... hát, először is,
nagyon nem szép... Háborúban vagy, kész meghalni a hazáért, rajtad meg férfi
alsónadrág.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Tulajdonképpen
nevetségesen nézel ki. Képtelenség.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Akkoriban hosszú férfi
alsót viseltek. Bő volt. Szaténből varrták.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>A mi fedezékünkben tíz
lány volt és mind férfi alsónadrágban. Édes Istenem! Télen-nyáron. Négy éven
át...<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<i>Átléptük a szovjet
határt... a fenevadat – ahogy a komisszár mondta a polfoglalkozásokon – a saját
barlangjában zúztuk össze. Az első lengyel falu közelében átöltöztettek. Új
egyenruhát adtak, és... És! És! És! Először hoztak női bugyikat és
melltartókat. Az egész háború során először. Óóóóh... na, hát... megértük a
normál női fehérneműt... Miért nem nevetsz? Sírsz... De hát, miért?”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal">
A második világháborúban a Vörös Hadsereg soraiban több mint
800 ezer nő teljesített frontszolgálatot. Csak a Komszomol felhívására 500 ezer
lány jelentkezett és ezek 70%-a harcoló alakulatnál szolgált. Bár ez, ebben a katonás, vagy inkább katonai társadalomban egyáltalán nem lett volna meglepő, harcoló
női alakulatok felállítása mégsem ennek a rendszernek a találmánya volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A 19.században, harcoló csapatoknál jobbára csak nemüket
eltitkoló nőkkel találkozunk. A bátyja nevében katonáskodó orosz Alekszandra Tyihomirova
vagy a „huszárkisasszony” Nagyezsda Durova mellett Európa más vidékein az olasz
Francesca Scanagatta, a porosz Eleonore Prochaska, az ugyancsak porosz Louise
Kessenich vagy a magyar(?) Lebstück Mária a legismertebbek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A nők tömeges megjelenését a hadseregnél, legalábbis a
szakszolgálatok területén, ahogy egész Európában, úgy Oroszországban is az első
világháború hozta el. 1916-ban, az orosz hivatalos listák szerint 17 436 nővért
küldtek a frontra, akik a Vöröskereszt több mint kétezer tábori és hátországi
intézményében szolgáltak: az állandó és mobil kórházakban, a kórház-vonatokon
és kórház-hajókon, az egészségügyi szállítóegységeknél, a hadtápnál, a fertőtlenítő
állomásokon stb.<o:p></o:p></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjW1mRJ9wgMaXxvoQ2dmfFrwr_S5MYlFLvd8dZ40H_u15ITyIpgVltHjXssPIrKZS1RNAVEANkeCbD4oVk7EiRUYnCM69k7PLZEbnRLPIwRayXnl7ufvhuCumQ0DCiHWXs1Bab79UfUmIA/s1600/jaltai+n%25C5%2591v%25C3%25A9rek+kr%25C3%25ADmi+t%25C3%25A1bori+k%25C3%25B3rh%25C3%25A1z.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="115" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjW1mRJ9wgMaXxvoQ2dmfFrwr_S5MYlFLvd8dZ40H_u15ITyIpgVltHjXssPIrKZS1RNAVEANkeCbD4oVk7EiRUYnCM69k7PLZEbnRLPIwRayXnl7ufvhuCumQ0DCiHWXs1Bab79UfUmIA/s200/jaltai+n%25C5%2591v%25C3%25A9rek+kr%25C3%25ADmi+t%25C3%25A1bori+k%25C3%25B3rh%25C3%25A1z.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Egy tábori kórház nővérei a Krímben</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Megjegyzem, ezekben a tábori és hátországi intézményekben
szolgálatot teljesítő irgalmas nővérek nem számítottak katonának és a
Vöröskereszt védelme alatt álltak. Katonák a csatatéri sebesülthordók, a lövészárkok
mögötti kötözőhelyeken dolgozó felcserek és ápolók, az egészségügyi egységekben
szolgálók voltak, annak minden következményével együtt. Szigorúan véve, a
nővérek az első vonalban nem tartózkodhattak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A katonai vezetés álláspontja szerint nőket tilos volt
harcoló alakulathoz vezényelni, ugyanis a fronton fogságba esett nő nem
tekinthető hadifogolynak, így mint kémet, a háború törvényei szerint lelövik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Azok számára akik mégis ragaszkodtak ahhoz, hogy fegyverrel
a kezükben vegyenek részt a harcokban, két lehetőség kínálkozott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az egyik a 19. századi recept, vagyis haját levágni, férfi
ruhát ölteni és így berukkolni valamelyik egységhez, a másik, a cár külön engedélyét megszerezni, ő ugyanis
kivételes esetekben lehetővé tehette a frontszolgálatot a kérelmező nők
számára.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ez a második út (kivételek persze mindig voltak) főként a
nemesi származású hölgyek előtt állt nyitva. Egyrészt, nekik általában segítettek
a magas rangú katonai és udvari kapcsolatok, – a sport lady és nagy utazó Alekszandra
Geraszimovna Kudaseva hercegnő (más vélekedések szerint Georgijevna és nem is hercegnő)
a lovasságnál, Jevgenyija Petrovna Tol bárónő egészségügyisként szolgált a
fronton – másrészt a felső körökhöz tartozó művelt és gazdag nőknek már
korábban több lehetőségük nyílott bizonyos bonyolult és költséges technikai
jártasságok elsajátítására.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Jelena Pavlovna Szamszonova minden bizonnyal az első női
gépjárművezető volt a seregben, Sahovszkaja grófnéról az első katonai pilótáról
pedig bővebben írtam a „Cskalov” film kapcsán.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A többiek – lelkesült gimnazista lányok, katonák
családtagjai, és nem utolsó sorban a helyzetükből kitörési pontot kereső vidéki
értelmiségi nők, parasztlányok, cselédek – a legfelsőbb támogatás híján, továbbra
is nemüket eltitkolva próbálkoztak a frontra jutni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hogy hányan lehettek arra nézve még becsléssel sem
találkoztam, nevekkel viszont elég szép számban ahhoz képest, hogy kilétükre
nyilvánvalóan csak súlyos sebesülésük vagy haláluk esetén derült fény.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
„Tizenkét moszkvai gimnazista haját rövidre nyírta, eljutott
Lvovig, és férfi nevet felvéve belépett egy ezredbe. A Kárpátokban zajló harcok
során a szökevények egyike a 15 éves Zina Morozova elesett, négy lány pedig megsebesült,
akik közül Zoja Szmirnova elmondta barátnőiről, hogy a frontra szökött lányok
ismert és jómódú szülők gyerekei. Egyikük, Rita Gerard, egy képviselő, másikuk Rogyionov
a híres orosz birkózó lánya, a harmadik pedig, név szerint Sztefanija Ufimceva,
egy gazdag gyárosé.”<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjejR7SmmMf_wwI8g5W35oCtLsR-7WiVTRA6BDx2y9LnqDVmNWtPPvumFXm1-4HyxMvTLt4h1iUNaHu4DG3mtl0xSenJ_AUElYCn46wtyAKectnHZAPhWll4kUT3IHHY5Kl-UlCagouL0E/s1600/palisina.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjejR7SmmMf_wwI8g5W35oCtLsR-7WiVTRA6BDx2y9LnqDVmNWtPPvumFXm1-4HyxMvTLt4h1iUNaHu4DG3mtl0xSenJ_AUElYCn46wtyAKectnHZAPhWll4kUT3IHHY5Kl-UlCagouL0E/s200/palisina.jpg" width="137" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Antonyina Palsina</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
A varrónőként dolgozó Antonyina Tyihonovna Palsina Káma-vidéki
parasztok korán elárvult gyermeke volt. Egy hónappal a háború kitörése után
spórolt pénzéből lovat, felszerelést vásárolt és Anton Palsin néven a 2.
kaukázusi huszárezred 9. századának katonája lett. Megsebesült, kórházba vitték,
ott lepleződött le. Másik frontra próbált átszökni, de őrizetbe vették, és
szülőhelyére Szarapulba toloncolták vissza. Ott elvégzett egy gyors ápolónői
kurzust, és mint nővér a dél-nyugati frontra ment. A frontkórházban ismét
uniformisba öltözött, és felderítőnek állt. Második sebesülése után maga
Bruszilov tábornok adta át neki a György-keresztet. Az októberi forradalmat
követően Bugyonnij lovashadseregében harcolt tovább.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Klavgyija Alekszejevna Bogacsova is sokgyerekes
parasztcsalád gyermeke, az ápolónőképzőbe sem vették fel. Amikor sebesülését
követően lelepleződött, mégiscsak elvégezhetett egy ápolónői tanfolyamot és
visszatérhetett a frontra. Később a Vörös Hadseregben szolgált.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az ellenkezőjére is van példa, az első világháborút
végigharcoló, a György-kereszttel elismert Olga Nyikolajevna Kabanova, egy
orvosprofesszor lánya, a polgárháborúban a fehérek oldalán harcolt tovább.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Marija Zaharcsenko-Schultz, egy tiszt özvegyeként döntött
úgy, hogy részt vesz a háborúban. Később, már a polgárháborúban Wrangel
seregében harcolt, a krími kiürítés után nyugatra ment, de szabotázs
feladatokkal többször visszatért a Szovjetunióba. 1927-ben Fehéroroszországban,
miután menekülésre nem volt esélye, főbe lőtte magát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
A nőknek arra, hogy a harcoló sereg tagjaiként legálisan kerülhessenek
a frontra, a februári forradalom után nyílt lehetőségük.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4KltqG9PAwc2rYUUpnvQUvpd0Qw4vOX2JSXTnUqZWhskKVj-T_TL3NbaGtbpgnx4NIGr99vaxP6qQccF3DsbmeuBHcDIWudBW24sXc5hZXsPPf-5fpQhnLJjwibQCJpbJqM6MHZKlxQM/s1600/rascsupkina.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4KltqG9PAwc2rYUUpnvQUvpd0Qw4vOX2JSXTnUqZWhskKVj-T_TL3NbaGtbpgnx4NIGr99vaxP6qQccF3DsbmeuBHcDIWudBW24sXc5hZXsPPf-5fpQhnLJjwibQCJpbJqM6MHZKlxQM/s200/rascsupkina.jpg" width="139" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Alekszandra Rascsupkina</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
(Ennek ellenére még a második világháború idejéből is
ismerünk egy történetet bizonyos Alekszandra Mitrofanova Rascsupkináról, aki
T-34-es harckocsit vezetett, s csak 1945. februári sebesülése után tudták meg róla
ezredtársai, hogy nem csupán „lányos fiú”. Rascsupkina az üzbegisztáni
Szamarkandban volt traktoros, két kicsiny gyermeke halála és férje bevonulása
után határozta el, hogy maga is a frontra megy. A helyi sorozóbizottság
többször is elutasította, mire Alekszandr néven próbálkozott. Így már be is
sorozták, Moszkvában pedig a sofőr-tanfolyam orvosa „micsoda egy lány… valóságos
Jeanne D’ Arc” felkiáltással szemet hunyt a dolog felett.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Visszatérve az első világégésre, a februári forradalmat
követően megalakult Ideiglenes Kormány folytatni óhajtotta a háborút. Hogy a
vereségek miatt demoralizált, az ellenséggel fraternizáló csapatokba új erőt
öntsön, a korábban már sikeres Bruszilovot nevezte ki a hadsereg
főparancsnokává. Eközben a petrográdi szovjet felszólította a tengerész- és
katonatanácsokat, hogy nem törődve a tisztjeik ellenkezésével vegyék át az alakulatuk irányítását. A meglehetősen zavaros helyzetben az Ideiglenes
Kormány igyekezett minden eszközt megragadni, hogy tekintélyét és a csapatok
harci kedvét helyreállítsa, amellett csökkentse a nyugati frontra nehezedő
nyomást. 1917 áprilisában Mihail Vlagyimirovics Rodzjanko az Állami Duma
Ideiglenes Bizottságának elnöke agitációs útra indult a nyugati frontra, ahol a
hivatalos női egységek későbbi felállításának kulcsfigurája Marija Bocskarjova
is szolgált.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bocskarjováról az utóbbi tízegynéhány évben elég sokan és sokfélét irkáltak össze, idén tavasszal egy (szerintem) meglehetősen
felejthető filmet is bemutattak róla „A zászlóalj” címmel. Az írások egy
részében maga az orosz Jeanne D’Arc, másokban közönséges bűnözőként tüntetik
fel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Novgorod helytartósági parasztlány volt aki szüleivel
Szibériába költözött valamiféle jobb élet reményében. A szegénységből kitörniük
nem sikerült, s a 15 éves Mariját férjhez adták a nála nyolc évvel idősebb
Afanyszij Bocskarjovhoz.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWO3iFPDX6MQI-DodYyeuSiyU3jTSOlepzRXn9Ol9Dsc4PwqUKFNaYXFMDDO_6L3C1Elul6xN7D54Fv2-oGIqigciVlJAdMlcMOO4pOUMnW1vg1_SndermAb4F6LojFYt30AK1tOSskb4/s1600/4988235.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWO3iFPDX6MQI-DodYyeuSiyU3jTSOlepzRXn9Ol9Dsc4PwqUKFNaYXFMDDO_6L3C1Elul6xN7D54Fv2-oGIqigciVlJAdMlcMOO4pOUMnW1vg1_SndermAb4F6LojFYt30AK1tOSskb4/s200/4988235.jpg" width="157" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Marija Bocskarjova</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Tomszkban éltek, házasságuk állítólag a szokásos okok miatt –
a férj erősen ivott – ment tönkre, Bocskarjova pedig Jankel (máshol Jakov) Buk,
egy hentes karjaiban vigasztalódott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az talán nem is lett volna akkora baj, hogy Jankel a hentesboltját
rablásból vásárolta, de az már igen, hogy továbbra sem hagyott fel ezzel a
tevékenységgel. Előbb az irkutszki börtönbe csukták, aztán Jakutszkba került, a
fiatalasszony pedig mindenütt ott járt a nyomában. Több forrás szerint még a jakutszki
kormányzóval is ágyba bújt (micsoda regényes történet), hogy szerelmét megmentse
a kolimai száműzetéstől. Ezen felbőszülve aztán Buk meg akarta volna ölni a
kormányzót és a végén mindketten egy távoli jakut faluban Amgában találták
magukat. Az ottani rendőri elöljáró jelentése szerint minden folytatódott, rablás,
orgazdaság, a vevők becsapása és ha szóvá tették ezt, megverése.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hogy ezt követően mi történt Bocskarjovával, nem igazán
világos számomra, de 1914-ben a háború kitörésekor már újra Tomszkban volt,
ahol azzal a kéréssel fordult a 25. tartalékos zászlóalj parancsnokához, hogy
sorozzák be a reguláris hadseregbe. A parancsnok az ápolónővérséget ajánlotta, ám
Bocskarjova ragaszkodott a fegyveres szolgálathoz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A zászlóaljparancsnok az ilyenkor szóba jöhető lehetőségek
közül azt javasolta, hogy próbálkozzon „feljebb”.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A cár engedélyét megkapta (ennek miértjére nem találtam
választ), így aztán beosztották egy frontra induló egységbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A gúnyolódásokkal és a molesztálásokkal „Jaska” (a Jakov
becézése, kérte, hogy bajtársai így szólítsák) nem sokat törődött, egy részeges
férjtől elszabaduló, száműzött hentessel rablásokból élő embert valószínűleg nehéz
volt bármivel is zavarba hozni vagy megijeszteni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A fronton aztán nagyon gyorsan kiérdemelte a tiszteletet
bátorságával és kitartásával. Kihúzta sebesült bajtársait a csatatérről,
szuronyrohamokban vett részt, néhányszor meg is sebesült, és elnyerte a
György-keresztet, valamint három medált. 1917-re előléptették szakaszvezetővé.
(Bár a cári rendfokozatok mai megfelelőiről megoszlanak a nézetek.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Rodzjanko agitációs körútja idején Bocskarjova már
meglehetős hírnévvel bírt, így nem csoda, hogy a politikus mindenképp
találkozni akart vele. Ennek során egykettőre nyilvánvalóvá vált számára, hogy az
altiszt élete fő értelmét a háborúban találta meg. A körülötte végbemenő változásokat
és forradalmi mozgolódásokat nem tudta és nem is akarta megérteni, a háború
véget vetésére felszólító kiáltványokat, a fraternizálást az ellenséggel pedig
mereven elutasította.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Rodzjanko végül úgy döntött, hogy magával viszi Pétervárra,
ahol a nő a pétervári helyőrség csapatainál és a pétervári szovjet
kongresszusára delegált katona képviselők között agitált. A kongresszus
küldöttei előtti felszólalásában beszélt először nyilvánosan javaslatáról, azaz
a női roham „halál zászlóaljak” felállításáról. Ezután lehetőséget kapott, hogy
ötletét az Ideiglenes Kormány ülésén is előadja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Azt mondták, hogy az ötletem nagyszerű, de jelenteni kell a
Legfelsőbb Parancsnok Bruszilovnak és megbeszélni vele. Rodzjankoval együtt
elmentem Bruszilov főhadiszállására (...) Bruszilov az irodában kérdezte tőlem,
hogy megbízok-e a nőkben mert hogy a világon először alakul meg egy női
zászlóalj. Nem hoznak-e a nők szégyent Oroszországra? Mondtam Bruszilovnak,
hogy én magam a nőkben nem vagyok biztos, de ha teljhatalmat ad nekem,
garantálom, hogy az én zászlóaljam nem hoz szégyent Oroszországra.”<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5ntk2k9L-cIGcRnnDdU4q650rDgb4Y6qxy1z7JfRAKmf8LvkoSAkJdLZpx4PnoJPtLR1x_bi8DO6zHzZGQPLO5KuMFQIaeEGOU9JWS9Cc4kvOHKVM9wWb5Xmr3y37OWY8lHGcmjBoOCY/s1600/4988249.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="120" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5ntk2k9L-cIGcRnnDdU4q650rDgb4Y6qxy1z7JfRAKmf8LvkoSAkJdLZpx4PnoJPtLR1x_bi8DO6zHzZGQPLO5KuMFQIaeEGOU9JWS9Cc4kvOHKVM9wWb5Xmr3y37OWY8lHGcmjBoOCY/s200/4988249.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A bevonulás</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Miután Bruszilov áldását adta, Kerenszkij is engedélyezte az
egységek szervezésének megkezdését. Számukra úgy tűnt nyilvánvalónak, hogy a
nők, akik önként fegyvert fognak és harcolnak az ellenséggel, okvetlenül emelik
a hadseregben a hazafias szellemet, sőt a harcot megtagadó férfiak a példától
elszégyellve magukat ismét fegyvert ragadnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Amikor Kerenszkij az ajtóhoz kísért, pillantása Polovcev
tábornokon állapodott meg. Arra kérte őt, hogy adjon meg nekem minden szükséges
segítséget. Majd elakadt a lélegzetem a boldogságtól” – emlékezett Bocskarjova.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyXzvHA9JuJjLc2irr4jQNEiurea6WPSF8cZlpogETuJBGBD_F2L7pt8tiL_g4RMjvAdVXPc7lNhAzV9VOLVcZrJydaG2zvBo7uK17oSKfXuD76_lDqdiEHTqsAtzGx70gnDisU6H3afU/s1600/4988270.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="124" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyXzvHA9JuJjLc2irr4jQNEiurea6WPSF8cZlpogETuJBGBD_F2L7pt8tiL_g4RMjvAdVXPc7lNhAzV9VOLVcZrJydaG2zvBo7uK17oSKfXuD76_lDqdiEHTqsAtzGx70gnDisU6H3afU/s200/4988270.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A zászlóalj kiképzése</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Így aztán, bár a rendelkezést „a női önkéntesekből alakult
katonai egységekről” hivatalosan csak június 29-én fogadták el, az avatás már
21-én megtörtént. Az Izsák Székesegyház előtti téren, ünnepélyes keretek között
átadták az új katonai egység fehér zászlaját „Marija Bocskarjova első női halálkülönítménye”
felirattal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az egységében szigorú fegyelem uralkodott, ébresztő reggel
5-kor, foglalkozások este tízig. Politikai vita és egyéb agitáció szigorúan
tilos volt. Bocskarjova a rend megsértőit olykor személyesen verte meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Annak ellenére, hogy a Pétervári Szovjet már július elején
minden „női zászlóaljnak” mint „katonai szolgálattételre alkalmatlannak”
feloszlatást követelte, ráadásul felállításukat a „burzsoázia titkos
manővereként” értékelte a háború folytatására, az ország más városaiban is
alakultak ilyen egységek. Ezek legtöbbjének felállítása azonban az állam széthullási
folyamatának előrehaladta miatt már nem fejeződött be.</div>
<div class="MsoNormal">
Az 1917 októberében hivatalosan nyilvántartásban lévő hat
női egység közül csak három fordult meg a fronton, (Pétervári Női
Halálzászlóalj, Moszkvai Női Halálzászlóalj, Kubányi Női Rohamzászlóalj) harci
cselekményekben pedig csak a pétervári vett részt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A katonák ellenségesen fogadták a „női halálzászlóaljakat”
(mint minden más rohamegységet), a „prosti” még a legenyhébb kifejezés volt,
amivel illették őket. Bocskarjova számos alárendeltjét sokkolták a gúnyolódások,
sértések és zaklatások.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az egységek nem váltották valóra a politikusok vágyait, nem
lelkesítették fel a férfiakat, azok nem rohantak utánuk (mint a fentebb
említett „A zászlóalj” c. filmben) a tűzbe. A harcok során a pétervári zászlóalj 170 katonájából 30
vesztette életét és 70 sebesült meg. Maga Bocskarjova is kórházba került, s
mire visszatérhetett volna egységéhez, az új főparancsnok, Kornyilov, minden
női egységet visszarendelt a frontról.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A Levasovoban állomásozó zászlóaljnak volt még egy szerencsétlen
fellépése a Téli Palota védelmében. Október 24-én váratlanul Pétervárra
rendelték őket egy katonai parádéra hivatkozva. A parancsnok Loszkov százados, látva
a pétervári zavaros helyzetet, megsejtette, hogy zászlóalját a bolsevikok
feltételezett támadása ellen akarják bevetni, így azt, a 2. század kivételével
visszavezényelte Levasovoba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ez a 2. század (137 fő) vett részt az Ideiglenes Kormány
védelmében. Az ostrom korántsem volt olyan heves, mint Ejzenstejn „Október” c.
filmjében, a kormányhű csapatok látva a bolsevik túlerőt gyorsan megadták
magukat.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHcekcr7aJQE6pN8Xf3e_Abb9CKGtrGVualWDEA36Oorb_sBeOkWgPvukpOyCryqO8Eek_ph-_lW9VoFaS-X0aNPUDlic0okPiKPpGQxqXdsTU2AbcI0WFQEvgxwNMrSx4myQifkFDzUQ/s1600/4988251.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHcekcr7aJQE6pN8Xf3e_Abb9CKGtrGVualWDEA36Oorb_sBeOkWgPvukpOyCryqO8Eek_ph-_lW9VoFaS-X0aNPUDlic0okPiKPpGQxqXdsTU2AbcI0WFQEvgxwNMrSx4myQifkFDzUQ/s200/4988251.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A 2. század katonái a Téli Palotánál</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
A női század, bár tagjait a támadás során atrocitások érték
(három nőt bizonyítottan megerőszakoltak) másnap reggel visszatértek a
levasovoi állomáshelyükre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
Az októberi forradalmat követően ezeket az egységeket
feloszlatták. A katonák egy része a fehér illetve a vörös seregben harcolt
tovább a polgárháború végéig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Maga Bocskarjova visszatért Tomszkba. Későbbi sorsának több
változata is kering. Egyesek szerint a fehérek közé állt, mások szerint nem
tette, bár erősen kapacitálták.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Annyi bizonyos, hogy egyszer csak Vlagyivosztokból az Egyesült
Államokba hajózott. Itt, majd ezt követően Angliában a fehéreket támogatandó
pénzszerző körutakat tett, sőt Isaac Don Levin újságíró, a vele folytatott
beszélgetések alapján megjelentetett egy könyvet „Jaska” címmel. („Jaska és
csapata” emlegette napjainkban Gajdar Timurjára utalva egy rosszmájú újságíró.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Visszatérve Oroszországba Arhangelszkből eljutott
Szibériába, ahol Kolcsak felajánlotta neki alakítson női katonai egészségügyi
alakulatot. Beleegyezett, de Kolcsak veresége miatt ennek felállítása el sem
kezdődött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
1920 januárjában Tomszkban letartóztatták és 1920 május
15-én a frissen kinevezett CSeKa megbízott, Pavlunovszkij hozott határozatot kivégzéséről.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az ügy aktájának borítójára széljegy került, mely szerint az
ítélet május 16-án hajtandó végre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
1992-ben azonban, amikor az orosz ügyészség foglalkozott
Bocskarjova ügyének felülvizsgálatával, váratlanul kiderült, hogy bizonyíték az
ítélet végrehajtásáról nem áll rendelkezésre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy változat szerint az újságíró Isaac Don Levine, el tudta
érni a kiszabadulását és kivitte Harbinba, ahol Bocskarjova hozzáment egy
egykori ezredtársához. A családot, vagyis Bocskarjovát, férjét, és annak első
házasságából származó gyerekeit e változat szerint 1927-ben erőszakkal a
Szovjetunióba (???) deportálták ahol aztán ő élete utolsó éveit töltötte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Elég valószínűtlennek tűnik.</span></div>
<div class="MsoNormal">
A Vörös Hadseregbe beállt katonalányokról természetszerüleg
több adat maradt fenn.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A területi, városi levéltárak iratai mellett az ő alakjukat a
regények és a filmszalagok is megőrizték. Őket idézi Anyka, a géppuskáslány
(Furmanov: Csapajev), Marjutka (Lavrenyov: A negyvenegyedik) Vavilova
(Grossman: Bergyicsev városban), vagy Visnyevszkij komisszárnőjének (Optimista
tragédia) alakja. (Visnyevszkij hősnőjét egyébként a forradalmár Larisza
Reisner ihlette, állítólag Paszternak is miatta adta a „Zsivágó doktor”
főhősnőjének a Larisza nevet.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az új hatalom hivatalosan hitet tett a nők és a férfiak
társadalmi helyzetének kiegyenlítéséért. Az 1917. decemberében elfogadott
dekrétumokkal biztosították a nőknek az összes polgári és szabadságjogot,
egyenlővé téve őket a férfiakkal a törvény előtt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Na persze, ezzel egyidejűleg minden független női
szervezetet is betiltottak, sikeresen létrehozva ezzel egy különös jelenséget,
az „állami feminizmust” melynek során a nők érdekeinek képviseletét (ahogy
minden polgár érdekeinek képviseletét) a szovjethatalom vette át.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az OK(b)P 1919 márciusában tartott kongresszusán elfogadott
programban lefektették, hogy a párt törekszik a nők végre igazi, nem formális
egyenlőségére, bevonásukra az új társadalom minden területére, megszabadítva
őket a háztartás vezetésétől.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgif0LcblJXuyDQThDDaE6EOCtFp8gzs3oAwSXmeC2CBxbfkh7HnC3ouawAuq11akXCF2lg5hqRZjpZwQHMObdqtYt9s_BecMU2jw1PwJZZgu78ysitbXl95-qVkK9U09Cvi6619v80y7s/s1600/a4e4562d1899.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgif0LcblJXuyDQThDDaE6EOCtFp8gzs3oAwSXmeC2CBxbfkh7HnC3ouawAuq11akXCF2lg5hqRZjpZwQHMObdqtYt9s_BecMU2jw1PwJZZgu78ysitbXl95-qVkK9U09Cvi6619v80y7s/s200/a4e4562d1899.jpg" width="138" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Le a konyhai rabszolgasággal!</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Ez a (legalábbis papíron) kikiáltott egyenlőség
automatikusan megerősítette az új jogok és kötelezettségek között a katonai
szolgálathoz való jogot is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy 1920-as adat szerint például abban az évben a
hadseregben 73858 nő harcolt, közülük 1854 esett el és 53 kapta meg a Vörös Zászló
érdemrendet. (A nők között ezt elsőként a 37. lovassági ezred egészségügyi
katonája Darja Krzsanovszkaja kapta meg még 1919-ben).<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Sőt, azok a nők akik már korán bekapcsolódtak a forradalmi
mozgalomba, vagy akár annak vezetésében is aktív szerepet játszottak, megjelentek
a felső katonai irányításban. (Alekszandra Kollontaj a krími hadsereg, Rozalia
Zemljacska a 8. és 13. hadsereg, Glafira Okulov a kelet front politikai osztályát
vezette.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A polgárháború végére a Vörös Hadseregben 66 ezer nő
szolgált, ami az egész személyi állomány mintegy 2 százaléka volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A legnagyobb számban természetesen továbbra is az
egészségügyi szakszolgálatosok, ápolónővérek képviselték a női nemet. Nem
véletlen, hogy ezen a területen vezették be először a nők számára a kötelező
mozgósítást. (Természetesen máshol maradt az önkéntes belépés)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A Honvédelmi Tanács 1919 április 14-i ülésén hagyta jóvá a
rendeletet a női orvosok, a medikák és más egészségügyi dolgozók sorozásáról. A
rendelet minden, az orosz föderáció területén élő szakemberre vonatkozott és az
az alóli kibújást a CSeKa és a Katonai Törvényszékek szankcionálták. Az egészségügyiek
katonai szolgálatának egy évesnek kellett volna lennie, de valójában a
polgárháború végéig minden területen állományban maradtak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A nők kötelező sorozásának lehetőségét ezen a területen az
1925-ös törvény is fenntartotta, de kizárólag háború esetén. Békeidőben a
törvény rendelkezései szerint kizárólag önkéntes alapon lehetett a 18 és 34 év
közötti nőket katonaként alkalmazni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
Mindazonáltal a férfiak hozzáállása a bajtársnőkhöz megmaradt
gyanakvónak, lekezelőnek, sőt megvetőnek. Ezen még a nők személyes bátorságról
és hősiességről tett tanúbizonysága sem tudott változtatni. Környezetük
továbbra is úgy gondolta, hogy az ellentmondás a hagyományosan elfogadott női
szerep és az új tevékenységek között feloldhatatlan. Elfogadhatatlannak tartva
igényüket az utóbbiakra, folyamatosan arra emlékeztették őket, hogy „csak”
asszonyok. Sok nő pusztán azért ragaszkodott az új „elvtárs” megszólításhoz,
hogy hangsúlyozzák jogukat az egyenlő bánásmódhoz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az állam vezetői azonban az új háborúra készültek és a
közvélekedéssel szemben úgy gondolták, hogy ehhez „... a dolgozó nőknek
felkészültnek kell lenniük nem csak az egészségügyis vagy az ápolónővér
szerepére, hanem más jelentősebb kiegészítő és speciális katonai feladatok
egész sorára a hadseregben és a hátországban. A női munka növekedése az
imperialista háború során megfigyelhető volt a különös jelentőséggel bíró
iparágak sorában. (…) Az imperialista és a mi polgárháborúnk tapasztalata ad
nekünk példát a nők részvételére a hadseregben. A polgárháború története gazdag
példatára a nők politikai és harci részvételének a katonai egységekben.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„A legszilárdabban el kell ültetnünk az Unió minden
lakosának tudatába azt az elgondolást, hogy a modern háborúkat nem egy
hadsereg, hanem az egész ország vívja, hogy a háború megköveteli az egész nép
minden erejének és eszközeinek megterhelését, hogy a háború rettenetes lesz,
életre-halálra szóló, és ezért van szükség az átfogó alapos kiképzésre
békeidőben” – jelentette ki Mihail Vasziljevics Frunze 1925 májusában a
Hadtudományi Társaság első találkozóján.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijXE_2Kuvbfspmo93rJVpZNlx97lrz1PfWqGCSxyqOc63m4NnRqItQ2yuHsoZIyrMex8weJ9U83F83_7x-bjbJI-NR9QpuPor-3QTcINaEhnxTg8SfKI0Y2Anj9_zeE6CXIG1XwwMP7Qw/s1600/1331022727_kino-ussr.ru-promtransport002.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijXE_2Kuvbfspmo93rJVpZNlx97lrz1PfWqGCSxyqOc63m4NnRqItQ2yuHsoZIyrMex8weJ9U83F83_7x-bjbJI-NR9QpuPor-3QTcINaEhnxTg8SfKI0Y2Anj9_zeE6CXIG1XwwMP7Qw/s200/1331022727_kino-ussr.ru-promtransport002.jpg" width="138" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Asszonyt a mozdonyra!</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Persze a nők által elsajátított szakismeretek köre ettől
függetlenül már a 20-as évek elejétől folyamatosan bővült (a traktoros, vasúti
gépész, nehézgépkezelő, sofőr, pilóta stb. szakmák elsajátítására hívtak fel a
plakátok, hirdetések) ám igazi lendületet a 30-as évek nagy kampányaitól
kapott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az 1927-ben létrehozott OSZOAVIAHIM (Társaság a honvédelem,
a repülési és kémiai építőmunka támogatására) mely már a következő évben
kétmillió tagot számlált, a Komszomol szervezetekkel és sportegyesületekkel karöltve,
széles körű kampányt indított, hogy a katonai-sport tevékenységeket propagálva felkészítse
a fiatalokat a katonai szolgálatra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az aktivisták mindenféle katonai témáról (elsősorban lég- és
gázvédelem) tartottak előadásokat a gyárakban, a hivatalokban és az oktatási
intézményekben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A szervezet országszerte lőtereket, honvédelmi köröket,
repülős klubokat és más a fegyverkezelést, gépjárművezetést, ejtőernyőzést,
egészségügyi feladatokat oktató csoportokat hozott létre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
1931-ben az OSZOAVIAHIM égisze alatt indult a "Munkára
és honvédelemre kész" (GTO) mozgalom. A GTO jelvény elnyeréséhez előírt
szinteket kellett teljesíteni futásban, távol- és magasugrásban, úszásban,
gránátvetésben stb. Létezett „Vorosilov lövésze”, „Vorosilov lovasa”, „Lég- és
gázvédelemre kész” és még ki tudja hányféle jelvény.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgcmK0ZmRUVLMWMvHAo0y6VW-KWwkaiRQ7cNQVXmoS-WLjILtCLPGpNTi8QILo85dEyI38eluaeoRRlu3W1a4KCnknctljKrjfFsyDeBcPItNYVvxekodhe30Y7ZpDdNWSJ1Rs35BoNy8/s1600/61456586.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgcmK0ZmRUVLMWMvHAo0y6VW-KWwkaiRQ7cNQVXmoS-WLjILtCLPGpNTi8QILo85dEyI38eluaeoRRlu3W1a4KCnknctljKrjfFsyDeBcPItNYVvxekodhe30Y7ZpDdNWSJ1Rs35BoNy8/s200/61456586.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">GTO jelvény</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
A 30-as évek közepére az OSZOAVIAHIM egy erős félkatonai
szervezetté vált.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A "Munkára és honvédelemre kész" jelvény 1. és 2.
fokozatát csak 1938-39-ben 2,5 millió ember szerezte meg. Összességében a
szervezet keretei között 1939-ig 7 millió 923 ezer embert képeztek ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hogy ennek hány százaléka lehetett nő, azt csak becsülni
tudom, a korabeli beszédekben, jelentésekben szereplő adatokba előszeretettel
számították bele a tagdíjat fizető, de semmiféle tevékenységben részt nem vevő
embereket (meg még ki tudja kiket) is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
1928 elején a Kalugai Városi Tanács kimutatása szerint az
ottani létszám 20%-a volt nő, 1932-ben pedig a Novoszibirszki Városi Tanácsot
arra kötelezték, hogy minden tagozatban érje el a nők 40%-os arányát. Ezekhez
képest Marija Alekszandrovna Saburova a KB agitációs osztályának vezetője
1934-ben a Párt VII. Kongresszusán már azzal büszkélkedett, hogy az OSZOAVIAHIM
tagjainak közel fele nő (már ha igaz a majd nyolcmilliós szám): „Csak az
OSZOAVIAHIM-ben van 3.500.000 nő, akik aktívan, nem szavakban, de ténylegesen
erősítik a Szovjetunió védelmi képességét”.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibVibUJNKAovgk4OTO3PX3x2eti-6v5UwQdbQbnRH4g4mQvZ0gyJoGpF7Ga5XEh_QuBugo_p_xY9yiiXU0SfEBS8oeN-urskvrdGdDm0i-D98QSYpzcJmSosm3mu51Gn-DgwAAfFJznso/s1600/a+ny%25C3%25A1ri+%25C3%25BCd%25C3%25BCl%25C3%25A9s+alatt+sem+sz%25C3%25BCnetel+a+felk%25C3%25A9sz%25C3%25BCl%25C3%25A9s+a+munk%25C3%25A1ra+v%25C3%25A9delemre.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibVibUJNKAovgk4OTO3PX3x2eti-6v5UwQdbQbnRH4g4mQvZ0gyJoGpF7Ga5XEh_QuBugo_p_xY9yiiXU0SfEBS8oeN-urskvrdGdDm0i-D98QSYpzcJmSosm3mu51Gn-DgwAAfFJznso/s200/a+ny%25C3%25A1ri+%25C3%25BCd%25C3%25BCl%25C3%25A9s+alatt+sem+sz%25C3%25BCnetel+a+felk%25C3%25A9sz%25C3%25BCl%25C3%25A9s+a+munk%25C3%25A1ra+v%25C3%25A9delemre.jpg" width="136" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Felkészülés az üdülés alatt is.</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
A valósághoz talán az az adat áll a legközelebb, mely
szerint a két háború között a nők taglétszáma 10 és 20% között ingadozott. Ez
1941-ben a háború kitörésekor 2-2,5 millió nőt jelenthetett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A kapitalista országoktól bekerített, az elkerülhetetlen
honvédő háborúra készülő ország képének folyamatos sulykolása mellett, az olyan
egyéni lelkesítő példák is állandó elemei voltak a kampányoknak, mint Nyina
Petrovna Gyemme a világ talán első női sarkkutatója, Anna Ivanovna Scsetyinyina
az első női hajóskapitány vagy a Moszkva-távol kelet távot leszállás nélkül
teljesítő „Rogyina” repülőgép női legénysége, az Oszipenko – Grizodubova –
Raszkova trió. A pilóták különösen népszerűek voltak, a klubok tagjai
fáradhatatlanul járták az országot, bizonyítani igyekezve az aviatika
elérhetőségét mindenki számára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A repülőgépeket nem csak megnézhették, de levegőbe is emelkedhettek
velük. S lám, 1927-ben a felszállók 15-20%-a nő volt. Az sem riasztotta el az
érdeklődők sokaságát, hogy a sétarepülésért gyakran fizetni is kellett. A „Cseljabinszki
munkás” egész riportsorozatot szentelt „Mindenki az OSZOAVIAHIM-be!” címmel a
repülőgép ottani látogatásáról. Szinesen írta le a közönség végeláthatatlan
özönlését és a tömeg vöröskatonák által alig feltartóztatható nyomását. A
repülés nem volt olcsó, 6 rubel, de a pilóta és a szerelő nagyvonalúan
sétarepültettek három, sőt egyrubelesért is gyerekeket és cselédlányokat.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHBYqfyESKopvRy8CPkFmnnHak6FNEZkxAIWVTAuRA9BePoEegiAA4tNGp9V0WpU7x7x1JrIYRQhxsoNCWN-Tr6-Qh4Zm6oSCCNxtGiIZDB6mSY9AebhZt_T41509xkbZ_0spjPoJl0Mk/s1600/l%25C3%25A9goltalmi+%25C3%25A9s+vegyv%25C3%25A9delmi+gyakorlat.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHBYqfyESKopvRy8CPkFmnnHak6FNEZkxAIWVTAuRA9BePoEegiAA4tNGp9V0WpU7x7x1JrIYRQhxsoNCWN-Tr6-Qh4Zm6oSCCNxtGiIZDB6mSY9AebhZt_T41509xkbZ_0spjPoJl0Mk/s200/l%25C3%25A9goltalmi+%25C3%25A9s+vegyv%25C3%25A9delmi+gyakorlat.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Légoltami gyakorlat Moszkvában</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Mindezt azért írom le, mert talán jobban megérthető, hogy az
első világháború 20-25 ezer és a polgárháború 66 ezer női résztvevője után,
alig húsz évvel később honnan került elő az a 800 ezer frontszolgálatos nő. Hogy
mi vitt rá fiatal lányokat 1941-ben, hogy magukat 14 helyett 17 évesnek hazudva
a frontra könyörögjék magukat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
(Sajnos nem találtam olyan írást mely a háborút, mint a hátrányos
helyzetből való kitörés lehetséges eszköze vizsgálta volna, de ez lehet az én
hibám.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i> „Megérkeztem, ott ült
a hadbiztos. Azon gondolkoztam, hogyan szólítsam meg? Aztán kitaláltam, hogy
azt mondom: Bácsi, küldjön engem a frontra!<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Hozzám lépett és
megkérdezte: Hány éves vagy, kislány?<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>A nagyobb nyomaték
kedvéért nem azt válaszoltam, hogy 14 és fél, hanem 15.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Nem viszünk gyerekeket
a frontra </i>–<i> mondta.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Kirúgott, én meg kinn
sírva fakadtam. Csak álltam és sírtam.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Volt ott egy asztal.
Bedugtam a fejem alá és elváltoztatott hangon kiabáltam alóla: küldjenek a
frontra, 17 éves vagyok!<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Odajött, megfogta az
államat és azt mondta: te nagyon gyorsan nősz. Reggel 15 voltál, most meg 17. Estére
már 20 éves leszel.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Szinte térden állva
könyörögtem: vegyen be engem, kérem!<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>14 éves voltam, mégis
bevettek.”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i> „Mi nagyon fiatalon
mentünk a frontra. Kislányok voltunk. Még nőttem is a háború alatt. Anyám
otthon megmérte... nőttem tíz centimétert...”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i> „Egyre csak jártunk a
hadbiztosságra. A hadbiztos épp csak ki nem hajított:<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>De hát mihez értenek?
Mit fognak csinálni a háborúban?<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Mi meg nem értettük.
Hát, harcolni akarunk és kész.”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJ2W-vn2FLk7U6n6KMoeTy5N__YQgqmdCiDej2E6Dvhca7kt_NBiBE89irI9mNHCuhs0djyiCtGyxywBjcmtL5lxBaJ-1dxQ-JBU5VwQGlLcJ6_DJ7fSD656_q9T6CLvVZCIGL-fdsgXk/s1600/729236_original.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="146" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJ2W-vn2FLk7U6n6KMoeTy5N__YQgqmdCiDej2E6Dvhca7kt_NBiBE89irI9mNHCuhs0djyiCtGyxywBjcmtL5lxBaJ-1dxQ-JBU5VwQGlLcJ6_DJ7fSD656_q9T6CLvVZCIGL-fdsgXk/s320/729236_original.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bevonuló lányok</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
És kimentek a frontra, ahol azzal szembesültek, hogy minden
másképp történik mint a plakátokon és az OSZOAVIAHIM gyakorlatain, hogy lőni
nem furnér céltáblára hanem élő emberre kell.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i> „Mikor már tüzeltem,
akkor gondoltam: Istenem, megöltem egy élő embert!<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>A kezem remegni
kezdett, hidegség öntött el. Nem tudtam uralkodni rajta, így a fogam elkezdett
vacogni. Valamit akartam Másának mondani, de nem tudtam beszélni </i>– <i>annyira megrémültem attól, hogy megöltem egy
eleven embert.”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A fegyelem, a szabályzat, a rangjelzések – különösen azoknak
akik nem vettek részt a klubok alaki kiképzésein – nem rögtön adta magát.
Őrségben az "Állj, vagy lövök!" helyett gyakran hangzott el az
"Elnézést, álljon meg, vagy lövök".<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i> „Jövök a konyháról két
vödör forró vízzel és jön szembe két tiszt.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Egymás mellett jönnek,
beszélgetnek. Gondolkodom, mit csináljak, hisz együtt vannak… Ha legalább az
egyik lemaradna, a másik meg előrébb lépne… De csak jönnek együtt, én meg nem
tudok rájönni hogyan tisztelegjek mindkettőjüknek.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Amikor már csak két
méterre voltam tőlük </i>–<i> még csak rám
sem pillantottak </i>–<i> letettem a vödröket
magam mellé, «vigyázz»-ba vágtam magam,s ahogy odaértek mindkét kezemmel így
csináltam </i>(mutatja, hogy mindkét kezével egyszerre tiszteleg)<i> és meghajoltam az egyikük és a másikuk felé
is.”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy az első világháborúban, a nők most is az egészségügyi
szolgálatban vettek részt legnagyobb számban. Annyi változás azonban történt,
hogy most már az első vonalban is ők cipelték sebesült bajtársaikat. Fiatal
lányok vonszoltak meglett férfiakat, tucatszám menekítve őket golyózáporban és
gránáttűzben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh36H2OGmpwpCwhR_h54O_8p1QXUJu6WwsYs5tNKwoEpVjSkLdBVWNUTx5lTsgHOBvrrLyZUelV57d9WIR1buCbSgNWondNqs2vHFJtAQkiCc-6gFcFEwDizmLfDhJ-RUbrn5zXb3kVmtA/s1600/%25C3%25A1pol%25C3%25B3n%25C5%2591.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh36H2OGmpwpCwhR_h54O_8p1QXUJu6WwsYs5tNKwoEpVjSkLdBVWNUTx5lTsgHOBvrrLyZUelV57d9WIR1buCbSgNWondNqs2vHFJtAQkiCc-6gFcFEwDizmLfDhJ-RUbrn5zXb3kVmtA/s200/%25C3%25A1pol%25C3%25B3n%25C5%2591.jpg" width="131" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<i> „Nem győztek minket egyenruhával,
mindig véres volt. Az első sebesültem – Bjelov főhadnagy, az utolsó – Szergej
Petrovics Trofimov, aknavetős szakaszvezető. A hetvenes években eljött hozzám
vendégségbe és a lányaimnak megmutattam a fejét, ahol most is van egy nagy heg.
Összesen 481 sebesültet vittem ki a tűz alól. Valamelyik újságíró összeszámolta,
egy egész gyalogos zászlóaljat... nálunk kétszer-háromszor nehezebb férfiakat
vonszoltunk ki. És sebesülten még nehezebbek. Vonszolod őt magát, a fegyverét,
meg a rajta lévő kabátot és csizmát. Magadra veszel nyolcvan kilót és
vonszolod. Lerakod... Mész a következőért, az megint 70-80 kg... és ezt öt-hat
alkalommal egy támadás alatt. Te meg 48 kiló vagy – balettáncos súly. Ma már
hihetetlen...”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i> „Amíg hallja... Az
utolsó pillanatig mondod neki, hogy nem-nem, nem hal meg. Megcsókolod,
megöleled: mi van, mi van? Ő már halott, szeme a mennyezeten, de én még súgok
neki valamit... Nyugtatom... A nevek kitörlődtek, kihulltak az emlékezetből, de
az arcok maradtak...”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Sztálin parancsára 1941. október 8-án felállítottak három
női, egy vadászrepülő, egy zuhanóbombázó és egy éjszakai bombázó légiezredet.
Ezeknek az egységeknek a gerincét az OSZOAVIAHIM repülőklubjainak női kiképzői
alkották, akik akkortájt alig néhányszázan voltak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az éjszakai bombázók számára még a gépeket is a klubokból
szedték össze és alakították át a feladathoz. Ezek kicsi, lassú PO-2-esek
voltak, melyek majdhogynem gézzel bevont furnérból készültek és csak kis
magasságban tudtak repülni. Néha még egy egyszerű leszállás is tragédiával
végződött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i> „A gép mellett fekszik
a barátnőm, Lilja Tormoszina. Fekszik kiterítve. Fekszik, fekszik... de úgy
tűnik még él, mert a kesztyűje </i>–<i> jól
zongorázó moszkvai értelmiségi volt </i>–<i>
az egyik kesztyűje valahogy összerándul.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Szóval, még nyilván
él. Mindenhol csupa kék, teljesen össze van törve.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Nágya Komagorceva meg
beszorult a második kabinba. Kezdtük kicibálni, de már halott volt.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Elég volt egyetlen
találat és a PO-2 kigyulladt. A földig sem érve, mint a gyufa égett el a
levegőben.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Ha őszinte akarok
lenni, nekem a szemem láttára égett el Zsenya Rudnyova, Tánya Makarova, Vera
Bjelek. Láttam elégni ezeket a repülősöket.<o:p></o:p></i></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNfzDKSY4Rn1br3VvruR-YWo0pAgc1snYYYkzGu1xrSTC5OKdJZb2sRHbLEl5GL9362o3j1XGPpB2zTCuMXNesFxAWDOzamNHzMIW6q3jzehyLjgEuJBBuLRekduFN5SHS5L-LuNa76Lk/s1600/WWII+%252827%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNfzDKSY4Rn1br3VvruR-YWo0pAgc1snYYYkzGu1xrSTC5OKdJZb2sRHbLEl5GL9362o3j1XGPpB2zTCuMXNesFxAWDOzamNHzMIW6q3jzehyLjgEuJBBuLRekduFN5SHS5L-LuNa76Lk/s200/WWII+%252827%2529.jpg" width="156" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ligyija Litvjak</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
<i>Négy legénységet a
Krím felett.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Ismerték ott a mi
ezredünket, az éjjeli boszorkányokat, ahogy a németek neveztek minket.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Ahogy mondom, tizenkét
embert láttam elégni a géppel együtt.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Éjszakánként öt
felszállásom volt. Előfordult, hogy tízet is csináltunk, ha jó éjszaka volt.
Akkor az ilyet «maximum éjszakának» neveztük.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Még egy imát is
kitaláltunk: «Ki vagy a mennyekben! Hozd el nekünk a maximumot. »<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Hogy mit jelentett a maximum
éjszaka? Azt, hogy nem ülünk fagyoskodva a fülkében, nem várunk bóbiskolva arra,
vajon lesz-e feladat vagy sem. A maximum az, hogy ma éjjel minél több
felszállást végezhetünk vagyis egyik felszállás jön a másik után.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>És mi ezt akartuk...”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szinte nem volt olyan fegyvernem ahol ne szolgáltak volna
nők, helyenként nagy létszámban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Felderítők, mesterlövészek, géppuskások, utászok,
harckocsizók. Az ország légvédelmét ellátó katonák közül minden negyedik nő
volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Még nyelvi probléma is felmerült, hisz a harckocsizó, a
gyalogos a géppisztolyos szónak addig nem volt nőnemű megfelelője, hisz ezeket
a tevékenységeket addig sohasem végezték nők.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2HS1KAGcSS08MUUksj3GO89tt3eejmSAqs_AmeV8ze_Ycay3v5kxKDo9kRqWsw-QRwWxydLlg7uB1PweQQVsJ7o-BlKsl_Ll_Wa9FSizg7bW1rFtVZOqOdmWkyYta6MFGyyvvYZgBIaY/s1600/3tHfiWwXOKc.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2HS1KAGcSS08MUUksj3GO89tt3eejmSAqs_AmeV8ze_Ycay3v5kxKDo9kRqWsw-QRwWxydLlg7uB1PweQQVsJ7o-BlKsl_Ll_Wa9FSizg7bW1rFtVZOqOdmWkyYta6MFGyyvvYZgBIaY/s200/3tHfiWwXOKc.jpg" width="140" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Roza Sanyina</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
<i> „Igyekeztünk... Nem akartuk,
hogy azt mondják rólunk: «Ó, ezek a nők!» És jobban igyekeztünk mint a férfiak,
nekünk be kellett bizonyítanunk, hogy nem vagyunk rosszabbak mint ők. De felénk
sokáig nagyon lekezelő magatartást tanúsítottak."<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mindezek ellenére sem a férfi bajtársak, sem a hátországban
maradók között nem igazán változott a katonalányok megítélése.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Eleinte maguk a frontra induló lányok is úgy gondolták, hogy
igyekezniük kell férfi katonává válni. Rövidre nyírták a hajukat,
megváltoztatták a járásukat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az elöljárók többsége is ezt várta el és csak nehezen látták
be, hogy beosztottjaik a kiváló sőt gyakran hősies katonai teljesítményeik
mellett nők is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Fenyőtobozból, rongyból csináltak maguknak hajcsavarót,
konzervdobozból gyűrűt. A maradék gézdarabból gallért is varrtak a
gimnasztyorkára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A piros és fekete ceruza, amivel a pilóták a térképen az irányt jelölték
ki, tökéletesen alkalmas volt arra, hogy kifessék magukat.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i> „Kaptunk kapcát, ezekből
bugyit, melltartót varrtunk. Mikor a parancsnok megtudta, lehordott bennünket.”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i> „Ez Kovrovban történt.
Egyszer bementünk a városba a fürdőbe és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy
igazi fodrászatba. Már nagyon kellett daueroltatni, mi magunknak rongydarabokra
csavarva göndörítettük a hajunkat. Csak a főhadnagy nem szerette ezt,
szitkozódott, hogy «tiltja a szabályzat». De a kísértés nagy volt! Na, mi
lányok ki is használtuk a lehetőséget, hullámokat is csináltattunk, a
szemöldökünket és szempillánkat is kifesttettük, még manikűröztettünk is. Ki se
értünk a városból, egy katonai járőr megállított minket, « Kik maguk? Hol az
egységük?» Mi csak hallgattunk. Nem szabadott elárulni az egységünk
elhelyezkedését. A tisztázásig őrizetbe vettek bennünket, seprűt adtak a
kezünkbe, bezártak udvart seperni. De csak a kerítésig, ott a seprűt eldobtuk
és megszöktünk. Egy sötét erdőben mentünk, féltünk és az is szörnyű volt, hogy tudtuk
a parancsnok össze fog szidni. Elértük az egységet ahol már figyelmeztettek,
hogy letartóztatás alatt vagyunk. A legrettenetesebb a főhadnagy haragja volt.
Kinek borotvát, kinek kést vagy pengét adott és kényszerítette, hogy kaparja le
a körömlakkot. Kapartunk és bőgtünk: elpusztítani ilyen szépséget!”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_IgpJdAWDY-CQqAqI9ThZj8EdORt2TfXSj19aozRog-cktcFDUH0ujZ9kr2gn4ojOYrP7y-VGQzDxu6imj-uVOMybZOLUkKpfK8L6shs8_pMixXvBzDrod71mLVwymUV5GOrAyT9DjVc/s1600/2a4e60540bd379977c266d8911222ae8.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="125" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_IgpJdAWDY-CQqAqI9ThZj8EdORt2TfXSj19aozRog-cktcFDUH0ujZ9kr2gn4ojOYrP7y-VGQzDxu6imj-uVOMybZOLUkKpfK8L6shs8_pMixXvBzDrod71mLVwymUV5GOrAyT9DjVc/s200/2a4e60540bd379977c266d8911222ae8.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Meleg fürdőt meglehetősen ritkán készítettek (a füstöt
megláthatta az ellenség), de már a folyók, tavak, patakok, víztartályok
közelsége is megváltást jelentett. Rosszabb esetben még a hideg évszakokban,
ősszel és tavasszal is ilyen fürdőt kellett venniük. Amikor mégis sikerült
befűteni a fürdőt, hatalmas sor várakozott rá: az egész ezred.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i> „Fürdésről
álmodoztunk. Mindig csak azt kértük intézzék úgy, hogy az ezredünk meg tudjon
mosakodni, mert víz nélkül sehogyse bírjuk.”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i> „Örültünk ha adtak egy
kanna vizet, hajat mosni. Ha sokat gyalogoltunk puha füvet kerestünk, letéptük
és a lábunkat... hát, tudja, fűvel mostuk meg... Nekünk kislányoknak külön
sajátosságunk volt, hogy... a hadsereg nem is gondolta volna ... zöld volt a
lábunk… Jó ha a törzsőrmester idősebb ember volt és mindent megértett, nem
kobozta el a málhazsákból a plusz fehérneműt, de ha fiatal volt, feltétlenül
kidobta azokat.”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i> „Vatta és géz sem volt
nekünk előirányozva, ezért leginkább az elemi női higiénia hiánya gyötört
bennünket.”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i> „Úgy tartották,
szerencsések voltak a nők az ezreddel, ha a parancsnok megengedte feltépdesni a
lepedőt a kritikus napokra. De voltak olyanok is akik nem tettek ilyen
engedményt, mondván, hogy «mindenki oldja meg, ahogy tudja». Akkor a lányoknak
be kellett érni régi rongyokkal és ruhadarabokkal amiket valahol találtak.”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjL6o5GnAxGjSeweHT7XW4uOSSsWeVVsKesIeEMIJEW5rt6ZIja7R5qy8ep4B8NyaztGNW7UiyyYjmTlkGBg6TdSwSW25o-Hn4bopg6qWl-EoUIRG6-s7O9xxTlVCCCYlmWNNHZql3dQ_8/s1600/n%25C5%2591+f%25C3%25A9rfi.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjL6o5GnAxGjSeweHT7XW4uOSSsWeVVsKesIeEMIJEW5rt6ZIja7R5qy8ep4B8NyaztGNW7UiyyYjmTlkGBg6TdSwSW25o-Hn4bopg6qWl-EoUIRG6-s7O9xxTlVCCCYlmWNNHZql3dQ_8/s200/n%25C5%2591+f%25C3%25A9rfi.jpg" width="153" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
A seregben a szerelem is szigorú tilalom alatt állt. Ha a
parancsnokság tudomást szerzett a kapcsolatról az embereket rövid úton
különböző egységekhez helyezték át. De mégis szerettek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A románcok egy része pusztán praktikus jelleget viselt. A
fronton bármelyik lány céltáblájává válhatott egy nőt már régen látott
katonának. A férfiak gyakran nem hagytak nyugtot, zaklattak, erőszakoskodtak.
Hogy valahogy megvédje a biztonságát, a katonalányok egy része igyekezett
kapcsolatot kezdeni a tiszti állománnyal: kevés olyan katona volt aki
bátorkodott megérinteni tiszti pártfogóval rendelkező nőt. Őket kezdték
PPZS-nek (pohodno-polevaja zsena; mozgó tábori feleség) vagy tisztibarátnőnek
nevezni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bár az is igaz, nem minden nőnek voltak ilyen tapasztalatai
a katonatársaival.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i> „A fronton a férfiak
viszonya hozzám mindig csodálatos volt, vigyáztak rám. A békés életben nem is
tapasztaltam, hogy így viszonyultak volna a nőkhöz. Mikor hátravontak,
lefeküdtünk pihenni, a föld hideg volt, ők inkább gimnasztyorkában maradtak, de
nekünk odaadták a köpenyeiket. «Lányok, lányok, be kell takarózni». Ha valahol
találtak egy darab vattát, gézt: «Fogd csak, neked még jól jön».”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i> „Valamikor legalább
kipróbáltad már?<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Mondtam ‒ mit
próbáltam ki?<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Nem mit, kit! Egy férfit
próbáltál már?<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Azt mondtam ‒ Bolond
vagy te? Eredj már.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Bolond, bolond... ‒
felelte. Nem jutunk ki innen. Holnap úgyis mind meghalunk.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Még én se tudom, mi a
szerelem ‒ mondtam.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Rajta – mondta ‒ próbáljuk
ki.”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Abban az esetben ha egy nő terhes lett, leszerelték. Akik
ezt nem akarták, azok számára az egyetlen megoldás az abortusz volt, amelyet
gyakran szörnyű körülmények között, szakember nélkül kellett elvégezni. Rengeteg
volt a sikertelen műtét, jobb esetben súlyos egészségügyi problémákat, rosszabb
esetben halált okozva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh75lEgy4cN7eXPfb33KBHFkACJu18mIWmxHw599ntLsDrxGOuZJCFqhAbRsw9sNIafCmSxaqyJyyhbmyqbzy2fRQRSKjNZEtb61NghywRO2nOtTHi5J3MGdqFKUSvKJ8eK4oRnfc8UUIM/s1600/Female_russian_snipers_1944_2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="210" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh75lEgy4cN7eXPfb33KBHFkACJu18mIWmxHw599ntLsDrxGOuZJCFqhAbRsw9sNIafCmSxaqyJyyhbmyqbzy2fRQRSKjNZEtb61NghywRO2nOtTHi5J3MGdqFKUSvKJ8eK4oRnfc8UUIM/s320/Female_russian_snipers_1944_2.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Aztán vége lett a háborúnak és a nők számára elkezdődött egy
új háború.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i> „Azzal a reménnyel
tértünk vissza, hogy végre élhetünk, és büszkék lehetünk, hogy valamennyire mi
is segítettünk közelebb hozni a győzelem napját.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>De egyáltalán nem így
történt. Őszintén mondom: nem így.”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A katonatársak talán nem azokra vágytak, akiket folyton
félretaposott csizmában és férfipufajkában láttak, talán csak a háborús éveket igyekeztek
mielőbb elfelejteni, de ezzel elfelejtették lányaikat is. Azok a férfiak akik
nem jártak a háborúban megalázónak vélték feleségül venni egy katonanőt, a
„békés” nők jelentős része pedig kifejezetten ellenségesen fogadta őket. Ők
voltak a prostituáltak, akik kimentek a frontra, hogy elcsábítsák mások férjét
és különféle szolgáltatásokat nyújtsanak nekik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i> „Hogyan fogadott
minket a szülőföld?<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Nem tudok sírás nélkül
visszagondolni. Hány év telt el, de a mai napig ég az arcom.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>A férfiak hallgattak,
az asszonyok pedig... ők kiabáltak rám:<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Tudjuk, mit
csináltál ott!.. Katona szuka…<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Sértegettek minden
módon. Gazdag az orosz nyelv.”</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Sőt, a „gyalázat” kiterjedt az egész családra és a nem
katonáskodó húg is nehéz helyzetbe került.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i> „Hazatér a frontról de
otthon van még három lány.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Két nap múlva az anyja
kezébe adja a bőröndjét és azt mondja:<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>- Menj el, itt a három
nővéred, nekik még férjhez kell menni. Hisz te a háborúból jöttél, végül is
kurva vagy.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Így aztán ez a
kislány, akinek két "Dicsőség" érdemrendje van, elmegy otthonról.”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Sok nő széttépte az iratokat, amelyek a fronton szerzett
sebesüléseket igazolták. Eltagadták a fogyatékosságot, elrejtették a sebeket. Amennyire
ez lehetséges volt, beolvadtak a többiek közé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i> „Nagyon rossz szemmel
néztek ránk, mi pedig igyekeztünk nem beszélni a sebeinkről, a sérüléseinkről,
az összes, összes... hogy engem a légnyomás odavágott és így ki alkalmazott
volna engem a gorkiji Komszomolnál?<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Rögtön azt mondták
volna: mit akarsz, hisz te légnyomást kaptál!<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Úgy néztek ránk,
mintha feketék lettünk volna, nem fehérbőrű kislányok.”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i> <o:p></o:p></i><i>„Eleinte titkolóztunk,
még a kitüntetéseinket sem viseltük. A férfiak viselték, a nők nem. A férfiak
voltak a győztesek. Őszintén mondom, tőlünk elvették a győzelmet. Nem osztották
meg velünk. Ez sértő volt és érthetetlen.”</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
1945 júliusában Kalinyin beszédet mondott a hadseregtől és a
flottától leszerelő frontharcos nők előtt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„A női egyenjogúság hazánkban az októberi forradalom első
napjai óta létezik. De önök kiterjesztették a nők egyenjogúságát egy másik
területre is ‒ hazájuk közvetlen védelmére, fegyverrel a kézben. Elérték a női
egyenjogúságot egy olyan területen, amelyen az mindeddig ennyire közvetlenül
még nem létezett” – mondta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mondott még sok minden mást is: mit várunk el most önöktől,
micsoda mély erkölcsi alapként szolgálnak majd eljövendő munkájukhoz az elmúlt
évek (amely munka talán nem lesz oly jelentős, mint a hadsereg)… és így tovább.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Csak egyet nem mondott, azt, hogy köszönjük.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Azért a miheztartás végett még hozzáfűzte:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
„De nekem, mint sokat tapasztalt embernek azt kell mondanom
önöknek: ne legyenek eltelve maguktól az eljövendő munkájuk során. Ne
beszéljenek a saját érdemeikről, beszéljenek önökről inkább az emberek ‒ az
jobb.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdnoTk1q_SazS6N6k0yN5mzsqh8XFhLkPk35ebLi2vfI2XUbDd8f-24Pr44Pf-XGleE8nX80HgWhk-fanSRV8mKMqUSe6klRBqEPitbebRry20gUBbz-dgG4W26XfYwZDNHSyfoEHl6xc/s1600/gyevicsa+komanda.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdnoTk1q_SazS6N6k0yN5mzsqh8XFhLkPk35ebLi2vfI2XUbDd8f-24Pr44Pf-XGleE8nX80HgWhk-fanSRV8mKMqUSe6klRBqEPitbebRry20gUBbz-dgG4W26XfYwZDNHSyfoEHl6xc/s200/gyevicsa+komanda.jpg" width="148" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
A „Lányok az aknamezőn” (orosz címe „Azokról, akikre
emlékezem és szeretek”) forgatókönyve Pjotr Zavodcsikov és Szemjon Szamojlov „A
lány különítmény” című műve alapján íródott. A félig-meddig dokumentum
elbeszélés egy női kutyás tűzszerész csapat mindennapjait örökíti meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A filmet Anatolij Vehotko és Natalja Troscsenko rendezték.
Bár külön-külön és közösen rendezett filmjeik az átlagnál mindig kicsit magasabb
színvonalat képviseltek, az igazán jelentős film elkészítéséhez szükséges plusz
rendre hiányzott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ez a munkájuk sem remekmű, bár én méltatlanul elfeledettnek
gondolom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nagyon kevés film vette a bátorságot, hogy a „nők a
háborúban” témájához így nyúljon, hogy valamilyen módon helyrebillentse az
igazságot akkor, mikor a háborús történetekben tragikussá váló hősök
egyértelműen a férfiak voltak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A film sorsát minden bizonnyal befolyásolta, hogy előző
évben, 1972-ben készült el a hasonló témát tárgyaló „A hajnalok itt csendesek”
és Rosztockij remekműve szinte agyonnyomta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A kurzívval szedett visszaemlékezések többségét Alekszej
Kitajcev „A háború női arca. Katyusa” c. dokumentumfilmjében mondják el az
emlékezők (2008).<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Lányok az aknamezőn (О тех, кого помню и люблю)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Rendezte: Anatolij Vehotko és Natalja Troscsenko<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Forgatókönyv: Bugyimir Metalnyikov<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Fényképezte: Alekszandr Csecsulin<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Zene: Szergej Szlonyimszkij<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Gyártó: Lenfilm, 1973<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bemutató: 1974. február 4.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szereplők:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Vasziljev főhadnagy - Valerij
Zolotuhin<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Zina Gorjunova - Jekatyerina
Vasziljeva<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Rita Menysikova - Viktorija
Fjodorova<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kátya Szomova - Jevgenyija
Szabelnyikova<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nyina Bulkina - Violetta
Zsuhimovics<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Válja Tyihonova - Nagyezsda
Karpusina<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ánya - Ludmila
Sztaricina<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Fjodorov őrnagy - Artyom
Inozemcev<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Dagun Szaidov - Dagun
Omajev<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Link:</div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://mega.nz/#!Qs9UGByZ!MQJBzPnqACDvjErkfUF7PLjObycNB5txuQCxXFHnkEA">https://mega.nz/#!Qs9UGByZ!MQJBzPnqACDvjErkfUF7PLjObycNB5txuQCxXFHnkEA</a></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
jelszó: kinok55</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white;">
<i><br /></i></div>
pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-68509044718681553362015-01-19T22:21:00.000+01:002015-01-19T22:21:36.847+01:00Valerij Cskalov<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAj2gHkdWaGgzQu-fv15dNvjDTC6tYNhVvIds6J4KQB-DtwuJ9lI_PT5IWmkgk6JU2DCT1nLjqHUhMDzTnsudXcc6fDfI1GGIzt1RrsPATxjfu9q8dOUXcEncwA0-9FchFvjctpIt4QuM/s1600/CHkalov_-kinoafisha-.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAj2gHkdWaGgzQu-fv15dNvjDTC6tYNhVvIds6J4KQB-DtwuJ9lI_PT5IWmkgk6JU2DCT1nLjqHUhMDzTnsudXcc6fDfI1GGIzt1RrsPATxjfu9q8dOUXcEncwA0-9FchFvjctpIt4QuM/s1600/CHkalov_-kinoafisha-.jpg" height="200" width="123" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
„A boldogság dala száll most, rád büszkén néz fel a város” –
zengték a repülőnap büszkén menetelő pilótái Révész György 1954-es „2x2 néha 5”
című filmjében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Pilótáinkra emelt büszke tekintetünk ellenére a repülésnek
olyan totális kultusza, mint amilyet a 20-as, 30-as évek Szovjetunójában megvalósítottak
– dacára a szovjet tömegmozgalmak meghonosítására tett lankadatlan próbálkozásoknak
– nálunk nem alakult ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Legalábbis azt hiszem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
És bár Oroszország kissé késve tapasztalta meg a pilóta-léthez
fűződő, az európai kultúrában talán utolsó esetben megnyilvánuló hősi romantikát,
a forradalmat követő első évtized végére már tökéletes hatékonysággal
illesztette ideológiai fegyvertárába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A „repülőgép korszaka” mely a XX. századdal köszöntött be,
az első világháborúval vált visszavonhatatlanná.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A francia Roland Garros volt az első, ahogy nevezni kezdték
őket, „ász” vagy „ász-pilóta”, aki egy technikai újítása segítségével 1915
április elején több egymást követő légi csatában is győzedelmeskedni tudott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ettől kezdve egyre gyakrabban kerültek pilóták a háború
eseményeit követők figyelmének középpontjába. Sőt, romantikus alakokká váltak,
akik a róluk készült alkotásokban rendre megvetik a rájuk leselkedő veszélyt,
nemcsak bajtársaikért mennek tűzbe, de az ellenséggel is igazi lovagként
viselkednek, és csak repülnek „míg ki nem fogy a benzin, míg szemük látja a
célt, míg kezük bírja a botkormányt”.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ezeknek az alkotásoknak váratlan sikere támadt.
Németországban például az első világháborúról szóló legjobb hat bestseller közül
hármat a pilótákról írtak.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Oroszország ebből a háború első két évében kimaradt.
Részben, mert speciálisan felszerelt vadászgépek híján az orosz pilóták nem
tudtak légi harcot folytatni, részben pedig az ország kulturális központjai –
Európával ellentétben – távol voltak a légi hadműveletektől, így az ezekről
kialakult képet főként az újságok, folyóiratok tudósításai formálták. Az
ezekben publikáló írók, költők többsége pedig – talán az új „aeroplán
korszakot” lelkesen üdvözlő futuristák kivételével – már korábban is gyanakodva
fogadta az ember levegőbe emelkedését. Eleinte még az olyan író is mint
Alekszej Tolsztoj – aki aztán 1923-ban „Aelita” címmel a világűrben tett
utazásról írt kisregényt – az emberiség soron következő tévedését látta a
repülésben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Közömbösséggel találkozott Oroszországban a repülés,
barátságtalansággal, lelkesedés nélkül. Az orosz irodalomról beszélek.” –
konstatálta sajnálattal Kornyej Csukovszkij.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Így aztán nem is csoda, hogy miután 1914 decemberében
Valerij Brjuszov, mint az „Orosz Közlöny” haditudósítója felháborodott hangú tudósítást,
majd verset is írt Varsó bombázásáról (Repülőgépek Varsó felett), a jelentősebb
orosz költők, írók, Alekszandr Bloktól Oszip Mandelstamig egyöntetűen fordultak
el a repüléstől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A pilóta egy kegyetlen, erkölcstelen teremtmény, aki
gondtalanul repül át a szent csatatér felett, és könnyű szívvel dob bombát
mindenre ami él. Még a futurista Vaszilij Kamenszkij is – aki pedig már
1911-ben pilótavizsgát tett, hiszen a költőnek szükségszerűen pilótává kell
válnia – így írt:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Istenem<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Irgalmazz nekem<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
S megbocsáss<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Repültem<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy repülőgépen”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az elitkultúrában bekövetkezett teljes elutasítás ellenére,
a háború előrehaladtával és a cári légierő izmosodásával egyre több, a szélesebb
rétegekhez is eljutó újságban, kommersz és propaganda kiadványban jelentek meg
másod-, harmadvonalbeli írók, költők művei a pilótákról és a háborúban
betöltött szerepükről.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIn89T3xSfI3kQkvWdkhI9bcAW6mk7WoIaR5-BTNC7DCetnnQHBsD7X3Nokt8J_f5H_zM3wJa26qxC67vp9ieCbZiheUJFr66SlQp-blPDz2M0Adl-zat_9h0y1JHXfQpwSQUo9W4-CSA/s1600/Nesztyerov+h%C5%91stette.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIn89T3xSfI3kQkvWdkhI9bcAW6mk7WoIaR5-BTNC7DCetnnQHBsD7X3Nokt8J_f5H_zM3wJa26qxC67vp9ieCbZiheUJFr66SlQp-blPDz2M0Adl-zat_9h0y1JHXfQpwSQUo9W4-CSA/s1600/Nesztyerov+h%C5%91stette.jpg" height="200" width="146" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nyesztyerov hőstette</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
A gyorsan népszerűvé váló képes kiadványok első és legfőbb
hőse Pjotr Nyesztyerov volt, aki a háború első évében tulajdonképpen egyetlen
orosz hadipilótaként támadott meg egy ellenséges gépet. Miután pisztolyával
sikertelenül próbálta lelőni a gépben ülőket, nekik ütközve semmisítette meg
azokat (és természetesen magát is).<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A korszak egyébként is bővelkedett regényes figurákban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az én kedvencem közülük Jevgenyija Sahovszkaja hercegné. Azt
hiszem, az első nő a világon aki ténylegesen katonai pilótaként szolgált egy
hadseregben. Számomra rejtély, hogy kalandos sorsa miért nem ihlette meg az
írókat vagy a filmkészítőket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Jevgenyija Mihajlovna nevelését apja, a tekintélyes
pétervári kereskedő nem vette félvállról, az ország első női tanintézetében az
1764-ben alapított Szmolnij Intézetben taníttatta, hogy aztán gyorsan és
sikeresen férjhez adja Sahovszkoj herceghez. A házasság, bár egy forrás szerint
két gyermek is született belőle, nem tartott sokáig. Hősnőnk 1910 tavaszán egy
légibemutatón összeismerkedett Nyikolaj Popov pilótával. A románc rövidnek
bizonyult, de hatására Jevgenyija elhatározta, ő is a magasba emelkedik. Akkoriban
az orosz repülőiskolákba csak katonatiszteket vettek fel, így a németországi
Johannesthalig kellett utaznia, itt szerzett 1911-ben pilóta-oklevelet.
Oktatója és egyben soron következő szerelme, az akkor már ismert pilóta, Vszevolod
Abramovics mellett maga is oktatóskodott a Berlin közeli repülőtéren.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZS3jP_faRX3uXJHgaMrRTuInqsctmfPj2hXth4l9Y7u8gw23E-gZwd4r3esTDas0FmA_vgZwkTO51-Vhea6qB6ijL8w5MRBfMLjxTD03jrsUdOp77t9piNVxrNxuu0RyShL4UE2hnzpM/s1600/Shakhovskaya&Abramovich.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZS3jP_faRX3uXJHgaMrRTuInqsctmfPj2hXth4l9Y7u8gw23E-gZwd4r3esTDas0FmA_vgZwkTO51-Vhea6qB6ijL8w5MRBfMLjxTD03jrsUdOp77t9piNVxrNxuu0RyShL4UE2hnzpM/s1600/Shakhovskaya&Abramovich.jpg" height="148" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Sahovszkaja és Abramovics</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
1913-ban visszatértek Szentpétervárra. Itt egy közös
repülésük tragédiába torkollott, a kétfedelű „Wright”-ot vezető Sahovszkaja
leszállás közben hibát vétett és a gép lezuhant. Szeva Abramovics meghalt, míg
szerelme enyhe zúzódásokkal megúszta az esetet. „Soha többé nem szállok fel” –
jelentette ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy időre Raszputyin környezetéhez csapódott. Mint a
„Sztarec” viselt dolgait vizsgáló, az Ideiglenes Kormány által felállított
bizottság jelentéséből valamint saját naplójából kiderül, kapcsolatuk korántsem
volt plátói.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Azt mondták, Raszputyin kapatta rá a kokainra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A háború kitörésekor sikertelenül próbálta elérni, hogy
pilótaként a harcoló sereghez kerüljön, így ápolónő lett az Anasztázia
Nyikolajevna nagyhercegnőről elnevezett kórházvonaton. Végül II.Miklós – talán
Raszputyin közbenjárására – mégis elfogadta jelentkezését és zászlós rangban a
frontra vezényelte. Többnyire felderítő, a tüzérségi célt pontosító repüléseket
végzett, szabad idejében meg – a rossznyelvek szerint – bajtársaival
bonyolódott szerelmi kapcsolatokba. Nem sokáig pilótáskodott, megvádolták, hogy
németországi tartózkodása alatt a német hírszerzés beszervezte és a fronton
fontos információkkal látta el az ellenséget. Erről többet tudni nem lehet,
mert az irattár ezen része leégett a februári forradalom alatt. A hercegnét minden
esetre halálra ítélték, de a cár kolostorban (van aki szerint börtönben)
letöltendő életfogytig tartó elzárásra enyhítette az ítéletet. 1917
februárjában mint a „cári rendszer foglya” (mint kém nem kaphatott volna
amnesztiát az Ideiglenes Kormánytól) szabadult és hamarosan ismét megjelent
Péterváron. Új pártfogót is talált, Valentyin Zubov grófot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A gróf alapította meg az orosz Művészettörténeti Intézetet,
az új hatóságok pedig kinevezték I. Pál uralkodó rezidenciája, a Gatcsinai
Palota és a benne őrzött gyűjtemény felügyelőjévé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Elnyerve Anatolij Lunacsarszkij, a közoktatási népbiztos bizalmát
az októberi forradalmat követően a palota-múzeum igazgatója, Sahovszkaja pedig
a köztársaság vagyonát kezelő bizottság felelős titkára lett.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-MpN9K8bW17ahet5HRK_q7YURFyXzcV5rLQal6h6sWNL-pSw3wrWsf7Z3H8TfhWn15hVJoM58PXAygpO9jr_f1YQCkgO4Cxgie3aaOlYahtDrDiFC1wOs9APi-EqYn5bVOjV126cci0Q/s1600/sahovszkaja.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-MpN9K8bW17ahet5HRK_q7YURFyXzcV5rLQal6h6sWNL-pSw3wrWsf7Z3H8TfhWn15hVJoM58PXAygpO9jr_f1YQCkgO4Cxgie3aaOlYahtDrDiFC1wOs9APi-EqYn5bVOjV126cci0Q/s1600/sahovszkaja.jpg" height="200" width="120" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jevgenyija Sahovszkaja</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
A hercegné ekkortájt ismerkedett meg Nyikolaj Pokrovszkijjal,
a Téli Palota vezetőjével, aki szintén Lunacsarszkij bizalmát élvezte. Pokrovszkij
tetteit a neten keringő különféle információk alapján még időrendbe szednem sem
sikerült. Műkincsek elsíbolójaként, az ellenforradalmi szervezeteknek
fegyverszállítójaként, a Cseka besúgójaként emlegetik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Annyi bizonyos, hogy 1918 szeptemberében a Finn Pályaudvaron,
mikor a Cseka az egyik ládában fegyvereket talált, az akció során Pokrovszkij
és Sahovszkaja is a letartóztatottak közé került. Lunacsarszkij akkor
személyesen táviratozott Gleb Bokijnak a petrográdi Cseka vezetőjének:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Tegnap este letartóztatták Jevgenyija Mihajlovna
Sahovszkaját, a köztársasági vagyont kezelő ügyosztály energikus és tevékeny
munkatársát. Ő jól ismert számunkra. Ha bármely tevékenységét illetően
megnyilvánulása a szovjet hatalommal szemben elítélendő, és ez alapja lehet az
ő letartóztatásának, ahogyan ez előfordulhatott a jelenlegi helyzetben is,
biztosítom elvtárs, hogy ez könnyen és gyorsan megelőzhető egy nekem küldött
egyszerű emlékeztetővel. Elvtársi üdvözlettel, Lunacsarszkij”. Így szólt az
üzenet, Bokij pedig nem ellenkezett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Több legenda is kering arról, hogyan végezte a hercegné. A legvalószínűtlenebb
változat szerint a Vörös Hadsereg pilótája lett, de miután lelőtte hibát vétő
szerelőjét, a hadbíróság halálra ítélte és kivégezték.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-e9c7y7k0sfD7Op-UAdzaGyqzXBLqgqrsfPgZRJuR5JwkPgvraknd2wNwZYT9dM9McJPLeyWXX-UOmDDKE2f7BoLgsEipi_j-dX1Rsan_zEWWSMeLsXJAayfYo4GYQTngyaCWUbDXtt8/s1600/%D0%95%D0%B2%D0%B3%D0%B5%D0%BD%D0%B8%D1%8F_%D0%9C%D0%B8%D1%85%D0%B0%D0%B9%D0%BB%D0%BE%D0%B2%D0%BD%D0%B0_%D0%A8%D0%B0%D1%85%D0%BE%D0%B2%D1%81%D0%BA%D0%B0%D1%8F_(1914-1917).jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-e9c7y7k0sfD7Op-UAdzaGyqzXBLqgqrsfPgZRJuR5JwkPgvraknd2wNwZYT9dM9McJPLeyWXX-UOmDDKE2f7BoLgsEipi_j-dX1Rsan_zEWWSMeLsXJAayfYo4GYQTngyaCWUbDXtt8/s1600/%D0%95%D0%B2%D0%B3%D0%B5%D0%BD%D0%B8%D1%8F_%D0%9C%D0%B8%D1%85%D0%B0%D0%B9%D0%BB%D0%BE%D0%B2%D0%BD%D0%B0_%D0%A8%D0%B0%D1%85%D0%BE%D0%B2%D1%81%D0%BA%D0%B0%D1%8F_(1914-1917).jpg" height="200" width="150" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Sahovszkaja a hadseregben</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Egy másik változat szerint, Lunacsarszkij segítségével a
kijevi Csekához helyezték és 1919-20-ban itt szolgált nyomozóként. Ebben az
időszakban igyekezett bosszút állni azokon, akik a kémkedési ügyet indították
ellene. 1920 őszén halt meg egy részeg mulatozás során, a kollégáival
folytatott lövöldözésben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A harmadik változatban a letartóztatására érkező csekistákat
pisztolylövésekkel fogadta, és a velük vívott tűzharcban vesztette életét.
Utolsó szavai e szerint ezek lettek volna: „Vörös golyó, de az én hercegi
kacsómból.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Visszatérve a cári légierőre, 1916 nyarától kezdtek minden
orosz légiegység mellé, két (később több) vadászgépből álló alegységet szervezni.
Ekkor már Oroszországban is megjelentek az öt vagy annál több ellenséges
repülőgépet lelőtt pilóták, az ászok, ahogyan a háború alatt Franciaországban
nevezték őket. 1917 novemberében – Oroszország ekkor fejezte be a háborúban a légi
hadműveleteket – hivatalosan 18 (egyes források szerint 19) orosz ász volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ugyanebben a hónapban megbukott az Ideiglenes Kormány és a
bolsevikok vették át a hatalmat. A propagandisták új, osztálytartalom alapján
kiválasztott, kollektív hősöket (munkás, paraszt, katona, matróz) állítottak
előtérbe. A pilótákból, akik többnyire tisztek voltak és a társadalom felsőbb
rétegeit képviselték – ráadásul többnyire kiváltságos helyzetben voltak a többi
katonához képest – osztályellenség vált.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ennek eredményeként az októberi forradalmat követő első
hónapban a bolsevik vezetők között az a vélemény alakult ki, hogy az aviatikát,
mint a cári rendszer részét okvetlenül el kell törölni. Még egy
dekrétum-tervezet is készült a repülőgépgyárak átalakításáról bútorgyárakká, de
aztán decemberben mégis úgy döntöttek, hogy a saját oldalukon tartott pilótákból
vörös légialakulatokat szerveznek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
1918 tavaszán Trockijt nevezték ki hadügyi népbiztosnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Trockij az új hatalom azon kevés vezetője közé tartozott,
aki tisztán látta milyen forradalmi jelentőségűnek bizonyult az első
világháború a repülés fejlődésére és ez milyen távlatokat nyitott meg.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2-bjL7Oet3AQxLYRUKvwE0CrjgJESiJdmwrVMO1qlu5vck_f5OXlgsOQK3tKTi_RbjJCBJ5jKeo5J961hvZhO42nlI43QswAqmxdNsaXLm2RRudJ5zGNJEc_9Uv3lQZP9muv0O3jxyEs/s1600/moszkvai+rep%C3%BCl%C5%91siskola+1919-20.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2-bjL7Oet3AQxLYRUKvwE0CrjgJESiJdmwrVMO1qlu5vck_f5OXlgsOQK3tKTi_RbjJCBJ5jKeo5J961hvZhO42nlI43QswAqmxdNsaXLm2RRudJ5zGNJEc_9Uv3lQZP9muv0O3jxyEs/s1600/moszkvai+rep%C3%BCl%C5%91siskola+1919-20.jpg" height="124" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A moszkvai repülőiskola 1919-20</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
A polgárháború idején a bolsevik hatalom erőforrások híján nem
volt képes komolyan foglalkozni a repüléssel, bár tisztában volt döntő a
jelentőségével a modern hadviselésben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Trockij 1922 őszén látta elérkezettnek az időt a Vörös
Légiflotta megteremtésének és a repülés kiépítésének az országban. Úgy gondolta
a cél csak az egész nemzet mozgósításával érhető el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
1923 februárjában javaslatot tett a Légiflotta Barátainak Egyesülete
(ODVF, Obscsesztvo Druzej Vozdusnava Flota) létrehozására, és talán nem
meglepő, hogy a javaslatot a saját maga által vezetett Szovjetunió Forradalmi
Katonai Tanácsa el is fogadta. A következő hónapban, március 8-án megalakul az
ODVF a Szovjetunió első társadalmi szervezete. Az egyesület fő feladatai: a
repülőgépgyártás számára szükséges eszközök össznépi összegyűjtése, valamint
széles körű agitáció és propaganda kifejtése a repülés ügyében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Az éhes, félig romba dőlt, félanalfabéta országot
felszólították, hogy hozzon hősies áldozatot a repülés megteremtése érdekében
és az ehhez szükséges propaganda eszközeivel emelje a repülést egy ilyen
áldozathoz méltó szellemi magasságokba” – jegyzi meg Jelena Zseltova „A repülés
kulturális mítoszai Oroszországban a XX. század első harmadában” c.
tanulmányában.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
1923 tavaszától aztán beindult a kampány.<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkZg3Ls8UOzhGoBsjedFpm74eKlsoGnVNrKMsE2wNGAN6hB0H_DqgsiZXbTPNIugKhvNbiE9zLDAvO6BNLbcyINncY1B7E4e72IJ_QPZbLhSLepl_UtBKyh3rv17eXd3C_PQRwxmQ9MmY/s1600/Tabak_2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkZg3Ls8UOzhGoBsjedFpm74eKlsoGnVNrKMsE2wNGAN6hB0H_DqgsiZXbTPNIugKhvNbiE9zLDAvO6BNLbcyINncY1B7E4e72IJ_QPZbLhSLepl_UtBKyh3rv17eXd3C_PQRwxmQ9MmY/s1600/Tabak_2.jpg" height="151" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Az ODVF sejteket hozott létre számos régióban és az ország
városaiban. Megszervezte saját havilapja a „Repülőgép” kiadását, de az egyesület
helyi szervezetei is adtak ki saját folyóiratokat „Vörös pilóta”, „Vörös
szárnyakat Szibériának”, „Hajrá motor!”, „Légitárs” címmel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Agitrepüléseket szerveztek az ország távoli zugaiban, plakátok
készültek, filmeket forgattak, sőt cigaretta, keksz, karamell jelent meg az
ODVF felhívásaival és szimbólumaival díszítve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Dolgozó nép, építsd a légiflottát!”, „Proletár – repülőre!”,
„Éljenek a világ közösségének szárnyai – Vörös Légiflotta!”, „A Vörös
Légiflotta – Október védőbástyája!”, „Vörösrepülőgép – minden dolgozó
védelmezője!”, „Diktatúra a földön után, diktatúra a levegőben!” – kiabálták a
jelmondatok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
1925 április 6-án Akadémiai Nagyszínházban ünnepelték az
ODVF megalakulásának második évfordulóját. Az ünnepélyes ülés végén Vlagyimir
Majakovszkij felolvasta „A repülő proletár” című versének első részét:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Munkás!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Paraszt!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Tapasztald
meg,<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hogy<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
az ég is<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
tiéd!<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0oPPVpPe1Ol7mBHkuo9zXjKFEFK-kNN82tF8yyFfugGSBKvGhtStc6MtV-zMC9SQVfS9IG1ODjKMF5nvWq1_W8QLvbQ8vf-2ssyRKtQzuBAgXoV5fCDRaqv76cvytHMA3GUuMG03XSTw/s1600/pic_1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0oPPVpPe1Ol7mBHkuo9zXjKFEFK-kNN82tF8yyFfugGSBKvGhtStc6MtV-zMC9SQVfS9IG1ODjKMF5nvWq1_W8QLvbQ8vf-2ssyRKtQzuBAgXoV5fCDRaqv76cvytHMA3GUuMG03XSTw/s1600/pic_1.jpg" height="135" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Igyekeztek az emberek lelkébe csepegtetni a büszkeség
érzését, a lelkesedést, a hódolatot a szovjethatalom szinte természetfeletti
ereje iránt, amely az ellenséget immár nem csak a szárazföldön és a tengeren,
hanem az égbolton is legyőzi, és elküldi követeit a világ legtávolabbi zugaiba
is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
De maguk a vezetők is úgy tekintettek a repülésre, mint egy
eljövendő csodálatos korszak előfutárára. Trockij, Lunacsarszkij és sok más
politikus, az ODVF propagandistái és maguk a pilóták is hittek abban, hogy a
repülés új korszakot nyit, és e korszak embere jobbá, csodálatosabbá válik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
"Acél forradalmárokat alkottunk, repülőgépek
képében" - üdvözölte költői lélekkel Rikov a 19 repülőgépből álló „Lenin”
század átadását 1924 június 1-én.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A 20-as évek végére, a 30-as évek elejére a pilóták és
ejtőernyősök kultikus figurákká váltak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egyesítették magukban a technikai fejlődés legmagasabb
eredményeit, a látványosságot, a kockázatot, az esztétikát. Szorosan kapcsolódtak
az ország védelméhez és a vezető légi hatalmakkal – az Egyesült Államokkal,
Franciaországgal, Nagy-Britanniával és Németországgal – vívott versenyhez.
Ráadásul egy összetartó kollektíva egymásért felelős tagjaiként kiválóan példázták
a korszak igazi hősét, a közösséget, bár ez a közösség a 30-as évek közepéig viszonylag
szűk körű volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Igazi tömegmozgalommá 1935-36-ra vált. Ennek alapjait
egyfajta politikai-kulturális váltás teremtette meg, mely szerint a szocialista
építés hőse már nem a kollektíva, hanem az egyén.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az egyén aki fegyelmezetten, technikai jártassággal,
általános kulturáltsággal végzi munkáját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Jól példázza ezt a korszak másik nagy mozgalma amely
Alekszej Sztahanovról kapta nevét. Sztahanov (két áccsal, akik a dúcolást
végezték) 1935. augusztus 31-ről szeptember 1-re virradó éjszaka rekordot
állított fel 102 tonna szenet kitermelve, amely a normának 14-szerese volt.
Kezdetben a mozgalom célja valóban a pusztán fizikai erőkifejtéssel elért norma-túlteljesítés
volt, de a sztahanovisták első összszövetségi konferenciáján 1935 decemberében Sztálin
már mást hangsúlyoz: „A sztahanovisták, ezek a kultúrát és a technikát ismerő
emberek, példáját adják a precizitásnak és a pontosságnak a munkában, képesek
értékelni az időtényezőt és megtanulják számolni az időt nem csak a percekben,
de másodpercekben is.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Szigorú fegyelem, a lazaság megszüntetése jellemzik az
igazi Sztahanovistát, akinek a tisztaság, a pedánsság és a kulturáltság
példájának kell lennie a munkahelyén és otthon is” – sulykolja a sajtó. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Míg a Sztahanov-mozgalom a „nagy” hősök tetteinek és
hősiességének megismétlésére adott lehetőséget a „kisember” szintjén, a
repülésbe bekapcsolódók esélyt kaptak maguk is „nagy” hősökké válni.<o:p></o:p></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhB1m_UN9ydnViHJScao44jnE3iu7Zh7TliMFVTYOZzJIxTpfMwhuRBYbiF7AUtzCZNH-kkkDz4Nngp-UsbVP8WHsiOuijw8g6BPVDHNrQvd46X5GzRXP4fQ6byqMNefIrkreWebhPZxSY/s1600/61da60ddc5f6955c7ff426c8a9a.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhB1m_UN9ydnViHJScao44jnE3iu7Zh7TliMFVTYOZzJIxTpfMwhuRBYbiF7AUtzCZNH-kkkDz4Nngp-UsbVP8WHsiOuijw8g6BPVDHNrQvd46X5GzRXP4fQ6byqMNefIrkreWebhPZxSY/s1600/61da60ddc5f6955c7ff426c8a9a.jpg" height="200" width="138" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A polgári repülés a nőkre vár</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
1936-ban az országban már 150 repülőklub volt (1930-ban csak
4), 240 vitorlázórepülő-tér 2000 vitorlázógéppel és 1200 oktatóval. Az ejtőernyőstornyok
száma 600. Becsült adatok szerint 1935-ig több mint egy millió ember ugrott
ejtőernyővel. Az 1936-os évben összesen – talán túlzó becslések szerint – több
mint 1,3 millió. A "Repülőgép" és a "Légiközlekedés" lapok
minden számában akadtak hirdetések a pilóták, vitorlázó pilóták és ejtőernyősök
képzéséről a gyárakban és gépállomásokon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Tömegesen tervezték a vitorlázógépeket és folyamatos összszövetségi
verseny zajlott a legjobb műrepülő- vagy vitorlázógép címért. Terjedt az
ejtőernyős tornyok építése, részletes utasításokkal segítették azok felállítását.
„Az ejtőernyős torony céljára alkalmazni lehet bármely építményt: templomok
harangtornyát, minareteket, várfalak bástyáit, gyárkéményeket”.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy folyóiratban tudósítás található arról, hogy Kljazma
városban két haranglábat átalakítottak ejtőernyős toronnyá. A Krím a távolsági
vitorlázórepülő-verseny fő helyszínévé vált. A légtér meghódítása lett az egyik
alapvető témája a regényeknek, filmeknek, daloknak, a képzőművészetnek és más
műfajoknak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A legjobbak pedig megkapták az őket megillető figyelmet, ők
váltak a pilóta-hősök galériájának országosan ismert alakjaivá.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrZNPLEhQKHJXQ_uRm-pnPGU3KnkSJSU61xWsgUq1BBBq7FP6LOMfpVm7NTloP22lyp5vKmHbQQF2h2n1YjGsLXaClr94jB7tR-psoES3GEdAZp1i5GRcLXHm-c6h4Mw0_bEjM0Tv_Qk8/s1600/oszipenko+grizodubova+raszkova.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrZNPLEhQKHJXQ_uRm-pnPGU3KnkSJSU61xWsgUq1BBBq7FP6LOMfpVm7NTloP22lyp5vKmHbQQF2h2n1YjGsLXaClr94jB7tR-psoES3GEdAZp1i5GRcLXHm-c6h4Mw0_bEjM0Tv_Qk8/s1600/oszipenko+grizodubova+raszkova.jpg" height="147" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A "Szülőföld" legénysége</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Az Északi sarkra repülő Mihail Vodopjanov, a sztratoszférát
elérő Vlagyimir Kokkinaki, a távolsági repülő Mihail Gromov, vagy a „Szülőföld”
nevű ANT-37-esen leszállás nélkül a Távol-keletre repülő trió, Valentyina
Grizodubova, Polina Oszipenko és Marina Raszkova.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8yVxdKBQkU3eT3eallu-v8pVpb6yQf10hWskgJv6b2jGQ5M3oLPfFtB_sLPRBu6OOKKbagj9u8fdyJq7Znm6tTKhA5lLkUl78sxhpXIgIEnDIyO73yeMb7O1vYpRen-XopkzcOyuq5yw/s1600/kabina_samoleta_550.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8yVxdKBQkU3eT3eallu-v8pVpb6yQf10hWskgJv6b2jGQ5M3oLPfFtB_sLPRBu6OOKKbagj9u8fdyJq7Znm6tTKhA5lLkUl78sxhpXIgIEnDIyO73yeMb7O1vYpRen-XopkzcOyuq5yw/s1600/kabina_samoleta_550.jpg" height="200" width="141" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Valerij Cskalov</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
E társaságból Valerij Cskalov vergődött a legnagyobb
hírnévre, aki két társával Georgij Bajdukovval és Alekszandr Beljakovval előbb
a Sztálin-útvonal elnevezésű távot teljesítette, azaz Moszkvából 1936. július
20-án startolva 56 óra múlva landolt Udd szigetének homokján az Ohotszki-tenger
partján, majd a következő évben ugyancsak Moszkvából, ugyancsak leszállás
nélkül az Északi-sarkon keresztül Amerikába repült.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az eredetileg vadászpilóta Cskalovról sok legenda kering. Bátor,
sőt vakmerő pilóta hírében állt, aki gyakran kapott büntetést kockázatosnak
ítélt repülései vagy részeg verekedései miatt. Egyszer mélyrepülést hajt végre
a vasúti sínek fölött és a szembejövő vonatot „átugorva” az állomásépületen
töri össze a gépét, máskor a Troickij híd alatt repül át, bár ezt a bravúrt egyesek
szerint nem ő, hanem Jevgenyij Boriszenko hajtotta végre 1940-ben, kizárólag a „Cskalov”
film forgatása kedvéért.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A 20-as évek végétől hol leszerelték, hol visszavették a
hadseregbe, végül 1933-ban tesztpilóta lett a leningrádi 39-es számú
(Mezsinszkijről elnevezett) repülőgépgyárban. Olyan új műrepülő figurák
fűződnek nevéhez, mint az emelkedő dugóhúzó vagy a késleltetett orsó.
(Legalábbis valami ilyesminek fordítom, de mivel nem értek hozzá, talán így
nincs is semmi értelmük.)<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXy-gE2YJmmkuQQp3jeTzCllM_KAX5LwJbWcSuX0YGR5nl0T7F-lOvtBxYHQ1dgo4vYEW-JC1fHnB-kkGSAPnYBa5yxhj96SRP4dumeNHd1zOgmNu7nylUk-43gfbeRDd1XCscqmRXQfs/s1600/cskalov+sztalin.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXy-gE2YJmmkuQQp3jeTzCllM_KAX5LwJbWcSuX0YGR5nl0T7F-lOvtBxYHQ1dgo4vYEW-JC1fHnB-kkGSAPnYBa5yxhj96SRP4dumeNHd1zOgmNu7nylUk-43gfbeRDd1XCscqmRXQfs/s1600/cskalov+sztalin.jpg" height="139" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Cskalov és Sztálin</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Első találkozására Sztálinnal 1935. május 2-án került sor a
„Frunze” repülőtéren. A pilóta műrepülését követően beszélgetett vele a
parádéra kilátogató vezér.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„A találkozás után az életem tartalmasabbá vált,
fegyelmezettebben kezdtem repülni mint korábban, úgy tűnt hatalmas új erők áramoltak
belém, hogy szolgáljam a mi csodálatos hazánkat” – írta később erről Cskalov.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A repülősöket kitüntetett figyelemmel kísérő Sztálin („Szeretem
a pilótákat. És őszintén meg kell mondanom, ki kell állnunk értük. Nekem fáj a
szívem, amikor valamelyik pilótát megsértik. Akiket én mindenek előtt
tisztelek, azok a polgárháború hősei, az idősebb nemzedék, és a pilóták, az új
nemzedék képviselői.”) más pilóták számára is maga volt a fegyelmező erő, a
bölcs iránymutatás, minden tudás forrása. Akár mulathatnánk is Beljakov
emlékein amelyeket hármójuk Szocsiban, Sztálinnál tett látogatása után vetett
papírra. A pedagógus családban nevelkedett, repülőakadémiát végzett navigátor,
mintha az iskolákat teljesen feleslegesen végezte volna, mintha mindent most a
„bölcs vezértől” tanulna meg:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Sztálin elmagyarázta nekünk, hogy korábban itt tölgy nőtt,
de mivel a fenyő kiválóan tisztítja a levegőt, úgy döntött a tölgyet fenyőre
cseréli. Azt mondták a fenyő itt nem él meg, de Sztálin mégsem hallgatott rájuk
és ragaszkodott a cseréhez.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Láthatják, gyönyörűen növekszik – mosolygott Joszif
Visszarionovics.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nyilvánvaló, Sztálin elvtárs, mindent meg lehet csinálni,
csak akarni kell – mondta Cskalov.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Igen – válaszolta Sztálin – csak nem kell elcsüggedni. Ha
elsőre nem sikerül, meg kell újra próbálni, ha megint nem sikerül, más oldalról
kell nekifogni. A bolsevikok mindig így csinálják Erre még Lenin tanított
minket!..<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A beszélgetés arra terelődött, hogy éjszaka ezen a dombon
melegebb van, mint közvetlenül a tengerparton. Sztálin elmagyarázta nekünk,
hogy éjszaka a hegy lábánál lecsapódó hideg levegő ott nyirkosságot okoz. Ezért
kell a szanatóriumot magasabban építeni, nem lenn, közvetlenül a parton. (…)<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFlQplrO1dKizpVThubaXOLdIbX0RsJ-uI_JNHIWc7mNGQKaIT8aPp2CWHGZA-0irKw7dnZ24WkSyaJ-tVF4o27tp5wgLfmv0smFveHFYbHZXFqhgYkOKKgWhk10KlQQB_oC35S-NNUgI/s1600/388577.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFlQplrO1dKizpVThubaXOLdIbX0RsJ-uI_JNHIWc7mNGQKaIT8aPp2CWHGZA-0irKw7dnZ24WkSyaJ-tVF4o27tp5wgLfmv0smFveHFYbHZXFqhgYkOKKgWhk10KlQQB_oC35S-NNUgI/s1600/388577.jpg" height="147" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
A fenyőkön kívül nőttek a kertben valamiféle ezüst levelű
ismeretlen fák is. Sztálin elmondta, hogy ez az eukaliptusz. Letépett néhány
levelet, összemorzsolta a kezében és megszagoltatta velünk. Sajátos, a
terpentinre emlékeztető illatot árasztottak. Sztálin mesélte, hogy az
eukaliptusz elűzi a maláriaszúnyogokat és hogy az amerikaiak felhasználták a
malária elleni küzdelemben a Panama-csatorna építésénél. (…)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Beszélgetve mentünk a tekepályához. Sztálin megmutatta
nekünk hogyan kell elgurítani a golyókat a gurítódeszkán, hogy ne menjenek
félre. Fogott egy golyót és nagyon ügyes mozdulattal elgurította. A golyó simán
gurult végig a keskeny deszkán és rögtön feldöntött néhány bábut. Nekünk
viszont egyáltalán nem ment jól. Sztálinnak ismét meg kellett mutatnia hogyan
kell játszani...”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Cskalovot különösen kedvelte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Vagy talán csak különösen alkalmasnak tartotta a propaganda
céljaira.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A hős, akivel ország-világ előtt lehet büszkélkedni, aki
bizonyíték a szovjet ember felsőbbrendűségére.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0bv220OGLpofei_WKsMzcmKix9Oh4Gmlx8ZAEHKqPu3iF3hQI_JVx4a7rD9Mjiyx7oWpjKQLkDRfaK7b6wnsLBfIL3koksN6Tqn4mIkBMlwhxhUhsylrUs9phyfYIJBNzLx64KSXK3R0/s1600/04g.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0bv220OGLpofei_WKsMzcmKix9Oh4Gmlx8ZAEHKqPu3iF3hQI_JVx4a7rD9Mjiyx7oWpjKQLkDRfaK7b6wnsLBfIL3koksN6Tqn4mIkBMlwhxhUhsylrUs9phyfYIJBNzLx64KSXK3R0/s1600/04g.jpg" height="136" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Szovjetunió Hőse</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
A Szovjetunió Hőse, dandárparancsnok, a Legfelsőbb Tanács
Nemzetiségi tanácsának tagja, Vasziljov települést a tiszteletére Cskalovszkra keresztelik.
Írásos nyoma nincs, ám felesége emlékei szerint a Belügyi Népbiztosság (NKVD)
egyik posztját is felajánlották neki, de ő visszautasította. Maradt annál,
amihez értett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
1938 decemberében egy próbarepülés során vesztette életét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A tragédia körülményeit két bizottság is vizsgálta 1938-ban
illetve 1955-ben, de mindkét esetben a gép hibáját állapították meg. Ahogy azonban
ilyenkor lenni szokott ma is tartja magát a bűncselekmény gyanúja, melynek újra
és újra tápot adtak a családtagok nyilatkozatai.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Georgij Bajdukov, a papa barátja és legénységének
másodpilótája mesélte anyámnak, hogy a Kremlbeli kitüntetés átvételekor apám
tegeződve fordulva Sztálinhoz, átadott neki egy pohár vodkát és javasolta
igyanak pertut. Minden résztvevőnek elállt a lélegzete. Cskalov fenékig
ürítette a poharat, de Sztálin csak belekortyolt. Azt hiszem, ez volt a
végzetes hibája apámnak. Sztálin és Cskalov viszonyát nagyon pontosan jellemzi
egy anekdota.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Sztálin Puskint olvas: „Egy sas fel az ég üde kékje felé
száll, // itt fönt, ahol én vagyok, áll lebegőn.” majd felhívja Beriját és azt
mondja: „Lavrentyij, tüntesse el a sast!”. Lám, a sast el is tüntették. El
kellett nekik számolni bármivel is? Az egyik mindenható vezér, a másik egyszerű
pilóta, aki egy időre ismertté vált.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeV0-7LIYKtfFS84Dd6IpYEj9viKuL-FSnJW4xNrVFZuWgpDDzqYi1c94PdZxdQu7qrw0IIvYqJX-KmIxNV0HroIXJKEN_ludeunoAx7yfdXb5uBVaHXffBlftsCQdP_1ffXpL2Xo0gtI/s1600/oblomki_i180_550.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeV0-7LIYKtfFS84Dd6IpYEj9viKuL-FSnJW4xNrVFZuWgpDDzqYi1c94PdZxdQu7qrw0IIvYqJX-KmIxNV0HroIXJKEN_ludeunoAx7yfdXb5uBVaHXffBlftsCQdP_1ffXpL2Xo0gtI/s1600/oblomki_i180_550.jpg" height="141" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Cskalov lezuhant gépének roncsai</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Miért csukták le Tupoljevet? Bizonyára az ő szemében is
önérzet látszott, hisz épp az ő gépein hajtottak végre ilyen sikeres
repüléseket” – mondta egy újságírónak már halála után született lánya, Olga
Cskalova.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Végül néhány szót magáról a filmről:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Természetesen a repülősök a filmesek érdeklődését is
felkeltették. 1935-ben Julij Rajzman („Pilóták”), 1939-ben Eduard Penclin
(„Vadászrepülők”) rendezett róluk filmet. 1940-ben, Mihail Konsztantyinovics
Kalatozov (a „Szállnak a darvak” későbbi rendezője) a leningrádi filmstúdióban kezdett
neki egy film forgatásának a „sztálini sólyomról” ahogy akkoriban Cskalovot
nevezték. A sarki pilóták emléke még nagyon frissen élt az emberekben (csak 5
év telt el az amerikai út és három a hős tragikus halála óta), így a film a
közönségre lelkesítően hatott a háború előestéjén.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A főhőst Vlagyimir Bjelokurov alakította, aki a moszkvai
művészeti akadémia színházának tagja volt. E szerepén kívül talán a „Vadállatok
a fedélzeten” fedélzetmestere és a „Holt lelkek” Csicsikova miatt emlékeznek rá
a nézők. Később rendezett is és tanított a Színházművészeti Egyetemen (GITISZ).<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az Olgát játszó Kszenyija Taraszova elsősorban a moszkvai
Kis Színház művészeként volt ismert.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mihail Gelovaniról, mint Sztálin állandó megformálójáról a
„Parasztok” című Ermler film kapcsán már bőségesen írtam, így azt itt nem
ismétlem el. (2011. áprilisi bejegyzés)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A 60-as évek elején természetesen ezt a filmet is átvágták,
gondosan kigyomlálva belőle mindent ami Sztálinra, illetve a korszakra utal. Az
1941-es eredeti változat 2007-ben lett hozzáférhető DVD-n, amit a televízióban
először csak 2014. februárjában vetítettek le.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Számomra talán a legérdekesebb egy ifjú színész villanása a
film vége felé. Még a stáblistára sem került fel a szovjet színművészet későbbi
zseniális alakja, az amerikai újságírót játszó Arkagyij Iszaakovics Rajkin.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvydXNA0JRaizSPSOnmy1eBayMMg3dftwHw8p-IAAJIFOBpPBzmLXFCZxRU3OkXQFFB_3rdLdOeEUef3T5LaUX5IydcBGtmXvyQhyQPwvahrLiJZMd88G3bLxu8jvqglADMhu5W0wvhyphenhyphenI/s1600/1280px-ChkalovFirewall.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvydXNA0JRaizSPSOnmy1eBayMMg3dftwHw8p-IAAJIFOBpPBzmLXFCZxRU3OkXQFFB_3rdLdOeEUef3T5LaUX5IydcBGtmXvyQhyQPwvahrLiJZMd88G3bLxu8jvqglADMhu5W0wvhyphenhyphenI/s1600/1280px-ChkalovFirewall.jpg" height="213" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Valerij Cskalov (Валерий Чкалов)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Rendezte – Mihail Kalatozov<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Forgatókönyv – Georgij Bajdukov, Dmitrij Taraszov, Borisz
Csirszkov<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Fényképezte – Alekszandr Gincburg<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Zene – Venyegyikt Puskov<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
ff, szovjet, 97 p.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Lenfilm, 1941<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bemutató – 1941. március 12.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szereplők:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Cskalov – Vlagyimir Bjelokurov<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Olga – Kszenyija Taraszova<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Pal Palics – Vaszilij Vanyin<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
Aljosin – Borisz Zsukovszkij<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
link:</div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://mega.co.nz/#!Fs90DB5R!6-AOh0cDTb0YSNR43Rte-7IntPuNOMAsLU4vuiUxmek">https://mega.co.nz/#!Fs90DB5R!6-AOh0cDTb0YSNR43Rte-7IntPuNOMAsLU4vuiUxmek</a></div>
<div class="MsoNormal">
(jelszó: kinok55)</div>
pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-80829792570146739122014-05-26T21:20:00.000+02:002014-06-10T19:43:26.727+02:00Vidám fickók<div class="MsoNormal">
„Szörnyűség!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiinRwX1z5SpP4Dfvc5xLRRE4KvjBYUzpZuCx3vc0YTJIVgd9GSIUzcbuUOSRSJJHb4_CpYw6JGrJk-xHsWpBSGD8fdslLwVWQCzUR5sABxx6dR-DA5r-ENE2gpBWoLXtKUEVd1l1BLnf4/s1600/plak%C3%A1t+03.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiinRwX1z5SpP4Dfvc5xLRRE4KvjBYUzpZuCx3vc0YTJIVgd9GSIUzcbuUOSRSJJHb4_CpYw6JGrJk-xHsWpBSGD8fdslLwVWQCzUR5sABxx6dR-DA5r-ENE2gpBWoLXtKUEVd1l1BLnf4/s1600/plak%C3%A1t+03.jpg" height="320" width="212" /></a>A moziban a »Viva Villát« vetítik, a peonok felkelésének
tragikus képsorai peregnek, a fesztivál közönsége meg nevet!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Zajonganak az átkozottak!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Tapsolnak a nyomorultak!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mi van?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hogy is?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Miért?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Én nem nevettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nem zajongtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nem is tapsoltam abban a pillanatban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bűncselekményt követtek el a szemem láttára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Rendkívülit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Titánit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A szív megkövül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A kar széttárva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A haj égnek áll.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Segítség!</div>
<div class="MsoNormal">
Rablók!”</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A „Lityeraturnaja Gazeta” 1935.
február 28-i számában indítja így „Segítség! Rablók!” címmel megjelent
glosszáját az akkoriban (azt mondják) ismert költő, Alekszandr Bezimenszkij.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Kissé hatásvadász kirohanását az
előző év decemberében bemutatott „Vidám fickók” című zenés, úgynevezett
„dzsessz-komédia” ellen intézte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A szovjet sajtó szinte
egyöntetűen sorakozott fel a kritika mögé, kifogásoltak majd mindent a filmmel
kapcsolatban. Hogy a rendező, aki hosszabb ideig tartózkodott az Egyesült
Államokban, lemásolt egy másodrendű hollywoodi revüt; hogy a főszereplőnek
nincs hangja; hogy a viccek ízléstelenek; hogy az egyetlen jó dolog a filmben a
zene, de azt meg lopták a „Viva Villából”. (Ezt az amerikai filmet épp akkor
mutatták be az első moszkvai filmfesztiválon.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Az elutasító recenziók száma
egyre nőtt, annak ellenére, hogy a rendező már januárban megkapta a filmért a
Vörös Csillag katonai érdemrendet. Mint írták: „a filmkomédia nehézségei felett
aratott győzelemben tanúsított vitézségéért”.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Aztán Sztálin úgy döntött, véget
vet a heves indulatokat kiváltó alkotás körüli vitáknak. Március 12-én a
Pravdában megjelent egy békülékeny, a filmet jóindulattal kezelő írás, mely
elismeri, hogy az ugyan nem mentes a hiányosságoktól, de...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
De nyilvánvaló volt, hogy a „Nagy
kormányos” számára fontos a film.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A 30-as évek elején a NEP végleg kimúlt
és Sztálin belekezdett (vagy már javában benne is volt) grandiózus tervei megvalósításába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A filmgyártásban egyelőre szélcsend
honolt, de nyilvánvaló volt, hogy ez csak átmeneti jelenség, afféle vihar
előtti csend. 1932-ben ugyan a filmművészet a Könnyűipari Népbiztosság irányítása
alá került, ám a szakmában mindenki tudta, ez csak addig tart míg a Vezérnek
ideje nem lesz velük is „foglalkozni”.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Erre 1933. februárjában került
sor, amikor a Népbiztosok Tanácsán belül létrehozták a Mozgóképipari
Főigazgatóságot (GUKF).<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Jóllehet ennek feladata először
csak a filmek munkálatainak felügyelete volt, azonban már májusban
kiterjesztették hatáskörét és ettől kezdve felelős lett minden szövetségi és
köztársasági stúdióban készülő film tartalmáért is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A filmek tartalmáról pedig a
Vezér azt gondolta, hogy a szocializmus építésén inaszakadtukig dolgozó
embereknek olyan filmművészetre van szükségük, amely nemcsak új hőstettekre
serkenti, de kikapcsolódni is segíti őket a pihenés szűkre szabott perceiben. A
filmkészítők ne „okoskodjanak”. Készítsenek olyan filmet, amely az arany
középúthoz tartja magát. Megfelelő mértékben értelmes és megfelelő mértékben
közérthető.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A komédia műfajában az első
ezeknek a követelményeknek tökéletesen megfelelő film a „Vidám fickók” lett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Vígjátékok persze készültek a
20-as években is (majd’ félévente egy), de ezek túlnyomó többsége meglehetősen
silány Chaplin-, Buster Keaton-, Max Linder-, Harold Lloyd-utánzat volt. A
sokkal szerényebb számban forgatott jó vígjáték, Borisz Barnet vagy Jakov
Protazanov komédiái pedig líraiságukkal szöges ellentétben álltak az új
elvárásokkal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Ezek a vígjátékok még „... egy
másik, összetettebb, változóbb korszakot képviselnek. Még éppúgy magukon
viselik a NEP hatását, mint ahogy a háborúét is, a pusztulást, a
munkanélküliséget. Ezeknek a vígjátékoknak a hősei hétköznapi emberek. A
villamosok utasai, a járókelők, a sorban állók, a társbérletek és a
veteményeskertes kis házak lakói, akik a maguk módján vonzóak, de egyáltalán nem
követelnek maguknak különleges helyet a történelemben. Nekik még nem sikerült
megérteniük az új idők eszméit, megérezni annak romantikus pátoszát. Élnek a
peremvidékeken, a külvárosokban, a közösségi lét zsúfoltságában – őket nem várja
a Nagyszínház, vagy a Mezőgazdasági Kiállítás pompás pavilonjai, vagy a
sportünnepély a Vörös téren...” – jellemzi e filmeket a filmtörténész, Mark
Kusnyirov.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9o8Td0mvL1je0-4ReyP85Sd17v4jf65ic9Yz54yVJw4R-AxhCIGkLyLdgmqJXr7H8OzOgAwAPwFap1xYUJjthlMExrTi8ClOZ2U4s3U8W-ItE1ROCfzUezVceiKcoeAlj36SgM_0O_So/s1600/Boris_Shumyatsky.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9o8Td0mvL1je0-4ReyP85Sd17v4jf65ic9Yz54yVJw4R-AxhCIGkLyLdgmqJXr7H8OzOgAwAPwFap1xYUJjthlMExrTi8ClOZ2U4s3U8W-ItE1ROCfzUezVceiKcoeAlj36SgM_0O_So/s1600/Boris_Shumyatsky.jpg" height="200" width="142" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Borisz Sumjackij</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Az „átalakítás” levezénylésére
Sztálin a régi pártkatonát Borisz Sumjackijt szemelte ki. Még az illegalitásból
ismerték egymást, Sumjackij vezette a fegyveres harcokat Szibériában és a távol-keleten,
volt a rövid életű Távol-keleti Köztársaság külügyminisztere és szovjet
nagykövet Perzsiában. Egyszóval otthon volt a terrorban és a diplomáciában is, így
valóban alkalmasnak tűnt a filmes szakma átszervezésére.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A végső cél, az amerikai
tapasztalatokat felhasználva megújítani a hazai filmipart, létrehozni egy
„szovjet álomgyárat” a Krímben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Kapóra jött a tervekhez a nyugati
tanulmányútról ezidőtájt visszatérő (vagy talán épp e célból hazarendelt)
rendezők, Szergej Ejzenstejn és Grigorij Alekszandrov, valamint az operatőr Eduard
Tissze.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Ők még 1929-ben Lunacsarszkij a
Közoktatási Népbiztosság vezetőjének engedélyével (javaslatára?) indultak
szolgálati útra Nyugat-Európába és Amerikába. Hogy tapasztalatok szerzése, vagy
inkább a szovjet mozi propagálása volt a cél (talán is-is) nem nagyon derül ki
számomra, minden esetre ekkor már túl voltak klasszikus némafilmjeiken, „A
Patyomkin páncéloson”, az „Októberen”, a „Régi és újon” így legalább szakmai
körökben ismerték nevüket nyugaton.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiREHyQ8EqWMnJTWhHYpg6lllh-RBMLL8fBPlD3ixel1amCmxPJUksyTqfu3HFovb1z1Ceg3FVNtcfMP5Ub_AmDoQa5TSnpqoaAORRIjDLBoEZJzFr6ALKXLfPDoleWFcx0ZMPC6SREkKs/s1600/alex+ejz.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiREHyQ8EqWMnJTWhHYpg6lllh-RBMLL8fBPlD3ixel1amCmxPJUksyTqfu3HFovb1z1Ceg3FVNtcfMP5Ub_AmDoQa5TSnpqoaAORRIjDLBoEZJzFr6ALKXLfPDoleWFcx0ZMPC6SREkKs/s1600/alex+ejz.jpg" height="135" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Alekszandrov és Ejzenstejn</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Alekszandrov és Ejzenstejn még
1921-ben ismerkedtek össze Moszkvában a Meyerhold-műhelyben. Állítólag
összeverekedtek egy darab kenyér miatt, amit a két napja éhező Alekszandrov
lopott el Ejzenstejntől. A két fiatalember a verekedést követően nemcsak
baráti, hanem később munkakapcsolatba is került, és Alekszandrov segéd- vagy
társrendezőjévé vált Ejzenstejn több filmjének.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Barátságuk olyannyira szoros
volt, hogy filmes körökben homoszexuális kapcsolatról beszéltek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
(„Épp e verekedés nyomán tárult
fel Eijzenstejn számára a fiatalember fizikai varázsa, kísértés, állati vonzerő
áradva belőle” – legalábbis egyik életrajzírója Marie Seton szerint.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A pletykák ellenére Alekszandrov
24-ben megnősült és elvette a társulat (Kék zubbony) egyik színésznőjét Olga
Ivanovát. (Fiukat az akkortájt Moszkvában járó Douglas Fairbanks tiszteletére
Douglas-nak keresztelték amelyet aztán az idők fordultával Vaszilijra
változtattak. Manpság ismét Douglas-ként ír róla mindenki.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Szóval 29-ben nyugatra utaztak,
de a tapasztalatszerzés mellett (forgattak az Egyesült államokban és Mexikóban
is) a szovjet életforma propagálására már nem nagyon maradt idejük.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyyTeHUNjUHcMRXXG9QEtxWVCGeagWlJVTg-vHBFi19MflOXpVZvdlCUHG6uF50lOIcetnYA7y40-mMT2eG3xqQyB3tNE6CJG6YaoJDNQG5li_r99ir2jN97cmwOujjfNyFND3gnDo7GI/s1600/tissze+alexandrov+chaplin.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyyTeHUNjUHcMRXXG9QEtxWVCGeagWlJVTg-vHBFi19MflOXpVZvdlCUHG6uF50lOIcetnYA7y40-mMT2eG3xqQyB3tNE6CJG6YaoJDNQG5li_r99ir2jN97cmwOujjfNyFND3gnDo7GI/s1600/tissze+alexandrov+chaplin.JPG" height="126" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tissze, Chaplin, Alekszandrov</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Alekszandr Dobrovszkij (aki
jelenleg, az örököstől megvásárolván, az Alekszandrov-Orlova házaspár
archívumának tulajdonosa) szavaival: „a társaság végigjárta az összes züllött
lebujt és Cocteau még egy szabadkőműves páholyba is elvitte őket, mivel ő maga
egyike volt az utolsó vagy utolsó előtti Merovingoknak. Találkoztak a Fehér
emigránsokkal, forgattak egy naiv filmet is az emigrációról. (...) Az erkölcsök
ebben a társaságban egyáltalán nem voltak kommunisták: Ejzenstejn erotomán volt
és homoszexuális, Alekszandrovról és Tisszéről a rossz nyelvek mindig azt
mondták, hogy biszexuálisok. Jean Cocteau-nak viszonya volt Ejzenstejnnel, de a
közvetett bizonyítékok alapján inkább a jóképű Grigorij Alekszandrovba volt
szerelmes. Van az archívumban egy fotográfia Cocteau-ról – a Cannes-i
Filmfesztiválon, az »Orfeusz« bemutatóján – ezzel a felirattal: »Az én
szeretett Grigorij Alekszandrovomnak«. Alekszandrovot viszont az éppencsak
ismertté váló Marlene Dietrich-hez fűzték gyengéd szálak.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Legalábbis Dobrovszkij ezt
hámozta ki a pillanatnyilag csak általa kutatható dokumentumokból. (Hát, lelke
rajta.)<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFhXtSTKwP1QNcZWQ89k57OO705tpNnZCCgv7hRfsjllLO1E8SYnN6Gt70RX7o_LPC9lkiOfmvnaUY7vbRoLPatmUnNpFc-7qA-35KdxKa1zFbZM60MULsLbDClJw_mhD-0N1DhV8XTBE/s1600/Walt+Disneyvel+02.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFhXtSTKwP1QNcZWQ89k57OO705tpNnZCCgv7hRfsjllLO1E8SYnN6Gt70RX7o_LPC9lkiOfmvnaUY7vbRoLPatmUnNpFc-7qA-35KdxKa1zFbZM60MULsLbDClJw_mhD-0N1DhV8XTBE/s1600/Walt+Disneyvel+02.jpg" height="200" width="193" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A három utazó Walt Disney-vel</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Sumjackij szándékai szerint
Ejzenstejn lett volna, aki valóra váltja a „Népek Atyja” elképzeléseit az új
típusú szovjet komédiáról, de a rendező túlságosan „öntörvényű” volt ehhez a
feladathoz. Meg aztán le is nézte Sumjackijt, gyakran nyilvánosan gúnyolódott
felettese tudatlanságán. Egyszer azt ajánlotta neki, hogy az új vígjátékot
Barkov költeménye a Luka Mudiscsov alapján forgassák le, persze a címben
szereplő illetlen családnevet (muda – a szlengben férfi nemi szerv) nem
említette. Agyba-főbe dicsérte a mű ideológiai következetességét, s mivel
Sumjackijnak fogalma sem volt miről beszél, kérte a könyvet. A titkárnők nem
merték közölni a főnökkel miről szól a történet és inkább eltüntették a
sikamlós opuszt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A GUKF vezetője végül lemondott a
közös munkáról Ejzenstejnnel, Alekszandrov pedig felismerve a rendező
kegyvesztettségét, azonnal szakított vele és felvette a kapcsolatot
Sumjackijjal. (aztán mikor Ejzenstejn visszakerült a „pixisbe”, persze újra
átértékelte kapcsolatukat.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
1932 augusztusában Alekszandrov
meglátogatta Gorkijt, akinek lakásán „véletlenül” épp ott volt Sztálin.
Beszélgetés kezdődött a rendező külföldi tapasztalatairól, aminek végén Sztálin
megjegyezte, hogy a művészet leragadt a tegnapnál és nem akar azzal a
nyilvánvaló dologgal számolni, hogy az emberek szeretik a friss, életvidám
műveket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Aztán Gorkijhoz fordult:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
„Alekszandr Makszimovics, ha
önnek nincs ellenére a vidámság, a nevetés, segítsen felébreszteni a tehetséges
literátorokat, a nevetés mestereit…”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Gorkij megígérte és már ősszel
összehívták az ország vezető rendezőit és forgatókönyvíróit, sürgetve őket,
hogy lássanak hozzá azoknak a vígjátékoknak az elkészítéséhez, amelyeket „már
úgy várnak a szovjet emberek”.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A Sztálinnal való találkozás
aztán végleg meggyőzte Alekszandrovot, hogy komédiát kell forgatnia.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A forgatókönyvet két hónap alatt
írták meg Vlagyimir Masszal és Nyikolaj Erdmannal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Alekszandrov később igyekezett
úgy beállítani a dolgokat, mintha mindent ő talált volna ki, mindenben ő
döntött volna, de a többiek visszaemlékezései nem ezt tükrözik. Valójában
inkább Sumjackij mozgatta a szálakat. Ő választotta Nyikolaj Erdmant és kérte
tőle, hogy kifejezetten Leonyid Utyoszov és az akkoriban roppant népszerű
„dzsessz-zenekara” körül bonyolódjon a történet.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaKhxaUIVqP33t8YJ_U11GgaaenBxyn3e6kkImUID8S8S8VfElnlVNU5VTLe7-mGbAWL91h6gLaoaPP49XFMMmfkDFjUJLDQRv86usWT4QSjYgTRVnKrh243LJf0xH9E7fRo9fBljfpqg/s1600/erdman.png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaKhxaUIVqP33t8YJ_U11GgaaenBxyn3e6kkImUID8S8S8VfElnlVNU5VTLe7-mGbAWL91h6gLaoaPP49XFMMmfkDFjUJLDQRv86usWT4QSjYgTRVnKrh243LJf0xH9E7fRo9fBljfpqg/s1600/erdman.png" height="200" width="131" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nyikolaj Erdman</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Egyébként Erdmant és Masszt a
film forgatásáról vitték el, letartóztatásuk oka bizonyos kéziratban lévő
politikai élű paródiák voltak. Nem is szerepelt nevük a stáblistán. Erdman 3 évet
kapott, Jenyiszejszkbe száműzték. Egy meglehetősen közeli ismerőse (talán még
barátnője is), a színésznő Angelina Sztyepanova – aki később az író Fagyejev
felesége lett – közbenjárására azonban a következő évben átkerült Tomszkba.
Közben továbbra is írt forgatókönyveket és 1941-ben a „Volga-Volgáért”,
miközben továbbra sem lakhatott a fővárosban és a nagyobb városokban, megkapta
a Sztálin díjat. A fővárosba csak 1941 végén térhetett vissza, mikor Lavrentyij
Berija az NKVD klubjának ének és táncegyütteséhez helyeztette.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Visszatérve Utyoszovhoz, ő igazi
őstehetség volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Lazar Vaszbejnként született
Ogyesszában, már 15 évesen több hangszeren játszott és énekelt a zsinagógában
meg mindenféle esküvőn.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A középiskolát sem fejezte be,
kicsapása után cirkuszosnak állt, gyűrű és trapéz-artista, sőt még bohóc is
volt. A polgárháború után került Moszkvába, majd Leningrádba. Az akkortájt
divatos „miniatűr” színházakban lépett fel. Ezeken a varieté-, és kamaraszínpad-szerű
helyeken kuplékkal, monológokkal, rövid jelenetekkel léptek fel a művészek, de
néha divatbemutatót, filmvetítést is beiktattak. Egy ilyen helyen tartotta az
Utyoszov-zenekar első fellépését 1929 március 8-án.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-BPz8m6YjEQhOsUsUBRFoizz5dzJyNgxWPXYP2_l-yHSeimLHBKs7FZZWRut-SwRLvnk-LkUbkar752MEUuhuAHmxjU3wDF6jUKiyQaomCjE6jn0X6YEUqkICOuoP6hdF8d8fKJDEIpY/s1600/tea+dzsessz+leningr%C3%A1d+1929.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-BPz8m6YjEQhOsUsUBRFoizz5dzJyNgxWPXYP2_l-yHSeimLHBKs7FZZWRut-SwRLvnk-LkUbkar752MEUuhuAHmxjU3wDF6jUKiyQaomCjE6jn0X6YEUqkICOuoP6hdF8d8fKJDEIpY/s1600/tea+dzsessz+leningr%C3%A1d+1929.jpg" height="138" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Utyoszov és együttese 1929-ben</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
„... közérthető, dallamos,
érzelmes, jazz muzsikát [játszott],közelítve azt a népdal hagyományaihoz.
Nemcsak eredeti jazz-zenekart hozott ezzel létre, hanem esztrádművészek
közösségét is. A kiváló zenészek, akik kotta nélkül játszottak, előadtak
bármilyen jelenetet a zene nyelvét kiegészítve a színház nyelvével.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A 30-as évek elején már valóban országszerte
ismert és kedvelt muzsikus volt, hatalmas rajongótáborral.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A női főszereplőt kicsit
nehezebben találták meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Még amatőrökkel is próbálkoztak.
Az egyik esetre Alekszandrov így emlékezett:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
„Moszkváig jutott a híre, hogy a
Ramenszkij körzetben van egy lány, egy traktoros, megdöbbentő ének- és
tánctudással. Manapság biztos megnyerné a köztársasági versenyt, még a
szövetségit is, de akkoriban...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Elmentünk Ramenszkojéba,
szerveztek nekünk valami falusi amatőr előadás-félét. Fellépett a kolhoz
együttese, ez a lány meg énekelt és táncolt. A képességei valóban kiválóak
voltak és úgy döntöttem, hogy elhívom Moszkvába próbafelvételre. A gépállomás
vezetője azonban nem engedte el Moszkvába, így indokolva: »Fölösleges neki
óbégatnia, dolgozzon csak a traktoron. Nekem így is művésznő!«”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Aztán 33 tavaszán a díszlettervező
és grafikus Pjotr Williams elhívta Alekszandrovot a Moszkvai Művész Színházba,
ahol Offenbach „La Perichole” c. operettjének címszerepét a 30 éves Ljubov
Orlova játszotta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A rendező megnézte és már másnap
este együtt mentek a Bolsojba a Szobinov ünnepségre. (Leonyid Szobinov
operaénekes 60 éves korában, 1933-ban vonult vissza a színpadtól.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Utána hajnalig bolyongtak
Moszkvában és a végén Alekszandrov felajánlotta Orlovának a „Vidám fickók”
főszerepét. Ő sokáig szabódott, de végül igent mondott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Ez Alekszandrov regényes változata
arról, hogyan ismerkedett össze későbbi feleségével.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Mások szerint maga Orlova volt a
kezdeményező fél. Egyszerűen bement a stúdióba és felajánlotta magát a
szerepre. A próbafelvételen azonban gyenge teljesítményt nyújtott, így nem
nyerte meg a rendező tetszését. De Orlovát nem lehetett megállítani. Egyik barátnője,
a dokumentumfilmek stúdiójának igazgatója, Ligyija Sztyepanova közeli ismerőse
volt Alekszandrovnak. Egy nap meghívta magához a rendezőt egy csésze teára,
ahová „váratlanul” betoppant Orlova is. Mit tesz isten, Sztyepanovának hirtelen
el kellett mennie valahová és otthagyta kettesben Alekszandrovot és Orlovát.
Néhány nappal később aztán Orlova megkapta Anyuta szerepét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A történet mögött talán meghúzódik
egy kis rosszindulat, de az kétségtelen, hogy az anyai ágon nemesi családból
származó, hadmérnök apával büszkélkedő színésznő rendelkezett némi
tapasztalattal a megfelelő partnerek kiválasztásában.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZzOsiftSstM56Fy2db-mQ6mgInbjOvnhsZUmdaDF7RwAuqkHfXBK-NxK0u6mOa77C1_ncIWkXarB7b_jQ-uJ8NGy7vSyagVG87N9QDSVUEYwPEbilTSBMmGxVr3wzMBDeYKk7ahE5PwQ/s1600/orlova+zongor%C3%A1val.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZzOsiftSstM56Fy2db-mQ6mgInbjOvnhsZUmdaDF7RwAuqkHfXBK-NxK0u6mOa77C1_ncIWkXarB7b_jQ-uJ8NGy7vSyagVG87N9QDSVUEYwPEbilTSBMmGxVr3wzMBDeYKk7ahE5PwQ/s1600/orlova+zongor%C3%A1val.jpg" height="131" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A fiatal Ljubov Orlova</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A zongorázni, balettozni tanuló
fiatal lány családja nehéz körülmények közé került a polgárháború alatt és után.
Orlova szabad idejében moziban zongorázott, táncolt, hogy segítse őket. A
konzervatórium és a Moszkvai Művészeti Technikum elvégzése után felvették a
Művész Színház Zenei Stúdiójába kóristának. Még ugyanebben az évben egy előadás
után valaki bemutatta neki a prominens párthivatalnokot, Andrej Berzint.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Az Orlov család a társbérletből
hamarosan önálló lakásba költözhetett, Orlova pedig a házasságkötés után
férjéhez. Berzint azonban nemcsak a fiatal kóristalány érdekelte, hanem a
politika is. Ebben azonban már nem volt olyan szerencsés. A 20-as évek végére
helyettes népbiztos lett belőle, a pártellenzék egyik fontos alakja. 1930
elején letartóztatták az un. „Csajanov-ügyben” és ezzel kilépett a kóristalány
életéből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
(Kazahsztánba száműzték, ahol a
„Szojuzpromkorm”, a Szövetségi Élelmiszeripari Egyesülésnél dolgozott 1938-as
újabb letartóztatásáig. Ekkor már a GULAG-ra került ahonnan csak a háború után
szabadult. 1951-ben halt meg Lettországi rokonainál, rákban. Ezt csak azért
jegyzem meg, mert Orlova, mikor a film bemutatása után megkapva az Érdemes
Művész címet Sztálinnál járt, érdeklődött a Vezérnél első férje után. Sztálin
meglepődött, de megígérte, hogy segít. Orlovát nemsokára behívatták a
Lubjankára ahol az egyik KGB vezető közölte vele, hogy a volt férje még él, és
ha az az óhaja, akár már ma csatlakozhat hozzá. Orlova egy szót sem szólt,
felállt, és csendben elhagyta a szobát.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Visszatérve a Művész Színházhoz,
a kóristalányból viszonylag rövid idő alatt lett primadonna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
1926-ban vált ki a színházból a
Zenei stúdió és lett önálló Zenés Színház mely akkori vezetőjének nevét,
Vlagyimir Nyemirov-Dancsenkóét vette fel. Az addig vezető színésznő Olga
Baklanova (állítólag Nyemirov-Dancsenko szeretője) egy turnét követően
Hollywoodban maradt. Őt a primadonna szerepkörben Nagyezsda (más források
szerint Anna) Kemarszkaja követte, de már 32-ben Orlova volt a nagy sikereket
arató új üdvöske, köszönhetően tehetségének és talán közeli barátjának is, aki
Vlagyimir Nyemirov-Dancsenko fia, a szintén a színházban dolgozó Mihail volt. A
barátság annyira közeli volt, hogy mindenki közelgő házasságukról beszélt ám az
mégis füstbe ment. Új rajongó tűnt fel, egy osztrák impresszárió (máshol
diplomata, vagy üzletember) személyében. Nem lehet tudni, hogy a színésznő mit
remélt ettől a kapcsolattól, talán külföldre vágyott, talán a mozihoz remélt
valami összeköttetést, ugyanis a színházat egyre szűkebbnek érezve, a filmezés
felé kezdett kacsingatni. Szerepelt is két filmben („Aljona szerelme” és a
„Pétervári éjszaka”) de színpadi sikerei ellenére a filmeket sem a szakma sem a
közönség nem vette észre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Ekkor kapta (vagy szerezte meg) Alekszandrov
ajánlatát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
És meg is ragadta.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjACBbF8nSoVMGuyHDVPMIfirL8nphCtWlqtdQgc6HfUlD6tTXTxcHiFvmpVdtLCOnSOU5mM4R3eUiPqhg6Y0gr1SEfc3Soinki_a1oCJK7SQaNYPHU2Rq2xQfXQBq5KI6jSAUyIVSMO7s/s1600/Alex+orlov%C3%A1val+a+forgat%C3%A1son.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjACBbF8nSoVMGuyHDVPMIfirL8nphCtWlqtdQgc6HfUlD6tTXTxcHiFvmpVdtLCOnSOU5mM4R3eUiPqhg6Y0gr1SEfc3Soinki_a1oCJK7SQaNYPHU2Rq2xQfXQBq5KI6jSAUyIVSMO7s/s1600/Alex+orlov%C3%A1val+a+forgat%C3%A1son.jpg" height="139" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Alexandrov és Orlova a forgatáson</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Bár a forgatásra Alekszandrov a
feleségével és a kisfiával, Orlova pedig osztrák élettársával érkezett, sőt az
operatőr Vlagyimir Nilszen is megpróbált közeledni a színésznőhöz, de az és a
rendező csak egymással voltak elfoglalva. (Egyébként Nilszen is Borisz
Sumjackij ajánlására lett a film operatőre, korábban Ejzenstejn két filmjében
is Eduard Tissze kameramanja volt, 1935-ben pedig ő fényképezte Ejzenstejn
szerencsétlen sorsú „A bezsini rét” című filmjét. Nilszen éppen száműzetését töltötte
a Fehér-tengernél, onnan hozatta el Sumjackij, aki úgy tűnik a szakmaiságot azért
fontosabbnak gondolta mint a makulátlan előéletet.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Alekszandrov mindent megtett,
hogy a színésznő ne kezdőnek, hanem a forgatás nagyasszonyának érezze magát.
Még a forgatókönyvön is változtatott, hogy Orlovának több jelenete legyen. A
stáb érdeklődéssel figyelte lesz-e új párja a szovjet filmművészetnek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Lett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Először az osztrák elégelte meg,
hogy asszisztáljon a szerelem szárba szökkenéséhez, aztán Alekszandrov családja
is visszatért Moszkvába.<o:p></o:p></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzfJDutMsF7yofIHgKOx4XM3fDaLrHLxoNR9Au-UH_2l45fWWOwzX3zI5yR26jxK3r8fJK0B5YdHJJB8liKmlQ3Dsvnx9eD_imsjxE7GqxV-JYeVPxC9pyLtVJo5P6hX3PG41EQWgbvfU/s1600/a+forgat%25C3%25A1s.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzfJDutMsF7yofIHgKOx4XM3fDaLrHLxoNR9Au-UH_2l45fWWOwzX3zI5yR26jxK3r8fJK0B5YdHJJB8liKmlQ3Dsvnx9eD_imsjxE7GqxV-JYeVPxC9pyLtVJo5P6hX3PG41EQWgbvfU/s1600/a+forgat%25C3%25A1s.JPG" height="180" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A forgatáson</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A forgatás részben Gagrában
zajlott, Szergej Petrovics Fjodorov sebészprofesszor („az orosz urológia
atyja”) nyaralójában, bár az ehhez kapcsolódó történetre azért nem mernék
mérget venni:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
„A professzor ebben az időben Moszkvában
tartózkodott. A filmes stáb megkereste a házra felügyelő olaszt és rábeszélte,
hogy engedélyezze a forgatást a dácsában. A gyanútlan olasz azt gondolva, hogy
egy ilyen gyönyörű helyen csak csodálatos szerelmi jeleneteket lehet forgatni,
beleegyezett. Nyugodtan figyelte a felső erkélyen ülve a stáb előkészületeit, a
kék ingben, mexikói nadrágban és trópusi sisakban megjelenő Alekszandrovot. Aztán
felhangzott a jel, a díszes lépcsőkön pedig az abházok vad kiáltásai közepette vágtatni
kezdett egy felbőszült tehéncsorda. Mindent elsöpörtek ami az útjukba került. Az
állatok öklelve, lépcsőket törve, a banánfákat gyökerestől kiforgatva rohantak
fel. A szerencsétlen olasz látva a pusztítást, a saját nyelvén kezdett hangos
kiabálásba. Ám a filmesek nem álltak le. Négy órán át tartott a forgatás, négy
órán át jajveszékelt az olasz, Alekszandrov pedig négy órán át mosolygott derűsen.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A résztvevők számára emlékezetes
forgatás volt, izgalmakkal, kellemetlenségekkel, sőt balesetekkel tűzdelve.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5XYqEg1wS70eixbrLdRwpNov6m2vZ8v6l0hLUyhwhxlzJ-0eEn9cTOT1EtejPA6tMRERcWosPfyIGT0zpmHrpZo9jLXzWPL60WVEOx1KO3t3bjmp3whfcdFBFuHCoXLz2dVwYQelhwQg/s1600/vid%25C3%25A1m+fic+utyoszov+marja+ivanovna.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5XYqEg1wS70eixbrLdRwpNov6m2vZ8v6l0hLUyhwhxlzJ-0eEn9cTOT1EtejPA6tMRERcWosPfyIGT0zpmHrpZo9jLXzWPL60WVEOx1KO3t3bjmp3whfcdFBFuHCoXLz2dVwYQelhwQg/s1600/vid%25C3%25A1m+fic+utyoszov+marja+ivanovna.jpg" height="153" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Utyoszov és Mar' Ivan'na</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A megvadult bika hátán, a
forgatókönyv szerint Utyoszovnak kellett volna „rodeóznia”, ám ő ezt kerek
perec megtagadta. Akkor Orlovát ültették fel rá (mármint a bikára), akit aztán
a megvadult állat annak rendje és módja szerint le is dobott magáról. A
színésznő egy egész hónapig feküdt a kórházban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Az állatok is megsínylették a
forgatást, de nekik nem volt választási lehetőségük.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Két tehén összecsuklott a
hőségtől, egy harmadik pedig legurulva egy magas lejtőn az útra zuhant,
„szörnyen megrémítve a strandról visszatérő hölgyeket”.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Az ebédlői jelenetben szereplő
malackával egy tál konyakot itattak meg, hogy tántorogjon a felvételen, a bika
pedig tíz liter vodka után vált kellőképpen részeggé. Mivel ez túl jól sikerült
és a bika kötelét elszakítva üldözni kezdte a stáb tagjait, egy állatorvos
javaslatára a vodkához brómot kevertek. A bika részeg lett, de nyugodt. És hogy
emellett még „mosolyogjon” is, tubákot szórtak szét körülötte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A 30-as években még senki sem törődött
azzal, amit napjainkban szinte mindig tudomásunkra hoznak a filmek készítői.
Mármint, hogy a filmben szereplő állatok semmiféle bántalmazást nem szenvedtek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Azért abban ne legyünk olyan
biztosak, hogy ez így is van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
(Hallottam olyan – manapság
zajlott – forgatásról, ahol a bikát elektromos sokkolóval „vadították”. A
szerencsétlen állat rögvest összecsinálta magát kínjában.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A film 34 őszére állt össze
teljesen, de már nyáron „tesztelték” hosszabb-rövidebb részleteit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A sorsát befolyásolók közül talán
Gorkij volt az első aki látta a még nem teljesen elkészült alkotást. Különösen
a zenészek verekedése tetszett neki: „a magunk módján verekednek, nem amerikai
módra” – mondta. (Hogy ezen pontosan mit értett nem tudom, de a jelenet valóban
elég mozgalmasra sikeredett. A tíz napig forgatott jelenetet végül négy percre
vágták össze, igaz, vágását nem az alkotók, hanem Ejzenstejn végezte.) A film
keresztapja is a „forradalom viharmadara” volt, a „Dzsessz komédia” és „Az abrau-dursoi
pásztor” helyett ő találta ki a „Vidám fickókat”.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4YqL2iFQ9z75I-rhn3jwly3GaaRMgUNb_2FLMMk05mj-jke1WYynkOhBT2gxHxuxXZczMSq1HusGICLdYAxRH1FKLX7WsGs81htWGq8XTdPsu_gZ4rsWEYfOlb1C8v4vnDkCqRkOHZeg/s1600/vid+fick+forgat%25C3%25A1s.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4YqL2iFQ9z75I-rhn3jwly3GaaRMgUNb_2FLMMk05mj-jke1WYynkOhBT2gxHxuxXZczMSq1HusGICLdYAxRH1FKLX7WsGs81htWGq8XTdPsu_gZ4rsWEYfOlb1C8v4vnDkCqRkOHZeg/s1600/vid+fick+forgat%25C3%25A1s.jpg" height="150" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Forgatási jelenet</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Sztálin július közepén látta a
filmet, az eseményről maga Sumjackij tudósít, aki rendszeresen készített
feljegyzéseket a Kreml vetítőtermében lezajlott eseményekről. A vetítés 1934.
július 13-ról 14-re virradó éjszaka történt, a Vezéren és Sumjackijon kívül
Molotov, Vorosilov, Kujbisev, Kaganovics, Zsdanov, Ordzsonikidze és Jenukidze
vett részt rajta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
„Sztálin:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
- Na, mit nézünk még meg? (Előtte
a »Cseljuszkin« c. Dokumentumfilmet látták.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Vorosilov:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
- Nézzük meg, a »Vidám fickókat«!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Sztálin:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
- Az meg miféle film?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Vorosilov:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
- Egy érdekes, vidám, zenés film
Utyoszovval meg a dzsessz-zenekarával.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Sumjackij:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
- De még nincs nálam az egész,
csak mostanában készül el. Csak az első (három) részt tudom megmutatni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Sztálin:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
- Kíváncsivá tesz bennünket. Hát
akkor legalább az elejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Kaganovics:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
- Hisz Utyoszovnak nincs is
hangja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Zsdanov:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
- Ráadásul mindig csak züllött
dalokat énekel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Vorosilov:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
- Nem, majd meglátják, nagyon
tehetséges művész. Nagy tréfacsináló és remekül énekel a filmben. Nagyszerű
film.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Sumjackij:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
- Elértük, hogy úgy istenigazából
játsszon és énekeljen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Kaganovics:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
- És hogy érték el?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Sumjackij: Beszéltem a hangosfilm
technikai lehetőségeiről.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Sztálin:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
- Hát, ha egyszer jó, akkor
lássuk!<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSZZbMcR5_lilur168jHMip4CWWpfNLZbv5ATrLjibYa4YX6BOSbZCAUaXiwhPVcoE87VhfGXbfUMyoPSrAXAunY-gqvD_rOqH1Wu59RuPfYlkUQgrHpQEADFjKuTU_W6GR2yVBmnThOk/s1600/utyoszov+%C3%A9s.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSZZbMcR5_lilur168jHMip4CWWpfNLZbv5ATrLjibYa4YX6BOSbZCAUaXiwhPVcoE87VhfGXbfUMyoPSrAXAunY-gqvD_rOqH1Wu59RuPfYlkUQgrHpQEADFjKuTU_W6GR2yVBmnThOk/s1600/utyoszov+%C3%A9s.jpg" height="173" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Utyoszov és Marija Sztrelkova</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A »Vidám fickók« első részeinek
vetítése homéroszi hahota közepette zajlott. Különösen tetszett (Joszif
Visszarionovicsnak, Klimentyij Jefremovicsnak, Lazar Mojszejevicsnak és
Zsdanovnak) a jelenet a strandon a hallal, és a következő párbeszéd: »- Ön
olyan fiatal és már zseni. Hogyan lehet ez? – Szokás dolga.« Nagyon tetszett a
masírozás, a gőzhajó (?!), a csorda névsorolvasása stb. Érdeklődni kezdtek ki
forgatta és hol.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Sumjackij: Elmondtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Kaganovics:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
- Ez tényleg nálunk Moszkvában készült?
Merthogy igen magas színvonalú munka, közben meg azt mondják, hogy az önök
moszkvai üzeme nem is üzem, hanem inkább temető. A sajtóban is gyakran szóba
kerül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Sumjackij:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
- Ezt csak a szkeptikusok, a
pesszimisták mondják nálunk, azok az emberek, akik maguk nem igazán dolgoznak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Sztálin:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
- Mondjuk ki nyíltan – a
dologtalan mizantrópok. Még nem kevesen vannak ilyenek, mindenféle ügy körül.
Ahelyett, hogy kemény munkával igyekeznének javítani a dolgokon, csak morgolódni
tudnak és megjósolni a sikertelenséget…”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Július 21-én Sumjackij
levetítette az egész filmet, mégpedig Sztálin kifejezett kérésére. („És az a »Vidám
fickók«, aminek már megnéztük az elejét?”) Vorosilov eljátszotta a strébert: „Én
már láttam az egészet. Betegre nevettem magam. Nagyon jó film.” Mire Sztálin
leintette: „Katona módra cselekedett, sebesen. De a filmet majd akkor
értékeljük, amikor mind együtt megnéztük.”<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5fk8rpNPAQoQzc54_cWyk-isuwQnmtrdE2fFbt40R67poCBGdYaGhMRa4hiaxFwFNNc1fIp1ZNUNpZyWg4Z4VeJBTitGFz7GEveN7fde5gD77VL9OK-cCLbC5rDFph0DC0TXEoXZe15U/s1600/utyoszov+orlova.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5fk8rpNPAQoQzc54_cWyk-isuwQnmtrdE2fFbt40R67poCBGdYaGhMRa4hiaxFwFNNc1fIp1ZNUNpZyWg4Z4VeJBTitGFz7GEveN7fde5gD77VL9OK-cCLbC5rDFph0DC0TXEoXZe15U/s1600/utyoszov+orlova.jpg" height="166" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Orlova és Utyoszov</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A Vezérnek egyébként tetszett a
film, vetítés közben nagyokat nevetett, kommentálta a többieknek a cselekményt,
a filmtrükköket. A névsorolvasás jeleneténél Vorosilovhoz fordult: „Tessék, ez egy
jó ötlet. Nálunk meg okoskodnak és borongós »újjáépítési« meg »átnevelési«
történetekben keresik az újat. Nekem nincs ellenemre ezeknek a problémáknak a
művészi feldolgozása. Épp ellenkezőleg. De tegyék úgy, hogy derűs, élénk és
vidám legyen.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Úgy érezzük magunkat, mint egy
szabadnap után, jegyezte meg a végén.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Egy jelenetet azért mégiscsak ki
kellett hagyni a filmből, de hogy ez Sztálin, vagy a film – mint
„ellenforradalmi és huligán” mű – betiltására kísérletet tevő Andrej Bubnov (közoktatási
népbiztos) és Alekszej Szteckij (1935-től az SZKP KB agitprop osztályának
vezetője) kezdeményezésére történt-e, arra nem találtam utalást.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A kivágott jelenetben a kolhoztagok
ítélkeznek a főhős felett, akinek felelőtlen magatartása következtében kerültek
az állatok a „Fekete Hattyú” panzióba. A későbbi kiváló komikus, Eraszt Garin
volt a vádló:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
„Csak gondolják meg, elvtársak,
micsoda züllésbe taszította Potyehin elvtárs a rábízott csordát. Két külföldi
különlegességünk, Zoja a svájci és Eszter Van Dongen a holland tehén nem
éjszakáztak a kolhozban, és reggel rúzsnyomokkal a tőgyükön jelentek meg a
legelőn!”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Az év végi bemutató egy
pillanatra még veszélybe került a december elsején történt leningrádi Kirov-gyilkosság
és az azt követő országos gyász miatt, de aztán a Kreml úgy döntött, hogy a
népnek még az év vége előtt megfelelő szórakozást kell nyújtani. A Sumjackij által
eredetileg Leningrádba tervezett bemutatót december 25-én a moszkvai „Udarnyik”
(Élmunkás) filmszínházban tartották meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Ahogyan maga a film, annak reklámja
is igyekezett a hollywoodi tapasztalatokból meríteni. A film dalai megjelentek
hanglemezen, kiadták a dalok kottáit, dalszövegeit, árusították a főszereplők
fényképeit. A hölgyek „Vidám fickók” csokoládét, a férfiak „Vidám fickók”
cigarettát vásárolhattak az üzletekben. Mozgó reklámhordozóként még egy
halottaskocsi is megjelent az utcán.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Külföldön „Moszkva nevet” címmel
vetítették a filmet. „A Vidám fickók előtt az amerikaiak csak Dosztojevszkij
Oroszországát ismerték. Most hatalmas előrelépést láthattak az emberi lélektanban
– az emberek harsányan és vidáman nevetnek.” – mondta Chaplin.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnLXjjo8OtY4rpHK6aLehyiRAKxnjCxFwEUOucLMq74Jkn7Y1fJ-BNyOychDN_ZYtmFIvszYdIiaSUFcS1qKfPDDubTfrhHuuxVWQD-slIEwGKuSZkQ68Aab234cle4LkEVmfOk35Rz4w/s1600/utesov+01.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnLXjjo8OtY4rpHK6aLehyiRAKxnjCxFwEUOucLMq74Jkn7Y1fJ-BNyOychDN_ZYtmFIvszYdIiaSUFcS1qKfPDDubTfrhHuuxVWQD-slIEwGKuSZkQ68Aab234cle4LkEVmfOk35Rz4w/s1600/utesov+01.jpg" height="200" width="140" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Leonyid Utyoszov</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Röviddel a premier után, 1935 januárjában
ünnepelte a szovjet mozi 15 éves fennállását. A nagy „csillaghullásból” nem
maradtak ki a „Vidám fickók” alkotói sem. Ekkor kapta Alekszandrov a már
említett katonai kitüntetést, Sumjackij a Lenin-rendet, Orlova pedig a
Szovjetunió Érdemes művésze címet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Az Alekszandrovval és Orlovával a
forgatáson meglehetősen rossz viszonyba került Utyoszov ebből kimaradt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Az ellenségeskedés kiváltó oka
talán Utyoszov forgatáson tett megjegyzése volt. Amikor először látta a
harmincévesen egy fiatal lány szerepére készülő Orlovát, odafordult
Alekszandrovhoz és megkérdezte: „Hol találtad ezt a régi kalocsnit?”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Így aztán Utyoszovnak kitüntetés
helyett be kellett érnie egy hazai gyártmányú „Fet” fényképezőgéppel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Igaz, járhatott volna rosszabbul
is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Mint írtuk, Erdmant és Masszt már
a forgatáson „begyűjtötték”.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Az operatőrt, Vlagyimir Nilszent,
1937-ben a „Volga-Volga” forgatását követően tartóztatták le (az év elején még
megkapta a szovjet Becsületrendet).<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1kX9AqhGM-_ySXrxx3_xGmYBNekMJNk-DnEnP93_xrFI_WK6w4Ta_1-sFGK0GXGRqcuaysU__5E87aNnSG9V3MXNn3u0I2Ni5Sd-tHP0IHLvA2BKDn6fz56BqEK_vUiwkSH9Yn0VjIJo/s1600/nilszen+a+b%C3%B6rt%C3%B6nben+1937.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1kX9AqhGM-_ySXrxx3_xGmYBNekMJNk-DnEnP93_xrFI_WK6w4Ta_1-sFGK0GXGRqcuaysU__5E87aNnSG9V3MXNn3u0I2Ni5Sd-tHP0IHLvA2BKDn6fz56BqEK_vUiwkSH9Yn0VjIJo/s1600/nilszen+a+b%C3%B6rt%C3%B6nben+1937.jpg" height="200" width="148" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nilszen, a börtönben</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
„Azt találtam furcsának, –
mesélte egy beszélgetésben özvegye, Ida Penzo – hogy a szálloda adminisztrátora
(akkor a Metropol szállóban laktak) kétszer is érdeklődött telefonon este hat
óra után, otthon van-e Vlagyimir Szemjonovics illetve hamarosan megjön-e.
Épphogy leültünk az asztalhoz, a folyosón felhangzottak valakinek a sietős léptei,
aztán váratlanul a második emeleti 276-os szobánkba kopogás nélkül besétált két
civil ruhás férfi. Egyikük csendben megállt az ajtónál, a másik revolvert
fogott Nilszenre és számomra érthetetlenül dühösen azt kiáltotta: »Fel a
kezekkel! Itt a letartóztatási parancs.« A férjem, teljesen nyugodtan letette
az asztalra a kést és a villát, felállt és halkan azt mondta: »Miért fel a
kezekkel? Nincs fegyverem.« Felvette a kalapját, kabátját, és búcsúzóul azt
mondta nekem: »Ne aggódj... néhány nap múlva megjövök, mint régen... Engem az
NKVD-ben ismernek.«”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Az operatőrt szinte minden barát
sietett megtagadni. Újra Ida Penzo:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
„Eduard Tissze azt válaszolta
nekem a telefonban, hogy kéri, ne számítsam őt a baráti körömhöz. Alekszandrov meg,
megtudva tőlem a férjem letartóztatását annyira megrémült, hogy azonnal elveszítette
a beszélőképességét.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Ellenforradalmi tevékenységgel és
kémkedéssel vádolták. A kérdésre, hogy a kémkedés mellett miben nyilvánult meg
ellenforradalmi tevékenysége, azt válaszolta: „Filmhíradós munkára kaptam
ajánlatot, hogy a Vörös téri parádé forgatása közben terrorista cselekményt
kövessek el. Bár elfogadtam az ajánlatot, de nem voltam terrorista
hangulatban.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
1938. január 20-án lőtték agyon.
Még nem volt 33 éves. Ejzenstejn zseninek tartotta, ha Hollywoodban él bizonyára
megkapta volna az „Oscart” – mondta róla.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Bár félreállításában
nyilvánvalóan Sumjackijhoz fűződő kapcsolata volt a döntő, talán nem meglepő,
hogy neki is volt egy összezördülése Orlovával és Alekszandrovval.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Értékelte Orlova tehetségét,
lenyűgözte temperamentuma, de észrevette a színésznő arcán szaporodó ráncokat
is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
„Egy nap, 1936 őszén – meséli Szaul
Mihajlovics Gofman – Nilszen odajött hozzám és izgatottan azt mondta: »A
következő filmben, amit Alekszandrovval csinálok, Sztrelkát a postásnőt, egy
másik fiatal színésznő fogja játszani. Szóltam Grisának.« Szolidáris volt vele
Nyikolaj Erdman is. Amikor Nilszen beszélt erről Alekszandrovnak, a szerelmes
rendező nagyon felindult, és azt mondta neki: »Orlovát az egész ország imádja,
és mint színésznőt, szereti őt Sztálin elvtárs is.« Vologya engedett neki, de nekem
mint mindig, félig tréfásan félig komolyan azt mondta: »Aki Ljubát filmezni
akarja, annak zseninek kell lennie.« Maga a színésznő (aki akkor volt a 35. évében
) megkérdezte Nilszent: »Murzilka, ez veled az utolsó filmem, vagy ez az utolsó
fiatal szerepem?« (...) <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A »Cirkuszban« Rajecska szerepét játszó
Melnyikova mesélte nekem: »Egy a rendezővel történt kisebb veszekedés után Nilszen
nem jött ki az egyik fontos jelenethez és Grigorij azt mondta a forgatócsoportnak,
hogy javasoltak neki már egy másik főoperatőrt, de még meggondolja.«”<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUTosglNNPbBt2G1q5oB5qrguO44yemMdw7HfFTkPaUVogtW8vy_3eWDNZQk71hpQMQUw68z_zRDtV8Ewz2A4UHCIxNNkVJFqlgNHP5dezry897F3czgEZvI0lPC8P7AVEtQxo4uk976c/s1600/sumj+nilszen+visszat%C3%A9r%C3%A9se.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUTosglNNPbBt2G1q5oB5qrguO44yemMdw7HfFTkPaUVogtW8vy_3eWDNZQk71hpQMQUw68z_zRDtV8Ewz2A4UHCIxNNkVJFqlgNHP5dezry897F3czgEZvI0lPC8P7AVEtQxo4uk976c/s1600/sumj+nilszen+visszat%C3%A9r%C3%A9se.jpg" height="220" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A hazatérés Amerikából. Bal szélen Sumjackij, jobbról a<br />
második Nilszen</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Borisz Sumjackij a
filmfejlesztési program kidolgozója, a film bemutatását követően egy
delegációval (Nilszen is tagja volt) Amerikába indult, tanulmányozandó a
filmipar ottani tapasztalatait. Visszatérve láttak neki a szovjet „álomgyár”
megteremtésének. Sztálin jóváhagyta a tervet, de sajnálkozott, hogy Mussolini
megelőzhette a Szovjetuniót, mert már két évvel korábban létrehozta saját „Hollywoodját”.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Aztán fordult a szél.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Talán Sztálin vesztette el
érdeklődését a krími filmváros iránt, talán Sumjackij vált túlságosan
„önjáróvá” és lett tüske sokak körme alatt, talán mindkettő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Az újságok kisvártatva piszkálni
kezdték fellengzős és ellentmondást nem tűrő stílusáért, majd később
feljelentették a Párt KB-nál. A feljelentők élén az „emberi lélek mérnökei”, az
írók és a filmes személyiségek álltak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Az 1937-es év folyamán a
filmirányítás összes helyettes vezetőjét ellenséggé nyilvánították és eltüntették.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Magát Sumjackijt 1938 elején
tartóztatták le és a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának Katonai kollégiuma
júliusban ítélte halálra. Az ítéletet csak hat hónappal később hajtották végre.
A vizsgálat során bevallott mindent. Kiderült, hogy kinevezése legelső pillanatától
bomlasztotta a mozit, elnyomta a fiatal kádereket. Különösen a könnyű műfajnak
igyekezett károkat okozni. Az általa létrehozott ellenforradalmi szervezet
tönkretette a szalagokat, megrongálta a kamerákat. 1937 januárjában a Politikai
Bizottság tagjainak megmérgezése céljából összetört egy higannyal teli lombikot
a Kreml vetítőtermében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A „Vidám fickók” születésénél bábáskodók
közül talán csak Orlova és Alekszandrov karrierje ívelt töretlenül felfelé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A színésznő a 30-as évek végére az
ország ünnepelt sztárja lett. Férje egymás után forgatta vele a zenés filmeket.
1936-ban elkészült a „Cirkusz”, 1938-ban a „Volga-Volga”.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Sztálin továbbra is lelkesedett
érte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Kettejük kapcsolata egyébként is
meglehetősen furcsán alakult. Sztálin, elfoglaltságai ellenére képes volt egy
álló órán át beszélgetni vele telefonon. Egyszer, hazatérve a Kreml egyik
fogadásáról Orlova felfedezte, hogy a György-teremben elveszítette a brossát. Fogta
a telefont, Joszif Visszarionovics pedig elrendelte, hogy kapcsolják be a teremben
a fényeket és keressék meg az elveszett ékszert. „Vigyázzon Orlovára, csak egy
van nekünk belőle” – mondta egy alkalommal Alekszandrovnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
De még a „Nagy Kormányos”
barátsága sem akadályozhatta meg, hogy a sajtó kikezdje a művésznőt. Ennek oka
persze saját maga volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A problémák talán az ivással
kezdődtek. Annyira elvesztette a mértéket, hogy Alekszandrov, hazatérve a
munkából rendszeresen részegen találta. A rendező aztán valahogy – talán az
Orlova számára legfontosabbal, a karrierje elvesztésével fenyegetőzve –
rávette, hogy leszámoljon az italozással, ám hamarosan újabb „zűr” támadt
körülötte.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMcEpgU5Amb87e_Lrcx74nbe7QmK1-M5bKCyqeAA9zamZHyqmYVqSnpT78YCFC_hqLFu94JvGDU5l6_f-gndMntvZZfPkd_DBHOu0t0zFzMkon0wzcpdLU_oDbMuOXYCTxkJpWb7hPSMg/s1600/a+d%C3%A1csa.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMcEpgU5Amb87e_Lrcx74nbe7QmK1-M5bKCyqeAA9zamZHyqmYVqSnpT78YCFC_hqLFu94JvGDU5l6_f-gndMntvZZfPkd_DBHOu0t0zFzMkon0wzcpdLU_oDbMuOXYCTxkJpWb7hPSMg/s1600/a+d%C3%A1csa.jpg" height="153" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A vnukovoi dácsa, a teraszon a pár</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A “Vidám fickókért” a házaspár
kapott egy hektár földterületet Vnukovoban. (Dunajevszkij is.) 1938 nyarán aztán
a pár úgy döntött, nyaralót épít rajta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Fjodor Razzakov változatában:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
„…az építkezés sok pénzbe került.
A lehető leggyorsabban kellett a pénzt előteremteni és Orlova megtalálta a
kiutat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A fellépti díja, más művészekhez
viszonyítva elég magas volt – 750 rubel. A fennálló probléma miatt azonban ez a
pénz nem volt elég, ezért szervezett magának áprilisban Kijevbe egy vendégszereplést,
amiért 3300 rubelt kért. Az összeg csillagászati volt, de Orlovával előzékenyen
bántak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Vérszemet is kapott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A következő hónapban Ogyesszában
kellett koncerteznie, az új ár pedig előadásonként 3000 rubel lett. Nem
beleértve természetesen az utazás költségét, a napidíjat stb. Ám itt csalódnia kellett.
Az Ogyesszai Filharmonikusok vezetősége, hivatkozva szűkös anyagi lehetőségeire,
ilyen feltételek mellett nem vállalta a közös munkát Orlovával.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Ő azonban ebből a helyzetből is
megtalálta a kiutat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Megkereste a filharmonikusok
helyi pártbizottságának elnökét és vele állapodott meg a koncertek díjazásáról.
Ennek eredményeként az Ogyesszaiaknak mégis ki kellett fizetniük a nyolc koncertért
24 000 rubelt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Orlova, minden eszközt
megragadván a dácsa felépítéséhez, láthatóan meg volt győződve arról, hogy ezt
a fajta »ügyeskedést« is megússza. De nem volt szerencséje.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtJyit-ekPc8S7x_6TnC3nnTDTEwdgPzw2C63CPVapXvhaEVpTviU87u2zzQFLC2gQTrivUjJsHB7VjoCB0evrFhmMUtjHc5ZG41hPOHWRAyck8GTfLycjc2hP2-2aQd3IYIDUJRCfchg/s1600/a+d%25C3%25A1csa02.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtJyit-ekPc8S7x_6TnC3nnTDTEwdgPzw2C63CPVapXvhaEVpTviU87u2zzQFLC2gQTrivUjJsHB7VjoCB0evrFhmMUtjHc5ZG41hPOHWRAyck8GTfLycjc2hP2-2aQd3IYIDUJRCfchg/s1600/a+d%25C3%25A1csa02.jpg" height="154" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vendégekkel a dácsában</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Az eset a Központi Bizottságig
jutott és az úgy döntött, hogy a híres színésznőt meg kell zabolázni. A »Szovjet
Művészet« június 10-i számában megjelent egy cikk »Elfogadhatatlan viselkedés«
címmel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Ezt követően Orlova egy időre háttérbe
szorult és Alekszandrovnak, kapcsolatai ellenére komoly erőfeszítésébe került
megvédenie feleségét a további támadásoktól.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Végül az eset szerencsésen
feledésbe merült.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Egy évvel később a „Fényes út”
bemutatóján már a kutya se emlékezett rá. A film eredetileg a „Hamupipőke”
címet viselte volna, de Sztálinnak nem tetszett és összeállított egy tizenkettes
listát a számára elfogadhatóakból. Ezt aztán elküldte Alekszandrovnak. Ő a
„Fényes utat” választotta, a Filmforgalmazási Főigazgatóság nagy bánatára,
hiszen már legyártatták a „Hamupipőke” parfümöt, melynek piacra dobását a
premierre időzítették, hiszen Orlova nevével mindent el lehetett adni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Hatására a szovjet nők körében
járványosan terjedt a haj hidrogénezése és a szemöldök kiszedése. Az orvosok
Orlova szindrómaként kezdték emlegetni azt a tünetegyüttest, amely egyeseknél a
megszállottságig fokozódó hasonlítani-vágyásban nyilvánult meg. Ezek a hölgyek
a külsőségek mellett úton-útfélen állítgatták, hogy közeli hozzátartozói
(testvére, lánya) a színésznőnek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Egy rajongó rendszeresen
hívogatta telefonon, utánozta a hangját, egész monológokat adott elő a
szerepeiből, sőt dalra is fakadt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Közben Alekszandrov is építgette
a maga karrierjét. Felesége Sztálinhoz fűződő kapcsolatát is kihasználva,
igyekezett közel kerülni imádott Vezéréhez.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
„Elbűvölő, mosolygós ember
benyomását keltette, megérezte a politikai konjunktúrát. Kollégáinál sokkal
gyakrabban érintkezett a filmes vezetőkkel és a magas rangú
pártfunkcionáriusokkal, ügyesen megteremtve saját hírnevét. Művészileg
fogékony, muzikális ember volt, de nagyon szeretett kérkedni, festeni magát,
kihangsúlyozni valós és képzelt érdemeit, és jóindulatúan elmosolyodott, ha
időnként bírálták Nilszent, Lebegyev-Kumacsot, Erdmant, Utyoszovot vagy
Dunajevszkijt.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
„Miről ír ez? Mikor lesz már vége
ennek az alekszandrovi kitalációnak! Az ő baja egyértelműen a nagyzási mánia” –
mondta Utyoszov, Alekszandrov 1976-ban megjelent visszaemlékezéseiről. Igaz ők
nagyon nem szerették egymást, de az operatőr, Nilszen özvegye is hasonló
emlékeket őriz a rendezővel kapcsolatban.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzgAcddEpusKKPznsZ0YoT-aU0PCj-Z7OfBFfA1xHmgTQPNGgnAmvhrfqv35PR45aO9xBY7y-y35ulOj7472yKjQgb-_WLIcQJ2_SL8uASibopZ9xMW2N_NeWwbIiXYy4eQNeo3JvRLSA/s1600/chaplinnel+60.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzgAcddEpusKKPznsZ0YoT-aU0PCj-Z7OfBFfA1xHmgTQPNGgnAmvhrfqv35PR45aO9xBY7y-y35ulOj7472yKjQgb-_WLIcQJ2_SL8uASibopZ9xMW2N_NeWwbIiXYy4eQNeo3JvRLSA/s1600/chaplinnel+60.jpg" height="145" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Geraldin és Charles Chaplin Orlovával</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A házaspár szerencsecsillaga a
háború után sem áldozott le.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Sokat utaztak együtt szerte a
világban, mindenkinek demonstrálva a szovjet demokrácia diadalát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A személyes barátok között filmszínészek,
köztük sok híresség, különösen Charlie Chaplin.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Ugyanakkor a Szovjetunió filmes
sokadalmában, ennek a „sztár-párnak” gyakorlatilag nem volt igazi barátja,
ellenséget viszont jócskán szereztek maguknak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
1964-ben például, az egyik
fesztiválra készülve, Grigorij Alekszandrov úgy döntött, újra hangosítja a
„Vidám fickókat”. A rendező Vlagyimir Trosint kérte fel, hogy kölcsönözze
hangját Utyoszov szövegéhez és dalaihoz. A munka el is készült Utyoszov pedig
tudomást szerezve róla, dühös hangú levélben vonta felelősségre Trosint. Trosin,
hogy tisztázza magát, Alekszandrovot hibáztatta. Alekszandrov végül elismerte,
hogy megtévesztette a fiatal színészt azzal, hogy Utyoszov nem akarja vállalni az
újrahangosítást. Utyoszov nem hagyta annyiban, Alekszandrov pedig kénytelen
volt meghagyni az eredeti hangot. (Más források szerint a filmet vetítették az
új hangosítással, de a közönségnek nem tetszett.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Ljubov Orlova más ellenséggel is küzdött,
az öregedéssel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A megjelenésére mindig gondosan
ügyelő színésznő, már-már mániákusan próbálta eltüntetni ráncait, pánikba esett
a fényképezés és minden olyan nyilvános megjelenés miatt, ahol úgy gondolta nem
tudja elrejteni valódi korát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A filmekben férje különböző
trükkökhöz folyamodott, például emelvényre állította a székét, hogy az arca a
kamera magasságába kerüljön, speciális megvilágítással igyekezett simítani a
ráncokat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A külföldi utazásokról
„csodakrémekkel” megrakodva tértek haza. Amikor már ezek sem segítettek, Orlova
(talán elsőként a szovjet filmszínésznők közül) a plasztikai sebészettel
próbálkozott. (Bár a már említett Alekszandr Dobrovszkij, a hagyaték
tulajdonosa ezt kitalációnak tartja.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A lényeg azonban, hogy mint
minden halandó, öregedett és az új Anyuta-szerepekben nevetségessé vált.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Utolsó (dobozban maradt) filmjét
a 74-es „Szkvorec i Lira” (Seregély és Lant) címűt, háta mögött a Moszfilmnél
„Szklerózis és Klimax”-ként emlegették.<o:p></o:p></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjma-s-_6x4cDlKRmQlEiQ3Uv_kOcTbWS9-OiJPG3HqqegG4PaxQNWtP39Fq9cKPo9NXDK2DoBL8DD12xBpfernn3eBNlaNxnPoJhbYuZ2GNvnTJ95zrmnJvJGClNpoSnm51QlaNP-ui_A/s1600/sereg%C3%A9ly+%C3%A9s+lant.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjma-s-_6x4cDlKRmQlEiQ3Uv_kOcTbWS9-OiJPG3HqqegG4PaxQNWtP39Fq9cKPo9NXDK2DoBL8DD12xBpfernn3eBNlaNxnPoJhbYuZ2GNvnTJ95zrmnJvJGClNpoSnm51QlaNP-ui_A/s1600/sereg%C3%A9ly+%C3%A9s+lant.jpg" height="110" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az utolsó, (dobozban maradt) filmben</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Még életükben sokan állították,
hogy az ő házasságuk olyan erős és tökéletes volt, hogy a legkisebb pletyka sem
tapadt hozzájuk. Közben már akkor is beszélt a filmes közösség arról, hogy a
nagy szerelem Orlova és Alekszandrov között nem más mint egy legenda, amelyet
ők fáradhatatlanul ápolnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Kétségtelen, hogy kapcsolatuk nem
szűkölködött furcsaságokban. Soha nem beszélgettek. Sok évtizedet leéltek
együtt és soha nem mondtak egymásnak egy szót se. Leveleztek. A kommunikáció
ezen módjához állítólag Orlova ragaszkodott. („Nálunk az irodában tonnaszámra
hevernek ezek a levélkék” – mondja Dobrovszkij) Persze, az emberek előtt,
vendégségben, igaz szigorúan magázódva,de beszélgettek. Ám egyedül – csak
írásban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
(Orlova nem szerette volna, hogy
férje bevallja neki saját korábbi kapcsolatait. És akkor megegyezett vele, hogy
játsszák ezt a „tréfából nem beszélünk” játékot – magyarázza a bennfentes.
Hááát…?!)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A vnukovoi villában az emeleten
eleve két lakrészt alakítottak ki, egy nőit és egy férfit. Orlova első férjét
szinte a hitvesi ágyból hurcolta el a Cseka, attól kezdve soha többé nem tudott
együtt aludni senkivel. (Ez megint Dobrovszkij indoklása.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
És akkor már meg sem kell
lepődnünk azon, hogy bár pályája során számtalan filmben, számtalan szerelmes
jelenetben játszott, ezek között nem volt egy film sem, melyben az általa
megformált hősnő valakivel csókolózott volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Ljubov Orlova 1975-ben halt meg,
hasnyálmirigy rákban. 1978-ban meghalt Alekszandrov fia, Douglas. A rendező,
fia halála után feleségül vette annak özvegyét, Galina Krilovát, mondván, hogy
a hagyaték ne kerüljön idegen kézre. 1983-ban elhunyt Grigorij Alexandrov is. A
hagyatékot unokája, Douglas fia, szőröstül-bőröstül eladta.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2cD4vgBNBjR9LkyTSIivpbs3tQukQHTwr-1pmOx0XUK9xNMdxL_kmP4I1fvG0FbhjlzM99A2Id6GIeUhWgGNm7HDCVybympW-z3Cri9sSbiiBykH-I92Ayr_Iyrs-ZgM8tMhW9_zV2CY/s1600/douglassal+%25C3%25A9s+unok%25C3%25A1val+60as+%25C3%25A9vek.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2cD4vgBNBjR9LkyTSIivpbs3tQukQHTwr-1pmOx0XUK9xNMdxL_kmP4I1fvG0FbhjlzM99A2Id6GIeUhWgGNm7HDCVybympW-z3Cri9sSbiiBykH-I92Ayr_Iyrs-ZgM8tMhW9_zV2CY/s1600/douglassal+%25C3%25A9s+unok%25C3%25A1val+60as+%25C3%25A9vek.jpg" height="145" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Douglas a fiú, Grigorij az apa<br />
és az unoka a 60-as években</td></tr>
</tbody></table>
<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
<o:p> </o:p><span style="text-indent: 17pt;">És mi van, ha egyszerűen fogom,
és az ünnepre kiszínezem „A tavasz 17 pillanatát”? – fejezi be ezzel a
mondattal Dmitrij Gluhovszkij egyik novelláját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
A sorozatot valóban az ünnepre
színezték ki, 2009 május 4-től kezdték újra vetíteni a „Rosszija” csatornán.
Ahogy aztán követte a többi film (már május 9-én a „Csak az öregek mennek a
csatába”, majd a „Hamupipőke”, a „Lelenc”, a „Volga-Volga”) úgy lángoltak fel
Oroszországban is azok a viták, melyek az Egyesült Államokban és Európában már
a 80-as évek elején elkezdődtek. A kiszínezés ellenzői hollywoodi barbárságot
emlegetnek, a filmtörténet meghamisítását, az alkotók szándékainak
semmibevételét. Hogy az alkotók a színes film mindennapossá válása előtt
szükségből vagy művészi indíttatásból dolgoztak fekete-fehér nyersanyagra azt
ma már valószínűleg nehéz lenne eldönteni. Ejzenstejn állítólag saját kezűleg
festette pirosra a „Patyomkin páncélos” utolsó kockáin magasba kúszó zászlót,
de az ifjúkorunkban fekete-fehér filmként megismert expresszionista remek, a
„Dr. Caligari” is eredetileg színezett
és színes tónusú fekete-fehér képsorokból állt. Zavar-e bennünket, hogy a
„néma” korszak klasszikusait önkényesen kiválasztott zenei kísérettel látjuk,
vagy hogy az ifjúsági irodalom remekeit a „Bőrharisnyától” kezdve a
„Gulliveren” keresztül egészen a „Moby Dickig” az ifjúság számára átdolgozott
és fogyaszthatóvá tett változatokon keresztül ismertük meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Bár kevéssé tudom elképzelni,
hogy szívesen nézném kiszínezve Ruttman „Berlinjét”, de nem gondolom, hogy a
„Vidám fickóknak” ártott volna ez a változás. Sőt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Fogadjuk el ezeket a színezett
változatokat érdekes kalandnak, valamiféle „mi lett volna, ha…” játéknak.
Elvégre az eredeti filmek nem semmisültek meg, bárki számára hozzáférhetőek ma
is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Helyezkedjünk el hát kényelmesen
és élvezzük a színes „Vidám fickókat”.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
Azért ez mégiscsak egy vidám
film.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Vidám fickók (Весёлые ребята)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Rendezte – Grigorij Alekszandrov<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Forgatókönyv – Nyikolaj Erdman, Vlagyimir Massz, Grigorij
Alekszandrov<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Fényképezte – Vlagyimir Nilszen<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Zene – Iszaak Dunajevszkij<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
színes (eredetileg ff), szovjet, 90 p.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Moszkvai Filmművek, 1934<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bemutató – 1934. december 25. (színezett változat: 2010.
március 14.)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szereplők:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kosztya Potyehin – Leonyid Utyoszov<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Anyuta – Ljubov Orlova<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Jelena – Marija Sztrelkova<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Jelena anyja – Jelena Tyapkina<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A kocsis – Fjodor Kurihin<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 17.0pt;">
</div>
<div class="MsoNormal">
Karl Ivanovics – Robert Erdman<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=32IJDJFWU5">http://www.embedupload.com/?d=32IJDJFWU5</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=4IGWIAIXFQ" target="_blank">http://www.embedupload.com/?d=4IGWIAIXFQ</a><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=6GGGZRLXEA">http://www.embedupload.com/?d=6GGGZRLXEA</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=3PFHKWGXBQ">http://www.embedupload.com/?d=3PFHKWGXBQ</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=7XAQLIGYDV">http://www.embedupload.com/?d=7XAQLIGYDV</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=4BMANKI3WE">http://www.embedupload.com/?d=4BMANKI3WE</a><br />
<br />
vagy:<br />
<br />
<a href="https://mega.co.nz/#!AwcFmQhA!T31nLTAME1HTcPqYVkUHmEnn9yfIXramJkFdz2jcw84">https://mega.co.nz/#!AwcFmQhA!T31nLTAME1HTcPqYVkUHmEnn9yfIXramJkFdz2jcw84</a><br />
(jelszó: kinok55)</div>
pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-47120928076367386102014-01-19T18:59:00.000+01:002014-01-19T18:59:25.973+01:00Kemény dió<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQHmsLvj_d4tS4TKlMDwqU3WyJNgm4cIkz6kMWw9vJSz33F5OYuipGt4-veD1VGU0D_wFAo7VGBkJGNQUgBGGbEY16guB3gIcSMKhdwF5d6Jyr_0kjX_2TKiWOAZOmO2aJr-XEm-sqX4w/s1600/poster.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQHmsLvj_d4tS4TKlMDwqU3WyJNgm4cIkz6kMWw9vJSz33F5OYuipGt4-veD1VGU0D_wFAo7VGBkJGNQUgBGGbEY16guB3gIcSMKhdwF5d6Jyr_0kjX_2TKiWOAZOmO2aJr-XEm-sqX4w/s1600/poster.jpg" height="200" width="156" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
„A 60-as években fellazult tételben fogalmazódott meg a
világ.”</div>
<div class="MsoNormal">
Cseh Tamás énekelte Bereményi Géza sorait a reménykeltő,
aztán természetesen nevetségesen naivnak bizonyuló várakozások időszakáról.</div>
<div class="MsoNormal">
Ahogyan az már ezekkel az időszakokkal lenni szokott.</div>
<div class="MsoNormal">
„Be kell vallanom, mi hittünk benne, (…) egyrészt, készen
álltunk harcolni érte és úgy tűnt számunkra, hogy tudjuk milyen filmművészetre
van szükség, másrészt, mindannyian hihetetlenül igyekeztünk, mintha
öntudatlanul megéreztük volna a rövidségét. Igyekeztünk és izgatottak voltunk –
mindjárt kifutunk az időből, mindjárt nem sikerül, mindjárt becsapódik a kapu, lezárul
a szelep. És így is történt. Lezárult!”</div>
<div class="MsoNormal">
Ezek meg Teodor Vulfovics szavai „Az én nem leforgatott
mozim” című könyvéből. Ő rendezte ezt a különös, már nagyon az időszak vége felé
készült filmet, amely aztán rövid, de annál sikeresebb pályafutás után gyorsan eltűnt
a szovjet mozikból.</div>
<div class="MsoNormal">
Már amelyikben egyáltalán levetítették.</div>
<div class="MsoNormal">
Az eredeti kópia csak 1994-ben került újra elő.</div>
<div class="MsoNormal">
Az „ottyipel”, a hruscsovi olvadás (a nevet Ilja Ehrenburg
azonos című elbeszéléséből eredeztetik), a szovjet filmművészet jegét is
repesztgette. Ekkor készült többek között, az „Iljics őrsége” (Hucijev), a
„Moszkvai séta” (Danyelija), vagy a „Hurrá nyaralunk!” (Klimov).</div>
<div class="MsoNormal">
Próbálkozások történtek olyan, a 20-as években még létező
műfajok feltámasztására is, mint a sci-fi (A kétéltű ember, A viharok
bolygólya) vagy az excentrikus komédia, ez a félig bohózat, félig burleszk – vagy
tán egészen az – műfaj (a „Barbosz kutya”, vagy „A zug-szeszfőzők”).</div>
<div class="MsoNormal">
A 20-as évek egyébként igazi aranykora volt a szovjet
komédiának.</div>
<div class="MsoNormal">
Az „excentrizmus” szót tűzte büszkén zászlajára a leningrádi
FEKSZ – a Pétervárott 1922-ben alakult Excentrikus Művészek Műhelye. Kiáltványukban
lelkesen hirdették: „Nekünk Charlot feneke többet ér mint Eleonora Duse keze!”
és teljes összhangban az avantgárd tanokkal, „felmondták” az illedelmes
„klasszikus kultúrát.” Kozincev és Trauberg korai előadásai és filmjei – mint az
„Oktyabrina kalandjai” (1924) vagy a „Miska Jugyenics ellen” (1925) – tele voltak
látványos ötletekkel, „vásári” komédiázással.</div>
<div class="MsoNormal">
Chaplin, BusterKeaton, Harold Lloyd hatása nyilvánvaló, filmjeikre
bőven találhatunk utalásokat a húszas évek szovjet vígjátékaiban. (A korszak
talán egyik első remekműve a „Mr. West különös kalandjai a bolsevikok
országában” című Kulesov film.)</div>
<div class="MsoNormal">
Aztán a NEP lassú kimúlásával az évtized végére a műfaji
sokszínűség is hátrányára változott és bár még a 30-as évek elején tartott a
lendület, már érezhető volt, hogy közeleg az</div>
<div class="MsoNormal">
„egységes szabályozás” kora.</div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrFH_pHTPnRD6RFLZbws_f-Taf1O2ZNyB1L7wQ9Gd8cBLF40ItG6JGxVgTuTvK9LDmv3Pv5_IpFpl-fZrEtqn8MPi5x0MW8ACIqFYTIPBzz6GlAPWIph6goHFFI_MKRodGBz44Z3kcwYg/s1600/Vulfovich.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrFH_pHTPnRD6RFLZbws_f-Taf1O2ZNyB1L7wQ9Gd8cBLF40ItG6JGxVgTuTvK9LDmv3Pv5_IpFpl-fZrEtqn8MPi5x0MW8ACIqFYTIPBzz6GlAPWIph6goHFFI_MKRodGBz44Z3kcwYg/s1600/Vulfovich.jpg" height="200" width="121" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Teodor Vulfovics</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
A filmrendezéssel 1958 óta foglalkozó Teodor Vulfovicsnak ez
volt az első és egyetlen vígjátéka. Pályafutása a Lenfilmnél indult egy James
Aldridge novella és egy Miller dráma (Az ügynök halála) filmrevitelével. A
saját és Edvard Radzinszkij forgatókönyvéből készült 1963-as „Newton utca 1.” után
négy év munkanélküliség következett. Ezt követően hívták a „Moszfilmhez”, hogy
forgasson filmet Jefim Szevela forgatókönyvéből. Pontosabban, nem igazán derül
ki, hogy megbízták vele vagy ő választotta a történetet, természetesen
visszaemlékezéseiben az utóbbit állítja.</div>
<div class="MsoNormal">
„Lírai helyett excentrikus komédiát akartam forgatni –
emlékszik vissza – nem is annyira háborúról szólót, mint inkább a rengeteg ilyen
hamisan patetikus film paródiáját.”</div>
<div class="MsoNormal">
(…)</div>
<div class="MsoNormal">
„Egyébként be kell vallanom, tényleg meg voltam győződve,
hogy tudok vígjátékot csinálni. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez csak
elméletileg lehetséges, hisz a mi népünket nehéz megnevettetni. Túlzottan
megfontolt és mindent komolyan vesz. Bármit mutatsz is neki, rá se hederít ... A
humoros ötletekhez meg különösen szkeptikusan viszonyul. Ráadásul
szkepticizmuson a nép csípős tréfát ért, melynek éle a szerző felé irányul.</div>
<div class="MsoNormal">
Valahogy így:</div>
<div class="MsoNormal">
- Kíváncsiak lennénk, ha ráültetnének téged (magától
értetődően a szerzőt), csupasz seggel egy forró serpenyőre, akkor is ilyen
remek humorérzéked lenne-e?</div>
<div class="MsoNormal">
Elszomorítani, kétségbeesésbe ejteni, keserű könnyekre fakasztani
az embereket, századunkban majd’ mindenki képes. A legnyamvadtabb hivatalvezető
vagy csak félig-szekáns titkárnő, nem is szólva a hatalomhoz juttatott
alakokról képesek ránk, bűnösökre olyan hatást gyakorolni, hogy bennünk nemcsak
gondolatok, hanem nyamvadt kis ötletek sem maradnak.</div>
<div class="MsoNormal">
Emiatt aztán az úgynevezett művészek a negatív érzelmek
keltésében tettek szert gyakorlatokra. Ismerik a trükköket, a közönség összes
gyenge pontját.</div>
<div class="MsoNormal">
Megtanulták.</div>
<div class="MsoNormal">
Itt nyomom meg – keserű könnyek ... Itt nyomom meg – hatalmas
átélés ... Itt nyomom meg – lángoló lelkesedés.</div>
<div class="MsoNormal">
Felvidítani azonban a mi Homéroszhoz hasonló nézőinket (nem
a látásra, hanem a nevetésre való képességre utalok) sehogy sem tudják. Pedig minden
tőlük telhetőt elkövetnek ... – és mégsem. Ez titkos művészetnek bizonyul
számukra, múlandónak, végzetesen megfoghatatlannak. Zokogj bár keservesen,
rohanj bár fejjel a falnak, a nézők nem nevetnek... Finnyásak!</div>
<div class="MsoNormal">
Ténylegesen elszórakoztatni a szovjet közönséget az elmúlt
években, csak néhány laposabb külföldi filmnek, két vagy három államférfinak (ők
már a mieink!) meg Gajdajnak (a Barbosz kutyával) sikerült”.</div>
<div class="MsoNormal">
Nehezen érthető, hogyha valaki ezt gondolja közönsége
humorérzékéről, ennyire reménytelennek látja egy vígjáték esélyeit, miért fog
bele egy ilyen kevés sikerrel kecsegtető vállalkozásba, de belefogott.</div>
<div class="MsoNormal">
Méghozzá elszántan.</div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
„Elszántan nekiláttam hát egy excentrikus komédia
elkészítéséhez, naivan úgy gondolva, ha sikerül felrázni, megnevettetni az
embereket és kirángatni őket – ha csak egy órára is – ebből a végtelen
rémálomból, nem fognak emiatt szentségelni, nem sajnálják majd az
elvesztegetett időt. Az állam meg még fizet is nekem ezért.”</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgulEJiukcGoOGFu5g-wIQ8p274lmC-RTuaj0roQoSdpRIAoCULB83YnLeCtfaZepp4fGm9KAMNBp2foGQW4rzJPweu_5KW2Ad-FS3OhEU_oThy4epCqNjT-vLFZhAz9zR1h5mY7Oz_Tw/s1600/Szolomin.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgulEJiukcGoOGFu5g-wIQ8p274lmC-RTuaj0roQoSdpRIAoCULB83YnLeCtfaZepp4fGm9KAMNBp2foGQW4rzJPweu_5KW2Ad-FS3OhEU_oThy4epCqNjT-vLFZhAz9zR1h5mY7Oz_Tw/s1600/Szolomin.jpg" height="200" width="150" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vitalij Szolomin</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
A forgatás 1967 elején kezdődött, a főszerepekben a „Mai
lányokkal” és „A benzinkút hercegnőjével” már hírnevet szerzett Nagyezsda
Rumjancevával és a nála 11 évvel fiatalabb, a moziban még kezdőnek számító Vitalij
Szolominnal.</div>
<div class="MsoNormal">
Áprilisban, a próbafelvételek megtekintésére egy emléktábla
avatásáról meglehetősen spicces állapotban érkező főigazgató, azokat
elfogadhatatlannak tartotta. („Még szerencse, hogy nem valami temetésről, vagy
halotti torról érkezett” – jegyezte meg később a rendező.)</div>
<div class="MsoNormal">
„Excentrikus komédia a jubileumi évben!!!” – háborodott fel.
(Az októberi forradalom ötvenedik évfordulója közelgett és minden vezető eszét
vesztette a totális készülődés miatt.)</div>
<div class="MsoNormal">
„Mesélik, hogy az állami filmművészeti bizottság helyettes
vezetője nemrég öklével az asztalt verve kiabálta:</div>
<div class="MsoNormal">
- Azt hiszik a nagy ünnepségek lezárulnak a jubileumi
dátummal? Nem! Szó sincs róla! Ha kell, a jubileumi évet kiterjesztjük az egész
következőre… Aztán majd meglátjuk..!</div>
<div class="MsoNormal">
Épp csak azt nem mondta, attól függ, önök hogyan
viselkednek…”</div>
<div class="MsoNormal">
A lényeg az volt, hogy egy excentrikus komédia az
„illetékesek” számára elfogadhatatlan. Sőt, ha az alkotók nem vállalják „realisztikus”
vagy „lírai” komédia készítését le is mondhatnak terveikről. (Lám, Danyelija és
Spalikov 1963-ban a hudszovjet megnyugtatására kitalált „lírai komédia” meghatározása,
az évtized végére e szervezet számára etalonná vált.)</div>
<div class="MsoNormal">
Talán nem meglepő, hogy a film alkotói azon melegében
lemondtak az excentrikus jelzőről.</div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
„Ilyen megrázkódtatás után álltunk mi – az összes kárvallott
– a stúdió udvarán és vártuk piros, félig rabomobil, félig tűzoltóautó
mikrobuszunkat. Kényszeredetten szellemeskedtünk, demonstratívan hangosan nevetgéltünk.
A humor sötét, a nevetés keserű. Nem vicces, inkább célzatos - különösen kitűntek
ebben a színészek – ezek a ragaszkodó, híven kitartó emberek, a mostani
szerencsétlenségben nagyszerű társak. Pedig őket inkább tartják léhának, mint
bármely más szakma képviselőit…</div>
<div class="MsoNormal">
Megjelent a főigazgató, átment az udvaron, ráérősen beült az
autóba…</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUgFOGLXosdM2_ABdSbqp9UrFFPsUbd5cvSOeoCbhk6uMb6qlV_v_yfSc_zB6LPUKB4Z2c17tGdZ9X_SVFutjq4EFFlC0h1Ffqh5_FTXUuj2LbJYHsxp4kOJYTnsDEW1a1ggbfjTtUqH0/s1600/Rumjanceva.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUgFOGLXosdM2_ABdSbqp9UrFFPsUbd5cvSOeoCbhk6uMb6qlV_v_yfSc_zB6LPUKB4Z2c17tGdZ9X_SVFutjq4EFFlC0h1Ffqh5_FTXUuj2LbJYHsxp4kOJYTnsDEW1a1ggbfjTtUqH0/s1600/Rumjanceva.jpg" height="200" width="138" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nagyezsda Rumjanceva</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
A főszereplőnő gyorsan lehangoltságot erőltetett
arcocskájára és ilyen is maradt, míg a kocsi el nem tűnt a sarkon. Ismét
felhangzottak a komor tréfák a harsány nevetés. Ő meg váratlan őszinteséggel,
halkan megszólalt.</div>
<div class="MsoNormal">
Mintha üvegedényt ejtett volna a kőpadlóra.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én meg, bolond, abortuszt csináltattam (fintor). Most
lennék (gesztus) a nyolcadik hónapban. Hülye kis kancsal… Mindez a filmed
miatt… (egyik szemébe igazi könny szökött)… Májusban született volna…</div>
<div class="MsoNormal">
Valaki átkarolta a vállát. Így álltak.</div>
<div class="MsoNormal">
Többet nem tréfálkoztunk.”</div>
<div class="MsoNormal">
(…)</div>
<div class="MsoNormal">
„Hogy az én hívatásomban (valószínűleg nem csak az enyémben)
élni és dolgozni lehessen, alázatosságot, simulékonyságot kell színlelni.
Engedni kell minden goromba, tudatlan és pimasz fráternek. Hagyni, hogy azt
higgye belőled úgy és azt formál amit csak akar. Alakíthatónak és
tehetségtelennek kell mutatnod magad. Ám ez jaj de fárasztó..!</div>
<div class="MsoNormal">
Végül pedig, mikor úgy tűnik mindezt nem hiába tűrted el,
közel a cél és győztél… egyszerre kiderül, pont olyanná váltál mint amilyet
színleltél.</div>
<div class="MsoNormal">
Onnan már nincs visszatérés.”</div>
<div class="MsoNormal">
Ám hiába volt a rendező minden simulékonysága, folyamatosan
követelték tőle a „realisztikus” vígjátékot.</div>
<div class="MsoNormal">
Vagyis legyen életvidám; életigenlő; teljesen valós; mentes
mindenféle excentrizmustól (semmi vásári komédiázás); visszafogott; tapintatos
a németekkel szemben; és természetesen legyen könnyed.</div>
<div class="MsoNormal">
Ilyen csatározásokkal telt el az év jelentős része. Még az
is felmerült, (miután nyolc hónapig fizetést sem kapott) hogy elveszik
Vulfovicstól a filmet. Mindenki igyekezett megtanítani neki mi humoros és mi
nem. Min lehet az életben viccelődni és min nem.</div>
<div class="MsoNormal">
És főként – mi reális.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyXuKjoiahFGxWEDOaz4fTNo-SleOl6Le1TPWVlzC2Bfte7SGr2JPsJWhU5r6lk5hv6B5o5em_IDLtrvCHXVhsqrkDNLZr9SIgPFUE9EDwUabKtSdBIoV4-OKW3dkYdmz0WUyRZoxoi0U/s1600/screen4.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyXuKjoiahFGxWEDOaz4fTNo-SleOl6Le1TPWVlzC2Bfte7SGr2JPsJWhU5r6lk5hv6B5o5em_IDLtrvCHXVhsqrkDNLZr9SIgPFUE9EDwUabKtSdBIoV4-OKW3dkYdmz0WUyRZoxoi0U/s1600/screen4.jpg" height="150" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Rumjanceva és Szolomin</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
„Lusta potyázók, katonai tapasztalataikat rajzfilmből
szerzők, félelmükben a hátországban bujkálók oktattak engem mindenfélére, még
arra is melyik oldalon kell viselni azokat a kitüntetéseket amelyek nekik
nincsenek és soha nem is voltak.”</div>
<div class="MsoNormal">
A forgatás (a külsőket valahol Rilszk környékén vették fel) 1967
végére fejeződött be.</div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
A „Moszfilm” főigazgatója kijelentette, hogy az
utómunkálatok során „tüzes vassal kell kivágni” minden excentrikusat. Ki is
nevezett egy háromtagú bizottságot, akik személyesen feleltek ennek
végrehajtásáért, a területi pártértekezleten pedig felemlítve az „ocsmány
művet” fogadkozott, hogy annak alkotója legközelebb csak az ő (mármint a
főigazgató) testén át juthat be a stúdióba.</div>
<div class="MsoNormal">
A hivatalos katonai körök azonban elfogadták a filmet, sőt
beillesztették abba a programsorozatba, melyet a Vörös Hadsereg születésének
50. évfordulója megünneplésére szerveztek.</div>
<div class="MsoNormal">
1968 júniusában volt a premier.</div>
<div class="MsoNormal">
„Egy hónapon keresztül a katonai egységek és oktatási
intézmények szinte napi rendszerességű bemutatóin részt véve, lett belőlem "Kiváló
Határőr", "Kiváló Utász", "Tiszteletbeli tiszt". Az
egyik Moszkva környéki hadosztálynál (miközben soha nem ugrottam ejtőernyővel)
ennek a fajta hadi merészségnek mesterévé avattak, átadva a "101. ugrás az
égből" jelvényt. Így váltam egyidejűleg tiszteletbeli növendékké és a
fiatal katonanemzedék oktatójává.”</div>
<div class="MsoNormal">
Ezzel telt el két hónap.</div>
<div class="MsoNormal">
1968 augusztusának végén a Szovjetunió és szövetségesei
megszállták Csehszlovákiát.</div>
<div class="MsoNormal">
Az év őszét a csapatok jó része táborokban, településeken kívüli
állomáshelyeken töltötte. Az elszigeteltség napról napra rontott a legénység és
a tisztek hangulatán. A hadsereg politikai irányításának egyik ötleteként,
javítandó az állomány harci szellemét és lelki stabilitását, elküldték a
„Kemény dió” tíz kópiáját az ezredekhez és hadosztályokhoz.</div>
<div class="MsoNormal">
Elvégre a filmnek otthon sikere volt nemcsak a katonai
intézmények, de a civil közönség körében is.</div>
<div class="MsoNormal">
Hogy a tábori vetítéseket követően a film a szovjet katonák
hangulatán javított volna, arra nem találtam utalást, minden esetre a Védelmi
Minisztérium „marsalli-arany” emeletének figyelmét felkeltette. Így nevezték a
minisztériumban azt az emeletet, amelyet a „felügyeleti csoport” foglalt el. Ez
lényegében a legmagasabb rendfokozatú nyugdíjas tisztek gyűjtőhelye volt, akik
– talán unalmukban – elhatározták, megnézik a filmet.</div>
<div class="MsoNormal">
Egybehangzó és mélységes felháborodásukat haladéktalanul
tudomására hozták minden illetékes hatóságnak, követelve a „sürgős”
intézkedést.</div>
<div class="MsoNormal">
A film eleinte kedvező kritikáit már néhány óra múlva éles
elutasítás váltotta fel.</div>
<div class="MsoNormal">
„A barátok és a család biztosak voltak, hogy többet nem
bíznak rám filmet. (A Szovjetunió 320 nyomtatott kiadványa kórusban
nyilvánította ki, hogy „sárba döntöttem az utolsó szentséget, a Nagy Honvédő
Háború 1941-1945-ös emlékét, és meggyaláztam a... - ide bármit be lehet
helyettesíteni, a cikkekben is különböző változatok voltak, a lányoktól és a
katonai egységektől kezdve egészen az ország becsületéig.”)</div>
<div class="MsoNormal">
(…)</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr7_Y77NDMerw7S3-q4qiv6xnfjr3mi2m9Y7f6Zt_gT95A0zkOBXAv2mE7MTzBDoietDn-rcjMGj1-l5PTZ_wA80-z862D_ms0SeUXAK184C-Rs4E4adMRo4a-zIo1a37cu4Z8nTgUALI/s1600/screenshot_2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr7_Y77NDMerw7S3-q4qiv6xnfjr3mi2m9Y7f6Zt_gT95A0zkOBXAv2mE7MTzBDoietDn-rcjMGj1-l5PTZ_wA80-z862D_ms0SeUXAK184C-Rs4E4adMRo4a-zIo1a37cu4Z8nTgUALI/s1600/screenshot_2.jpg" height="150" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">És megintcsak ők</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
„Hívtak minket (a film alkotóit) "javíthatatlanul
közönségeseknek", "a szent háború megszentségtelenítőinek", stb.
A "hátországi patkány" volt az egyetlen címke, amit nem ragasztottak
ránk. Mindannyian (író, rendező és operatőr) harcoltunk a fronton. Porrá
akartak zúzni, de minket nem olyan anyagból gyúrtak.”</div>
<div class="MsoNormal">
Az ostoba, eltúlzott támadások eredményeképp hirtelen
mindenki kíváncsi lett a filmre.</div>
<div class="MsoNormal">
(„Mi lehet ebben olyan káros, hogy minden újság ennyire
bántja, sőt még a "Krokogyil" is nehéztüzérséggel, nem kevesebb mint
két glosszával támad rá?”)</div>
<div class="MsoNormal">
Az első hat hónapban 37 millió néző látta. (A hivatalos
statisztika 32, 5 milliót említ, a rendező szerint a vezetés – nézettségi
csúcstól tartva – leállíttatta a további számlálást.)</div>
<div class="MsoNormal">
Pedig állítólag forgalmazási akadályokat is gördítettek a
film elé. Moszkvában csak a központi mozikban, a tagköztársaságokban csak a
fővárosokban vetítették. Ez alól Ukrajna kivétel volt, de itt meg az
üdülőövezetek maradtak ki a forgalmazásból.</div>
<div class="MsoNormal">
Közben véget értek a 60-as évek.</div>
<div class="MsoNormal">
Az évtized több fronton zajló küzdelme a „gyerzsavnyikok” (a
keményvonalas, birodalmi gondolkodás képviselői) és a „zapadnyikok” (a nyugat
felé közeledők) között eldőlni látszott.</div>
<div class="MsoNormal">
1969 novemberében a Szovjet Írószövetségből kizárták
Szolzsenyicint.</div>
<div class="MsoNormal">
Mihail Solohov, felszólalva a kolhozparasztok III.
kongresszusán, elsősorban rá célozva jelentette ki: „Önök sikeresen küzdenek a
mezei kártevőkkel, de nálunk, sajnos még nem tűntek el azok a kolorádó bogarak,
akik a szovjet kenyeret eszik de nyugati burzsoá gazdáikat szolgálják, ahová
titokban juttatják át munkáikat. De ahogy önök a saját gazdaságukban, úgy mi,
szovjet írók is vágyunk rá, hogy megszabaduljunk mindenféle elégtelenségtől és
zavartól. Feltétlenül megszabadulunk tőlük is.” (Édes a bosszú. Néhány évvel
korábban éppen Szolzsenyicin volt aki minden követ megmozgatott, hogy
bebizonyítsa, Solohov plagizálta a „Csendes Dont”.)</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRfdXyZDMbnGpvOSFMrTWPZ_vVp_9swcVGBAaIkYA_gM63Thb2daD0x5p0VnTP9ntfefGY-I-V0DwmqxGyB-thTBtDMb3c54IHQ3RsWBXbz5bCKES_rTZjOsnm1hQBaj78MTWGpFZRwUs/s1600/Szevela.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRfdXyZDMbnGpvOSFMrTWPZ_vVp_9swcVGBAaIkYA_gM63Thb2daD0x5p0VnTP9ntfefGY-I-V0DwmqxGyB-thTBtDMb3c54IHQ3RsWBXbz5bCKES_rTZjOsnm1hQBaj78MTWGpFZRwUs/s1600/Szevela.jpg" height="200" width="161" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jefim Szevela</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Egy hónap múlva a filmművészek szövetségéből kizártak sorsára
jutott a „Kemény dió” forgatókönyvének írója Jefim Szevela is.</div>
<div class="MsoNormal">
Az év utolsó hónapja nagy ideológiai tanácskozással ért
véget melyet az SZKP KB kultúráért felelős titkára, Pjotr Gyemicsov tartott. Összehívva
minden befolyásos művészt - írókat , zenészeket, képzőművészeket, filmeseket -
három órán keresztül beszélt a fokozott éberségről és az ideológiai munka
megerősítéséről.</div>
<div class="MsoNormal">
A kapu becsapódott.</div>
<div class="MsoNormal">
A gyerzsavnyikok hengereltek.</div>
<div class="MsoNormal">
Magának Brezsnyevnek is mentenie kellett az irháját. A Politikai
Bizottság befolyásos tagjai, Mihail Szuszlov (a párt főideológusa), Alekszandr
Seljepin és Kirill Mazurov, egyre elégedetlenebbek voltak Brezsnyev kétkulacsos
politikájával, azaz a kompromisszummal a gyerzsavnyikok és zapadnyikok között.
A Központi Bizottság 1970. márciusi ülésén készültek előrukkolni e politika
kritikájával és felszólítani őt a lemondásra. A főtitkár, tudomást szerezve
erről, halogatta az ülés időpontjának kitűzését és titokban Fehéroroszországba
utazott. Itt zajlott február végétől a „Dvina” hadgyakorlat a védelmi
miniszter, Grecsko marsall vezetésével. Grecsko és a hozzá közelálló tábornokok
március 13-án Minszkben találkoztak a főtitkárral és biztosították
támogatásukról (Szuszlov nem örvendett túlzott népszerűségnek a katonai
vezetésben). Brezsnyev néhány nap múlva visszatért Moszkvába, ahol már
türelmetlenül várták a Politikai Bizottság tagjai. Első dolga volt a PB ülésén,
– szemmel látható magabiztossággal és határozottsággal – tájékoztatni a
munkatársait fehéroroszországi utazása eredményeiről. Szuszlovék nem
terjesztették elő javaslatukat.</div>
<div class="MsoNormal">
A filmekhez visszatérve – a hatvanas évtized törekvéseit,
amely egyebek mellett a szovjet mozi szűk műfaji kereteinek kitágítási
kísérleteiben is megnyilvánult, a 70-es években sikeresen felszámolták.</div>
<div class="MsoNormal">
A „Kemény dióhoz” hasonlóan járt a „Veszélyes turnék” (a
forradalom szent ügye nem keveredhet a pártmunkások fejében, holmi kánkánnal és
kuplékkal) és „A korona elrablása, avagy ismét a bosszúállók”, ahol a
forradalmárok és a vörös komisszárok időnként parodisztikus figuráknak tűnnek.</div>
<div class="MsoNormal">
A „Kemény dió” forgatókönyvírója Jefim Szevela 1971-ben
Izraelbe emigrált-</div>
<div class="MsoNormal">
Az operatőr Szamuil Rubaskin és a „bűnös” Vulfovics
igyekezett rehabilitálni magát az „Örökkévalóság követei” és a „Tábornok
elvtárs” című, az elvárásoknak megfelelően színtelen-szagtalan filmekkel.</div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
Elkezdődtek a hosszú 70-es évek.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kemény dió (Крепкий орешек)</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Rendezte – Teodor Vulfovics</div>
<div class="MsoNormal">
Forgatókönyv – Jefim Szevela</div>
<div class="MsoNormal">
Fényképezte – Szamuil Rubaskin</div>
<div class="MsoNormal">
Zene – Mojszej (Mecsiszlav) Vajnberg</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
szines, szovjet, 74 p.</div>
<div class="MsoNormal">
Moszfilm, 1967</div>
<div class="MsoNormal">
Bemutató – 1968. június</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szereplők:</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nagyezsda Rumjanceva – Raisza Oreskina</div>
<div class="MsoNormal">
Vitalij Szolomin – Ivan Rogyionovics Groznij</div>
<div class="MsoNormal">
Vlagyimir Lippart – Sepetyelnyikov őrmester</div>
<div class="MsoNormal">
Valentyin Abramov – a törzskari százados</div>
<div class="MsoNormal">
Jurij Szorokin – az obersturmführer</div>
<div class="MsoNormal">
Matvej Levinton – a szakács</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A linkek</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=3FZPHRZWUJ">http://www.embedupload.com/?d=3FZPHRZWUJ</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=3IKCMXQXI0">http://www.embedupload.com/?d=3IKCMXQXI0</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=6ZHMFJITNS">http://www.embedupload.com/?d=6ZHMFJITNS</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=73UHH2FXQ2">http://www.embedupload.com/?d=73UHH2FXQ2</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=7IBPHXKGGW">http://www.embedupload.com/?d=7IBPHXKGGW</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=1YEYHGMZEW" target="_blank">http://www.embedupload.com/?d=1YEYHGMZEW</a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-49938404618044232952013-09-22T20:58:00.000+02:002013-12-24T13:50:24.732+01:00Muhtár, hozzám!<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFag_0H-AlYSg_SiFxDyKB89VnIrHlxgN1RzfZ-a37y4OKqjicDf0Mkn9AgdyHQCSRGvi9ta4rD32b7KTy9IbfDgGysSmOUgWRAZPsJSoyVzq4Xu9hhv5vZEl8GbBncZrWrDUbNf8URvo/s1600/plak%C3%A1t.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFag_0H-AlYSg_SiFxDyKB89VnIrHlxgN1RzfZ-a37y4OKqjicDf0Mkn9AgdyHQCSRGvi9ta4rD32b7KTy9IbfDgGysSmOUgWRAZPsJSoyVzq4Xu9hhv5vZEl8GbBncZrWrDUbNf8URvo/s200/plak%C3%A1t.jpg" width="153" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Gyakran eszembe jutnak
Moholy-Nagy kutyái.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Na jó, igazából nem Moholy-Nagy kutyái
ezek, csak az ő marseille-i öregkikötőről készített nyúlfarknyi filmjének
kockáin bóklásznak be a halhatatlanságba.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Egyikük a kihalt utcán keres –
kicsit tétovázva – menedéket az eleredő eső elől, másikuk az utcasarkon
szimatol egy termetes asszonyság háta mögött, s mielőtt kisétál a képből, egy
pillanatra belenéz a kamerába.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Azt mondják, a kutya az egyetlen állat,
amely kifejezetten keresi az ember tekintetét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mi néha még a magunkét is
kerüljük a tükörben.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ha valaki majd egyszer a nagy
„kutyatörténet” megírására vetemedik, remélem, számba veszi, hogy ebben a – talán
nem egyedülálló, de mindenképpen különleges – szimbiózisban, a kutya vagy az
ember húzta-e a rövidebbet.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Én mindig érzek némi
lelkifurdalást.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Hogy nem vagyok ezzel egyedül, azt
némiképp azok az alkotások is jelzik, amiket nyugodtan nevezhetünk a „rossz
lelkiismeret” emlékműveinek.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBWSUI3oG95_sEHLuyHza6qf9jsjmMjWpcH4qXQ0MmOYnqqN-_bcT8HfhCfd1jaort1r3kpJqzXxsX3F_0qc_SDtzvC78Q0-vdQHCW2cVvTV31RyM4QsUbTe1Tf0atqZhhVmrL6S5XIZA/s1600/a+sarkvid%C3%A9k+02.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="170" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBWSUI3oG95_sEHLuyHza6qf9jsjmMjWpcH4qXQ0MmOYnqqN-_bcT8HfhCfd1jaort1r3kpJqzXxsX3F_0qc_SDtzvC78Q0-vdQHCW2cVvTV31RyM4QsUbTe1Tf0atqZhhVmrL6S5XIZA/s200/a+sarkvid%C3%A9k+02.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A sarkvidék "meghódítói"</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Egy Koppenhágában 1912-ben
fölavatott Kai Nielsen mű a sarkvidéken életüket veszett kutatók mellett, egy
kicsit, az ottpusztult kutyák előtt is tiszteleg.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span id="goog_168994105"></span><span id="goog_168994106"></span>Roald Amundsen, a Déli-sark
meghódítója nagyon ismerte négylábú társait. „Pillantsanak a kutyák szemébe!
(…) A kutyáknál kétségkívül megvan az, amit mi léleknek nevezünk.” Ez a
megállapítása azért cseppet sem zavarta abban, hogy útja során a szánhúzás
mellett élő konzervként is hasznosítsa őket. És erre nem valami váratlan tragédia,
vagy időjárási vészhelyzet kényszerítette. Így tervezte.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„A kaland, pusztán rossz
tervezés.” Ezt is ő vetette papírra.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A cél szentesítette az eszközt az
orosz fiziológus, Ivan Petrovics Pavlov számára is.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Mikor részt veszek állatok
pusztulásával járó kísérletekben, hatalmas sajnálatot érzek, hogy durva és
tudatlan kézzel zúzok szét kifejezhetetlenül művészi organizmusokat, hogy élőlények
hóhéra vagyok.” Ő 1935-ben érte el, hogy kutyái emléket kapjanak a leningrádi Kísérleti
Orvostudományi Kutatóintézet udvarán, a „Hálás emberiségtől”.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgX9TwTbT9I_CWva57BuaQdk9PsrgtdO8BtMgEleBeyqkoJABl8aDgLJsZu89MtiJH8AQOi0GR1mN0IdheBVW2wHC0AQE2XKFOtjZjnoXAwXmcWuuBH4BbSwGHJitnP_F9KyFsBpEuTIyY/s1600/pavlov+eml%C3%A9km%C5%B1+02.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="172" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgX9TwTbT9I_CWva57BuaQdk9PsrgtdO8BtMgEleBeyqkoJABl8aDgLJsZu89MtiJH8AQOi0GR1mN0IdheBVW2wHC0AQE2XKFOtjZjnoXAwXmcWuuBH4BbSwGHJitnP_F9KyFsBpEuTIyY/s200/pavlov+eml%C3%A9km%C5%B1+02.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Pavlov-féle emlékmű</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
De, mert hát a világ mintha nem nagyon
változna, az utóbbi évtizedben az „űrhajós kutyák” is megkapták emlékműveiket
és jónéhány „az utolsó, még életben lévő résztvevő” osztotta meg hozzájuk
kapcsolódó emlékeit különböző folyóiratok olvasóival. Mindent megtudhattunk Dezikről
és Cigányról, akik elsőként jutottak fel az űr pereméig; Lajkáról, aki elsőként
lépett ki a kozmoszba és nyilvánvaló volt, hogy soha nem tér vissza; és
Bjelkáról meg Sztrelkáról akik elsőként tértek vissza az űrből. (Őket útjuk
folyamán még Albinának és Markizának hívták, de mikor sikeres visszatérésüket
jelentették Mitrofan Nyegyelin marsallnak, az felfortyant: „Hogyan viselhetnek
ezek a szovjet kutyák ilyen neveket?” A kutyák már új nevükön váltak világhírűvé,
Sztrelka hamarosan megszülető hat kölyke közül az egyiket maga Jacqueline
Kennedy kapta. Nyegyelin marsall ezt már nem érte meg, a sors szeszélye folytán
két hónappal „keresztkutyái” földet érése után egy sötét foltként végezte a
bajkonuri betonon, túl közel tartózkodván a felrobbanó R-16-os
hordozórakétához.)</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyDPnV7P9oQRHPP4VtoRFp2oR-SqMPWSLA8xV_e8_tiiBYQykMGNvhBsQtjHoazUaqhgDMzTYY3cwOoL2_UK7XVX3QL8Gu78BLtW-bhuWpXyag6jCKNTmp5KyLNaSj04YXN-Jw34-FEKo/s1600/dezik+%C3%A9s+cig%C3%A1ny.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyDPnV7P9oQRHPP4VtoRFp2oR-SqMPWSLA8xV_e8_tiiBYQykMGNvhBsQtjHoazUaqhgDMzTYY3cwOoL2_UK7XVX3QL8Gu78BLtW-bhuWpXyag6jCKNTmp5KyLNaSj04YXN-Jw34-FEKo/s200/dezik+%C3%A9s+cig%C3%A1ny.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Dezik és Cigány</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A kutyák többsége persze nevet
sem kapott, hisz a repülésig sem jutottak el. Elpusztultak már a kipróbálás
időszakában. Nem bírták a centrifugát, a túlnyomásos kamrát, vagy épp az
érzékelők elhelyezése miatt kivezetett nyaki verőerük fertőződött el. (Nem mintha
vigasz lenne a kutyák számára, de az amerikaiak majmai sem voltak
szerencsésebbek, kétharmaduk elpusztult az űrkísérletek során.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Hogy miért éppen a kutyák? A
döntéshozók szerint jól idomíthatóak, könnyű közöttük kitartó és türelmes
egyedeket találni, képesek nyugodtan ülni akár napokon át, ráadásul a keverék,
gazdátlan kutyák – úgy gondolták – szívósabbak, táplálkozásukra kevésbé
igényesek.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEig1baOtkz9jYIk72rEfB2VxbTYHo-sFUMj957w_fID71n6lXrPWT53Qsd4EAvsSo9DpPLZdCkJuKlQ6EwlR7fq7SwviUVe-FHmF0SZ8r3cdoIZjCzNx4EDvRRPCz9o0h4PrmSxQGR3Wmc/s1600/lajka.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEig1baOtkz9jYIk72rEfB2VxbTYHo-sFUMj957w_fID71n6lXrPWT53Qsd4EAvsSo9DpPLZdCkJuKlQ6EwlR7fq7SwviUVe-FHmF0SZ8r3cdoIZjCzNx4EDvRRPCz9o0h4PrmSxQGR3Wmc/s200/lajka.jpeg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lajka</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Mi közönséges keverékeket
választottunk – mesélte Igor Balahovszkij akkori vezető tudományos munkatárs. –
Fiatalokat és nem túl nehezeket, úgy 5-6 kg súlyúakat. Természetesen
„lányokat”, nekik könnyebb volt olyan öltözetet varrni, amely megfelelt a
természetes igényeiknek. Külön figyelmet fordítottunk a színükre. A földdel
való kapcsolattartás során, a képernyőn kontrasztosan kellett látszaniuk a
kutyáknak.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ezek a kis gazdátlan állatok
bizonyára roppant hálásak voltak, valószínűleg nem is igen értették mire ez a
hirtelen gondoskodás. Alekszandr Szerjapin orvos-ezredes (mellesleg esélyes
volt a föld első űrhajósa címre) feladatai közé tartozott a kutyák kiképzése.
Emlékei szerint egy este a Bátor nevű kutya, akinek másnap repülnie kellett
volna, kiszökött és eltűnt a sztyeppén. Az egyik katona azt javasolta, hogy az
ebédlőjük körül kóválygó kóbor ebek közül fogjanak be egyet.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Kiválasztottunk egy megfelelő
súlyú kölyköt. Elhoztuk, megetettük, megitattuk, megfürdettük. Megnyírtuk ott,
ahová az érzékelőket kellett helyeznünk. Kiderült, hogy csodálatos kutyára
akadtunk. Teljesen nyugodt volt. Bármit csináltunk vele, ő csak nyalogatta a
kezünket. Azt gondoltam, na jó, majd reggel megtudod miért foglalkoztunk ennyit
veled. Reggel fellőttük.”</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMJ3WZ6mVyyqwaohCm5pLADwGPqDN_AQtgpWHhAGqEkEwmjlI0e_aurNDPRHXVZR8H0XAgQ_inHrhLsiE_fbmzeD4h4M4Pbz3vIwfixvgZywwG7QVFINd11mmCX9ZZLKvsDzPUqv8hoB4/s1600/bjelka+%C3%A9s+modnyica.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMJ3WZ6mVyyqwaohCm5pLADwGPqDN_AQtgpWHhAGqEkEwmjlI0e_aurNDPRHXVZR8H0XAgQ_inHrhLsiE_fbmzeD4h4M4Pbz3vIwfixvgZywwG7QVFINd11mmCX9ZZLKvsDzPUqv8hoB4/s200/bjelka+%C3%A9s+modnyica.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bjelka és Modnyica</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
(Ő túlélte. Érdekes, hogy a 2009-ben
az „Érvek és tények” folyóiratban megjelent Szerjapin interjút megelőzően, az
összes híradásban, az elszökött kutya reggelre bűnbánó ábrázattal előkerült.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mint már említettem, én mindig
érzek némi lelkifurdalást.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Most, hogy elnézem ezeket a
„társaink a kutatásban” fotókat, rossz érzésem oka talán ugyanaz, ami miatt Izrail
Metter, a „Muhtár” című történetének megírásába fogott.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„A kutya sorsában láttam valami
emberit. Biztos van, aki az ilyen – mintha lenne is erre egy tudományos
elnevezés – antropomorfisztikus nézőpontot helytelennek tartja, de számomra
tökéletesen közömbös, hogy melyik rubrikába sorolja a tudomány az én kutyák
iránti szeretetemet és tiszteletemet. A „tisztelet” szó használata, nem
elszólás. Egy leningrádi biológus professzor, V.J. Alekszandrov, mondta nekem
egyszer, hogy túlságosan könnyen és egyszerűen ítéletet alkotva az állatok
viselkedéséről, gyakran tanúsítunk egyfajta homo-gőgöt. Úgy véljük, amennyire
felsőbbrendű, összetettebben gondolkodó lény az ember, úgy a kutya pszichéje teljesen
elemi, megszámlálható mennyiségű feltételes reflexre korlátozódik, amely semmiféle
titkot nem rejt és tökéletesen érthető számunkra. Személy szerint nekem, sok
minden érthetetlen az állatok viselkedésében, de megszoktam, hogy a számomra
bonyolult és homályos jelenségekhez tisztelettel viszonyuljak.”</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpvtQXTrduwgswoGh7nkb7n4yWA-kuEv1YEnA4KmqwrbYrRUWEN5nsU32MBW9O3pa9spxdBaweS7i749a2Wr6tU1skAbBorDmN4-BdlqqPr8_MJgYqf21kQyw3hnOw6zvgXIM6WdHZFcE/s1600/metter.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpvtQXTrduwgswoGh7nkb7n4yWA-kuEv1YEnA4KmqwrbYrRUWEN5nsU32MBW9O3pa9spxdBaweS7i749a2Wr6tU1skAbBorDmN4-BdlqqPr8_MJgYqf21kQyw3hnOw6zvgXIM6WdHZFcE/s200/metter.jpg" width="132" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Izrail Metter</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Izrail Mojszejevics Metter
1959-ben találkozott Szultán kutyával, akiről elbeszélésének hősét, Muhtárt
mintázta. Szultán akkortájt kitömve, mint kiállítási tárgy időzött a Leningrádi
Bűnügyi Múzeum egyik tárlójában. Nem volt felemelő látvány és Mettert hidegen
is hagyta volna, ha távozásakor a teremőr meg nem említi a véget, a kutya nehéz,
otthontalan öregségét. Ettől szorult össze az író szíve.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Felkereste a nyugalmazott
őrnagyot, Pjotr Szerapionovics Busmint, Szultán egykori kutyavezetőjét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„… semmiben nem hasonlított
Glazicsov alhadnagyra, akit az elbeszélésemben és a "Muhtár, hozzám!"
forgatókönyvében ábrázoltam. Semmiben, kivéve egy tulajdonságot: a szeretetet a
kutyája iránt. Eleinte úgy tűnt, hogy Busmin kissé túloz a kutyák eszét,
felfogóképességét illetően. Egyszer, amikor egy alkalommal enyhén kételkedtem ebben,
ő összevonta a szemöldökét, a szobám sarka felé fordult, ahol egy takarón
szunyókált az én kedves drótszőrű airedale-em és megkérdezte:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Hogy hívják a kutyáját?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Triska.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Szereti magát?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Szerintem, szeret.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Próbáljon ki valamit. Minden
reggel, mikor feleségével az asztalhoz ül, mondja neki: „Triskát el kell adni.
Muszáj eladni Triskát.” A felesége persze azt válaszolja majd: „Szó sem lehet
róla!” Öt napig beszélgessenek így, és a kutyája teljesen másképp fog
viszonyulni önhöz. Pontosan meg fogja érteni, hogy ön elárulta őt.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Metter úgy döntött, hogy neki
többet ér a kutyája barátsága, mintsem egy – ha mégoly tudományos is – de
kockázatos kísérlet lefolytatása.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Muhtár” című elbeszélése
1960-ban jelent meg a Novij Mir-ben.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Hogy az eredendően színházi rendező
Szemjon Tumanov miért ezt választotta harmadik mozifilmjének témájaként, nem
sikerült kiderítenem. Mettert mindenesetre sikerült megnyernie a forgatókönyv
megírására, és ez valószínűleg jót tett a filmnek.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPP1fgh6K38Pl_OQe1umofXursmBG9_4wFWyQ_aZSt3z6BY9fzvftOUJW4Iza4A7nfFsZvubwBAiBwSwAaSNqWmboo5a1k97hFPoexNriAB_EIL9f0nGF6-QSpRJUSbvnWswQ9y95LkMw/s1600/nyikulin+k%C3%A9p.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPP1fgh6K38Pl_OQe1umofXursmBG9_4wFWyQ_aZSt3z6BY9fzvftOUJW4Iza4A7nfFsZvubwBAiBwSwAaSNqWmboo5a1k97hFPoexNriAB_EIL9f0nGF6-QSpRJUSbvnWswQ9y95LkMw/s200/nyikulin+k%C3%A9p.jpg" width="133" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jurij Nyikulin</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ahogy az is, hogy Jurij Nyikulin
kapta meg a kutyavezető szerepét. Bár előtte hat embert kipróbáltak, sőt az
egyikükre már áldását is adta a „hudszovjet”, Metter Nyikulint javasolta. Akkortájt
nézte meg az „Amikor a fák még nagyok voltak” című filmet, és megtetszett neki a
művész.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Nyikulin így emlékszik erre:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Egy japán turnéról térve vissza
Moszkvába, megtudtam, hogy kerestek a „Moszfilmtől” a Muhtár-forgatócsoporttól.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Muhtár… Muhtár ... Ez nem az a
Muhtár – a „Novij Mir”-ben megjelent Izrail Metter elbeszélés hőse?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
De bizony, az. Kiderült, hogy a
rendező Szemjon Tumanov elhatározta, filmre viszi a történetet, és az író
Metter megírta a forgatókönyvet. Mikor találkoztunk, Tumanov megkérdezte:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Szereti az állatokat?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Igen, szeretem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Voltak kutyái?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Voltak. – És elmeséltem az
életrajzát mindegyik kutyának, amelyik nálunk élt. Elmeséltem azt is, hogy
amikor Malka meghalt, mind úgy éltük meg, mintha egy rokonunk halt volna meg.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Olvasta a „Muhtárt”?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Olvastam.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Remek! Akkor könnyebb lesz
elmondanom. Azt szeretném, hogy Ön játssza el a rendőrt, Glazicsovot.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Glazicsovot? – Emlékeztem, hogy
az elbeszélésben Glazicsov alacsony termetű, vasgyúró, én meg épp az
ellenkezője. Mondtam Tumanovnak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Istenem, számít ez? Ki tudja,
hogy nézett ki valójában Glazicsov? Senki! Amilyenné mi formáljuk, olyannak fogadják
majd el.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– De én nem játszhatok rendőrt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Miért, nem szereti a
rendőrséget?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Dehogynem – feleltem. – De
gondoljon csak arra, hogyan lehetek rendőr, ha az utolsó két filmemben bűnözőt
játszottam?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A hosszú beszélgetés végén úgy
döntöttünk, hogy mégis csinálunk próbafelvételt. Megegyeztünk, ha látva magamat
a vásznon úgy ítélem, hogy el tudom játszani a rendőrt, akkor beleegyezem, hogy
részt veszek a filmben.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Aztán ki kellett választani a
kutyákat. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy kutyával egy ilyen filmet nem lehet
leforgatni.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDeceYyeoBkoPygVlnA_vIorIZKalVAr3gyOqgXS7f2h-b1fCa-3Pji17VzDNqXO_BLGGHP-_MX14QtuQ79-vuDYKPtwXjeNdnbV76Pdy7-YM3Qb8r1D6KBUB7FC9Vn07cKOaA1QUamYY/s1600/1673577.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="146" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDeceYyeoBkoPygVlnA_vIorIZKalVAr3gyOqgXS7f2h-b1fCa-3Pji17VzDNqXO_BLGGHP-_MX14QtuQ79-vuDYKPtwXjeNdnbV76Pdy7-YM3Qb8r1D6KBUB7FC9Vn07cKOaA1QUamYY/s200/1673577.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nyikulin a forgatáson</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A forgatás idejére kaptak két
keresőkutyát a Közrendvédelmi Minisztériumtól, egyet pedig a „Moszfilm”
vásárolt hirdetés útján. Ez utóbbi hallgatott is a Muhtár névre. Már hónapokkal
a forgatás előtt megvásárolták, a stúdió területén lakott, gyorsan hozzászokott
új nevéhez és a még félig-meddig kölykös, vidám kutya egykettőre a stáb
kedvencévé vált. Különösebb színészi talentumot azonban nem mutatott, így csak
néhány jelenetben forgattak vele. A film elkészülte után a stúdió gyorsan túladott
rajta, de Metter egy ideig még követte sorsa alakulását:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Egy családhoz került, ahol a
házastársak válása miatt, hamarosan szintén feleslegessé vált. Így aztán Muhtárt
harmadszor is eladták... Ha téged, különösen ha kutya vagy, háromszor adnak kézről
kézre három év alatt – nem sok örömed telik benne. Van okod megharagudni az
emberekre!.. És Muhtár harapós lett, sokszor értelmetlenül, már azokra az
emberekre is rátámadt, akik teljesen ártatlanok voltak az ő szomorú sorsában.
Végül is, ismerős képlet...”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A másik kettő, a moszkvai
rendőrségi telep kiképzett kutyái viszont jó választásnak tűntek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Nyikulin is készült:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Néhány alkalommal kimentem a
rendőrökkel a műveletekre, megismerkedtem sok keresőkutya-vezetővel. A
rendőrség dolgozói készségesen osztották meg tapasztalataikat.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mint tanácsadót, meghívták a
filmbe az akkor rendőr százados Szergej Poduskint, aki úgy foglalkozott velem,
mintha valóban a rendőrség alkalmazottjává kellett volna válnom.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Korán reggel keltem,
rendőregyenruhába bújtam, bundába, és elindultam a telepre.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ott kiengedtem a ketrecből a két
kutyát. Én sétáltattam és etettem őket, hogy hozzám szokjanak. Ezután elmentem
a cirkuszba (téli szünet volt az iskolákban), és letudva három előadást, ismét
visszamentem a telepre. Ez így ment több mint két hétig. A kutyák ez alatt az
idő alatt fokozatosan megszoktak.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Minden rendben ment, egészen az
első forgatási napig. Ezen a napon a menekülő bűnözőt a hóviharban üldöző kutya
jelenetét vették volna fel, de a kutyák úgy megrémültek a havat kavaró szélgép
hatalmas propellerétől és süvítő hangjától, hogy behúzva fülüket-farkukat
semmiféle utasításnak nem voltak hajlandóak engedelmeskedni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Leállt a forgatás, a
gyártásvezető szentségelt, minden kieső nap háromezer rubel veszteség.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„A forgatócsoport vesztegelt –
írja Nyikulin – Elmúlt a téli idő. Mit tegyünk? Jöttek a pletykák, hogy a
filmünket le akarják állítani.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A sajtóban azonban már
megjelentek a hírek a film forgatásáról. A „Szovjetszkij ekran” lehozta a
kutyák képeit, akikkel forgatni szándékoztak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ekkor váratlan dolog történt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Kijevből érkezett egy távirat a
stúdióba:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„MOSZFILM; MUHTÁR FORGATÓCSOPORT;
A KUTYÁM SZERETNE FORGATI AZ ÖNÖK FILMJÉBEN; DLIGACS MÉRNÖK”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Megmosolyogtuk a táviratot, deTumanov
végső kétségbeesésében azt mondta:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Ki tudja, talán épp ez az a kutya,
amelyikre szükségünk van.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Poduskin százados felajánlotta,
hogy elutazik, és ott helyben megnézi a kutyát. Elrepült Kijevbe és még aznap
felhívta Tumanovot:</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDoZ9ksZ8oE-yVp3ZUGsZx9aZFnrgNnzdMgBHg2QRXtGMFvstNCpsj2-GH6lJSm5ZiX04Vyfl7f12VZR3vZ9h0i8rWJU1NWxaxyCMW5PHxi-scRrgMD549ADCsPgeUfy3Asjj7FxM0QsI/s1600/deyk1dligach.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDoZ9ksZ8oE-yVp3ZUGsZx9aZFnrgNnzdMgBHg2QRXtGMFvstNCpsj2-GH6lJSm5ZiX04Vyfl7f12VZR3vZ9h0i8rWJU1NWxaxyCMW5PHxi-scRrgMD549ADCsPgeUfy3Asjj7FxM0QsI/s200/deyk1dligach.jpg" width="165" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Dyck</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– A kutya megfelelő. Meg kell
szerezni. A legfontosabb, hogy már forgatott filmben és hozzászokott a zajhoz meg
a fényekhez. A gazdája rendes – egy kedves mérnökember.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Poduskin utasítást adott, hogy
azonnal vigyék Moszkvába a kutyát és a gazdáját.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az első találkozásom velük
megragadt az emlékezetemben.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A házunkhoz, a Furmanov utcában,
ahol akkor laktunk, odahajtott a Moszfilm „Gazik”-ja. A kocsiból kiszállt egy
nem valami nagy férfi, vékony bajusszal. Odajött hozzám, kezet nyújtott és azt
mondta:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Mihail Davidovics Dligacs
vagyok. Mérnök Kijevből. És itt a kutyám is, Dyck!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A kocsi nyitott ajtaján egy
egészséges kutyapofa kandikált ki. A kutya ránézett, majd rám, aztán elbújt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Dligacs így szólt:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Van egy nagy kérésem. Arra
kérném, hogy szólítson engem egyszerűen Misának. Én meg majd önt Jurának. Ebben
most mindjárt meg kell állapodnunk. Nem azért, mintha azt szeretném, hogy olyan
jó barátok legyünk, neki van rá szüksége – bólintott a juhászkutya felé. És
tegeződni is fogunk. A kutyának rögtön meg kell tanulnia a nevedet. Azt, hogy Jurij
Vlagyimirovics, nehéz neki megjegyezni. Ha Misának fogsz szólítani, ő megérti,
hogy hozzám beszélsz.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Beleegyeztem, bár azt is
gondoltam, hogy a gazda kissé okoskodik.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Amikor beszálltunk a kocsiba,
Dligacs figyelmeztetett:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Csak arra kérlek, Jura, ne
kínáld semmiféle étellel, és ne hívd őt, mert neked támad és megharap.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az autó elindult. A kutya kidugta
a pofáját köztem és a vezető között és figyelmesen nézett ki az autó
szélvédőjén.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Ne lepődj meg – mondta Dligacs
– Dyck szereti nézni, hova megy. Néznie kell neki.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Megkérdeztem Dligacsot miért
nevezték el a kutyát Dyck-nek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Nagyon egyszerű – felelte Misa,
– ismered a festő Van Dyck-et? Elhagytam a Van-t, és maradt a Dyck.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az ismeretség első percétől megértettem,
hogy Mihail Dligacs úgy viszonyul a kutyájához, mint egy emberhez. Nem
kételkedett abban, hogy a kutya megért mindent, amiről az emberek beszélnek.
Ugyanakkor észrevettem, hogy a kutya valóban egy pillanat alatt teljesíti
bármely utasítását, reagál a hanglejtésére.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Dyck személyében megtalálták az
ideális Muhtárt. A film minden kulcsjelenetében ő forgatott, az ő pillanatnyi
kondíciójához igazodva ütemezték a felvételeket. „Ne izgulj. A film a kutyáról
szól, te csak ott vagy mellette. Csak arra ügyelj, hogy ne rontsd el a
jelenetet” – viccelődött egyszer Nyikulinnal Haritonov, az operatőr.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A film végül egy év alatt készült
el.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0s2dST3zEZLm2YxQz2nG5XqLmh1MVa_kI7NAqwPdqNwfqz4EKtkl2Zdnh0XpS_4N2kbRh8MgNRN-VEpi1UmgWPnTTJBXfVDA6CHTNE-IwXrgp3Mh-CVO1lZQNXJK1_TzCN8Txor_AolU/s1600/1249.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0s2dST3zEZLm2YxQz2nG5XqLmh1MVa_kI7NAqwPdqNwfqz4EKtkl2Zdnh0XpS_4N2kbRh8MgNRN-VEpi1UmgWPnTTJBXfVDA6CHTNE-IwXrgp3Mh-CVO1lZQNXJK1_TzCN8Txor_AolU/s200/1249.jpg" width="150" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nyikulin és Dyck</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Jurij Nyikulin „Majdnem komolyan”
című igazán nagyszerű könyvében sokat ír a forgatás körülményeiről, a kamera
előtt és mögött zajló munkáról, mulatságos vagy kesernyés emlékeiről.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Sajnos nem jelent meg
magyarul, de érdemes beleolvasni. (Nagyon élvezetes, hazájában
sok kiadást megért könyv.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„A stúdióban folytatták a kutya
nélküli jelenetek felvételét. Mindazonáltal, hogy Dyck fokozatosan hozzámszokjon,
behozták a pavilonba. Az egyik jelenetben az asztalnál ültem, Mihail Dligacs
meg odaszólt Dyck-nek:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Ülj Jurához.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A kutya odajött hozzám, és leült
mellém.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Hagyd, hogy ott üljön melletted
– mondta Dligacs. – Nem számít, hogy őt nem veszik. Mindenképp meg kell
szoknotok egymást. Dyck emlékezni fog a szagodra, egyre inkább magához
tartozónak fog tartani. Végtére is, sok jelenetben kell egymás mellett
lennetek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A ebédszünetben a kutya velünkjött
az ebédlőbe is. Én ettem, ő meg ült mellettem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Estére Dligacs azt mondta:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Holnap hozz egy pár virslit.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Másnap bementem Dligaccsal a
helyiségbe, ahol Dyck tartózkodott. Meglátott és morogni kezdett.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Ül! – mondta Dligacs. – Jura,
vedd elő a virslit és add ide nekem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Átnyújtottam a virslit a
gazdának. Ő odaadta a kutyának. Dyck enni kezdte.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Látod, – mondta Mihail Dyck-hez
fordulva – ez Jura, hoz neked virslit, Jura.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Másnap májat kellett hoznom.
Teljesítettem a kérést. Minden megismétlődött. Először átadtam a májat a
gazdának, az meg azt mondva: „Ez Jura, májat hoz neked, Jura.” – odaadta Dyck-nek.
Aztán felvágottat hoztam. Újra ugyanaz a szertartás. Nem bírtam ki és
megkérdeztem:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Miért nem szabad nekem magamnak
odaadni az ételt?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Idegen kézből nem fogadja el –
válaszolta nyugodtan Dligacs – neked támadhat.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Egy héttel később, mikor bementem
a szobába ahol a gazda volt a kutyával, örömkiáltást hallottam:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Nézd, nézd, Jura! – mutatott Mihail
Dyck farkára. – Látod?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
És láttam, hogy a kutya farka
vége mozog.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Látod? Megismert téged!
Ráadásul szimpatikus vagy neki!..</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Nem rossz – jegyeztem meg, –
egy hét kell hozzá, hogy a farka vége megmozduljon. Mennyi kell akkor, hogy
csóválja a farkát?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Idő, idő és minden meglesz –
biztosított Dligacs.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tényleg, két nap múlva először adhattam
Dyck-nek kolbászt. A kutya zavartan nézett rám.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Vedd el, vedd, – engedte meg
Dligacs – ezt Jura neked hozta. Jurától el lehet venni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Dyck vonakodva kezdett enni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Aztán valahogy Dligacs rátette
tenyerét a kutya fejére és megkért, hogy a tenyerem rakjam fölé. Mihail lassan
kihúzta a tenyerét az enyém alól, és a kezem a kutya fejére került. Dyck rám sandított
és halkan felmordult.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Ül! Nyugalom! – szólalt meg
Dligacs. – Nyugi, Dyck.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Olyan érzés volt, mintha a kezem
alatt egy áramfejlesztő dolgozott volna.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
(…)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mindenkit megrázott Dyck
viselkedése annak az epizódnak a forgatásakor, amikor Muhtárt a sebesülése után
megoperálják.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Dyck-et felfektették a
műtőasztalra, és még épp csak bekapcsolták a lámpákat, mikor hirtelen minden
látható ok nélkül elkezdett zihálni – teljesen azt a benyomást keltve, hogy a
kutya beteg. A megdöbbent Tumanov, halkan szólt az operatőrnek:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Gyorsan vegye fel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
(…)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Néhány Dyck-kel kapcsolatos snitt,
közvetlenül a forgatás helyszínén született.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Valamiért kinyitottam a
vízcsapot, látom – Dyck odaszaladt és elkezdte inni a vizet egyenesen a
csapból. Elmeséltem Tumanovnak. Neki megtetszett. Így is került be – Muhtár
együtt a vezetőjével issza a vizet a csapból.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
(…)</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-DNh_0PN8o3ViHfqaDoTR4j13cC8-LlVYnscXT0PHoMpXqpPsNwIrJ4Nk4Fp4GEPxXFc5L2YFxo0zERDAQgSGqzLuQAantWXRZXOgyesclPnUKeeUnKIqffDyApWeF5pCyjlsvZjFqjE/s1600/laroinova.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="165" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-DNh_0PN8o3ViHfqaDoTR4j13cC8-LlVYnscXT0PHoMpXqpPsNwIrJ4Nk4Fp4GEPxXFc5L2YFxo0zERDAQgSGqzLuQAantWXRZXOgyesclPnUKeeUnKIqffDyApWeF5pCyjlsvZjFqjE/s200/laroinova.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Alla Larionova</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Muhtár gazdájának szerepet Alla
Larionova játszotta. A történet szerint eladja a rendőrségnek a kutyát, de egy
év múlva eljön meglátogatni a telepre. Muhtár ráveti magát, és eltépi a drága
bundát. Szolgálati kutyává vált és Glazicsov kivételével senkit sem fogadott
el.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Hogy lehet felvenni ezt a
jelenetet? Dyck Larionovát nem ismeri. Hogyan lehet elérni, hogy a kutya ne
harapja meg a színésznőt?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Úgy döntöttünk, hogy Larionova
viseljen több műanyag védőgyűrűt a karján.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mihail Dligacs biztos volt benne,
ha a művésznő a kutya támadásának pillanatában előre tartja a kezét, akkor Dyck
feltétlenül ebbe a kézbe fog belekapni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Kezdtek felkészülni a
forgatáshoz.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Amikor egy jelenet felvétele
veszéllyel jár az emberekre, az ügybe feltétlenül beavatkozik a
biztonságtechnikai megbízott.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Milyen intézkedéseket tettek,
hogy megvédjék a színésznőt? – kérdezte megérkezve a forgatásra a biztonságtechnikai
mérnök.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mondták neki a gyűrűt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Az jó – helyeselt a mérnök. –
Na, de ha a kutya megragadja a színésznő lábát, vagy ne adj 'isten, a torkát?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Megmagyarázták neki, hogy ez nem
fordulhat elő, mert Dyck fogásváltás nélkül dolgozik, azaz ha egyszer megragad
valamit akkor tartja is, és nem ereszti addig, amíg meg nem hallja a kiképző
parancsát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Lehet, hogy a kutyájuk nem is
vált fogást – mondta a mérnök, – de fene tudja mi jár a fejében? Megtiltom a
felvételt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A csoport pánikba esett.
Leginkább talán Dligacs idegeskedett. Kezdte győzködni a mérnököt, hogy
engedélyezze a forgatást.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Hogy gondolja – kérdezte az –
vállalja a felelősséget a színésznő életéért?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Igen, vállalom.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Akkor írjon egy elismervényt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
És Dligacs leírta, hogy teljes
mértékben ő felelős Larionova biztonságáért. Így aztán engedélyezték a felvételt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Alla Larionova – hősies nő.
Amikor felajánlották, hogy az epizódban dublőzzel helyettesítik, ő kereken
visszautasította.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Úgy döntöttek, hogy próba nélkül
veszik fel. Két kamerát állítottak be arra az esetre, ha az egyik leáll. Minden
előre elkészítettek, ellenőriztek és kipróbáltak. Mihail Dligacs tartotta Dyck-et
a nyakörvénél fogva. Larionova belépett a képbe.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Felvétel! – Hangzott el nagyon
halkan a rendező utasítása.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A világosítók, az asszisztensek,
a gépkocsivezetők, a munkások mozdulatlanná váltak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Larionova gyorsan lépkedett a
hóban.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Muhtár, Muhtár, Muhtáruska –
kezdte hívni a kutyát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Kapd el! – adta ki a vezényszót
Dligacs és elengedte Dyck-et.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az nekiugrott a színésznőnek,
vadul megragadta a karját, és ledöntötte a hóra.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Dligacs két ugrással mellette
termett, és kiabálva: „fuj, fuj”, elvonszolta Dyck-et Larionovától.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Állj! – kiáltotta szomorúan
Tumanov. – Mit csinál? Mihail Davidovics, hisz tönkretette nekem a felvételt!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Miért? – lepődött meg Dligacs.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Hogy miért? Nekünk nem önt kell
lefilmezni. Azt kell megmutatnunk hogyan harapja meg a kutya Larionovát, maga
meg beszalad a képbe.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– De másképp nem tudom – mondta
Dligacs. – Én vagyok a felelős az életéért.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Hagyja már legalább egy kicsit,
csak Dyck épp hogy megkapja, hogy belemarjon! És csak azután húzza le róla. Na,
legalább két-három másodperccel később fusson be a képbe – könyörgött Tumanov.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Úgy döntöttek még egyszer
felveszik. Mindenki megint mozdulatlanná vált. Dyck Dligacs parancsára újra a
színésznőnek rontott, de a gazda ismét nem bírta ki és idő előtt futott be a
képbe.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A második felvétel is tönkrement.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Rövid szünetet rendeltek el.
Tumanov odajött hozzám.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Kérek öntől egy nagy
szívességet – mondta halkan – mikor a kutya Larionovára ront, könyörgöm, fogja
meg a kabátjánál fogva Dligacsot és tartsa vissza három másodpercig. Számoljon:
egy, kettő, három – és csak akkor engedje el.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Felkészültek a felvételre.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Felvétel! – hangzott az
utasítás. Dyck támadott, a színésznő előretartotta a karját és a kutya
megragadta. Én ekkor hátulról megfogtam Dligacsot a kabátjánál fogva és tartottam,
ahogy csak bírtam. Erre ő, bár kinézetre törékeny volt, megfordult és olyan
erősen képen vágott, hogy beleestem a hóba. Így forgattuk le ezt a jelenetet.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
(…)</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQwtuKSfEezcZ4DhuZrvKWla_uUW5EShm3VcWejJs992lS-Z3PyIAS7Ryer6CsbxF2j9IiUoIeOOrOmVOLOYi3Rokqn2Nja2v89G86ZCl2uEFs9Rc5Wt9wOXoNfE3BWOqQoxYbl5hfVrY/s1600/141.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="148" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQwtuKSfEezcZ4DhuZrvKWla_uUW5EShm3VcWejJs992lS-Z3PyIAS7Ryer6CsbxF2j9IiUoIeOOrOmVOLOYi3Rokqn2Nja2v89G86ZCl2uEFs9Rc5Wt9wOXoNfE3BWOqQoxYbl5hfVrY/s320/141.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jelenet a filmből</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Szörnyű hőség. Ülök a buszban. A
csizmát, tányérsapkát, gimnasztyorkát kint hagytam, vagy húsz méterre az
autóbusztól. Hirtelen hallom a megafonon az utasítást:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Nyikulin, felvételhez!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Na, megyek felöltözöm –
mondtam.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Minek? Öltözz itt – javasolta
Dligacs.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– A ruhám kinn van.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Dyck mindjárt idehozza. Dejnyka
– mondta Dligacs – hol van Jura csizmája, a cipők?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Dyck elment és hozta a csizmát,
először az egyiket, majd a másikat.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Az inget? – mondta Dligacs.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Dyke hozta a gimnasztyorkát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– És most a sapkát – folytatta a
gazda. A kutya hozta a tányérsapkát. El voltam hűlve.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Misa, tényleg megérti?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Mégis, mit gondolsz – sértődött
meg Dligacs, – szerinted hülye?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
(…)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A forgatás utolsó szakasza nyáron
zajlott, Moszkvában. A családom kiköltözött a nyaralóba. Egyedül maradtam a
lakásban és megkértem Dligacsot, hogy költözzön hozzám Dyck-kel, arra gondolva,
hogy vidámabb lesz együtt lakni. A stúdióba is együtt fogunk bejárni.
Beleegyezett…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Egy nap hajnali öt körül félálomban
Dyck mancsát hallottam kopogni a parkettán. Bejött a szobámba és kezdte lehúzni
rólam a takarót. Álmos voltam, nem értettem semmit.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Mit akarsz? – kérdeztem a
kutyát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Dyck rám nézett és pofáját az
ablak felé fordította.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Megértettem, hogy a kutya sétálni
akar. „Nahát – gondoltam. – a gazdája mellette alszik, de ő mégis hozzám jön.”
Öröm töltött el. Felkeltem, gyorsan felöltöztem és kivittem Dyck-et az utcára.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ettől kezdve Dyck minden reggel
felébresztett és elmentünk sétálni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Eljött az utolsó forgatási nap.
Mihail Dligaccsal úgy döntöttünk, ezt az eseményt megünnepeljük. Ekkorra
visszatért a családom a nyaralóból.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ültünk mind az asztal körül,
felidézve a forgatást. Mellettem a padlón Dyck feküdt. Valaki azt találta mondani,
Dyck-nek most már két gazdája van. Misa ezt hallva, megsértődött.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Bárhogy legyen is, a fő és
egyetlen gazdája, az én vagyok. Dyck, hozzám! – parancsolta.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Dyck abban a pillanatban odament
hozzá.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Dyck, hozzám! Ülj – vezényeltem
én.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Dyck végrehajtotta az én
parancsomat is.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ez így ment még néhányszor. Dyke
teljesítette az összes utasításunkat.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Akármennyire is hallgat rád –
mondta Dligacs – a gazdája mégis én vagyok.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Ez így van, – ismertem el. – De
az elmúlt három hétben Dyck minden reggel felébresztett, és kérte, hogy menjek
vele sétálni, bár te, a gazdája, a szomszéd szobában aludtál.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Dligacs elnevetette magát:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
– Hát tudd meg – minden reggel
felébresztett, én meg azt mondtam neki: „Eredj Jurához. Ő visz sétálni.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Dyck három évvel a forgatás után
halt meg, de maradt egy fia akit Dligacs szintén Dyck-nek nevezett el és ki is
képezte, titokban abban reménykedve, hogy majd készül folytatása a filmnek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Aztán Mihail Dligacs az Egyesült
Államokba távozott. (Későbbi sorsáról nem találtam adatot, unokája egy
üzenetben tudatta, hogy még él, de hogy ez az üzenet mikor íródott, nem
sikerült megállapítanom.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tumanov nyolc évvel a bemutató
után hunyt el.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Azt sem tudom, komolyan szóba
került-e a film folytatásának lehetősége, vagy ez pusztán Dligacs vágyálma
volt.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPrD0fVdksyw1c4fqynrklWylzoU-vuNE2KrG2BRRRwvdZAp_W317Jpyr7RBsuDuiwXDr4DxfYH4ePoCiXKqgp4yR9Y-X3ilog0k9VVyp4JO0iUITRZmQj20Af1daoIDb3RNmImmInq88/s1600/nyikulin+s%C3%ADrja.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPrD0fVdksyw1c4fqynrklWylzoU-vuNE2KrG2BRRRwvdZAp_W317Jpyr7RBsuDuiwXDr4DxfYH4ePoCiXKqgp4yR9Y-X3ilog0k9VVyp4JO0iUITRZmQj20Af1daoIDb3RNmImmInq88/s200/nyikulin+s%C3%ADrja.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nyikulin síremléke</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
1996-ban a történet írója Izrail
Metter, rá egy évre Jurij Nyikulin is távozott az élők sorából.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A film nem döntött rekordokat.
Abban az évben a maga 23 millió nézőjével, ha jól emlékszem, csak a 16. volt a
bevételi rangsorban (már nem találom itt a papírok között a pontos adatot).</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mégis, sokan úgy emlékeznek rá,
mint fiatal koruk fontos filmjére (persze ezek lehet, hogy mind kutyások).</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mások szerint egy „Hogyan rontsuk
el a kutyánkat” tanfolyam szemléltető-anyaga is lehetne.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Nekem kicsit elszorult a szívem a
végén.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Nézzék meg!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
És soha ne engedjék meg, hogy a
kutyájukat kilőjék a világűrbe.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Muhtár, hozzám! (Ко мне, Мухтар!)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Moszfilm, 1964</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
ff. szélesvásznú</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
bemutató: 1965. március 13.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Rendezte – Szemjon Tumanov</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Forgatókönyv – Izrail Metter</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Fényképezte – Alekszandr
Haritonov</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Zene – Vlagyimir Rubin</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Kutyakiképzők – Mihail Dligacs,
Vlagyimir Krukover</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Jurij Nyikulin – Glazicsov</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Vlagyimir Jemeljanov – a
kiképző-telep vezetője</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Leonyid Kmit – Dugovec</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Jurij Bjelov – Larionov</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Alla Larionova – Muhtár előző
gazdája</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Fjodor Nyikityin – az állatorvos</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A linkek.</div>
<a href="http://www.embedupload.com/?d=3FCWKJEGIG">http://www.embedupload.com/?d=3FCWKJEGIG</a><br />
<a href="http://www.embedupload.com/?d=4GC2LYGVRH">http://www.embedupload.com/?d=4GC2LYGVRH</a><br />
<a href="http://www.embedupload.com/?d=6WMHJWQUQH">http://www.embedupload.com/?d=6WMHJWQUQH</a><br />
<a href="http://www.embedupload.com/?d=4SCVCBRXLN">http://www.embedupload.com/?d=4SCVCBRXLN</a><br />
<a href="http://www.embedupload.com/?d=7YSIMBGQWI">http://www.embedupload.com/?d=7YSIMBGQWI</a><br />
<a href="http://www.embedupload.com/?d=9VG4SSGFAW">http://www.embedupload.com/?d=9VG4SSGFAW</a><br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-41371389325065364342013-06-16T20:43:00.000+02:002019-01-05T19:16:03.979+01:00A siker lovagjai<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXtc08qRS7SqeFrPWjJLaMK5N7oSk0H1Pq6AZko8hqb6uc1PdhW5Me6CCxmcGrhS8G9-GLx-0AUyrjmgocCuyJbhQ0FFCFdhQbxZfbLVLp6yEN24lkmtBbYrkAmZZCMqh2Gb7ixo0_Cww/s1600/01+plak%C3%A1t.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXtc08qRS7SqeFrPWjJLaMK5N7oSk0H1Pq6AZko8hqb6uc1PdhW5Me6CCxmcGrhS8G9-GLx-0AUyrjmgocCuyJbhQ0FFCFdhQbxZfbLVLp6yEN24lkmtBbYrkAmZZCMqh2Gb7ixo0_Cww/s200/01+plak%C3%A1t.jpg" width="125" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„A sikertelenség lovagja”.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ezzel a címmel készített 2007-ben
Aga Oganeszjan dokumentumfilmet a hetvenes évek egyik legkedveltebb
vígjátékának rendezőjéről. Bár Alekszandr Szerijnek nem ez az egyetlen munkája,
akár „egyfilmes” rendezőnek is mondhatnánk. Korábbi és későbbi próbálkozásait
elfeledték, megközelíteni sem tudta velük ennek népszerűségét. „A siker
lovagjait” 1971. december 13-án mutatták be a moszkvai „Rosszija”
filmszínházban és a következő évben 65 millió néző látta. Azt mondják, a
pénztárban 20 kopekért árusított jegyeket az üzérek 3 rubelért adták tovább.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A rendező egycsapásra ismert
lett, a hétfői bemutatót követően egy egész hétig élvezhette felhőtlenül a
rászakadt népszerűséget.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Aztán a rákövetkező kedden átlőtték
a fejét egy szigonypuskával.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Hogy Alekszandr Szerijből miért is
lett filmrendező, azt méltatói nem igazán firtatják. Szülei tudósok voltak, ő
maga előbb a Moszkvai Energetikai Főiskolát majd a Moszkvai Aviatikai Főiskolát
végezte el. Mérnökként dolgozott mielőtt gondolt egyet és váratlanul beiratkozott
a Moszfilm felsőfokú rendezői kurzusára. Talán Viktorija Tokarjeva (aki Georgij
Danyelijával és Szerijjel társírója volt a film forgatókönyvének) az egyetlen,
aki egy a 90-es évek végén született, Szerijnek szentelt írásában válaszolni
próbált erre.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Nem fest túlzottan hízelgő képet
a rendezőről.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„... magas, szőke, árja típus.
Vékony arc, kék szem, halk hang. Tárgyilagosan: gyönyörű. De nekem a szépség – írja
– nem termet, nem megjelenés, hanem tehetség, ami sugárzik a szemből. Csak úgy árad
a szemből. Alikból semmi sem áradt, az életerő gyenge volt, ahogy a hangja is.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Szerij valamikor az 50-es évek derekán
beleszeretett egy Marina nevű lányba, a Moszkvai Állami Egyetem fiatal
előadójába (vagy hallgatójába, erre ki így, ki úgy emlékszik). Tokarjeva
szerint egyszerűen imponálni akart a lánynak, ezért lett filmrendező.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„A mérnök – nem tekintélyes
szakma. Eldobsz egy botot, mérnököt találsz.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A divat a szakmákat tekintve is változott
a század folyamán. A harmincas években a divatos szakma – a pilóta. Mint
Cskalov. A negyvenes években – a tábornok, még inkább marsall. A hatvanas
években – a filmrendező.”</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiIxYu_zDB6r3NsKGFSWrMsDa9EbZKtjfj-cBP2JSbj5Hv3VvMA2dyTQj7SE5Gsuwn1AiD6fQVEAogL44RBmb_pcRftXVfZER1vfY7SdMXp8kID2kOcnZKEa6RZsmrI7vcj6udK2BGoYY/s1600/02+szerij.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiIxYu_zDB6r3NsKGFSWrMsDa9EbZKtjfj-cBP2JSbj5Hv3VvMA2dyTQj7SE5Gsuwn1AiD6fQVEAogL44RBmb_pcRftXVfZER1vfY7SdMXp8kID2kOcnZKEa6RZsmrI7vcj6udK2BGoYY/s200/02+szerij.jpg" width="151" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Alekszandr Szerij</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Szerij beiratkozott hát a
rendezői kurzusra, amit ugyanebben az évben kezdett el Georgij Danyelija is.
Innen az ismeretségük.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az elkövetkező években a fő
elfoglaltsága az volt, hogy szerette Marinát. Valószínűleg nem véletlenül
nevezte őt Ivan Pirjev (neve majd’ mindegyik filmnél szóba kerül) a „Moszfilm
Otellójának”.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
58-ban végzett, ám a diplomafilm
helyett börtönbe került.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Nemcsak szerette, de rettenetesen
féltékeny is volt barátnőjére, akit egyszer csak kerülgetni kezdett egy ifjú
építész. Egy nap, mikor Szerij felhívta a lányt, annak anyja közölte vele, hogy
Marina az építésznél van. A rendező, aki addig – Tokarjeva kissé rosszmájú
megjegyzése szerint – mindössze annyit engedett meg magának, hogy fogta a lány
kezét a sötét moziban, azonnal az építész lakására rohant. Persze, biztos ami
biztos (az építész jól bokszolt), magához vett egy jégcsákányt. Amikor a
fiatalember hosszas csengetés után végre ajtót nyitott neki és ő belépve
megpillantotta a kanapén felhúzott lábbal ülő Marina lerúgott cipőjét,
lesújtott a jégcsákánnyal. Aztán, mint ki jól végezte dolgát kézen fogta
barátnőjét és kisétáltak a lakásból, fikarcnyit sem törődve a vérbe fagyva otthagyott
építésszel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az, ennek ellenére életben
maradt, a rendező pedig maradandó károsodást okozó súlyos testi sértés vádjával
bíróság elé került.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Nyolc évet kapott (Danyelija úgy
tudja, hatot), ebből négyet ült le. Egyesek szerint a tudós édesanya vetette be
minden anyagi lehetőségét és kapcsolatait, hogy kihozza fiát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Szabadulása után feleségül vette
a rá hűségesen váró Marináját, Danyelija, az osztálytárs pedig segített
megmaradnia a filmes szakmában.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
És úgy tűnt elrendeződik az élete.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyjUbHSxNsz2D_YfHY8VSw7CDO_hDmSTzdPXozjB10LVopJgOD0wtyRF6Kwa8bPCY7TF8WUC4kNTePW_laPIU1bcuvTkb9c__1dach2SjdLhf3FppBvvzYFaQtVoAlCKWK8dbsWCPDBF4/s1600/03+danyelija.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyjUbHSxNsz2D_YfHY8VSw7CDO_hDmSTzdPXozjB10LVopJgOD0wtyRF6Kwa8bPCY7TF8WUC4kNTePW_laPIU1bcuvTkb9c__1dach2SjdLhf3FppBvvzYFaQtVoAlCKWK8dbsWCPDBF4/s200/03+danyelija.jpg" width="156" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Georgij Danyelija</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Újra kapott munkát a
„Moszfilmnél”. Danyelija meggyőzte a vezetőséget, hogy engedjék meg Szerijnek a
„Lövés a ködben” című meglehetősen együgyű kémfilm leforgatását. Igaz nem
egyedül, hanem Anatolij Bobrovszkijjal közösen. Aztán 1965-ben egy vígjátékot a
„Külföldi lányt”, ezt sem egyedül, hanem Konsztantyin Zsukkal. Egyik film sem
hagyott különösebb nyomot senkiben, így aztán több lehetőséget nem kapott.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Próbálkozott, kínlódott, de semmi
sem jött össze.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ha nincs munka, nincs pénz.
Időközben lányuk született, a felesége fizetésén kívül rászorultak Szerij
anyjának anyagi támogatására is. De nem csak a pénz hiányzott. Ami legalább
annyira fontos volt számára, veszni látszott az áhított presztízs.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Akkor megint megjelent Danyelija.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Hogy véletlenül találkoztak vagy
Szerij kereste fel, az Danyelija visszaemlékezéséből sem derül ki, mindenesetre
a jóbarát újra akcióba lendült.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„A "Szlova" egyesület (a
filmstúdió alkotóközössége) szerkesztője Nyina Szkujbina megkért, hogy
dolgozzam ki egy kezdő forgatókönyvíró Viktorija Tokarjeva, "Egy nap hazugság
nélkül" című saját elbeszéléséből írott forgatókönyvét. Odaadta az
elbeszélést és a forgatókönyvet, hogy olvassam el. Tehetséges elbeszélés volt,
beleegyeztem, így Nyina elhozta hozzám a fiatal és csinos írónőt Viktorija
Tokarjevát. (…) Körülbelül egy hónapot dolgoztunk, ütős forgatókönyv lett, az
egyesület elfogadta és úgy döntött gyártásra bocsájtja. Az alkotóközösség
vezetői Alov és Naumov voltak. Elmentem hozzájuk és kértem, bízzák az "Egy
hazugság nélküli nap" rendezését a barátomra, Alekszandr Szerijre, aki
akkoriban munka nélkül volt. Nemet mondtak, (van nálunk így is elég szürke /=szerij/
a moziban) Korenyevet, a saját barátjukat bízták meg aki akkor szintén munka
nélkül volt. (…) Tudtam, ha Suriknak lesz egy "tuti" forgatókönyve,
az esélyt ad, könnyebb lesz beszélni a vezetőséggel. Mikor Alov és Naumov elhajtott,
felajánlottam Tokarjevának, hogy írjunk Suriknak egy forgatókönyvet.
Beleegyezett, és én összeismertettem Szerijjel.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTkoyReLhS3bgpJCttCjtOwGKVp0aPi441E0FuMCsPkgDZUVxNIwTawUCGPhnoqI4NYstTSbmgDnhojlyWznqsBF6pF2-anYMJTdkLaLhZ52R0OkQQJ3SnYPcTIC2QqOz8YxOdUBBL-Yw/s1600/05+tokarjeva.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="148" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTkoyReLhS3bgpJCttCjtOwGKVp0aPi441E0FuMCsPkgDZUVxNIwTawUCGPhnoqI4NYstTSbmgDnhojlyWznqsBF6pF2-anYMJTdkLaLhZ52R0OkQQJ3SnYPcTIC2QqOz8YxOdUBBL-Yw/s200/05+tokarjeva.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Viktorija Tokarjeva</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A munka során Danyelija és
Tokarjeva meglehetősen közel kerültek egymáshoz, filmes körökben sokáig járt a
szóbeszéd szerelmi románcukról.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A forgatókönyv alapjául Tokarjeva
saját elbeszélését, a „Fárasztó pofát” javasolta, de Danyelija úgy gondolta nehéz
belőle olyan forgatókönyvet írni, ami „fent” is tetszene. Végül Danyelija és Valentyin
Jezsov ötlete mellett döntöttek, melyben egy fiatal rendőr munkára neveli a
bűnözőket elhitetve velük, hogy tulajdonképpen nem is dolgoznak, hanem lopnak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Danyelijával elmentünk az
ötlettel a Puskin térre, a rendőrkapitányságra – mesélte Tokarjeva – a
legmagasabb rangú rendőrtiszthez, hogy ellenőrízzük átmegy-e egy ilyen ötlet.
Hisz ha valamit nem úgy írsz meg, leállítják a filmet... Egy Goloborodko nevű
ember irodájában kötöttünk ki, elmondtuk miért jöttünk. Elgondolkodott és azt
mondta: "Ha mindenféle bűnözőt át lehet nevelni, akkor minek vannak,
kérdem én, a bűnüldöző szervek? Nem, nem, ne is gondoljanak ilyesmire!" Mi
megköszöntük a választ, elköszöntünk, elmentünk és megtettük a hőst egy óvoda
nevelőjévé.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ilja Goloborodko akkor a Belügyminisztérium
Javítómunka Intézetek Főigazgatósága (vagy valami ilyesmi magyarul) politikai
osztálya vezetőjének első helyettese volt. Később, mint BM konzultáns aktívan
részt vett a film szervezésében, igyekezett mindenben segíteni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Szerij is járt nála, erről maga
Goloborodko mesélt később egy újságnak:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Az ügyeletes szólt, hogy valami
makacs ember belépési engedély nélkül, feltétlenül beszélni akar velem.
Engedélyeztem. Két perccel később belépett a szobába egy jó kiállású férfi
talpig szürkében és bemutatkozott:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Szerij vagyok.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Látom. Ez az álneve? –
kérdeztem ironikusan.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Nem, nem – jött zavarba – én
tényleg Szerij, Alekszandr Ivanovics vagyok, a "Moszfilm" rendezője. Egy
forgatókönyv ügyében jöttem önhöz...”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Goloborodko azt javasolta
Szerijnek, ha szeretné, hogy a film hiteles legyen, töltsön el egy-két hetet
egy büntetés végrehajtási intézményben. Lakjon benn, nézzen körül, tapasztalja
meg milyen ott az élet. Goloborodko akkor még nem tudott Szerij priuszáról, a
rendező pedig nem merte szóba hozni, félt hogy elveszik tőle a filmet. Így
aztán elutazott a „zónába”, egy Gorkij közeli intézménybe, igazoltatta a
kiküldetési papírját, aztán mielőtt visszatért Moszkvába elüldögélt két hetet a
városi szállodában.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Legalábbis Szerij így mesélte később
a történetet.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az alkotók kifejezetten a legjobb
komikusokra írták a szerepeket.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A kezdeti változatban Rolan Bikov
egy „Milliméter” gúnynevű pénzhamisítót, Jurij Nyikulin egy hivatásos
dzsigolót, Andrej Mironov pedig egy, a lopott autókat Tbilisziben eladó csalót
alakított volna.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Még el sem fogadták a tervezetet,
a kiválasztott színészek már el is utasították az ajánlatokat. Nyikulin nem
akart több vígjátékban szerepelni (aztán persze következő filmje mégis vígjáték
volt, igaz azt Rjazanov rendezte), Mironov már foglalt volt, Bikov más
fontosabb munkájára hivatkozott.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A történetet átírták, újabb
hősöket találtak ki, más művészek után néztek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Legtovább talán Vaszilij
Alibabajevics alakítóját keresgélték. Az első jelölt a népszerű örmény színész
Frunzik Mkrtcsjan volt, de az ő részvételéhez ragaszkodtak Örményországban, az
Örmény SZSZK megalakulásának 50. évfordulójára rendezett ünnepségsorozaton.
Goloborodko segítőkészen igyekezett egy kis belügyminisztériumi „ráhatással”
elérni a részvételét, minek következtében Mkrtcsjan kissé hisztérikus hangon
hívta fel Danyeliját, ha ez így folytatódik a közlekedésrendészet előbb-utóbb
elveszi a jogosítványát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Radner Muratov kapta a szerepet.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Persze, a kor szokása szerint(?) minden
„illetékes” észrevételeket fűzött a forgatókönyvhöz: „A szerzőknek
kétségtelenül sikerült a komikus szüzsét felhasználva leleplezni és
nevetségessé tenni a szocialista törvényesség megsértőinek hamis romantikáját,
bemutatva a tökéletes bűntények nyomán elkerülhetetlen bűnhődést. (…) Ezzel
együtt nem lehet nem észrevenni a forgatókönyv néhány fogyatékosságát melyek
kiküszöbölésétől, szerintem, függ a film nevelő hatása, erősítve annak
társadalmi visszhangját.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Nem tetszett a főhősök beszélte nyelv
sem: „A forgatókönyv szövege át van itatva a bűnözők zsargonjával. Komoly
veszélyt jelent, hogy az a film, amelyet ennek a forgatókönyvnek alapján
forgatnak le, a tolvajnyelv propagandistájának bizonyul amely támogatásra talál
a fiatalság körében.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ám nem hivatalosan mindenkinek
nagyon tetszett.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„… a "Siker lovagjai"
forgatókönyvét szétkapkodták, mint valami bestsellert (ez jórészt Viktorija
Tokarjeva érdeme volt, amiért ő be is seperte az elismerést). A
"Moszfilmnél" nyolcvan példányban nyomtatták ki a színészeknek, és a
következő napon már nem volt egy se. Mindet széthordták. Még nyomtattak –
megint széthordták. Aztán felhívott egy ismerős a Honvédelmi Minisztériumból,
és kérte adjam oda elolvasni a forgatókönyvet.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Melyiket? </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- A lovagokat. A főnök most
olvasta el és úgy nyerített, mint egy ló. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Akkor kérd el tőle! </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Tudod milyen sor áll érte? Az összes
helyettes!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- De hogy került a forgatókönyv a
minisztériumba? </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Fene tudja! Hozta valaki. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Kiderült, Szerij adta oda katona
szomszédjának.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A „Moszfilm”, többek között azzal
a feltétellel, hogy Danyelija lesz a film művészeti vezetője, végül beadta a
derekát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A film zöld utat kapott.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh92dUN5jeQY7eKyoOJ3r3CY8cB3BKMVeBn63EEwCu5yNFPlANiRRBm3O43uC36BZ8PftCrxhS1hwHq-O-ysuvvAIDiJkEHtkCcZ6rMTvvQiP1aVbOKZTz-Whx7_iN2JUbCrNCZPd01kHc/s1600/06+forgat%C3%A1s+szerij.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh92dUN5jeQY7eKyoOJ3r3CY8cB3BKMVeBn63EEwCu5yNFPlANiRRBm3O43uC36BZ8PftCrxhS1hwHq-O-ysuvvAIDiJkEHtkCcZ6rMTvvQiP1aVbOKZTz-Whx7_iN2JUbCrNCZPd01kHc/s320/06+forgat%C3%A1s+szerij.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szerij, Muratov és Papanov a forgatáson</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A forgatás 1970 decemberében
kezdődött, a külsőket Szamarkand közelében és Moszkvában vették fel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Dacára, hogy Szerijnél a forgatás
kezdetén leukémiát diagnosztizáltak három hónap alatt felvették az egész
filmet. Többen úgy gondolják ez jórészt Danyelijának volt köszönhető, aki végig
ott volt a forgatáson. Ők ma is meg vannak győződve, hogy a film Georgij
Danyelija munkája. A rendező nem véletlenül tért ki erre „A jegy nélküli utas”
címmel megjelent könyvében:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„A siker lovagjainak” én voltam a
művészeti vezetője – ez volt a vezetőség feltétele. De „A siker lovagjai”
rendezője Alekszandr Ivanovics Szerij volt. És kizárólag ő.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A főszereplők, Jevgenyij Leonov,
Szavelij Kramarov, Georgij Vicin és Radner Muratov, az utóbbi kivételével már
népszerű és tapasztalt komikusok voltak. Ráadásul a film sok epizódszerepében
sem újoncok, hanem olyan ismert színészek játszottak, mint Natalja Fatyejeva,
Oleg Vidov, Ljubov Szokolova, Nyikolaj Oljalin, Eraszt Garin vagy Anatolij
Papanov. Valószínűleg ezt is Danyelijának sikerült elérnie, hiszen többen
közülük kezdetben kereken visszautasították, hogy őket epizódban
foglalkoztassák.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az akkori idők egyik legszebb és
legnépszerűbb színésznőjének Natalja Fatyejevának a forgatás idején még talán
két éves sem volt a lánya, Natasa, meg aztán nem is akart mellékszerepben
forgatni. Danyelija győzte meg, hogy nem szabad eltűnni a vászonról, különben
elfelejtik, na meg aztán a pénz is jól jön. (Fatyejeva akkori férje és a
kislány apja nem volt más, mint Borisz Jegorov, aki 1964-ben az első
többszemélyes űrrepülés résztvevője volt, Vlagyimir Komarovval és Konsztantyin
Feoktyisztovval.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Magáról a forgatásról ma is
bőségesen lehet érdekességeket olvasni, általában a kerek évfordulókra
folyamatosan jelennek meg újabb és újabb visszaemlékezések, készülnek
dokumentumfilmek. A filmbeli Alibaba szülővárosaként említett egykori
Dzsambulban még szobrot is kaptak a főhősök. (Igaz, számomra kideríthetetlen
okból négyük közül csak hárman. Vicin kimaradt a kompozícióból.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwLJ2L8fm3RpYrAwi0tkg8Mdc3OV8VpqV1lwzFmf2Um34xado240dTCMn2T_W5Pom90BLIEByhvRZNWc7Kl34Qb_A5RTzYYJ3WY_JL-T8MaTOD_XZXRNzmLm04wcyWDXcdqCOPUt9epGs/s1600/08+szobor.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwLJ2L8fm3RpYrAwi0tkg8Mdc3OV8VpqV1lwzFmf2Um34xado240dTCMn2T_W5Pom90BLIEByhvRZNWc7Kl34Qb_A5RTzYYJ3WY_JL-T8MaTOD_XZXRNzmLm04wcyWDXcdqCOPUt9epGs/s200/08+szobor.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A dzsambuli szobor</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Egyébként az Alibabát játszó Muratov
kezdetben nehezen illeszkedett be ebbe a hírességeket felvonultató csapatba. A
forgatási szünetekben – senkit sem ismerve – visszahúzódva üldögélt. A jég a
„reggeli torna” felvételén tört meg. Mínusz 17 fok volt, a színészek
megbeszélték, hogy a rendező utasítása ellenére magukon hagyják a kabátot.
Muratov a „felvétel” felszólításra mégis levetkőzött és elsőként rohant ki a
fagyra. Ezután már a többiek is kénytelenek voltak félmeztelenül kimenni, de
Kramarov bosszúból hóval dörzsölte be az „árulót”. Vicin, fölismerve a helyzet
humorát Kramarovhoz lépve őt kezdte hóval dörzsölni. A jelenet benn maradt a
filmben és a főszereplők között lassan feloldódott a feszültség.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Soha nem felejtem el – mesélte
Muratov – mikor bebújtunk a cementszállítóba. A színészek olyanok, ha jó a
szerep, bemásznak bárhová ahová csak kéred. Hát eljött a nap amikor mászni kellett,
de kiderült ez nem olyan igazi cement. Az nem köt hozzád, leválik. Itt a tartályt
közönséges kenyérkovásszal töltötték fel, amit megfestettek
zöldhagyma-kivonattal. Így aztán nemcsak tapadós, de csípős is lett. (Milyen jó
cement. Le se lehet mosni – hangzik el a filmben.) A forgatás Szamarkand
közelében zajlott. Volt ott egy gyár, ott zuhanyoztunk, de 40-45 perc alatt is
alig tudtuk ezt a masszát valahogy levakarni magunkról. Mikor a pórusaink újra
levegőhöz jutottak és kezdtük visszanyerni emberi formánkat, akkor láttuk, hogy
Vicin nincs sehol. Kiderült, hogy még mindig a tartályban ül, mert úgy tudta,
hogy ez a massza 23 féle gyógyfüvet tartalmaz és 15 évvel is megfiatalítja az
embert.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A moszkvai ház, ahol a hősök
laktak, a valóságban is bontásra volt ítélve. A lakókat már kiköltöztették, de
még elég masszív volt, hogy kibírja a forgatást, na meg aztán az épület
felgyújtását is engedélyezték. Állítólag, később a bontás során a munkások
elrejtett „kincset” találtak. Össze is vesztek rajta, verekedni kezdtek, mire valaki
kihívta a rendőrséget. A leletet elkobozták, a verekedők nem kaptak semmit.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
És ha már az érdekességeknél
tartunk, említsük meg a film végén feltűnő, az óvodavezetőt útbaigazító
kislányt, aki Szerij 10 éves lánya; az Igor Ugolnyikov nevű kisfiút, vagyis
Igorjokot akiből később ismert színművész vált; no meg természetesen az „Almaz”
névre hallgató tevét, aki a 2000-es évek elején még élt és a „Sapito” cirkusz
utazó állatseregletének volt a tagja.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
És persze Leonyid Iljics
Brezsnyevet, akinek kedvező véleménye hozzájárult, hogy a film ne maradjon
dobozban. Az elsők között nézte meg a filmet a dácsáján veje, Csurbanov ezredes
társaságában, aki a Belügyminisztériumban dolgozott és minden jelenetet
részletesen kommentált a főtitkárnak. Ezt követően talán az sem volt véletlen,
hogy a művészeti tanács mindössze olyan „lényegbevágó” kérdésben emelt
kifogást, hogy a megtalált sisak túl fényes, túlságosan talmi.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A filmet 20 kópiával kezdték
vetíteni, mindenki látni akarta, bár a kritika fanyalgott.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„... inkább nevetséges
ostobaságok halmaza, hatástalan... A rendező nem gondolta végig azt, milyen
indokkal viszi mégis filmre ezt a gondolatban nem túl gazdag vígjátékot... Jevgenyij
Leonov saját magától lop, erőltetetten játszik, és ami különösen bosszantó, nagyon
egyhangú. Különösen kár Vicinért akinek művészi pályája már kezd komoly aggodalomra
okot adni...”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Még az országosan ismert Szergej
Mihalkov (Nyikita Mihalkov apja) sem volt rest egy dörgedelmes cikkben lehúzni
a filmet.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ám a közönségsiker kézzel fogható
volt, és Szerijnek a szép feleség meg a család mellett végre a presztízsre sem lehetett
panasza.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Vagy ezt viselte el nehezen az
egykori ifjú építész, akit évekkel korábban leterített a jégcsákánnyal, vagy
talán a súlyos koponyasérülés után visszamaradt állandó gyötrő fejgörcsök
sarkallták, mindenesetre elérkezettnek látta az időt a bosszúra.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Fogott egy búvárkodásnál
használatos szigonypuskát, becsöngetett a rendezőhöz, az pedig ajtót nyitott.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A szigony az orra mellett hatolt
be és eltörve az állkapcsát valahol a füle mögött jött ki. Talán a döntő
pillanatban megremegett az építész keze és ezért volt pontatlan a lövés, minden
esetre Szerij a saját lábán ment be a kórházba ahol a szigonyt kiszedték. Az
orvosnak azt mondta, véletlenül lőtte meg magát a fegyver tisztítása közben.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ettől kezdve azonban folyton az
újabb támadást várta. Fegyvert szerzett, amit állandóan magánál hordott.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A támadó, mikor kiderült számára,
hogy nem járt sikerrel, taktikát váltott. Rendszeres telefonálgatásba kezdett
és a telefont éppen felvevő családtag – hol a felesség, hol a gyerek, hol
Szerij – fülébe hörögte, hogy „megöllek, te mocsok”.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
De próbálkozni nem próbálkozott
többé.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Szerij 1976-ban újabb komédiát
forgatott „Te nekem, én neked” címmel, ennek cselekménye némileg emlékeztetett
„A siker lovagjaihoz”. Egy iker testvérpár körül zajlottak az események. A
filmbe senkit sem hívott meg azok közül, akikkel előző filmjében együtt
dolgozott. Danyelijával is visszafogottá vált a kapcsolata.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Szerijjel nem túl jól alakult,
kár, hogy megszakítottuk a kapcsolatot. Nem veszekedtünk, nem, egyszerűen csak
egy pillanatban szükségtelenné váltam a számára, és mi elváltunk...” –
emlékezett Danyelija.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tokarjeva és Danyelija később is
dolgozott együtt, többek között a sikeres „Mimino” -ban.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Szerij még egy filmet készített 1982-ben,
szerény nézettségi adatokkal.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYRvJhyRylPO6t9bpFZL63lgby9Fhs7geH82e37_bM672z-8zjKXcNE7UYMF4Ztd1GTL499434XU33M2Kow_w6mHdMXbmXvqbgWYWSHYuMnuZayLrcE9SksT0JIu3LFioIiGj1pKR6dVs/s1600/09+tokarjeva+%C3%A9s+danyelija+a+mimino+ut%C3%A1n.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYRvJhyRylPO6t9bpFZL63lgby9Fhs7geH82e37_bM672z-8zjKXcNE7UYMF4Ztd1GTL499434XU33M2Kow_w6mHdMXbmXvqbgWYWSHYuMnuZayLrcE9SksT0JIu3LFioIiGj1pKR6dVs/s200/09+tokarjeva+%C3%A9s+danyelija+a+mimino+ut%C3%A1n.jpeg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tokarjeva és Danyelija a Mimino után</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„A siker lovagjai” története nagyjából
itt ér véget, Alekszandr Szerijé viszont csak 1987-ben fejeződött be.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Hogy igazából miért, a betegség, a
stressz, vagy a lelkiismeret miatt, arról mindenki mást gondol. (A fenyegető
telefonok elmaradtak, a bosszúra szomjazó építész már évekkel korábban meghalt,
erről maga Szerij győződött meg.) Danyelija, az örök jóbarát szerint (mit is
mondhatott volna?) nem akart terhére lenni betegségében a családjának. Mások
úgy vélték a folyamatos fenyegetettség őrölte fel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tokarjevának is megvan a maga
változata, némileg érintve benne saját kapcsolatát Danyelijával. (A történetében
Danyelija a „Kidolgozó”, Szerij „Alik” néven szerepel.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„A Kidolgozó visszatért
Olaszországból és ajándékokat hozott nekünk. Még mindig ékkő voltam a karkötőjén,
bár már elkezdtünk veszekedni. A kapcsolatok nem állnak egy helyben, azok
fejlődnek. Ennek nem volt hová fejlődnie. Nekem családom volt, a Kidolgozónak
családja volt. Ahogy az egyik jugoszláv ismerős mondta: „Minek mindenkit tönkre
tenni?”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Otthagyni a hozzánk tartozókat –
olyan, mint fejbe vágni őket egy jégcsákánnyal. Élni fognak, de hogyan?.. És te
magad hogyan élsz majd azután? ..</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A Kidolgozó visszatért
Olaszországból és mi kimentünk Alikhoz a dácsára.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Vénasszonyok nyara volt. Tüzet
raktunk és hordtuk rá a száraz gallyakat. Alik elgondolkodva nézte a tüzet, egy
kicsit hunyorogva. Az emberek szeretik nézni a tüzet. Ez még az ősi időkből
maradt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A Kidolgozó fogta a gitárt,
felhangolta és a fűben sétálva énekelni kezdett. A fejére szalmakalapot tett és
úgy nézett ki, mint egy spanyol. Vagy mint egy cigány. Valahogy olyan festői
volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Aztán húst sütöttünk a parázson.
Alik maga elé bámult, és úgy tűnt, hallgat valamit.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Aztán mi elmentünk és Alik
ottmaradt. Azt mondta, még ki kell ásnia egy árkot a vízvezetéknek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Alik lefeküdt aludni a hideg
nyaralóban. Azt álmodta, hogy áll a lapáttal egy mély, keskeny árok fenekén. Egyszer
csak megjelent az Építész és nézte, ahogy dolgozik.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Hisz te már meghaltál –
lepődött meg Alik.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Persze... Jó itt, csak unalmas.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Miért vagy te Logya és nem
Vova?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Mi a különbség?.. Ez itt
egyáltalán nem számít.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Mi számít?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Gyere, megtudod...</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Alik felébredt. Felkelt és
mezítláb kiment a konyhába. Elővette a zsák hajdinát. A hajdina közé volt
eldugva a pisztoly, egy rongyba tekerve.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
…A börtönben mindig beteg volt, köhögött.
Az egyik elítélt azt mondta:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Reggelente önts magadra egy
vödör vizet. Megedződsz. Máskülönben meghalsz.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Alik megvárta a reggelt és fogott
egy vödör vizet. Kiment a barakkból. Levetkőzött. És hirtelen úgy érezte, nem
fél a hidegtől. Akarja, vágyik a víz érintésére. Feje fölé emelte a vödröt,
felfordította és a boldogságtól pár másodpercre elakadt a lélegzete...</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Alik kitekerte a rongyból a
pisztolyt. És hirtelen úgy érezte, nem fél. Akarja, vágyik az örökkévalóság
érintésére és ha kell, ezért kész elviselni egy kis átmeneti fájdalmat.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Fejéhez emelte a pisztolyt és
elsütötte. A boldogságtól elakadt lélegzettel még arra gondolt: KÉSZ!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Fizetett, és többé nem tartozik senkinek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Amikor a stúdió értesült róla,
hogy Alik agyonlőtte magát, senki sem értette. Aliknak megvolt mindene, amit a
táviratokban kívánnak: egészség, siker és boldog család.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mi kell még egy embernek?”</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Tavaly, 2012-ben elkészült a film remake-je. A mai közönség
számára minden bizonnyal fogyaszthatóbb. (És ebben semmiféle minősítés nincs
részemről.) A főhős, egy gyermekfoglalkoztató fiatal animátora, rettenetesen hasonlít
egy bűnözőre, ezért a rendőrség kérésére átveszi annak szerepét. Természetesen
a „Siker lovagjai” Szlavin főhadnagya, itt egy csinos rendőrhölgy, Szlavina, így
ebből a változatból a szerelem sem hiányzik...</div>
<div class="MsoNormal">
Online megnézhető az interneten.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A siker lovagjai (Джентльмены удачи)</div>
<div class="MsoNormal">
Szovjet, sz.</div>
<div class="MsoNormal">
Moszfilm, 1971.</div>
<div class="MsoNormal">
Bemutató: 1971. december 13.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Rendezte – Alekszandr Szerij</div>
<div class="MsoNormal">
Forgatókönyv – Viktorija Tokarjeva, Georgij Danyelija</div>
<div class="MsoNormal">
Fényképezte – Georgij Kuprijanov</div>
<div class="MsoNormal">
Zene – Gennagyij Gladkov</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Főszereplők:</div>
<div class="MsoNormal">
Jevgenyij Leonov – Docens</div>
<div class="MsoNormal">
Georgij Vicin – Toplák</div>
<div class="MsoNormal">
Szavelij Kramarov – Mólés</div>
<div class="MsoNormal">
Radner Muratov – Alibaba</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Link:<br />
<div class="MsoNormal">
<a href="https://mega.nz/#!pgFxCK5b!eOglNbaRuEOkb3Z3DpNM1c6V8wX0TROI7ojFgWxmGvU">https://mega.nz/#!pgFxCK5b!eOglNbaRuEOkb3Z3DpNM1c6V8wX0TROI7ojFgWxmGvU</a></div>
<div class="MsoNormal">
a jelszó: kinok55</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-38403622535686455992013-05-27T22:37:00.000+02:002013-05-27T22:37:11.544+02:00Szörnyekről és emberekről<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8jOTT1i5o00kzTM9a7CSNrvjQ5PfdNlWnwTzJQMa8uZxFSRY-MFil4xVF65pQH57DzYYaWrSoLqZvP7DFzBhcky1AnxewYeo4eTXDzPKKOzxvWDZTmDAyF-D0_NPARwJ3mCP8zCAef38/s1600/balabanov.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8jOTT1i5o00kzTM9a7CSNrvjQ5PfdNlWnwTzJQMa8uZxFSRY-MFil4xVF65pQH57DzYYaWrSoLqZvP7DFzBhcky1AnxewYeo4eTXDzPKKOzxvWDZTmDAyF-D0_NPARwJ3mCP8zCAef38/s200/balabanov.jpg" width="142" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Ma éppen egy hete, hogy eltemették Alekszej Oktyabrinovics Balabanovot.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az utóbbi két évtized minden bizonnyal legvitatottabb rendezője
volt hazájában.</div>
<div class="MsoNormal">
Korai filmjei (a blogon is megtalálható „Boldog napok”
szerintem egyik, ha nem a legjobb filmje) kedvező fogadtatása után a kritika és
a közönség egy része egyre inkább fanyalogva fogadta munkáit, bár ezek a filmek
a nézők más rétegében valóságos rajongást váltottak ki. A „Fivér”, a „Zsmurki”,
a „Háború” vagy a „Bádogkoporsó” miatt vált igazán sikeres rendezővé.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem voltam rajongója. Utólsó filmjei közül –
ellenérzéseimmel együtt – a Bulgakov írásai nyomán készült „Morfiumot” néztem
szívesen.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Búcsúzóul – kicsit műsoron kívül – nézzük meg egy keveset
emlegetett művét.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A „Szörnyekről és emberekről” 1998-ban készített filmje. Már
túl az egy évvel korábban készített „Fivéren” (az ítészek már ezt is nehezen
fogadták), de még előtte van a szinte teljesen elutasított „Fivér 2.”-nek.</div>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ezt tükrözik a kritikák:</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
„Kilátástalan film a filmről, a szegényes lehetőségekről, a
filmművészet érdeklődésének beszűküléséről. Még ha mi, utódok fel is
fegyverkezünk Panavisionnel és Dolby Surrounddal - üzeni Balabanov
pályatársainak – akár száz évvel ezelőtt, semmi sem fontosabb mint a közönség csupasz
fenekek iránti kiváncsisága.”</div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 10.0pt;">Ligyija Maszlova</span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
„Távol áll tőlem ez a film, mind gondolataiban, mind megvalósításában,
mivel nem szeretem a dekadenciát, méginkább az orosz dekadenciát, az orosz
dekadencia szentpétervári változatát különösképpen.</div>
<div class="MsoNormal">
Más dolog, hogy ebben az évadban nem volt még egy ilyen
elegáns, ilyen stílusérzékkel elkészített film.”</div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 10.0pt;">Miron Csernyenko</span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
„Akiknek nem tetszett a film, azt mondják: de azért jól van
megcsinálva. Én nem mondanám. Balabanov a vásznat a szimbolizmus kulturális
hulladéklerakójává változtatja. A sziámi ikrek – Jekyll és Hyde; a dadus – egy fallikus
anya; a vak doktorné – a „Szerelem rabjai” egyik hősnője szerepében. És mindez
barnított monokrómban, mely a „stílusosság” legolcsóbb eszköze.”</div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 10.0pt;">Nyina Cirkun</span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
„Egyrészt az utóbbi évek stilisztikailag legkifogástalanabb
filmje, másrészt gumicsont, rejtett mondanivaló és mögöttes értelem nélkül.
Legjobb az egészet intellektuális provokációként felfogni.”</div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 10.0pt;">Jurij Gladilscsikov</span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
„Infantilis, slendrián film. Mintha Balabanov elfelejtette
volna mindazt, ami az erőssége volt. Akkor már a populáris „Fivér” is jobb,
mint ez az özönvíz előtti „esztétizálás.”</div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 10.0pt;">Tara Abdullajeva</span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
„Pattanásos kamaszok erotikus fantáziáinak emelnek
mesterkélt celluloid emlékművet. Sajnálatos, hogy a beteges alkotói komplexusok
ilyen fontosnak bizonyultak a filmmel boldogított emberiség számára. El lennék
keseredve, ha Rembrandt primitiv szadomazochisztikus pornótémákat festett
volna. Egyébként azok, több mint valószínű, nem primitívek, hanem jelentősek
lettek volna. Adódik a következtetés: Balabanov - nem Rembrandt.”</div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 10.0pt;">Irina Pavlova</span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
„Balabanov filmje – egy történet nélküli történettel, hősök
nélküli hősökkel, gondolatok nélküli gondolatokkal – mindenekelőtt arról, hogy maga
a film csak celluloid, csak árnyak a fehér vásznon és semmi több.”</div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 10.0pt;">Leonyid Popov</span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Alekszej Balabanov 55 éves volt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szörnyekről és emberekről (Про уродов и людей)</div>
<div class="MsoNormal">
ff. orosz film</div>
<div class="MsoNormal">
Kinokompanyija SZTV, 1998.</div>
<div class="MsoNormal">
Bemutató: 1998. május 20. (Franciaország)</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Írta és rendezte – Alekszej Balabanov</div>
<div class="MsoNormal">
Fényképezte – Szergej Asztahov</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szereplők:</div>
<div class="MsoNormal">
Johan -<span style="mso-tab-count: 4;"> </span>Szergej
Makoveckij</div>
<div class="MsoNormal">
Viktor Ivanovics -<span style="mso-tab-count: 2;"> </span>Viktor
Szuhorukov</div>
<div class="MsoNormal">
Jekatyerina Sztaszova -<span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Lika
Nyevolina</div>
<div class="MsoNormal">
Liza -<span style="mso-tab-count: 4;"> </span>Dinara
Drukarova</div>
<div class="MsoNormal">
Kolja -<span style="mso-tab-count: 4;"> </span>Aljosa
Gyo</div>
<div class="MsoNormal">
Tolja -<span style="mso-tab-count: 4;"> </span>Csingiz
Cigyendambajev</div>
<div class="MsoNormal">
Putyilov –<span style="mso-tab-count: 3;"> </span>Vagyim
Prohorov</div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Linkek</div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=0GKGIDQGIH">http://www.embedupload.com/?d=0GKGIDQGIH</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=2GHFE2AYY0">http://www.embedupload.com/?d=2GHFE2AYY0</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=5XH4RQKZGF">http://www.embedupload.com/?d=5XH4RQKZGF</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=3ZYXSDYICI">http://www.embedupload.com/?d=3ZYXSDYICI</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=72DIQSFWDD">http://www.embedupload.com/?d=72DIQSFWDD</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=81CZYZYZAG">http://www.embedupload.com/?d=81CZYZYZAG</a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-50606773675144715312013-02-04T22:00:00.001+01:002013-02-04T22:00:28.685+01:00Az ifjú gárda<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhphaXxkLdASEGLwcXMSLShIk7q9HpKagraJTrqdB5d6p8xKGtudZMDXrce7qxFoRC7lqoq-clDzL032eZJ8uQS6r6jbALGL2S8utBFsuHg_h6BZ9NU10MpcDtj1U6NiycuMVPg7l92E7Y/s1600/plak%C3%A1t.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="168" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhphaXxkLdASEGLwcXMSLShIk7q9HpKagraJTrqdB5d6p8xKGtudZMDXrce7qxFoRC7lqoq-clDzL032eZJ8uQS6r6jbALGL2S8utBFsuHg_h6BZ9NU10MpcDtj1U6NiycuMVPg7l92E7Y/s200/plak%C3%A1t.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
„Nem látom lehetőségét, hogy tovább éljek, mivel a művészetet,
amelyre az életemet tettem, tönkretették egy önhitt, tudatlan párt irányítása
alatt és ezt most már nem lehet rendbe hozni. Az irodalom legjobb káderei – oly
mértékben, amelyről a cári önkény még csak nem is álmodott – elpusztultak, vagy
elpusztították őket, köszönhetően a hatalmon lévők bűnös nemtörődömségének.
(...) Az irodalmat – ezt a szentek szentjét – odavetették a bürokraták és a nép
legelmaradottabb elemeinek kényére - kedvére. A „legfelsőbb” fórumokról – mint
a moszkvai konferencia, vagy a XX. pártkongresszus – adták ki az új „Kapd el!”
jelszót. (...) Az irodalmat – az új rendszer legfontosabb eredményét – megalázták,
meghajszolták és tönkretették. A felkapaszkodottak elbizakodottsága a nagy
lenini tanokkal szemben – még ha esküsznek is ezekre a tanokra –engem a teljes
bizalmatlansághoz vezetett irántuk, mert tőlük még rosszabb várható, mint a
zsarnok Sztálintól. Az legalább tanult volt, de ezek műveletlenek. Az életem,
mint író, elveszíti minden értelmét, és én nagy örömmel, hogy megszabadulhatok
ettől az utálatos léttől, távozom az életből, ahol aljasság, hazugság és
rágalom zúdul az emberre. Az utolsó reményem az volt, hogy legalább elmondhatom
ezt azoknak, akik az államot irányítják, de már 3 éve hiába kérem, még csak
fogadni sem voltak hajlandóak. Kérem, hogy temessenek az anyám mellé.”</div>
<div class="MsoNormal">
1956. május 13-án vetette papírra Alekszandr Fagyejev ezeket
a keserű és meglehetősen sértődött (ha ugyan használható egy búcsúlevél esetén
ez a kifejezés) sorokat. Aztán elővette a polgárháborút megjárt Nagan revolverét,
és szíven lőtte magát a peregyelkinoi dácsában.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqnlvH98yQl13o8He_8cjwVM-1L6rGMIND6kEM7Sy37gHx9sziCG3sGLo0NmqzaD0gwy1O2bUhQV7v8RWW4jZPs7w-VGkA3jpVJdIMTkmqDjZsPmUARhXCjLDbH2Y9r8OmTCYhmXQzaOg/s1600/fadeev.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqnlvH98yQl13o8He_8cjwVM-1L6rGMIND6kEM7Sy37gHx9sziCG3sGLo0NmqzaD0gwy1O2bUhQV7v8RWW4jZPs7w-VGkA3jpVJdIMTkmqDjZsPmUARhXCjLDbH2Y9r8OmTCYhmXQzaOg/s200/fadeev.jpg" width="155" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Alekszandr Fagyejev</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Az író, akit ilyen hatalmas aggodalom töltött el a „szent”
irodalom miatt, majd húsz évig volt a szovjet írók „vezetője”. És bár Hruscsov úgy
reagált a tragikus eseményre, hogy „Fagyejev nem magát, hanem a pártot lőtte
szíven”, minden bizonnyal megkönnyebbülést jelentett számára a feleslegessé
vált ember önkéntes távozása. Egy gonddal kevesebb.</div>
<div class="MsoNormal">
Nem tudom magát Fagyejevet mennyire „magyarázhatjuk” a korral,
amelyben ezt a talán nem is olyan furcsa pályát befutotta. Könnyen járhatunk úgy,
mint az ifjú filmtudós, aki azt találta mondani Alekszej Ganról, aki elsősorban
arról nevezetes, hogy 1922-23-ban saját kiadásában(!) többek között Vertovval,
Kulesovval és Rodcsenkoval írta, tördelte és adta ki a Kino-fot című hat számot
megért filmelméleti folyóiratot; szóval azt találta mondani Ganról, hogy:
„Keményen ivott, de érthetetlen miért, hiszen ez még jóval a formalizmus elleni
harc kezdete előtt volt.”</div>
<div class="MsoNormal">
Én megelégszem készülő életrajza írójának, Szergej Sagrunovnak
megjegyzésével: „Fagyejevről elmondhatjuk az evangélium szavaival: – Íme, az
ember.”</div>
<div class="MsoNormal">
Előbb volt pártmunkás mint író, és ha időnként támadt is
benne konfliktus az irodalom és a „társadalmi munka” között, az bizonyosan
rendre az utóbbi győzelmével végződött.</div>
<div class="MsoNormal">
Csillaga a 20-as évek közepén kezdett fölfelé ívelni, mikor
elérte, hogy a párt Moszkvába helyezze őt a VAPP-ba (Összszövetségi Proletár
Írók Szövetsége) és ott végezhesse a pártmunkát.</div>
<div class="MsoNormal">
A forradalom utáni Oroszország pezsgő irodalmi életében számtalan
csoportosulás jött létre, írók ázsiója emelkedett hirtelen elképesztő
magasságokba és hullott vissza ugyanolyan váratlanul, többnyire a változó
politikai széljárásnak köszönhetően. 1920-ban, csak Moszkvában több mint 30
csoport és egyesület működött, természetesen ezek legtöbbje jött és ment
anélkül, hogy bármi észrevehető nyomot hagyott volna maga után. Az 1917-ben induló
munkás művelődési köröket tömörítő Proletkult mozgalom igen gyorsan számtalan
áramlatra szakadt. A VAPP 1920-ban alakult meg, aztán 1925-ben, hivatalosan ennek keretein
belül létrehozták a Párt sajtóosztályához kötődő RAPP-ot
(Oroszországi Proletár Írók Szövetsége). (Ez azért is fontos, mert a bolsevik
írók más része, maga Lunacsarszkij is, a Komintern szárnyai alatt gondolta a
proletár-irodalmat „felvirágoztatni”.)</div>
<div style="text-align: right;">
</div>
<div class="MsoNormal">
A 20-as évek végére a RAPP az egyik
legbefolyásosabb szervezetté nőtte ki magát, fokozatosan maga alá gyűrt szinte
minden irodalmi folyóiratot az országban, 1928 -ban még olyan csoportot is
magába olvasztott, mint amilyen az irodalom, a film és a képzőművészet igazi
nagyágyúit (Majakovszkij, Ejzenstejn, Vertov, Rodcsenko) felvonultató LEF (Bal
Front) volt. A tagköztársaságokban, a városokban fiókszervezetek sokaságát
hozta létre. Leningrádban volt LAPP, Moszkvában MAPP, az azerbajdzsáni
Nahicsevany városában még NahRAPP is. Emberek ezrei éltek ebből.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7NEuC-Yu35SOZvAV3MFSfS-apDAljQXVBJQW5dK7HtBO4o9L6BXoj7kmFG7rxFciI8tVeRXcMwkTMyOCbG2drHYZfPIqQfZopsjgJ4U2B6HMwv8zydf9NZWSVg-5b-h27_KHrwBmPksw/s1600/Averbah.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7NEuC-Yu35SOZvAV3MFSfS-apDAljQXVBJQW5dK7HtBO4o9L6BXoj7kmFG7rxFciI8tVeRXcMwkTMyOCbG2drHYZfPIqQfZopsjgJ4U2B6HMwv8zydf9NZWSVg-5b-h27_KHrwBmPksw/s200/Averbah.JPG" width="139" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Leopold Averbah</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: right;">
</div>
<div class="MsoNormal">
A RAPP vezetője Leopold Averbah volt. Ez a fiatalember tüneményes
gyorsasággal lett az irodalom nagyhatalmú irányítója, és éppolyan tüneményes
gyorsasággal el is búcsúzott ettől a szerepétől (majd – ami gyakran együtt járt
ezzel – az életétől is). Már 17 évesen a moszkvai komszomol vezetője és a
„Junosevszkaja Pravda” szerkesztője volt. Aztán némi kitérő után (Jefim Cetlinnel
egy német börtönben töltötte az időt, mivel a Párt megbízásából egy illusztris
csoport tagjaiként forradalom kirobbantásával próbálkoztak Németországban.) visszatért
Moszkvába, ahol tagja lett az „Őrségen” szerkesztőbizottságának, majd felelős
szerkesztője az „Irodalmi őrségen” c. hírhedt lapnak. A RAPP egyik alapítója
volt és főtitkára is, amíg az 32-ben meg nem szűnt. Természetesen ilyen gyors
sikerekhez a kétségtelenül meglévő adottságokon (azt mondják nagy demagóg volt)
és ambíción kívül más is szükségeltetett. Talán közrejátszott, hogy nővére Ida
Averbah az OGPU vezetőjének (hivatalosan első helyettes, de vitathatatlanul az irányító)
Genrih Jagodának felesége volt. Nem mellesleg Ida Averbah volt Moszkva város
helyettes főügyésze is. Ida és Lipa (ahogy gyerekkorában becézték) nagybátyja
volt a még 1919-ben elhunyt, a bolsevik párt legfelső vezetéséhez tartozó Jakov
Szverdlov.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOvhJLm8lZGHyFDvnxIUjeR7Vocgc3cXJHXsDdYUN2YVxCwWmC_SbI-lnahVyFzdCA_iYYaf_SVRzMstWlIGWqCODHNEX4WvTe-WK3oKZI4xogh8imreiUGsPhb2jkF9Wkxl83GM2AgCY/s1600/jagoda+%25C3%25A9s+ida+averbah.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOvhJLm8lZGHyFDvnxIUjeR7Vocgc3cXJHXsDdYUN2YVxCwWmC_SbI-lnahVyFzdCA_iYYaf_SVRzMstWlIGWqCODHNEX4WvTe-WK3oKZI4xogh8imreiUGsPhb2jkF9Wkxl83GM2AgCY/s320/jagoda+%25C3%25A9s+ida+averbah.jpeg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Genrih Jagoda és Ida Averbah</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Averbah politikai befolyását növelhette, hogy Sztálin szerepet szánt
neki Gorkij hazacsábításában, amit ő sikeresen el is játszott. (Gorkij fiatal
korától jó kapcsolatokat ápolt a Szverdlov családdal.)</div>
<div class="MsoNormal">
Averbah és harcostársai tehát szabadon (vagy látszólag
szabadon) döntöttek kinek vagy minek van létjogosultsága a szovjet irodalomban.
Az írók meg – miközben csendben átkozták a nevét – olyan eszközökkel álltak bosszút
az „irodalom törzsőrmesterén”, amilyenekkel rendelkeztek. Bulgakov regénye „A
Mester és Margarita” lapjain mint Mihail Alekszandrovics Berlioz a TÖMEGIR
(MASSZOLIT) elnöke elevenedik meg Leopold Averbah.</div>
<div class="MsoNormal">
Alekszandr Fagyejev a 20-as évek végén csatlakozott a RAPP
-hoz és lett a vezetőség tagja, mint szervezőtitkár.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRPKOITjDgjJes4eSRMspO6gk5Y1wEwEHCyxkl20jEgEjQAjphd9kN9AAfDxJ05aefyAvKubp1MouwQpXILDf6MDQo-CGW5h3Wl7nMeLAXQgGu6iFu9klysWkl6daumo1vwqZ9s4aOuJw/s1600/a+rapp+vezet%25C5%2591s%25C3%25A9ge+nevekkel+02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRPKOITjDgjJes4eSRMspO6gk5Y1wEwEHCyxkl20jEgEjQAjphd9kN9AAfDxJ05aefyAvKubp1MouwQpXILDf6MDQo-CGW5h3Wl7nMeLAXQgGu6iFu9klysWkl6daumo1vwqZ9s4aOuJw/s400/a+rapp+vezet%25C5%2591s%25C3%25A9ge+nevekkel+02.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A RAPP vezetői: balról a harmadik Illés Béla, középen Averbah, jobbról a második Fagyejev</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
A többi vezető, az újgazdagnak nevezett Averbah vagy Vlagyimir
Kirson szembeszökő jólétével ellentétben eleinte kifejezetten szerény viszonyok
között élt. Sokáig a délen viselt ruhákban járt: fekete, magas gallérú
kaukázusi ing, katonai csizma. Első feleségével Valerija Geraszimova írónővel
(a rendező Szergej Geraszimov nővére) lakott szobájukban nemigen volt más egy
összecsukható ágyon, az asztalon és széken kívül. Ez persze nem akadályozta, hogy
éppoly engesztelhetetlenséggel, mint vezetőtársai vegyen részt a „proletár
irodalom ellenségei” elleni harcban. Ekkor még kevéssé zavarta az akkortájt a
RAPP által is sűrűn kiadott, de búcsúlevelében már annyira sérelmezett „Kapd
el!” jelszó. Bőszen ostorozta az éppen aktuális „árulókat”, Plinyakot,
Zamjatyint, Platonovot.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEFtwnp8Q7MTs7RpR_leV39g-Hp9-N1XXKHDyUorfa-DnF0TfK5wXqB7CQgUjb5uYfH42SBg0agZevAA3PSmrY1_0IRWX7lYlvEPBcQuukvSl0BVqYm0Ec7nMcJ4mpv5kc6MJcL-gihvU/s1600/fagyejev+1921.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="151" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEFtwnp8Q7MTs7RpR_leV39g-Hp9-N1XXKHDyUorfa-DnF0TfK5wXqB7CQgUjb5uYfH42SBg0agZevAA3PSmrY1_0IRWX7lYlvEPBcQuukvSl0BVqYm0Ec7nMcJ4mpv5kc6MJcL-gihvU/s200/fagyejev+1921.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fagyejev egy gyűlésen</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Aztán a 30-as évek elején fordult a szél.</div>
<div class="MsoNormal">
Sztálin úgy döntött
megérett az idő a RAPP felszámolására. Törekvéseivel egyáltalán nem volt
összeegyeztethető egy szerteágazó, szinte pártként (tagság, titkárság,
főtitkár, plenáris ülések stb.) felépített, nehezen ellenőrizhető szervezet.
Persze nem egyszerűen csak feloszlatni akarta, inkább felszámolni, mint a
kulákságot.</div>
<div class="MsoNormal">
Fagyejev roppant ügyesen lavírozott. 1932. október 26-án
részt vehetett az éppen hazatért Gorkij lakásán az írók és a pártvezetők
(Sztálin, Kaganovics, Molotov, Vorosilov, Buharin) közötti találkozón, sőt egyik
tagja lett az alakuló Írószövetség szervező bizottságának. Novemberben „Régi és
új” címmel megjelent egy cikksorozata a „Lityeraturnaja Gazetában”, amelyben
alaposan leszedte a keresztvizet a RAPP vezetőiről, elmondva róluk minden
akkoriban szokásosat a szektásságtól a vulgarizáláson keresztül a
bürokratizmusig.</div>
<div class="MsoNormal">
„– Szása, elárultad a barátaidat! De majd meglátjuk, ki nyer
a végén!” – üzent Alekszej Szurkov a RAPP moszkvai vezetője.</div>
<div class="MsoNormal">
De Fagyejev nyert.</div>
<div class="MsoNormal">
A Szovjet Írók Szövetsége megalakulásával megszűnt a RAPP és
minden más szervezet. Az egykori vezetőket szétszórták. Averbah például
pártvezető lett Uralmasban, amíg 1937-ben le nem tartóztatták és ki nem
végezték. De erre a sorsra jutott Kirson és a RAPP több vezetője is. (Szurkov
megúszta.)</div>
<div class="MsoNormal">
(Bulgakov Berliozának levágta a fejét a villamos, Averbahról
pedig az terjedt el, hogy nyakát szegte miután levetette magát a Lubjanka
lépcsőházának magasából. Mások szerint ez kizárt dolog, sokkal profibb hóhérai
voltak akkor Jezsovnak.)</div>
<div class="MsoNormal">
Lev Ovalov – aki egy fiktív személy, bizonyos Pronyin őrnagy
kalandjairól írt elbeszéléseiről és regényeiről ismert, na meg hogy ezért le is csukták, de ez egy másik történet – azt írja, hogy Fagyejev Jagoda tanácsadója volt
(kvázi besúgó) és ezt állítólag maga Averbah mesélte el neki, mikor
meglátogatta Uralmasban. Ovalov egy szerelmi ügyről is említést tesz, mi
szerint Fagyejev elcsábította a „Vörös szűzföld” című lap fiatal, csinos
titkárnőjét Olga Ljaskot, aki öngyilkos lett miután az író ráunt. (Ráadásul egy
belé – mármint Olga Ljaskoba – szerelmes ifjú íróval Viktor Dmitrijevvel közösen
végeztek magukkal.) Az ügy jegyzőkönyve állítólag Averbahnál –akinek a felesége
ugye, a főügyész volt – hevert az asztalon és itt olvasta volna el Ovalov. A
dolognak nem lett folytatása, mondja, Jagoda mindent elsimított. (Úgy látszik, ezeket
a történeteket a jóképű mozgalmi emberek nem kerülhetik el. Nekem Balázs Béla
és Lukács György Seidler Irmája jut eszembe)</div>
<div class="MsoNormal">
1934-től Fagyejev már folyamatosan vezető szerepet töltött
be az Írószövetségben.</div>
<div class="MsoNormal">
Averbahékkal ellentétben úgy látszik mindig pontosan tudta
meddig ér a takarója, hogy nem ő osztja a lapokat, legfeljebb igyekezhet a
lehető legtöbbet kihozni azokból. Az utolsók között indult és mégis ő lett a
befutó.</div>
<div class="MsoNormal">
Talán meglepő, hogy a betegesen gyanakvó, kegyeltjein és
átmeneti szövetségesein tétovázás nélkül túllépő, szentimentalizmussal igazán
nem vádolható Sztálin élete végéig kitartott Fagyejev mellett. 1938-ban maga
javasolta őt az Írószövetség titkári posztjára.</div>
<div class="MsoNormal">
Grigorij Fuksz „Ketten a dobban” című Sztálin és Fagyejev
kapcsolatát tárgyaló könyvében ezt írja:</div>
<div class="MsoNormal">
„Sztálin, mindenki másnál inkább tudatában volt, hogy ezt az
egész felhajtást távoli célokért csapták, amelyek túlnőnek saját élete
keretein. Amit a jövőről a legfontosabbnak gondolt: a párt szerepének
megerősítése és a holnap kommunista emberének kinevelése. Azon nem kellett
töprengenie, milyen legyen ez az ember. Ő már akkor is ismert ilyeneket. Voltak
ezerszám. Egyeseket név szerint meg tudott nevezni. Ezen a listán az elsők
egyike az író Fagyejev lett volna. Ő teljesen megfelelt Csehov és Sztálin
elvtárs elképzelésének arról az emberről, akinél mindennek gyönyörűnek kellett
lennie: az arcnak, a ruházatnak, a léleknek, a gondolatoknak, magától
értetődően némi korrekcióval a gondolatot és a lelket illetően. Az ő
szépségüket az osztályérdek határozta meg. Fagyejev arca és ruházata egy
jottányit sem tért el a „Cirkusz” c filmben szereplő, a korszakot szimbolizáló Szergej
Sztoljarov plakátkülsejétől.”</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAiM4GcfOpBPQFFBzx8n716pbSsZtYvoab3pjPacSy4uxTXHCAVh5pXvXZN1ON0pyZH_N1AgO4DhoCfxoHenP1nG9S45geBjcQnub-sj7lSqWB1U0phv22ewn2XFCSD_YP38eERAZrZfs/s1600/fadeev1935.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAiM4GcfOpBPQFFBzx8n716pbSsZtYvoab3pjPacSy4uxTXHCAVh5pXvXZN1ON0pyZH_N1AgO4DhoCfxoHenP1nG9S45geBjcQnub-sj7lSqWB1U0phv22ewn2XFCSD_YP38eERAZrZfs/s200/fadeev1935.jpg" width="141" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fagyejev 1935-ben</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
A főtitkár még azt is elnézte neki, hogy az író időnként
szót emelt egykori letartóztatott, elítélt barátaiért vagy, hogy komoly
konfliktusba keveredett a tisztogatásokban Sztálin jobbkezévé váló Lavrentyij
Berijával.</div>
<div class="MsoNormal">
„– Szóval ön nem bízik a mi NKVD-nkban, hogy kétségeit hangoztatja
Kolcov letartóztatását illetően? – kérdezte Sztálin Fagyejevet, amikor az
próbálta menteni egyik letartóztatott írótársát.</div>
<div class="MsoNormal">
– Csak szeretnék tisztán látni, Joszif Visszarionovics –
állt vigyázzba a főtitkár előtt Fagyejev. – Sok éve ismerem Mihail Kolcovot, és
soha nem merült föl bennem, hogy a nép ellensége lenne.</div>
<div class="MsoNormal">
– Ne bízzon túlságosan az érzéseiben, Fagyejev elvtárs.
Ismerkedjen meg jobban ezzel itt, – és Sztálin átnyújtott egy szürke mappát
Kolcov beismerő vallomásával.”</div>
<div class="MsoNormal">
Fagyejev elhitte, vagy jobbnak látta elhinni. (Kolcovot
kivégezték.)</div>
<div class="MsoNormal">
Bátor, de fegyelmezett katona volt, soha nem feledkezett meg
a felsőbb parancsnokság előjogairól. – írta róla Ilja Ehrenburg.</div>
<div class="MsoNormal">
A lelkiismeretét azért igyekezett megnyugtatni.</div>
<div class="MsoNormal">
Azzal, hogy pénzt utaltatott ki a kegyvesztett Zoscsenkonak,
azzal, hogy támogatta Paszternakot és Zabolockijt, azzal, hogy többször
titokban pénzt adott Andrej Platonov gyógykezelésére a feleségének, hogy megmentette
a börtöntől Ahmatova fiát, Lev Gumiljovot.</div>
<div class="MsoNormal">
Na, meg azzal, hogy ivott.</div>
<div class="MsoNormal">
Néha eltűnt, senki sem tudta hol van, merre jár, csak napok
múlva került elő szörnyű állapotban. Lepusztult alkoholisták, csavargók,
bűnözők voltak az ivócimborái. Aztán megint „ült az emelvényen, szépen, mint
egy antik isten”.</div>
<div class="MsoNormal">
Egyszer valahogy Sztálin nem tudta elérni Fagyejevet – szól
az egyik anekdota – nem volt a munkahelyén. Mikor az írószövetség főtitkára
végre megjelent, Sztálin megkérdezte: „Hová tűnt, Fagyejev elvtárs?” –
„Italoztam” – válaszolta az bolsevik nyíltsággal. „És hány napig szokott ez
magánál tartani?” – „10-12 napig, Sztálin elvtárs.” – „És nem tudná ön, mint
kommunista, ezt az intézkedést három vagy négy nap alatt foganatosítani?”</div>
<div class="MsoNormal">
És közben imádta Sztálint. Egyszer azt mondta: „Két embertől
félek, az anyámtól és Sztálintól. Félek és szeretem őket.” Első felesége
mesélte, hogy évekkel válásuk után, már a 30-as években egy találkozásuk során,
meglepődve tapasztalta, hogy volt férje milyen őszintén szereti még mindig a
„vezért”.</div>
<div class="MsoNormal">
Fagyejev előtt minden ajtó nyitva állt, kiadók, újságok,
színházak. Mégsem írt szinte semmit. Az 1926-ban megjelent „Földindulás” után húsz
éven keresztül írta a soha el nem készülő „Utolsó Udegét”, aztán jött a háború.
A „Pravda” haditudósítója volt, elrepült a körülzárt Leningrádba, cikkeket,
tudósításokat írt.</div>
<div class="MsoNormal">
Ha a háború végén nem az ő feladata lett volna regényt írni
a krasznodoni fiatalok illegális szervezetéről, ma már talán senki sem
emlékezne a nevére.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcna5mLFfsdLKRlKEx56uHGGL29SEksXe3KOzSMEp3qbCWOB-uT9IF6v2gFlhF3Jd5ph0W7kNxO6twE29R9sl9SaSyY0aXVw8R_Bnb2q_P27LHDwfeMAsdPm2eeDj43-U7aA-54GpBy0s/s1600/a+haditud%C3%B3s%C3%ADt%C3%B3.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcna5mLFfsdLKRlKEx56uHGGL29SEksXe3KOzSMEp3qbCWOB-uT9IF6v2gFlhF3Jd5ph0W7kNxO6twE29R9sl9SaSyY0aXVw8R_Bnb2q_P27LHDwfeMAsdPm2eeDj43-U7aA-54GpBy0s/s200/a+haditud%C3%B3s%C3%ADt%C3%B3.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A haditudósító</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
De a feladatot ő kapta.</div>
<div class="MsoNormal">
1943. február közepén Krasznodon bányavárost visszafoglalták
a szovjet csapatok. A város közelében található 5-ös tárna egyik aknájából,
kiemelték több tucat fiatal megkínzott holttestét, akik a megszállás idején az
„Ifjú gárda” földalatti szervezet tagjai voltak.</div>
<div class="MsoNormal">
A visszatérő szovjet hatóságok szinte „forró nyomon” kezdtek
az események kivizsgálásába, melyet követően még annak az évnek nyarán, mintegy
50 fiatal kapott magas kitüntetést, öten posztumusz megkapták a Szovjetunió
Hőse címet. Szeptemberben megjelent a „Pravdában” Fagyejevnek az eseményekkel foglalkozó
„Halhatatlanság” c. írása, mely után az író szerint a Komszomol kérte fel, hogy
írjon erről egy regényt.</div>
<div class="MsoNormal">
Elutazott hát az év vége felé Krasznodonba anyagot gyűjteni.
Beszélt a szemtanúkkal, az áldozatok ismerőseivel, szüleivel. Talán megismerte
a lezajlott vizsgálat jegyzőkönyveit, eredményét is.</div>
<div class="MsoNormal">
A későbbiekben aztán ez a regény vált az ismeretek forrásává
a szovjet emberek túlnyomó többsége számára a megszállás idejének krasznodoni eseményeiről.
Olyannyira így volt ez, hogy néhány évvel később már az igazi szemtanúk is a
regényben olvasott eseményeket, adatokat, neveket idézték
visszaemlékezéseikben. A 80-as évek végéig Fagyejev regényére úgy tekintettek,
mint a szervezet kanonizált történetére, és minden más értelmezését az
eseményeknek elutasították. Ez később, már a 90-es években rendkívül
megnehezítette az „Ifjú gárda” valódi történetének megismerését. De erről majd később...</div>
<div class="MsoNormal">
Egyelőre ott tartunk, hogy 1946-ban napvilágot látott az
első kiadás. Milliós példányszámban adták ki, lelkes cikkek, közös
felolvasások, viták követték. Osztrovszkijjal emlegették együtt („Az acélt
megedzik”).</div>
<div class="MsoNormal">
A Sztálin-díj Bizottság ülésén Sztálin, hogy feloldja a
javaslattevő – aki ezeken az üléseken mindig Fagyejev volt – zavarát, maga
javasolta, hogy ítéljék oda "Az ifjú gárda" regényért a saját nevét
viselő díj első fokozatát. Az egyhangú szavazás után melegen gratulált a
szerzőnek.(Maga Sztálin soha nem szavazott.)</div>
<div class="MsoNormal">
Fagyejev már talán a könyvéért kapott honoráriumot és a
díjjal járó összeget (az akkor 100 ezer rubel volt) is elköltötte, mikor egy
évvel később kitört a botrány.</div>
<div class="MsoNormal">
(Mellékesen megjegyezve a pénzt nem herdálta el. Az állami
dácsához – ahol egykor egy 37-ben kivégzett író Vlagyimir Zazubrin lakott –
hozzátoldott egy emeletes szárnyat, és épített még a telekre a gyerekeknek is
egy nyaralót. Mindezt a rossznyelvek szerint az Irodalmi Alapon keresztül
kedvezményesen vásárolt anyagból. Városi lakását átadta idősebbik fiának, maga
és felesége pedig kapott egy új ötszobásat.)</div>
<div class="MsoNormal">
Szóval a botrány csak egy évvel később tört ki, ugyanis az
író barátja és volt sógora, Szergej Apollinarievics Geraszimov filmet forgatott
a regényből. Nem egészen azt, amit itt láthatunk, de erről is később...</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPSKbEjjaM3CeCv9Gu_fL3JeBW6v8yG3Wuysv7DdgTq5rkRXEm0ULg7Sf9BVALOwQWA0vqaVPI2AIa8BTPQb5X0pUWsqTx4AcDq1aXeC2xs6IRE9jzqSgcND37rdnSduzBb6-wIZp1B5s/s1600/geraszimov.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPSKbEjjaM3CeCv9Gu_fL3JeBW6v8yG3Wuysv7DdgTq5rkRXEm0ULg7Sf9BVALOwQWA0vqaVPI2AIa8BTPQb5X0pUWsqTx4AcDq1aXeC2xs6IRE9jzqSgcND37rdnSduzBb6-wIZp1B5s/s200/geraszimov.jpg" width="138" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szergej Geraszimov</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Fagyejev, akit régi barátság fűzött Geraszimovhoz,
megmutatta neki készülő könyve kéziratát. A könyvön még dolgozott, mikor
Geraszimov már elkért és be-bevitt egyes fejezeteket filmrendező szakos növendékeinek,
hogy dolgozzanak rajta. Ők a munkába bevonták a színészhallgatókat, így
apránként formát öltött egy jövőbeni előadás gerince. A regény megjelenése után
intenzívebben kezdtek dolgozni rajta és az ősszel elkezdett próbák után 1947
februárjában a VGIK színházának kisszínpadán be is mutatták. Sikere volt. A kis
teremben, persze, nem fért el sok ember, a közönséget többnyire jól ismert
színészek, írók, rendezők és más értelmiségiek alkották, de érezhető volt, hogy
szükség lenne egy filmre is mely jóval szélesebb réteghez jut el.</div>
<div class="MsoNormal">
A film felvételei április elején még a Szojuzgyetfilm
műtermeiben kezdődtek meg, de a kész mű már a Gorkij filmstúdió (1948-tól) első
alkotása volt. A színdarabot csak a film elkészülte után kezdték újra játszani,
akkor már a nagyszínpadon.</div>
<div class="MsoNormal">
Geraszimov jobbára növendékei, a színpadi mű szereplői közül
válogatta a színészeket.</div>
<div class="MsoNormal">
A szovjet filmművészet később meghatározóvá váló alakjai
kezdték pályafutásukat éppen ebben a filmben. Olyan színművészek, mint Inna
Makarova, Nonna Morgyukova, Ljudmila Sagalova, Klara Lucsko, Vjacseszlav
Tyihonov vagy Szergej Bondarcsuk, de a rendező és operatőr szakosok között is olyanokat
találunk, mint Szamszon Szamszonov, Tatjana Lioznova és Valerij Ginzburg.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhFcymMlEuNdjFx6b5XGrrTcRaEDSBb2vZNsvG4hayjgvWUdGLwaqm3ybUuEiYHg26aN0Rsoysc3DpS0E1ZfgUhCuQS27zgu8PfV656w-Z_HnFuwrMcxvSiSTIInSX5R6Qz6_MA9YgzJk/s1600/r%25C3%25B6kk+ruh%25C3%25A1ja+01.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhFcymMlEuNdjFx6b5XGrrTcRaEDSBb2vZNsvG4hayjgvWUdGLwaqm3ybUuEiYHg26aN0Rsoysc3DpS0E1ZfgUhCuQS27zgu8PfV656w-Z_HnFuwrMcxvSiSTIInSX5R6Qz6_MA9YgzJk/s200/r%25C3%25B6kk+ruh%25C3%25A1ja+01.jpg" width="110" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Inna Makarova és a ruha</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
A szereposztásban volt némi bizonytalankodás, szerepcserék
az eredeti elképzelésekhez képest. Sagalova helyett például Inna Makarova
játszotta Ljuba szerepét, mert Sagalova nem tudott táncolni és énekelni, így ő
Válja szerepét kapta. A főiskolán Sagalova és Bondarcsuk fel volt mentve az
ének és táncképzés alól, Makarova viszont remekül énekelt, a főiskolán gyakran pusztán
a diáktársak és a tanárok szórakoztatására is. Egy beszélgetésben elmondta,
hogy a film színpadi jelenetében Rökk Marika ruhájában szerepelt, amit a
"DEFA" stúdióból hoztak Berlinből (hadizsákmány?). „Nagy volt nekem,
be kellett venni belőle”</div>
<div class="MsoNormal">
Ulja szerepére eredetileg Klara Lucsko volt kiszemelve,
végül Nonna Morgyukova játszotta. (Morgyukova egyébként nem Geraszimov tanítványa
volt, de a rendező valahol látta játszani és rögvest beleszeretett.)</div>
<div class="MsoNormal">
Nyáron az egész stáb Krasznodonba költözött, hogy a külsőket
az eredeti helyszínen forgassák le. Geraszimov ragaszkodott, hogy mindent egy dokumentumfilm
hitelességével ábrázoljon. Az utcák, a terek, az épületek pontosan azok
legyenek, ahol az eredeti események játszódtak, a szereplők ismerkedjenek meg
az általuk alakított figurák szüleivel, barátaival, igyekezzenek beilleszkedi
ebbe a környezetbe.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVCavCuGi-ujyFsjlpqsh96UapZ9WmGnCUPh0cJtDA1zU7oRCaa1jcbh1t4Lvgq7qjaxueA-xaCvM9XgH9Rpp-Om8d1xBfRWmi5ANsudzCJb2Jq7xan3X54F2vAJfMFzti-14_HOt_3Y8/s1600/forgat%C3%A1s+02.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="193" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVCavCuGi-ujyFsjlpqsh96UapZ9WmGnCUPh0cJtDA1zU7oRCaa1jcbh1t4Lvgq7qjaxueA-xaCvM9XgH9Rpp-Om8d1xBfRWmi5ANsudzCJb2Jq7xan3X54F2vAJfMFzti-14_HOt_3Y8/s320/forgat%C3%A1s+02.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A forgatás résztvevői és a helybeliek</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Akkor még mindössze négy év telt el a tragikus események óta.
A háború épphogy véget ért, még sokan reménykedtek hozzátartozóik
visszatértében. Ez számtalan megható vagy tragikus helyzethez vezetett. De nem
csak a szülőket, ismerősöket rázta meg az események felidézése, a színészekben
is mély nyomokat hagyott ez a helyzet. A résztvevő művészek 50-60 évvel későbbi
visszaemlékezéseiben is ezek azok a pillanatok, amelyekre mindegyikük
emlékszik, amelyeket kivétel nélkül mindegyikük megemlít.</div>
<div class="MsoNormal">
Inna Makarova, aki 1998-ban „Hála” címmel megjelentetett egy
nagyon érdekes könyvet Novoszibirszkben élő újságíró édesanyjával folytatott
levelezéséről, egyik levelében írja:</div>
<div class="MsoNormal">
„A legelső nap mikor megérkeztünk Krasznodonba, a rendezőhallgatók
kíséretében elmentem Jefroszina Mironovna Sevcovához – Ljuba anyjához. Nagyon
izgatott voltam, és amikor Jefroszina Mironovna megölelt és megcsókolt,
elsírtam magam.</div>
<div class="MsoNormal">
Az, hogy Jefroszina Mironovna olyan melegen üdvözölt,
szárnyakat adott. ( … ) Mesélte, hogy az orosz asszonyok látták, amikor
kihozták Ljubát a börtön falai közül, ő levette magáról a kabátját, odadobta az
asszonyoknak, így kiabálva: "Ti még hasznát vehetitek, hordjátok el, nekem
már nem kell" – az utolsó szavak, amiket az itteniek hallottak Ljuba
Sevcovától ...”</div>
<div class="MsoNormal">
Nonna Morgyukova, Ulja Gromova alakítója:</div>
<div class="MsoNormal">
„Míg terítették az asztalt, megkértem, hogy bemehessek Ulja
szobájába. Első pillantásra lakatlannak tűnt, minden annyira rendbe rakott és
takaros, amilyen élő embereknél nem is lehet. Féltem hozzáérni – hisz ez egy
szoba-múzeum. Csak a szemem járta végig a hímzést, a könyveket, mindent, amivel
együtt élt. ( ... )</div>
<div class="MsoNormal">
Leültünk ebédelni. Az anya ismét elmosolyodott, nekem úgy
tűnt, elnéző mosollyal.</div>
<div class="MsoNormal">
– Téged, kislány, jól választottak Uljasa szerepére, csak
nagyon sötét bőrű vagy, Uljasa fehér volt. Szólj majd ott, hogy sminkeljenek
ki.</div>
<div class="MsoNormal">
– Persze, szólok...”</div>
<div class="MsoNormal">
Vlagyimir Ivanov (Oleg Kosevoj):</div>
<div class="MsoNormal">
„Sétáltunk Krasznodonban és a járókelők megálltak, utánunk
néztek, összesúgtak egymás között.</div>
<div class="MsoNormal">
– Egyszerűen csak nagyon hasonlítasz Olegre – magyarázta
Rozancev.</div>
<div class="MsoNormal">
Végül a csendes Szadovaja utcába értünk és az úttesten
mentünk tovább. Egy távoli kaputól elvált egy feketébe öltözött nő. Azonnal
felismertem a nagymamát, Vera Vasziljevnát. Tárt karokkal futott hozzám. Az
arca nedves volt a könnyektől.</div>
<div class="MsoNormal">
– Olezsok! – kiáltott. – Kisunokám, drágám!</div>
<div class="MsoNormal">
Megcsókolta a homlokomat, a szememet és a fejemet.</div>
<div class="MsoNormal">
– Nagymama, nem kell sírni – próbáltam vigasztalni, de a
hangom remegett, és majdnem elsírtam magam.”</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaMjSkVu1pIioQWyAnRoW6yGit8baRmKH0EEatYEI11nhO6ZbxdlmLe-bMpvE92hXwhFsxlKvcCeZMPhVuRBLndRJa6IPGn4IoBxGAy6b8SU7uznQ08LpzEAthVsVa6eSV-MD4hPy8mds/s1600/a+forgat%C3%A1son.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="246" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaMjSkVu1pIioQWyAnRoW6yGit8baRmKH0EEatYEI11nhO6ZbxdlmLe-bMpvE92hXwhFsxlKvcCeZMPhVuRBLndRJa6IPGn4IoBxGAy6b8SU7uznQ08LpzEAthVsVa6eSV-MD4hPy8mds/s320/a+forgat%C3%A1son.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lucsko, T. Makarova és Sagalova a forgatáson</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Ljudmila Sagalova az egyik életben maradt ifjúgárdistát,
Válja Borcot játszotta:</div>
<div class="MsoNormal">
„Igen, barátok voltunk. 1996-ban halt meg. Szergej Geraszimov
mutatott be egymásnak. Behozta a próbára a Filmszínészek stúdiószínházába, ahol
„Az ifjú gárda” színpadi változata készült. Aznap Szergej Gurzoval próbáltunk
valamilyen jelenetet, improvizáltunk, igyekeztünk kitalálni valamit. Hirtelen belépett
a terembe egy lány egyenruhában, a Vörös Zászló érdemrenddel. Mi befejeztük,
Geraszimov odahívott minket és azt mondta: „Ismerkedjetek meg, ő Valerija Borc.”
Szörnyen zavarba jöttem. Azon gondolkodtam nem csináltam-e valami nem odavalót?”</div>
<div class="MsoNormal">
De voltak kellemetlen esetek is. Helybeli suhancok megverték
Jevgenyij Morgunovot, aki az áruló Sztahovicsot játszotta. Utóbb azzal
mentegetőztek, hogy ők az árulót verték meg. Úgy kell a színésznek, ha rendes
ember lenne, nem vállalta volna az áruló szerepét.</div>
<div class="MsoNormal">
Néhány nappal később történt még egy eset. A náci tisztek
szerepére nemcsak színészeket, hanem (mivel németül jól beszélő szereplőkre
volt szükség) német nyelvtanárokat is szerződtettek. Valakinek az a zseniális
ötlete támadt, hogy járják körbe a várost, megszokandó a szerepüket, német
katonai egyenruhákban. A kettesével, hármasával sétáló „tisztek” egy csoportja
aztán összefutott valami bányász kompániával, akik rájuk támadtak és alaposan
helyben is hagyták őket.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdNyKUvNcLj6W23As76587b-WV6IOtpC7VWMZ9pIdMoTuOvKVePmld6xCC4ciZKS_Me6Bg7h9YUzSaVLIAXWLlLyAaczCsB8LL9zOSJJ3Tqo-xqWO7ssuplteWCEAOazXrYnImIoWPiug/s1600/tyihonov+oszmuhin+csal%C3%A1dj%C3%A1val.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdNyKUvNcLj6W23As76587b-WV6IOtpC7VWMZ9pIdMoTuOvKVePmld6xCC4ciZKS_Me6Bg7h9YUzSaVLIAXWLlLyAaczCsB8LL9zOSJJ3Tqo-xqWO7ssuplteWCEAOazXrYnImIoWPiug/s200/tyihonov+oszmuhin+csal%C3%A1dj%C3%A1val.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vjacseszlav Tyihonov és Oszmuhin családja</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Sok fiatal színész lakott a forgatás ideje alatt az általa
megszemélyesített hős szüleinél. Szergej Gurzo Tyulenyinéknél, Vlagyimir Ivanov
a Kosevoj családnál. A kapcsolat a szülőkkel, a barátokkal, a környezet, segített
a fiatal színészeknek a munkában, mert sokat küzdöttek a figurák
kidolgozatlanságával.</div>
<div class="MsoNormal">
Ljudmila Sagalova erre így emlékezett:</div>
<div class="MsoNormal">
„Válja Borc képe a regényben és a forgatókönyvben teljesen
megíratlan, arctalan. Úgy döntöttem, eljátszom, hogy szerelmes vagyok Szergej
Tyulenyinbe. Létre kellett hozni a karaktert, valamivel igazolni jelenlétét a
vásznon. Például lekapom róla az asztalnál a sapkát, meg még kitaláltam néhány hétköznapi
apróságot. Egy teljes epizódot is én javasoltam. Azt mondtam, hogy amikor
Tyulenyin kitűzi a szovjet zászlót, Válja Borcnak vele kell lennie. Geraszimov meg
egyetértett ezekkel. ( ... ) Ő (mármint az igazi Válja Borc) nem ellenezte a
javaslataimat, nem vitatkozott. Tökéletesen megértette, hogy a film így jobb
lesz.</div>
<div class="MsoNormal">
Szergej Tyulenyin anyja ellenben nagyon elégedetlen volt. Nagyon
nem szerette Borcot és a családját. Tyulenyinának egyébként is megvoltak a
nézetei az életről, megkérdőjelezhetetlen fogalmai a hagyományokról, az
életmódról. Például egyszer, hirtelen felkiáltott: – Miért jár az én
Szerjozskám a filmben mindig mezítláb? Mindig jó cipője volt neki.”</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNT2rlvzVVEuboCaFmPSQD4xhisreu9KgaEfClTIUSDWKigu-JAj9i1dM1b1tCbX6UFLds27a0CZxhyphenhyphenO7CwKSxaaC4SnpxlirSVONF6LzLNGgZ99rOz4fvEVPcDGrRj3hGJovmf8jvtgQ/s1600/valja+borc.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNT2rlvzVVEuboCaFmPSQD4xhisreu9KgaEfClTIUSDWKigu-JAj9i1dM1b1tCbX6UFLds27a0CZxhyphenhyphenO7CwKSxaaC4SnpxlirSVONF6LzLNGgZ99rOz4fvEVPcDGrRj3hGJovmf8jvtgQ/s200/valja+borc.jpg" width="154" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Válja Borc, a háború után</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Klara Lucsko mesélte, hogy a fiatalok kivégzésének jelenetét
is pontosan annál az aknánál forgatták, ahová a németek 1943-ban a holttesteket
dobálták. A forgatást több száz helybeli nézte végig. Az emberek zokogtak, a
meggyilkolt ifjúgárdisták szülei közül nem egy rosszul lett.</div>
<div class="MsoNormal">
1947-ben készült el a film első része. Általában Ivan
Bolsakov (1946-tól filmművészeti miniszter) ajánlotta a filmeket Sztálinnak,
próbálva előre kipuhatolni, hogy megfelelő-e a hangulata ehhez vagy ahhoz a
filmhez. „Az ifjú gárda” esetében semmiféle problémától nem tartott.</div>
<div class="MsoNormal">
„A Kreml mozitermében az összes jelenlévő nem is annyira a
vásznat nézte, mint inkább – ahogy Sztálin szerette magát nevezni – a
„hétköznapi néző” reakcióit figyelte” – írja Grigorij Fuksz már említett művében.</div>
<div class="MsoNormal">
„Ha a film nem tetszett, elkezdett hümmögni, köhécselni,
megjegyzéseket tenni, de néha egyszerűen felállt és kiment a teremből, mint
például „A vonat keletre megy” vetítésén. „Az Ifjú gárda” első részét csendben
ülte végig, érdeklődve figyelte a vásznat. Tetszett neki, ami először fordult
elő szovjet filmben, hogy a németek németül beszélnek a vásznon, ahogy az
életben. Aztán az események előrehaladtával egyre nyugtalanabbá vált. Nem
tudta, és nem is próbálta elrejteni ingerültségét. Még a világítást sem volt
idő felgyújtani, máris mennydörögve csattant fel. Felállt a helyéről, nem
fordulva konkrétan senkihez, szinte saját magán számon kérve: Hol a városi
komszomol szervezet? Hol a pártvezetés?”</div>
<div class="MsoNormal">
(Mesélik, hogy egyszer megnézett egy történelmi-forradalmi
filmet, majd rögtön rátért a régi politikai kényszermunkára ítéltek
ábrázolásának háttérbe szorítására, és elég élesen megmondta, hogy ő az ilyen
embereket nem csak hallomásból ismeri és azok bizony a valóságban egészen
mások. Aztán teljesen megváltozott hangon elkezdte sorolni a film előnyeit és a
végén oda lyukadt ki, hogy a film jó és hasznos. Végezetül meg akarta köszönni
a rendezőnek. Mindenkinek járt a feje hol a rendező, hisz őt is meghívták a
vetítésre. De a rendező nem volt sehol, legalábbis a teremben nem látták.
Eltűnt, pedig vetítés közben senki sem ment se ki, se be. Keresni kezdték,
végül a sorok között a pad alatt találtak rá ájultan. Még akkor elveszítette az
eszméletét, mikor Sztálin szkeptikusan kezdett beszélni a politikai
kényszermunkások ábrázolásáról és a többit már nem is hallotta. Sztálin ezen
annyira felbosszankodott, hogy állítólag ettől kezdve a rendezőket nem hívták
meg filmjük vetítésére. Geraszimov minden esetre nem volt ott „Az ifjú gárda”
vetítésén)</div>
<div class="MsoNormal">
Bár van, aki kizártnak tartja, mert Sztálin nagyon sokat
olvasott, Ilja Ehrenburg szerint „Az ifjú gárdát” nem olvasta el. Mikor
meghozták neki a könyvet, csak átlapozta, végigfuttatva szemét az oldalakon.
Tudta miről van szó, eleget írtak róla az újságokban, a hősök posztumusz
kitüntetését ő írta alá, a regényben semmi problémás nem lehet.</div>
<div class="MsoNormal">
Ha így történt, ez megmagyarázza miért csak a film láttán
tört ki haragja.</div>
<div class="MsoNormal">
Feldühítette a dolog.</div>
<div class="MsoNormal">
Az egyik legenda szerint, egy nap magához rendelte
Fagyejevet a dácsájába. Amikor az belépett a főtitkár dolgozószobájába, Sztálin
az asztalnál ült és valamit olvasott. Végül a vendégre emelte tekintetét,
szúrós szemmel végigmérte és váratlanul megkérdezte:</div>
<div class="MsoNormal">
– Maga micsoda, Fagyejev elvtárs?</div>
<div class="MsoNormal">
Fagyejev elhűlt. Világosan megérezte, hogy ebben a kérdésben
valamilyen gonoszság van, de hogy pontosan milyen, nem tudott rájönni. Eközben
a szünet egyre hosszabb lett és megértette, hogy a csend csak súlyosbítja a helyzetét.
Végül azt mondta:</div>
<div class="MsoNormal">
– Író vagyok, Sztálin elvtárs.</div>
<div class="MsoNormal">
Mint kiderült, a „gazda” éppen ezt a választ várta, mert
megvető pillantást vetve rá azt mondta:</div>
<div class="MsoNormal">
– Maga egy szar Fagyejev elvtárs, nem író. Az író az Csehov,
Anton Pavlovics – és rácsapott a nyitott könyvre, amely előtte hevert az
asztalon. – Maga nem csak egy gyenge könyvet írt, hanem egy ideológiailag káros
könyvet. Az ifjúgárdistákat majdhogynem mahnoistáknak ábrázolta. Vajon létezhetett
és képes volt hatékonyan harcolni a megszállt területen egy szervezet
pártirányítás nélkül? Az ön könyvéből ítélve – képes volt.</div>
<div class="MsoNormal">
Sztálin szünetet tartott, nyilvánvalóan arra várva, hogy
Fagyejev megpróbál védekezni, de az hallgatott, összeszorított fogakkal és
ökölbeszorított kézzel. Akkor Sztálin dühösen legyintett, és azt mondta:</div>
<div class="MsoNormal">
– Menjen és gondolkozzon el rajta, Fagyejev elvtárs.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo7Rvcy-uV7nBWx2b06IcB3r_Bx7_2qagGd8CUhxgnpV5Ov7TXtraC5dGWPmyIKCqYkwpqLoEjZm70FHrJ6mZAIkvshrUiHaMrONvJKwb8Lhncspx1ovRNxbrkz4rS_5oIhytXkO-P2MQ/s1600/fagyejev+olvas%C3%B3kkal.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="126" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo7Rvcy-uV7nBWx2b06IcB3r_Bx7_2qagGd8CUhxgnpV5Ov7TXtraC5dGWPmyIKCqYkwpqLoEjZm70FHrJ6mZAIkvshrUiHaMrONvJKwb8Lhncspx1ovRNxbrkz4rS_5oIhytXkO-P2MQ/s200/fagyejev+olvas%C3%B3kkal.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fagyejev, egy író-olvasó találkozón</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Furcsa, de mintha a könyv írása közben Fagyejevet
cserbenhagyta volna az addig remekül működő szimata. Mintha nem vette volna észre,
hogy a háború véget ért. Már nem 1941-et írtak, mikor Sztálin „Elvtársak,
polgárok, fivéreim és nővéreim, hadseregünk és flottánk katonái! Hozzátok
fordulok, barátaim!” megszólítással, patetikus szózattal fordult az emberekhez,
segítségüket kérve, felszólítva őket a kezdeményezésre. Hogy hozzanak létre a
megszállt területeken partizán egységeket és földalatti szervezeteket, hogy robbantsák
fel a hidakat és utakat, tegyék tönkre a telefon- és távíróvonalakat, gyújtsák
fel a raktárakat és a szállítmányokat, teremtsenek elviselhetetlen feltételeket
az ellenség számára.</div>
<div class="MsoNormal">
1946 volt, a mérleget már megvonták. Sztálin és a Párt
szempontjából már kifejezetten hátrányos volt elismerni vagy egyáltalán
felemlíteni a megszállók ellen folytatott spontán földalatti harcot. Az
elsőtitkártól az utolsó pártbizottsági munkatársig mindenki igyekezett (ha
egyesek kényszerűségből is) szépíteni, idealizálni a képet, megmutatni, hogy a
partizán- és illegális mozgalom az a párt által szervezett, irányított dolog
volt.</div>
<div class="MsoNormal">
Maga Geraszimov tehát nem volt ott Sztálinnál mikor az
megnézte az első részt, de gyorsan értesült a kiváltott hatásról.</div>
<div class="MsoNormal">
A további eseményekre sokan sokféleképp emlékeznek, maga
Geraszimov is többször elmesélte baráti társaságban, hol részletesebben, hol
szűkszavúbban. Larisza Jagunkova „Szergej Geraszimov és Tamara Makarova” című
2005-ben megjelent könyvében így írja le az 1977. júliusi beszélgetést:</div>
<div class="MsoNormal">
«A továbbiakról egyszer maga Szergej Apollinarievics mesélt
nekem, Ljudmila Fjodorovna Makarova (a rendező sógornője) jelenlétében.</div>
<div class="MsoNormal">
„Behívatott Bolsakov.</div>
<div class="MsoNormal">
– Úgy gondoljuk, hogy ... megbukott. A filmet nem fogadták
el.</div>
<div class="MsoNormal">
– Ki nem fogadta el?</div>
<div class="MsoNormal">
– Ő maga. Szóval, Sztálin.</div>
<div class="MsoNormal">
– Utál mindent, ahol a halálról van szó, nálad meg az első
rész a bányászok kivégzésével végződik.</div>
<div class="MsoNormal">
– Miért mutatták meg az első részt? Hisz kértem, hogy ne ...
Miért nem magyarázták meg, hogy a munka még nem fejeződött be?</div>
<div class="MsoNormal">
– Nos, csináld, magyarázd meg te. Itt a telefon, hívd fel.</div>
<div class="MsoNormal">
És akkor – fekete mágia! – megszólalt a telefon: Poszkrebisev
(Sztálin titkára).</div>
<div class="MsoNormal">
– Hol van Fagyejev?</div>
<div class="MsoNormal">
Odasúgtam: Leningrádban.</div>
<div class="MsoNormal">
– Hol van Geraszimov? </div>
<div class="MsoNormal">
– Itt.</div>
<div class="MsoNormal">
– Mára tűzte ki a film megvitatását a PB. Jöjjön ide este
tízre.”</div>
<div class="MsoNormal">
A beszélgetésbe bekapcsolódott Ljudmila Fjodorovna: „Megjött
Szerjozsa, csendesen, nyugodtan:</div>
<div class="MsoNormal">
– Luszja, hívatott Sztálin.</div>
<div class="MsoNormal">
Elájultam. És Tamara nincs Moszkvában.</div>
<div class="MsoNormal">
– Szerjozsenyka, most mi lesz?</div>
<div class="MsoNormal">
– Semmi, Luszja, semmi.</div>
<div class="MsoNormal">
Megöleltem, keresztet vetettem rá. Nem is evett. Felvette az
asztalról "Az ifjú gárdát" és ment a buszhoz. A fejét így
félrebillentette és elment. Az erkélyről néztem.”</div>
<div class="MsoNormal">
És ismét Geraszimov:</div>
<div class="MsoNormal">
„Az egész Sztálin dolgozószobájában történt, ahonnan át
lehetett menni Sztálin lakásába. Itt tartották néha a PB ülését a legszűkebb
körben. </div>
<div class="MsoNormal">
Sztálin maga mellett kínált helyet, a másik oldalán Berija
ült: Szemben Molotov, mint mindig jóindulatúan.</div>
<div class="MsoNormal">
Sztálin kezdte:</div>
<div class="MsoNormal">
– Mi mindig olyan embernek ismertük Geraszimovot akiben van
pártérzés és mértéktartás. Ezúttal a mértéktartás elpártolt tőle.</div>
<div class="MsoNormal">
Aztán előadott egy sor követelést. Ezek a következők voltak.
Először is, a kommunisták mint legyőzöttek és tehetetlenek vannak ábrázolva.</div>
<div class="MsoNormal">
– Miről beszélnek? "Ha nem lenne Sztálin, hol lennénk
mi?" De valójában hol vannak – a börtönben! És tovább: "Nálunk úgy kéne
lennie, mint Kínában." De Kínában – felszabadító háború van. Minek tanítanak
ilyet a kommunisták?</div>
<div class="MsoNormal">
Másodszor, tévesen mutatja be az evakuálást:</div>
<div class="MsoNormal">
– Mi ez a futás? A gyárainkat, az embereinket szervezetten
és tervszerűen evakuálták. Honnan szedték ezeket a tényeket? Ez egy történelmi
hazugság.</div>
<div class="MsoNormal">
Harmadszor, a film elnyújtott. Itt közbevágtam:</div>
<div class="MsoNormal">
– Ez a regény kedvelt és olvasott, szinte kézikönyvvé vált.
Követni kell a regényt, tehát szükség van második részre.</div>
<div class="MsoNormal">
Sztálin kételkedett a regény népszerűségében. Közömbös
maradt a regénnyel szemben, kis iróniával nyilatkozott róla: </div>
<div class="MsoNormal">
– Félő, hogy azt fogják mondani, ez Sztálin kedvenc regénye.</div>
<div class="MsoNormal">
(Tényleg ezt mondták, amikor a regény megkapta a Sztálin–díjat.)
</div>
<div class="MsoNormal">
– Nem kell abszolutizálni Fagyejev regényét. A filmművésznek
önálló alkotást kell létrehoznia – fejezte be Sztálin.</div>
<div class="MsoNormal">
Az összefoglalót Molotov tartotta:</div>
<div class="MsoNormal">
– Az általános vélemény: nem emeli ki a pártszervek szerepét
a megszállók elleni küzdelemben. Ehelyett rendkívül részletesen mutatja be a
pánikot és a szervezetlenséget a németek érkezését megelőzően. Egy ilyen film
nem jelenhet meg.</div>
<div class="MsoNormal">
Valójában itt fogalmazták meg először azokat a kifogásokat,
amelyek hamarosan magával a regénnyel kapcsolatban jelentek meg. Lejárattam
Fagyejevet! ( ... )
</div>
<div class="MsoNormal">
Molotov a PB nevében javasolta a film lerövidítését, legyen csak
egy rész. Meg kell írni és le kell forgatni a szükséges epizódokat, amelyek
rámutatnak a pártszervek vezető szerepére. Nem illett ellenvetést tenni. De én azt
mondtam:</div>
<div class="MsoNormal">
– Egy részben nem lehet. Én azt nem vállalom.</div>
<div class="MsoNormal">
Sztálin felállt, hogy megtömje a pipát – egy kis asztalon ott
hevert a doboz "Hercegovina Flor".</div>
<div class="MsoNormal">
– Idióta, kivel vitatkozol te? – súgta Berija.</div>
<div class="MsoNormal">
– Hát akkor – mondta Sztálin – hallgassuk meg Geraszimovot.</div>
<div class="MsoNormal">
Beszélni kezdtem. A mondandó meglepően hosszú és heves volt,
kinyitottam a könyvet, valamit idéztem annak bizonyítására, hogy előttünk
tulajdonképp egy eposz áll és nem szabad kidobni a filmből a tömegjelenetet az
evakuálásról és a visszavonulásról, különben nem domborodik ki az ellenállás
témája. És egyébként sem szabad a két részt egyre csökkenteni, mi több, hozzá
kell még forgatni. Végül már úgy kiszáradt a torkom, hogy abbahagytam.</div>
<div class="MsoNormal">
Sztálin érdeklődve nézett – ki ez, aki ellenkezik vele? Nem
féltem, volt egy olyan érzésem, hogy minden jól végződik.</div>
<div class="MsoNormal">
Az idő éjfél után járt. Mindenki elfáradt. Molotov
javasolta:</div>
<div class="MsoNormal">
– Hagy csináljon két részt. </div>
<div class="MsoNormal">
Valaki egyetértett vele. Sztálin azt mondta:</div>
<div class="MsoNormal">
– Micsoda egy makacs ember. Hát akkor engedjük neki
megcsinálni a két részt? Dolgozzon. Fontos, hogy idejében helyre tettük őt.
Jobb itt megbeszélni szűk körben, megóvni a hibáktól, mint addig várni, amíg
ezek a hibák általános viták tárgyává válnak.»</div>
<div class="MsoNormal">
A filmet 1948-ban mutatták be, az első részt október 18-án,
a másodikat október 25-én.</div>
<div class="MsoNormal">
Abban az évben ezt látták a legtöbben, 42,4 millióan. Ezzel az
1940 és 1989 között rangsorolt 784 szovjet film listáján a 97. helyen áll.</div>
<div class="MsoNormal">
Geraszimov és felesége az Oleg Kosevoj anyját alakító Tamara
Makarova nem vett részt Moszkvában a premieren, ami egyébként az összes
moszkvai moziban zajlott. Ez szokás volt akkortájt egy új szovjet film
bemutatásakor, ami a „malokartyina” időszakában ritka eseménynek számított.
Ezeken a ritka eseményeken se nagyon futott össze fél Moszkva, most viszont
kígyóztak a sorok a pénztárak előtt. Utoljára talán a „Csapajevnek” volt ekkora
sikere.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg210o6G3gR81FPxCW8yxaYM97Vnywl6NM9Fvpod-kRM3YKE4UEvVdzp_Uvpxyjk2ALVPLL8-VSPd_Wagn8xG0LbkbKKQVar6MJI5y1XCz213zRJh1V0fYHdnUCFRkFVcdApJYh_8rjrdg/s1600/k%C3%B6z%C3%B6ns%C3%A9gtal%C3%A1lkoz%C3%B3.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="143" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg210o6G3gR81FPxCW8yxaYM97Vnywl6NM9Fvpod-kRM3YKE4UEvVdzp_Uvpxyjk2ALVPLL8-VSPd_Wagn8xG0LbkbKKQVar6MJI5y1XCz213zRJh1V0fYHdnUCFRkFVcdApJYh_8rjrdg/s200/k%C3%B6z%C3%B6ns%C3%A9gtal%C3%A1lkoz%C3%B3.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A fiatal színészek gyerekek között</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
A filmszínészhallgatók egycsapásra híressé váltak.</div>
<div class="MsoNormal">
Nemcsak a közönség, a kritikusok is meg voltak elégedve.
Különösen a fiatalokat, Inna Makarovát, Morgyukovát, Sagalovát, Gurzot
dícsérték. Vologya Ivanov volt talán az egyetlen kivétel, Kosevoj a vásznon
hisztérikus, írták róla (amivel a magam részéről mélyen egyet értek).</div>
<div class="MsoNormal">
De meg volt elégedve végül a politika is. Az alkotókat Sztálin-díjra
terjesztették fel és nyolcan kapták megosztva a díj első fokozatát.
Geraszimovon és az operatőr Vlagyimir Rappoporton kívül öt hallható, Ivanov,
Morgyukova, Makarova, Gurzo és Sagalova. A „felnőtt” színészek közül csak
Viktor Hohrjakov kapta meg a díjat. Ljudmila Sagalova szerint a rendező
feleségét Tamara Makarovát maga Fagyejev húzta ki a listáról, nem tetszett neki
az alakítása.</div>
<div class="MsoNormal">
„A nyertesek nevét április 6-án jelentették be a rádióban, a
születésnapomon – fűzte hozzá Sagalova – Vettem egy bundát. Az volt az álmom.
Én árva voltam, anyám meghalt két és fél éves koromban. Apám, egy harckocsi
gyár igazgató helyettese, nem távozott ennyire messzire tőlem. Katonai érdemei
ellenére letartóztatták, és egy táborba küldték a bányákhoz. ( ... ) Az élet
hihetetlen! Megkapom a Sztálin-díjat, apa ül egy sztálinista táborban, oda
elviszik a filmet és meglát engem a vásznon! 1954-ben jött haza.”</div>
<div class="MsoNormal">
Maga Fagyejev, természetesen figyelembe vette a vezér
kívánságait és 1951-ben a regény második kiadásában már jó néhány oldalt
szentelt annak, milyen hozzáértően vezette a pártszervezet Krasznodon népi
ellenállóit Ljutyikov és Barakov elvtársak irányításával.</div>
<div class="MsoNormal">
(Filipp Petrovics Ljutyikov egyébként tényleg pártaktivista
volt, és részt vett a földalatti harcban, de az "Ifjú gárdához" semmi
köze nem volt, azon kívül, hogy kivégzése után holtteste ugyanoda került, ahová
az ifjúgárdistáké. A területi illegális pártszervezet vezetőjének már 45-ben a halála
után kiáltották ki a felsőbb pártszervek döntésére.)</div>
<div class="MsoNormal">
A regényt más művészeti ágak is „hasznosították”. 1947-ben, már
egy évvel a film megjelenése előtt bemutatták Kijevben Jurij Szergejevics
Mejtusz 4 felvonásos „ Az ifjú gárda” című operáját. (Moszkvába 1950-ben jutott
el.)</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizjjS7Qr2PtKZsAorlKxTnZUiKpt0_1RE9uNBxXnrfvzrzft1xeYGJOqlqGWwwsnrpL0010oe6HKb3ykfyB-KAzEFKNdvpwmyatxgDFmcIeoUvJ7g_Vhnj1QxICNXT7v-l1bQzZMHEGas/s1600/Ifj%C3%BA+g%C3%A1rda_H%C3%A1zy_Sim%C3%A1ndy001.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizjjS7Qr2PtKZsAorlKxTnZUiKpt0_1RE9uNBxXnrfvzrzft1xeYGJOqlqGWwwsnrpL0010oe6HKb3ykfyB-KAzEFKNdvpwmyatxgDFmcIeoUvJ7g_Vhnj1QxICNXT7v-l1bQzZMHEGas/s200/Ifj%C3%BA+g%C3%A1rda_H%C3%A1zy_Sim%C3%A1ndy001.jpg" width="149" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Házy, Simándy a fináléban</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy 1953. december 20-án a budapesti
Operaházban is bemutatták a művet. A rendező Nádasdy Kálmán volt, a díszleteket
Oláh Gusztáv tervezte. Oleg Kosevoj szerepében Simándy József énekelt, de
szerepelt Házy Erzsébet (Kláva Kovaljova), Melis György (Jevgenyij Sztahovics),
Radnay György (Bruckner gestapó őrmester) sőt Sárdy János (Kajutkin) is.
Szívesen meghallgattam volna a művet, de a neten csak a nyitány egy kb. öt perces
részlete érhető el. A magyar változatnak létezik, vagy létezett rádiófelvétele.</div>
<div class="MsoNormal">
Ezzel akár be is fejezhetnénk a regény és a film helyenként
összefonódó kissé szövevényes történetét. Az író és a rendező kijavította
hibáit, mindenki megkapta jutalmát, a film múlt idővé vált. 1953-ban meghalt
Sztálin, rá három évre Fagyejev. Geraszimov filmeket rendezett, – „A falusi
orvost”, a „Csendes Dont” – minden ment a maga útján.</div>
<div class="MsoNormal">
Aztán 1959-ben valaki felismerte és letartóztatták Vaszilij
Podtinnijt aki a krasznodoni rendőrség nyomozója és az ifjúgárdisták elleni
megtorlás egyik résztvevője volt a háború alatt. Vallomásával megváltoztatta a
háború után kialakított hivatalos verziót.</div>
<div class="MsoNormal">
Fagyejev ugyanis elkövetett még egy komoly hibát. Bár maga
később az ellene felhozott vádakra gyakran hangoztatta, hogy nem
történelemkönyvet írt, hanem regényt, amely nemcsak megengedi, de igényli is az
írói kitalációt, ennek ellenére a szereplők többségét valódi nevén
szerepeltette. Kivételt jelentett az áruló, Jevgenyij Sztahovics alakja, aki az
író szerint „gyüjtőábrázolás”.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_YARRANlXKT13nUfp1jEv0b-0Vpcy4cqLSHIEHJKpfmtmoaf1amH2EYgruKNNJWwEhFItty6GiGwiTDQCzc6mNaO-3Cd5EpGUbb4zKzqKVLOXwkIl7QnLAozzj-Mczl2RnJh1nQjTlNQ/s1600/kosevok.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_YARRANlXKT13nUfp1jEv0b-0Vpcy4cqLSHIEHJKpfmtmoaf1amH2EYgruKNNJWwEhFItty6GiGwiTDQCzc6mNaO-3Cd5EpGUbb4zKzqKVLOXwkIl7QnLAozzj-Mczl2RnJh1nQjTlNQ/s200/kosevok.jpg" width="136" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Oleg Kosevoj</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Csakhogy könyvében az ellenállók komisszárjának Oleg
Kosevojt tette meg igazi vezetője Viktor Tretyakevics helyett, és ez számos
spekuláció megjelenésének és terjedésének vált táptalajává.</div>
<div class="MsoNormal">
De miért épp Tretyakevics lett az áruló és Kosevoj a vezető?
Jurij Rubcov a Hadtudományi Egyetem történészprofesszora a „Főváros” tv csatorna „Titkos háború” című adásában ezt mondta erről:</div>
<div class="MsoNormal">
„Úgy történt, hogy a rögtön azon melegében, 43 telén -
tavaszán lefolytatott vizsgálat során, azaz közvetlenül Krasznodon
felszabadulása után, a német rendőrség egy Kulesov nevű letartóztatott
nyomozója azt vallotta, hogy éppen Tretyakevics árulta el a szervezetet, vagyis
lényegében hazaárulónak kiáltották ki, annak minden következményével együtt.</div>
<div class="MsoNormal">
Bár az ellenállás három megmaradt résztvevője Vaszilij
Levasov, Georgij Arutyunjanc és Ragyik Jurkin makacsul Tretyakevicset nevezte
az illegális szervezet komisszárjának és kitartott annak ártatlansága mellett,
nem nekik hittek, hanem Kulesovnak.</div>
<div class="MsoNormal">
A propaganda szabályai szerint viszont a komisszár semmilyen
körülmények között nem lehet áruló, tehát ezt a megtisztelő feladatot valaki
másnak kellett betöltenie. Így megteremtették Oleg Kosevojnak mint az „Ifjú
gárda” komisszárjának mítoszát. Ehhez Kosevoj anyja is hozzátette a magáét,
megjelentetve az "Elbeszélés a fiamról" c. könyvet.</div>
<div class="MsoNormal">
Pedig kevéssé valószínű, hogy az 1942-ben éppen 16 éves
Kosevoj (abban az évben lépett be a komszomolba) minden szervezési tapasztalat
nélkül, megszállt területen, ilyen hihetetlen rövid idő alatt létre tud hozni
egy illegális szervezetet. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJawmZq3opX0DREsyBKr_VM2y8z58XLiJL8DxV3bA-f_i-UDeM2LUx4Fk9KSNWabvtm5-FXAmRtQpUMVCWM0CC0fB3riRFEUBZ0uU4wAd_1_ncTe4XuiXJYHZB8gPsyUy2duek2PGOxYQ/s1600/tretyakevics.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJawmZq3opX0DREsyBKr_VM2y8z58XLiJL8DxV3bA-f_i-UDeM2LUx4Fk9KSNWabvtm5-FXAmRtQpUMVCWM0CC0fB3riRFEUBZ0uU4wAd_1_ncTe4XuiXJYHZB8gPsyUy2duek2PGOxYQ/s200/tretyakevics.jpg" width="125" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Viktor Tretyakevics</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Viktor Tretyakevics viszont – folytatta Jurij Rubcov a
fentebb már említett televíziós műsorban – nagyon ismerte a krasznodoni
fiatalokat, ugyanis a háborúig két iskola komszomol szervezetét is vezette,
tagja volt a komszomol területi bizottságának, résztvevője volt azoknak az
időknek a különféle komszomol akcióinak, beleértve az MHK mozgalmat is. Ami
nagyon fontos, ismerte a fiatalokat. Tudta, hogy ki miért lelkesedik, tudott
kihez fordulni, amikor eljött a megpróbáltatások ideje.”</div>
<div class="MsoNormal">
Vaszilij Levasov röviddel halála előtt (2001-ben), interjút
adott a "Komszomolszkaja Pravdának", amelyben a következőket mondta: „Apámat
háromszor tartóztatták le, hogy elmondja, hol rejtőzködöm (sikerült
elmenekülnöm a donyecki területre). Nos, apám egy cellában ült Tretyakeviccsel
és látta, ahogy elvitték a kihallgatásra, de visszafelé már a lábánál fogva
vonszolták, úgy megverték alig élt. Azokkal, akik a kihallgatásokon beszéltek,
nem így bántak.”</div>
<div class="MsoNormal">
1959-ben Viktor Tretyakevicset teljesen rehabilitálták, és
1960-ban posztumusz megkapta a Honvédő háború rend I. fokozatát. Neve felkerült
az ifjúgárdisták krasznodoni emlékművére, bár az „Ifjú gárda” komisszárja
rangot nem kapta vissza.</div>
<div class="MsoNormal">
Így hát a 60-as évek elején sor került a film átalakítására,
mellyel igyekeztek tükrözni az új ismereteket és eltüntetni Sztálin személyi
kultuszának nyomait. Egyes jeleneteket eltávolítottak, másokat új hanggal
láttak el. A Jevgenyij Morgunov alakította árulót, Sztahovicsot átnevezték
Pocsepcovra akit az igazi árulónak tartottak, de a figurából így is alig maradt
valami a filmben. Az átalakítás olyan alaposra sikeredett, hogy helyenként
borul a film logikája, utalás történik például olyan lényeges eseményre,
amelyről a néző csak a regény elolvasásával szerezhet tudomást. Az átalakított
filmet 1964-ben vetítették először, a szovjet televízióban. Ezt a változatot
láthatjuk most.</div>
<div class="MsoNormal">
Bár továbbra is voltak, akik kitartottak a hagyományos
változat mellett és voltak, akik próbálkoztak a tények és a regényíró
kitalációjának szétválasztására, a vita lassan elhalt és a brezsnyevi
időszakban nem is igazán érdekelt ez senkit.</div>
<div class="MsoNormal">
1985-ben meghalt maga a rendező Szergej Geraszimov is.
(Mondják, mikor halála után felnyitották irodai széfjét, csak két dolgot
találtak benne. A párttagkönyvét és Aszkoldov „A komisszár” című viharos sorsú
filmjének negatívját.)</div>
<div class="MsoNormal">
Az „ifjú gárda” a peresztrojka idején – amikor a sajtó
alapos mítoszrombolásba kezdett – került újra reflektorfénybe. Egyesek még az
illegális szervezet létezését is kétségbe vonták.</div>
<div class="MsoNormal">
1991-ben végül felállítottak egy bizottságot, hogy
áttanulmányozva a még fellelhető dokumentumokat és meghallgatva a még élő
tanúkat, hozzátartozókat, tárja fel a bizonyítható tényeket.</div>
<div class="MsoNormal">
Két évvel később Luganszkban ez a bizottság
sajtótájékoztatót tartott és értékelte a különböző változatokat. Összegzésük
szerint 1942. július-augusztusában, azt követően, hogy a fasiszták bevonultak a
luganszki területre, Krasznodon bányavárosban és a környező falvakban spontán
számos illegális ifjúsági csoport alakult. Ezeket a kortársak visszaemlékezései
szerint, „Csillagnak”, „Sarlónak”, „Kalapácsnak” nevezték, azonban velük
kapcsolatban semmiféle pártvezetésről nem találtak adatot. 1942 októberében, az
antifasiszta fiatalok földalatti csoportjai egyesültek az "Ifjú
gárda" szervezetbe. A híres ifjúgárdista esküt Viktor Tretyakevics írta.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhahvcSI9J0o3Ju09OSJ-EvaUnw672xzDLqeYK55wlqgnTs2B0t9cfHv6kSeIVWNal3vP1gGHNNYrr94ufdT1tLSxvd2bHLNpCOve960IBPiCBuZcXXL82kXIeqjpCNpjhcTF-0LG8qb7A/s1600/gromova.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhahvcSI9J0o3Ju09OSJ-EvaUnw672xzDLqeYK55wlqgnTs2B0t9cfHv6kSeIVWNal3vP1gGHNNYrr94ufdT1tLSxvd2bHLNpCOve960IBPiCBuZcXXL82kXIeqjpCNpjhcTF-0LG8qb7A/s200/gromova.jpg" width="142" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Uljana Gromova</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
A bizottság következtetése szerint, a különböző csoportokat
Viktor Tretyakevics vonta össze egy szervezetbe. Így ő, és nem Oleg Kosevoj volt
az " Ifjú gárda” komisszárja. Ez kézenfekvő volt, hiszen Viktor
Tretyakevics idősebb volt a többieknél és a Levasov fivérekkel, Ljubov
Sevcovával és Vlagyimir Zagorujkoval együtt már korábban elvégezte a különleges
rendeltetésű vorosilovgrádi partizán iskolát.</div>
<div class="MsoNormal">
Vaszilij Levasov a már fentebb említett interjúban kijelentette,
hogy valójában semmiféle áruló nem volt, és „a szervezet az ostobaság miatt
bukott el”.</div>
<div class="MsoNormal">
„Érkezett Krasznodonba egy teherautó, a németek karácsonyi
csomagjaival, és úgy döntöttünk, hogy megszerezzük azokat. Az akcióban
résztvevők még aznap éjjel elcipeltek mindent az egyik közénk tartozó sráchoz, a
pajtába. A következő reggel szakadt zsákokban áthordták az egészet a klubba.
Útközben kihullott egy doboz cigaretta. Egy a közelben ténfergő tizenkét éves
kisfiú szedte fel és Tretyakevics, hogy ne járjon el a szája, nekiadta a
cigarettát. Egy nappal később a németek elkapták a fiút miközben az a piacon
igyekezett eladni a cigarettát.”</div>
<div class="MsoNormal">
Levasov szerint Tretyakevicset a rendőrségen, a
kihallgatásokon tanúsított állhatatossága miatt rágalmazták meg később. Az
ellenállók nevét emlékei szerint, a fasiszták, a munkásklub listáiról tudták
meg, amelynek vezetője az ifjúgárdista Moskov volt és ezeket a listákat a
munkaközvetítő számára állította össze. A fiatalokat ugyanis százszámra
hurcolták dolgozni Németországba, a klub dolgozói számára viszont „felmentést”
lehetett kérni. Ehhez kellett a dolgozók adatait tartalmazó lista. Amellett a
klub kényelmes fedezéket nyújtott a földalatti munka számára.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhltFtTdwuXlAi2_U3tBtdwwXNKr0VFgCIvQu2040ZtL-V-HR8rKoM5ICJYIT7zhJrqGoNZxBFyhuTIilVzdRyXIzQUrbFer9RI7Mz-7OJ9ryeF51QcF52BNJYWnJNjG-e3D6gjN6zPD0w/s1600/sevcova.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhltFtTdwuXlAi2_U3tBtdwwXNKr0VFgCIvQu2040ZtL-V-HR8rKoM5ICJYIT7zhJrqGoNZxBFyhuTIilVzdRyXIzQUrbFer9RI7Mz-7OJ9ryeF51QcF52BNJYWnJNjG-e3D6gjN6zPD0w/s200/sevcova.jpg" width="164" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ljubov Sevcova</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
„A diskurzus az „Ifjú gárda” elárulásáról ma is folyik –
idézzük ismét Jurij Rubcovot, – de azt hiszem a szervezet bukásának fő oka a
fiatalság és a tapasztalatlanság volt, a speciális ismeretek hiánya a
konspirációról az illegális tevékenységben. De hogyan is lehetett volna szó különleges
ismeretekről akkor, mikor például Ragyik Jurkin, mindössze 14 éves volt?</div>
<div class="MsoNormal">
A legkézenfekvőbb példa, ahogyan letartóztatták Oleg Kosevojt.
Hiszen ő elkerülte az azonnali letartóztatást Krasznodonban, de fennakadt egy
szokásos, mostani kifejezéssel, ellenőrző ponton, ahol megvizsgálták az iratait.
És az iratokkal minden rendben volt, csak miközben megmotozták, a kabátja bélésében
megtalálták a komszomol tagkönyvét. Létezik, hogy az az ember, aki tisztában
van a konspirálás alapvető szabályaival, így semmibe veszi azokat?”</div>
<div class="MsoNormal">
A vita arról, hogy kik, mit, hogyan és miért tettek 1942
nyara és 1943 eleje között Krasznodonban és környékén, valószínűleg soha nem
fog nyugvópontra jutni.</div>
<div class="MsoNormal">
Sőt, Ukrajna függetlenné válásával tovább gazdagodott a
változatok száma. Mivel az előző rendszer azt állította, hogy a fiatal
krasznodoni ellenállók komszomolisták voltak (amiben a jelenlegi adatok alapján
van némi igazság), most az ukrán nacionalisták szerint az ifjúgárdisták Ukrajna
függetlenségéért harcoltak, hazafiak voltak és antikommunisták.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhpBtDGFjHWVl1sh7MnAi-bE0iOVwnviCkfBf_GylXJmusGUF_bzcpnGjKWuL5j_Ix72UALR9QPiebjyWNggv2TfdMFeZFZVEdp-qgBG7sPNYO7nvNknDWI7pBcVk2b9KV3qstYCdrDkc/s1600/tyulenyin.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhpBtDGFjHWVl1sh7MnAi-bE0iOVwnviCkfBf_GylXJmusGUF_bzcpnGjKWuL5j_Ix72UALR9QPiebjyWNggv2TfdMFeZFZVEdp-qgBG7sPNYO7nvNknDWI7pBcVk2b9KV3qstYCdrDkc/s200/tyulenyin.jpg" width="147" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szergej Tyulenyin</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
Segített a mítosz kialakulásában Jevgenyij Sztahiv, aki 1944-ben
a fasisztákkal együtt elmenekült Ukrajnából. Egy ideig az amerikaiak
menekülttáboraiban volt aztán átköltözött az Egyesült Államokba, ahol most is
él. Az ő felbukkanása „ifjúgárda-ügyben” teljesen indokolt volt. Neve hajaz
Sztahovicséra (Fagyejev regényében az áruló), ellenálló volt, elmenekült a
fasisztákkal, a bolsevikok árulónak tartják, és mind a mai napig nem
rehabilitálták. A legújabb verzió szerint ő volt az ukrán nacionalisták, a
szovjet ellenállásnál sokkal erősebb szervezetének Don medencei vezetője.</div>
<div class="MsoNormal">
Az OUN (Organizacija Ukrainszkih Nacionalisztiv) és katonai
szárnya az UPA (Ukrainszka Povsztanszka Armija) tevékenysége meglehetősen
zavaros volt a háború alatt. A fegyveres szárny, az UPA is gyorsan szétvált egy
radikális és egy mérsékelt szárnyra, a németekkel hol szövetségesek voltak, hol
összekaptak, de lényegében tőlük várták a segítséget a független Ukrajna
megteremtéséhez. Ha voltak is néhányan, akik a németeket és a szovjeteket közös
ellenségként kezelve egyszerre harcoltak mindkét fél ellen, ez meglehetősen
elszigetelt jelenség lehetett. Az ukrán nacionalisták nagy számban harcoltak a
német hadseregben, a Wehrmachtnak volt „Nachtigall” és „Roland” elnevezésű
ukrán zászlóalja és a „Galícia” SS-hadosztály tagjait is ukrán önkéntesek
alkották. (Ezeket az elnevezéseket manapság ukránra cserélték. A Wehrmacht
„Nachtigall” hadosztálya ma hivatalosan „DUN” (Druzsini ukrainszkih nacionalisztiv)
néven, a „Galícia” SS-hadosztály pedig mint „Ukrainszka Divizija Galicsina”
szerepel.</div>
<div class="MsoNormal">
Mindenesetre napjaink egyik nacionalista kiadványának szemrehányó
mondatait olvasva, miszerint – „A kommunista uralom hosszú évtizedei és az
ukránellenes propaganda felbecsülhetetlen károkat okozott atekintetben, hogy az
ukrán nép jelentős része egyoldalú véleményt alakított ki Nyugat-Ukrajnában, a
második világháború idején és az azt követő időszakban történt felszabadítási
kísérletről” – számomra úgy tűnik az „ukrán nép jelentős része” nem úgy
emlékszik erre a mozgalomra, mint felszabadítási kísérletre.</div>
<div class="MsoNormal">
Maga Sztahiv egyébként a függetlenség kikiáltása után szinte
évente hazalátogatott és végigturnézta egész Ukrajnát, előadásokat tartva a
fiatalabb generációnak: nem is létezett semmiféle "Ifjú gárda".
Helyette az OUN-UPA működött, amelyet ott ő vezetett, ugyanis ennek a
szervezetnek nem csak Nyugat-Ukrajnában, hanem a Don-medencében is volt
hálózata. Golyók fütyültek körötte, meg akarták ölni a fasiszták is és a
kommunisták is, de ő mindegyiküknek túljárt az eszén. </div>
<div class="MsoNormal">
Ha megkíséreljük a filmet nem mai szemmel nézni (ami lehet,
hogy lehetetlen), talán kevéssé zavar helyenként túlzó patetizmusa,
propagandisztikus felhangjai.</div>
<div class="MsoNormal">
Ám tény, hogy közvetlenül a háború után, kétségtelenül a
legszélesebb körben olvasott könyv lett az országban, és a filmet is látni
akarta mindenki.</div>
<div class="MsoNormal">
A miértre a választ Inna Makarova így fogalmazta meg:</div>
<div class="MsoNormal">
„Hogyan lehetett volna másképp? A háború véget ért, de még
mindenkinek fájt a szíve, még annyira frissek voltak az emlékek. A mi fiaink a
stúdióból mindannyian a fronton harcoltak. Nem volt olyan ember, akit a háború
ne érintett volna. Mindenki, aki látta az előadást, a filmet, vagy olvasta a
könyvet, gondolatban a maga sorsához mérte a fiatalok életét. Emlékszem egy
próbára, mikor a novoszibirszki színházi stúdió vezetője a hideg teremben
olvasta a fiaink levelét a frontról. Biztosak voltak a győzelemben, és a
színházról álmodtak. De szinte senki nem jött vissza. Szóval az "Ifjú
gárda" rólunk szólt.”</div>
<div class="MsoNormal">
Hogy volt-e "Ifjú gárda" vagy több kis ellenálló
csoport létezett, igazán lényegtelen. Voltak fiatalok, akik egy adott
pillanatban azt tették, amit a legjobbnak tartottak. Arról, hogy eszközzé
váltak a hatalom kezében és mintha még ma is azok lennének, már igazán nem ők
tehetnek.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--></div>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]--></div>
<div class="MsoNormal">
Az Ifjú gárda (Молодая гвардия)</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
szovjet, ff., feliratos, 84 p. + 77 p.</div>
<div class="MsoNormal">
Gorkij Filmstúdió, 1948.</div>
<div class="MsoNormal">
Bemutató:</div>
<div class="MsoNormal">
1948. október 18. (az első rész)</div>
<div class="MsoNormal">
1948. október 25. (a második rész)</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Rendezte – Szergej Geraszimov</div>
<div class="MsoNormal">
Forgatókönyv – Szergej Geraszimov (A. Fagyejev regényéből)</div>
<div class="MsoNormal">
Fényképezte – Vlagyimir Rappoport</div>
<div class="MsoNormal">
Zene – Dmitrij Sosztakovics</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Főszereplők:</div>
<div class="MsoNormal">
Tamara Makarova – Jelena Kosevaja</div>
<div class="MsoNormal">
Viktor Hohrjakov – Procenko</div>
<div class="MsoNormal">
Jelena Anufrijeva – Vera nagymama</div>
<div class="MsoNormal">
A főiskolai hallgatók:</div>
<div class="MsoNormal">
Vlagyimir Ivanov – Oleg Kosevoj</div>
<div class="MsoNormal">
Inna Makarova – Ljubov Sevcova</div>
<div class="MsoNormal">
Szergej Gurzo – Szergej Tyulenyin</div>
<div class="MsoNormal">
Nonna Morgyukova – Uljana Gromova</div>
<div class="MsoNormal">
Borisz Bityukov – Ivan Zemnuhov</div>
<div class="MsoNormal">
Szergej Bondarcsuk – Andrej Valko</div>
<div class="MsoNormal">
Gleb Romanov – Ivan Turkenyics</div>
<div class="MsoNormal">
Ljudmila Sagalova – Valerija Borc</div>
<div class="MsoNormal">
Vjacseszlav Tyihonov – Vlagyimir Oszmuhin</div>
<div class="MsoNormal">
Jevgenyij Morgunov – Gennagyij Pocsepcov</div>
<div class="MsoNormal">
Klara Lucsko – Marina nagynéni</div>
<br />
<br /><div class="MsoNormal">
1998-ban, a Gorkij Filmstúdió bejelentette, hogy a Goszfilmofonddal
és az Állami Filmbizottsággal közösen elkezdik a film 1947-es eredeti
változatának helyreállítási munkáit. Hogy ez a munka jelenleg zajlik-e
egyáltalán és ha igen, hol tart, arról semmiféle információt nem sikerült
találnom.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Linkek:</div>
<div class="MsoNormal">
I.rész</div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=3DCWSQF5ZW">http://www.embedupload.com/?d=3DCWSQF5ZW</a> </div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=22NGFHZSGY">http://www.embedupload.com/?d=22NGFHZSGY</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=8PUIRNF3R2">http://www.embedupload.com/?d=8PUIRNF3R2</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=1XIYMHUXA3">http://www.embedupload.com/?d=1XIYMHUXA3</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=4DRQMSSYAY">http://www.embedupload.com/?d=4DRQMSSYAY</a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
II.rész</div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=8GHYYDFWCY">http://www.embedupload.com/?d=8GHYYDFWCY</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=5VHZQFFGVT">http://www.embedupload.com/?d=5VHZQFFGVT</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=2HRREMHRHO">http://www.embedupload.com/?d=2HRREMHRHO</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=7MQYEXEZIB">http://www.embedupload.com/?d=7MQYEXEZIB</a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.embedupload.com/?d=1XEGGFLGUQ">http://www.embedupload.com/?d=1XEGGFLGUQ</a></div>
pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-42753999881414158272012-12-16T21:17:00.001+01:002020-10-22T13:12:19.244+02:00Csuk és Gek<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Néhány hónapja
megkaptam Gajdar „téli meséjének” a Csuk és Geknek feliratait. Úgy gondoltam,
a filmnek helye van a blogon, de én magam nem szívesen vágtam volna bele
a hozzá kapcsolódó bejegyzés megírásába. Szerencsére maga a fordító, „<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">aljona</b>” volt az aki vállalkozott erre. Az elmúlt napokban készült el, így most felkerülhet a blogra az első, ám reményeim szerint nem
az utolsó írás, amelyet nem én írtam. Talán nemcsak nekem, de nektek/önöknek
is örömet okoz.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
</i><span style="mso-bidi-font-style: normal;"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZ-l3QPAa6Sw_JILtADsDwUC_kdeWaawG9eS6XomxVYaia4Z3mU6u47MTBzlZSCrmhG4qL8fusYx8Q5pgJdlLMuwduu7kLvBMlpevqOdD3P7IjPxjyPHFkIsW2JNSxo9gXPlC3yr4j9yE/s1600/bor%25C3%25ADt%25C3%25B3.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZ-l3QPAa6Sw_JILtADsDwUC_kdeWaawG9eS6XomxVYaia4Z3mU6u47MTBzlZSCrmhG4qL8fusYx8Q5pgJdlLMuwduu7kLvBMlpevqOdD3P7IjPxjyPHFkIsW2JNSxo9gXPlC3yr4j9yE/s200/bor%25C3%25ADt%25C3%25B3.jpg" width="140" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
„Az élet pedig, elvtársak…
nagyszerű volt”. – Ezekkel a szavakkal végződik Arkagyij Gajdar orosz ifjúsági író
és vöröskatona 1936-ban írt elbeszélése, A kék csésze. A kis olvasó, aki abban
a szerencsében részesült, hogy édesanyja megvette neki a Kispajtások Mesekönyve
soron következő füzetét (ára: 2 Ft), joggal érezhette így - hiszen olyan
világról olvasott, ahol a gyerekeket szerető gondoskodás és figyelem veszi
körül, világuk ép és tele van érdekes felfedeznivalóval, és ahol a legfontosabb
– a megbocsátás és egymás őszinte szeretete. Csak jóval később, már felnőtt
fejjel eshetett gondolkodóba az 1936-os évszám láttán…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
A történet – a gyermeki lélek
kitűnő ismerője, Gajdar más elbeszéléseinek társaságában – szerencsére sok magyar
kiadást megért. A Szovjetunióban filmre vitt Gajdar-elbeszélésekből, melyek
Sztálin halála, 1953 márciusa után kerültek a mozikba, és melyeken paradox
módon érződött az „olvadás” atmoszférája (Csuk és Gek, 1953, Füst az
erdőn,1955; A dobos története, 1955; A grófi romokon, 1958),. hozzánk is
eljutott az 1939-ben íródott és 1953-ben filmre vitt Csuk és Gek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
A film hatalmas siker volt a
Szovjetunióban, a kis nézők tömegei elárasztották a mozik nézőtereit. Hatása,
vonzereje – bár minden jelenetében kiütközik a nevelő szándék – ma is töretlen.
Ez nemcsak nosztalgia. Ma is vágyunk arra, hogy a világot - még ha csak alig
egy órára, két kisfiú szemével nézve is - szépnek, jónak, szerethetőnek lássuk.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJxLxMoFgdhIrNLhYybqGDDBP7RLTq3WJ_-Td7LIMMtqRIfIjfb-JyXcViuvbScjGmnAB49l4MeiBUtWl-lXJ0wzhi3wg5j8mTM9P83qch9e7QOcHBdOvtgwzDS95OOnWN7QCxjiSIDfk/s1600/1950+gyerekek+at+utc%25C3%25A1n.jpg" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="143" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJxLxMoFgdhIrNLhYybqGDDBP7RLTq3WJ_-Td7LIMMtqRIfIjfb-JyXcViuvbScjGmnAB49l4MeiBUtWl-lXJ0wzhi3wg5j8mTM9P83qch9e7QOcHBdOvtgwzDS95OOnWN7QCxjiSIDfk/s200/1950+gyerekek+at+utc%25C3%25A1n.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Gyerekek Moszkvában 1950 telén</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
Azokat, akik a háború alatt
gyerekeskedtek Moszkvában, a film inkább a háború utáni évekre emlékezteti,
mint a 20-as évek végére, a 30-as évek elejére. Az emlékekben megszépülnek az
akkori szűkös körülmények, a zsúfolt társbérletek, a fatüzelésű kályhák, az
utcai vízvezetékkút. „Éltünk és egészségesek voltunk. Az emberek türelmesek,
segítőkészek voltak egymás iránt, az utcán, a kapualjakban nem kellett támadásoktól
tartani, és az ország bármely részében barátságos arcok fogadták az embert...”
A film jóságot, pozitív érzelmeket közvetítő képkockái a boldog gyerekkort
idézik az idősebb nézőkben.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>„-Régebben Újévkor mindig vetítette a tévé, de
már régen eltűnt a képernyőről. Pedig annak idején , jó húsz éve, hogy élveztük
mind a két „peresztrojka utáni” kisgyerekemmel… bár láthatnák a mai gyerekek
is!” – írja a film rajongóinak fórumán egy, valószínűleg az idősebb nemzedékhez
tartozó néző.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
A kulcsszó: a hazaszeretet mindig
és mindenütt, a nap minden percében. Ez tartja vissza a geológus családapát,
hogy gyakrabban lássa családját: egy kutatócsoport vezetőjeként a távoli
Szibériában dolgozik. Számára első a munka.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
A hétéves, már írni tudó Csuk és
öccse, a hatéves Gek sokat van egyedül. A két eleven kisfiút a szép mama
egyedül neveli „a távoli, óriási nagy városban, amelynél szebb tán nincs is a
világon” – ez a város természetesen Moszkva, melynek „tornyai fölött
éjjel-nappal ragyognak a vörös csillagok” (Szőllősy Klára fordítása). Minden
szép és jó, az élet rendezett, csupa boldog várakozás.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSNZOtNjXRIJvWMcYbAAFdz9DxUNCxMiHx_dR_PsZ_39cnpA2QOhcrY-aPn6XVbFvnAi2HYcF3pBhcQY1macpWFWiP5jEDGsgrxFkeZzfc4NifvQ_r3I7QxRtVVzPfD0qPYRSnk1r-kpM/s1600/lak%25C3%25A1sbels%25C5%2591k+02+nappali+50es+%25C3%25A9vek.jpg" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="147" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSNZOtNjXRIJvWMcYbAAFdz9DxUNCxMiHx_dR_PsZ_39cnpA2QOhcrY-aPn6XVbFvnAi2HYcF3pBhcQY1macpWFWiP5jEDGsgrxFkeZzfc4NifvQ_r3I7QxRtVVzPfD0qPYRSnk1r-kpM/s200/lak%25C3%25A1sbels%25C5%2591k+02+nappali+50es+%25C3%25A9vek.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lakásbelső egy moszkvai folyóiratból, 1949</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
A hó a ház előtt el van
takarítva, a lépcsőház tiszta, a polgári kényelemmel berendezett otthonban (nem
társbérlet!) ott áll az elmaradhatatlan zongora, az emberek kedvesek: az
ismerős postás bácsinak még arra is van ideje, hogy kicsit nevelje a zilált
ruházatú csemetéket, de ugyanilyen türelmes a távirathordó kisasszony, a
vonatkísérő, az álmukból felvert utasok a hálókocsiban, a szófukar, de
segítőkész fuvaros – rézbe vésett arcvonásaival mintha az orosz mesék lapjairól
lépett volna elő -, a mogorva, de aranyszívű telepőr…Csuk és Gek nagyon is jól
tud különbséget tenni a jó és a rossz – a rosszaság – között, az apjukkal való
várva-várt találkozás és az utazás izgalma mégis elfojtja a kitörni készülő
vallomást: a magas hóban eltűnt az ablakon kidobott távirat, melynek tartalmát
még senki nem ismerte…..</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
Az édasapához látogatóba érkező
kis családot ezért nem várja senki sem a parányi szibériai vasúti
megállóhelyen, sem a néptelen kutatóállomáson. Az apa főnöke utasítására egy
hétre a tajga egy távolabbi pontjára ment munkatársaival, sürgős feladattal.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikJG_efXNg9CuuiTzwketRHoi1xFuvC0GEQKqlUxaaAbSlh5Z27P_Ud2aCP-thIF8tHOyYcQxIQfo3-IMGY8wMS0uF_dhFcsdLWti6S27Gj0qKDftHWmAMiItG8uYwiETKvbRX_RRjWGs/s1600/img_c6f15ebf9255f022fbf8391be8d26c99.jpg" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="142" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikJG_efXNg9CuuiTzwketRHoi1xFuvC0GEQKqlUxaaAbSlh5Z27P_Ud2aCP-thIF8tHOyYcQxIQfo3-IMGY8wMS0uF_dhFcsdLWti6S27Gj0qKDftHWmAMiItG8uYwiETKvbRX_RRjWGs/s200/img_c6f15ebf9255f022fbf8391be8d26c99.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jelenet a filmből</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
Az
asszony és a gyerekek azonban nem maradnak teljesen magukra: ahogy a vonaton,
itt is önzetlen és <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>áldozatkész mindenki,<span id="goog_828363184"></span>
<span id="goog_828363185"></span>akivel csak találkoznak. A szokatlan körülményekkel, a fenyegető természeti
erőkkel küszködve rendet, harmóniát teremtenek maguk körül, és feldíszített
karácsonyfával, igazi „tajgai szépséggel” fogadják a végre-valahára hazatérő
kutatókat. Az Újév első pillanatait váró ünnepi hangulatban énekli el Gek
rögtönzött, híres dalocskáját, mely a hajdani nézők emlékezetében a
hazaszeretet apoteózisa lett. A Kreml Szpasszkij tornyán megszólal a harangjáték,
majd az óra lassan ütni kezdi a tizenkettőt…Kétségünk sem lehet afelől, hogy
hőseink életében egy ugyanilyen boldog, munkával, küzdelmekkel teli, de boldog
új év kezdődik.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>„- A kommunista ideológiáról, Gajdarról
vitatkozhatunk, míg bele nem fáradunk – olvassuk egy néző hozzászólásában -, de
hol találni manapság még egy ilyen igazán remek, gyerekeknek szóló filmet? És a
film végén az a dalocska úgy magával ragadja az embert…még ma is kívülről
tudom…Vagy talán baj, ha arról szól, hogy a gyerekek szeressék a hazát? Akár
jó, akár mostoha….”-teszi hozzá kicsit rezignáltan.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
Gajdar elbeszélésében a
hazaszeretet mellett feltűnik még a lankadatlan éberség mozzanata is: a
gyerekek a vonatablakból egy hatalmas, vassal borított páncélvonatot látnak,
melynek parancsnoka „áll és várja, nem kap-e parancsot Vorosilovtól, hogy
rohamra induljon valaki ellen”. Az elbeszélésbe beleillik, ha egy pillanatra
eszünkbe jut az 1939 novemberében indított szovjet-finn „Téli háború”. A
filmből ez a jelenet kimarad, helyette falvakat, füstölgő gyárakat, ipari
létesítményeket látnak a gyerekek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
A Csuk és Gek már a szovjet
gyermekfilmművészet felvirágzása, aranykora, az „olvadás” idején jelent meg.a
filmvásznon. A gyermekirodalom, miközben fáradhatatlanul fedezett fel új meg új
neveket, továbbra is bőkezűen megosztotta a filmművészettel kitűnő - régi és új
-„ősforrásait” . Sok más mellett ekkor jelent meg Arkagyij Gajdar elbeszélései
nyomán a Csuk és Gek (1953), a Füst az erdőn (1955), A dobos története (1955),
A grófi romokon (1958).</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEge-8JjKji6nBFE90KpguGalgVz55auW3Hf6lB3xztK55H9pnNhG6bCfcB4YywR8nGkqZv9SAiM7CM3A7nJDk_nYIeILVFuGad2m7XqZL2Xboq7brua8Reja9q7SMfNgiGVymV3_lEXsx0/s1600/2099c-23.jpg" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEge-8JjKji6nBFE90KpguGalgVz55auW3Hf6lB3xztK55H9pnNhG6bCfcB4YywR8nGkqZv9SAiM7CM3A7nJDk_nYIeILVFuGad2m7XqZL2Xboq7brua8Reja9q7SMfNgiGVymV3_lEXsx0/s200/2099c-23.jpg" width="171" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Gyerekkönyv címlapja, 1931</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
A szovjethatalom első lépéseitől
kezdve gyorsan és céltudatosan felállította működési mechanizmusát – ehhez
hozzátartozott a gyermekekre fordított gondos figyelem is: mindennél ékesebben
mutatta, hogy szándéka szilárd, tartósan akar berendezkedni. Akár színházról,
kiváló szovjet írók – közülük sokan a 20-as években a gyermekirodalom berkeiben
találtak menedéket – ifjúsági regényeiről vagy ifjúsági filmekről volt szó, a
szovjethatalom azt sugallta a kis nézőknek: a kommunizmus ügyéért dicső és
hősies a győzelem, szép a halál. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
A szovjet gyermekfilm kezdettől
fogva az új ember, a kommunista társadalom építője, a szovjet Haza állampolgára
nevelésének hatékony eszköze volt. A hazaszeretetre nevelés nemcsak az iskola
és az úttörőszervezet, hanem az irodalom és a művészet, különösképpen pedig a
filmművészet legfontosabb feladata is volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
1924-ig alig jelent meg
gyerekfilm a szovjet mozivásznakon – az igényeket a nyugati kommerszfilmek
elégítették ki. Az állam azonban gyorsan felismerte, hogy a tizedik múzsa
kiválóan alkalmas agitációs és propagandacélokra. Az irányvonalnak megfelelő,
szigorúan ellenőrzött, túlnyomórészt úttörő tematikájú gyerekfilmek érthető
módon gyorsan és véglegesen feledésbe is merültek – hiszen a korabeli
pedagógiai elméletek szó szerint hadat üzentek a gyermeki képzeletnek, az
önfeledten játszó gyerek negatív figura volt, szemben a derék úttörőkkel, aki a
társadalom számára hasznos dolgokkal foglalkoztak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
Az iskolán kívüli népművelő munka
minden erőfeszítése arra irányult, hogy a szovjet gyerekek élete ne csak
érdekes legyen, hanem annak minden mozzanatát hassa át az ideológia; boldognak érezzék
gyerekkorukat, de tudják, hogy kinek kell ezért hálásnak lenniük.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_ZL6_H9z7wrGzWg6VdxyTeRGl1oFOmVQ0WxrZbeX3ZRUnwM0qyXlY0YfzCRNQfTi6d__8bFEKMLBDK07yAD5mQ-mNzdryN2sihnws-lj-OtW6SALxMRpoJ-vpPt4sm9ZR_kbUIG5Ytt8/s1600/fef094030c0a.jpg" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_ZL6_H9z7wrGzWg6VdxyTeRGl1oFOmVQ0WxrZbeX3ZRUnwM0qyXlY0YfzCRNQfTi6d__8bFEKMLBDK07yAD5mQ-mNzdryN2sihnws-lj-OtW6SALxMRpoJ-vpPt4sm9ZR_kbUIG5Ytt8/s200/fef094030c0a.jpg" width="141" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Dicsőség szeretett hazánknak</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
A tartósan megszilárdult
ideológia csak később, 1935 körül vezényelt „pihenj”-t a
gyermekfilmművészetnek, s ettől kezdve kifinomultabb, ravaszabb módszerekkel
igyekezett a gyermeki tudathoz férkőzni.Megjelentek a hazai
tudományos-fantasztikus filmek és kalandfilmek, részben külföldi klasszikusok
nyomán. A játékos, kalandos elem a forradalomról és a polgárháborúról szóló
filmekben is érvényre jutott. A gyermekszereplők jelenléte mintegy jelképes
értelmet adott a cselekménynek, a katonai összecsapások kiélezték a drámai
feszültséget, a győzelem romantikája felpezsdítette a nézők szívét. Nem egy
filmrendező ebben a közegben talált magára. Margarita Barszkaja új, játékos
munkamódszerei jóvoltából a gyermekszínészek teljesen felszabadultan,
fesztelenül játszottak. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
Sokatmondó tény, hogy az 1930-as
évek szovjet „felnőtt” filmjei rendkívül népszerűek lettek a gyermeknézők
körében. Egyrészt a hazai mozikból szinte teljesen eltűntek a külhoni filmek,
melyek részaránya a filmforgalmazásban az 1920-as években igen magas volt.
Másrész a szovjet film az 1930-as évek vége felé - az erősödő totalitarizmus
ideológiája által megcélzott – infantilis tudathoz szólt, és mind jobban az
egyértelműségre törekedett.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
Magát a „szovjet valóságot” úgy
tálalták, mint valóra vált mesét – nem véletlen, hogy Alekszej Tolsztoj
Aranykulcsocska, avagy Burattino kalandjai című meséjének színpadi változatában
a szereplők a bűvös ajtó mögött a „CCCP” feliratra bukkannak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8lEtMSXGxbRwdP9Y7FbxHjZxMNOO5xnKtid5B-AyGtZUDkN40Krd6-uIN2GHF8ukcWn7tuG1sLvdWOt-b1Ks6HB8-rXtds9NFV_LwpJdXT4u9qUVOOwsgzq0bk6cVcQec9rnilpo4m88/s1600/vera+vasziljeva+85+%25C3%25A9ves.jpg" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8lEtMSXGxbRwdP9Y7FbxHjZxMNOO5xnKtid5B-AyGtZUDkN40Krd6-uIN2GHF8ukcWn7tuG1sLvdWOt-b1Ks6HB8-rXtds9NFV_LwpJdXT4u9qUVOOwsgzq0bk6cVcQec9rnilpo4m88/s200/vera+vasziljeva+85+%25C3%25A9ves.jpg" width="140" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A 85 éves Vasziljeva</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
A mama alakítója, a ma 87 éves
Vera Vasziljeva a vele készített tévéinterjúban elmondta: úgy emlékezik vissza
a filmre, mint valóságos mesére, miközben a valóságban egészen másfajta
események zajlottak... A forgatás is igen jó légkörben folyt – emlékezett.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
A gyermekfilmek száma a háború
alatt csökkent ugyan, de mivel az ideológia fontos előretolt hadállása volt,
egy év sem telt el új film megjelenése nélkül. E filmek többsége, jóllehet
mindenütt jelen volt az ideológia, bajtársiasságra, önfeláldozásra,
kötelességtudatra, hazaszeretetre, valójában a legszebb emberi tulajdonságokra
nevelte a serdülőket.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
A háborús évek mesefilmjeit
hazafias szellem hatotta át, melyekben a sötét erők irdatlan, gonosz hordái
fölött a Jó és az Igazság vitéz erői győzedelmeskednek. A Nagy Honvédő Háború
idején a gyerekek elsősorban úgy jelennek meg, mint akik a frontokon és
partizánosztagokban harcolnak, önfeláldozó munkával segítik a frontot a
hátországban – de itt kell megemlíteni, hogy a „háborús” gyermekfilm „a hazáért
és a haza nevében” végrehajtott gyermeki hőstett és vértanúság megjelenítésével
a szovjet mitológia egyik legsötétebb fejezetébe írta be nevét…</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZKYvcR0jFRDwOHL7wSgXOHc2Exq0MFOf-_mILfvUCu-ODURzAYbgwy-Njo8yaqpoftY2ZmO6bWTzphV67e-4QAkM-lfjyuYl_QlZHfdDK9qZSFatFrcVPx9RqVyriUDreKuvebt70HJ8/s1600/59787983_Zina_Portnova.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZKYvcR0jFRDwOHL7wSgXOHc2Exq0MFOf-_mILfvUCu-ODURzAYbgwy-Njo8yaqpoftY2ZmO6bWTzphV67e-4QAkM-lfjyuYl_QlZHfdDK9qZSFatFrcVPx9RqVyriUDreKuvebt70HJ8/s200/59787983_Zina_Portnova.jpg" width="160" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Zina Portnova, a Szovjetunió Hőse</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
A háború után a filmgyártás
mélypontra esett vissza, csak szórványosan jelent meg egy-egy gyerekfilm is. A
háborús és hazafias tematika azonban változatlan maradt (Szergej Geraszimov
kétrészes filmje, Az ifjú gárda). De feltűntek már olyan nagysikerű mesefilmek
és kalandfilmek is, amelyekben nem szerepelt a háború, majd Ptusko Szadko-ja
1953-ben megnyitotta a filmre vitt históriás énekek és népművészeti alkotások
sorozatát. A mesefilmekre nem sajnálták a pénzt, hatalmas anyagi ráfordítással
készültek, sok tízezer statisztát és hátaslovat megmozgatva. E filmek nagy
része nemcsak az ifjúsági matinékon, hanem a széleskörű forgalmazásban is
hatalmas siker volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
A nosztalgiázó nézőket – legyenek
idősek vagy már nem egészen fiatalok – változatlanul érdekli, hogyan alakult a
két kis főszereplő további élete. Hol él, mivel foglalkozik ma a gondos,
gyűjtőhajlamú Csuk és a kicsit élhetetlen Gek, aki dalokat tudott énekelni?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbxrKmlN-EFOlBL8gevow0VoXtqpCnq7CFUzlhpbEXFXNw1bg6NY5jrX5SsSQzTt09IX-9xBw0gqKhzmpeCT1uVvgocbonDCNO7xYotCs5KQlQctW5cD44NGwrYvnyyyjKXVMx06VEKlE/s1600/csilikin.jpg" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbxrKmlN-EFOlBL8gevow0VoXtqpCnq7CFUzlhpbEXFXNw1bg6NY5jrX5SsSQzTt09IX-9xBw0gqKhzmpeCT1uVvgocbonDCNO7xYotCs5KQlQctW5cD44NGwrYvnyyyjKXVMx06VEKlE/s200/csilikin.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Gek, Andrej Csilikin</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
A Moszkovszkij Komszomolec c. lap
2004. január 24-i számában interjút közölt a véznácska, göndörhajú Gek
alakítójával, az 1946. október 9-án született Andrej Georgijevics Csilikinnel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
Ebből idézünk:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
- Gyakran gondolok a forgatásra,
hiszen ez volt egyetlen filmszerepem életemben. Kisgyerek voltam, alig
töltöttem be hatodik évemet.Akkoriban rendezőasszisztensek járták az iskolákat,
ifjú tehetségeket kerestek. Egyszer a mi osztályunkba is benézett a Csuk és Gek
c. film rendezőasszisztense, és valamilyen csoda folytán rajtam állapodott meg
a tekintete. Pedig nem volt rajtam semmi feltűnő<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– alacsony, jelentéktelen gyerek voltam.
Mégis azonnal behívtak próbákra a Gorkij Filmstúdióba.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
- Sok gyerek volt a próbákon?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
- Nem fogja elhinni: a
filmstudióban annyi volt a gyerek, hogy egy tűt sem lehetett leejteni.Később
megtudtam, hogy több mint kétezer gyereket hallgattak meg.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
- Önnek, mint egészen zsenge korú
színésznek, bizonyára tetszett a filmstúdióban uralkodó légkör?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
- Azt nem mondanám. Igen nehéz
körülmények között dolgoztunk. Először, a filmeket akkoriban gyakorlatilag nem
szinkronizálták, ezért saját szerepeinket saját magunknak kellett
hangosítanunk, ez igen sok erőfeszítésbe és időbe került. Másodszor, a stúdióban
rettenetes volt a hőség a nagyteljesítményű reflektorok miatt. Folyt rólunk a
veríték, hiszen téli időszakot forgattunk, és Csukot meg engem úgy felöltöztettek,
mintha az Északi-sarkra mennénk. Meleg kabát volt rajtam, sapka, nemezcsizma,
gyapjúkesztyű.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
- A hatéves kisfiút a szülei
nyugodtan elengedték erre a nehéz munkára?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
- A külső felvételekre mindig
elkísért a mamám, ő akkoriban nem dolgozott. Különben nem kellett aggódni
értünk.Minden nap a kapunk elé gördült egy autó a filmstúdióból, és a sofőr
elvitt bennünket a felvételekre. Úgyhogy gyalog egy lépést se kellett tennünk.
Gyakran előfordult, hogy váratlan időpontban hívtak be, de mi fel voltunk
készülve erre.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
- Andrej Georgijevics, hogy
alakult az élete a forgatás után? Játszott még filmben?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
- Hívtak, de nemet mondtam. Nem
volt kedvem többet filmezni. Meg aztán őszintén szólva, nekem nem tetszett a
film, elégedetlen vagyok a munkámmal.A Csuk és Gek bemutatója után néhány évig
gyerekfilmeket szinkronizáltam.Ebben az időben zeneiskolába jártam. A
zeneművészeti főiskola elvégzése után iskolákban tanítottam, a Gnyeszinkában (a
Gnyeszini Zenei Intézetben) dolgoztam. Most közönséges állami tisztviselő
vagyok, minisztériumban dolgozom. Két fiút nevelek. Úgyhogy ugyanolyan
átlagember vagyok, mint bárki más.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
- Tartja a kapcsolatot filmbeli
kollégájával, Csuk alakítójával?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
- Jurij Csucsunovval régebben
gyakran hívtuk egymást, tartottuk a kapcsolatot. De tíz éve láttuk egymást
utoljára. Azután ő elköltözött és az új telefonszámát nem hagyta meg.Ő maga nem
hív. A film tavaly volt 50 éves, megpróbáltam felkutatni Jurkát, de nem
sikerült. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
Andrej Csilikin 2008. december
12-én elhunyt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
Az ő fórumán fórumán szerepel
az a bejegyzés, melyben Valerija I. (Moszkva) ezt írja:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
„A dalt a filmben nem a kisfiú
énekelte, hanem édesanyám barátnője, Ada Kahn – akkor még egészen kicsi lány -,
ma Svédországban él.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYqnv-Xw2vONpiUwwhDiobKe722zcsSYKTQC0C5E_8C65_3ja2P7tKNrYy9WkTuad4xT99jJTMs-Lq-XH7O55yvx_cXGEqLeD78qqt3J-5af2aO_BpUwIHrN6nuCehFc4oEx6LOVyWDSM/s1600/csucsunov.jpg" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="162" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYqnv-Xw2vONpiUwwhDiobKe722zcsSYKTQC0C5E_8C65_3ja2P7tKNrYy9WkTuad4xT99jJTMs-Lq-XH7O55yvx_cXGEqLeD78qqt3J-5af2aO_BpUwIHrN6nuCehFc4oEx6LOVyWDSM/s200/csucsunov.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Csuk, Jurij Csucsunov</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
A kövérkés, hirtelenszőke Csuk
megszemélyesítője, Jurij Csucsunov – 17 éves unokája, a Sztupinóban élő
Alekszandr Csucsunov közlése szerint – 63 éves. Egy 3 évvel ezelőtti
fórumbejegyzés szerint a szövetségi tengeri és folyami szállítási ügynökségnél
dolgozik mint mérnök. Állítólag nem szívesen beszél a filmről. Ami elmúlt, az
elmúlt – mondja.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
Jurij Csucsunov feltűnt még
Alekszandr Dovzsenko Dal a tengerről c. filmjében, Mihajlik szerepében. A
filmet a rendező halála miatt felesége, Julija Szolnceva fejezte be.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
„Ez a film soha nem öregszik” –
állapítja meg álmélkodva egy rajongó. Látnunk kell, hogy mi is higgyünk neki.
Ideológia ide vagy oda – ez a film nem áldozatos munkát, vértanúságot kér kis
hőseitől, akik kezében minden játékká válik: a cukorkás papír, a csókatoll, a
töltényhüvelyből készült ceruzavédő, egy hányódó csapda rozsdás rugója – hanem „csak”
feltétlen hazaszeretetet, hűséget, kötelességtudatot, őszinteséget, becsületet.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
Örökzöld, valóban.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiY5o0dKpIbovfiYrYNGZFuJ6cADuXHJKhPheaSVY-eBj3u1T345fPe4sskR86jYBKhxMu2u_Z2z3A4Af2D1l_sdFoWXg32CGmfECoPbm2fsBXm6HgxG7QftVj-X5GW_hw1uXZz3eojQ-g/s1600/05_09_2008_07_33_17_big.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiY5o0dKpIbovfiYrYNGZFuJ6cADuXHJKhPheaSVY-eBj3u1T345fPe4sskR86jYBKhxMu2u_Z2z3A4Af2D1l_sdFoWXg32CGmfECoPbm2fsBXm6HgxG7QftVj-X5GW_hw1uXZz3eojQ-g/s200/05_09_2008_07_33_17_big.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 22.7pt;">
<br /></div>
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">
</i><br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--></i></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 25.5pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 25.5pt;">
<br /></div>
<span id="goog_828363114"></span><span id="goog_828363115"></span><!--[if !mso]>
<style>
v\:* {behavior:url(#default#VML);}
o\:* {behavior:url(#default#VML);}
w\:* {behavior:url(#default#VML);}
.shape {behavior:url(#default#VML);}
</style>
<![endif]-->
<div class="MsoNormal">
Csuk és Gek (Чук и Гек)</div>
<div class="MsoNormal">
szovjet, fekete-fehér, feliratos, 45 perc</div>
<div class="MsoNormal">
Gorkij Filmstúdió, 1953</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Rendezte – Ivan Lukinszkij</div>
<div class="MsoNormal">
Forgatókönyv – Viktor Sklovszkij</div>
<div class="MsoNormal">
Fényképezte – Georgij Garibjan</div>
<div class="MsoNormal">
Zene – Anatolij Lepin</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Bemutató: 1953. június 2.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szereplők:</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Csuk – Jurij Csucsunov</div>
<div class="MsoNormal">
Gek – Andrej Csilikin</div>
<div class="MsoNormal">
A mama – Vera Vasziljeva</div>
<div class="MsoNormal">
A papa – Dmitrij Pavlov</div>
<div class="MsoNormal">
Az őr – Nyikolaj Komisszarov</div>
<div class="MsoNormal">
A fuvaros – Mihail Trojanovszkij</div>
<div class="MsoNormal">
A postás - Alekszandr Szasin-Nyikolszkij</div>
<div class="MsoNormal">
A táviratkézbesítőnő –Jekatyerina Szavinova</div>
<div class="MsoNormal">
A vonatkísérő – Alekszandr Grecsanij</div>
<div class="MsoNormal">
Mikola Tyerentyics, utas a vonaton – Nyikolaj Szvetlovidov</div>
<div class="MsoNormal">
Utas a vonaton – Marina Gavrilko</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A geológiai expedíció tagjai:</div>
<div class="MsoNormal">
Viktor Avgyusko</div>
<div class="MsoNormal">
Borisz Bityukov</div>
<div class="MsoNormal">
Oleg Golubickij</div>
<div class="MsoNormal">
Radner Muratov</div>
<div class="MsoNormal">
Ivan Rizsov</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Narrátor:</div>
<div class="MsoNormal">
Nyikolaj Litvinov</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A megemlített filmek és elbeszélések:</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A kék csésze (Голубая чашка) 1936</div>
<div class="MsoNormal">
Füst az erdőn (Дым в лесу) 1955</div>
<div class="MsoNormal">
A dobos története (Судьба барабанщика) 1955</div>
<div class="MsoNormal">
A grófi romokon (На графских развалинах) 1958</div>
<div class="MsoNormal">
Dal a tengerről (Поэма о море) 1958</div>
<div class="MsoNormal">
A halhatatlan Kascsej (Кащей бессмертный) 1945</div>
<div class="MsoNormal">
Aranykulcsocska, avagy Burattino kalandjai (Золотой ключик,
или Приключения Буратино) 1936</div>
<div class="MsoNormal">
Timur és csapata (Тимур и его команда) 1940</div>
<div class="MsoNormal">
Szadko (Садко) 1953</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Linkek:</div>
<div class="MsoNormal"><a href="https://mega.nz/file/ol1lgQRR#HcQfsbRYk6LZjlXBlgRvIEyP5Ea8fFDflHxEN06rPfg">https://mega.nz/file/ol1lgQRR#HcQfsbRYk6LZjlXBlgRvIEyP5Ea8fFDflHxEN06rPfg</a><br /></div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="MsoNormal">jelszó: kinok55</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 25.5pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 25.5pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 25.5pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 25.5pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 25.5pt;">
</div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 25.5pt;">
</div>
<br /><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-bidi-font-style: normal;"></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;">
</i></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-23712828613650934302012-11-11T16:54:00.000+01:002013-08-05T05:11:35.646+02:00Terefere<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPA3unL2kU5wd7wiY2bMVvdHSb07HiwaYPdqhSzX25FXw78dBvT6jkzF8eQfOfspAlBJupcKZzRaM1lGYrHmgLIf9UD-zDT_s0vSjn1dP2GWtop4qjx7cAjkaHauX1J50rnuWP7A-4whw/s1600/plak%25C3%25A1t+01.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPA3unL2kU5wd7wiY2bMVvdHSb07HiwaYPdqhSzX25FXw78dBvT6jkzF8eQfOfspAlBJupcKZzRaM1lGYrHmgLIf9UD-zDT_s0vSjn1dP2GWtop4qjx7cAjkaHauX1J50rnuWP7A-4whw/s200/plak%25C3%25A1t+01.jpg" width="150" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Még túlságosan közel van
hozzánk, hogy teljes nagyságát felmérjük Vaszilij Suksinnak. Ő is valahonnan
”Közép-Ázsia pusztáiról”, az Altáj-vidékről robbant be az orosz irodalomba (és
filmművészetbe) ...”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Papp Ferenc írta ezt öt évvel
Suksin halála után „Könyv az orosz nyelvről” című munkájában. Vjacseszlav
Pjecuh egyenesen „az orosz irodalom utolsó zsenijének” nevezte.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A 60-as 70-es évek fordulóján az
orosz vidéket realista, helyenként kritikus módon ábrázolni igyekvő „falusi
próza” egyik képviselője volt. Emellett filmszínész, rendező.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Valóban az Altáj lábánál
született, Szrosztki településen. Korai gyermek, apja akkor a 16., anyja a 18.
évében járt. Sorsa a szűkebb környezetükben helyüket nem találó, a birodalom
peremvidékéről óriási hendikeppel, maguk sem tudják merre induló fiatal
embereké. (Ha még emlékeznek, hasonló helyzetből hasonló módon indult
harmincegynéhány évvel később Alekszej Szamorjadov is.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
1943-ban a közeli Bijszk
városában elkezdte a Gépkocsiipari Technikumot, de csak egy évet végzett el.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„A gépkocsiipari technikumot
azért hagytam ott, mert nem értettem hogyan működnek a dugattyúk a hengerekben.
Előadás közben pedig rám tört a vágy, hogy elkiáltsam magam amúgy kakas módra.
Nagyszerűen tudtam utánozni a kakasokat.” – írta később kicsit hetykén, bár a döntésben
inkább a kamaszfiú honvágya és a városi élet idegensége befolyásolta.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„A városi gyerekek nem szerettek
minket, falusiakat, nevettek rajtunk és megvetettek bennünket.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Hazament a faluba és a kolhozban
dolgozott</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsqPLGXvLivCP0POi67A3MB4IoQcLoRuRhu4ICK2qbBKUX0ykq1IwpChUxyQff2sHm94d_pmN6X5DECD1YsyyEIKBEbfVBQk7Dwp4keuCJ_u3KZyS7mzRVQSVnyolGLKKiwh2H_5JKWow/s1600/fiatal.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsqPLGXvLivCP0POi67A3MB4IoQcLoRuRhu4ICK2qbBKUX0ykq1IwpChUxyQff2sHm94d_pmN6X5DECD1YsyyEIKBEbfVBQk7Dwp4keuCJ_u3KZyS7mzRVQSVnyolGLKKiwh2H_5JKWow/s200/fiatal.jpg" width="136" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az ifjú Vaszilij Suksin</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Anyja emlékei szerint már kamasz
kamasz korában verseket faragott, a háború vége felé pedig rövidebb, humoros
elbeszélések írásával is kisérletezett. Sőt nem csak az írással, hanem
egyik-másik megjelentetésével is:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Elküldte Moszkvába az első, a
második és a következő küldeményt. Semmi. Aztán később véletlenül megtudtam,
hogy mégiscsak érkeztek válaszok. Csakhogy nem hozzánk jutottak el, hanem egy
azonos nevű távoli rokonunkhoz, az egyik nagybácsihoz, aki csősz volt. (…) Az
öreg pedig nemigen boldogult a betűkkel. A maga sodorta cigarettához használta
fel – rosszul álltunk akkor papírral. Az egyik csomagot magam is láttam, és bár
a felét már elpöfékelte az a szörnyeteg, a maradékot sikerült erőszakkal
kiragadnom a kezéből.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
(Lám, mintha rá is igaz lenne,
amit Renáta Litvinova Szamorjadovról mondott, nem csak írta a különös
történeteket, de meg is estek vele.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Nem bírta sokáig otthon, nyakába
vette az országot.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Dolgozott, amit lehetett – volt
szobafestő tanuló, a kalugai öntöde építkezésén rakodómunkás, lakatos a
vlagyimiri traktorgyárban, vasúti pályamunkás, állványozó.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Kalugából, Vlagyimirből – ezek
már nem estek olyan messze a fővárostól – szabadidejében bejárt Moszkvába. Egyik
ilyen moszkvai csavargása során elegyedett szóba egy kissé kapatos idősebb
férfival, aki egykor maga is az Altáj-vidékről származott el, s rögvest egy kis
baráti borozgatásra hívta meg otthonába az épphogy megismert fiatalembert.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Azt, hogy ez az ember Ivan
Pirjev, csak később a Filmfőiskolán tudtam meg – mesélte Georgij Burkovnak aki
a „Tereferében” Viktort, az egyik útitársat alakítja. Amikor láttam, nem
ismertem fel azonnal. Véletlenül jöttem rá, mert már láttam a feleségét:
ráismertem, amikor beléptünk a lakásba. (...) A feleségéről ismertem fel
Pirjevet. Amikor később néhányszor beszélgettem vele, ezt a találkozást nem
hoztam szóba, szégyelltem...”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Aztán négy év a flottánál, majd
újra a szülőfalu, újra a tanulás, hogy megszerezze az érettségit és közben maga
is tanított orosz nyelvet és irodalmat a dolgozók falusi iskolájában. (Ez csak
most hangzik furcsán, de az ötvenes évek elején vagyunk, egy istenhátamögötti
szibériai faluban.) Mi több, ennek az iskolának igazgatója is lett és a
kerületi Komszomol Bizottság titkára. (A helyi Pártbizottságban fényes jövőt
jósoltak neki.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
1954-ben egy eladott tehén árából
Moszkvába utazott, hogy felvételizzen a VGIK-re, az Összoroszországi Állami
Filmfőiskolára.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A rokonság igazából úgy tudta,
hogy a Történelmi-Levéltári Főiskolára felvételizik, de Moszkvába érve a papírjait
a Filmfőiskolára adta be. Ezután átment a Történelmi-Levéltári Főiskolára és
előadott egy mesét arról, hogy épp most szerelt le, az iratok a messzi
Altáj-vidéken vannak, azokat még el kéne küldetni idős édesanyjával, de mire
azok ideérnek...</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A felvételi bizottság szíve
megesett rajta, felvételizhetett (sikeresen), majd visszament és a Filmfőiskolán
is vizsgázott.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Suksin pontosan tudta milyennek
akarják látni, hogy valami falusi suttyónak, bolond Ivanuskának a szerepét
várják tőle és bár önérzetét sértette, a cél érdekében eljátszotta. A
bizottságban ülő Nyikolaj Ohlopkov megkérdezte:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„- Figyelj, csak földi! Hol dolgozik
most Belinszkij? Moszkvában vagy Leningrádban?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
(Belinszkij filozófus,
irodalomkritikus volt a 19.sz. elején)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Az a kritikusféle?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Igen, az a kritikusféle.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- De hiszen mintha már meghalt
volna...</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Erre Ohlopkov várt egy kicsit,
majd egészen komolyan így szólt:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Mit nem mondasz?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mindenütt nevetés tört ki...”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ennek ellenére Suksin meg volt
győződve, hogy Ohlopkovnak köszönheti a felvételét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Ő, a földim, Isten nyugosztalja,
kierőszakolta hogy felvegyenek rendezőnek.” – idézte szavait barátja és későbbi
operatőre, Anatolij Zabolockij.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mások szerint bejutása Mihail
Rommnak volt köszönhető. Alekszandr Mitta – aki szintén akkor felvételizett –
emlékei szerint, Romm előszeretettel érdeklődött a felvételizőknél a „Háború és
békéről”. Erről a vesszőparipájáról, csak az nem tudott, aki nem akart, a
pályázók is tökéletesen tisztában voltak vele. Suksin, Romm ügyeletes
kérdésére: olvasta-e a „Háború és békét” egyszerűen „nem”-mel felelt, alaposan
meghökkentve a rendezőt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„- És miért nem?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Hát, bántóan vastag könyv az –
felelte Suksin, de elérte, hogy Romm átható tekintettel fürkészni kezdje.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Ön ezek szerint vastag könyvet
egyáltalán nem is olvas?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Dehogynem! A vastagok közül a
„Martin Eden” tetszik. Az igazi mű!”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Erre aztán Romm ragaszkodott,
hogy vegyék fel Suksint, bár a bizottság többi tagja szerint túl keveset
tudott. (A szintén ekkor felvételiző Tarkovszkij pedig túl sokat. De azért őt
is felvették.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Suksin, akinek ismeretei pusztán
hajózásiak voltak – mesélte Zabolockij – bekerült az akkoriban nagyrészt sznob,
magukat kétely nélkül az intellektuális elithez tartozónak gondoló diákok közé.
Ezek a rendezői fakultáson tanuló büszke fiatalok meg voltak győződve saját
zsenialitásukról. El lehet képzelni milyen nehéz volt Suksinnak, mennyit
dolgozott, milyen hatalmas ugrást kellett megtennie, hogy utolérje a fiatal,
gazdag és nagyképű évfolyamtársakat.”</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqwGzfh_VC2GuhY0OdXoqHqAOQpNpl_ZckFxFdfGt8ef_MvF6T_9zQveMtGbS6weMHBkllMqPvFNBJUjsLyFXfusZz3OL1sQWzxxEKDJ53BK547bqTxeDn1ElBA-I2_i7mwqH2f6AwjUU/s1600/suksin+csizm%25C3%25A1san+kicsi.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqwGzfh_VC2GuhY0OdXoqHqAOQpNpl_ZckFxFdfGt8ef_MvF6T_9zQveMtGbS6weMHBkllMqPvFNBJUjsLyFXfusZz3OL1sQWzxxEKDJ53BK547bqTxeDn1ElBA-I2_i7mwqH2f6AwjUU/s200/suksin+csizm%25C3%25A1san+kicsi.jpg" width="122" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Csizma, bőrkabát</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Suksin inkább hajazott egy
munkásemberre, aki sötét konfekcióöltönyt és kíhajtott gallérú inget viselt, csizmát
hordott és mindig ugyanazt a rövid fekete bőrkabátot.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Akkor én a Filmfőiskolán, mintha
csak víz alatt éltem volna. Feljövök a felszínre, kidugom a fejem, figyelek és
elképedek: valósággal folyót lehetne rekeszteni a sok géniusszal, akik már akár
holnap képesek lennének a „Mester és Margaritát” filmre vinni. S velünk
ostobákkal mi legyen? – kérdezem magamtól és ismét elrejtőzöm. No, és ki lett
közülük rendező? Tarkovszkij. És még? (...) Nekem ma is hányingerem támad a
művészetekről folytatott mindenfajta „magasröptű” elmélkedéstől. Dolgozni kell,
nem pedig eképp beszélni: én ezt meg ezt fogom csinálni, itt pedig így kellett
volna, tévedett a híres mester...”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Romm igyekezett alkotói műhelyébe
nagyon különböző mentalitású hallgatókat összeválogatni. Célravezetőnek
tartotta, ha a rendező, színész, forgatókönyvíró jelöltek egymástól tanulnak. Úgy
gondolta a műhelynek kifejezetten hasznos, ha egymás mellett dolgozik
Tarkovszkij és Suksin, akik amellett, hogy szöges ellentéte volt egyik a
másikának, nem is nagyon szerették egymást.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A Főiskola befejezése után az
alkotói műhelyből Tarkovszkijt, Mittát és Alekszandr Gordont vette át Romm a Moszfilmbe.
Suksint nem marasztalta. Talán hozzájárult döntéséhez, hogy Suksinnak akkortájt
már egyre többször jelentek meg írásai, Romm szerint pedig előbb-utóbb
választania kellett volna az írás és a filmrendezés között. De az is lehet,
hogy a többieket egyszerűen jobbnak tartotta. (És ebben lehetett is valami.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az biztos, hogy Suksin nagyon nem
vette jó néven.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Eljön még az idő, mikor megírom a
teljes igazságot Mihail Iljicsről (Romm) is! Micsoda fontos és mindenható ember
volt ő! Csak én szálka voltam a szemében. Hát nem, jótevőm az nem volt. Nem
tartoztam a kedvencei közé, nevetség tárgyának számítottam az évfolyamon, kezére
jászottam, alkalmas voltam rá. Néhányszor felmerült a kizárásom....”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Később sem az őt megillető helyen
kezeltnek érezte magát. Ezt özvegye is felhánytorgatja a „Terefere Ligyija Fedoszejevával”
c. portréfilmben:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Emlékszem a szomszédunkra,
színész volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Vászka, Vászka!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Én mondtam: nem Vászka, hanem Vaszilij
Makarovics! Már 40 éves. Te meg mindig csak Vászka, Vászka! Így volt. Aztán már
áttért mindenki a Makarovicsra. Na, most meg már Vaszilij Makarovics.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Őt ez valahogy bántotta. Már
felnőtt ember, de még mindig csak Vászka, Vászka!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Vászka, adj 3 rubelt, adj egy
ötöst! Vászka adott, neki nem adták vissza. Az már más dolog.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Úgy tűnik végigkísérte életét ez
a vélt vagy valós lenézettségből fakadó kissebrendűségi érzés és az erre
reagáló dühös dac.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tükröződik ez a magyar
keresztségben jobb híján a „Terefere” címet kapott filmben is. És bár utolsó
filmje a „Vörös kányafa” volt az igazi siker, (62,5 millió nézővel a szovjet
korszak forgalmazási sikerlistáján, 784 alkotás közül az előkelő 18. helyen
áll) ő maga a „Tereferét” szerette és mindig ezt tartotta legjobb munkájának.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-IvMlldtVzsDZKCM8d0T-2drc2ykjIMv1PBBR-duL3g0GPXwswnNTeZwY0ePDWeIQ90TX8kcQ85dCho8kym8Rcli6gfXLe0ffkRUCUBiLc0t27awTWjtlZB5eV-07cncWzq1s8uBpnvw/s1600/jelenet+a+filmb%25C5%2591l.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="145" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-IvMlldtVzsDZKCM8d0T-2drc2ykjIMv1PBBR-duL3g0GPXwswnNTeZwY0ePDWeIQ90TX8kcQ85dCho8kym8Rcli6gfXLe0ffkRUCUBiLc0t27awTWjtlZB5eV-07cncWzq1s8uBpnvw/s200/jelenet+a+filmb%25C5%2591l.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Georgij Burkov és Suksin a filmben</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tulajdonképpen egy szovjet „road-movie”.
Ivan Rasztorgujev traktoros útra kel feleségével Nyurával egy altáji faluból a
Krímbe, egy tengerparti üdülőbe. A falujából addig szinte ki sem mozduló házaspár
hol humoros, hol szomorkás odisszeáját meséli el a film.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Eredetileg nem akarta magára
osztani a főhős szerepét, úgy döntött minden erejével a rendezésre fog
koncentrálni. (Ezt Zabolockij állítja, mások szerint a megelőző években olyan
sok rendezőnél játszott mint színész, ez volt a fő megélhetési forrása, hogy
ezért nem akart megjelenni a filmben.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Rasztorgujev szerepére Leonyid
Kuravljovot szemelte ki, de mikor a szerződéskötésre került volna sor, kiderült
hogy a színész már elvállalta Ogyesszában a készülő „Robinson Crusoe” címszerepét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Végül, ha nehezen is, de
beletörődött, hogy „családi film” lesz. Nyurát felesége Ligyija Fedoszejeva
játsza és megjelenik két kislánya az akkor öt éves Mása és a három éves Olga
is.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFI6DmRV67KjoBdTdDvZ0arUqsnNJg-vLgQA21gNfdk-AQ1wPVaSQpr567xXl18m4JgaweuhWpm7mQUI3khaGkUPcWVxENASQOnQklCLmauy7JYj9-k_zvrbW-NCEPKstMKNQA1w6YSws/s1600/a+csal%25C3%25A1d.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFI6DmRV67KjoBdTdDvZ0arUqsnNJg-vLgQA21gNfdk-AQ1wPVaSQpr567xXl18m4JgaweuhWpm7mQUI3khaGkUPcWVxENASQOnQklCLmauy7JYj9-k_zvrbW-NCEPKstMKNQA1w6YSws/s200/a+csal%25C3%25A1d.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A család</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Elutaztak az Altájba kiválasztani
a külsőket. Suksin, talán mert elsősorban mégiscsak író volt, a film képi
oldalával nem sokat foglalkozott. A kép csak az esemény háttereként volt
érdekes számára, ő az emberekre és életkörülményeikre figyelt. A lényeg a
forgatókönyv, a szavak és a színész. Zabolockij, az operatőr meg is sértődött a
hozzáállása miatt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Végül Sulgin Log falut
választották, a Katuny folyó partján. Bár Suksin hajlott volna arra, hogy saját
szülőfaluja legyen a helyszín, Szrosztkiban végül csak a befejező képsorokat
forgatták a Biket nevű dombon.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Sulgin Log közelében volt egy
kompátkelő a Katunyon. Itt ismerkedtek meg Fegya Jersov-Tilileckijjel, egy
balalajkással, aki Suksinra meglehetősen nagy hatást gyakorolt és a rendező mindenképpen
szerette volna megmutatni őt filmjében.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZF6_yqB0tmw5dAS2pbfQnKWgXy7i9PAxV-0xIaf1-56k0hWU7gzLCrJzteydI6x_NtSjfwI61FRlks0RIAXSTFF6BqpcELzMWY9EjxlUsNtO3PjajlxBr1NHIJ0dc2oKkWG_VWBKANss/s1600/fegya.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="126" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZF6_yqB0tmw5dAS2pbfQnKWgXy7i9PAxV-0xIaf1-56k0hWU7gzLCrJzteydI6x_NtSjfwI61FRlks0RIAXSTFF6BqpcELzMWY9EjxlUsNtO3PjajlxBr1NHIJ0dc2oKkWG_VWBKANss/s200/fegya.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Suksin és Fegya Tilileckij</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Kérdés, hogyan mutassa be? –
írja Zabolockij – Sehogy nem akarta kihagyni Fegyát, először a kompon vette fel,
a háttér szinesítésére. Hamarosan úgy döntött, forgatni kell valami önálló
koncertfélét: Fegya, fekete háttér előtt énekelne egy dalt a stáblista alatt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A stáblistát úgyse olvassa senki –
indokolta Vaszilij Makarics – az idő csak fölöslegesen telik, hagy hallgassák
közben Fegyát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
(...) A „Terefere” feliratai az
éneklő Fegyával megadták a film alaphangját, mély benyomást tettek, de az első
megtekintés után Vlagyimir Jevtyihianovics Baszkakov (a Goszkino első
elnökhelyettese) rögtön ahogy a vászon elsötétült, ellentmondást nem tűrő
hangon kijelentette: Azt az aszott öreg amatőrt, tüntessék el a filmből.”
(Azért Fegyát mégis láthatjuk egy pillanatra az „átkelés a kompon” jelenetben.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mint már említettem, a film
befejező képsorait a Biketen forgatták, Suksin kedvenc gyerekkori helyén, ahol
manapság minden évben megtartják a Suksin napokat. Több változatban is
felvették, Suksin mindegyikben rögtönzött, nem igazán tudott döntésre jutni.
Végül maradt a jelenlegi változat, ám ez is csak kilenc hónappal a bemutató
után került véglegesen a filmbe.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Idézzük ismét Zabolockijt:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„A szerkesztők győzködték Suksint
hagyja ki az utolsó panorámát, ami szinte semmit nem tesz már hozzá ahhoz amit
a filmben addig bemutatott. Suksin azonban ragaszkodott hozzá, különösen az
"Ennyi srácok, vége!" megjegyzés miatt. Maga sem tudta megmondani
miért, de a egyértelműen valami fontosat látott benne "az orosz Iván"
számára ... A film átvételekor odaült a keverőpulthoz és levette a hangot az
"Ennyi srácok, vége!" mondat előtt, mi pedig, ahogy korábban
megállapodtunk hangosan köhögtünk, hogy ne hallják az éppen futó jelenetet
(ilyen pillanatok előfordultak párszor a megtekintés folyamán). És a mondat
bennmaradt. Ám a film sokszorosításakor mégis eltávolították és az átadás után
még kilenc hónapig "csonka" maradt. Suksin alkudozott, védte azt az
utolsó mondatot, kidobva helyette Ivan Rasztorgujev folklór gyöngyszemeit.
Mindezek a hirtelen támadt változtatások meglehetősen megnyomorították a
filmet.”</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVEsbar8d-kSb37_GTXvgSXSsV3RFH7AvKcfUuc3ejBNehiaXmaCDmfdQoVRcZnnz3rAUeh2EA-LOmcSXC0zSNa_ZHeYndccR8ygiXYwJbXlw6UYB5tK1wf3wEGvQlPANqQMzYXqHUtWM/s1600/a+fiatal+ligyija+01.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="148" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVEsbar8d-kSb37_GTXvgSXSsV3RFH7AvKcfUuc3ejBNehiaXmaCDmfdQoVRcZnnz3rAUeh2EA-LOmcSXC0zSNa_ZHeYndccR8ygiXYwJbXlw6UYB5tK1wf3wEGvQlPANqQMzYXqHUtWM/s200/a+fiatal+ligyija+01.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A fiatal Ligyija Fedoszejeva</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A film hősnője, a rendező
felesége, Ligyija Fedoszejeva. Leningrádi lány, 1957-ben kezdte el a VGIK-et
Geraszimov és Makarova alkotói műhelyében. Suksinnal a „Milyen lehet a tenger?”
forgatásán ismerkedtek össze 1964-ben. A rendező bevallása szerint ő már az „Egykorúak”
című filmben látva felfigyelt a nagyszemű Lidára, sőt a VGIK hallgatók között
már e film előtt is terjedtek hírek a lány különleges varázsáról.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Szergej Nyikonyenko színművész
így beszél erről a „Terefere Ligyija Fedoszejevával” c. filmben:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Régen volt. Akkoriban
hihetetlenül fiatal voltam. Reménytelenül fiatal. Kalauzként dolgoztam Moszkvában
a hatos autóbuszon, amely a Szilikátüzem és a Danyilovszkij piac között járt. A
Felkelés tér közelében keresztezte a Szadovaja gyűrűt. Emlékszem ez egy aranyló
őszi nap volt. Én a kalauz, tartottam a tekercset a 2 rubel 20 kopekes
jegyekkel, régi-régi pénzben, letéptem és odaadtam a jegyeket. Kiérve a térre,
hirtelen emelvényeket láttam, fényesen ragyogó lámpákat. Filmet forgatnak!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Feszülten figyeltem: Hát ott meg
ki forgat? Megláttam három nagyon szimpatikus szép lány között egy különösen
szépet. Egyszerűen megbabonáztak a szemei. Ő volt Ligyija Fedoszejeva. Akkor
még nem volt Suksin felesége. Gyönyörű volt.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Azt mondják, mintha Suksin minden
kulcshősnőjét róla mintázta volna. Valójában, inkább Fedoszejevát alakította
Suksin a hősnőihez (számomra kissé zsarnoki módon), megfelelő alanynak találva őt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Én fiatal koromban merész,
kezdeményező, olyan kis huligán voltam! Engem mindenki huligánkának hívott.
(...) Suksin megtanított, megformált engem mint asszonyt, mint színésznőt, mint
anyát. Számára az elképzelés az anyáról, elsősorban az ő anyját, Marija
Szergejevnát jelentette. Ő szintén két gyerekkel maradt. Újra férjhez ment és
mindent maga végzett. És őrülten szerette ő is a gyerekeit.” – meséli
Fedoszejeva a már említett portréfilmben.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Suksin filmjeit nézve a közönség
meg volt győződve, hogy a színésznő tősgyökeres falusi lány és Suksin talált rá
szülőfalujában. Kezdetben – hisz büszke volt pétervári származására – nem is
esett jól neki. Aztán egyre inkább belakta ezt a szerepet, a szép, nőies,
türelmes, mindent megbocsátó orosz asszony szerepét.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6Z2UfQ4MK5y0oKzDi4_YefjujqQXEkoOXP5di5ZTqCckWjrAsCYQWDQRoj7qe0xB3G_7AvLCPtv0iFK3neOuZFhyphenhyphenBun0qPxtsysqlLr7ByfcJHUMIFh2qPDd_1FQeObPlnlwOUd313uQ/s1600/suksin+fedoszejeva+1965+kicsi.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="165" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6Z2UfQ4MK5y0oKzDi4_YefjujqQXEkoOXP5di5ZTqCckWjrAsCYQWDQRoj7qe0xB3G_7AvLCPtv0iFK3neOuZFhyphenhyphenBun0qPxtsysqlLr7ByfcJHUMIFh2qPDd_1FQeObPlnlwOUd313uQ/s200/suksin+fedoszejeva+1965+kicsi.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lida és Vászka 65-ben</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Olga Suksina, a kisebbik lány:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Apa, rendezőként létrehozta a
figuráját. Azt aki ismert lett az orosz filmekből. Azt mondják anyámról, mint
színésznőről, hogy megtestesíti az orosz asszony alakját. És ha ez csak egy
felkért színésznő lett volna! De a felesége is volt, a gyerekei anyja és hozzá
közel álló ember. (...)Mama annyira beleélte magát ebbe a figurába, hogy a mai
napig viseli azt. Most egyszerűen mondom: a karton-anyag, a szőnyegek, az a fából
készült edény amelyik mindig megvolt, az orosz vidéki asszonyra utalnak...”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A lányok születését követően
Ligyija Nyikolajevna egy ideig nem filmezett. Nevelte a lányokat, gépelte és
vitte a szerkesztőségekbe az elbeszéléseket. (Suksin mindig kézzel írt, itt
valószínüleg csak a fotó kedvéért ült az írógéphez.)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFnMhiVgMoXiyavw0Q331PRailYA3glQIKAN0t8m_IjKyN-9xZxeJS-VNMebTV3-BD9kQQj88-2X-KR0qltjswDbLuZh3oh3UlrQc6kl3ORD79xlUtIXr8vY0-9B19b3UFfB2x9PpOlI4/s1600/suksin+%25C3%25ADr%25C3%25B3g%25C3%25A9ppel+kicsi.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFnMhiVgMoXiyavw0Q331PRailYA3glQIKAN0t8m_IjKyN-9xZxeJS-VNMebTV3-BD9kQQj88-2X-KR0qltjswDbLuZh3oh3UlrQc6kl3ORD79xlUtIXr8vY0-9B19b3UFfB2x9PpOlI4/s200/suksin+%25C3%25ADr%25C3%25B3g%25C3%25A9ppel+kicsi.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A rendező nem szerette, ha
másokkal is forgatott. Féltette őt az új emberektől és meg volt győződve, hogy
jobb szerepet nála senki más nem talál ki a számára.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Minden elér hozzád, minden
elérkezik, mindened meglesz. Te olyan gyönyörű vagy. Nagyon szép a mosolyod, de
így ne mosolyogj gyakran. Nem kell sűrűn így mosolyogni.” – tanította.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Fedoszejeva pedig csüggött rajta:
„Gyökeresen megváltoztatta az életemet. Az én „énemet”, az „egomat” gyökeresen
megváltoztatta. Nagyon szerettem. Egyszer valahogy mondtam az
apámnak: apácska én őt olyan őrülten szeretem. Ő azt mondta: nem kell őrülten
szeretni. Okosan kell szeretni."</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Merthogy Suksinnak elég rossz
híre volt. Sokat ivott és már a 60-as évek elején zavaros nőügyei voltak. Első
feleségétől, Marija Sumszkajától aki tanítónő volt a szülőfalujában, még 57-ben
elvált. (Pontosabban levelet írt Moszkvából a húgának, rajta keresztül üzent
Sumszkajának, hogy beleszeretett valakibe, váljanak el. Sumszkaja szerint
viszont soha nem váltak el. Suksin következő házasságkötésén egyszerűen új
igazolvánnyal jelent meg, a régi az előző házassági bejegyzéssel együtt
elveszett.)</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiskWbMKhXzE4Hvhlx34bWgybUrATCBIiVGrHvXNuX3nBTyMnHBQvY5vJP9DvjmkEzkHlqTfwNkQkQgiKObswI-s9wLi_GsvdPXMDYfOtKhofIqGydNaWrQyzr_YMIVNpqhPwHSjRTeq4Q/s1600/M%25C3%25A1sa+Sumszkaja.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiskWbMKhXzE4Hvhlx34bWgybUrATCBIiVGrHvXNuX3nBTyMnHBQvY5vJP9DvjmkEzkHlqTfwNkQkQgiKObswI-s9wLi_GsvdPXMDYfOtKhofIqGydNaWrQyzr_YMIVNpqhPwHSjRTeq4Q/s200/M%25C3%25A1sa+Sumszkaja.jpg" width="146" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Marija Sumszkaja</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Rövid kapcsolatai – többek között
a költőnő Bella Ahmadulinával – után 63-ban az író Anatolij Szafronov lányával
Viktoria Szafronovával került élettársi kapcsolatba. Aztán 1964-ben feleségül
vette Ligyija Alekszandrovát a „Volt egy ilyen legény” c. filmjének egyik
szereplőjét. (Ekkor persze már javában tartott kapcsolata Fedoszejevával, sőt
mint későb kiderült még Szafronovával is.) A házasság 1967-ben, Alekszandrova
szerint Suksin számtalan szerelmi ügye és alkoholfüggősége miatt ment tönkre.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mindeközben 1965-ben előző
élettársának Szafronovának gyermeke született tőle. (Őt Jekatyerina Suksinának
hívják.) Suksin sokáig nem tudta eldönteni, melyik nővel éljen és mindkettőjükkel
fenntartotta a kapcsolatot. Végül is Fedoszejevával maradt.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCNx0rea9HLd_XjJywZDsaMRG0cvmAGg8j_rW7vDtTg6kCs547jD8bT_1iQXGNQE6OioTkLGTOEXq3MB_dM3xrFvDVERjXFkSdRZ5NbUKsC2AscrrJlZU5oJpQYbtFO-m5gHjfF57Ourc/s1600/K%25C3%25A1tya+Suksina.png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="121" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCNx0rea9HLd_XjJywZDsaMRG0cvmAGg8j_rW7vDtTg6kCs547jD8bT_1iQXGNQE6OioTkLGTOEXq3MB_dM3xrFvDVERjXFkSdRZ5NbUKsC2AscrrJlZU5oJpQYbtFO-m5gHjfF57Ourc/s200/K%25C3%25A1tya+Suksina.png" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jekatyerina Suksina</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Azért ez a házasság sem volt
felhőtlen:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Hát igen, tessék, iszik. De mit tehetek?
Néha otthagytam, csak nem tudtam hová menni. Elmentem valamelyik barátnőmhöz. Ő
egész Moszkvát tűvé tette értem, aztán bocsánatot kért és azt mondta, soha
többet. Aztán kezdődött elölről...</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
(...) Nekem nem volt barátom,
mikor vele éltem. Ő általában azt sem helyeselte, ha én a szomszédba
szaladgáltam. (...) Mit tudni, ott milyen beszélgetések, milyen fecsegés folyik.
Őt ez idegesítette. Pedig számomra csak Suksin és a gyerekek léteztek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
(...) Gyakran beszéltünk mi
erről. Milyennek kell lennie egy nőnek, milyennek kell lennie egy anyának, és
mindenek előtt nem nőnek, hanem anyának, feleségnek.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az igazsághoz tartozik azért,
hogy Ligyija Fedoszejevának is volt már egy lánya mikor megismerkedett a
rendezővel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Anasztaszijának, Vjacseszlav
Voronyin színművésszel kötött házasságából született lányának, úgy tűnik nem
sok jutott a hatalmas anyai szeretetből.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlyn8OtrmCOpCKWwGk9mOzyUivE0gPlmjhEyMAXNLqvoHDMxgl0Q71YSiTgXay8oT24yyUG5YiupgzuAntkGd8vGB1-LCbFpZxjg1PmtSQQqzOQGIgKdZv6lL7h4NY3jt-duFnoen-_SE/s1600/ligyija+%25C3%25A9s+els%25C5%2591+l%25C3%25A1nya.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlyn8OtrmCOpCKWwGk9mOzyUivE0gPlmjhEyMAXNLqvoHDMxgl0Q71YSiTgXay8oT24yyUG5YiupgzuAntkGd8vGB1-LCbFpZxjg1PmtSQQqzOQGIgKdZv6lL7h4NY3jt-duFnoen-_SE/s200/ligyija+%25C3%25A9s+els%25C5%2591+l%25C3%25A1nya.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fedoszejeva és első lánya</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Hogy azt mondjam "mama",
nem áll rá a nyelvem, a Ligyija Nyikolajevna meg olyan cikornyás-hívatalosan
hangzik. Nekem ő csak testben az anyám, lélekben nem.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Egy beszélgetésben Suksint se
kímélte:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Az ágyban, mély álomba zuhanva
aludt egy férfi (mint később kiderült, Suksin). Úgy látszik dolgozott benne az
alkohol, mert kinyitotta a szemét, elkezdte kiszedni a nadrágzsebéből a tízrubeleseket,
legyező alakban szórva szét azokat a padlón. Én korábban még soha nem láttam,
hogy így dobálják a pénzt és a gyerekekre jellemző kíváncsisággal figyeltem a
sarokból ezt a sámánizmust. Suksin meg valamiféle megmagyarázhatatlan kielégüléshez
jutva a vad tánctól, mezítláb sétált a bankjegyeken, hogy azok hozzátapadtak a
talpához. Végül észrevéve engem, undorodva elfintorodott...”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Suksin 1974-ben Szergej
Bondarcsuk filmje, „A hazáért harcoltak” forgatása közben hunyt el. A „Dunaj”
hajó fedélzetén történt, amelyet a Moszfilm forgatócsoportja szállásként
használt. (Egyébként az 1959-ben az Óbudai hajógyárban épült hajót más filmek
forgatásánál is bérbe vette a Moszfilm. 1991-ben a Vaszilij Suksin nevet vette
fel és emlékmúzeumot terveztek berendezni a fedélzetén, de aztán inkább
rendezvényhajóként működtették. 2006-ban a bjelom gorodkai hajójavítóban egy
átalakítás során levágták a fedélzeti felépítményt. Tavaly nyáron még a
cskalovszki hajógyárban várta, hogy átalakítsák álló-étteremhajóvá.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Halálának oka a hivatalos
jelentés szerint szívelégtelenség. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Halála után özvegye felvette a
nevét, azóta Ligyija Fedoszejeva-Suksina néven szerepel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Egy évvel később élettársa lett
Mihail Agranovics operatőrnek, aki a két lány nevelésében tíz éven át, míg ez a
kapcsolat tartott, fontos szerepet töltött be. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoRr3paDjbjhwb5djQ8mDiD3L1gOLa0LFPahAOZI1aCHQhzf6N-iiu8O_BnuQZMPjq14eTvdpaDvJUKlrcVntpQxJlNAgrG4phfMgPXWSOFbMqj7tj3BxU2VLIpJlqBwFhKG9Ke73VTXg/s1600/m%25C3%25A1sa+ma.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoRr3paDjbjhwb5djQ8mDiD3L1gOLa0LFPahAOZI1aCHQhzf6N-iiu8O_BnuQZMPjq14eTvdpaDvJUKlrcVntpQxJlNAgrG4phfMgPXWSOFbMqj7tj3BxU2VLIpJlqBwFhKG9Ke73VTXg/s200/m%25C3%25A1sa+ma.jpg" width="133" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Marija Suksina</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Mikor Misa megjelent, teljesen
pótolta a mamát is, a papát is. Mama gyakran volt kiküldetésben, gyakran a
forgatásokon tűnt el. De Misa velünk töltött minden időt. Azért persze
hiányzott a mama, mindig vártuk, hogy megjöjjön és hozzon sok ajándékot.” –
meséli Marija Suksina.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Marijának, saját bevallása
szerint mindig jó volt a viszonya anyjával, kicsit példaképének tekintette őt.
Húga, Olga kritikusabban viszonyult hozzá, gyakran veszekedtek, időnként
hosszabb időre megszakították kapcsolatukat.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Másának nincsenek barátai. Neki
én vagyok a barátnője. Olgának sincsenek barátai, de vannak hozzá lélekben
közelálló emberek. Bár ezek nem barátok, inkább egygondolkodásúak. – mondja
anyjuk.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mindkét lány elvégezte az Állami
Filmfőiskolát. Az idősebbik, Mása, ismert színésznő, televíziós személyiség. Négy
gyereke van. Ánya, a legidősebb, ő már dolgozik a televízióban. Suksinként
szerepel, felvette nagyapja nevét.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8XSkRWZOUDTYyKqfP4vuZziQXxpexXBNPmhqgHveyrdR1hkiJog3Mr7v9LKVBOWdPDY_Bt86vW_QFf0kkEQnFcjs9_y2x_U3lHyDO6AEXWTdWzBXB7skNI2bwS-ihyYAPaii-BILYKV4/s1600/olga+ma.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8XSkRWZOUDTYyKqfP4vuZziQXxpexXBNPmhqgHveyrdR1hkiJog3Mr7v9LKVBOWdPDY_Bt86vW_QFf0kkEQnFcjs9_y2x_U3lHyDO6AEXWTdWzBXB7skNI2bwS-ihyYAPaii-BILYKV4/s200/olga+ma.jpg" width="144" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Olga Suksina</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Olga, rövid színművészi munka
után inkább az íráshoz érzett magában tehetséget. Néhány évvel ezelőtt fiával
együtt elzárkózott a világtól. Visszavonultan élnek Szergijev Poszadban.
Egyedül neveli a fiút, aki a közeli kolostorban tanul és szintén Suksin nevét
viseli. Ő a legifjabb Vaszilij Suksin.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Eszembe jut a római „protestáns
temető” amelynek egyik sírkövére mindössze ennyit vésetett az ott nyugvó férfiú
hírneves atyja: „Goethe fia, aki atyját megelőzve 1830-ban halt meg”.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Szomorú, ha valakiről halála után
úgy döntenek, a legfontosabb amit róla a világgal tudatni kell, hogy nagy ember
hozzátartozója volt</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Úgy tűnik, van akivel már
életében ezt teszik, vagy maga dönt így.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Lassan negyven éve, hogy Vaszilij
Suksin halott. Utcák, terek, hajók, főiskola, könyvtár és még ki tudja mi
minden viseli nevét. Szülőfalujában minden évben Suksin napokat tartanak.
Anyjának házában emlékmúzeum van, moszkvai otthonának falán emléktábla. 2009
óta szobra is áll (pontosabban ül) a VGIK előtt. (Igaz, nem egyedül, hanem
Gennagyij Spalikov és Andrej Tarkovszkij társaságában, bár a szoborcsoport
három figurájának, ahogy életükben, kompozícióként sincs sok köze egymáshoz.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
És mint látjuk, családja is
ápolja emlékét. A maga módján. (Bár inkább mintha szabadulni nem tudna tőle.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Neves kortársa, aki dalt is írt
róla „Vaszilij Suksin emléke” címmel, a nem kevésbé ellentmondásos személyiségű
művész, Vlagyimir Viszockij mondta:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Nagy tiszteletben tartok
mindent, amit Suksin csinált. Közelről ismertem, gyakran találkoztunk,
beszéltünk. Nagyon bánt, hogy már nem játszhatok egyetlen filmjében sem, de egy
életre megmaradok a leghűségesebb nézőjének.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A „Terefere” tényleg jó film.</div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]--><br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Terefere (Печки-лавочки)</div>
<div class="MsoNormal">
1972, ff., szovjet</div>
<div class="MsoNormal">
Gorkij studió, 96p.</div>
<div class="MsoNormal">
Bemutató: 1973. április 2.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Rendezte – Vaszilij Suksin</div>
<div class="MsoNormal">
Forgatókönyv – Vaszilij Suksin</div>
<div class="MsoNormal">
Fényképezte – Anatolij Zabolockij</div>
<div class="MsoNormal">
Zene – Pavel Csekalov</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szereplők:</div>
<div class="MsoNormal">
Ivan Rasztorgujev – Vaszilij Suksin</div>
<div class="MsoNormal">
Nyura Rasztorgujeva – Ligyija Fedoszejeva</div>
<div class="MsoNormal">
Viktor Alekszandrovics – Georgij Burkov</div>
<div class="MsoNormal">
Szergej Sztyepanov – Vszevolod Szanajev</div>
<div class="MsoNormal">
Vonatkísérő – Ivan Rizsov</div>
<div class="MsoNormal">
A pökhendi útitárs – Vagyim Zaharcsenko</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Linkek:</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<a href="http://www.embedupload.com/?d=7EKYE4MTRP">http://www.embedupload.com/?d=7EKYE4MTRP</a><br />
<a href="http://www.embedupload.com/?d=7WIQIQESGX">http://www.embedupload.com/?d=7WIQIQESGX</a><br />
<a href="http://www.embedupload.com/?d=3IEDJMYUVR">http://www.embedupload.com/?d=3IEDJMYUVR</a><br />
<a href="http://www.embedupload.com/?d=9HKEZICZGN">http://www.embedupload.com/?d=9HKEZICZGN</a><br />
<a href="http://www.embedupload.com/?d=7OLFFWKWWW">http://www.embedupload.com/?d=7OLFFWKWWW</a><br />
<a href="http://www.embedupload.com/?d=2TD2NZC4KQ">http://www.embedupload.com/?d=2TD2NZC4KQ</a><br />
<a href="http://www.embedupload.com/?d=9CGQD4EUAH">http://www.embedupload.com/?d=9CGQD4EUAH</a><br />
<a href="http://www.embedupload.com/?d=1AM2IXYZUM">http://www.embedupload.com/?d=1AM2IXYZUM</a><br />
<a href="http://www.embedupload.com/?d=7XYKBGMTDH">http://www.embedupload.com/?d=7XYKBGMTDH</a><br />
<br />pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-18914791499721760022012-08-01T18:39:00.000+02:002014-10-23T16:54:06.889+02:00Luxustutajon<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhY1mMHY0z9a8s-UzoBscpsLJVJgd-tx1uHr4_yeMlnfgHhyphenhyphen6WLQrZOj9l-RfUhzyLTQ-y3CqLvjp8MiddM6G4J8RPxi3Q3_QdgvE9LOE-Zj0BTMItRL7ACdRg9atH48X0UUHD_uFoejM8/s1600/02+plak%C3%A1t.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhY1mMHY0z9a8s-UzoBscpsLJVJgd-tx1uHr4_yeMlnfgHhyphenhyphen6WLQrZOj9l-RfUhzyLTQ-y3CqLvjp8MiddM6G4J8RPxi3Q3_QdgvE9LOE-Zj0BTMItRL7ACdRg9atH48X0UUHD_uFoejM8/s200/02+plak%C3%A1t.jpg" height="200" width="142" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Három ember egy tutajon,
nélkülözve a kutyát”.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Akár ezt a címet is kaphatta volna
Jerome Klapka Jerom regénye nyomán a Szovjetunióban „Hű barátok”, nálunk pedig
„Luxustutajon” címmel bemutatott film az alkotóitól.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Úgy mondják, a forgatókönyv a
„Három ember egy csónakban” nyilvánvaló parafrázisaként született, engem helyenként
inkább Szutyejev vidám mesekönyveire emlékeztet.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A filmet nem csak azért gondolom érdemesnek
felidézni, mert hihetetlenül bátornak tűnt az 1954-es év moziközönségének (jóllehet,
ma már ez szinte felfoghatatlan), hanem írójának személye miatt is. Alekszandr
Galics, az ötvenes-hatvanas évek népszerű írója volt, aki sikeres darabjai,
forgatókönyvei mellett a hatvanas évtized elejétől, énekelt költeményeivel vált
legendává akárcsak Vlagyimir Viszockij és Bulat Okudzsava, és akit végül a
hatalom egyszerűen kitörölt az irodalomból, a színházból és a filmből.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A „Tutajon” című forgatókönyvet
még valamikor 52-ben írta, amit a Moszfilm azon melegében el is utasított. Talán
soha nem lett volna belőle film, ha a következő év úgy nem hozza, hogy meghal
Sztálin. De meghalt, halálával pedig nagy változások időszaka vette kezdetét.
Létrehozták a Kulturális Minisztériumot, kortárs filmeket akartak forgatni,
kicsit több vígjátékot.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3s2BAbzpUIDYwx2OATNnRNZoJaNrIdCC_jAdrsJcDkUGUzcrwnCgKbeVhpykhE5VSaqiYtdCcdhLcxr_rpADD3HMAo0x-C4zv-RuFxv6Q7v-R4MyJuhDqrV0rFRKobfk4mtkr_QMFB9o/s1600/03+kalatozov.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3s2BAbzpUIDYwx2OATNnRNZoJaNrIdCC_jAdrsJcDkUGUzcrwnCgKbeVhpykhE5VSaqiYtdCcdhLcxr_rpADD3HMAo0x-C4zv-RuFxv6Q7v-R4MyJuhDqrV0rFRKobfk4mtkr_QMFB9o/s200/03+kalatozov.jpg" height="200" width="155" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mihail Kalatozov</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mihail Kalatozov, aki három évvel
később a „Szállnak a darvak” rendezőjeként vált méltán világhírűvé, éppen ekkortájt
fejezte be tizedik filmjét, mely végül a sok változtatási javaslat és
ellenvélemény következményeképp akkor dobozban maradt. Története a szovjethatalom
első éveiben játszódik, főhőse a Cseka vezetője Felix Edmundovics
Dzerzsinszkij, aki e műben nemcsak a baloldali eszerekkel és anarchistákkal
számol le, de a fiatal csavargókat is jó útra téríti. A „Dúló vihar” (címe a
Varsavianka orosz szövegének első szavai) 1956-ban végül mégis a közönség elé
került, bár alaposan átvágták. El kellett például tűnnie Sztálinnak, őt
mindenütt Dzerzsinszkij váltotta fel. Az egyik szereplő Alla Larionova emlékei
szerint: „Vörös kendőt, bőrzakót viseltünk, én a vonat lépcsőjén álltam,
közeliben vettek, betöltöttem az egész vásznat és lelkesen azt kiáltottam:
Sztálin! Az újrahangosításnál azt kérték: kislány, mondja azt Sztálin helyett, hogy Dzerzsinszkij. És én ugyanazokkal a csillogó szemekkel kiáltottam:
Dzerzsinszkij!”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Nos, talán a művésznőt csalta meg
az emlékezete, talán a szinkron nem lett tökéletes, mindenesetre az általam
látott filmben a vonat lépcsőjén álló Larionova eltűnik a képről, mielőtt még
elhagyhatná száját akár a főtitkár, akár a Cseka vezetőjének neve.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Kalatozovot állítólag annyira
elbizonytalanította a film körüli herce-hurca, hogy mikor megkérdezték milyen
filmet forgatna legközelebb, elmondva néhány javaslatát, minden eshetőségre készen
hozzáfűzte: „És még… nagyon szeretnék egy vígjátékot is csinálni.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Meglepő kijelentés volt, a
rendezőt mindenki nagyon fegyelmezett, hallgatag és mosolytalan embernek ismerte,
de kaptak az ötleten. Még az ellen sem volt kifogásuk, hogy választása erre a
már egyszer elutasított forgatókönyvre esett.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Hogy a film másik írója
Konsztantyin Iszajev csak ekkor kapcsolódott-e a munkába, vagy már eredetileg
is együtt nyújtották be Galiccsal a forgatókönyvet, arra mindenki másként
emlékszik. Tény azonban, hogy szokás volt akkoriban egy tekintélyes
forgatókönyvírót javasolni társszerzőként a fiatalabb kolléga mellé (Iszajevnek
ekkor már a „Felderítő hőstettéért” volt egy Sztálin-díja) és tény az is, hogy az
1998-ban Jekatyerinburgban önálló kötetben megjelent „Hű barátok” borítóján
csak Galics neve szerepel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJlNadjCqz71inbnV3n3dno8HdDuBNa5nAJwUDaK9_DrJwPhwSXXFdw9_XevWcu3YWQVEwVi6RWbyh_LZo_Eaa70wYpM8tH4YOP-qF4TuNhcnZvRGnbY_PcxZi01o0XzfO4MlHXPv9QOg/s1600/04+h%C3%A1rman.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJlNadjCqz71inbnV3n3dno8HdDuBNa5nAJwUDaK9_DrJwPhwSXXFdw9_XevWcu3YWQVEwVi6RWbyh_LZo_Eaa70wYpM8tH4YOP-qF4TuNhcnZvRGnbY_PcxZi01o0XzfO4MlHXPv9QOg/s200/04+h%C3%A1rman.jpg" height="146" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Merkurjev, Csirkov és Boriszo</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A történet hőse három gyerekkori,
hívatásukban országosan elismertté vált jóbarát. Az ő nyaralásuk, egy közös folyami
tutajozás körül bonyolódik a cselekmény. A kalandok során bebizonyosodik, hogy
az ember bármilyen pozícióba kerül, nem feledkezhet meg azokról akikért
dolgozik. És kik juttathatnák leginkább erre a felismerére, mint a hű barátok.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A „pulykatermészetű” építész
szerepére az alkotók a „Jégmezők lovagja” és a „Rettegett Iván”
címszereplőjeként nevet szerzett Nyikolaj Cserkaszovot szemelték ki. Kalatozov
és Galics utazott hozzá Leningrádba és annyira jónak tartották a szerepet, hogy
nem is kételkedtek a beleegyezésében. Meglepetésükre Cserkaszov felelős
posztokon betöltött feladatairól kezdett beszélni, meg hogy mennyire fáradt a
sok társadalmi munkától és ha a rendező valóban azt szeretné, hogy eljátssza a
szerepet, ezekre mind tekintettel kell lennie. Rövid egyezkedés után
nyilvánvalóvá vált, hogy Cserkaszov tulajdonképpen nem akarja elvállalni a
szerepet. (A rossznyelvek később azt állították, hogy a gőgös építész alakját
Galics jórészt magáról Cserkaszovról mintázta, ez volt az elutasítás alapvető oka.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Visszatérve Moszkvába a rendező az
építész szerepét Vaszilij Merkurjevnek adta, az állattenyésztőt Alekszandr
Boriszov, a sebészprofesszort pedig Borisz Csirkov alakította.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A három főhős a filmben valódi
kereszt- és apai nevét viseli.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A felvételek szinte végig
külsőben folytak, eleinte az Oka menti Tarusz közelében. A szeptember
beköszöntével azonban elkezdett az eső szemerkélni és napokon keresztül nem
állt el. A stáb összepakolt, szétszedték és teherautóra pakolták a tutajt és
délebbre költöztek. A Don menti Rosztovban folytatták a munkát, de októberben
itt is véget ért a nyár és a színészeknek néha fagyos szélben kellett úgy
tenni, mintha nagyon melegük lenne.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieUm6U2fNRhjaJjgue_1W91PymYdPHsI_ph09Q-PLgk9Mwscw5beWLH5S3A4NvkMrmUdmZYFiBb1u6D3lWXkXcJcZ5B4WOmzid5LteegDTJuZjbtAH-SH5Z0wF2xPxempjxXJqgGeTx84/s1600/06+forgat%C3%A1s.bmp" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieUm6U2fNRhjaJjgue_1W91PymYdPHsI_ph09Q-PLgk9Mwscw5beWLH5S3A4NvkMrmUdmZYFiBb1u6D3lWXkXcJcZ5B4WOmzid5LteegDTJuZjbtAH-SH5Z0wF2xPxempjxXJqgGeTx84/s200/06+forgat%C3%A1s.bmp" height="150" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Sztálin halála után „’53 hideg
nyarán”, már nagy számban igyekeztek hazajutni az amnesztiát kapott elítéltek.
Már akinek volt hová. Három akkor szabadult fiatal lágerlakót fogadtak fel,
akik aztán a forgatási időn kívül nemcsak a tutajt, hanem a stáb egész
felszerelését őrízték.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bent a városban is forgattak, az
epizódot, mikor a két barát az akadémikust keresve igen magasra kapaszkodik
fel, a rosztovi „Leningrád” szálló építésén vették fel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A szalszki sztyeppéken készültek
a lovasjelenetek. A Natalja Szergejevnát alakító Lilija Gricenkoról, aki
természetesen nem maga vágtázott, Ludmila Sagalova (Kátya) kissé epésen
jegyezte meg, hogy rengetegen gratuláltak Gricenkonak milyen nagyszerűen
lovagol, pedig a dublőz nem is hasonlított rá. Volt is oka Sagalovának a
megjegyzésre, hisz ő maga sokkal közelebbi kapcsolatba került a lovakkal.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A forgatókönyv szerint az egyik
jelenetben a vágtató lovak patája alá kerül.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A felvétel előestéjén odament
hozzá Merkurjev és halkan azt mondta: „Ljalja, én nem tanácsolom!...” A
színésznő végül hallgatott rá és úgy döntött, nem vállalja. Hoztak egy bábut,
felöltöztették, lefektették a mezőn, egy speciálisan kiképzett gödörbe rakták a
kamerát, vaslapot helyeztek fölé, nehogy a lovak összetörjék. De hát, mégis
egyértelműen látszott, hogy nem ember fekszik ott.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Maga Kalatozov lépett közbe:
„Ljalja, azért kértelek fel téged az "Ifjú gárda" után, mert bátornak
hittelek. Ha gyáva vagy, természetesen visszük a babát és...”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„ ... azt mondta, hogy mindössze
egyetlen felvétel lesz és nem fogok megsérülni. Sokáig győzködött, végül
sikerült meggyőznie.” – mesélte Sagalova.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Az első lovakon lovasok ültek,
ők azt mondták, hogy az állatok intelligensek, soha nem taposnak emberre. Mi
van, ha hirtelen mégis megbolondul az egyik? - ellenkeztem. Ne aggódj, ott lesznek
az emberek, mindent ellenőrzés alatt tartunk - biztosított Kalatozov, sőt úgy
döntött, hogy maga veszi fel a jelenetet – hisz operatőrként kezdte filmes
pályafutását.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Részben ennek tudható be, meg
Sagalova erős pislogásának, hogy végül ötször kellett ismételni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Minden olyan volt, mint a
vásznon: feküdtem, és szinte átfutott rajtam száz ló...”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1WUlhSGU2lc9XLgxscggmpLvwtOBqNov48TV11yfkHwnRf5kBbkCGfJge5LPrJhN5Ba2wljVl-KJctfJcieLWGs5-d_mE2tqviGo8oRY_b_5OgS7wmb0LXiO_ssoyNOb8MksFDJ8OJFA/s1600/08+a+n%25C5%2591k.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1WUlhSGU2lc9XLgxscggmpLvwtOBqNov48TV11yfkHwnRf5kBbkCGfJge5LPrJhN5Ba2wljVl-KJctfJcieLWGs5-d_mE2tqviGo8oRY_b_5OgS7wmb0LXiO_ssoyNOb8MksFDJ8OJFA/s200/08+a+n%25C5%2591k.jpg" height="146" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Gricenko és Sagalova</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A színésznőnek lovagja is akadt
Rosztovban egy orvostanhallgató, Jurij személyében. Juráról hamarosan kiderült,
hogy gyönyörűen varr, az egyetemi előadások alatt ruhát varrt Sagalovának. (Állítólag
az általa varrt ruhában jelent meg Sagalova a Karlovy Vary filmfesztiválon,
ahol a film díjat nyert.) A ruhapróbák Sagalova szállodai szobájában zajlottak,
de minden bizonnyal szigorúan az illendőség keretei között. Mint mondják
Sagalovának az az epizód is nagyon ízléstelennek tűnt mikor hozzá, a hősnőhöz,
az ablakon bemászik a szerelmese és az ágy alatt bújik el. Más erkölcsök
uralkodtak, ma már feltűnő, hogy a film szerelmi jelenetét is csók nélkül
vették fel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Akár hiszik, akár nem, mégis
szerették a nézők, a korszak egyik legsikeresebb vígjátéka volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Abban az évben listavezető, majd
harmincmillió néző látta.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Sikeréhez nagyban hozzájárultak
Tyihon Hrennyikov dalai amelyek gyorsan népszerűvé váltak az országban. Hrennyikov
szerezte aztán 1962-ben a „Huszárkisasszony” zenéjét is. (Mintha a lovasvágta
hangjait változtatás nélkül emelte volna át innen oda. De lehet, hogy csak
gonoszkodom.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A film befejezése is szakít a
hagyományokkal, a szokásos induló helyett itt egy lírai dal hangzik fel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A színészek közül igazán Boriszov
énekelt, a többiek inkább csak „dünnyögtek”.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„A mai napig emlékszem egy
jelenetre, ahol Boriszov egyedül szerepelt. Mi ülünk a Don partján és nézzük
ahogy a kis vontató küszködik a tutajjal, melyen ott áll a kunyhó. A fedélzeten
az operatőrök igyekeznek végezni a bevilágítással, aztán a vontató eltűnik a
folyó kanyarulatában. Mi várunk, beszélgetünk. Egyszercsak hirtelen meghalljuk:
Miért szorul el, miért szorul el úgy a szívem?… Boriszov hangja betöltötte a
teret körülöttünk, és mindenkinek elszorult a szíve. Hány év eltelt azóta, én
mégis emlékszem erre a dalra, a csendes Donra és arra az őszi napra” –
emlékezett Borisz Csirkov.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidSG2-n0AmNuwptjJTLW6h0xO_lOKZy9hncwVtsFPradX81IwbOt1U_NpVwqKrCrQRwQvl5XH2rtlaPpv3vOh5j-J8ULd5UZhmvZem0NIwivDY-TtGOM3ZVp3wP7W0ZNuLn-B-OnItvfk/s1600/12+galics.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidSG2-n0AmNuwptjJTLW6h0xO_lOKZy9hncwVtsFPradX81IwbOt1U_NpVwqKrCrQRwQvl5XH2rtlaPpv3vOh5j-J8ULd5UZhmvZem0NIwivDY-TtGOM3ZVp3wP7W0ZNuLn-B-OnItvfk/s200/12+galics.jpg" height="200" width="147" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Alekszandr Galics</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A sikerben természetesen
oroszlánrésze volt az írónak Alekszandr Galicsnak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ginzburgként született
Jekatyerinoszlávban (ma Dnyepropetrovszk), zsidó értelmiségi családban. (Öccse
az a Valerij Ginzburg, aki Aszkoldov hányatott sorsú „A komisszárjának”
operatőre volt.) A család a 20-as években került Moszkvába. Szása Ginzburg
telente a „Moszkvai sétából” ismerős Tiszta tavakon korcsolyázott és
társbérletben lakott a Mjasznyickaján, abban a házban ahol Puskin először
olvasta fel a „Borisz Godunovot”. A fiú nem tudta eldönteni milyen pályát
válasszon, látogatta Sztanyiszlavszkij dramaturgia kurzusát és a költő Eduard
Bagrickij szemináriumát is. A háború után a Szatíra Színház elfogadta egy
darabját, amelyet aztán országszerte játszani kezdtek. Végre valaki aki képes
megnevetteni a közönséget – mondták róla.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A „Luxustutajon” már igazi hírnevet
hozott. Divatba jött. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A népszerűség meghozta a pénzt,
telt új lakásra, drága bútorra. Mondják, kissé piperkőc volt, mindig elegánsan
öltözött. Hatatalmas kalap, drága bunda. Pontosan tudta hol, milyen bizományi
üzletben, mit lehet venni. Gyakran gyűlt össze társaság nála, terített
asztalnál. Azt is mondják, mikor 1964-ben elkészült az „Állami bűnöző” amely a
háború alatt a fasisztákkal együttműködők után nyomozó csekistákról szól,
Galics, mint a forgatókönyv írója díszoklevelet, vagy inkább egy bélelt borítékot
kapott a KGB-től.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Sokan akkor ezt akkor nagyon
furcsának, talán megbotránkoztatónak is találták.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Merthogy volt egy másik Galics
is, akinél az ötvenes évek második felében fura emberek kezdtek megjelenni.
Jellegzetes külsővel, vasfogakkal. Gyakori vendég volt a táborokat megjárt író,Varlam
Salamov.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Emlékszem egy ilyen estére, az
asztal is meg volt terítve. Valaki megkérdezte a papát, Alekszandr
Arkagyjevics, ön hol ült? Ettől papa nagyon zavarba jött és azt felelte, én nem
ültem.” – mesélte Galics lánya, egy apjáról készült dokumentumfilmben.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Akkoriban a cenzúra falát
lényegében két műfaj törte át. Az egyik az anekdota (mondjuk úgy, a vicc), a
másik az a fajta dal, amit a Szovjetunióban a bárdok dalainak neveztek. Ezek a
dalok magnószalagokon terjedtek (ez volt a „magnyitizdat”), amelyeket
úgynevezett házikoncerteken rögzítettek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Én talán négy vagy öt alkalommal
voltam házikoncerten. Zsúfolásig telt lakások, az emberek egymás hegyén-hátán
ültek. Az egyik lakásban összeütött polcok voltak. Kettesével-hármasával ültek
rajtuk... Most, hogy igyekszem a látványt felidézni... nem is polcok voltak!
Gyerekágyak”- mesélte Alekszandr Mirzojan, maga is bárd.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A házikoncerteknek, melyekre gondosan
kiválasztott közönséget hívtak meg, három hőse volt, Bulat Okudzsava,
Alekszandr Galics és Vlagyimir Viszockij. Maguk a művészek sem tudták hol lesz
a koncert. Elvitték őket egy címre, amit nem is ismertek. Akikkel az egyik
helyszinen találkoztak, azokkal a másikon már biztos nem. Volt, hogy a
szomszédok kihívták a rendőrséget. Azok igazoltattak és felírtak mindenkit,
jegyzőkönyvet vettek fel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Vlagyimir Albreht jogvédőnél is
tartottak ilyen koncerteket:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„A legnehezebb az volt, hogy a
teljesen megbabonázott közönség, ezek a tudomány kandidátusai és doktorai,
hazafelé indulva össze ne keverjék a fontos iratokkal teli táskáikat.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Teljesen egyforma szovjet táskák,
sapkák, kabátok voltak ezek, amiket aztán soha nem lehetett volna előkeríteni más
házakból, ismeretlen emberektől....”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Galicshoz egyszer odament egy
fiatalember és meglehetősen hevesen megkérdezte: Hogyan lehet megmagyarázni,
hogy egyrészről ön legális szovjet dolgokat ír, forgatókönyveket és így tovább,
másrészről meg ilyen törvényen kívülieket?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A művész azonban teljesen
összeegyeztethetőnek tartotta a két dolgot. „Állítom, őszinte volt ebben is,
abban is” – mondta Jakov Kosztyukovszkij forgatókönyvíró.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Valahogy ez nem is volt probléma
a 60-as évek végéig, mint láttuk 64-ben még a KGB is elismerte munkáját.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
1968-ban Novoszibirszkben helyi
értelmiségiek megrendezték a bárdok fesztiválját, a „Bárd-68” –at. Pontosabban a
fesztivál az „Akademgorodokban” zajlott, a Novoszibirszk központjától jó 20
kilométerre lévő akadémiai városrészben. Ez Szibéria tudományos és oktatási
központja, saját kulturális létesítményekkel, lakóépületekkel, üzletekkel.
Hivatalosan az itteni „Tudósok háza” művelődési központban működő „Integrál”
klub szervezte az eseményt. A klub vezetője, Anatolij Burnstejn meghívott 28
bárdot az ország minden tájáról, köztük Galicsot, akinek ez lett az első és
egyetlen hivatalos fellépése hazájában.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Sokkal több ember jött el, mint
amire számítottak. Az ajtókat benyomták, betódultak a terembe, aki nem fért be
a folyosókon állva hallgatta hajnali négyig a dalokat.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzmztmhWQweKSFMZVPiCpVex_V_h4LDBgrgFX8t8Z-GyJxYwfIhYccZpC0ETUyneOzYao2G2nr1nCF_jCW6J_Z03vYWhKhNnmw8j_7N2zYgQbre0I38CDbBRaprt4tJbb2HHm0cFfgCCs/s1600/frumkin_galich_1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzmztmhWQweKSFMZVPiCpVex_V_h4LDBgrgFX8t8Z-GyJxYwfIhYccZpC0ETUyneOzYao2G2nr1nCF_jCW6J_Z03vYWhKhNnmw8j_7N2zYgQbre0I38CDbBRaprt4tJbb2HHm0cFfgCCs/s200/frumkin_galich_1.jpg" height="200" width="136" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Galics a fesztiválon</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fesztivál szervezői a
résztvevőkkel egyeztetve állítólag úgy készültek, hogy semmiféle
„szovjetellenes” dal nem fog elhangzani.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Jura Kukin is a meghívott
résztvevők között volt. Ő azt mesélte, hogy Galics a fellépés előtt félrement,
megivott egy pohár vodkát aztán kiállt és elénekelt mindent amit csak gondolt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Egy másik változat is létezik,
amely szerint a közös egyeztetésen a szervezők és a résztvevők úgy döntöttek,
hogy Galics mégis énekelje el az ő fontos dalait.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Srácok, én nem akarlak
benneteket befürdetni, válasszátok ki magatok azokat, amik átmennek, amiket
elénekelhetek.” – mondta Galics. Erre Burnstejn azt válaszolta: „Alekszandr
Arkagyjevics, ha ön nem énekli el a fő dalait, mindannak amit mi itt kezdeményeztünk
nincs semmi értelme.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Galics a "Hallgass"
című dallal kezdett, amely megadta az egész fellépés alaphangját ("hallgass
– hóhérkézre jutsz"). Amikor néhány perccel később eljátszotta a "Paszternak
emlékezete" című dalát, az egész terem felállt a helyéről, egy pillanatig
némán állt, majd dübörgő tapsban tört ki. Galics díjat kapott – Puskin tollának
ezüst másolatát és a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozatának
oklevelét, amelyen az állt: Nem csak a tehetségét csodáljuk, hanem a bátorságát
is...” – írja Fjodor Razzakov.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A hatóságok azonban másként
reagáltak. A „Vecsernij Novoszibirszk” közölt egy cikket Nyikolaj Mejszak
aláírással „A dal – fegyver” címmel. A szerzőt mint a Nagy Honvédő Háború
katonáját különösen a „Hiba” című dal háborította fel, amely a „valahol Narva
alatt” elpusztult katonákról szól.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Szégyellem magam a bárdot ezért
a dalért megtapsoló emberek helyett is. Hisz ez a halottak emlékének
meggyalázása. (...) Galics rágalmazza a halottakat és a fiatalok a hatalmas
teremben tapsolnak... Galics nem a katonákat sajnálja, neki a kételyt kell
elvetnie a fiatalok lelkében: Ezek a katonák értelmetlenül haltak meg,
tehetségtelen tisztjeik és tábornokaik miatt.” – írta a szerző.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Furcsa módon ennek a cikknek még
nem lett következménye. (Legalábbis Galics számára. Az „Integrál” klubot persze
rögtön bezáratták.) Maga Galics sem ijedt meg, sőt augusztusban a prágai
bevonulást követően még írt egy a „Paszternak emlékezeténél” nem kevésbé
felforgató dalt, a „Pétervári románcot”. Csak ezután hívatták be az
írószövetség titkárságára, ahol figyelmeztették, hogy jobb lenne, úgymond,
figyelmesebben összeválogatnia a repertoárját.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Eltelt három év.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
1971 őszén Olga Poljanszkaja és
Ivan Dihovicsnij (akkor a Taganka Színház fiatal színművésze, később ismert
forgatókönyvíró, filmrendező) összeházasodtak. Utána persze a fiatal, zajos
vendégsereg szórakozni kezdett. Először táncoltak, aztán előkerült a
„magnyitizdat”, Viszockijjal, Galiccsal. Az este valamelyik pontján
csatlakozott a fiatalokhoz a menyasszony apja. Dmitrij Poljanszkij addig,
különös módon, soha nem hallotta Galics dalait, de ott és akkor ez megtörtént. Mélységesen
felháborodott.Ez persze nem lett volna akkora baj, ha történetesen Dmitrij
Poljanszkij nem az SZKP KB Politika Bizottságának tagja.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
De az volt, így szinte már másnap
felvetette Galics „szovjetellenes” dalainak kérdését a Politikai Bizottságban.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az írószövetségbe hamarosan megérkezett
a távirat: Haladéktalanul kivizsgálni!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A gépezet beindult.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
1971. december 29-én Galicsot
behívatták a Szovjet Írószövetség titkárságára. A vezetőség ülésén mindenki
elítélte az írót. Fejére olvasták „bűneit”, a 68-as fellépést, dalainak nyugati
kiadását (a frankfurti „Poszev” kiadónál) és sokminden mást ami fölött a
hatóságok addig, úgymond, szemet hunytak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A szavazásra Galics így
emlékezett:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Összesen négy ember volt aki a
kizárásom ellen szavazott. Valentyin Petrovics Katajev, Agnyija Barto - a költőnő,
a prózaíró Alekszandr Rekemcsuk és a drámaíró Alekszej Arbuzov. Ők a kizárásommal
szemben szigorú megrovást javasoltak. Bár Arbuzov szokatlanul aljasan
viselkedett (nekünk hosszú évekig munkakapcsolatunk volt), hisz azt mondta,
hogy engem természetesen ki kell zárni és ő csak a sokéves közös munkánk miatt nem
teheti meg, hogy a kizárásomra szavazzon. Így. Ők tehát ellene szavaztak. Akkor
azt mondták nekik, hogy ez így nem jó, várjanak, maradjanak. Újra fogunk
szavazni, mert el kell mondanunk valamit, amit önök még nem tudnak. Erre,
figyelni kezdtek - hisz ők már döntöttek egyszer –, várva hogy mindjárt
előadnak nekik egy detektívtörténetet, hogy én valahol valami üregben
elrejtettem valamiféle titkos dokumentumokat, valutát és szőrmét kaptam ezért,
de... végülis csak egyetlen egy dolog volt amit, úgymond, feltártak nekik:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Önök láthatóan nem tudják -
mondták – ott fent azt kértek, hogy a döntés egyhangú legyen.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ez volt az összes további
információ amit kaptak. Nos, ha egyszer ott fent megkérték, akkor, ahogy
mondani szokás a Szovjetunióban, a felsőbbség kérését tiszteletben kell
tartani.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A kérést tiszteletben tartották,
újra szavaztak, és már mindenki az én kizárásomra. Hát, így történt...”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Hat héttel ezután csendben
kizárták a Filmművészek Szövetségéből is. Tényleg csendben, az írószövetségben még
volt valamiféle megbeszélés, itt már az sem. A közgyűlés 7. napirendi pontja,
közvetlenül a Dom Kino szakácsának kinevezése után, Galics kizárása volt, mely
az írószövetség levele alapján került a napirendbe. Egyhangúlag elfogadták.
(Néhány nappal korábban Eldar Rjazanov felhívta: Szása, gyere el, add le a
tagságidat, ki kell zárnunk.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Innen már nem volt visszaút.
Kezdődtek az elfordulások az utcán, a kapualjban, ahol nem köszöntek az
ismerősök. A közeli barát vagy szomszéd, aki gyakran vendégeskedett náluk,
hirtelen hogy-hogysnem elvesztette a címet vagy néhány emeletet már nem volt
kedve lemenni. Könnyen besározódhatott tőle az ember, aztán bizonygathatta az
ártatlanságát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Szívbetegsége ellenére egyre
többet ivott. (Felesége Nyusa, állítólag még többet.) Az ismerősök szerint nem
látszott rajta, hogy józan vagy részeg, a rendszeres ivás következtében
állandóan nyomás alatt volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Többé nem volt mivel megkeresni a
megélhetésre valót. Kezdte eladogatni a könyveit, a ruhákat. A házikoncertek,
amivel még pénzt kereshetett volna, számára megszüntek, hisz megfigyelés alatt
állt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Aljona, Galics lánya mesélt a
megfigyelésekről egy történetet, amely a maga groteszkségével ugyanúgy jellemzi
ezt az időszakot, mint a tragédiák: (A történet másik szereplője Andrej
Szaharov, fizikus, Nobel-békedíjas ellenzéki, aki akkoriban állandó megfigyelés
alatt állt.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Papa áll az ablaknál, esik az
eső, váratlanul odahajt egy jellegzetes fekete „Volga”.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Kiszáll esernyővel Andrej
Dmitrijevics Szaharov, csönget az ajtón, papa kinyitja: te?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ő azt mondja: igen.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Mindjárt jönnek?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Nem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- De hisz a „Volgával” jöttél!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Persze, kijöttem a Tudományos
Akadémiáról, taxit nem kaptam, a „Volga” meg ott állt. Oda léptem hozzá és
megkérdeztem: srácok, Galicshoz is utánam jöttök?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Természetesen, Andrej
Dmitrijevics – válaszolták.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Na, akkor vigyetek már el!
Ázzak meg?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Így aztán együtt jöttek.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
1973-ban Galicsot behívatták a
KGB-re és felajánlották, hogy megkapja az izraeli vízumot és elhagyhatja a
Szovjetuniót. Végül aztán – a norvég hatóságok beavatkozása következtében –
mégsem Izraelbe távozott. Galics nem egyszer tartott előadást Norvégiában
Sztanyiszlavszkijról és már akkor állandó munkát ajánlottak ott neki. Megtudván
hogy Galics bajba került, a norvégok kiállítottak számára egy úgynevezett „Nansen
útlevelet”, egy a menekültek számára az útlevelet helyettesítő személyazonosító
okmányt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A következő év nyarán az Ovirban
(vízum és nyilvántartási osztály) megkapta az ultimátumot, öt napon belül el
kell hagynia az országot.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Kevés barátját értesítette az
indulásról. Az érintkezés a kegyvesztett íróval nem volt veszélytelen. A
kevesek között a repülőtéren ott volt Alekszandr Mirzojan:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Mikor kikísértük, tudtuk, hogy
most végleg elmegy.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A Nansen-útlevélről később se
mondott le. Felajánlották neki az amerikai és a francia állampolgárságot is, de
valószínüleg úgy gondolta azzal átlépne egy határt, ahonnan már nincs visszaút.
De visszaút így sem volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Egy évet Norvégiában élt, aztán
Münchenben, végül Franciaországban. Sokfelé utazott, sok fellépése volt, de a
szinkrontolmácsolással előadott dalok nem sokat mondtak a nyugati
hallgatóságnak. Egy másik világba csöppent, amelynek nem volt semmiféle köze a
költő Alekszandr Galicshoz.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Egy nagy orosz költő énekelt
ott, valamilyen nagyon különös előadóteremben, ahol nem igazán volt rá szükség.
De hát kinek kellett ő Norvégiában és ugyanúgy, kinek kellett Franciaországban?”
– tette fel a kérdést az író, Leonyid Zsuhovickij. </div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Később a „Szabadság” rádióban
kezdett dolgozni, saját műsort vezetett „A mikrofonnál Alekszandr Galics”
címmel. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbVWG0KGKToYW0xoUcDdnlj-wkxq0yjRp_fHcIxs_CtCzMe18LmBkOFGcRufEBpMIchFO78TOROzeFGZSNEB6yvxSkrizz8hJcLrGr8A4GAeYn9pwGTLylocy9AZOHEbM2cPQqMWeOWt4/s1600/13+a+szabads%25C3%25A1g+r%25C3%25A1di%25C3%25B3ban.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbVWG0KGKToYW0xoUcDdnlj-wkxq0yjRp_fHcIxs_CtCzMe18LmBkOFGcRufEBpMIchFO78TOROzeFGZSNEB6yvxSkrizz8hJcLrGr8A4GAeYn9pwGTLylocy9AZOHEbM2cPQqMWeOWt4/s200/13+a+szabads%25C3%25A1g+r%25C3%25A1di%25C3%25B3ban.jpg" height="200" width="153" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A "Szabadság" rádióban</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Párizsban halt meg, váratlanul és
különös körülmények között, 1977. december 15-én. Aznap sietett haza, mert egy
új típusú magnó-rádió-televízió készüléket várt, amit Olaszországból rendelt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mikor meghozták, Nyusa lement
cigarettáért. Visszatérve férjét a földön fekve találta, lábával a radiátorhoz
érve. Kezében az antenna két szárát szorította, a készülék hátsó lapja nyitva
volt. Mindkét tenyerén áthúzódó égési seb. Az orvos megállapítása szerint a
halál áramütéstől következett be.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Természetesen Galics halála,
főként emigráns körökben, a legkülönfélébb híreszteléseket váltotta ki. A
leggyakoribb és legkézenfekvőbb elmélet szerint a KGB tette el láb alól, de az
összeesküvés-elméleteknek vannak olyan hívei is akik a CIA gyanúsítják,
mondván, féltek hogy Galics nosztalgiája miatt visszatér a Szovjetunióba és
ezzel aláássa a "Szabadság" rádió imidzsét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Természetesen a költő lánya,
Aljona is a kételkedők között van.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„1977 nyarán beszéltünk vele
telefonon, és azt mondta, hogy most már nyugodtabb lett, és reméli, hogy én,
mint a nagymamám kísérője (a nagymamát meg biztosan kiengedik hozzá) ki tudok
menni. Azt nem tudta, hogy pár hónappal azelőtt a nagymama kapott egy
lebélyegzetlen levelet, amelyben újságból kivágott betűkkel ez állt: „A fiát,
Alekszandrt meg akarják ölni.” Azt hittük, valami rossz tréfa. Ki küldhette?
Talán tényleg figyelmeztetés volt? Elvégre nagyon rejtélyes körülmények között
halt meg, a hivatalos verzió tele volt ellentmondásokkal. A televízióantenna
hibás bekötése az aljzatba, a szív nem bírta ki az áramütést. Apa szorongatta
az antennát az égett kezében... Szakértők azt állítják, hogy ez nem is
fordulhatott volna elő, hogy a feszültség nem volt olyan nagy, hogy megölje. Az
ő magassága, két méter alatt volt, nem kellett volna úgy esnie, hogy a
radiátorhoz ér. Angelina csak 15 percig nem volt a házban, kiment cigarettáért.
Kiabált. Keskeny utca volt, szemben egy tűzoltóállomás, először, hallva
Angelina kiáltását a tűzoltók szaladtak ki, ők hívták a rendőrséget, a rendőrök
meg a "Szabadság" rádió munkatársait. Miért? Miért nem vitték el, amig
meg nem érkeztek "Szabadság" vezetői? És senki nem hívott mentőt.
Engem biztosítottak afelől, hogy a rendőrség Párizsban az elsősegély nyújtás
feladatát is ellátja, de újraéleszteni nem tudnak. Egy tény nem nem hagy
nyugodni, céloztak rá nekem, hogy ha a nyomozás folytatják és bebizonyosodott
volna hogy ez gyilkosság és nem baleset volt, akkor Angelina megélhetés nélkül
maradt volna. Így viszont papa halála a hivatali teendők elvégzése közben
bekövetkezett balesetnek minősült – azért szerelte az antennát, hogy
hallgathassa az orosz rádiót, hisz neki saját műsora lévén a
"Szabadság" rádióban, válaszolnia kellett a honfitársai kérdéseire.
Angelina kezdetben nem értett egyet ezzel a verzióval és ragaszkodott a további
vizsgálathoz. Aztán láthatóan meggyőzték, ne vágja a fát maga alatt – a
"Szabadság" fizetni kezdett neki egy kis járadékot, lakást bérelt. A
vizsgálatot megszüntették. De a mai napig nagyon sokan kételkednek ennek a
változatnak a helytállóságában...”</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDOmCpbUMUQcC9k2LJss-BINbGhEVebP9mlYGg7LGajd14O0YpH3C8QJX6qcNmjAY6jw81HtaTx7Rj93mrN-3IS9EN96BjUrIgduadI8jZGdQhdtryxmoIHQfsQ5p-uZGIAAhryO49CfM/s1600/15+galics+%C3%A9s+nyusa.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDOmCpbUMUQcC9k2LJss-BINbGhEVebP9mlYGg7LGajd14O0YpH3C8QJX6qcNmjAY6jw81HtaTx7Rj93mrN-3IS9EN96BjUrIgduadI8jZGdQhdtryxmoIHQfsQ5p-uZGIAAhryO49CfM/s200/15+galics+%C3%A9s+nyusa.jpg" height="200" width="154" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szása és Nyusa</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az ismert író, Vlagyimir
Vojnovics viszont azok közé tartozik akik nem kételkednek abban, hogy Galics
halálát baleset okozta. Az ő szavai: </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Az ő halála olyan tragikusan és szörnyen
ostoba. Nagyon nem illett hozzá. Azt a benyomást keltette mindig az emberekben,
hogy a jólétre született. De a halál soha nem véletlen! Hiszem, hogy nem az. Az
ő sorsa szükségszerű volt és végül ezt a szörnyű halált nyerte el, valahol
idegen földön, idegen partokon, valamilyen számára lényegtelen masinától. Én
érdeklődtem: az ottani emberek számára nem kétséges, hogy ez a halál nem
manipulált.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Vannak történetek amelyek soha
nem jutnak nyugvópontra. Mindig újabb és újabb „adatok” adnak muníciót az
elméletek életben tartásához.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Kilenc évvel Galics halála után
elhunyt az özvegye, Angelina Nyikolajevna (Nyusa). A hivatalos jelentés szerint
1986 október 30-án részegen elaludt az ágyban egy égő cigarettával a kezében.
Tűz ütött ki, amely következtében Angelina Nyikolajevna megfulladt a füstben.
De mostohalánya, Aljona szerint, mikor az elhunyt közeli barátnője a rendőrség
értesítésére a helyszínre érkezett, nem talált a házban néhány dolgot. Többek
között eltűntek bizonyos dokumentumok és Galics regényének a „Mégegyszer az
ördögről”-nek második része.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Néhány éve egy volt KGB ügynök
már arról is nyilatkozott, hogy őt bízták meg Galics hazacsábításával a
Szovjetunióba, de mire Párizsba érkezett, a költő meghalt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
De hát ennek már nem sok köze van
Alekszandr Galicshoz. Az ő története tulajdonképpen akkor ért véget, mikor (egy
másik bárd, Alekszandr Mirzojan szavaival) „ment, háttérben a kék júniusi
éggel, egyik kezében a gitár, a másikban a kalap. Ment és integetett nekünk.
Nagyon szimbolikus volt: egy ember, amint megy az égen. Számunkra ő megszűnt.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Fjodor Razzakov úgy véli, „míg
Galics a hatalom apologétája volt, az üdvözölte őt. Ahogy átállt
engesztelhetetlen kritikusai táborába, a hatalom mindenféle sajnálkozás nélkül
csapott le rá. Ez így volt és mindig így lesz, bármilyen hatalom legyen is.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Pedig talán csak azok a „hü
barátok” hiányoztak, akiket a „Luxustutajonban” olyan szépen megénekelt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Luxustutajon (Верные друзья)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
szovjet, szines, feliratos, 97 p.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Moszfilm, 1954.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bemutató: 1954. április 20.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Rendezte - Mihail Kalatozov</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Forgatókönyv - Alekszandr Galics,
Konsztantyin Iszajev</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Fényképezte - Mark Magidszon</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Zene - Tyihon Hrennyikov</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Főszereplők:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Vaszilij Merkurjev - Nyesztratov</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Borisz Csirkov - Csizsov</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Alekszandr Boriszov - Lapin</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Lilija Gricenko – Natalja
Szergejevna</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ludmila Sagalova - Kátya</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Alekszej Gribov - Nyehoda</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Linkek:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<a href="https://mega.co.nz/#!hsFE1BQQ!2Rcuqb50CmNAPjQSwior0f5lT7dz-vVFhKkfYermxFo">https://mega.co.nz/#!hsFE1BQQ!2Rcuqb50CmNAPjQSwior0f5lT7dz-vVFhKkfYermxFo</a><br />
<br />
jelszó: kinok55</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-50538295117984382062012-05-12T15:49:00.001+02:002018-01-16T19:32:32.549+01:00Peremvidék ; Vad vidék<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy-8aw_R6UlCpEQpJewnbsQuCjT8IddR3WwxT_ZyF5px-luKttbAvW7cfzZbsPvvIiM5SkBg-g7C7LgxL-QiJ88s0ZyI0Oza3eKnoan9AXU9Snv5xPH0SOIp_k-eAQVWKVvQUfV1h0zsk/s1600/01.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy-8aw_R6UlCpEQpJewnbsQuCjT8IddR3WwxT_ZyF5px-luKttbAvW7cfzZbsPvvIiM5SkBg-g7C7LgxL-QiJ88s0ZyI0Oza3eKnoan9AXU9Snv5xPH0SOIp_k-eAQVWKVvQUfV1h0zsk/s200/01.jpg" width="139" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
„És hirtelen rájöttem, hogy a
peremvidék - az a kezdete a világnak, és nem a vége. Ez a megszokott világ
vége, de egy szokatlan világ kezdete, amely természetesen jóval nagyobb és hatalmasabb
(...) a peremvidék felé haladva távolodsz mindentől a világon és kijutsz a
valódi világba.” - mondta ezt még valamikor a 90-es évek
elején -közepén Joszif Brodszkij, egy Szolomon Volkovval folytatott
beszélgetés során.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Hogy a „Peremvidék” című film
szerzőinek a világ kezdetét vagy végét jelentette-e a periféria és ott élő
hőseik, nem tudom. Az „idő föld alatti morajlását” meghallani vélő rendező,
Pjotr Lucik nyilatkozatai alapján inkább az előbbire tippelek. „... Természetesen
a peremvidék nem megy Moszkvába oldalkocsis motoron. Moszkva még nyugodtan
alhat, de általában az emberek egy kicsit elpuhultak, az ő otthonaikat régóta
nem égették fel.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
A „Peremvidék”, 1998-as
bemutatóját követően az évtized kultikus filmjévé vált, amennyiben ezen azokat
a termékeket értjük, amelyek bizonyos rétegekben a marketing majdhogynem teljes
hiánya ellenére váltak legendává. A hírnév nem csak a film körül kialakult
kisebb botránynak volt köszönhető (a „Kinotavr” fesztiválon történt premier
után egyes kritikusok azzal a követeléssel küldtek levelet a minisztériumba,
hogy azonnali intézkedésekkel akadályozzák meg a film eljutását a közönséghez),
hanem annak is, hogy a szerzőpáros a 90-es évek első felében a moszkvai elit
körében rendkívül népszerű volt. Ostromolt forgatókönyvírók, akiktől még a
hírneves énekesnő Alla Pugacsova is rendelt forgatókönyvet egy saját maga
főszereplésével készítendő játékfilm számára.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Maguk is kultikus figurákká
váltak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Kicsit olyanokká, mint hőseik,
akik sokat és keményen tudnak inni, a barátságot mindennél előbbre valónak
tartják, és Oroszország peremvidékéről indulnak a főváros meghódítására.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Mindketten a provincákról származtak
és mindketten már felnőtt fejjel jutottak be a VGIK (Összoroszországi Állami
Filmművészeti Főiskola) forgatókönyvírói karára.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Pjotr Lucik Taskentből, Alekszej
Szamorjadov Orenburgból érkezett.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Luciknak ekkorra már volt egy
műszaki főiskolai diplomája, sőt némi filmes tapasztalatra is szert tett az
„Uzbekfilmnél”.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcKvP4Y9cD_vPFm2_KHwXHHJVnjJcUbjg_Jl2idF4Z-hcmTsj5X4SVWBjlasTQ42FIrxsoaTLX7neS0NG3mUEQTnwgXqQmMv993AfUo_WNfQH2m8311zOXBGMe1Nz39nZzHb3z9jx7H5w/s1600/03.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcKvP4Y9cD_vPFm2_KHwXHHJVnjJcUbjg_Jl2idF4Z-hcmTsj5X4SVWBjlasTQ42FIrxsoaTLX7neS0NG3mUEQTnwgXqQmMv993AfUo_WNfQH2m8311zOXBGMe1Nz39nZzHb3z9jx7H5w/s200/03.jpg" width="125" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az orenburgi fiú</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Szamorjadov útja sokkal
göröngyösebbre sikeredett. Orenburgban hol mint gyári munkás, hol mint bolti
eladó dolgozott. Afféle helyi csodabogár, aki éjjel-nappal csak ír. „Engem az
irományaim miatt az egész utca nevetség tárgyává tesz, bolondnak, idiótának
hisz. Még az otthoniak is elkezdtek szégyellni...” – írta későbbi tanárának
Vera Tuljakovának. (Maga Tuljakova sem volt mindennapi ember. A Szovjetunió és
Törökország között folyamatosan „ingázó” költő, Nazim Hikmet számtalan felesége
közül ő volt az utolsó. Férjét, lányát hagyta ott az apjánál 6, nála 32 évvel
idősebb török költő kedvéért. Hikmet két darabjának is társszerzője.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Ő írja a szerzőpáros
forgatókönyveit tartalmazó kötet utószavában:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
„Ljosa első munkája 1981 őszén
került hozzám. Szabadságról jöttem vissza, nehezen térve magamhoz a felvételi
vizsgák rémálma után, amely a forgatókönyvírói karon a tehetségtelen, bárgyú
munkák százszámra való gyötrő olvasásával jár együtt. Grafománok pocsékolnak
saját zagyvaságaikra tintafolyamokat és papírhegyeket. Aztán mikor már végre mindegyiken
túl voltam, a tanszéken könyörögni kezdtek, hogy olvassak el még egy ott
hányódó mappát, amit valami mamlasz többhónapos késéssel küldött a válogatásra.
Régóta hever ott és senki sem akarja elolvasni... Válaszolni azonban muszáj.
Amikor megláttam ezt a lehangolóan összenyálazott vörös mappát, előre sajnáltam
magam. Történetek voltak benne. Nem hosszúak, oldalanként öt vagy hat. Ám
valami 70 darab! A szerző - A. Szamorjadov. Na, még egy családszomorító -
gondoltam. De tévedtem! .. Pedig az első bekezdésnél még az olvasáshoz is fáradt
voltam... Aztán a másodiknál… a másodiknál elkezdett érdekelni... érdekes és
mulatságos volt. (...) Megállás nélkül olvastam végig a tanulatlan vidéki fiú
történeteit. Szinte kivétel nélkül keményen dolgozó, nyilvánvalóan a szerző
közvetlen közelében élő emberekről szóltak. Legszínesebb figurák mások voltak,
mint Suksin csodabogarai. Szamorjadov hősei ugratták egymást, elképesztő
„megtörtént” eseteket meséltek, mindennél jobban szerették az ebédszünetet és a
könnyű „potya” piát... (…) Olvasás közben egyre inkább meggyőződtem, hogy
óriási tehetség. Egy eddig észre nem vett, elhanyagolt tehetség, akinek gyors
és halaszthatatlan segítségre van szüksége.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Tuljakova rögtön felvette a
kapcsolatot Szamorjadovval és ettől kezdve szinte levelező kurzust tartott
neki. Mindenképpen be akarta juttatni a főiskolára, ami évről évre
halasztódott. Hol Szamorjadov nem jelent meg a felvételi vizsgán, - valami
északi kiküldetésről és a fagyos vihar fogságába került teherautóról előadott
kalandos történettel magyarázva ezt - hol a felvételi bizottság utasította el,
Tuljakova erőteljes protekciója ellenére. „Sötét, tanulatlan, semmit sem tud a
filmről. Írni nem képes. És egyáltalán, a falu bolondja benyomását kelti...” –
mondták.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Végül ugyanabban az évben mikor Lucikot,
1985-ben vették fel, Tuljakova és egy kollégája Odelsa Agisev ugyanis ekkor
indíthatott saját osztályt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcOzUzQ9uuxEd9Q-8pAzDBnFP9jJVlf-AFfKHbCh3tPKPq0Zzh3w4tLmCes9lJeiTRRs9-lvI2yhGhSXWy18vxMrEq5kjufw7gJ8UacWnEysnKJxIo2eNgJKi0jbb3BKMWtwsVMg8_Zgk/s1600/02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcOzUzQ9uuxEd9Q-8pAzDBnFP9jJVlf-AFfKHbCh3tPKPq0Zzh3w4tLmCes9lJeiTRRs9-lvI2yhGhSXWy18vxMrEq5kjufw7gJ8UacWnEysnKJxIo2eNgJKi0jbb3BKMWtwsVMg8_Zgk/s1600/02.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Pjotr Lucik és Alekszej Szamorjadov</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Lucikkal nagyon
összebarátkoztak. Talán az hozta őket közel, hogy mindketten idősebbek voltak a
többieknél, ázsiából jöttek. Egyszerűen senki sem emlékszik rájuk a
barátságukat megelőző időszakból.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Megismerkedésük történetének egyik
változata szerint Dmitrij Voronkov, aki az első évben kollégiumi szobatársuk
volt, mutatta be őket egymásnak. Lucik emlékei szerint a főiskola kapujában
találkoztak először, föltünt neki Szamorjadov pimasz pofája és hunyorgó
rövidlátó szeme. De aztán gyorsan hozzáfűzte: „…Nem emlékszem. Egyáltalán nem
tudom, mi volt tegnap.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Az első évtől kezdve a legjobbak
voltak a szakon, de mindig kicsit kívülállóak maradtak. Furcsa történeteket
meséltek róluk. Hogy ágy helyett zsanérjukról leszakadt (vagy leemelt) ajtókon
aludtak, hogy nem tudtak géppel írni és a diplomamunkát a beadás előtti éjszaka
a kollégium lánylakói gépelték le nekik oldalanként egy csókért, hogy zsebükből
pénzkötegek hullottak, mert már diákként jól kerestek sorozatok írásával.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Mintha benne éltek volna
kitalált történeteikben.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
„Meglepő, hogy nekem senkivel
különösebb kapcsolatom nem volt, de velük elég sok történetem, és mind valahogy
mesébe illő. Emlékszem Szamorjadov meghívott engem pelmenyire. Főzi őket, de
azok nem lebegnek. Fogja a kanalat, kivesz egyet, de hirtelen a pelmenyi kiesik
a kanálból és elgurul. Nézzük a padlón, a tésztán keresztül áttetszik a vas. Hús
helyett egy vasgolyót szedtünk ki belőle. Rövidre fogva, kikapcsoltuk a
tűzhelyet, belenéztünk a fazékba, és abban minden pelmenyi ilyen golyókkal volt
megtöltve. Ljosa meg így: Megvettem - mondja – és ahogy hoztam azon
gondolkodtam, miért ilyen nehezek? És tudja, ez igaz! Szamorjadov meghívott
engem vasgolyós pelmenyire! Vele mindig ilyen esetek történtek. Ez azt jelenti,
hogy Lucikkal a történeteket nem a fejükből írták, hanem a saját életükből.” –
mesélte Renata Litvinova aki egy évvel előttük kezdte a forgatókönyvírói
fakultást és a két fiú félig barátként, félig udvarlóként legyeskedett
körülötte. (Litvinova azóta színésznőként - Kira Muratova filmjében debütált -,
rendezőként, íróként, televíziós személyiségként is ismertté vált.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Odelsa Agisevnek legalább ennyire
meghökkentő emlékei vannak Szamorjadovról:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
„Mindeközben amikor beszélt és
mikor meséket talált ki, ő maga abban a pillanatban a legőszintébb módon hitt
benne. Mi teljesen komolyan vettük a hóember problémáját:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
– Odelsa Alekszandrovics, nálunk
a sztyeppén ismerek egy embert, aki a pincében láncon tart egy hóembert, nyers
krumplival eteti és két literért bárkinek megmutatja.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
– Ljosa, miért két literért?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
– Hogyhogy miért? Hát egy liter
magának, a másik a hóembernek.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Első megvalósult forgatókönyvük
a „Menekülő polgár”, Jelena Ciplakova első rövidfilmje volt. Az első nagyjátékfilm
az 1990-es „Szavoj”. (Érdekes, hogy a „Vad vidék” kivételével valamennyi
forgatókönyvüket első nagyjátékfilmjét forgató rendező vitte filmre: Misa
Avetyikov, Bakit Kilibajev, Alekszandr Hvan, Denisz Jevsztyignyejev vagy Tóth
Tamás)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
A „Szavojt” Mihail Avetyikov
rendezte és „... mi annyira le voltunk sújtva attól, hogy mi ment át a
forgatókönyvből a filmbe, hogy nyugodtan megbeszélve Misával és nem megsértve
senkit, megkértük a stúdióban, hogy vegyék le a nevünket a stáblistáról és
változtassák meg a film címét. (...) Ez a mi világunk volt, a film meg teljesen
másra sikeredett. Szörnyű csalódást éreztünk. Ez aztán általában megismétődött
más filmekkel is.” A „Szavoj” stáblistáján tényleg nincs ott a nevük és bár a
következőt az 1992-es „Gongofert” sokan az egyik legsikerültebb filmjüknek
tartották, ők ezzel sem voltak maradéktalanul elégedettek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
A Bakit Kilibajev rendezte film
főhőse a kozák Kolka Szmagin, aki földijeivel tenyészbikát vásárolni érkezik
Moszkvába. Szmagin már csak a hazafelé tartó vonaton veszi észre, hogy éjszakai
szerelmi kalandja során barna szemét kékre cserélték. Egy kiadós otthoni
ivászat után felfegyverkezve indulnak újra útnak, hogy visszaszerezzék Kolka
szemét és bosszút álljanak a bűnös Moszkván... </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
A szerzők a Kinotavr
fesztiválon, Szocsiban megkapták érte a legjobb forgatókönyvért járó „Arany
Kos” díjat, mint ahogy valamennyi ezt követően írt forgatókönyvüket díjazták
valahol.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Népszerűségük csúcsán voltak,
azt mondták rájuk: a szerencse fiai.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
1994. január 26-án Szamorjadov
lezuhant a Jalta szálló 10. emeletéről és halálra zúzta magát. A tragédia a
Jaltai Filmfesztiválon történt, ahol éppen a „Gyuba-Gyuba” c. film forgatókönyvéért
kaptak díjat. Jellemzően halálának körülményei, hozzájárulva sajátos
legendáriumuk továbbéléséhez, ma is több változatban terjednek. Vera Tuljakova,
a 2001-ben elhunyt mentor, másfél évvel az esemény után megkapó történetet
kerekít:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
„… egy órával a Jaltai
Filmfesztivál zárása előtt, ahol neki és Pjotrnak át kellett volna venniük a
soron következő díjat a „Gyuba-Gyuba” forgatókönyvéért, Ljosa bejött a
szállodába átöltözni. Esteledett. Felment a tizedik emeletre, ahol szobájához
érve vette észre, hogy elvesztette a kulcsot. Ismerve Ljosa természetét azt
feltételezem, hogy kicsit habozott menjen-e az alkalmazotthoz a pótkulcsért és
kerekedjen botrány az ünnepség előtt, vagy kopogjon be a szomszédhoz és annak
erkélyéről saját erkélyére átmászva jusson be a szobájába.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Bekopogott. A szomszédot
meglepte a kérés, de nem állította meg. Filmes barát sem állt mellette, hogy a
keze után nyúljon...”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Pjotr Lucik közeli barátja, Alekszandr
Csebotajev változata szerint Lucik egy lánnyal bezárkózott a szobájába és
Szamorjadov részegen az erkélyen át akart hozzájuk bemászni. Ezt állítólag maga
Lucik mesélte el neki bűntudatot érezve Szamorjadov halála miatt. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Barátja elvesztése után nem
sokan gondolták, hogy Lucik talpra áll és egyedül is csinál filmet, hisz Szamorjadov
vezető szerepet játszott az alkotópárosban.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
„Agisevnél és Tuljakovánál
tanultam, de a mesterképzőt Szamorjadovnál fejeztem be. Ljosa mindent tudott.
40 dolgot írt egyszerre, de semmit nem fejezett volna be, ha nem ülünk össze és
szedjük az egészet rendbe.” – mondta Lucik.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Aztán elkészítette a
„Peremvidéket”.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAjWAQrgL-4pJyyr9dIb35U-ILcScYdiHON2tzlwYn-A7dzYXO40OvOV7ozqW-YOsANpz8c7sXAJxJdCj2heBenS2M1E1TfRhkx5dfqvHcDoCWHUWVxETbvq5ksE_sUDrpIACQygaCuuo/s1600/04.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="127" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAjWAQrgL-4pJyyr9dIb35U-ILcScYdiHON2tzlwYn-A7dzYXO40OvOV7ozqW-YOsANpz8c7sXAJxJdCj2heBenS2M1E1TfRhkx5dfqvHcDoCWHUWVxETbvq5ksE_sUDrpIACQygaCuuo/s200/04.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Peremvidék</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
A film alapjául a „Jó emberek”
című forgatókönyvük szolgált (vagyonos gazdálkodók és védelmi pénzt követelő bűnözők
harca), ezt azonban Lucik, immár egyedül, alaposan átdolgozta, mondhatnánk
aktualizálta. Az új szüzsében földjeikből kiforgatott parasztok kelnek útra
falujukból „megkeresni az igazságot”.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Posztmodern makabr, film noir,
art house, társadalmi-filozófiai példázat, western, tragikomédia, hősi horror,
stilizált hősi eposz, akció-dráma; ilyen és hasonló, létező és e film kapcsán
kreált kategóriákkal igyekeztek meghatározni a méltatók (és méltatlankodók) a
film műfaját. Maga Lucik, elfogadva az epikával vont párhuzamokat, ironikusan
„alacsony költségvetésű eposznak” nevezte művét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
A műfaji meghatározás körüli
zűrzavar utal a film értékelése körüli megosztottságra, végletes megítélésére
is. Bizonyos körökben valóban kultuszfilmmé vált, mások mereven elutasították,
majdhogynem fasiszta eszmék propagálásával, az „aki agresszív, annak van igaza”
elv szentesítésével vádolták. (Már említettem, hogy egyes
kritikusok egyenesen be akarták tiltatni a filmet. „A magam részéről, én nem
akarom betiltatni azt amit ők írnak...” – reagált Lucik.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
A peremvidék vagy periféria
(okraina) nem egyszerűen helyszín, hanem valamiféle toposz, ami magába foglal
mindent és mindenkit, aki a társadalom látóterének peremére szorult. A lepukkant
lakótelepek, a rozsdaövezetek, az „úgy maradt” vidékek lakóinak világa.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
„Ezekről az emberekről és
ezeknek az embereknek senki sem készít filmet – mondta egy beszélgetésben a
rendező – pedig muszáj, mert az emberek túlnyomó többsége az ország
peremvidékein él. Moszkvától 150 km-re - már periféria.” (Bár abban tamás
vagyok, hogy éppen ez a film lenne az, amelyiknek sikerült volna eljutnia
azokhoz, akikről és akiknek készült.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
A máig tartó siker egyik titka
talán abban rejlik, hogy a rendező jó érzékkel aknázta ki a korszak más
filmjeiben is - bár nem ennyire direkt módon - megjelenő csalódottságot, becsapottság-érzést,
a napjainkban is fellobbanó indulatokat azokkal a változásokkal szemben, melyek
az embereket a 80-as 90-es évek fordulóján egyszeriben nyertesekre és
vesztesekre osztották.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Ráadásul mindezt könnyen
fogyasztható formában, olyan köntösbe öltöztetve, mely a bilinák, a hősi énekek
költészetének és a 30-as évek mozijának szocialista realista szövetéből van
összevarrva.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAE8V4zzAqRW0w0IGmLC4rC2ueeA11sWNST7Hikch8AXTgNoERwO7U6ZpHnZQjgnjZFO9UQyXsR_Wf2e9e7dmH_wheQmYxbL7pw4YAXYfHCABE95DhreGV33CSGQg7OFMpL9pqexaeFdo/s1600/05.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="206" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAE8V4zzAqRW0w0IGmLC4rC2ueeA11sWNST7Hikch8AXTgNoERwO7U6ZpHnZQjgnjZFO9UQyXsR_Wf2e9e7dmH_wheQmYxbL7pw4YAXYfHCABE95DhreGV33CSGQg7OFMpL9pqexaeFdo/s320/05.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jurij Dubrovin, Alekszej Puskin és Nyikolaj Oljalin</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
A film hősei jellegzetes orosz
alakok. A fiát igazságos hadjáratba küldő anya vagy a fiú, Panyka Morozov, aki
valamiféle Ilja Muromecként (aki 33 évig hevert a kemencepadkán, aztán
csodálatos módon talpra állt és az ellenség legyőzésére indult) az elnök halála
után az „Ural” motorkerékpár kormánya mögé ülve a "keresztes hadjárat"
vezetőjévé válik. Eposzi hős a többi szereplő is, ez mozgatja cselekedeteiket.
Földjük elvesztése a halállal egyenértékű ezért indulnak megvívni a „honvédő
háborút”. („… a földért ők a szemet kikaparják. És lényegtelen, hogy olaj vagy
gyémánt van benne. A puszta földért, amelyen meg sem terem semmi.”)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Megjelenik az összes, a haza
védelmével kapcsolatos mitológiai panel, amely nem csak a történelem előtti
időkre, hanem a sztálini mozira, az eszer jelszavakra, a polgárháborúra, a
szabotőrök elleni harcra, a szovjet kollektivizálásra, a posztszovjet
farmermozgalomra is utal. Utalások Dovzsenko Föld-jétől kezdve a Vasziljevek
Csapajev-én keresztül Ejzenstejn Jégmezők lovagjá-ig.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
„Miért gondolom, hogy a mozi,
ami 1936-ban tetszett, ma is tetszeni fog? Mert nem változott semmi. Csak mi
mondjuk, hogy az idő halad. (…) Az emberek mennek, de az idő egyhelyben áll.
Ezt érzem én is. Semmi sem történik.” – mondta a rendező.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Két évvel később halt meg,
szívrohamban. Nem készített több filmet.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Tervei voltak, egyik utolsó
interjúinak egyikében 5-6 forgatásra kész anyagot is említ, köztük a „Vad
vidéket”.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgi46nXkhJmX9OFyAxW5wduCRaR6Eoi0V-zw5guDL8uWLTrbXseo9EqIUTvGpVJnQB8PVADxUjVpfYFM3SNNYJbEQQD1JFqKfGBDEKFXHB0YXsmsofI8OszJ_2RqMozl54gq9EES9WUhgE/s1600/vadvid%C3%A9k01.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgi46nXkhJmX9OFyAxW5wduCRaR6Eoi0V-zw5guDL8uWLTrbXseo9EqIUTvGpVJnQB8PVADxUjVpfYFM3SNNYJbEQQD1JFqKfGBDEKFXHB0YXsmsofI8OszJ_2RqMozl54gq9EES9WUhgE/s200/vadvid%C3%A9k01.jpg" width="138" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Ez a forgatókönyv volt az, amelynek
filmre vitelén a páros éppen dolgozott Szamorjadov tragikus halála idején.
Aztán Lucik egyedül maradva beleveszett a szervezési folyamatba, inkább a
„Peremvidékkel” kezdett foglalkozni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
A „Vad vidékben” - bár ők mindig
valamiféle világvégéről írtak, előre megérezve még jóval a peresztrojka és a
Szovjetunió összeomlása előtt valami szörnyű katasztrófa szelét - talán minden
más forgatókönyvüknél jobban érződnek a korai 90-es évek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Az önmagát lassan leépítő állam,
a vad gátlástalan szabadság és a dolgukat az ezt egyre lehetetlenebbé tévő
körülmények között is folytatni próbáló emberek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
A hősöket éppúgy, mint a
szereplővé előlépett sztyeppét a reménytelenség érzése lengi körül. Perifériára
szorultak ők akár a „Peremvidék” hősei, de nekik nincs hová indulniuk magyarázatért,
az oldalkocsis motor csak a sztyeppén rója céltalan köreit. Magukra maradtak
pusztuló és önpusztító világukban.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
A film egyik szimbolikus
pillanatában az inspekciózó főorvos, botját golfütőként használva saját
kocsijának szélvédőjét töri be egy darab kővel.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoxTcPzpMzZjPS0Y3G7m0bL6cdgm_xPn6FAgiFD8fwukJYvn08gFuif3coTTvrTsxk2f4wOiZKYTqieFPzZnIleiHVhGSZlgTJhFUgtKVLPCFFeIiM8YRAtC5NDdHRK3bLDhzL82Rah3k/s1600/vadvid%C3%A9k06.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoxTcPzpMzZjPS0Y3G7m0bL6cdgm_xPn6FAgiFD8fwukJYvn08gFuif3coTTvrTsxk2f4wOiZKYTqieFPzZnIleiHVhGSZlgTJhFUgtKVLPCFFeIiM8YRAtC5NDdHRK3bLDhzL82Rah3k/s200/vadvid%C3%A9k06.jpg" width="135" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mihail Kalatozisvili</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Az „elátkozott remekmű” filmre viteli
jogát sokan próbálták megszerezni, végül Mihail Kalatozisvili (Mihail
Kalatozov, a „Szállnak a darvak” rendezőjének unokája) járt sikerrel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Kalatozisvili filmje valószínűleg
a legszerencsésebb megvalósítása Szamorjadov és Lucik forgatókönyveinek. A
hozzáértők szerint ez nemcsak a magát nem előretoló és pontos rendezésnek,
hanem a nagyon jó szereplőválogatásnak is köszönhető. Oleg Dolin vagy az
elsőfilmes hakasz színésznő Irina Butanajeva mellett a többiek is mind sikeres
választásnak bizonyultak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
– Mindaz, ami a „Vad vidékben”
történik, a mi mindennapi életünkben terjed szét és nincsenek egyértelmű határai
– mondta Mihail Kalatozisvili, aki 2008-ban minden bizonnyal a 90-es évek
utolsó filmjét forgatta le.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Ma már ő sem él.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Alekszej Szamorjadovnak van egy
kis meséje az oroszok utolsó angyaláról. A Kazanyi majorságba való Nyikolaj
Konnov felesége egy birkát szül és Konnov elkeseredésében a sztyeppének megy.
Egy elhagyott templomhoz érve embereket lát, akik „mind sötét arccal és némán
túrják késeikkel a földet. Egy fiú ül mellettük a padon, 10 éves és őt nézi.
Közelebb megy, a fiú feláll és azt mondja, menj haza, Konnov. Isten elfordult
az oroszoktól, én maradtam az utolsó angyalotok. Menj és élj, ahogy lehet, jobb
nem lesz. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
Előrehajol akkor Konnov a
nyergében és egy késsel elvágja a torkát. Ha egyszer elfordult, akkor az utolsó
angyala se kell, más istent keresünk.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
A „Vad vidék” utolsó angyala erre
már esélyt sem ad.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiV3eQj3GJYegLNCw9BtfjRbgasJbgFQBmphmW5yaR6Trey-RpEbVGDw9q59uNWBr53xJg2hjhDsiZmRCsNUP-RYoQvUxigZXES5cUXb2mIH0H4Pe2US9Osu5xy5xNxuFd0MKBtq3uugRM/s1600/vad+vid%C3%A9k+02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="167" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiV3eQj3GJYegLNCw9BtfjRbgasJbgFQBmphmW5yaR6Trey-RpEbVGDw9q59uNWBr53xJg2hjhDsiZmRCsNUP-RYoQvUxigZXES5cUXb2mIH0H4Pe2US9Osu5xy5xNxuFd0MKBtq3uugRM/s320/vad+vid%C3%A9k+02.jpg" width="320" /> </a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 11.35pt;">
</div>
<div class="MsoNormal">
Peremvidék (Окраина)</div>
<div class="MsoNormal">
Orosz, ff.</div>
<div class="MsoNormal">
Utro XXI. Veka, 1998</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Rendezte – Pjotr Lucik</div>
<div class="MsoNormal">
Forgatókönyv – Pjotr Lucik, Alekszej Szamorjadov</div>
<div class="MsoNormal">
Fényképezte – Nyikolaj Ivasziv</div>
<div class="MsoNormal">
Zene – Gavril Popov</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Főszereplők:</div>
<div class="MsoNormal">
Jurij Dubrovin – Filipp Iljics Szafronov</div>
<div class="MsoNormal">
Nyikolaj Oljalin – Koljka Polujanov</div>
<div class="MsoNormal">
Alekszej Vanyin – Vaszilij Ivanovics Perfiljev</div>
<div class="MsoNormal">
Alekszej Puskin – Panyka Morozov</div>
<div class="MsoNormal">
Anatolij Koscsejev –</div>
<div class="MsoNormal">
Viktor Venesz – a Likov fivérek</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Vad vidék (Дикое поле)</div>
<div class="MsoNormal">
Orosz, sz.</div>
<div class="MsoNormal">
Mihail Kalatozov Fond, 2008</div>
<div class="MsoNormal">
(Bemutató: 2009. január 22.)</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Rendezte – Mihail Kalatozisvili</div>
<div class="MsoNormal">
Forgatókönyv – Pjotr Lucik, Alekszej Szamorjadov</div>
<div class="MsoNormal">
Fényképezte – Pjotr Duhovszkoj</div>
<div class="MsoNormal">
Zene – Alekszej Ajgi</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Főszereplők:</div>
<div class="MsoNormal">
Oleg Dolin – Dmitrij Vasziljevics Morozov</div>
<div class="MsoNormal">
Roman Magyanov – Rjabov</div>
<div class="MsoNormal">
Jurij Sztyepanov – Fjodor Abramovics</div>
<div class="MsoNormal">
Alekszandr Iljin – Petro</div>
<div class="MsoNormal">
Pjotr Sztupin – Filipp Iljics</div>
<div class="MsoNormal">
Irina Butanajeva - Galina</div>
<div class="MsoNormal">
Alekszandr Korsunov – a tehenes ember</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
Linkek<br />
<br />
Peremvidék<br />
<span style="background: white; font-family: "Arial",sans-serif;"><a href="https://mega.nz/#!wlsjCYDA!_FqsMRsrxBgrNprHuMQRj-FeeWuxxYKvP3m593kxlX4">https://mega.nz/#!wlsjCYDA!_FqsMRsrxBgrNprHuMQRj-FeeWuxxYKvP3m593kxlX4</a></span><br />
<br />
Vad vidék:<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial",sans-serif;"><a href="https://mega.nz/#!1t1FyaRA!6WqXQvUJbVzES9anAJsi8pDvbWyxhVDckn0hrPviaUU">https://mega.nz/#!1t1FyaRA!6WqXQvUJbVzES9anAJsi8pDvbWyxhVDckn0hrPviaUU</a><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
jelszó:kinok55</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: left; text-indent: 11.35pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: left; text-indent: 11.35pt;">
<br /></div>
pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-89861514245672962572012-03-22T19:41:00.001+01:002014-10-05T17:58:39.623+02:00Moszkvai séta<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3AH9NWmzwer-zHDK2xgNvwJhLtGGPM6jh_Bp-rwS1ylXCnaq50zWCGeF7wrL4O9C_sljBbCSp3uwlG5BTC45BY2xre8mqMesa_lzCpVxR4N0bNFtqqTmcFwdZGL0bZ6iuGGiRkirhOIE/s1600/01+Plak%25C3%25A1t.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3AH9NWmzwer-zHDK2xgNvwJhLtGGPM6jh_Bp-rwS1ylXCnaq50zWCGeF7wrL4O9C_sljBbCSp3uwlG5BTC45BY2xre8mqMesa_lzCpVxR4N0bNFtqqTmcFwdZGL0bZ6iuGGiRkirhOIE/s200/01+Plak%25C3%25A1t.jpg" height="200" width="129" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Moszkvában élni jó dolog. Pláne, ha valaki tizennyolc éves.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bár valószínűleg tizennyolc évesen a világ bármely táján jó élni, hisz akkor még minden megtörténhet, mindent megtehetsz és minden okvetlenül jól végződik. Mert fiatal vagy és az egész város, az egész ország, az egész világ a tiéd.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az a fiatal lány, aki fellelkesülve a „Moszkvai séta” című filmen, egy távoli kisvárosból érkezett a fővárosba, nem így tapasztalta. Kellemetlen élményeit levélben vetette szemére a film rendezőjének Georgij Danyelijának. A városban szállást nem talált, a pályaudvaron kellett éjszakáznia, ahol az összes pénzét ellopták. A rendőrök prostituáltnak nézték és bevitték az őrszobára.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Nála szakavatottabb emberek, például az író Vlagyimir Makszimov és Vaszilij Akszjonov is Danyelija szemére hányták, hogy a valóságot szépítő művet készített és „alájátszott” a hatalomnak. Makszimov attól fogva nem fogott kezet Danyelijával. („Hruscsov csak tegnap adta ki az utasítást, hogy a szovjet életet pozitívan kell ábrázolni és önök már ma tálcán nyújtják át ezt neki.”)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A rendező viszont azt tartotta fontosnak, hogy a film elnyerte a számára „kedves” emberek, Mihail Romm, Szergej Bondarcsuk, Viktor Konyeckij tetszését.. Ráadásul megjelenése után sok levelet kapott lágerek, börtönök lakóitól, olyan emberektől akiktől meglehetősen távol állt bármiféle illúzió. „Köszönjük, a lélegzetvételnyi friss levegőt...” - írták.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Ahogy az életben minden előfordul, a moszkvaiak is sokfélék. Ez a film a jókról szól, ezért ábrázoltuk Moszkvát ilyen barátságosnak. Sajnos ön a másik Moszkvával is találkozott. Nem volt szerencséje.” - mentegetődzött a fiatal lánynak írt válaszában a rendező.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Nem kellett volna mentegetőznie.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A film a korai 60-as évek szovjet filmjeinek egyik legjobbja lett. Benne van a mese és benne van a valóság. Egyszerűen és semmitmondóan, mint amikor barátok idéznek fel szinte mellékesen, mindannyiuk számára ismerős történeteket.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„A szovjet mozi új hulláma” írta róla George Sadoul a Cannes-i bemutató kapcsán.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Eljött Gena Spalikov, egy szatyorban hozott egy üveg pezsgőt és azt mondta, hogy kitalált nekem egy első osztályú forgatókönyvet. El is mesélte:</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmWVHhd8LXFet2nWxRWikyW4WMGUeaBMpUbaGcFVcAWElExwEGbg9I-XJY8o-Jzjsvz2rguBDlml3rfRYCjPeKwTwe-moIly5v4f0ioSjEkLw7BtKCylAamgq2YhvRuKCOEogNzh2EEK4/s1600/spalikov.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmWVHhd8LXFet2nWxRWikyW4WMGUeaBMpUbaGcFVcAWElExwEGbg9I-XJY8o-Jzjsvz2rguBDlml3rfRYCjPeKwTwe-moIly5v4f0ioSjEkLw7BtKCylAamgq2YhvRuKCOEogNzh2EEK4/s200/spalikov.jpg" height="160" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Gennagyij Spalikov</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Esik. Az utca közepén, mezítláb, cipőjét kezében tartva megy egy lány. Megjelenik egy biciklis srác, lassan kerekezik a lány mögött. Esernyőt tart fölé, a lány minduntalan elfordul, de a fiú egyre csak megy utána és mosolyog... Tetszik?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- És hogy van tovább?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- A többit majd kitaláljuk.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Gena kitette az asztalra az üveg pezsgőt és poharakatt vett elő a tálálóból. A pezsgő meleg volt és mikor kinyitotta, a fél üveg a frissen festett falra fröccsent.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Jó jel! - örült meg Gena.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ez volt a film fogantatása, legalábbis Georgij Danyelija így emlékszik rá „A jegy nélküli utas” (Bezbiljetnij paszazsir) című könyvében.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Aztán sokáig úgy tűnt, a megfogant film nem nagyon fog világra jönni. Ez nem a szerzők miatt alakult így, hanem Nyikita Szergejevics Hruscsov, az SZKP akkori főtitkára miatt. Nyikita Szergejevics ugyanis azt találta mondani, hogy az „Iljics őrsége” c. filmet ideológiailag meglehetősen károsnak tartja. A Marlen Hucijev rendezte filmben (az átvágott filmet a Szovjetunióban végül „Húsz éves vagyok”, nálunk „Mi húszévesek” címmel mutatták be) a főtitkár szerint „három srác és egy kislány lófrál a városban és nem csinál semmit”.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A „Moszkvai séta” forgatókönyvében is három fiú szerepelt, akik csak lófráltak és mindkét forgatókönyvet ugyanaz a személy írta, Gennagyij Spalikov. A hudszovjet forgatókönyv csoportja, természetesen nem Hruscsovra, hanem a történések hiányára, a szüzsé kidolgozatlanságára és a karakterek elnagyoltságára hivatkozva nem fogadta el a forgatókönyvet.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Akkoriban egy film engedélyezése a következőképpen zajlott:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A forgatókönyvet benyújtották a stúdió szerkesztőjének, aki ha megfelelőnek találta továbbította a stúdió szerkesztői kollégiumának. Ennek tagjai státuszban lévő és külső szerkesztők voltak. Ez után került a művészeti tanács (a hudszovjet) elé, mely a szerkesztői kollégium tagjaiból, rendezőkből, forgatókönyvírókból és pártfunkcionáriusokból állt. A hudszovjet után a Moszfilm szerkesztői kollégiuma következett, majd a Moszfilm főszerkesztője, végül a Moszfilm igazgatója. Ha mindenki elfogadta, átküldték a Goszkinohoz. Ott elolvasta a Moszfilmet felügyelő szerkesztő és felterjesztette a Goszkino szerkesztői kollégiumának. Azt követően elolvasta a Goszkino főszerkesztője felterjesztette a miniszternek vagy helyettesének. Ezt az utat bejárva kerülhetett a film gyártásra.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Vagy nem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bármelyik szakaszban tehettek észrevételeket és azt a szerzőknek figyelembe kellett venniük.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A kész film ugyanezt az utat járta végig, kiegészítve a Központi Bizottsággal, a hadsereg politikai főcsoportfőnökségével és az „illetékes” hatósággal. Az „illetékes” hatóság, ha például építőmunkásokról szólt a film az Építésügyi Minisztérium, ha pilótákról, akkor a Légiforgalmi Minisztérium volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Amikor Nyugat-Berlinben egy német forgalmazó bemutatta a „Moszkva nem hisz a könnyeknek” című filmet és büszkén mesélte Danyelijának, hogy egy hónap alatt már százezer néző látta a filmet, az így válaszolt:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„- Ó, nálunk csak az engedélyezők vannak ennyien.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicvEEKekc6C_Gu5dVQQN8ZYKFI03cqVYeUEQbDFf2iaQSBqZsAjWGGj5vaRaWjtHHVX8NIgeQJ1SvZb7UH-88PHZ9whXr79ova5-qXeDsRISHLvgtqaWupjLTYsMoHEx31an-XPKQ0nmA/s1600/Danyelija.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicvEEKekc6C_Gu5dVQQN8ZYKFI03cqVYeUEQbDFf2iaQSBqZsAjWGGj5vaRaWjtHHVX8NIgeQJ1SvZb7UH-88PHZ9whXr79ova5-qXeDsRISHLvgtqaWupjLTYsMoHEx31an-XPKQ0nmA/s200/Danyelija.jpg" height="200" width="139" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Danyelija akkortájt</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Fél év folyamatos kifogások és változtatgatás után a hudszovjet még mindig nem fogadta el a forgatókönyvet. Danyelija megkerülve a hivatali utat odaadta azt Baszkakovnak a Goszkino igazgatója első helyettesének.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„- Olvassa el és mondja meg érdemes-e folytatni vagy dobjuk ki.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Baszkakov nem állt neki olvasni. Megkérdezte.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Ugye nincs benne semmi hátsó szándék?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Nincs,</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Szavára?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Szavamra.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
És Baszkakov elrendelte a film engedélyezését.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A Moszfilm archivumában megmaradtak a színészek kiválasztása során készült próbafelvételek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A szibériai fiú, Vologya szerepére Vitalij Szolomint, Gennagyij Bortnyikovot és Alekszej Loktyevet próbálták ki.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Szolomin felvételei nem nyerték el a hudszovjet tetszését. Hogy Bortnyikovval mi történt, nem igazán kideríthető. Danyelija nem is emlékszik, hogy Bortnyikovval felvétel készült volna, pedig ismerték egymást. Bortnyikov egyik főszereplője volt a „Figye-e-elj!” című filmnek, melyet Danyelija anyja, Meri Andzsaparidze rendezett. (Danyelija anyja filmrendező, apja útépítő-mérnök volt.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhyAFOo-mPQWCE-3I-L4qvqz3_gcA2G4YddzND7lwMkld6_d0QzhPKvVMvI97BJydL5NYxAE4iH3ClKZFiLqKZYSXg0KVhz7EmXwJRD81-snhepZWKTGbVPlHqGZHEdz36gMfBCtZH7JA/s1600/a+h%C3%A1rom+fi%C3%BA.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhyAFOo-mPQWCE-3I-L4qvqz3_gcA2G4YddzND7lwMkld6_d0QzhPKvVMvI97BJydL5NYxAE4iH3ClKZFiLqKZYSXg0KVhz7EmXwJRD81-snhepZWKTGbVPlHqGZHEdz36gMfBCtZH7JA/s320/a+h%C3%A1rom+fi%C3%BA.jpg" height="166" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nyikita Mihalkov, Alekszej Loktyev, Jevgenyij Szteblov</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A bevonulásra és esküvőjére készülő fiú, Szása szerepére az asszisztens Lika Aronova kerített valakit akinek ma már csak a keresztnevére emlékeznek az alkotók. Igornak hívták. A próbafelvételek után mindenki megfelelőnek találta. Hogy a forgatási tervben ne legyen fennakadás, levágták Igor haját és megrendelték a parókát a történet elején játszódó jelenetekhez. Aztán váratlanul Aronova megjelent Jevgenyij Szteblovval:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„- Georgij Nyikolajevics, meg ne öljön, de szerintem ő jobb.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tényleg jobb volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Danyelijának kellett felhívnia Igort, aki miután felfogta, hogy nem ő forgat, egy órán át szidta a rendezőt, az asszisztenst,a forgatókönyvírót, a forgatócsoportot és az egész szovjet filmgyártást.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhY0VRLZWhlN0JXoivOp-LxnXV4kbtSP4LO6_3RZHiu9m46-vMK2cANtePLbkrSiq27b7XbxlK-aE_gnDNmHeKq4cHRwbOX8BIVroiNPjPnCInGL0yWEsq5pM7gVDp7WUPu4mMu5sTJGO0/s1600/polszkih.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhY0VRLZWhlN0JXoivOp-LxnXV4kbtSP4LO6_3RZHiu9m46-vMK2cANtePLbkrSiq27b7XbxlK-aE_gnDNmHeKq4cHRwbOX8BIVroiNPjPnCInGL0yWEsq5pM7gVDp7WUPu4mMu5sTJGO0/s200/polszkih.jpg" height="173" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Galina Polszkih</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Talán még emlékeznek az „I akció” fiatal egyetemista lányára, Lidára. Natalja Szeljeznyova játszotta, őt szemelték ki a lemezbolti eladó Aljona szerepére. A próbafelvételeken nagyon igyekezett megfelelni a rendező minden óhajának és nem is volt semmi probléma, míg a már említett, minden lében kanál Lika Aronova meg nem jelent a stúdióban Galina Polszkihhal.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Szeljeznyova talán még ma sem bocsátotta meg a stábnak. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Hogy Nyikita Mihalkov játssza Kolját, abban tulajdonképpen nem volt vita. Gena Spalikov Nyikita bátyjával, Andrej Mihalkovval barátkozott. (Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij, olyan nálunk is ismert filmeket rendezett, mint a Csingiz Ajtmatov regénye alapján készült „Az első tanító”, a „Szibériáda” vagy később a „Tango és Cash”, a „Bolondok háza”.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Danyelijának először nem nagyon akaródzott a kisebbik Mihalkovval próbafelvételt készíteni:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„ ...Nyikitát én fél évvel azelőtt láttam utoljára. Kamasz, rút kiskacsa.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Nyikita nem megfelelő. Kicsi.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- De hívd csak be!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Behívtuk. Bejött, hórihorgas, nálam jó fejjel magasabb. (...) Elkezdtünk forgatni.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A forgatás könnyen, gyorsan, jó hangulatban zajlott, a résztvevők élvezték a munkát. Az anyag mindenkinek tetszett, kivéve a „hudszovjetet”, akik folyamatosan kifogásolták, hogy nem érthető miről szól a film. Ennek az igénynek a kielégítésére került bele a „padlótisztító” jelenete. Egy ember, aki megfogalmazza a hudszovjet, a forgatókönyv íróival szemben képviselt álláspontját. A főhős Vologya pedig a film alkotóinak álláspontját képviseli.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Mikor beadtuk a filmet a hudszovjetnek, féltünk, hogy megértik ez a jelenet róluk szól és kihúzzák. De ők okosabbnak bizonyultak mint mi gondoltuk róluk és úgy tettek mint akik semmit sem vettek észre.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A Goszkinonál ugyanúgy nem értettek semmit. Állítólag ennek „köszönhető” a később oly sok szovjet film főcímében megjelenő „lírai komédia” kifejezés:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„- Nem érthető miről szól a film.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Ez egy vígjáték - mondtuk.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Valamiért úgy vélekednek a vígjátéknak nem kell szólnia semmiről.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- De miért nem vicces?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Mert ez egy lírai komédia.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Akkor írják oda.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Odaírtuk. Így született egy új műfaj, a lírai komédia.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Később, már napjainkban, Danyelija megjegyezte: „Soha nem csináltam vígjátékot. A filmjeimre oda volt írva, hogy komédia, mert a vígjátékra adtak több nyersanyagot.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A záró képsorokon felhangzó dal szövegét Gennagyij Spalikov írta. A vers nehezen íródott meg, Spalikov megpróbálta elsütni egy régebbi „Bejárom Moszkvát” kezdetű dalának szövegét, de Danyelija szerint nem illett a zenéhez. Aztán az utolsó pillanatban, egy esti forgatás során Spalikov ugyanebből a kezdősorból kiindulva gyorsan megírta a még ma is népszerű dal szövegét. Pontosabban majdnem ezt. Ugyanis „… megkérték, hogy változtassuk meg az utolsó strófa egy szavát: ”Csónakomra fehér vitorlát vonok,/Csak még azt nem tudom, hol.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Mi az, hogy „még nem tudom hol”? Az ön hőse Izraelbe készül vagy az USA-ba?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Megváltoztattuk. Úgy szólt, hogy „még nem tudom kivel”. Egész jó lett - gondoltam - Kolka most azt nem tudja kivel, a CIA-vel vagy a Moszaddal.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikw_6XRm1rOMGKsGMoos4gFOt-VqxZpsBgvIUJb4WlyDEerjamwtn7_Ohe1Sh4WN56qf0vBxqgZ6CW3i5tyPeY1zHzpQnsLaobcrbHnEL5S6athxbLjoZ_E4Xyo5pNi8oPLjnPUYQYp3g/s1600/a+vet%C3%A9lked%C5%91.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikw_6XRm1rOMGKsGMoos4gFOt-VqxZpsBgvIUJb4WlyDEerjamwtn7_Ohe1Sh4WN56qf0vBxqgZ6CW3i5tyPeY1zHzpQnsLaobcrbHnEL5S6athxbLjoZ_E4Xyo5pNi8oPLjnPUYQYp3g/s200/a+vet%C3%A9lked%C5%91.jpg" height="140" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Inna Csurikova és Veronika Vasziljeva</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A film fiatal szereplői foglalkoztatott ismert filmszínészekké váltak. (Talán csak a 2006-ban közlekedési baleset következtében elhunyt Loktyev filmezett kevesebbet.). És nem csak a főszereplők. A rajzverseny egyik résztvevőjét, a kissé mamlasznak tűnő fiatal lányt, a később nagyszerű színésszé váló Inna Csurikova játszotta. Még a stáblistára sem került fel, ahogy a biciklis fiú Oleg Vidov sem. (Egyébként abban a jelenetben három lány szerepelt. Szombaton felvették a totált – megy a szőke kislány az esőben, mögötte a biciklis fiú – de a lány hétfőn nem jelent meg a forgatáson. Beszaladtak a Filmművészetire és kerítettek egy másik szőke lányt, akivel felvették a közelit, aztán kiderült, hogy vizsgája van és el kell mennie. Végül kénytelenek voltak az „Izvesztyija” újságírónőjének meztelen lábát felvenni, aki épp a közelben várakozott, hogy interjút kapjon Danyelijától.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Legnagyobb hírnévre vitathatatlanul az első filmszerepét játszó Nyikita Mihalkov vergődött.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„…Számomra Nyikita a „Moszkvai séta” Kolkája. A fiam után kapta a Kolka nevet. És a mai napig így is viszonyulok hozzá."</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Pedig a forgatás kezdetén volt egy kis nézeteltérés.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„…Egy hét múlva az asszisztens, Lika Aronova közli velem:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Mihalkov nem hajlandó forgatni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- ?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Napi huszonhat rubelt kér.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A színészi fizetések így alakultak: kezdők – 8 rubel, gyakorlattal rendelkezők – 16 rubel, fiatal sztárok – 25 rubel, szupersztárok 40-50 rubel. Nyikita 25 rubeljét a Goszkinonál kellene engedélyeztetni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Nyikita hol van?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Itt - közölte Lika - járkál folyosón.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Hívd be!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Georgij Nyikolajevics, - mondta Nyikita - én főszerepet játszok, de annyit kapok mint az a színész aki nem is főszereplő. Ez igazságtalan.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Kire gondolsz?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Például Ljosa Loktyev, Galja Polszkih.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Ljosa Loktyev már játszott főszerepet és Galja Polszkih is. Ők már ismert színészek. Te még egyáltalán nem vagy színész. Diák vagy. De mi ugyanúgy kifizetünk téged mint őket, úgyhogy hallgass.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Vagy 25, vagy nem forgatok.!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Hát, ahogy gondolod… - elfordultam Nyikitától - Lika Aronova, hívd fel azt a srácot akit Mihalkov előtt kipróbáltunk. Kérdezd meg hányas lába van, ha más mint Nyikitáé, kell ma venni egy cipőt. Holnap forgatás.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Rendben van.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Ki az? - lett hirtelen ideges Nyikita.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Nyikita, nem mindegy neked, hogy ki az. Te már úgyse forgatsz nálunk!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- De hát, már öt napot forgatott velem. Most mindent újra fel kell venni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Az már nem a te gondod. Eredj, zavarsz a munkában…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- És akkor, velem többet nem is forgat?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Nem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ekkor egy halvány férfikönnycsepp gördült le a későbbi ismert filmrendező akkor még borotvát sem látott arcán:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Georgij Nyikolajevics, Andron (Andrej Koncsalovszkij) tanított ki!... Azt mondta, már egy hetet felvettek velem. Már nem tudnak visszalépni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Jó egyetértésben dolgoztunk tovább.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Danyelija később is szinte atyai érzéseket táplált felfedezettje iránt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQXulWten5oHJ96JT1X1TE2-dPNLczaRwTuFzsDvZG0vustWlNZu6rLP7MuzVrd1cEJYnFArmFt-pz9V2h7ZaS1YMcAW_VCiw-M2NwjcDvgYPZi0jiJzts-zy5yS7HnxyFs7Rs7xxLveY/s1600/nyikita.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQXulWten5oHJ96JT1X1TE2-dPNLczaRwTuFzsDvZG0vustWlNZu6rLP7MuzVrd1cEJYnFArmFt-pz9V2h7ZaS1YMcAW_VCiw-M2NwjcDvgYPZi0jiJzts-zy5yS7HnxyFs7Rs7xxLveY/s200/nyikita.jpg" height="176" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A 18 éves Nyikita Mihalkov</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„…Mikor elterjedt, hogy Nyikita Mihalkov indul az elnökválasztáson (és ő nem tagadta ezt igazán aktívan), egy Nyizsnij Urengojban tartott közönségtalálkozón megkérdeztek, hogy rá fogok-e szavazni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Két kézzel!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Miért?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Mert azt a filmet, amelynek főszerepét egy nagy ország elnöke játszotta fiatal korában, minden ország megveszi. Én meg el fogom mesélni, hogy az elnökünk rohangált nekem vodka után.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Valahogy egy esti forgatást követően, Nyikitával együtt mentünk hazafelé a stúdió kocsiján. A forgatáson egy slaugból locsoltam az aszfaltot, hogy tükröződjenek rajta a lámpák. Átáztam és átfagytam. Útközben vettem volna vodkát, de már az összes üzlet és étterem bezárt. Negyed tizenkettő volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Először Nyikitát vittük haza Voronszkijba.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Nyikita, hozz nekem ki száz gramm vodkát - kértem - különben megfázom.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Hogy olyan későn bemenjek és vodkát kérjek, nem tartottam illendőnek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Nyikita szívesen hozott nekem egy teli pohárral.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Néhány nap múlva összefutottam az apjával, Szergej Vlagyimirovics Mihalkovval.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Tudod te, hogy mit csinálsz? Infarktust is kaphattam volna! Fekszem, épp elaludtam mikor hirtelen nyílik az ajtó, lábujjhegyen bejön a fiam, kinyitja a bárszekrényt, kiveszi a vodkát, tölt egy egész pohárral és lábujjhegyen kimegy… Én meg egy frászban vagyok: ennek a gyereknek vége, éjszakánként pohárszámra issza a vodkát…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Kár, hogy Nyikita nem indult az elnökválasztáson.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
(Jegyezzük meg, hogy az apa Szergej Vlagyimirovics Mihalkov is ismert személyiség volt. Író, költő, gyerekkönyvek, versek, színművek szerzője. Ő volt az, aki háromszor is megírta a szovjet ill.orosz himnusz szövegét. Először 1944-ben, másodszor 1977-ben, mikor Sztálint kellett kiiktatni a szövegből, végül 2000-ben, immár csak Oroszország számára.)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Egy úgynevezett „kámea-szerepben” feltűnik maga a rendező is. Ő a cipőtisztító, aki az esküvőre várakozó Vologya cipőjét akarja megpucolni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mikor a film 40 éves lett, levetítették a „Kinotavr” filmfesztiválon (Szocsi). Az esemény kapcsán az újságírók megkérdezték Danyeliját nem akarja-e megcsinálni a film folytatását.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„De, gondolkodom róla.” - mondta a rendező, sőt bevallotta, hogy már ki is találta, mi történne kedvenc színészével, Nyikita Mihalkovval.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„- Az ősz Nyikita majd áll az aluljáróban és énekli: Megyek és bejárom Moszkvát - a járókelők meg pénz dobnak neki.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- És mit szólt Mihalkov ehhez a „perspektívához”?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Elfogadta! Már elmondtam neki az ötletet...”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy Danyelija egy másik beszélgetésben ennek az ellenkezőjét állította:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„- Georgij Nyikolajevics, nemrég volt 40 éves leghíresebb filmje a „Moszkvai séta.” A pletykák szerint gondolkodik azon, hogy leforgatja az ismert film folytatását.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Dehogy, ez butaság. Ezt elkészíteni lehetetlenség.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Reméljük ez utóbbit gondolta komolyan.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„Az ember azt gondolná, nem is lehetne annál unalmasabb, mint nézni hogyan járja az utcákat és beszélget a semmiről három fiú és egy lány… - írta a filmkritikus, Ludmilla Sziszojeva - És mégsem így van. Érdekes és szórakoztató, a közönség emlékezetébe vésődik és magával ragadja évtizedek múltán is.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Aztán meg, lassan ötven év elmúltával már lényegtelen, mit mondtak annak idején a filmet el nem fogadók. Lényegtelen, hogy lakkozta-e a valóságot, tényleg ilyen volt-e Moszkva vagy kezére játszott-e a hatalomnak. Ahogy a nagyvárosban pórul járt kislány válaszolta végül Danyelijának: „ lassan elhalványul mi történt velem Moszkvában, de a filmre emlékszem és szivesen megnézném újra. Köszönöm a mesét.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ami maradt, egy áttetszően tiszta, friss, (mondhatnánk, franciásan elegáns) film.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Én nagyon szeretem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Állítólag Fellini, mikor a második világháborúról kérdezték, annyit mondott: „Akkor voltunk húszévesek.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Moszkvai séta (Я шагаю по Москве)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Szovjet, ff.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Moszfilm, 1963.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bemutató: 1964. április 11.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Rendezte – Georgij Danyelija</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Forgatókönyv – Gennagyij Spalikov</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Fényképezte – Vagyim Juszov</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Zene – Andrej Petrov</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Főszereplők:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Nyikita Mihalkov – Nyikolaj</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Alekszej Loktyev – Vlagyimir Jermakov</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Galina Polszkih – Aljona</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Jevgenyij Szteblov – Szása Satalov</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Link:<br />
<a href="https://mega.co.nz/#!1pUSRToB!DFdHHC_L61Ayig5qhUV4fDXi4I7GMGN1aLfUEu9rMM0">https://mega.co.nz/#!1pUSRToB!DFdHHC_L61Ayig5qhUV4fDXi4I7GMGN1aLfUEu9rMM0</a><br />
jelszó: kinok55</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
A forgatás néhány helyszíne egykor és ma (fotók):</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://progulkino.livejournal.com/21137.html">http://progulkino.livejournal.com/21137.html</a> </div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-3389608294580172198.post-6292027771639878652012-02-11T17:03:00.000+01:002013-06-27T12:26:35.901+02:00A sivatagi 13-ak<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYAQUll-fQzVwHwTa7ZG-4e0k2jUtgexJA_GkSM6vdkS_mR9s_Pb2mkTQIBG_qTMuu-LO5egnjUQvBoLr9ogYVUZ_QwF9lvxko_o6Hr_KMd30jsDfGQZNuPCAPAwvlLSyywpKirPNKwLM/s1600/13+plak%25C3%25A1t.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYAQUll-fQzVwHwTa7ZG-4e0k2jUtgexJA_GkSM6vdkS_mR9s_Pb2mkTQIBG_qTMuu-LO5egnjUQvBoLr9ogYVUZ_QwF9lvxko_o6Hr_KMd30jsDfGQZNuPCAPAwvlLSyywpKirPNKwLM/s200/13+plak%25C3%25A1t.jpg" width="146" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A moziplakát</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
A könyveknek megvan a maguk sorsa - tartja a mondás és igy van ez a filmekkel, pontosabban a filmek alapjául szolgáló történetekkel is.</div>
<div class="MsoNormal">
Philip MacDonald az első világháború alatt Mezopotámiában harcolt a brit birodalmért. A lovasság soraiban letöltött szolgálata után hazatérve, lovakat képzett ki a hadsereg számára, díjugrató lett, sőt dán dogok tenyésztésével is próbálkozott. Végül, talán családi indíttatásra (nagyapja, apja író, anyja színésznő) az írás mellett döntött. Első regénye 1924-ben jelent meg és ettől kezdve csak regényírással, 1931-es Hollywoodba költözése után főként forgatókönyvírással foglalkozott. 1927-ben írt „Őrjárat” című regényéből két évvel később Walter Summers „Elveszett őrjárat” címen filmet forgatott.</div>
<div class="MsoNormal">
A mezopotámiai sivatagban járőröző angol szakasz tisztjét, aki egyedül ismeri végrehajtandó feladatukat, lelövik az arab orvlövészek. Az őrmester átveszi a csapat vezetését és egy oázisba jutnak, ahol megpróbálják kivárni a segítséget. Egyenként végez velük a „láthatatlan” ellenség, de pusztulásuk oka nem igazán ebben, mint inkább összefogásra képtelenségükben, az otthonról hozott előítéleteikben, sérelmeikben rejlik.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKGtSC7oRmSBenQyHtW0vEwop1wNxCjnljPr1WI6U9fBW7heBkITir_zORgrq4SZ7S5b3flfTcTgxKzpnLy483AcZJY7vUo7B2uOkQlm1oDnLk2ausGtHyjn7np4Y2pkPnBeTwZOrslWo/s1600/lost+patrol+1934.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="139" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKGtSC7oRmSBenQyHtW0vEwop1wNxCjnljPr1WI6U9fBW7heBkITir_zORgrq4SZ7S5b3flfTcTgxKzpnLy483AcZJY7vUo7B2uOkQlm1oDnLk2ausGtHyjn7np4Y2pkPnBeTwZOrslWo/s200/lost+patrol+1934.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Ford-film egy jelenete</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
1934-ben amerikában John Ford, a kor egyik jelentős rendezője forgatta újra a történetet. Jellegzetes, amerikai film készült, Ford a civil életbe visszavezető szálakat kevésbé bogozgatta, igyekezett a feszültség fenntartásához szükséges elemekre koncentrálni. A néző képzeletében maradó, ezért félelmetes ellenségre vagy a vallási mániákusra akit egyébként Boris Karloff, az akkorra már Frankenstein „teremtményeként” ismertté váló színész játszott. Háborús „férfi” film készült, női szerepek nélkül.</div>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div>
<div class="MsoNormal">
A Summers féle változat állítólag hűségesebb a regényhez. Azért vagyok kénytelen más véleményére hagyatkozni, mert magam csak a Ford változatot láttam, a némafilmet nem. Egyesek úgy írnak róla mintha tegnap látták volna, mások egyenesen azt állítják, hogy ez a film elveszett vagy megsemmisült az évek során.</div>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div>
<div class="MsoNormal">
A következő csavar a sivatagi történet sorsában akkor következett be, amikor a film megérkezett a Szovjetunióba. Ott ugyan csak a Kremlig jutott, de ez is elegendő volt, mert Joszif Visszarionovicsra rendkívüli hatást gyakorolt. Sztálin szeretett mozizni, bár gyaníthatóan sajátos szempontjai voltak a filmek értékelésében. Legalábbis erre utal az a kijelentése, miszerint „egy jó film hadosztályokkal ér fel”. Pedig ezt a háború legkritikusabb napjaiban mondta, mikor nemhogy egy hadosztály, de minden zászlóalj aranyat ért.</div>
<div class="MsoNormal">
Nos, Sztálin a rendszeres zártkörű vetítések egyikén megnézte a filmet és a jelen lévő Borisz Sumjackijnak - aki a GUKF (Állami Filmgyártási Igazgatóság) vezetőjeként, majd a Népbiztosok Tanácsa kulturális bizottsága helyettes vezetőjeként állandó résztvevője volt ezeknek a vetítéseknek - szóvá tette, hogy „a mi filmeseink, vajon miért nem forgatnak ilyen filmeket?”</div>
<div class="MsoNormal">
Sumjackij valószínűleg jól gondolta, hogy ez nem egyszerűen költői kérdés.</div>
<div class="MsoNormal">
Mihail Romm emlékei szerint:</div>
<div class="MsoNormal">
« …sürgősen hívatott Borisz Zaharovics Sumjackij a filmművészet akkori irányítója. Velem együtt behívatta a forgatókönyvíró Joszif Leonyidovics Prutot is. Sem ő, sem én nem tudtuk miről van szó.</div>
<div class="MsoNormal">
- Egy elvtárs, hogy kicsoda nem fontos, látott egy amerikai filmet - mondta Sumjackij. - A cselekmény a sivatagban zajlik, egy amerikai(!) járőr elpusztul a bennszülöttekkel vívott harcban, de teljesíti a kötelességét. A film imperialista, hisztérikus, de kifejezte a véleményét (mármint az „egy elvtárs”), hogy valami ilyesmit kell csinálni a mi határőreinkről is. Elvállalják? A forgatókönyvet együtt fogják írni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Meg lehet nézni a filmet?</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem. Már visszaküldték. De erre nincs is szükség. Fontos, hogy sivatag legyen [nagyszerű sivatagok vannak nálunk], hogy határőrök legyenek meg baszmacsok akik mindenkit megölnek. Majdnem mindenkit, de nem mindenkit. Erre ügyeljenek, Mihail elvtárs!</div>
<div class="MsoNormal">
Némileg elképedve jöttem el Sumjackijtól.</div>
<div class="MsoNormal">
- Elvállaljuk? - kérdeztem Pruttól. </div>
<div class="MsoNormal">
- Sok más ajánlatod van? </div>
<div class="MsoNormal">
Más ajánlatom nem volt, hát elhallgattam. Csendben öltöztünk fel és csendben hagytuk el a filmművészek ismert épületét a Kis Gnyezdnyikovszkij közben, ahol annyi rendező élte át a legnagyobb sikereket és a sors legkeményebb csapásait. Csendesen sétáltunk végig a mellékutcán.</div>
<div class="MsoNormal">
- Sürgősen el kell utazni a sivatagba - mondtam végül. Prut megtorpant.</div>
<div class="MsoNormal">
- Miért? </div>
<div class="MsoNormal">
- Hát, legalább lássuk milyen az...</div>
<div class="MsoNormal">
- A sivatagot azért is hívják sivatagnak, mert nincs ott semmi - mondta Prut kioktatóan. - Az egy sivár hely... inkább rakjuk össze a szüzsét. Hány hősünk lesz?</div>
<div class="MsoNormal">
- Tizenhárom - Viccelődtem sötéten. </div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon jó! Ebben van valami. Tizenhárom... ez titokzatos, ez előrevetít valamit... Mi lenne, ha ezt a címet adnánk neki: „Tizenhárom”? Na?... Hangzatos!</div>
<div class="MsoNormal">
Két héttel később, Prut elküldte a szüzsét. Válogatott csapat szerepelt benne. Voltak ott diákok, vöröskatonák, valamiféle nők meg professzorok is - a legkülönfélébb emberek. Néhány hatás erősen eltúlzott volt. Például, amikor a professzor rájött, hogy a bandavezér, egy ezredes, a saját fia. Előlépett és azt mondta: „Á, szervusz! Én nemzettelek, én is öllek meg.” Nekem ez nem tetszett.»</div>
<div class="MsoNormal">
Fjodor Ibatovics Razzakov a „Szovjet mozi pusztulása” című könyve első részében nem egészen így tudja:</div>
<div class="MsoNormal">
«Gyakorlatilag Snejderovval (Snejderov akkortájt rendezett egy Dzsulbarsz című kalandfilmet a baszmacsok és határőrök harcáról) egy időben - 1935 április - májusában - kezdte forgatni a „Moszfilmnél” saját eastern-jét a „Tizenhármat” Mihail Romm is. Sok kollégája számára meglepő volt a kalandfilm felé fordulása, mert azt megelőzően teljesen más műfajban dolgozott. Nevezetesen Maupassant „Gömböcét” (1934) vitte filmre. Maga a filmes vezetőség sem gondolta, hogy Rommra bízza a filmrevitelt, de ezen a ponton belecsöppent a dologba a film forgatókönyvírója, Joszif Prut. Éppen ő (mármint gondolom Romm) jelölte meg Sumjackijnak ezt a nevet, s bár az meglepődött, de nem vitatkozott.»</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnd87EV_vq8H6kxIk1-2XU1T6Vgc5fdp9YGUwhweIiwMmZ9kqRZ5X1gtBcjRLxecgkHbi7Rlu5oCmZi9sv0yU3oF5cYPLcK1zKxBAFFCExSKCvdAeEoGGm3dP5nDyDNk3MBVmT9TifeLc/s1600/romm.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnd87EV_vq8H6kxIk1-2XU1T6Vgc5fdp9YGUwhweIiwMmZ9kqRZ5X1gtBcjRLxecgkHbi7Rlu5oCmZi9sv0yU3oF5cYPLcK1zKxBAFFCExSKCvdAeEoGGm3dP5nDyDNk3MBVmT9TifeLc/s200/romm.jpg" width="133" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mihail Romm</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> Mihail Romm akkor 35 éves kezdő rendező volt. 1925-ben szobrász-diplomát szerzett a VHUTEMASZ-ban (Felsőfokú Művészeti és Szakmai Stúdió - vagy valami ilyesmi), de a szobrászkodás mellett már az első évektől foglalkozott írással. Fordított franciából, írt gyermek- és történelmi regényeket, újságcikkeket, verseket, darabokat, mindent.</div>
<div class="MsoNormal">
1931-ben rendezőasszisztens lett a Szojuzkinonál. 1933-ban leforgatta első saját filmjét Maupassant „Gömböc” c. novellájából. A stúdió azt javasolta, hogy némafilm legyen és „ne szerepeljen benne több, mint egy tucat olcsó színész, ne legyen benne több, mint öt egyszerű díszlet, ne legyenek statiszták és az egész ne kerüljön többe 150 ezernél.” A filmet a következő évben mutatták be és csak később, 1955-ben a Moszfilmnél hangosították. Közben Katyerina Vinogradszkaja, aki befutott forgatókönyvíró volt (s akit egyébként Romm majdhogynem mestereként tisztelt a stúdióban) írt egy forgatókönyvet „Anka” címmel, amit Rommnak kellett volna filmre vinnie. Romm nem találta megfelelőnek a forgatókönyvet és visszautasította. Ezzel nemcsak Vinogradova barátságát vesztette el, de az állását is, hiszen Sumjackij azon nyomban kirúgta a Moszfilmtől.</div>
<div class="MsoNormal">
Még abban az évben - miután panaszra ment a Párt Központi Bizottságához – visszavették, de filmet nem kapott. „A parancsnok” címmel kezdett írni egy forgatókönyvet melynek megvalósításáért komoly harcokat folytatott Jelena Szokolovszkajával (35 és 37 között a Moszfilm igazgatója) és Jan Boriszovics Gamarnyikkal (akkoriban a honvédelmi népbiztos első helyettese), ám végül a film forgatási engedélyét visszavonták. (A film egyébként egy a polgárháborúban katonai vezetővé váló parancsnokról szólt volna, aki csúfosan leszerepel egy hadgyakorlaton, majd öreg fejjel felismerve a fejlődés szükségességét elvégi a katonai akadémiát. Rommnak ugyan – saját bevallása szerint – nem volt semmiféle katonai gondolata, csak arról akart filmet készíteni, hogy az ember nem öregszik meg, ha fiatal lélekben, mert a fiatalság nem életkor kérdése. Gamarnyik azonban akkortájt főnöke, Tuhacsevszkij álláspontját képviselte, vagyis a parancsnokoknak ezt a nemzedékét ideje lecserélni, a parancsnoki állománynak új, képzett, fiatal tisztekre van szüksége. Ezért nem lett a filmből semmi. Gamarnyikot aztán 1937-ben a kor szokásai szerint a Tuhacsevszkij perben annak rendje és módja szerint ki is végezték.)</div>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div>
<div class="MsoNormal">
„A parancsnok” meghíúsulása idején érkezett el az a már idézett pillanat, mikor Sumjackij felajánlotta a sivatagi film elkészítésének lehetőségét.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div>
<div class="MsoNormal">
Romm válogatott műveinek második kötetében („Magáról, emberekről, filmekről”) meglehetősen részletesen ír a forgatás körülményeiről, mindenképpen érdemes hosszabban idézni, igy mindennél pontosabb képet kapunk a film elkészítésének körülményeiről.</div>
<div class="MsoNormal">
«1936 tavaszán elutaztunk Türkméniába, hogy a „Tizenhárom” külsőit leforgassuk. Arra számítottunk, hogy az összes felvétellel végzünk tavasszal, amíg be nem áll a nagy forróság, nyárra meg visszatérünk Moszkvába és itt fejezzük be az éjszakai műtermi jeleneteket. Velünk jött a díszlettervező Jegorov, aki 20 km-re Ashabadtól, a Kara Kum sivatagban építette meg nekünk a díszletet - a filmünk egyetlen díszletét. Ez egy úgynevezett „muluska” volt, ami egy kis kupolás remetelakból állt, körülvéve az agyagból vert kerítéssel, a „duvallal.”</div>
<div class="MsoNormal">
Amikor megérkeztünk Ashabadba [ez február végén volt], még esett az eső, és a sivatagi jeleneteket nem lehetett leforgatni. A sivatag kiábrándított minket. Lapos volt mint egy tányér, sötét szürke, nedves, ritkás zöld fű nőtte be. Kiderült, hogy a sivatag így néz ki amíg fel nem perzseli a nyári nap.</div>
<div class="MsoNormal">
Látványosabb sivatagi tájat keresve eljutottunk mélyen a Kara-Kum közepébe, Repetek állomásra. Ezen a helyen keresztezi az ashabadi vasútvonal a Kara-Kumot. Repetek állomás körül helyezkedik el a sivatag Tudományos Kutató Intézete teniszpályával és egy szélmalommal. Mindez rendkívül érdekesen ellenpontozza az összes Szaharát ábrázoló képről jól ismert sivatagi tájat.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1EgN7_AYCMg0UFXqSvBVXcBbnb0MUvzw-GVoHYJjux6I5nSk_LDnqS-3YdsDRxq4R9eWLJybkdfw6rKon9RspNg0GKtBf-X016YqfUqbUFYgJSPiJ4dsZWfaMjsmOhgX-B218NsCsRA0/s1600/repetek01.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="131" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1EgN7_AYCMg0UFXqSvBVXcBbnb0MUvzw-GVoHYJjux6I5nSk_LDnqS-3YdsDRxq4R9eWLJybkdfw6rKon9RspNg0GKtBf-X016YqfUqbUFYgJSPiJ4dsZWfaMjsmOhgX-B218NsCsRA0/s200/repetek01.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Repetek környéki sivatag</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div>
<div class="MsoNormal">
Ime, milyen eset történt ezen a Repeteken: egyik nyáron ideérkezett Leningrádból egy fiatal tudományos munkatárs, aki még soha nem járt a sivatagban. Reggel elment a legközelebbi homokdomb mögé bogarakat és pillangókat keresni, ám a homokdombok teljesen egyformák, ő meg nem tudta, hogy a gerincük az év bizonyos időszakaiban azonos irányba rendeződik. Így aztán a kutatónő eltévedt. Három teljes napig bolyongott a sivatagban és olyan kimerült állapotba került, hogy megpróbált - ereit az órája üvegével felvágva - öngyilkosságot elkövetni. A melegtől azonban besűrűsödött a vére, így ez nem járt eredménnyel. Csak a negyedik napon találtak rá, szó szerint száz lépésre a vasúttól. Még életben volt.</div>
<div class="MsoNormal">
Repetekben is nedves volt a sivatag, de ott ősszel olyan hatalmas homokdűnék tornyozódtak fel [közel öt emelet magasságúak], hogy még a téli esők következtében sem simultak ki a dombok.</div>
<div class="MsoNormal">
Egy hónapig laktunk Repetek állomáson nagyon nehéz feltételek között és tucatszám vettünk fel totálokat a vonuló vöröskatonákról. Ám még ezek a jelenetek is hatalmas munkával jártak. Le lehetett volna forgatni a teljes filmet Repeteken, de semmiféle lehetőség nem volt egy bázis kialakítására. Magában az intézetben mindössze három szobát kaptunk, ebben helyezkedett el az 50 fő a felszereléssel. Nem volt széna a lovaknak, nem volt elég víz, és egyáltalán semmi sem volt. Úgy döntöttünk, hogy visszatérünk Ashabadba és várunk amíg kiszárad a Kara-Kum.</div>
<div class="MsoNormal">
A tavasz abban az évben elhúzódott. Helyi lakosok azt mondták: ha minden évben jönne egy filmes expedíció, Türkméniában akár rizst is lehetne vetni vagy mocsári kultúrákat meghonosítani. Május végéig szakadatlanul esett, majd hirtelen beütött a türkmén forróság. Az első igazán meleg napon az árnyékban 60 °C volt. Ekkorra expedíciónkat szélsőséges csüggedés fogta el. Az unalomtól sokan [főleg a színészek] mértéktelenül inni kezdtek. (...) Gyorsan kiköltöztettem az expedíciót Ashabadból a sivatagba és megtiltottam a szeszesitalok fogyasztását.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIhVYBJ4xTzqVNhvUjINa38vv3b-QcHE4fwOJ0YIl0U3DfC-PTrVbfOKOuVbZBoia9btFBwKiDLg3gU8mP5jeC4hg9PvQ4B2yAh5UpWCpG-mjhgTs1WLPdlwQkoGAMUy4KWNMXVewJBU0/s1600/kibitka.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="125" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIhVYBJ4xTzqVNhvUjINa38vv3b-QcHE4fwOJ0YIl0U3DfC-PTrVbfOKOuVbZBoia9btFBwKiDLg3gU8mP5jeC4hg9PvQ4B2yAh5UpWCpG-mjhgTs1WLPdlwQkoGAMUy4KWNMXVewJBU0/s200/kibitka.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A kibitka</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div>
<div class="MsoNormal">
Egy kis faluba költöztünk ki, ha egyáltalán nevezhető falunak az ilyen. Úgy hívták - Csogonli. Egy türkmén sivatagi település, amely 10-12 vályogkunyhóból állt, mikroszkopikus, nagyjából könyvméretű ablakokkal és olyan ajtóval amelyen csak összegörnyedve lehetett bejutni. Nyáron a türkmének átköltöztek a kibitkákba így vályogházaikat átadták az expedíciónknak.</div>
<div class="MsoNormal">
V.P. Csajka a forgatócsoport-igazgató (magyarul talán gyártásvezető?) - rendkívül energikus ember - épített furnérból egy étkezdét, egy vermet az élelmiszer tárolására, sőt még egy föld alatti laboratóriumot is kettős falakkal, amelyek közé jeget kellett tölteni. A jeget és az ivóvízet naponta hozták Ashabadból.</div>
<div class="MsoNormal">
A legközelebbi fa körülbelül 15 km-re nőtt Csogonlitól. Csogonliban éltek türkmének, akik soha nem láttak fát. Készítettek szőnyegeket egy „szalori rózsának” nevezett mintával, de ők maguk még soha nem láttak élő rózsát.</div>
<div class="MsoNormal">
A díszletünk másfél kilométerre volt ettől a falutól. Az első naptól fogva nagy nehézségekkel küzdöttünk. Elviselhetetlen meleg volt. A hőmérő, amit egyszer kiraktunk a speciális huzattal fedett és ernyő alatt álló felvevőgépre 71 fokot mutatott. A színészek a forró homokon feküdtek és a napon kívül a világítás meg a tükrök is égették őket. A finom homok behatolt kivétel nélkül mindenbe - az élelmiszerbe, az órákba, a legkisebb résekbe is. Az expedíció minden órája megállt. Kénytelenek voltunk napórákat csinálni magunknak.</div>
<div class="MsoNormal">
Amikor valaki beteg lett, nem lehetett megmérni a lázát, mert a lázmérő azt mutatta ami volt, 42 fokot még éjszaka is. A lázmérőt kölnibe kellett meríteni, lerázni, aztán gyorsan az ember hóna alá dugni elszigetelve a kinti melegtől. Egyébként mindegy volt, mert úgyis állandóan lázasak voltunk. Mindenki dizentériában szenvedett. Annyira hozzászoktunk a dizentériához, hogy lényegében nem számított betegségnek. Az ember normális állapotává vált.</div>
<div class="MsoNormal">
Hogy világos képet adjak az expedíció állapotáról, csak felsorolom a betegség miatt kiváltak számát. Az 5 fő adminisztrációs személyzetből egy hónap múlva már csak egy dolgozott. Volt két asszisztensem és két segítőm - közülük egy asszisztens maradt, a többit vagy az ashabadi kórházba, vagy Moszkvába kellett vinni. Az egyik színész begolyózott. Elkapta a sivatagi őrület [a cafard]. Őt Moszkvába küldtük, meg is gyógyult, amint meglátta a vonatablakból az első erdőt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiT06Wv6J-DRBf8so1AE-P__tJMknRYNDSvyljh0ditzGw86M7knL2UbgbMM97sJhUJ8eFlqFUny1V4k7AJIvCYiqMtHCiEYbDHrbKlGVMB58ng3t_Tx9pl1ImVUM91u_KK4FzOW0HgNrw/s1600/a+muluska.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiT06Wv6J-DRBf8so1AE-P__tJMknRYNDSvyljh0ditzGw86M7knL2UbgbMM97sJhUJ8eFlqFUny1V4k7AJIvCYiqMtHCiEYbDHrbKlGVMB58ng3t_Tx9pl1ImVUM91u_KK4FzOW0HgNrw/s200/a+muluska.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A muluska</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div>
<div class="MsoNormal">
Komoly nehézségekkel küzdöttek az operatőrök. A homok behatolt a felvevőbe. Minden ismétlés után meg kellett tisztítanunk a keresőt és a filmkazetták nyílását, mégsem tudtuk elkerülni a karcolásokat. A film megolvadt a forróságtól és lecsúszott róla az emulzió. Szinte minden beállítás után újra kellett tölteni a gépet.</div>
<div class="MsoNormal">
Aztán elkezdtek a színészek, ahogy mondani szokták „hisztizni”. Még a saját segítőim között is akadtak kishitűek akik siránkoztak, elhitették mindenkivel hogy a film soha nem készül el, pletykákat indítottak, hogy a „Gömböcöt” nem is én hanem Jurij Rajzman forgatta az egyik asszisztensem segítségével, de az én nevem alatt szerepel mert hívatalosan rám osztották ezt a dolgot. Az egyik asszisztens azt mondta a színészeknek: „Ne hallgassatok Rommra, ha nem akarjátok elrontani. Majd odaállok a háta mögé és kacsintok nektek mikor mond valamit jól és mikor rosszul.”</div>
<div class="MsoNormal">
A csapat néhányszor felvetette a forgatás abbahagyását, teljesen reménytelennek tartva a vállalkozást. Azt terjesztették, hogy a Moszkvába küldött anyag teljes selejt. Ez persze majdnem igaz is volt. Az történt, hogy úton Moszkvába a negatívról lecsúszott az emulzió. Magában Ashabadban kellett egy laboratóriumot szervezni az anyag kézi előhívására. (...)</div>
<div class="MsoNormal">
A legfeszültebb időszak június végén érkezett el. Váratlanul egy csomó kellemetlen dolog történt. Először is fújni kezdett az afgán. Ez egy viharos erejű és olyan hőmérsékletű szél, mintha a forró sütőből fújna. Hogy érzékeltessem a szél fullasztó hatását elmondok egy esetet: az afgán megérkezése előtt az ebédlő tele volt legyekkel, amelyek ott tavasszal hatalmas tömegben szaporodtak el. Fekete zúgó falként tornyosultak az ebédlő levegőjében. Egy órával az afgán kezdete után a legyek kiszáradtak, megdöglöttek és 2-3 cm vastag szőnyegként fedték be a padlót. Az afgán csak néhány napig fújt, de a kimerültség végső fokára juttatta az embereket. Pont ekkor kezdett, ahogy felénk mondják, „elszállni” Nyikolaj Krjucskov. Úgy döntött, hogy én a rendező minden esetben rosszabb vagyok, mint ő a színész. (...)</div>
<div class="MsoNormal">
Ö játszotta a főszerepet. Úgy döntöttem, hogy leveszem a szerepről. Másnap reggel magamhoz hívattam a színészeket, Ivan Kuznyecovot és Alekszej Dolinyint, kettéosztottam Krjucskov szerepét, és átadtam nekik a munkát. A filmben így valójában nem 13 hanem 12 ember szerepelt. Csak az ekkor már leforgatott névsorolvasáson maradtak tizenhárman. Meg persze maradt a cím is.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgd8diblZ7YvFVE_Bs-9zL8zC-bxPt3fbn5KkMhff8lYOjVm5WrbmEROrXOVlWfWGrmwNwCCQ1ZO_Q1PrQGMIHB0HEnL_WyXs-1YOWCj9eNv7JU-8CWoEYEtG3cgcEJiBFoHU60d387-NQ/s1600/akcsurin.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgd8diblZ7YvFVE_Bs-9zL8zC-bxPt3fbn5KkMhff8lYOjVm5WrbmEROrXOVlWfWGrmwNwCCQ1ZO_Q1PrQGMIHB0HEnL_WyXs-1YOWCj9eNv7JU-8CWoEYEtG3cgcEJiBFoHU60d387-NQ/s200/akcsurin.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ivan Kuznyecov</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div>
<div class="MsoNormal">
Amikor Krjucskov megérkezett Ashabadból, látta, hogy az ő jelenetében Kuznyecov forgatott. Következett egy tragikus magyarázkodás, de én hajthatatlan voltam és Krjucskov visszaindult Moszkvába. Nekem viszont sikerült néhány napra helyreállítani a Krjucskov viselkedése és az afgán által meglazult fegyelmet.»</div>
<div class="MsoNormal">
(A már idézett Fjodor Razzakov egy másik könyvében, „A szovjet korszak botrányaiban” emlit egy erről született nagyon jól hangzó, de nyilvánvalóan anekdotát:</div>
<div class="MsoNormal">
„...Nyikolaj gyakran meghiúsította munkát túlzott alkoholfogyasztása miatt. Végül Romm nem bírta tovább és megígérte, hogy visszaküldi a művészt Moszkvába.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez lehetetlen - mondta Krjucskov - már a fél film le van forgatva, kivel helyettesít?</div>
<div class="MsoNormal">
Romm nem szólt semmit, de másnap, amikor Krjucskov megint ittasan forgatott, Romm azt kiáltotta:</div>
<div class="MsoNormal">
- Feküdj!</div>
<div class="MsoNormal">
Krjucskov meglepetésében végrehajtotta az utasítást és elvágta magát a homokban.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ennyi - mondta Romm. - mehetsz vissza Moszkvába.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi az, hogy ennyi? - értetlenkedett Krjucskov.</div>
<div class="MsoNormal">
- Fel van véve ahogy elesel egy ellenséges golyótól találva. Meghaltál. Nincs már rád szükségem.”)</div>
<div class="MsoNormal">
«A baj azonban nem jár egyedül. Néhány nappal később megjött Moszkvából a határozat a film befagyasztásáról. A „Moszfilm” vezetése, kétségbeesve a nyersanyagra várakozástól, nem bízva az ashabadi laborban és egész idő alatt leveleket kapva a csoport különböző tagjaitól, tele a legpesszimistább előrejelzésekkel, úgy döntött, hogy leállítja a forgatást. A finanszírozás már jóval azelőtt abbamaradt. Én nem voltam hajlandó leállítani a forgatást és eldugtam a táviratot a csoport elől. Egyébként már rég nem kaptunk fizetést és Csajka minden létező módon szerezte a pénzt a helyi szervezetektől az emberek élelmezésére. Hogy megőrízzük a befagyasztás titkát, Ashabadba egy külön embert ültettünk aki fogadta a leveleket és a táviratokat és ő adta át a címzetteknek, de csak azokat, amelyekben semmi sem hangzott el erről a dologról. Ennek ellenére a csoport visszhangzott a pletykáktól, hogy a filmnek vége. A helyzet kétségbeejtővé vált. Engem gyilkosnak tartottak, emellett még zsarnoknak is. Meg vagyok győződve, hogy mindenki futott volna amerre a szeme lát, ha lett volna akár egy embernek is pénze az utazásra. De pénz nem volt. Szombatonként kézhez kaptak 10 rubelt sörre és fagylaltra - nem volt több!</div>
<div class="MsoNormal">
Júliusban a „Moszfilm” igazgatósága, elvesztve minden türelmét, elküldte hozzánk L. A. Indenbomot, felhatalmazva őt, azonnal állítsa le a forgatást és küldje az egész expedíciót Moszkvába. </div>
<div class="MsoNormal">
Találkoztam Indenbommal Ashabadban, elmondtam neki a dolgok állását és egyet kértem tőle: töltsön 2-3 napot a forgatáson és győződjön meg arról, hogy a forgatás rendben megy. Indenbom megadta nekem a három nap türelmi időt és eljött velem Csogonliba. Már az úton rosszul lett a hőségtől, a büdös portól és a vakító homoktól. Másnap összeesett, ahogy mindenki, a túlhevüléstől és egy pillanat alatt dizentériás lett. Alig tudott kimászni a forgatásra és a nap végén nem volt könnyű meggyőzni arról, hogy küldjön egy táviratot Moszkvába, hogy a forgatás remekül megy és hamarosan véget ér.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRyUsX3kBz7aFEmG1uSyrz_jpiPmmQBfJGWFCf_i_BwQYMA6TciqAc_s3gtrCO8hyE9meO5YDYTg7dfnabT1IPdtQsXKjSMLPeVHFslUvnI5atgonVmYkPvYiiHjnBY_k2jgN5UpHofAM/s1600/m%C3%A1sa.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="155" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRyUsX3kBz7aFEmG1uSyrz_jpiPmmQBfJGWFCf_i_BwQYMA6TciqAc_s3gtrCO8hyE9meO5YDYTg7dfnabT1IPdtQsXKjSMLPeVHFslUvnI5atgonVmYkPvYiiHjnBY_k2jgN5UpHofAM/s200/m%C3%A1sa.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jelena Kuzmina</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div>
<div class="MsoNormal">
Ekkorra már búcsút kellett mondanom nemcsak Krjucskovnak, de még számos szereplőnek. Elutazott a súlyosan megbetegedett Kuzmina (hamarosan összeházasodtak Rommal), még két másik színész, akik közül az egyik, ahogy fentebb már említettem, megőrült. Egyre kevesebben lettünk. Az 52 főből aki Ashabadba érkezett, már csak 18 volt talpon. Fáradhatatlanul, szó szerint mindenki helyett, dolgozott Privezencev és a világosítók vezetője Jablonovszkij. Ők pótolták nekem az adminisztrátorokat, asszisztenseket, világosítókat, munkásokat és általában mindent megtettek. Kolja Privezencev, vékony mint a halál, vörösre égve [nem lebarnulva], rövidnadrágot viselt reggeltől estig ebben a vad melegben. Reggel 7-kor egy katonai kürtön ébresztőt fújt, 11 órakor visszavonulót, mert a nap abban az időben volt a zeniten, és nem lehetett forgatni. 3 órakor megint ébresztőt - az esti forgatásra. El kell mondani, hogy mikor 3 órakor ez a szignál felhangzott, sokan valódi könnyeket sírtak - annyira nehéz volt elindulni a forgatásra. Amint a forgatás véget ért, mindenki visszamászott a saját vályogházába, bevizezték a lepedőket, beleburkolóztak és így feküdtek a nedves lepedőkben, amíg le nem ment a nap. (...)</div>
<div class="MsoNormal">
1936 augusztus elején befejezve a külsőket, visszatértünk Moszkvába. Rögtön éles konfliktusba kerültünk a stúdió vezetésével. Mindenek előtt azzal vádoltak, hogy nem engedelmeskedtem az utasításnak. Az igazgatóság - hogy igazolja saját álláspontját a filmmel kapcsolatban és ismételt utasításait a forgatás leállításáról - természetesen negatívan viszonyult a leforgatott anyaghoz. Komoly harcot kellett vívnunk, hogy elérjük az utóforgatás engedélyezését. Egyébként az anyagban tényleg nagyon sok volt a selejt.</div>
<div class="MsoNormal">
Először is selejtes volt az összes hang [először megpróbáltuk felvenni a hangot is a sivatagban]. Következésképp az egész külső anyagot hangosítani kellett. Sok jelenet az óvintézkedések ellenére karcos lett a sivatagi homoktól vagy torzult az elcsúszott emulziótól. Ráadásul én az expedíció egész ideje alatt nem láttam egy méter anyagot sem, és mivel ez volt a második filmem, hibákat követtem el. Szokás szerint engem és Volcsokot formalizmussal, esztétizálással vádoltak meg, aztán a pesszimizmussal és a film tragikus koncepciójával is. (...)</div>
<div class="MsoNormal">
Ennek ellenére sikerült elérni egy kisebb méretű „muluska” felépítését. Aztán elkülönítettünk egy mikroszkopikus sarkot az egyik műteremben, ahol felépült egy kis háromméteres háttér amelyen megjelenhettek a sivatag különböző látképei. Az előteret feltöltöttük némi homokkal és leforgattuk a közeliket. (...) A forgatásra elvileg csak az éjszaka állt rendelkezésre. Egyetlen nappali forgatási lehetőséget sem kaptunk az igazgatóságtól. Éjszaka forgatva, kínlódva a közelik zűrzavarában amelyeket hozzá kellett illeszteni a külsőkhöz, végtelenségig várva a felvételi lehetőségekre, készült a film 1937 január-februárjáig. Ki kellett hagynom egy sor korábban kigondolt jelenetet. Nagy csapatmozgásokat terveztünk, széles plánokat a baszmacsokról, stb. Ezek adtak volna a filmnek levegőt. De ezeket nem sikerült leforgatni a helyszínen és érthetően a műteremben sem. (...) (Lehet, hogy szerencsére.)</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Bemutattam a filmet a filmeseknek. Néhányan dicsérték, mások csepülték.</div>
<div class="MsoNormal">
A film elkészülte után kapcsolatom az igazgatósággal annyira feszültté vált, hogy a dolog eljutott a nyilt botrányig és engem másodszor is kirúgtak a „Moszfilm” stúdióból.</div>
<div class="MsoNormal">
Vszevolod Visnyevszkij (mint a „Posta” bejegyzésben már szóba került, róla mintázta Bulgakov a „Mester és Margarita” Msztyiszlav Lavrovicsát), kamara-művészkedéssel vádolt és a Filmpalota szónoki emelvényéről javasolta az olyanok mint én kidobását a filmművészetből.(...)</div>
<div class="MsoNormal">
Ő [Visnyevszkij] bizonyára nagyon jó, de teljesen féktelen ember volt. Mindig a fogai között szűrte a szót, öklével a pulpitust csapkodva.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi elpusztítjuk ezt a kamara filmművészetet, nekünk monumentális filmművészetre van szükségünk, mint amit a Vasziljev testvérek, Ejzenstejn, Pudovkin, Dzigan csináltak. De önöket „kamernyikokat” ki kell irtani, meg kell semmisíteni, stb – mondta.</div>
<div class="MsoNormal">
Én harapós ember voltam [akkor még, fiatalon, csak mára lettem jó], átvettem a szót, és elmondtam neki, hogy először is, rövid a karja, hogy elpusztítson [valóban rövid kezei voltak]. Ez hatásos volt. Azt mondtam: meglátjuk, maga öl-e meg engem a végén, vagy én magát. Még nem ismeri, mi az a kamara és mi az a monumentális filmművészet - és egyebek.</div>
<div class="MsoNormal">
A felszólalásom nagyon éles és ugyanolyan durva volt, mint Visnyevszkij felszólalása. Azt mondtam: azzal, hogy ön csinált egy - megjegyzem „egy” - forgatókönyvet, egy – megjegyzem „egy” - Dzigan film számára, ön sem tett semmi többet. Az „Optimista tragédia” ez a zagyvaság, ugyanolyan mint az egész patetizmus, amit én elviselni sem tudok. Ez jajveszékelés, nem mozi. (...)</div>
<div class="MsoNormal">
Ezt követően megjelentetett egy nagyon érdekes cikket a „Mozi” újságban a kamara filmművészetről. Ebben a cikkben általában a „kamara” szót fejtegette: a camera obscura - ez a sötét szoba ... szobaember - ez a lakáj. Tulajdonképpen kiderült, hogy én lakáj vagyok, börtönőr, stb, stb</div>
<div class="MsoNormal">
Nagyon megharagudtam és ennek köszönhetően váratlanul kaptam egy lakást. Írtam egy dühös levelet Sumjackijnak. Megírtam, hogy az ilyen cikk megjelentetése a „Mozi”-ban határtalan durvaság. Annál is inkább mert Visnyevszkij - védett ember és egyszerűen sértő dolgokat ír egy fiatal rendezőről, aki csak két filmet csinált. Vegye tudomásul, hogy ön mostantól az én halálos ellenségem.</div>
<div class="MsoNormal">
Sumjackij kiszámíthatatlan ember volt. Ez alkalommal hívatta Szlivkint, az asszisztensét és azt mondta neki: „Látja, maga mindig azt mondja, hogy ez a Romm ilyen meg olyan, pedig egyszerűen egy strici. Nézze, micsoda aljas levelet írt. A végén még tényleg panaszt tesz. Adjunk egy lakást ennek a disznónak, fogjuk be a száját.”</div>
<div class="MsoNormal">
Szlivkin midjárt rohant hozzám és azt mondta: „Tüstént menjen a Bolsaja Poljankára, ott épül egy ház, válasszon ki egy lakást míg meg nem változtatja a döntését. Odaadom magának a kulcsokat.” Bár a ház nem volt befejezve, de mégis kaptam azonnal egy lakást.»</div>
<div class="MsoNormal">
Borisz Zaharovics, a zártkörű vetítések állandó résztvevője, ekkor talán már nem véletlenül aggódott, hogy egy fiatal rendező feljelenti. Néhány hónap múlva 1938 januárjában letartóztatták és még azon év nyarán kivégezték.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szóval a film rossz kritikákat kapott (amerikanizmussal is megvádolták), de a nézők körében hatalmas sikert aratott, nagyobbat, mint a már említett Snejderov film (pedig annak a főszereplője egy kutya volt). Danyiil Hrabrovickij az „Egy év kilenc napja” és a „Tiszta égbolt” forgatókönyvírója írta róla: „A Tizenhárom c. filmet ha nem is 13, de legalább 12 alkalommal láttam. Kívülről tudtuk és játszottuk. Ebben a játékban mindig rendre szerepeltek baszmacsok és a leghevesebb csata a játék kezdete előtt zajlott: ki legyen baszmacs és ki vörös. És mindig szerepelt a víz, a vödör, és rendre nagy otthoni kellemetlenségekbe torkollottak: megjelentünk csapzottan, koszosan, porosan, de nagyon boldogan.”</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ám a közönségsikernél sokkal mélyebb nyomott hagyott ez a film a filmtörténetben.</div>
<div class="MsoNormal">
Az eredeti mese igazi metamorfózison esett át. Az „Elveszett őrjárat” közössége atomjaira hull, itt éppen közösséggé kovácsolódnak össze a véletlen útitársak. MacDonald hőseinek „nincs más választásuk”, a sivatagi tizenhármak döntenek. Hogy a történet gyökeresen másként értelmezése Prut és Romm leleménye vagy több is elhangzott azon a beszélgetésen Sumjackij irodájában mint amiről Romm beszámol, nem tudom. Az azonban bizonyos, hogy a későbbi feldolgozók mind Romm „köpönyegéből bújtak elő”.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKbeAkRojWiTOGHHvvjoUeDZc51_DKXF-Vk-I7TODJUcm5jqbyzKoM3l5nE3in26pY8RN-Dq-h5ciKdgipOCa_YeYTAepgsGu76nuC_lukaJKgmlAiW8Z02IhegXH5CRjyKrghixMdw9I/s1600/szahara+plak%C3%A1t.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKbeAkRojWiTOGHHvvjoUeDZc51_DKXF-Vk-I7TODJUcm5jqbyzKoM3l5nE3in26pY8RN-Dq-h5ciKdgipOCa_YeYTAepgsGu76nuC_lukaJKgmlAiW8Z02IhegXH5CRjyKrghixMdw9I/s200/szahara+plak%C3%A1t.jpg" width="174" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div>
<div class="MsoNormal">
1943-ban a háború afrikai hadszínterére helyezte a cselekményt Korda Zoltán, „Szahara” című filmjében. A stáblistán ugyan megemlítették, hogy a történet alapja egy a „Tizenhárom” c. játékfilmben szereplő esemény, de a történet írójaként Philip McDonaldet tüntették fel. (Mintha azt mondanánk, a West Side Story alapjául nem Shakespeare Rómeó és Júliája szolgált, hanem Arthur Brooke korábbi költeménye, amelyből a drámaíró dolgozott, vagy a még korábbi olasz mese.)</div>
<div class="MsoNormal">
Az operatőr, a szintén magyar származású Máté Rudolf, néhány beállítást gyakorlatilag egy az egyben vett át Rommtól (vagy Volcsoktól). A „Szahara” forgatókönyvírója is ismert név John Howard Lawson, később a hollywoodi tizek egyike, akiket az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság helyezett feketelistára.</div>
<div class="MsoNormal">
A főszerepet Humphrey Bogart játszotta</div>
<div class="MsoNormal">
Még ugyanebben az évben (1943) az angolok is leforgatták saját változatukat „Kilenc ember” címmel. A filmet Harry Watt rendezte (ő dokumentumfilmesként indult, Basil Wright-tal közös „Éjszakai posta” című 1936-os filmjük bekerült a mannheimi 12-be. Mannheimben 1964-ben a brüsszeli 12 mintájára szavaztak a világ legjobb dokumentumfilmjeire. Egyébként az „Éjszakai posta” narrátora John Grierson maga is bekerült ebbe az előkelő társaságba a „Heringhalászok”-kal, amit először 1929-ben a „Patyomkin páncélos” angliai premierjén kísérőfilmkén vetítettek le.)</div>
<div class="MsoNormal">
A forgatókönyvet maga Watt írta Gerald Kersh novellájából. A történetben a sivatagon áthaladó angol konvoj egyik teherautóját légitámadás éri. A konvoj továbbhalad, a lemaradó kilenc katona pedig beveszi magát egy elhagyatott épületbe. Híján vannak a lőszernek és a viznek, de igyekeznek ennek ellenkezőjét elhitetni a támadókkal, hogy feltartóztassák őket a segítség megérkeztéig. Legalábbis így foglalják össze a film sztoriját akik látták. Ha valóban így van, akkor gyanítom, hogy Gerald Kersh, novellája megírása során meglehetősen mélyen merített a „Sivatagi tizenhármakból”. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjB8qBFtpFSOIN8dwITNgRmhyphenhyphenNUkONsQIXUiHSVvmvZNOV1qlqe6JWTy5JDBBSTyMG3_OBDPyGfendWjRWVLFuu8KYmKfgBEW_mPVj1Ve8fzMiv9jBqoJ6Wq3dGd8Ca7eDyc7u5xzTA0Y/s1600/romm+ejzenstejn.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="169" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjB8qBFtpFSOIN8dwITNgRmhyphenhyphenNUkONsQIXUiHSVvmvZNOV1qlqe6JWTy5JDBBSTyMG3_OBDPyGfendWjRWVLFuu8KYmKfgBEW_mPVj1Ve8fzMiv9jBqoJ6Wq3dGd8Ca7eDyc7u5xzTA0Y/s200/romm+ejzenstejn.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ejzenstejn és Romm</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div>
<div class="MsoNormal">
Emlegetnek még más filmeket is például egy igazi westernt, André de Toth 1953-as filmjét, „Az utolsó komancsot”. (A szovjet/orosz filmes irodalomban vannak akik az amerikai westernnel rokonítják, easternnek nevezve a hasonló sémára készült filmeket, így Romm „Sivatagi tizenhármakját” is. Érdekességként megjegyezhetjük, hogy valószínüleg Szergej Mihajlovics Eijzenstejn volt az egyetlen szovjet rendező akinek valóban lehetősége kínálkozott egy igazi western leforgatására. A 30-as évek elején dolgozott az USA-ban és ott felajánlották a „Sutter aranya” c. film elkészítését. Eijzenstejn beleegyezett, de a stúdió váratlanul megváltoztatta döntését (állítólag politikai okokból) és átadta a forgatókönyvet egy középszerű rendezőnek, James Cruse-nak. A film a „Universal” számára a korszak legnagyobb anyagi bukásává vált.)</div>
<div class="MsoNormal">
1995-ben James Belushi főszereplésével készült az újabb „Szahara”, a rendezője Brian Trenchard-Smith volt. Maradt Philip McDonald megjelölése íróként, de az utalást a „Tizenhárom” című játékfilmre a 43-as változathoz hasonlóan ők is feltüntetik (talán kicsit jobban eldugva és kisebb betűkkel).</div>
<div class="MsoNormal">
Hát, nagyjából ennyi.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoiC4xKpih3bDhdxRVQgtPGttdHP5LIl5AJOYTgobPl377q2l6d9kYmJofJlyCvHHYl_93yo3mXm3KC00Rr-6ahzJIUt3s2pBxKggeVuw0R4iBJJZHIlkAeQU41N-AE92DCy_sSqttZpk/s1600/maxim_m1910.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="117" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoiC4xKpih3bDhdxRVQgtPGttdHP5LIl5AJOYTgobPl377q2l6d9kYmJofJlyCvHHYl_93yo3mXm3KC00Rr-6ahzJIUt3s2pBxKggeVuw0R4iBJJZHIlkAeQU41N-AE92DCy_sSqttZpk/s200/maxim_m1910.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Makszim géppuska 1910-ből</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> Még néhány szót a film (és egyáltalán a korszak kalandfilmjeinek) két jellegzetes „szereplőjéről, ” a „makszimról” és a „trjohlinyejkáról”.</div>
<div class="MsoNormal">
A makszim géppuskát Hiram Stevens Maxim találta fel 1884-ben. Az első géppuska volt, amely a visszahatás energiáját használta fel a kiürült hüvely kidobásához és az újratöltéshez. Oroszországban az 1890-es évek közepén jelent meg. A polgárháborúban gyakorta használták lovaskocsira szerelve, ennek első alkalmazását egyesek Nyesztor Mahnonak tulajdonítják. A 20-as évek elején Tokarjev korszerűsítette, még a második világháborúban is használták. Vízhűtéses volt, ezért hangzik el többször is a filmben: „A maradék vizet a géppuskákba!”.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmwu97x-sDFeP21sWm7ica-B2sW6NU6wALMM00mZYc9WwQkhXAef4N6o0Vf-ilJoKq9TlbFjosHA4JlT-XHI7J-HK4gRQaYu4oxI_tpAu06na6Bwdy5APKzNA_YtFw4C7lIep_htXRLOA/s1600/_mosin_m1891_30_1854.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="54" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmwu97x-sDFeP21sWm7ica-B2sW6NU6wALMM00mZYc9WwQkhXAef4N6o0Vf-ilJoKq9TlbFjosHA4JlT-XHI7J-HK4gRQaYu4oxI_tpAu06na6Bwdy5APKzNA_YtFw4C7lIep_htXRLOA/s320/_mosin_m1891_30_1854.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az 1891-es mintájú Moszin puska</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div>
<div class="MsoNormal">
A másik legenda a Moszin karabély, amit egyszerűen „háromvonalas puskának” ( a trjohlinyejnaja vintovka-ból) neveztek. A Vörös Hadsereg alapvető gyalogsági lövészfegyvere volt a Kalasnyikov megjelenéséig. A tervező Szergej Moszin, a puskához a belga Léon Nagant feltalálta középágytárat alkalmazta, ezért a Moszin–Nagant-karabély elnevezés is használatos. A köznyelvben azért lett „trjohlinyejnaja” azaz háromvonalas, mert a régi orosz hosszmértékben egy vonal egytized hüvelyknek felelt meg (2,54 mm), vagyis a 7,62 mm-es Moszin-puska űrmérete három vonal volt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Majd’ elfelejtettem az ellenséget, a baszmacsokat.</div>
<div class="MsoNormal">
Baszmacsesztvo-nak az orosz birodalom közép-ázsiai területein a forradalom után kialakuló katonai-politikai gerillamozgalmat nevezték. A kifejezés a türk „baszmak” – rajtaütni, rátámadni szóból ered. A szovjet tömegtájékoztatásban a mozgalom résztvevőit baszmacsoknak nevezték. A fegyveres harc résztvevői magukat mint „mudzsahedek” határozták meg. A harcok kisebb-nagyobb intenzitással egészen 1942-ig folytak Üzbég, Kazah, Tadzsik, Türkmén és Kirgiz területeken.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Érdemes megnézni az elő és utóéleteket is. „Az utolsó őrjárat” (a 34-es) angol felirattal, a „Szahara” magyarral is megtalálható a neten. A „Kilenc férfi” elvileg fenn van, de én nem jártam vele sikerrel.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Sivatagi tizenhármak (Тринадцать)</div>
<div class="MsoNormal">
ff., szovjet</div>
<div class="MsoNormal">
81 p.</div>
<div class="MsoNormal">
Moszfilm, 1936.</div>
<div class="MsoNormal">
Bemutató: 1937. május 8.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Rendezte – Mihail Romm</div>
<div class="MsoNormal">
Forgatókönyv – Mihail Romm, Joszif Prut</div>
<div class="MsoNormal">
Fényképezte – Borisz Volcsok, Szergej Uralov</div>
<div class="MsoNormal">
Zene – Anatolij Alekszandrov</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szereplők:</div>
<div class="MsoNormal">
Zsuravljov – Ivan Novoszelcev</div>
<div class="MsoNormal">
Marja Ivanovna – Jelena Kuzmina</div>
<div class="MsoNormal">
Posztnyikov – Alekszandr Csisztyakov</div>
<div class="MsoNormal">
Akcsurin – Ivan Kuznyecov</div>
<div class="MsoNormal">
Tyimoskin – Alekszej Dolinyin</div>
<div class="MsoNormal">
Szvirigyenko – Pjotr Maszoha</div>
<div class="MsoNormal">
Petrov – Ivan Jugyin (a stáblistán P. Jugyinként)</div>
<div class="MsoNormal">
Levkojev – David Zolc</div>
<div class="MsoNormal">
Balangyin – Viktor Kulakov</div>
<div class="MsoNormal">
Zsurba – Sztyepan Krilov</div>
<div class="MsoNormal">
Muradov – Alekszandr Kepinov</div>
<div class="MsoNormal">
Kulijev – Aga-Rza Kulijev</div>
<div class="MsoNormal">
Guszev – Nyikolaj Krjucskov (nem szerepel a stáblistán)</div>
<div class="MsoNormal">
Guszev – Sz. Kozminszkij (nem szerepel a stáblistán)</div>
<div class="MsoNormal">
Szkuratov – Andrej Fajt</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A linkek:</div>
<a href="http://www.embedupload.com/?d=5ZARRKEQSF">http://www.embedupload.com/?d=5ZARRKEQSF</a><br />
<a href="http://www.embedupload.com/?d=85VKEAKSKS">http://www.embedupload.com/?d=85VKEAKSKS</a><br />
<a href="http://www.embedupload.com/?d=9ZUVCAZFC5">http://www.embedupload.com/?d=9ZUVCAZFC5</a><br />
<a href="http://www.embedupload.com/?d=6NULHFVJZO">http://www.embedupload.com/?d=6NULHFVJZO</a><br />
<a href="http://www.embedupload.com/?d=0EGGFYZYGZ">http://www.embedupload.com/?d=0EGGFYZYGZ</a><br />
<a href="http://www.embedupload.com/?d=21YZYZBQOZ">http://www.embedupload.com/?d=21YZYZBQOZ</a><br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div>
pasanyovhttp://www.blogger.com/profile/09959271835903518734noreply@blogger.com11